Decembrrr~

Szeptember 1., az ikrek napja! :)

Úgy emlékszem arra a napra, mikor először hallottam róluk, mintha tegnap történt volna. Az akkori osztálytársaim, ismerőseim mind azt mondogatták, hogy egy hülye divatnak lettem én is áldozata, idővel majd kinövöm. Hát, ennek már lassan nyolc éve, nagyon úgy tűnik, hogy nem mostanában fogom 'kinőni' őket... :)

Örülök, hogy megszerettem őket, megszépítették a kamaszkoromat. Nagyon-nagyon boldog szülinapot nektek, kívánom, hogy nektek is legalább olyan csodás életetek legyen mint amilyent nekem okoztatok (a két G-vel együtt). :) ♥ Ket

Novella - A halál nem válogat

Sziasztok! :) Egy új novellát hoztam nektek. Nem tudom milyen lett, mennyire sikerült jól megírnom, szerencsére nem voltak személyes tapasztalataim ilyen téren. A véleményeteket kíváncsian várom és építő jellegű kritikát is szívesen olvasok. :) Jó olvasást hozzá!

A halál nem válogat

 - Cím: *A halál nem válogat

- Alcím: -

- Kategória: Hetero

- Műfaj: Dráma

- Párosítás: Tom Kaulitz/Saját női karakter

- Mellékszereplők: -

- Figyelmeztetések: Szereplő halál, káromkodás

- Történetíró: Ket

A szobalány csókja - 15. rész

Szép napot drágáim! :) Hoztam egy új részt, méghozzá A szobalány csókjából. Nagyon régen volt belőle friss rész (a 14. részt ITT elolvashatjátok emlékeztetésként :), és már kezdett hiányozni is. A következő új fejezet a Megvédelekből lesz, amit már tegnap el is kezdtem írni. Jól van, nem is beszélek többet, jó olvasgatást, remélem tetszeni fog.:)

Legyen szép napotok, a véleményeiteket pedig várom. :)

Ölellek benneteket!

A szerelem ára - 19. rész [Kerti party II.]

Szép estét kedveskéim! :) Ahogy ígértem itt az új rész, amivel igazán megszenvedtem. Ez a változat, amit most olvashattok a negyedik változat, az előtte megírtakkal nem voltam elégedett. Igazából ezzel sem vagyok. Lehet, hogy egyszerűen csak nem voltam jó pasztban, lehet, hogy a szerdai vizsgám miatt vagyok már most ideges, nem tudom, a lényeg, hogy elkészültem vele. :) Jó olvasgatást hozzá, remélem azért nem lett nagyon béna...

Ölellek benneteket!

A szerelem ára - 18. rész [Kerti party I.]

Szép napot nektek, sziasztok! :) Jó rég jelentkeztem friss résszel tudom, de az utóbbi időben eléggé összejöttek a dolgaim. A mostani fejezet sem lett egy mestermű, de azért remélem tetszeni fog. :) Ami pedig a következő részt illeti, rátok bízom a döntést. Döntse el a többség, hogy miből olvasnátok szívesen új részt. :) Nos, nem is húznám tovább a az időt, jó olvasást nektek, legyetek jók, a véleményeiteket pedig várom. :) Sziasztok!

Új képek a szereplőkről >>ITT<<!

Második novella

Sziasztok, szép napot nektek! :) Sajnos elég rég jelentkeztem, ez az előző bejegyzésemben leírtak miatt van. Most viszont itt vagyok, az új novellám első részével (két részre tagolva hozom nektek). Igazából nincs sok közöm (Sőt semennyi) a rendőrséghez, nem tudom, hogy náluk bizonyos helyzetek hogy alakulnak, ezért ha találtok pár furcsaságot, azt nézzétek el nekem. :) A történetről még annyit, hogy két nézőpontból íródik, remélem nem fog nagyon összezavarni benneteket. ^^'
~ Egy kicsit más: Dóri tegnap írt nekem egy e-mailt, amiben megkért, ha valamikor lesz időm írjak egy Tomost, tengerpartos, felnőtt tartalmú novellát. Először is nagyon-nagyon örülök, hogy engem kértél meg rá! :) Másodszorra pedig: meg fogom próbálni megírni, de nem ígérek ezzel kapcsolatban semmit. Nem tudom mikor lesz rá időm, magamat ismerve pedig a +18-as tartalmú dolgok nehezen mennek, de megpróbálkozom vele. ;)
Oké, azt hiszem, most nem akartam mást. Jó olvasgatást, az építő jellegű kritikákat pedig szívesen olvasom! :) További szép napot nektek, holnap szünet van, élvezzétek ki a szép időt! Pápá~

*Rendőrszív (1/2)

- Cím: *Rendőrszív

- Alcím: -

- Kategória: Hetero

- Műfaj: Romantikus dráma

- Párosítás: Tom Kaulitz/Saját női karakter

- Mellékszereplők: Bill Kaulitz, Georg Listing

- Figyelmeztetések: Csúnya beszéd, erőszak

- Történetíró: Ket 

Megvédelek (...) - 3. rész

Sziasztok! Itt az új rész! :) Bevallom, nem volt kedvem újraolvasni az egészet, ezért ha vannak benne hibák, akkor azokat holnap (vagy ma éjjel) kijavítom. Jó olvasgatást, remélem tetszeni fog! :) Ha van kedves akkor pedig írd le a véleményed, várni fogom. :) Legyetek jók, sziasztok!

 

MEGVÉDELEK

- avagy légy kedves különben meghalsz

2007. 04. 10. - à la Ket

...vagyis ahogy én éltem meg a koncertet

Délelőtt 10 óra körül értünk fel a családdal Budapestre. Eredetileg úgy volt, hogy Adryval, Szatival, Dodival és a többiekkel a SYMA csarnok előtt találkozunk, de közbejött pár dolog. Pontosabban két VIP belépő. VIP belépőket lehetett nyerni a koncertre, amit Adry és következő nap Dodi meg is nyert. :) Nekik délután a Vivában volt jelenésük, átvenni a jegyeket beszélni egy kicsit a műsorban.
Azon a héten az Interaktív című műsorban (az megy még amúgy?)

Szerencsére azért így sem maradtam egyedül. Ancsival a bejárat előtt találkoztunk (megjegyzem, amint odaért hozzám leejtette a telefonját és darabokra esett :D). Már akkor rengetegen voltak, tényleg piszok hosszú sor állt. Nagy beszélgetés közepette sétáltunk a kordon mellett a sor végére, mikor valaki elkezdte kiabálni a nevemet. Teljesen ledöbbentem, úgy éreztem magam, mint egy sztár (na jó, azért nem úgy :D). Átmásztunk mindketten a kordonon, Bettyvel és Grétivel is személyesen összeismerkedtünk. :) Attól kezdve pedig csak vártunk és vártunk, párszor felhívott Adry és elújságolta, hogy mi történik körülöttük és mondta, hogy a koncertkezdés előtt tudunk találkozni. Ha jól emlékszem, akkor 18:30 körül volt kapunyitás, hát mondanom sem kell, amint beértünk Bettyék elkezdtek a lépcső felé rohanni. Ancsival nagy hevesen kezdtünk nekik kiabálni, hogy: Ne arra, erre! Vicces volt. Elég jó helyet sikerült kifognunk (már ha az jónak számít, hogy a gyomorszájadba a kordon csövét készülnek bepasszírozni). A lényeg a lényeg, a színpad előtt álltunk, és ott is voltunk kb. Lola (Jézusom tényleg, Ő volt az ’elő zenekar’) fellépése közepéig. Akkor szólt Adry, hogy beértek a csarnokba, menjünk hátra hozzájuk, mert Ők tuti nem tudnak előremászni hozzánk. Nagy nehezen átvágtuk magunkat a tömegen, sikerült pár szintén netes ismerőssel összefutni, úgyhogy Ők is jöttek utánunk.

Hát, mondanom sem kell, milyen kiabálások keretében ugrottunk egymás nyakába mikor odaértünk hozzájuk. Iszonyat jó érzés volt emlékszem. Évekig beszélgetsz emberekkel MSN-en, telefonon és mindemellett még leveleztetek is (bizony, rendes papír alapú levélre gondolok :D), és most pedig végre élőben találkozhattok! Piszkosul jó érzés. Percekig lógtunk egymás nyakába és próbáltunk közös képeket csinálni, amik valljuk be, botrányosak lettek, mégis kincsként őrzöm őket.

Lola énekelt még pár számot, amire egyáltalán nem figyeltünk, de ez érthető is gondolom. Aztán jöttek a srácok és filmszakadás részemről. Olyan hangulat volt, olyan volt a légkör, hogy nem lehetett másra figyelni ❤ Mindenki tombolt, az egész csarnok dübörgött. halványan rémlik valami arról, hogy jó párszor ordítottam azt Gustavnak címezve: Mézes bödön. Igen-igen, tényleg fura, de akkoriban, mint törzsgyökeres Gu rajongó adtam pár becenevet szegénykének... :D Évekig hívtuk mindannyian így a drágát. Ez egy sajátos szóhasználat volt, legalábbis részemről. :)

A koncert vége felé a srácok jó szokásukhoz híven, törölközőt, félig üres vizes palackokat kezdtek dobálni a tömegbe. Mindenki nyújtózott, mindenki meg akart szerezni valami kis ereklyét. Szerencsénk volt. Szati apuja elkapta Georg flakonját! Mint valami indián törzs, úgy jártunk esőtáncot a flakon körül. Ja és nem, itt szeretném leszögezni, hogy nem, nem nyaltuk körbe az üveg száját... :D

A koncert sajnos véget ért. Adrynak és Dodinak sietnie kellett, ugye a találkozó miatt. Könnyes búcsút vettünk egymástól és elváltak útjaink (persze nem örökre ;). Kifelé a csarnokból vettem egy plakátot (a bejegyzés elején láthatjátok, melyik kép van rajta :), és Bettytől is kaptam három Gustavos posztert. ❤ A többiekkel még maradtunk egy darabig a csarnok előtt, de aztán nekem is mennem kellett. Mégis csak egy 2 órás út állt előttünk a családdal...

Rengeteg emlékem fűződik a 2007. április 10-ei dátumhoz. Bátran ki merem jelenteni, még 6 évvel később is, hogy eddigi életem egyik legjobb napja volt. :) Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg és sokakkal végre személyesen is találkozhattam. Az a nap úgy volt tökéletes, ahogy volt, még ha 2013-ra kicsit be is porosodtak az emlékeim.

Köszönöm srácok a rengeteg szép emléket! Bearanyoztátok a kamaszkoromat!

A szerelem ára - 17. rész [„A szerelmednek ára van”]

Sziasztok! :) Íme a történet legújabb része! Jó olvasgatást kívánok hozzá, remélem tetszeni fog! :) Szép napot/estét nektek!

A szerelem ára - 16. rész [Új lakó]

Halihó, sziasztok! Itt vagyok, megírtam a következő részt, ami remélem tetszeni fog nektek. :) Jó olvasgatást hozzá, a véleményeiteket, mint mindig, most is várom. :)

Megvédelek (...) - 2. rész

Szép napot, sziasztok! Elkészültem a Megvédelek (...) következő részével, amiben Tom már határozottan  többet szerepel. :) Jó olvasgatást nektek, remélem tetszeni fog; a véleményeiteket pedig kíváncsian várom! :) Legyetek jók, lányoknak pedig kevés locsolót! :D

 

MEGVÉDELEK

- avagy légy kedves különben meghalsz

Megvédelek (...) 1. rész

Sziasztok! Mint ahogy ígértem itt a Megvédelek 1. része! :) Remélem még a szünet folyamán tudom hozni nektek a 2. részét, majd meglátom, hogy lesz rá időm. Ez még egy unalmas fejezet, de remélem a folytatás tetszeni fog. Nos, akkor jó olvasgatást! :)

 

MEGVÉDELEK

- avagy légy kedves különben meghalsz

Kényszerszünet

Sziasztok! Nem gondoltam volna, hogy az új bejegyzés egy olyan dologról fog szólni ami eléggé megdöbbentett. Hachi hívta fel a figyelmemet arra, hogy egy lány azt állítja magáról, Ő írja A szobalány csókja című sztorit Ket nevén. Nyugodt természetű vagyok és vitatkozni sem szeretek, ezért nem fogok neki oldalakat írni arról, hogy mégis mit képzel. Az egész egyszerűen csak rosszul esik, és igazából az zavar, hogy dolgozom a részek írásával erre más, csak úgy kijelenti, hogy Ő írja és milyen ügyes. Nagyon sajnálom ezt az egész helyzetet, mert imádom az oldalt és írni is szeretek, de egy időre kényszerszünetet tartok (reménykedve abban, hogy az illető a továbbiakban nem állít magáról ilyet). A történeteket tovább fogom írni, és egyszer talán újra publikálni fogom a neten. :)
Sajnálom és bocsánatot kérek azoktól akik szerették a történeteket és rendszeresen írtak kommentárokat. Alicia, Ancsa, Hachi, Kitty, Nikszike köszönöm nektek! :)

Legyetek jók, további szép estét nektek; sziasztok! 

Ket (az egyetlen és igazi... )

A szobalány csókja - 14. rész

Sajnos a gyanúm, amitől féltem, másnapra beigazolódott. A tegnap esti események reggelre már a bulvár napilapok címlapján díszelgett. ’Hihetetlen! Tom Kaulitz megtámadott egy ártatlan férfit!’ virított a szalagcím. Az egész cikk túlzás volt, hisz, ahogy a képen is látszik, Tom csak az ’ártatlan férfi’ (igen, jelen esetben az ártatlan férfi szerepét Roy töltötte be) gallérját szorongatta. Az igazat megvallva sose akartam híresség lenni, sose csábított az a világ, amiben az ismert emberek élnek. Most viszont akaratlanul is megismerhettem az ismertség árny oldalát. A képen, ami a lap elején szerepelt sokszoros nagyításban, teljesen és hajszál pontosan kivehető az arcom, ahogy próbálom Tom kezeit lefejteni a háttal álló idegen ingéről. Azt hiszem nem is kell mondanom, hogy reggel, mikor a koszos szobák kulcsát akartam Tonytól felvenni, az újságírók kis híján a földbe tapostak. Butábbnál, butább kérdésekkel bombáztak, olyan emberek neveit ordibálták, akikről még soha életemben nem hallottam. Elég nyomasztó helyzet volt, de most az egyszer örültem annak, hogy a semmiből Anita felbukkanva a kellemetlen piócákat levakarta rólam.

- Az eszem megáll komolyan! Nem hagyják dolgozni a szobalányaimat! – csapkodott, miután a riportereket kellő távolságba zavarta. Anita első ránézésre egy törékeny nő látszatát kelti, de amint kinyitja a száját, az egész kép összeomlik...

- Hé... – bökött oldalba Tony – Itt vannak a kulcsok. Menjél, majd én lenyugtatom.

- Ezer hálám! – válaszoltam a fiúnak, és amilyen halkan csak tudtam, elsomfordáltam Anita mögött.

A mosókonyhában felpakoltam a takarító kocsit, és a Tonytól kapott kulcsokkal a zsebemben dolgozni indultam az ötödik emeletre... pontosabban indultam volna, de amint kiléptem a szobából hosszú ujjak fonódtak a felkarom köré és visszarántottak.

- Mi a... – nyögtem zavarodottan, de a következő pillanatban szembetalálkoztam egy barna szempárral.

- Mi a fene ez? – nyomta Bill a képembe az újságot, amit a mai nap folyamán már oly’ sokszor volt szerencsém megcsodálni.

- Én sem érte... Te jó ég! – döbbentem le teljesen – Mi történt a hajaddal? – Bill albínó papagáj frizurája helyén most hatalmas szőke sörény virított. Séróbáró a srác az biztos...

- Most egyáltalán nem fontos ez! – mondta szigorúan, az újságot pedig még mindig az arcomba tartva – Ki ez a férfi? Hogy a franca születhetett ez a címlap!?

- Bill, azt hiszem, ezt nem tőlem kellene kérdezned.

- Kérdeztem én Tomot, nem is egyszer, de nem hajlandó beszélni róla. Érted Te ezt? Még velem sem akarja megbeszélni!

Billt láthatóan idegesítette a helyzet. Nem csak az, hogy van valami, amiről nem tud, hanem az is, hogy testvére nem hajlandó vele megosztani a problémáját.

- Szóval? Várom a magyarázatot! Mi közöd neked Tom problémájához? – folytatta.

- Mondjuk azt, hogy rosszkor voltam rossz helyen – vontam meg a vállam. Nem voltam benne biztos, hogy ezt az egész ’Roy feltámadt hamvaiból’ című történetet nekem kellene megosztanom Billel.

- Pontosabban?

- Nézd, az egész történet úgy zavaros, ahogy van – tettem csípőre a kezem – Sokkal jobb lenne, ha Tom mondaná el neked a történteket.

- Felfogtad, amit két perce mondtam? Nem hajlandó beszélni róla! – tagolta a mondatot úgy, mintha valami külföldinek magyarázná merre van a legközelebbi bolt.

Őszintén szólva egy picit megsajnáltam. Láttam rajta az elszántságot; tudtam, ebből a szobából addig ki nem megyünk, ameddig el nem mondom mi történt tegnap.

- Na jó – adtam meg végül magam – Elmondom amit én tudok.

- Figyelek – jelent meg egy félmosoly az arcán. Elérte a célját.

- Az a férfi Roy – mutattam az újságra – Aki eljátszotta a saját halálát, csak azért, hogy Tomnak fájdalmat okozzon. Aztán szóba került egy Lola nevezetű lány is...

Bill az utolsó névre már kréta fehér lett. Igen, szinte ugyan az a reakciója, mint Tomnak.

- Mi? – nézett zavarodottan – Mi a francról beszélsz? Roy nem lehet...

- Elhiszem, hogy hihetetlenül hangzik, de ez az igazság.

Bill pár percig némán állt, az újságban lévő képet szuggerálva. Szinte hallani lehetett, ahogy jár az agya.

- Beszélnem kell Tommal... – mondta, és két pillanat múlva már ott sem volt.

Alig pár pillanat alatt, mindkettejüket olyan megrázkódtatás érhette, amit nem kívánok senkinek. Voltaképpen érthető is a reakciójuk, fogalmam sincs, én hogyan reagálnék egy ilyen hírre. Most az lesz a legjobb (különösen Tomnak), ha Billel megbeszélheti a történteket... ha már velem tegnap nem akart erről beszélni. Nem mondom azt, hogy nem izgat, és nem vagyok kíváncsi a Lolával történtekre, de tartom magam annyira jó emberismerőnek, hogy tudjam: az idő nem alkalmas kérdezősködésre. Alapvetően fura volt az egész történet, tegnap teljesen úgy tűnt, mintha Tom és Roy is másként emlékeznének Lola halálával kapcsolatban.

Végül arra jutottam; jobb, ha nem agyalok tovább az eseményeken, okosabb úgysem leszek, kombinálni pedig felesleges.

A mosókonyhát bezártam magam mögött és a takarító kocsi társaságában a lifthez indultam. Megnyomtam a díszes gombocskát és vártam, hogy a felvonó leérjen a földszintre. Mikor megérkezett, lassan szétnyílt és egy idős házaspár lépett ki rajta. Kedvesen rájuk mosolyogtam, mire ők is viszonozták a mosolyom. Betoltam a kocsit a díszes fülkébe és benyomtam a négyes számot. A lift ajtaja már majdnem becsukódott mikor egy kézfej megállította és gazdája belépett mellém.

Sokak szerint hirtelen haragú vagyok, bár ezen az állításon világ életemben csak nevettem, sosem értettem velük egyet... eddig a pillanatig. Ahogy Roy ott állt mellettem akaratlanul is (Vagy akarattal? Nem lényeg.) végiggondoltam, milyen jól esne kék-zöld-lilára verni a bárgyú képét. Leírhatatlanul felidegesített, amin igazság szerint az sem segített, hogy Tom padlón kuporgó, meggyötört arca eszembe jutott.

- Beszélnünk kell – szólt, amivel egy időben szinte magától lendült az öklöm és teljes erőmből orrba vágtam. 

   -----

● Sziasztok! :) Tudom, hétvégére ígértem az új részt, de nem úgy alakultak a dolgaim, nem volt időm megírni. Most viszont kész vagyok, igaz nem lett hosszú és történetileg sem kimondottan érdekes, de majd a következő... ;) A véleményeiteket most is mint mindig várom, szép napot, legyetek jók, sziasztok! :)
 

Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom! 

David Bowie?

... Bill új haját meglátva egyből a Labirintus c. film és a Kobold király (David Bowie) jutott eszembe. Szerintetek? :D

 

Amúgy a hétvégén hozom az új fejezetet, valószínűleg A szobalány csókjából. :)
Kellemes hosszú hétvégét, üvd.:

                                                                           

Megvédelek - avagy légy kedves különben meghalsz AJÁNLÓ

Halihó, sziasztok! :) Mint ahogy már pár bejegyzéssel ezelőtt említettem, egy új történetbe szeretnék majd kezdeni. Nem, még nem az első részét hoztam; igazából csak az ajánlót, kíváncsi vagyok, hogy tetszene-e nektek és szívesen olvasnátok-e ezt a történetet is. :)

Történetünk egy részeg éjszakán kezdődik, mikor Sofie Hoffmann, apja születésnapján összefut Tom Kaulitzcal. Sofie egy őrző-védő cégnél dolgozik, mint testőr és a Tokio Hotel rivális együttesének, a Secret Windownak nagy rajongója. A váratlan találkozásuk balul sül el, mármint ami Tomot érinti, hisz összetűzésükről egy megalázó videó készül, ami másnapra az internet legkeresettebb hírévé válik. A Tokio Hotel menedzsere és Sofie főnöke megegyeznek: a médiának azt fogják nyilatkozni, hogy a videón Sofie éppen védekezési technikákat tanít partnerének. A hitelesség kedvéért, a lány pár hétre Tom testőre lesz, ami érdekes következményekkel jár, hisz a két fiatal ki nem állhatja egymást.

Műfaja: Romantikus vígjáték (+ egy kis krimi :)

(A történetnek a Wild Romance dorama szolgál alapul, aki nem látta, annak kötelező megnézni! :D)

Nos, hát ez lenne, az első részét nem tudom mikor fogom hozni, előbb szeretném a Miss Makulátlant befejezni (vagy megírni előre jó pár részt), és valószínűleg a másik történetekből is fogok hozni új fejezetet még előtte. :)
Legyen szép napotok, sziasztok! ^^

Miss Makulátlan 2013 - 5. rész

 

Cathy másnap hajnalban, alig pár óra alvás után ébredt. Az előző este történései, különösen az utolsó percek eléggé felzaklatták a lelki világát. Tudta nagyon jól, hogy Billnek nincsenek hátsó szándékai, de mégis, benne összekuszált dolgokat (akár akarattal, akár a nélkül). Egy biztos, kellemetlenül fogja érezni magát ha újra látja.

Hatalmas bőröndjébe már tegnap délután bepakolt, így már csak a legfontosabbak hiányoztak belőle. A tükrös szekrény előtt ácsorogva gondolkodott, a mai, utazáshoz legkényelmesebb szerelésén. Végül egy rövid farmernadrág és egy teljesen egyszerű fekete top mellett döntött.

’Fő a kényelem!’ – gondolta magában Cathy, és lesietett a legközelebbi újságárushoz. A kis bódéban vett pár magazint, a repülőn úgyis lesz ideje elolvasni őket. Gyorsan a kasszához sietett, mikor megpillantott egy ismerős arcot. A címlapon Ria mosolygott rá, felette hatalmas betűkkel: "A tökéletes, Miss Makulátlan" Gyorsan felkapta és kifizette az újságok árát.

A taxiban gyorsan átlapozta azt a magazint, amelyben Riáról is írnak. Mint kiderült, a vele készült interjú során Bill is jelen volt, így Ő is válaszolt pár kérdésre. Elmondásuk szerint nagyon várják, hogy együtt dolgozzanak, biztos sikerre viszik az új termékeket közösen. Cathyt furcsa érzés kerítette hatalmába olvasás közben. Nem akart Miss Makulátlan lenni, de most mégis, örült volna, ha vele készül interjú, és együtt mondhatnák Billel, hogy sikeresek lesznek. Ezen a kényelmetlen érzésen az sem segített, hogy a cikk végén egy hatalmas közös kép volt Riáról és Billről, amire annyi volt ráírva: ’Lehet, hogy nem csak munkakapcsolat lesz köztük? Izzott a levegő!’

- Szuper... – motyogta alig hallhatóan.

Cathy mikor kilenc előtt az irodába ért Ria már ott sürgött, forgott.

- Áh, Cathy! – rohant a lány felé a szőkeség és megölelte - Annyira szép ez a nap! Olyan boldog vagyok!

- Igen, veszem észre – mosolygott Cathy Ria hiperaktív viselkedésén - Többiek?

- Nem tudom – vont vállat - Gondolom, nemsokára jönnek, aztán mehetünk is a reptérre. Végre eljött ez a nap! – ismételgette magát megállás nélkül.

Negyed órával később megjelent Bill és még jó pár kellékes. Ria szemmel láthatóan örült az érkezésének, körülötte lebzselt egész idő alatt. Úgy viselkedett, mint egy kislány, karácsonyeste a fa alatt.

- Köszönni luxus? – tette fel Cathy a költői kérdést és bevágta bőröndjét a taxi csomagtartójába.

A repülő téren is változatlan volt a helyzet. Ria úgy tapadt Billre, mintha pillanatragasztóval lenne hozzáragasztva. Az igazság az (amit Cathy is próbált beismerni saját magának): Mint a legtöbb férfi, Bill is élvezte Ria közelségét. Fiatal és gyönyörű lány volt. Nem csoda, hogy emberek tucatja fordult utána az utcán... és ezzel a kislányos stílusával még jobban közelebb tudott férkőzni a férfiakhoz.

- Mi bosszant ennyire?

Cathyt hírtelen Bill hangja zavarta fel szövevényes gondolataiból.

- Neked is szép napot - gúnyolódott a lány.

- Oh, én már köszöntem neked az iroda előtt – legyintett Bill - de te valamibe nagyon el voltál mélyülve. Még a szemöldöködet is ráncoltad – mutatott a lány fejére – Jobbnak gondoltam, ha nem zavarlak.

- Igen, az lehet, de amint látod már visszatértem a földre.

- Vettem észre – válaszolt epésen Bill - Jól aludtál?

- Köszönöm kérdésed, igen, tökéletesen - hazudta a lány. Magának se akarta beismerni, de az a tegnap esti baráti/búcsú (nevezzük, úgy ahogy akarjuk) puszi nagy hatással volt rá.

- Akkor valószínűleg az ébredéssel volt baj.

- Parancsolsz?

- Nem vagy valami pompás formában. Mármint nem külsőleg, külsőleg mindig tökéletes vagy – vont vállat Bill - a modoroddal gondok vannak.

- Köszönöm – vakkantotta durcásan Cathy és otthagyta Billt.

Fél órával később a repülőn ülve várták az utasok a felszállást. Billt és Riát nem látta sehol, na nem mintha érdekelte volna, hogy hol vagy mit csinálnak... Miután felszállt, az első üresen álló székbe zuhant, elővette a reggel vásárolt magazinokat és olvasni kezdett.

A repülő lassan kezdett emelkedni, a házak az emberek egyre kisebbek lettek, míg végül teljesen eltűntek. Cathy kicsatolta övét, és ott folytatta az olvasást, ahol felszállás előtt abbahagyta...

- Leülhetek ide igaz? – jelent meg hírtelen egy fura srác Cathy üresen álldogáló ülése mellet, és válaszra sem várva levágódott a lány mellé.

- He? – nézett értetlenül a férfira Cathy. Haja rasztás, arca borostás. Valószínűleg idősebb volt pár évvel a lánynál, az arca mégis kisfiús volt. Ismerős volt, Cathy biztos volt benne, hogy látta már valahol.

- Eddig ott ültem – bökött a fejével egy kövér, horkoló férfi felé – Ez a hely valahogy szimpatikusabb volt... – mosolyodott el. Cathy tuti biztos volt benne, hogy látta már azelőtt.

- Értem – válaszolt a lány és újra belemerült az újságok színes betűi közé.

- Áh, hogy is lehettem ilyen pofátlan! Tom vagyok, Tom Kaulitz, biztos hallottál már rólam – vigyorgott tovább.

- Értem – bólogatott a lány.

- Látom nincs valami jó kedved...

- Hát ez nem igaz! – csapta az újságot a térdére – Ma mindenkinek az én modorommal van baja?! – förmedt rá a mellette ülőre Cathy.

- Jól van, jól van, nyugi édes. Meg se szólalok többet - adta meg magát Tom.

Egy ideig bírta is tartani a száját, de végül csak megszólította újra a lányt:

- Na, és téged hogy hívnak?

- Mit érdekel...? – kérdezte cinikusan, az olvasást egy perce sem megszakítva.

- Tetszik ez a tüzes temperamentum. Talán latin származású vagy?

- Jaj, fogd már be – nyögte kissé lemondóan a lány.

- Azért csak elmondhatnád, hogy hívnak – mosolygott továbbra is Tom.

- Áh! Pihenni és olvasni szeretnék, ha nem tűnne fel!

- Feltűnt – vigyorgott megállás nélkül a rasztás - Gondolom, te vagy az egyik sminkes.

- Mi van? – nézett végre Tomra Cathy. Kezdte elveszíteni a türelmét. - Nem vagyok sminkes! Úgy nézek ki mint egy sminkes?

- Most, hogy így mondod... – nézett végig a lányon, majd kajánul elvigyorodott.

- Áh, hagyjuk... – adta fel végül Cathy, az újságot összecsapva a kis ablak felé fordult, és a felhőket kezdte bámulni. Néhány pillanattal később, mikor a repülő lejjebb ereszkedett a felhők eloszlattak és előtűnt a gyönyörű kék óceán a sok apró szigetecske. 

 

● Halihó, sziasztok! Itt a legújabb rész a Miss Makulátlanból, remélem tetszeni fog. :) Jó olvasgatást és nem utolsó sorban köszönöm a kitöltött kérdőíveket! :) ♥ További szép napot, sziasztok! :) 

Miss Makulátlan 2013 - 4. rész

 

Alig fél órával később már mindketten a város egyik legszínvonalasabb étterme étlapját nézegette. A menü tele volt drágábbnál, drágább és fura nevű ételekkel. Bill néhány perc alatt ki is választotta az ételt, majd a lányhoz fordult.

- Most nem kell az alakoddal törődnöd. A vacsorát amúgy is én állom - villantotta meg szédítő mosolyát a férfi.

- Nem is szándékoztam nyúlkaját rendelni - viszonozta a mosolyt Cathy.

- Remek! Akkor halljuk a rendelésed.

A lány kiválasztotta a számára legszimpatikusabb ételt (a sok idegen elnevezés közül) és leadta rendelését.

- Na, és mióta vagy a modell pályán? - érdeklődött Bill, miután a pincér lerakta eléjük az előételt.

- Had gondolkodjam...- mosolygott Cathy és pár pillanat múlva válaszolt a kérdésre – Azt hiszem 2 hónap múlva lesz 6 éve...

- Ezek szerint már 18 évesen a kifutón voltál – állapította meg Bill gyors fejszámolás után és egy hatalmas kanállal evett a leveséből.

- Igen, valahogy úgy.

- Miért kezdtél modellkedni?

- Jó kérdés – mosolyodott el gúnyosan a lány – Steven Keller a nevelőapám és a menedzserem is egyben. Sajnos neki és a feleségének, Margottnak nem lehetett gyerekük. Az árvaházban ahol felnőttem, onnan szerettek volna örökbe fogadni egy kislányt, de Margott állítása szerint mikor megláttak egyből ’belém szerettek’ – mutatta az idézőjeleket a lány – Az sem zavarta őket, hogy akkor már 16 voltam. Mikor betöltöttem a 18-at Steven benevezett egy modelltanfolyamra, innen indul igazából az egész modellkedés.

- Neked is érdekes gyerekkorod lehetett... – gondolkodott hangosan Bill és a főételét kezdte darabolni.

- Most mesélj te magadról! Te már elég sok mindent tudsz rólam, én viszont semmit rólad.

- Hát, az én életem elég különös.15 évesen bandát alapítottam és nem sokkal később az együttes nagyon híres lett. A világ szinte összes országában felléptünk, több millió rajongónk volt. Élveztem, nagyon jó volt! De aztán minden jónak vége szakad... - mosolygott keserűen - Alig töltöttük be Tommal a 25. életévünket mikor...

- Tom? - vágott Bill szavába Cathy.

- Tom az ikertestvérem.

- O, értem. Folytasd!

- Igen. Szóval alighogy betöltöttük a 25. életévünket a banda bedobta a törölközőt. Utána még 1-2 évig próbálkoztam aztán teljesen feladtam a zenélést - fejezte be a mondanivalóját.

- Mi volt a nevetek?

- Amikor még nem ismertek minket Devilish néven futottunk. Később, mikor felfedezet minket, a managment szerint olyasmi név kellett, amit mindenki megért és még jól is hangzik. Így lett Devilishből, Tokio Hotel.

- Tokio Hotel...- ismételte a lány - Tényleg jól hangzik. Na és hányan voltatok a bandába, velük mi lett?

- Nagyon kíváncsi vagy – mosolygott Bill - Négyen voltunk összesen. Georg, ő volt a basszusgitárosunk és a legidősebb tag. Három éve házasodott meg és van két kisfia. Gustav, a dobosunk. Neki egy magyar származású felesége van két éve és egy kislányuk született – nagy levegőt vett és folytatta – Tom, mint ahogy azt már az előbb mondtam az ikertestvérem. Ő volt a másik gitáros az együttesben. Hozzám hasonlóan neki sincs jelenleg tartós kapcsolata.

- Nagyon érdekes...és a többiekkel tartod a kapcsolatot?

- Persze! A legjobb barátaim. Az asszonyaik pedig nagyon jó fejek, a gyerekekről nem is beszélve – nevetett.

- És Tom? Ő hol lakik?

- Két házzal mellettem. Nem bírjuk ki egymás nélkül még így 28 éves fejjel sem - mosolygott Bill - Nos, desszertet kérsz?

- Nem köszönöm, már így is tele vagyok – ütögette meg gyengéden lapos hasát a lány – Amúgy milyen zenét játszottatok?

- Rockot, később egy kis elektronikus zenével keverve. De persze a bulvárlapok teljesen máshogy vélekedtek a zenénkről, meg elég sok minden másról is.

- Például?

- Sokan állították rólam, hogy a saját nememhez vonzódom – mondta Bill rövid szünetet tartva, látván, hogy a lány szeme nagyra kerekedtek - de megnyugtatlak, ebből semmi nem volt igaz - mosolyodott el végül.

- Ahogy most rád nézek, elég nehezen tudom elképzelni, hogy nem érdekelnek a nők... – mondta Cathy a saját mondatába halványan belepirulva.

- Oh, igazán köszönöm. Ezt bóknak veszem - kacsintott a lányra.

Este tíz is elmúlt, mikor a kocsi lassan megállt a lány háza előtt. Bill kedvesen kisegítette Cathyt a kocsiból és az ajtóig kísérte.

- Nagyon örülök, hogy közelebbről is megismerhettelek – villantotta elő tökéletes fogsorát Bill.

- Igen. Köszönöm a meghívást, nagyon szép este volt - viszonozta a mosolyt Cathy.

- Nos, akkor holnap találkozunk az irodában. Mindent hozz magaddal, ami egy gyönyörű óceáni üdüléshez szükséges.

- Óceán? Üdülés? – pislogott értetlenül a lány - Hova is utazunk?

- A Bahama-szigetekre – mondta Bill szemrebbenés nélkül - A forgatás nagy része a parton lesz. Mivel beugró ember vagy, nem biztos, hogy szükség lesz a munkádra.

- Te jó ég... – szólt döbbenten Cathy – Ez olyan lesz, mint egy fizetett nyaralás...

- Igen, mondhatjuk így is – vonta meg a vállát Bill.

- Ezt nem értem. Én, miért kellek? – kérdezte értetlenül.

- Tartalék emberre mindig szükség van.

Nem, momentán egy modellnek nincs szüksége tartalékra. Érdekes és szokatlan az egész helyzet, az már egyszer biztos.

- É-értem... – hazudta a lány, igazából nagyon nem értette még mindig.

- Akkor holnap...

- Oh igen, holnap. Most öm... – makogott Cathy – Azt hiszem, elmegyek, lefürdök és alszok egy nagyot. Ki kell pihennem magam holnapra – mosolyodott el végül zavarában.

- Még egyszer köszönöm a szép estét. A holnapi viszont látásra – mondta, majd lassan közelebb lépett és egy forró csókot nyomott a lány arcára – Jó éjt! – fordult vissza, és pár pillanattal később már ott sem volt. Cathy teljesen ledöbbent, percekig mozdulatlanul állt egy helyben.

"Mi a fene?" Simogatta bőrének azt a részét, ahol az előbb Bill borostás arca hozzáért.

 

● Sziasztok! Magamhoz képest elég hamar tudtam hozni nektek új részt aminek nagyon örülök, már csak azért is, mert szeretném ezt a történetet minél előbb befejezni. Hogy miért? :) Pár hete egy új sztori története motoszkál a fejemben, amit minél előbb szeretnék megírni és megosztani veletek. :) Viszont még ehhez a történethez visszatérve; ígérem a következő részek már izgalmasabbak lesznek. ;) ● Összeállítottam egy rövidke kérdőívet az oldallal és a történetekkel kapcsolatban. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, szóval akinek van pár szabad perce, az kérem ITT töltse ki; köszönöm! ● Egy új szavazást is indítottam, pont a Miss makulátlannal kapcsolatban. Ha gondolod szavazz. :)

Huh, mostanában elég sokat szövegelek, remélem van aki elolvassa. ^^' További szép estét nektek, legyetek jók, sziasztok! :)

A szerelem ára - 15. rész [’Maradj velem’]

Tom és Sarah némán, farkasszemet nézve álltak egymással szemben, miközben kintről a kiabálás egyre csak erősödött. Hallani lehetett, ahogy a szomszéd szobákból kiszólnak az emberek, de Oliver nem foglalkozott ilyen apróságokkal. Néhányszor belerúgott vagy belecsapott egy-egy ajtóba, legalábbis Sarah a tompa puffanásokból erre következtetett. Rémisztő volt. A helyzet és a tudat, hogy ha rájuk nyit, akkor vége. Legalábbis Tomnak egész biztosan. Oliver nem volt normális, erre nem sokkal az esküvőjük után rájött. Ami azután következett, az pedig maga volt a pokol. Változtatni akart, el akart tűnni mindenki elől, és rajongásig imádott apja cipőgyára sem érdekelte többé. Legyen Oliver tulajdona minden vagyona, az öröksége, csak a függetlenségét akarta cserébe. Szabad akart lenni, szabadon akart szeretni...

Utált mások előtt sírni és gyengének látszani, ameddig bírta magába tartotta. Csakhogy mióta megismerte Tomot, minden akaratereje kiszállt belőle. Rendszerint a sírás fojtogatja a közelében, legszívesebben a nyakába ugrana, úgy zokogna. Mégis miért? Lehet, hogy Tomnál megértésre találna? Lehet, hogy előtte nem kell szégyellni a könnyeit? Nem tudta biztosan, de mellette felszabadultnak érezte magát.

Nagyjából egy óra múlva a hotel újra elcsendesedett. Tom a portára letelefonálva tudta meg, hogy a szálloda néhány vendége kihívta a rendőröket, akik bevitték Olivert. A recepciós lány nem győzött bocsánatot kérni a kellemetlenségért, de Tom egy laza ’Ja’ beszólással nyugtázta, hogy nincs gong.

- Bevitték a rendőrségre – szólt, és letette a telefont – Mihez akarsz most kezdeni?

- Nem tudom – sóhajtott egy nagyot a lány – Talán Londonba kellene költöznöm. Vannak ott távoli rokonaim...

- Ez lenne az életed célja, hogy bujkálj és menekülj?

- Nem, persze, hogy nem! Csak...

- Miért nem kérsz segítséget? Miért egymagad akarod megoldani azt, amiről tudod, hogy egyedül nem fog menni?

Sarah keserűen elmosolyodott. Tomnak annyira igaza volt; ezt az egész ügyet önerőből, egyedül nem tudja megoldani. Persze, gondolkodott már azon, hogy feljelenti a ’férjét’, de Oliver összeköttetései még a rendőrséget is behálózzák. Veszett ügy lett volna, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen kis akcióval újabb testi (és nem utolsó sorban lelki) megaláztatásokat kellett volna átélnie.

- Félek. Azt hiszem, félek a következményektől – szólt halkan, könnyes szemekkel Sarah.

- Kérj meg, hogy segítsek! – mondta határozottan és közelebb lépett a lányhoz –Vigyázni akarok rád.

A lány köpni-nyelni nem tudott, úgy ledöbbent Tom előző kijelentésétől. Az utolsó mondatocska tűzgolyóként cikázott az agya körül...

„Vigyázni akarok rád.”

Olyan hihetetlen volt ez az egész, zavarodottan nézte a fekete tincses srácot, aki egy pillanatra sem bizonytalanodott el a kijelentése után. Percekig csak álltak, egymástól pár centire, Sarah mégse merte megtenni a kezdő lépést afelé, hogy boldogabb élete legyen a jövőben. Gyorsan végigpörgette a lehetséges eshetőségeket a fejében. Tomról és a többiekről már tudott Oliver. Ha kiderülne, hogy közelebb kerültek egymáshoz, akkor Tom tényleg nagyon komoly bajba kerülne, ezt pedig nem engedhette meg. Már így is, annyival tartozott neki, olyan sokszor segített neki a reménytelen helyzetekben. Még egy ekkora terhet nem akaszthatott a nyakába...

- Nem tehetem... – mondta végül Sarah és cipője orrát kezdte bámulni.

- Gondolhattam volna, hogy képtelen vagy változtatni...

Tom felkapta az ágyról bőrdzsekijét és az ajtót feltépve otthagyta a lányt. Sarah megint egyedül volt, úgy, mint oly sokszor már eddigi élete során. Biztos volt benne, hogy Tommal más lehetett volna az élete, Ő nem hagyta volna magára. Ha bármi baj is történt volna, együtt meg tudták volna oldani... együtt.

Sarah teste szinte magától mozgott. Kitárta az ajtót és a lépcső felé sietett. Hitt benne, hogy Tommal együtt meg tudják oldani a gondokat, legyen szó Oliverről vagy bármi másról. Nem engedheti el Tomot. Nem szabadott!

A földszintre leérve egy pillanatra megállt és szapora levegővétel keretében körbenézett. Késő volt, nem sokan mászkáltak a hallban, mégse látta Tomot. Vörös fürtjei hátradobta, úgy kapkodott levegő után. Szeme cikázott az emberek között mégsem találta meg, akit keresett. Sarah a lifttől pár lépésnyire állt meg, így mikor az halkan kinyílt, egyből megláthatta Tom tökéletes alakját.

Cipője magas sarka hangosan kopogott, mikor a fiú után indult. Mögé érve hátulról elkapta a kezét így megállítva őt. Tom értetlenül nézett hátra, de mikor meglátta a kócos lányt szemei meglepetten elkerekedtek. Sarah elengedte a kezét, de a szemkontaktust nem szakította meg...

- Maradj velem... – kérte alig hallhatóan és két hatalmas könnycsepp gurult végig kipirosodott arcán.

Tom szája sarkában egy halvány mosoly jelent meg. Közelebb lépett a zilált lányhoz és szorosan magához ölelte.

- Erre vártam – búgta szinte hangtalanul.

----------

● Halihó, sziasztok! :) Jó sokat kellett rá várni, de végre sikerült megírnom. Nem lett hosszú, és lehet, hogy egy kicsit nyálasra sikeredett, de remélem azért tetszett ez a rész is. :) Nem a sztorival kapcsolatos, de szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy az oldal már Facebook-on is elérhető! Bizony, néhányan kértétek, szóval megcsináltam. :) Képeket, érdekességeket, a történetekkel kapcsolatos állapothíreket fogom itt megosztani veletek; remélem lesznek kedvelői az oldalnak. :) Nem is untatlak tovább titeket, kíváncsian várom a véleményeiteket, szép napot és jó hétvégét nektek! Sziasztok!