tag:blogger.com,1999:blog-29740384633317669652024-03-05T07:03:09.147+01:00* ♦ IMMACULATE STORY ;; hungarian tokio hotel fanfictions. ♦matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.comBlogger192125tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-19704462933622410042020-02-16T15:39:00.000+01:002020-02-16T15:39:11.425+01:00A FALAKON TÚL<div style="text-align: justify;">
<i>Bogyómonyókáim</i>, ezer éve nem jártam erre... </div>
<div style="text-align: justify;">
Szomorú is a lelkem, ha eszembe jut, hogy mennyire imádtam szerkeszteni az oldalt, hozni nektek az új részeket és a hozzászólásaitokon keresztül beszélgetni Veletek. Pont emiatt nem fogom soha törölni a blogot, mert azzal valahogy végleg lezárnám ezt az firkálós hobbit az életemben... és igazából az írást nem is hagytam abba, csak <i><b>talán</b> </i>a célközönség lett más. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az a helyzet, hogy emiatt is írom most ezt a bejegyzést. Tavaly kezdtem el írni <i>wattpad</i>-on egy új történetet, amit most szeretnék <i>Veletek</i> is megosztani. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="115" data-original-width="523" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZlEt_KOFfM8UYFXCHbXNKv1iHnZJOZQISq3P0ATKFoyzO8-chwEKla9s9iMONer8jIpCX9wdKExRsIQ-KCFljsTIoaZz-Ryj_8VWEkyXfloHvnU6-9dnf3dx55h0EfmWu0C3QrWb9bco/s1600/falak.png" /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<br />
A <b>Thomas M. Gale Gimnázium</b> Anglia legnevesebb és leghosszabb múltra visszatekintő iskolája. Az itt tanuló diákok mind jómódú, gazdag családok sarjai, kiknek biztos helyük van az üzleti, politikai életben. <b>Ethelyn Green</b>, a szorgalmasan dolgozó, szegény családból származó fiatal lány gyerekkori álma teljesül akkor, mikor kiderül, hogy ösztöndíjasként ennek az iskolának lehet a tanulója. A Thomas M. Gale hírneve és az iskola nyújtotta számtalan lehetőség egy szebb és kényelmesebb jövőt biztosíthat neki... Legalábbis sokáig ezt hitte. Az épület ódon falai közt olyan hierarchikus rendszer alakult ki, amely szerint a nem megfelelő tanulókat minél előbb 'ki kell iktatni'. Na, és, hogy kik a nem megfelelő tanulók? Természetesen a szegények, azok a diákok, akik ösztöndíj program keretében kerültek az iskolába. <b>Tristan Howard Cross</b>, az iskola legbefolyásosabb diákja, a H. Cross szállodalánc elsőszámú örököse rossz szemmel néz minden olyan diákra, aki nem „megfelelő" körülmények között került az iskolába. Ethelyn egy véletlen baleset során találkozik először a nagyképű és arrogáns fiúval, aminek hatására, békés iskolás napjai pokollá változnak. Vajon, hogy alakul a fiatal ösztöndíjas lány élete az iskolában? Sikerül kibírna az utolsó tanévet, vagy Tristan hatására elmenekül a Thomas M. Gale Gimnáziumból?</blockquote>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Az eddig feltöltött <b>7 részt</b> <a href="https://www.wattpad.com/story/159758063-%E2%99%A6-a-falakon-t%C3%BAl-%E2%99%A6" target="_blank">IDE KATTINTVA</a> tudjátok elolvasni.</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Örülnék, ha sikerülne ott is egy olyan klassz kis közösséget kialakítani, mint itt a blogon.</b> :) </div>
<div style="text-align: justify;">
(Ha hozzászólásban megírjátok a wattpad nevetek, akkor szívesen követlek benneteket.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most búcsúzom, facebook-on, itt vagy wattped-en (mindenhol ott vagyok :D) megtaláltok.</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Ölellek benneteket, csókszi: Ket </b><span style="color: red;">♥</span></div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-85330473880258559622016-03-14T23:22:00.003+01:002016-03-14T23:22:43.890+01:00A szerelem ára 2015 - 2. rész<div style="text-align: justify;">
<b>Drágám</b>, üdv nektek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eltűntem de most itt vagyok egy újradolgozott - és sajnos elég rövid - <u>A szerelem ára</u> résszel. A korábbi verzióhoz képest változtattam pár dolgon, így ez lett a végeredmény. Fogadjátok és olvassátok szeretettel.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
Köszönöm, hogy kitartotok az oldal mellett, csókszi: <i>Ket</i></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP-5ti5wp5IUbFMgZ-mDeiPKDz5mhtwidUEq2auujC7ScvLubctdFkLXggcQMocWqqbGSwrSkSjjfPzWTG0B-V7RJTTvL9KqOJbROlFl9L6WfP2XIlLVx2xCoK2IzAU_qHO36FvBSI91A/s1600/2r%25C3%25A9sz.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP-5ti5wp5IUbFMgZ-mDeiPKDz5mhtwidUEq2auujC7ScvLubctdFkLXggcQMocWqqbGSwrSkSjjfPzWTG0B-V7RJTTvL9KqOJbROlFl9L6WfP2XIlLVx2xCoK2IzAU_qHO36FvBSI91A/s1600/2r%25C3%25A9sz.png" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>2.rész</b></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A folyosóról Oliver hangja beszűrődött a szobába. Sarah a padlón elterült fiatal férfin ült, az ismeretlen száját magabiztosan leszorítva. A válla felett az ajtóra pillantott, szabad kezével egy kósza tincset a füle mögé tűrt, hátha úgy jobban hallja a folyosóról behallatszó zajokat. Oliver hangja egyre távolabbról szűrődött be a szobába. A lány dübörgő szívverése lassulni kezdett, szinte érezte, ahogy az adrenalin csillapodik az ereiben. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah jó pár pillanattal később megnyugodva fújta ki az eddig benn tartott levegőt. Tisztában volt vele, hogy ez a nyugodtság nem fog sokáig tartani, mert ha kell, Oliver még a föld alól is elő fogja keríteni, és akkor bizony, jaj neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő másodperc történései szinte egy szempillantásnak tűntek. Az idegen Sarah alatt mozgolódni kezdet és egy szempillantás alatt elrántotta a kezét a szája elől, majd maga alá gyűrte a megilletődött lányt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rohadt gyorsan várom a magyarázatot. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh atyám... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah döbbenten bámult az idegen férfi arcába. Mindvégig azt hitte, magabiztosan és határozottan uralja a helyzetet, erre ez történik. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig a magyarázatodat várom, de tudod mit, nem is érdekel. Hívom a biztonságiakat - mondta, majd a földről feltápászkodva a mobiljáért nyúlt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne kérlek, mindent megmagyarázok! Az a férfi, a folyosón, a férjem volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah a félhomályban nehezen látta a férfi arcát, mégis érezte a belőle sugárzó dühöt és ellenszenvet. Egy másodperc alatt felpattant a padlóról és szedet vetett öltözékét - ami egy fürdőköpenyből állt - összeszedve megállt az éjjeli szekrény mellett. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Hogy a férjed? Nehogy azt mond, hogy rajtakapott miközben egy másik férfival keféltél!? - Kérdezte nevetve. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát <i>Cicám</i>, pedig az öltözékedből és a hangzavarból ítélve pont úgy nézel ki, mint aki épp a férje elől menekül. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ehhez neked semmi közöd. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rám törtél az éjszaka közepén, leterítettél a földre, és a szexinek nem mondható kék-zöld foltos kulcscsontodat kellett bámulnom percekig. Tényleg, igazad van, nincs hozzá semmi közöm - vakkantotta és karba tett kézzel lazán az ajtófélfának dőlt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint mondtam, neked ehhez semmi közöd - pillantott a férfira Sarah és mellkasa előtt szorosabbra húzta a fürdőköpenyét - Sajnálom, hogy megzavarta az estédet. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány a földön heverő ruhái után nyúlt, amit akkor ejtett el, mikor belökte a férfit a szobába. Összeszedte a szétszóródott dolgait és az ajtó elé lépett. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még egyszer bocsánat - kért újra elnézést és a kilincs után nyúlt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérdezhetek valamit? - Szólalt meg a férfi miközben a hatalmas franciaágy szélére ült. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baleseted volt? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? - Értetlenkedve nézett a lány az idegen felé. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt kérdeztem, hogy volt-e baleseted az utóbbi pár hétben. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem volt - nyögte Sarah bizonytalanul. Fogalma sem volt mire akar kilyukadni… </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A férjed meg szokott ütni? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah köpni-nyelni nem tudott hirtelen. Mégis hogyan jutott erre a következtetésre?? Egy vad idegen ember, akit alig negyed órája ismer? Vajon ennyire nyilvánvaló az, ahogyan Oliver bánni szokott vele? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne beszélj ilyen hülyeségeket. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért van olyan érzésem, hogy hazudsz? - Húzódott félmosolyra piercinges ajka. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked elment az eszed - rázta a fejét lemondóan a lány és kinyitotta az ajtót. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erőszakoskodik is veled? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég! Nincs semmi jogod ilyen kérdéseket feltenni! Te az égvilágon semmit sem tudsz a megaláztatásról és a szenvedésről. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah a könnyeit visszanyelve nézett farkasszemet az ágyon ülő férfival. Ki Ő, hogy alig néhány perc alatt a legrosszabbat képes kihozni belőle? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazad van - válaszolt az idegen pár perccel később és egy nyitott bőröndhöz sétált - Nem ismerlek, nem tudom ki vagy és igazából nem is érdekel. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nesze, ez még hasznodra lehet - nyújtott a lány felé egy zöld baseball sapkát - Öltözz fel a sapkát pedig vedd fel. Ilyen vörös séróval 1 kilométerről is észre fog venni a férjed. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány elvette a felé nyújtott sapkát és szó nélkül bevonult a fürdőbe. Gyorsan magára kapta a ruháit, a haját lófarokba kötötte és a sapka alá gyűrte. Mikor végzett és kilépett a fürdőből a férfi az ágyon ült és gitározott. A látványa teljesen megbabonázta Saraht. Ahogy hosszú ujjaival gyengéden pengette a húrokat, a kellemes dallam halkan visszhangzott a szoba falairól. A légkör nyugodt volt és békés. Olyan érzéseket keltett a lányban, amiket évek óta nem érzett… </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A végeztél menj. Holnap koncertem lesz, pihennem kell. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom a történteket. A fürdőköpenyemet a széken hagytam. Oh és a sapkát pedig köszönöm. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a neved? - pillantott fel csak úgy mellékesen a gitárjáról a férfi. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sarah. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos Sarah, azt hiszem ez az este bekerült a legérdekesebb estéim közé. És ezt nem bóknak szántam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is gondoltam annak - válaszolt a válla felett hátrapillantva, majd kilépett a szobából.</div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-30749538513955009032016-03-13T18:06:00.001+01:002016-03-13T18:06:31.817+01:00Élek ám!<div style="text-align: justify;">
Bogyómonyókáim, jelezném felétek, hogy élek, <b>nem nyelt el egy hatalmas fekete lyuk</b>, nem bizony. Mint látjátok, került fel az oldalra egy új design (vagyis inkább csak egy új fejléc) és a friss fejezetet is igyekszem hozni nektek a napokban. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kitartást nektek hozzám, és a kevés szabadidőmhöz, és köszönöm a türelmeteket!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Csókszi: <i>Ket</i></div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-44251416830632128012015-09-27T13:38:00.001+02:002016-03-13T16:26:06.025+01:003 éves az oldal!<div style="text-align: justify;">
Bizony ám, ide is elérkeztünk: A mai napon ünnepli szeretett blogocskám a <i>harmadik évforduló</i>ját. :) Nagyon boldog vagyok, hogy ezt is megérhette az oldal, annak ellenére, hogy a kezdethez képest most már ritkábban vannak friss részek. Nah, és pont ezért szeretnék minden türelmes, kitartó látogatónak köszönetet mondani! <b>Drága Bogyómonyókák, köszönöm, hogy itt vagytok!</b> Nélkületek sehol sem lenne az oldal, és igazából én sem. Ha Ti nem olvasnátok a részeket, nem hagynátok kommenteket és nem néznétek fel a blogra néha, akkor én sem csinálnám ezt az egészet. Nélkületek én magam is kevesebb lennék, mert nélkületek nem írnék. <b>Tényleg köszönöm, imádlak benneteket! </b></div>
<div style="text-align: justify;">
... és egy kis unalmas statisztika így a végére: </div>
<div style="text-align: center;">
<b>Összes oldalmegjelenítés:</b><i> </i>185 136</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Közzétett megjegyzések: </b>901</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Bejegyzések:</b> 189 ( Ezzel együtt 190 :)</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Rendszeres olvasók:</b> 58</div>
<div style="text-align: left;">
Még egyszer köszönöm ezt a három évet, szuperek vagytok! </div>
<div style="text-align: right;">
<div>
<i>Ölellek benneteket, csókszi: Ket </i><b><span style="color: #cc0000;"><b><span style="color: red;">♥</span></b></span></b></div>
</div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-36569866978217618572015-09-19T20:20:00.003+02:002015-09-19T20:20:49.323+02:00A szerelem ára 2015 - 1. rész<br />
<div style="text-align: justify;">
Halihó Bogyókák!</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tururúú, meghoztam A szerelem ára első kibővített részét! Bevallom, örülök, hogy belefogtam, mert tényleg úgy gondolom, hogy ezt a történetet sokkal de sokkal jobban meg lehet írni annál, ahogyan én évekkel ezelőtt megírtam. Most sem tökéletes és valószínűleg soha nem is lesz az, de pár fokkal már jobb, mint az előző. Remélem lesz köztetek olyan, aki szívesen végigköveti újra Sarah, Tom és Oliver kapcsolatát és újra talál egy kis örömöt a történetben. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Oh és még egy kis apró megjegyzés a részhez: Ezelőtt nem ajánlottam egyik részhez vagy történethez sem zenét. Most ezen változtatok. A rész előtt, a bevezető képecske alatt (terveim szerint) mindegyik résznél fogtok találni egy videót/zenét, amit a rész olvasása közben ajánlatos hallgatni. Persze csak szerintem. :) Automatikus zenelejátszást nem állítottam be, mert tudom, hogy vannak akik nem szeretnek zenét hallgatni olvasás közben így nekik se legyen kellemetlen az oldalon tartózkodni és nézelődni. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Áh, szóljatok rá, már megint csak fecsegek fölösleges! Itt a rész, olvassátok és nagyon várom a visszajelzéseiteket. Legyen szép hétvégétek, csókszi: <i>Ket</i> ♥</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW9cnDSK0i2KEwRaYUcShbz62tbNavcyGL7dijUsy8nfHL4KkOVTikPN-sPxwAiQvQzwCB8DGPOFe4i_VGrW4jFU8GAzRg01ppgxca00nEn4k6t3cHGgD9BbQo2jrFSYVwxEVRCuDx4f4/s1600/elv21resz.png" /> </div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="200" src="https://www.youtube.com/embed/5eX2bkKQtJY" width="520"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>1. rész</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah türelmetlenül ácsorgott a bejárati ajtó előtt. A taxi, amit néhány perccel korábban kért a hatalmas villa elé, még mindig nem akart megérkezni. Pedig a lánynak sürgősen el kellett tűnnie a házból. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Férje egyik legbefolyásosabb üzletfele nem írta alá az előre leegyeztetett szerződést, és ez probléma volt. Mégpedig a lehető legnagyobb probléma. Sarah tisztában volt vele, hogy ha Oliver hazaér, a munkahelyi feszültséget rajta fogja levezetni. Tudta, ha megvárja, hogy férje hazaérjen, akkor újabb véraláfutásokkal a testén fog este nyugovóra térni. Úgy, ahogy az utóbbi két évben, szinte minden egyes este. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A taxi hangos dudaszóval jelezte érkezését és türelmetlenségét. Sarah a táskáját a vállára véve a kapubejáró felé igyekezett ahol az autó várta. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A Hotel Palace-be kérem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem ez volt az első alkalom, hogy elmenekült. Az utóbbi hónapokban gyakran tűnt el otthonról, abban reménykedve, hogy Oliver nem fogja keresni, mégis a férje minden alkalommal hamar a nyomára bukkant. Most titkon mégis azt remélte, hogy máshogy lesz. Talán pont azért, mert a szokásos kis motelek helyett, most Berlin egyik legdrágább - ha nem a legdrágább - hoteljába vitette magát. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megérkeztünk hölgyem - szólt hátra a sofőr az elgondolkodott lánynak, jelezvén, hogy ideje fizetni és kiszállni végre az autóból. Sarah a férfi kezébe nyomta a fuvar árát és kendőjét a nyaka köré csavarva kiszállt a pudingszínű Mercedesből. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ősz október utolsó heteiben járt, a fákról szinte tejesen eltűntek az elsárgult levelek. A hotel előtti járda makulátlan volt, egyetlen elárvult levél sem rontotta az épület tökéletes összképét. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah látta meggyötört tükörképét az üvegajtón keresztül. Lángvörös göndör haját szinte egy gubancba fújta a szél, sápadt bőre kontrasztba állt sötét szemeivel. Nagy levegőt vett, majd lemondóan kifújta. Egy ilyen hotelba minimum estélyiben kéne érkeznie... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZsVCwNIMWWAxyIyR6t6ZgZAMUjKxjsHYKh4Ewpj1IeIr8LrBOR2iLAg6kM1qOfR6ofpVzezIHX6d70htXRDmyeTkWpcWygEiRbhwidCARNh9Ys9X9aTwVhjoxQgQcvCqFG3huYwWIQ2I/s1600/sza1s.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZsVCwNIMWWAxyIyR6t6ZgZAMUjKxjsHYKh4Ewpj1IeIr8LrBOR2iLAg6kM1qOfR6ofpVzezIHX6d70htXRDmyeTkWpcWygEiRbhwidCARNh9Ys9X9aTwVhjoxQgQcvCqFG3huYwWIQ2I/s1600/sza1s.png" /></a></div>
- Üdvözlöm az öt csillagos Hotel Palace-ben! Miben segíthetek? - kérdezte a recepción álldogáló fiatal fiú, mikor Sarah a hatalmas pulthoz ért. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó estét, egy Deluxe szobát szeretnék. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A köteg papírt, amit a recepciós a lány kezébe nyomott, eltartott néhány percig, amíg kitöltötte. Itt aztán tényleg adnak, mind a biztonságra, mind a formai dolgokra. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hölgyem, a szobafoglalást előre kell fizetni. Kártyával vagy készpénzzel...? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bankkártyával fizetek. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiú átnyújtotta a mágneskártyát miután átnézte az összes papírt és mindent rendben talált. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A 407. szoba az öné. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lift csendben indult a hatodik emelet felé. A kabinban háttérzajként kellemes zongoraszó hallatszott, ami Saraht az apjára emlékeztette. Mikor kislány volt sokat játszottak együtt, bár a lány inkább csak ütlegelte a billentyűket, ellenben apjával, aki gyönyörű melódiákat zongorázott el neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire elhessegette gondolataiból a kellemes mégis fájó emlékeket, két öltönyös, jól megtermett férfi állt mellette. Oliver se volt alacsony a maga 193 centijével, de ez a két melák még nála is magasabb és nem utolsó sorban izmosabb volt. Zavarodottan pillantott körbe, mert egyáltalán nem érzékelte, hogy megállt a lift és az sem tűnt fel neki, hogy ez a két férfi beszállt mellé. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A felvonó halkan csengetett, majd elhúzódott az ajtaja. Sarah kisurrant a két oszlopnagyságú idegen között, és magabiztosan lépdelt az előkelő folyosón. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A deluxe szoba, amit kért, a legdrágább lakrész volt az egész szállodában. A hatalmas ablakokon kinézve olyan volt, mintha az egész város az ember lába alatt terülne el. Az ízlésesen berendezett lakrész ámulatba ejtette a lányt. Oliverrel mindig jó és biztos anyagi körülmények között éltek, viszont ez a drágaság és pompa ami ebben a szobában fogadta teljesen megbabonázta. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután körbejárta átmeneti lakrészét, a lány egyetlen holmiját - a táskáját - a franciaágyra dobta, és célirányosan a fürdő felé vette az irányt. Percekig állt a forró vízsugár alatt, miközben agya megállás nélkül pörgött. Mit tegyen azok után, hogy újra elhagyta Olivert? Hova bújjon, hova rejtőzzön agresszív és kegyetlen férje elől? Mert talán még sosem volt olyan biztos abban, hogy el akar válni. Tény, hogy apja gyára akkor teljesen Oliver tulajdonába fog kerülni, de már ez sem érdekelte. Meg akart szabadulni mindentől és mindenkitől, új életet akart kezdeni teljesen egyedül. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Több mint fél órán át áztatta magát Sarah. Felfrissülve lépett ki a zuhany alól, megtörölközött, majd belebújt a gondosan előkészített puha fürdőköpenybe. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A franciaágy maga volt a mennyország. Hatalmas, puha párnákkal vette körbe magát, egy pezsgő színűt szorosan magához ölelt, úgy nyúlt el az ágyon. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Képtelen volt agyát kikapcsolni, a tökéletes megoldáson gondolkodott hosszú percekig, mikor szinte észrevétlenül elnyomta az álom. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éjjel telefoncsörgés riasztotta fel. Furcsállta az éles hangot, mivel ez nem a mobilja jól megszokott dallama volt, hanem egy annál sokkal bántóbb és hangosabb zaj. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány pillanattal később realizálódott benne, hogy a hotel vezetékes telefonja csengett. Megköszörülte a torkát, majd felvette a kagylót. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon sajnálom hölgyem, hogy ilyen kései órán zavarom, de itt van a férje és arra kéri, hogy jöjjön le. Elég ingerültnek tűnik...-tette hozzá már sokkal halkabban a recepciós. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A 407-es szoba az övé? Felmegyek érte! - Hallatszott a háttérből Oliver ingerült hangja. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah ereiben megfagyott a vér, hirtelen már nem is érezte magát annyira álmosnak. Egy szempillantás alatt kiugrott az ágyból, és az öltözködésre időt nem pazarolva felvette a ruháit az ágyról és kiviharzott a lakosztályából. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Zavartan nézett körbe a folyosón, majd a leggyorsabb lehetőségnek a lift tűnt. Türelmetlenül álldogált és várta, mikor érkezik az Ő emeletére a kis kabin, de az csak nem akart jönni. A másodpercek óráknak tűntek, és Sarahnak nem voltak órái, sőt percei sem. Sarkon fordult és a lépcsőn lefelé rohanva igyekezett elkerülni félje baljós alakját. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A negyedik emelet környékén járhatott a lány, mikor a lépcsősor tetejéről visszhangzott Oliver érces hangja. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Állj meg, azonnal állj meg! - Ordibálta torka szakadtából. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Tisztában volt vele Sarah, hogy férje ilyen állapotban mire képes. Más emberek előtt nem fog vele semmit csinálni, de amit hazaérnek és kattan a zár, férje tenyere nyoma az arcán fog ’díszelegni’. És ha szerencséje lesz, ennyivel le is fogják tudni az egészet. Bár sajnos az esetek többségében ennyivel nem áll meg a fegyelmezés... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány szinte már hallotta Oliver nehéz lépteit maga mögött, mikor pánikszerűen futott végig a harmadik emelet folyosóján és figyelt fel egy alakra. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQwoZ_cnk4v9oxtSkZ2a7U3h5nGFj7IYJQFghH14_ZnwcBnkcxe4MbZ9TAGK2fWjgBI5AXWxmddhav051j3wqTQFDGCPjHeczp2D2OMDfPn5RKOGwCnlfRjmfSyBAufKpW-9Mm7iFipZM/s1600/sza2s.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQwoZ_cnk4v9oxtSkZ2a7U3h5nGFj7IYJQFghH14_ZnwcBnkcxe4MbZ9TAGK2fWjgBI5AXWxmddhav051j3wqTQFDGCPjHeczp2D2OMDfPn5RKOGwCnlfRjmfSyBAufKpW-9Mm7iFipZM/s200/sza2s.png" width="193" /></a>A férfi kissé támolyogva lépte át szobája küszöbét, pont akkor mikor Sarah az ajtaja elé ért. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedj be, kérlek! Hahó! Légy szíves nyisd ki! - Ütötte tenyerével a csukott ajtót. Pulzusa az egekben járt, torkát a sírás fojtogatta. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár másodperccel később az ajtó kissé kinyílt és egy borostás, sötét hajú fiatal férfi pislogott értetlenül váratlan vendégére. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van már? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak egy pillanatra... - Makogott a lány és lökött egyet az idegenen majd Ő is belépett a férfi szobájába és magukra zárta az ajtót. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te meg mégis, ki a picsa va... - tápászkodott fel a padlóról a férfi, de Sarah csendre intette. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kicsit maradj csendben! - Takarta el tenyerével az idegen piercinges, telt ajkát. </div>
<br />
<br />matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-17947032281042722492015-09-06T16:52:00.000+02:002015-09-07T16:42:58.057+02:00A szerelem ára - újratöltve<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Drágáim</b>, sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom feltűnt-e nektek a fejléc, és a rajta szereplő cím: <u>A szerelem ára <i>újratöltve</i></u>. Igen, igen, ez pontosan az, amire gondoltok. Már ha arra gondoltok, hogy A szerelem ára részeit -legalábbis az első párat- <i>újraírom és kiegészítem</i>, akkor igen, tényleg jóra gondoltok. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Azaz igazság, hogy ez már nagyon régóta érlelődik bennem, mert nagyon szeretem ezt a történetemet. Mikor évekkel ezelőtt elkezdtem írni, hihetetlenül <b>felszínes</b> voltam. Az első részeket olvasva elborzadok, hogy mennyire kidolgozatlanok egyes részek, mennyivel több lehetőség rejlik jó pár fejezetben. Nos, ezeket szeretném most <i>fényesebbre csiszolni</i>, hogy pár évvel később, ha ismét újra elolvasom, akkor azt tudjam rá mondani, hogy: Oké, oké, ez tényleg nem rossz...</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Oh, és ami pozitívum, hogy <u>gyakran</u> tudok hozni részt! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
No, ennyit a nyáladzásomról, itt a bevezető, akinek kedve van hozzá, az olvassa újra, még az is lehet, hogy a későbbiekben találkozhattok jó pár meglepetéssel. ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek benneteket</i>, Ket ♥</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrVwH7aEXtC7EkV1jJoXMDRDMpd06uzoDfWosmFN-8vW1Y8laHccFP6tNQg4K1HMVovWe0X2aTwFZExWznLWxAkc5GroC2e2Xw4oo14TqlBk2-VhXtPs6zUQZSTJxCR-04-6dnNzMB0gM/s1600/elv2bev.png" /></div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Bevezető </i></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nevem Sarah Watson. Apai ágon angol, anyai ágon német vagyok, ebből adódik, hogy folyékonyan beszélem mind két nyelvet. 24. életévemet töltöm az idén, nem mellesleg két éve vagyok férjnél. Pontosan ennyi ideje van már romokban az életem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Kislány koromban imádtam a szerelmes regényeket, valószínűleg ebből fakad a rajongásom a betűk iránt. Akkoriban gyakran olvastam olyan történetekről, ahol a két fél kényszer hatására házasodik meg, majd néhány héttel később rádöbbennek, hogy életük párját találták meg a másikban. Boldogan élnek, amíg meg nem halnak és a könyv véget ér. Nos, az én történetemben ez sajnos nem így van. Engem elkerült a nagy beteljesülés és a boldog befejezés. Úgy gondolom, nincs azaz épelméjű nő a világon, aki egy olyan emberbe, mint a férjem, beleszeretne... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Oliver Montag egy nagyon intelligens és jóképű férfi. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mi is a probléma vele? A gond az, hogy ez csak a látszat, amivel az összes körülötte lévő embert megtéveszt, és amivel bizony engem is elvarázsolt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor az új németországi otthonunk megvásárlását ünnepeltük egy kellemes vacsora mellett, akkor láttam először Oliver valódi énjét. Főételnek Wellington bélszínt kért, aminek a külseje - állítása szerint -, nem lett elég ropogós, sőt még sós is volt. Soha életemben nem láttam még így üvöltözni valakit, egy nem elég ropogós wellington bélszín miatt. Néhány másodperccel később már a pincér srác csokor nyakkendőjét fogta és úgy ordibált a képébe. Azt hiszem ez volt az a pillanat, mikor tudatosult bennem, hogy mi életünk mégsem lesz teljesen olyan, mint egy romantikus regény. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazam lett, az az este csak a kezdet volt. Az elmúlt két évben nem egyszer emelt rám kezet, szinte mindennaposakká váltak a kiabálások, lökdösődések és a pofonok. Minden munkahelyi feszültségét rajtam vezette le és bármivel próbáltam a kedvébe járni, mindig csak a hibáimat vette észre. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Naponta megfordult a fejemben a válás gondolata, de olyankor akaratlanul is apa mosolygós arca jutott eszembe. Két éve halt meg, nem sokkal az esküvőnk után. A Watson cipőgyár alapítója és igazgatója volt, ami sajnos az utóbbi években már nem volt nyereséges, épp ellenkezőleg. Szinte minden megtakarításunkat a gyárba fektettük, így mikor az üzem a csőd szélére került nem tudtunk kitől segítséget kérni. Ekkor jelent meg az életünkben Oliver Montag. Egy ajánlatot tett apámnak, amit fájó szívvel, de elfogadott. És én is elfogadtam... A ’házasságba’ menekültem az akkor véget érő kapcsolatom emléke elől, bár ha akkor tudom, hogy ennek milyen nagy ára lesz, nemet mondok. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az életem teljesen tönkrement, a létezésem csak szenvedés volt, kilátástalannak gondoltam a helyzetemet. Ebben az időszakomban találkoztam vele... </div>
<br />
<br />matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-72814109724106540772015-08-23T14:56:00.001+02:002015-08-23T14:56:03.388+02:00Miss Makulátlan Extra - A kérés<div style="text-align: justify;">
Halihó <i>Bogyómonyók</i>!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kis meglepetéssel készültem. Tudom, hogy sokan szeretitek/szerettétek a Miss Makulátlan c. történetemet, ezért összedobtam nektek egy kis <b>extra </b>fejezetet. nem hosszú, de azért remélem tetszeni fog, és szívesen olvassátok majd el. :) </div>
<div style="text-align: right;">
<i>A véleményeiteket várom, további szép napot, ölellek benneteket! Ket </i>♥</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
<u>EXTRA</u> - A kérés </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCjtHpE6KBNtefedqhfrfugvGH_vYNn8dQyJDN-js98pbzH3Y4dKCGNst0-FZ8n4U9Za9rQgwWjep3Kc2KMtYcCpK_BCDL0zGbmc2-278u0RLQMBU_bFIDBdkN4jJiKj7yAobng570OCE/s1600/mm2.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCjtHpE6KBNtefedqhfrfugvGH_vYNn8dQyJDN-js98pbzH3Y4dKCGNst0-FZ8n4U9Za9rQgwWjep3Kc2KMtYcCpK_BCDL0zGbmc2-278u0RLQMBU_bFIDBdkN4jJiKj7yAobng570OCE/s1600/mm2.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A lány kellemes, gyümölcsös parfümöt fújt a füle mögé, majd elégedetten nézett a tükörben mosolygó nőre. A végeredmény tökéletes volt. A megjelenése elegáns és könnyed volt, pont, ahogy férje kérte. Haja egyenesen omlott a vállaira, fehér blúzára egy khaki színű zakót húzott fekete nadrággal. <br />Bill előző este küldött Cathynek egy fura üzenetet, amiben csak annyit írt, hogy este vigye át Ray-t Tomhoz és kilenc órára készüljön el. Mikor öt órakor bekopogott Tom lakásának ajtaján, az exrasztás egyből ajtót nyitott. <br />- Mi folyik itt Tom? - érdeklődött a lány kíváncsian, de Tom csak mosolygott. <br />- Mindent megtudsz időben - kacsintott, majd ezzel le is zártnak tekintette a témát. <br />Cathy nagy levegőt vett, és gyengéden végigsimított a haján. Az óra nyolcat mutatott és Ő türelmetlenül dobolt az ujjaival a kanapé karfáján mikor telefonja pittyegve jelezte az új üzenetet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>’A medencénél várlak.’ </i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lány izgatottan pattant fel és indult a lépcső felé. Bill máris hazaért? Két nappal korábban utazott el Párizsba egy üzleti tárgyalás miatt, és akkor azt mondta, majd csak hétvégén fog hazaérni. Lehetséges lenne, hogy már vissza is jött…? <br />Cathy szinte kirontott a teraszra, de szinte abban a pillanatban meg is torpant. A hatalmas medence különböző méretű gyertyákkal volt körberakva, a víz tetején vörös rózsa szirmok úszkáltak. <br />Bill nem messze a lánytól, egy elegánsan megterített kis asztal mellett állt, a szokásos vakító mosollyal az arcán. Cathy megbabonázva nézett körül, alig bírta felfogni a látottakat. Tudta jól, hogy Bill romantikus alkat, és már nem egyszer lepte meg kisebb-nagyobb ajándékokkal, de ilyen<span id="goog_450974999"></span><span id="goog_450975000"></span> csodálatos dologgal eddig még nem lepte meg. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9NpDURLmtJWxR-asRGZOztzBT16BYK2zE2lsmvYplOqWdyYq87tyIY3OlEhL7Y65-jAaX5CEVOVCy1NU1EROz6j7PWftnR2oSE5f-Zj8RrdRaWzHhfSlzF30Dgy5YF8MJBgcNUtT8uNg/s1600/mm.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9NpDURLmtJWxR-asRGZOztzBT16BYK2zE2lsmvYplOqWdyYq87tyIY3OlEhL7Y65-jAaX5CEVOVCy1NU1EROz6j7PWftnR2oSE5f-Zj8RrdRaWzHhfSlzF30Dgy5YF8MJBgcNUtT8uNg/s1600/mm.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill... ezt mégis mikor? És miért? </div>
<div style="text-align: justify;">
<span id="goog_450975013"></span><span id="goog_450975014"></span>- Édesem, képes vagy órákig készülődni, és olyankor nem látsz, nem hallasz. Könnyű dolgom volt - mondta Bill és egy pohár pezsgőt nyújtott a lány felé - A miértre pedig hamarosan választ kapsz. <br />- Hihetetlen, hogy még mindig meg tudsz lepni. <br /><span id="goog_450975002"></span><span id="goog_450975003"></span>- Még csak két éve vagyunk házasok, rengeteg meglepetést tartogat számunkra a jövő, erről biztosíthatlak - mondta Bill sejtelmes hangon és egy puszit nyomott Cathy arcára - Ülj le. <span id="goog_450975011"></span><span id="goog_450975012"></span><br />- Tomot persze mindenbe beavattad, igaz? <br />- Természetesen. Így bőven volt alkalma, hogy felkészüljön Ray felügyeletére. <br />- Nem lesz baj, hogy Ray ott alszik nála? Még sosem voltak ilyen sokáig kettesben... <br />- Ray imádja Tomot, úgy néz rá, mintha Isten lenne. Nem lesz gond, nagyon jól meglesznek. <br />- Így legyen - szorította meg a lány férje kezét. <br />Bill szótlanul gyönyörködött felesége tökéletes arcát nézve. Néha lepillantott az asztalon összekulcsolt ujjaikra, és idegesen babrált Cathy karikagyűrűjével. <br />- Bill, minden rendben? <br />- Persze, minden rendben. <br />- Aggódsz valami miatt? Nem szeretem, mikor nyugtalankodsz... <br />- Tudod Cathy, már hónapok óta gondolkodom valamin. <br />- Min? Kezdesz megijeszteni Bill - ráncolta szemöldökét a lány. A lehető összes rossz dolog az eszébe jutott, a megcsalástól a halálos betegségig, minden. <br />- Édesem ne aggódj, nincs semmi rossz. Ez inkább egy szívesség lenne, amire kérni szeretnélek. <br />- Kérhetsz tőlem akármit - szorította meg a lány férje tetovált kézfejét - Bármit. <br />Bill néhány másodpercig habozott, majd határozottan Cathy szemébe nézett, és végre kimondta azt a rövidke mondatot, amin már hetek óta rágódott. <br />- Szülj nekem még egy gyereket - mondtam, ám mikor meglátta felesége meglepett tekintetét, gyorsan folytatta - Nem láthattam ahogy Ray született, nem lehettem ott az első szavainál, még a pelenkáját sem cserélhettem ki. Szeretném ezeket a dolgokat bepótolni, szeretnék ott lenni minden fontos pillanatban. Tudom, hogy ez nagy kérés, de szeretjük egymást annyira, hogy vállaljunk még egy gyereket. Megértem, ha gondolkodni szeretnél rajta mielőtt belevágunk, bár úgy gondolom a gyártással nem lesz gond, de ha mégsem szeretnél, természetesen azt is megértem... <br />- Hat hetes terhes vagyok - szakította félbe a lány Bill monológját. <br />- Tessék? <br />- Mondom, terhes vagyok - nevetett Cathy és az asztalon áthajolva megcsókolta férjét - Nem így akartam elmondani, de ha már így kitettél magadért, ám legyen. <br />- Állj, ezt nem értem... Gyógyszert szedsz! <br />- Már hetek óta nem. <br />- Nem vagy rosszul reggelenként. <br />- Szerencsém van - rántotta meg vállait Cathy kuncogva. <br />- De hát a pezsgő... <br />- Nem ittam belőle - mutatott a lány a tele pohárra. <br /><br /> <br />Percek teltek el, mire Bill magához tért a döbbenettől és fülig érő kisfiús mosollyal ugrálta körbe a medencét. <br />- Tom tud róla? - kérdezte Bill még mindig fel s alá járkálva. <br />- Nem, senki nem tudott róla eddig, csak az orvosom és én. <br />- Fel kell hívnom, ezt el kell mondanom neki! Újra apa leszek! - Kiabált és máris pötyögte telefonjába testvére számát. <br />- Nyugi Bill, Ray már biztosan alszik. Ha telefonálsz, fel fog ébredni. Kíméld meg Tomot egy újabb altatástól - lépett a lány férje mellé és kivette kezéből a telefont. <br />- Igazad van... Ohh ember, Ray is biztosan nagyon fog örülni, hogy lesz egy kistestvére. Mit gondolsz, fiú vagy lány lesz? <br />- Nem tudom - sóhajtott Cathy és Bill mellkasához bújt - De van egy női megérzésem. <br />- És? <br />- Kislány. <br />- Az nagyon jó lenne - ölelte szorosan magához Bill a feleségét, és egy puszit nyomott a feje búbjára - Nagyon szeretlek. <br />- Én még annál is jobban. <br />- Ugye szabad szexelni? <br />- Igen, szabad - nevetett fel Cathy hangosan és egy forró csókot nyomott párja ajkaira. <br />- A medencében? <br />- A medencébe - lihegte a lány és maga után rántotta férjét a medencébe. <br /> </div>
<div style="text-align: center;">
<b>VÉGE</b>
</div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-38181929273987255742015-05-09T20:30:00.002+02:002015-05-09T20:30:46.723+02:00A sziget; part 2.<div style="text-align: justify;">
Sziasztok <b>Bogyókák</b>! </div>
<div style="text-align: justify;">
Az előző bejegyzésemben arra kértelek Titeket, hogy szavazzatok arra a történetre, amelyikből a legjobban örülnétek friss fejezetnek. A nyertes, 31%-kal, A sziget című történetem lett. :) Meg is írtam a következő részt, rövidke lett igaz, de remélem azért tetszeni fog. Jó olvasgatást! </div>
<div style="text-align: right;">
<i>A véleményeiteket várom, további szép napot, ölellek benneteket! Ket </i>♥</div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLwf6dEYJpRcdZwC3tMiQ0hTLN6q576irqGwPJxXvLQKRFn0kpFz6w8emizjP9OyZrOlymJZ4i8ee2euVGWCvkGLTQUv1RE5JDLEPHbY4tc1tJ75DgoQBwpacpHbCG_N0kAwZfBX3YIAc/s1600/kep.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLwf6dEYJpRcdZwC3tMiQ0hTLN6q576irqGwPJxXvLQKRFn0kpFz6w8emizjP9OyZrOlymJZ4i8ee2euVGWCvkGLTQUv1RE5JDLEPHbY4tc1tJ75DgoQBwpacpHbCG_N0kAwZfBX3YIAc/s1600/kep.png" /></a></div>
<br />
<b>~ 2. RÉSZ ~ </b></div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
<xml>A kezem majd kiszakadt a helyéről, mikor lihegve összerogytam a parton. Néhány nagy levegővétel után, szomorúan döbbentem rá, hogy kábé annyi erő van bennem, mint egy marék pillangóban. <br />A hatalmas SOS felirat, amit egy nagydarab, korhadt fadarabbal a homokba rajzoltam, akár még életmentő is lehet. Messziről is könnyen észrevehető, és amit ez feltűnik egy hajósnak vagy egy repülőn utazó turistának, biztos segítenek majd nekünk. Legalábbis nagyon remélem... <br />- Cica! <br />- Mi van? - pillantottam fel, mikor hajótörött társam beállt elém. Tom Kaulitz, aki azt állítja magáról, hogy valami megahiperszuper sztár - bár én még sosem hallottam róla - most először szólt hozzám. Kíváncsian méregettem, vajon milyen szándékkal szólíthatott meg. <br />- Szedj nekem kókuszt. Szomjas vagyok. <br />- Szedj Te magadnak kókuszt, seggfej. <br />- Tisztában vagy vele, hogy ezek a kezek mennyit érnek? - Kérdezte ingerülten, és az arcom előtt kezdett hadonászni - Nem mászhatok fára, ha megsérülök, vége a karrieremnek. <br />- Miért, mi vagy Te, kézmodell? </xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml>- Gitáros! Gitáros vagyok! <br />- A gitáros Tom Kaulitz - töprengve néztem fel rá, majd vállat vontam - Még így sem tudom, ki vagy.<br />- Az, hogy híres vagyok fog megmenteni! - Vakkantotta mérgesen és egy magas pálmafa felé mutatott - Mássz! <br />- Mászik a fene, majd’ leszakad a karom! Menj és mássz fel te, amúgy is piszok magas vagy, két pillanat alatt fenn vagy. <br />- Ugye tudod, hogy rohadt haszontalan vagy? - Fordított hátat és megindult az egyik pálma felé - Nehogy abban reménykedj, hogy neked is szedek! <br />- Álmomban sem gondolok ilyesmire - legyintettem és a fodrozódó víz felé bámultam. <br />Nagyot sóhajtottam és ujjaimat végigfuttattam a hajamon. Vajon meddig leszünk a szigeten? Lesz olyan szerencsénk, hogy hamar megtalálnak minket? Egyáltalán... ránk fognak találni? Mi van, ha ezen a nyomorult szigeten fogunk szomjan halni? Vagy ha elvisz valami fenevad? Esetleg kannibálok?!<i> Áh, nyugodj meg Mary!</i> Ebben a helyzetben az a legnagyobb veszteség, ha feladjuk a reményt. Minden rendben lesz. Minden rendben lesz... <br />A világoskék eget figyeltem, helikopter után kutatva, mikor hangos puffanásra, majd sűrű káromkodásra lettem figyelmes. <br />Kedvenc sztárocskám a pálmafa tövében fetrengett, tenyeréből jól látható bíborszínű patakocska csörgedezett a könyökéig. <br />- Hé, minden oké? - Kiabáltam neki. <br />- Kurvára nem oké! Leestem egy kibaszott pálmafáról! <br />Kuncogva tápászkodtam fel a homokból és sétáltam oda a szenvedő gitároshoz. <br />- Segítsek? - hajoltam fölé, kitakarva arcából a lemenő nap sugarait. <br />- Előbb köpöm szembe magam... - morogta. <br />- Na, ne durcizz, mutasd a kezed - kaptam a csuklója után és szemügyre vettem a sebet - Nos, a rossz hír az, hogy nem vagyok orvos - mondtam néhány pillanattal később. <br />- És mi a jó hír? <br />- Az nincs. Viszont biztos, ami biztos, ki kell mosni a sebet. <br />- És mégis mivel mossuk, ha még vizünk sincs? - kérdezte, mire körbe mutattam az óceán felé - De hát az sós! </xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml>- Nagyfiú vagy, ki fogod bírni - veregettem meg a vállát, majd a parton leguggolva, lemostam a kezemről Tom Kaulitz vérét. </xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml></xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml><br /><br />Az egyik pálmafa tövében ülve néztem a parton fel s alá járkáló gitárost. Azt hiszem kezdett leesni neki, hogy ezt az ’Én vagyok a sztár, két perc alatt megmentenek’ hozzáállást nem kéne erőltetnie. Ezen a szigeten nem számít, hogy ki honnan származik, mi a foglalkozása vagy éppen az, hogy mennyi pénze van. A túlélés a lényeg, semmi más. <br />- Tüzet kéne raknunk. <br />Mély hangja zavart fel a gondolataimból. Nagyokat pislogva néztem felé, ahogy orráról félig lecsúszott, repedt lencséjű napszemüvege fölött engem bámult. <br />- Csak nem kezdesz rájönni, hogy a megmentésünk nem is lesz olyan egyszerű? <br />- Az én megmentésem - javított ki - Én ismert vagyok, engem keresni fognak és ki is visznek erről a rohadt szigetről. Ellenben veled, akit a kutya sem keres. <br />- Legyen igazad - legyintettem le - Semmi erőm veled civakodni. <br />- Szóval akkor rakunk tüzet? A nap mindjárt lemegy. <br />Igaza volt. A sugarak narancssárgára színezték a kék égboltot, a napkorong már szinte teljesen eltűnt a horizont alatt. Mindjárt itt az este, és igaz, hogy napközben bőven negyven fok fölött van a hőmérséklet, estére nagyon lehűl a levegő. <br />- Szedjünk néhány ágat. Lehetőleg olyat, amin nincs sok levél, mert az csak füstöt csinál - mondtam neki és felálltam a homokból és leporoltam a fenekemet. <br />Alig néhány perccel később már egy kisebb hegynyi ágat, botot, korhadozó fadarabokat gyűjtöttünk a sziget közepére. Elégedetten szemléltük a kupacot, mikor Tom egy nagyot káromkodva belerúgott a homokba. <br />- A kurva életbe! <br />- Mi van? - Néztem rá értetlenül. <br />- Mégis, hogyan fogjuk meggyújtani? <br />- Hát ezzel! - Nyúltam a farzsebem felé, ahonnan magabiztosan vettem elő ütött-kopott mobilomat - Végre hasznát veszem annak, amit Bear Grylls műsorában láttam!</xml>
</div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-52579322535898616022015-04-25T11:31:00.001+02:002015-05-08T14:52:10.585+02:00Az olvasók akarata<div style="text-align: justify;">
<b>Drága Olvasóim</b>! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon rég jelentkeztem már friss fejezettel, tudom, de nem akarok magyarázkodni, egyszerűen nincs időm... Most ami miatt írom ezt a bejegyzést, azaz hogy, hogy miből vagy mit olvasnátok szívesen. Tudom, hogy <i>ígéretet tettem</i> a Rendőrszív folytatására, amiből már sikerült is írnom néhány sort, viszont elég nyögvenyelősen megy. Az érdekelne, hogy az én kis Bogyókáim, azaz Ti, miből olvasnátok szívesen friss fejezetet, mert amire több szavazat érkezik, azt igyekszem hamarabb hozni. <br />
<u>Ez most a nép akarata lesz!</u> :)
Rátok bízom a döntést, kérlek szavazzatok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
További kellemes hétvégét, <i>ölellek benneteket</i>; Ket ♥
</div>
<center>
<embed align="middle" allowscriptaccess="sameDomain" bgcolor="#ffffff" flashvars="id=3912583" height="263" name="poll" pluginspage="http://xat.com/update_flash.php" quality="high" src="http://www.xatech.com/web_gear/poll/poll.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="350"></embed></center>
<center>LEZÁRVA! ,Nyertes': A sziget</center>matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-47598359881692891032015-03-22T09:43:00.000+01:002015-03-22T09:44:36.347+01:00Más állapotok; novella<br />
<div style="text-align: justify;">
Szép napot <u>Bogyókák</u>!</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnálom, de nem friss fejezettel - amit szerintem a többségetek vár -, hanem egy új novellával jöttem. Nagyon nem tudok mit hozzáfűzni, egyszerűen csak tegnap este kipattant a fejemből és magamhoz képest gyorsan meg is írtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó szórakozást kívánok hozzá, remélem tetszeni fog! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek benneteket, Ket</i> ♥</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV6KKibiK3-k81LK4kBkLVIot_x2zK0exxyCPTOCSum7b4c4oAJ8VJC6B6jjfqD81IIu2PrYRnD0bsaaQmhlmbe4k2pFYPnp4uCjVl2U5QEizFZX7cWvRS_JrDYynk8gvoJG9MrVUKzFQ/s1600/levelek.png"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV6KKibiK3-k81LK4kBkLVIot_x2zK0exxyCPTOCSum7b4c4oAJ8VJC6B6jjfqD81IIu2PrYRnD0bsaaQmhlmbe4k2pFYPnp4uCjVl2U5QEizFZX7cWvRS_JrDYynk8gvoJG9MrVUKzFQ/s1600/levelek.png" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
- <b>Cím:</b> Más állapotok </div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
- <b>Alcím: </b>- </div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
- <b>Kategória:</b> Hetero </div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
- <b>Műfaj:</b> ’Élet’ </div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
- <b>Párosítás: </b>Bill Kaulitz/Saját női karakter{Képek <a href="https://www.facebook.com/media/set/?set=a.459953864170236.1073741844.147555842076708&type=1">itt</a>!}</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
- <b>Figyelmeztetések:</b> Káromkodás </div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
- <b>Korhatár:</b> 12 </div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
- <b>Történetíró:</b> Ket</div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Más állapotok </span></h2>
<h2 style="text-align: center;">
</h2>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;">2015. július 12. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mond még egyszer. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Terhes vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az meg mégis, hogy a francba lehet? - Szólt ingerülten néhány pillanattal később. A vonal túlsó végéről is éreztem, hogy mennyire felzaklatta amit mondtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan el kell mesélnem, hogyan fogan meg egy kisbaba? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondtad gyógyszert szedsz! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te meg azt, hogy időben kihúzod! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A kurva életbe! - Káromkodott Bill zaklatottan. Szinte láttam magam előtt, ahogy idegesen végigsimít borostás állán - És ez már biztos? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csináltam két terhességi tesztet… </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azok nem mindig pontosak! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
-… és orvosnál is voltam - fejeztem be végül a mondatot. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mit mondott? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt, hogy terhes vagyok, nagy ész! Nagyjából 6 hetes lehet a pici. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Hallottam, ahogy hangosan beszívja, majd kifújja a levegőt. A háttérben autók zaja hallatszott, valószínűleg valamelyik hotel erkélyen állhat, ki tudja melyik nagyvárosban. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- És biztos, hogy én vagyok az apa? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mi? Azt hiszed, hazudok? - Sértett már a gondolat is, hogy azt hiszi, egy ilyen dologban hazudnék - Ezer éve ismersz! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen nem hiszem azt, hogy hazudsz, de ugye tisztában vagy vele, hogy nincs köztünk semmi? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alkalmi szexen és haverságon kívül? Persze, hogy tudom. Ha másként gondolnám, a turné kellős közepéről rángatnálak haza, és követelném, hogy legyél mellettem és vegyél el feleségül még azelőtt, hogy látszódna a hasam. Hisz egy menyasszonynak tökéletesen kell mutatnia a menyasszonyi ruhájában. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bravo Eva, bravo. Pont ezt szeretem benned, hogy racionálisan látod a dolgokat - motyogta nyugodtabban, aztán újra élesen beszívta a levegőt - Na és mi a terved? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy-hogy, mi a tervem? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megtartod? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen igen. És mielőtt azt hinnéd, hogy csak azért mondtam el, mert elvárom, hogy eltarts, hát nagyon tévedsz! Független, határozott nő vagyok, biztos anyagi háttérrel. Nincs szükségem a segítségedre. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom - motyogta bágyadtan, alig hallhatóan. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Rossz érzés fogott el. Lehet, hogy túl nyersen közöltem vele a hírt? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy érzed magad? - Kérdeztem pár perccel később. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Apa leszek. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen Bill, apa leszel. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;">2015. december 6. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Megyek, megyek - csoszogtam ásítva a bejárati ajtó felé, vigyázva, hogy a hasammal nehogy meglökjem az instabil konyhaasztalt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem vettem a fáradtságot, hogy kinézzek a kukucskáló lyukon, gondolkodás nélkül nyitottam ajtót. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Bill hatalmas napszemüvegében visszatükröződött cseppet sem elegáns kinézetem. Az óriási rénszarvasfej feszült a hasamon, szőke tincseimet még reggel két copfba fontam, amit nem ártott volna újragyártani. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól kikerekedtél. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan ez az első mondatod hozzám, azok után, hogy fél éve nem találkoztunk? - kérdeztem két ásítás között. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már bocs, de elég radikális változáson mész keresztül - mutatott végig rajtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Terhes vagyok, észlény! Persze, hogy változik a testem - simítottam végig a vörös orrú rénszarvas arcán - Na, egész nap ott kinn akarsz ácsorogni? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hoztam valamit - nyújtott felém egy díszesen becsomagolt dobozt, miután a nappaliba kísértem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2oLQLRciZt9NU6_C4-S3HDBeDrINE3nd9lNnzf1sE0_gW_pj_nNSpx0iw4NioXJvCMDq3vr3ENwEpXzrrbjF5112P48hWfcX5Smdd5Jn3T3JVjG6-Hc5gUZUxlvESJZVEaWAQmflF5e4/s1600/t.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2oLQLRciZt9NU6_C4-S3HDBeDrINE3nd9lNnzf1sE0_gW_pj_nNSpx0iw4NioXJvCMDq3vr3ENwEpXzrrbjF5112P48hWfcX5Smdd5Jn3T3JVjG6-Hc5gUZUxlvESJZVEaWAQmflF5e4/s1600/t.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Végül is Mikulás nap van, megérdemlem az ajándékot - mondtam, és kényelmesen elhelyezkedve feltéptem a csomagot. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A dobozban két aprócska rugdalózó volt. A rózsaszín kapucniját aranyos nyuszi fülek díszítették, a kékre ugyanoda egérfüleket varrtak. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill, ezek gyönyörűek! Nagyon tetszenek, köszönöm! - Makogtam meghatottan. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy azt mondtad, nincs szükséged segítségre, de szerettem volna, ha a pici kap tőlem is valamit. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm, köszönjük - hálálkodtam könnyes arccal és egy gyors csókot nyomtam az énekes szájára. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bevallom, mikor telefonáltál és elmondtad, hogy terhes vagy, azt hittem kiugrok az ablakon. De aztán gondolkodtam, és arra jutottam, hogy milyen jó, hogy az első - és lehet, hogy az utolsó - gyerekemnek egy olyan okos, kedves és jó fej anyukája lesz, mint amilyen Te vagy. Köszönöm, hogy megtartottad és remélem, részese lehetek az életeteknek. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem bírtam megszólalni. Úgy zokogtam, mint egy kisgyerek, bár ezt a hatást igyekeztem a hormonjaimnak betudni, és nem Bill szívmelengető mondatainak. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, na, nyugi. Nem akarlak sírni látni. Inkább azt mond meg, hogy a kéket vagy a rózsaszínt fogod ráadni, ha megszületik? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A rózsaszínt - motyogtam és orromat nőiesen a pulcsim ujjába töröltem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval lányos apuka leszek. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;">2016. február 22. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jön a baba!! - Kiabáltam a telefonba, mire a taxisofőr ijedten rezdült össze. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy-hogy jön? Most? De jövő hétre vagy kiírva, nem? - hebegett-habogott értetlenül Bill. Már-már láttam is az arcát magam előtt, amint lesápad, ahogy ráncolja sűrű szemöldökét, és ahogyan kicsit beszívja az alsó ajkát levegővétel közben. Szexi mozdulat, tényleg az, de valahogy két összehúzódás közben nem tudtam rá úgy gondolni. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy látszik, a kis hölgyet ez nem nagyon érdekli. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, a rohadt életbe! Hol vagy most? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úton a kórházba észlény! Őszintén remélem, hogy eljutunk odáig és nem egy taxi hátsó ülésén kell megszülnöm... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt nem hiszem el! Ha tudna várni a baba csak két napot, akkor én is ott lehetnék... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem tud várni! - Visszafojtottam egy sikítást, ahogy a sofőr áthajtott egy bukkanón - Emlékszel mit mondtam nyáron? Nem vagyunk együtt, nem várom el tőled, hogy mellettem legyél. Most mégis arra kérlek, hogy gyere ide, amilyen gyorsan csak tudsz. Mert szükségem van rád. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eva... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek! - Szóltam utoljára a telefonba és bontottam a vonalat. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy levegőt vettem, majd kifújtam. nagy levegőt vettem, aztán kifújtam. Igyekeztem szapora levegővétellel - szabályosan, ahogy az orvos mutatta - enyhíteni a fájdalmat, de a ki-be légzéssel, nem sokat értem el. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megérkeztünk, hölgyem! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérem, menjen be és a portáról kérjen egy tolókocsit. Nem tudok bemenni - nyüszögtem a következő összehúzódás éles fájdalmától. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A kerekesszék pár pillanattal később már ott is állt a taxi mellett, két ápolónővel együtt. Besegítettek a székbe, majd miután két sikítás között elmondtam a doktorom nevét, egyből hozzá gurítottak. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő néhány óra emléke homályosan dereng csak előttem. Emlékszem, hogy felfektettek a szülőágyra, és a doki megvizsgált. Aggódva mondta, hogy a babát nem tudom természetes úton megszülni, mert nem fordult meg, így kénytelenek lesznek megcsászározni. Kábán rábólintottam, és egyből egy másik ágyra fektettek, majd a műtőbe toltak. Emlékszem, hogy megkaptam az érzéstelenítést, aztán a nagy sürgés-forgás, maszkos emberek látványa után elsötétült minden. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;">2016. február 23. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt, anyuka! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Valahonnan a háttérből egy kedves női hangot hallottam, de annyira sajgott a fejem, hogy alig bírtam kinyitni a szemem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt? Annyira homályos minden. És a fejem is rettenetesen fáj - motyogtam végül két óvatos pillantás közben. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez természetes hölgyem, az érzéstelenítő utóhatása - Igazította meg óvatosam a kézfejemből kilógó kanült - A szülés közben fellépett némi komplikáció, de szerencsére semmi komoly. Jól van a baba. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos? Teljesen egészséges? Megvan mindene? Mikor foghatom meg? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugodjon meg, minden a legnagyobb rendben. Azért is jöttem, hogy felébresszem, mert itt az etetési idő. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazán? Már alig várom! - mosolyodtam el halványan. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ápolónő még igazított az infúzión valamit és a korlapomra is felírt valami adatot, aztán újra magamra hagyott. Fáradtan hunytam be a szemeimet, de egy pillanattal később újra nyílt az ajtó, és vele együtt a szemeim is kipattantak. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Bill egy hatalmas lépéssel az ágyam mellé lépett, és zilált tekintettel nézett le rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt vagy... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt vagyok - mosolygott kedvesen és végignézett meggyötört külsőmön - Hogy is hagyhatnálak magadra egy ilyen helyzetben. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem lesz baj, hogy csak úgy otthagyod a koncertet? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak egy pár órára tudtam lelépni. Délután repülök vissza. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem... - néztem másfelé - Köszönöm, hogy eljöttél. Nem kellett volna ezt kérnem tőled, de nagyon kétségbe voltam esve. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A lányom anyja vagy. Jogodban áll bármit kérned tőlem, azok után, hogy kilenc hónapig cipelted és végül megszülted. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill... - suttogtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, de hogy érzed magad? Őszintén szólva nem nézel ki valami fényesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi, pompásan vagyok. Legszívesebben egy mezőn futkosnék és pillangókat hajkurásznék. Pocsékul vagyok! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha van erőd a szarkasztikus megjegyzésekhez, akkor nem lehetsz annyira rosszul - mosolyodott el - Hol van a kislányom? Jól van? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most hozzák - sóhajtottam - Biztosan gyönyörű. Olyan lehet, mint egy kis hercegnő. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Uram, mit keres maga itt? Ide nem jöhet be! - Egyszerre néztünk az ajtóban álló ápolónőre, aki egy kis műanyag falú ágyat tolt maga előtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő a lányom? - Bill csillogó szemekkel lépett a nő mellé és pillantott le a kis ágyra - Istenem Eva, gyönyörű! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZpL6QNpltoUhyphenhyphenL51th_98kNvzMq-yEydaF43vFV7mbNLQCjDHowkwycs_6bW6E1jnNLNa_GEsTGxSFGI1Cwo2oL8v8G-1nn6uhpNEk86_q3DZpUx1zVKa8t5c5zWsgxqGjcKlTHhb5CQ/s1600/3204191793_1_12_Dyz5w28d.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZpL6QNpltoUhyphenhyphenL51th_98kNvzMq-yEydaF43vFV7mbNLQCjDHowkwycs_6bW6E1jnNLNa_GEsTGxSFGI1Cwo2oL8v8G-1nn6uhpNEk86_q3DZpUx1zVKa8t5c5zWsgxqGjcKlTHhb5CQ/s1600/3204191793_1_12_Dyz5w28d.gif" height="200" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérem, had csodáljam meg a kis Anámat! - Nyújtóztam a pici felé, mire az ápolónő óvatosan a kezembe adta. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Billnek igaza volt. Gyönyörű kis csöppség volt. Világos rózsaszín bőre, aprócska puha kezei, pufi arcocskája és a kevéske kis hajával olyan volt, mint egy igazi kis angyalka. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ana? Így nevezted el? - kérdezte Bill és az ágy mellé lépve óvatosan végigsimított lányunk arcán. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anastasia. Hercegnői név kell egy igazi kis hercegnőnek - válaszoltam, miközben megbabonázva csodáltam a picit. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anastasia Kaulitz. Tetszik, jól hangzik! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Apuka, most már tényleg mennie kell. A baba éhes, meg kell szoptatni. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem. Hamarosan újra látjuk egymást picim - simított végig Ana apró fejecskéjén, aztán a szemembe nézve elmosolyodott - Köszönöm neked ezt a kis csodát. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazán kedves férje van - mondta a nő, miután Bill elhagyta a kórtermet. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnos nem a férjem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh bocsánat, azt hittem. A barátja nagyon kedves. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, még annak sem mondanám - mosolyodtam el, ahogy megláttam az ápolónő zavarát - Ő a <b>szerelmem</b>. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>VÉGE</i></div>
<br />
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F3.bp.blogspot.com%2F-h7_P63SPR0A%2FVQ5-NTgC2kI%2FAAAAAAAACWE%2F8CL9fL1I43w%2Fs1600%2Flevelek.png&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV6KKibiK3-k81LK4kBkLVIot_x2zK0exxyCPTOCSum7b4c4oAJ8VJC6B6jjfqD81IIu2PrYRnD0bsaaQmhlmbe4k2pFYPnp4uCjVl2U5QEizFZX7cWvRS_JrDYynk8gvoJG9MrVUKzFQ/s1600/levelek.png" -->matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-13551523498122912712015-03-07T23:04:00.002+01:002015-03-14T14:49:52.679+01:00A boldogság ára - 5. rész /Első nap/ <div style="text-align: justify;">
Drága <b>Bogyókáim</b>!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rég jelentkeztem, de most végre itt vagyok, <u>remélem </u>sokatok örömére. :) Ahogy a bejegyzés címe is mutatja, A boldogság ára következő részét hoztam, ami remélem tetszeni fog mindenkinek. A véleményeiteket várom, kíváncsi vagyok, hogy tetszett a rész. Jó olvasgatást hozzá, feleslegesen nem is húzom az időtöket. :)</div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Ö</b>lellek benneteket, Ke</i>t ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><div style="text-align: center;">
<b><xml>5. RÉSZ - ELSŐ NAP</xml></b><xml></xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml><br /></xml><xml>- De jó újra itt lenni, nem igaz Kedvesem? </xml><br />
<xml>- De. </xml><br />
<xml>Oliver és a lány bőröndökkel megpakolva lépték át berlini házuk küszöbét. Sarah azóta nem volt itt, hogy a Tommal történt ,,incidens” után Freiburgba költöztek. Most, hogy újra a fővárosban fog dolgozni - Oliverrel együtt -, egyértelmű volt, hogy visszaköltöznek régi házukba. </xml><br />
<xml><span id="goog_1287443753"></span><span id="goog_1287443754"></span>- Azt hiszem egy alapos takarítás nem ártana – húzta végig az egyik komódon ujját a férfi, miután a hall közepén ledobta a csomagokat. </xml><br />
<xml>- Megyek, kipakolom a bőröndöket – motyogta Sarah és a lépcsősor felé indult, férjét magam mögött hagyva. </xml><br />
<xml>A ház hatalmas és gyönyörű volt, a lány mégis gyűlölte. A közös otthon, amin Oliverrel osztozott, </xml></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlQWEwpuw14-czNxZ4C8reF1s6jRyWQV0h-HkL4hsss3UqNBuzfUHgWa0HyWpmQAkJKroEs79YE3nR1q8xJtI30RUmHvMtJuvQCeTpLE-FRqtplG8XMujCOZmIXPBKY2DG0l6MEIxR37M/s1600/szo.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlQWEwpuw14-czNxZ4C8reF1s6jRyWQV0h-HkL4hsss3UqNBuzfUHgWa0HyWpmQAkJKroEs79YE3nR1q8xJtI30RUmHvMtJuvQCeTpLE-FRqtplG8XMujCOZmIXPBKY2DG0l6MEIxR37M/s1600/szo.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
maga volt a földi pokol. </div>
<div style="text-align: justify;">
<xml>Az esküvőt követően hamar kiderült, milyen is a férje valójában. Ezekre a borzalmas pillanatokra emlékeztette ez a ház és a benne álló minden egyes bútordarab. Az első veszekedés, az első pofon, a gondosan berendezett, üresen álló babaszoba, mind élete legborzasztóbb időszakát juttatták eszébe... és most újra itt van. Sarah rettegett attól, hogy a régi környezet miatt visszatér a régi Oliver is, aki nem csak szóval, de tettekkel is bántotta. </xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml>Az emeletre felérve a hálószoba felé indult, kézipoggyászát mentőövként szorítva. A folyosó kongott cipősarka hangjától, ahogy végigsietett a fehér kövön és megállt egy zárt ajtó előtt. Határozottan nyúlt az aranyozott kilincs után és nyomta le azt, majd lépett be a szobába. </xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml>Gyomra kellemetlenül összeugrott. Nem volt benne biztos, hogy ez egy rossz előérzet-e, vagy egyszerűen a hatalmas franciaágy látványa váltotta ki belőle, de kellemetlenül nyelt egy nagyot. </xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml><i>Ha ez a szoba mesélni tudna...</i> - Gondolta keserűen Sarah és az ágyhoz lépve rádobta a táskáját. A pezsgő színű ágyneműről halvány porfelhő szállt fel, de a lány figyelmét a háta mögül érkező nesz kötötte le. </xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml>- Le kéne porolnunk ezt az ágyat, nem gondolod? </xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml>Oliver lélegzete a lány tarkóját csiklandozta, erős parfümjének illata egy pillanat alatt beterítette az egész szobát. </xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml>- Egy mosás hasznosabb lenne. </xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml>- Szexelni fogunk, ez nem kérdés volt - mondta határozottan és Sarah göndör fürtjeit elsöpörve a válláról, apró csókokkal borította el a lány fehér bőrét. </xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml>- Rendben - suttogta válaszul, és összeszorított szemekkel igyekezte kizárni a külvilágot.</xml></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><xml>*</xml></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<xml>- De jó újra itt látni téged! - Ölelte szorosan Michael Saraht hétfő reggel - Az irodád, amin Victorral osztoztál újra a tied, vedd csak uralmad alá! <br />- Köszönöm Michael - viszonozta főnöke ölelését a lány és kedvesen végigsimított a férfi hátán. <br />Ez a nap is eljött. Újra itt, újra velük, újra <b>Vele</b>. Ismét a közelében lehet nap, mint nap, mégsem volt boldog. A tudat, hogy Oliver egy emelettel fölötte fog dolgozni, hogy minden reggel együtt fognak munkába járni és minden ebédszünetet közösen kell majd eltölteni, megrémisztette a lányt. Amíg Freiburgban laktak, Oliver reggel elment, és késő délután, volt, mikor csak este ért haza. Most viszont minden más lesz és Sarah ennek nagyon nem örült. <br />- Victor beért már? - Kérdezte a lány, miután kibontakozott főnöke öleléséből. <br />- Victor később jön, kivett egy fél nap szabit - magyarázott Michael kedvtelenül, látszott rajta, hogy nem érdekli a téma, vagy Victor holléte - Oliver, drága barátom! Megengeded, hogy körbe vezesselek az épületben? <br />- Örülnék neki és a társaságodnak is - mosolygott a férfi, elővillantva hófehér fogsorát. <br />- Sarah, Te mázlista lány! - Tátogott Michael a lány felé, miután karon ragadta Olivert és a lépcső felé húzta. <br />- Még, hogy én mázlista... <br />- Sarah Watson? <br />Sarah a nevét hallva, a hang irányába fordult. Egy magas, karcsú nő közeledett felé, szűk, ceruzaszoknyája kiemelte formás csípőjét. <br />- Az vagyok. <br />- Hello, a nevem Lana Turner - nyújtotta a lány felé tökéletese manikűrözött kezét a nő, mikor odaért hozzá - Sokat hallottam már rólad, Sarah Watson. <br />A nő kígyózöld szeme rosszindulatúan villant egyet, hamiskás mosolya ellenszenvessé tette az amúgy tökéletes arcát. <br />- Én viszont még nem hallottam rólad - szorította meg a feléje nyújtott kezet Sarah. </xml></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6e4tksCX07gzlcTskGLAasEc9bvk5fRhsAxl1fbpWAHA0uL5BAi1EVCyugEaUdSsT-Xj9IgBaInuSQIwOv-IwktpsYMqwdKU7mx__OL0ZWai_DMxBY6gKTgYSIhci0INBiWFFgOCRizg/s1600/szo2.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6e4tksCX07gzlcTskGLAasEc9bvk5fRhsAxl1fbpWAHA0uL5BAi1EVCyugEaUdSsT-Xj9IgBaInuSQIwOv-IwktpsYMqwdKU7mx__OL0ZWai_DMxBY6gKTgYSIhci0INBiWFFgOCRizg/s1600/szo2.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lana Turner</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
- Ne ostorozd magad, ez nem a Te hibád. A festett vörös tincseid alá alighanem kevés információ jut el. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék?! </div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah köpni-nyelni nem tudott a döbbenettől. Ez a nő, akit alig egy perce ’ismer’, most komolyan arra célozgat, hogy gyengeelméjű? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól hallottad - Lana keresztbe fonta mellkasa előtt a kezét, fehér inge dekoltázsa nem sokat bízott az ember képzeletére - Ha voltál annyira hülye, hogy egy olyan pasinak, mint Tom, kiadtad az útját, akkor biztos nem vagy százas. De ne aggódj, én gondoskodom róla. Imádom, mikor az összetört szívű férfiak velem osztják meg a bánatukat. Aztán az ágyukat is. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudod miről beszélsz... </div>
<div style="text-align: justify;">
- A körítés nem is érdekel. A lényeg, hogy Tom egy isteni szerető és az én ágyamban hajtja álomra a fejét - kacsintott Lana, majd sarkon fordult, ám még utoljára hátraszólt a lánynak - Ha megpróbálod elvenni tőlem, azt biz’ Isten megbánod. </div>
<div style="text-align: justify;">
A lány még percekig bámulta az ajtót, amin Lana távozott. Ez most valóban megtörtént? És amúgy is, ki volt ez a nő? Mert azon kívül, hogy a nevét megtudta és azt, hogy Tom szeretője, mást nem árult el magáról. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom <i>szeretője... </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah szíve keserűen dobbant egyet. Nem várhatta el tőle, hogy a végtelenségig ’gyászolja’ a kapcsolatukat, főleg azok után, hogy Ő hagyta el, mégis rossz volt azzal a nővel találkozni, akit ölel, akit csókol minden nap. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah nagy levegőt vett, majd megnyugvást remélve, ujjaival végigszántott göndör fürtjei között. Épp egy csomót igyekezett kibogozni, mikor hideg szellő simította végig a gerince vonalát. Valaki kinyitotta mögötte a folyosó ajtaját, de becsukni már nem csukta be azt. A lány hátrapillantott a vállai felett, mikor tekintete egy csokoládébarna szempárral olvadt össze. </div>
<div style="text-align: justify;">
A sötét szemöldök egy pillanatig rosszallóan, összeráncolva keretezte Tom arcát, majd egy szempillantással később már a jól ismert <i>nemtörődöm</i> tekintetét vette elő. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az a bizonyos vörös bozont... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tom és Sarah percekig álltak és néztek farkasszemet egymással. A két sötét szempár egymásba kulcsolódva tartotta fogva a másikat, szinte egymás veséjébe láttak mindketten. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Visszaköltöztem Berlinbe - törte meg a kínos csendet a lány. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallottam róla - válaszolta Tom, és az orrára biggyesztette napszemüvegét - Urad, parancsolód? Azaz idegbeteg barom is itt van? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Michael vezeti körbe az épületben. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Fasza - motyogta az exrasztás, és pár lépéssel közelebb lépett a lányhoz - Beszélnem kell veled. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most is beszélünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Menjünk el vacsorázni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah hatalmas szemekkel meredt az előtte álló Tomra. Döbbenetében még a száját is eltátotta. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is, inkább gyere el hozzánk. Ott nyugisabb. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne... nem mehetek. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - makogott a lány. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Leszarom, hogy jó ötlet-e vagy sem. Beszélnünk <b>kell</b>! - válaszolt határozottan Tom, majd magára hagyta a folyosó közepén álldogáló döbbent lányt.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
</div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-32749013097119441472015-02-14T22:03:00.003+01:002015-02-14T22:03:50.155+01:00Boldog Valentin Napot!<div style="text-align: center;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Ezzel a képpel kívánok minden hölgytársamnak <b>Boldog <span style="color: #e06666;">Valentin</span> Napot</b>! :)</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMvaP9yH124SQ8t_RWiaqoEPhOkCgWC2t-FIIbkBx8Xhftp8wRoX2DcN1pdmoDYOgj_AtVRZF-8U8Bj9p8cnMFHKq9zVDoRZwT4C-PlVsn6bB3eISWmW2rOLlQjcN5K4mO_UvnzPUIQ14/s1600/valentin.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMvaP9yH124SQ8t_RWiaqoEPhOkCgWC2t-FIIbkBx8Xhftp8wRoX2DcN1pdmoDYOgj_AtVRZF-8U8Bj9p8cnMFHKq9zVDoRZwT4C-PlVsn6bB3eISWmW2rOLlQjcN5K4mO_UvnzPUIQ14/s1600/valentin.png" height="340" width="450" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-50432780828453667802015-01-24T21:45:00.003+01:002015-01-25T13:22:51.660+01:00A sziget; part 1. <br />
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok <b>Bogyókák</b>!</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ma egy <i>új</i> novellával jöttem, ami lehet, hogy nem is novella lesz, hanem egy pár fejezetes kis történet. Ne keressetek mély jelentést a történet mögött, mert nincs neki. Ezt csak egy könnyed, <i>szórakoztató</i> irománynak szánom. :)</div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>A véleményeiteket várom, további szép napot, ölellek benneteket! Ket</i> ♥<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpOwiergSbCZKLL7LQvEp0CWEC1Gvl-SqzJ_S4IaIcasXt-7qebzJDK4_T_Lu6l17557h_fwMLYD1m_AZ_Z2aA0wq4OsWBtzuB8wri2K_pnWrZFVYkGUMVjK_b55SBqZtwohyCKkkWEv4/s1600/kep.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpOwiergSbCZKLL7LQvEp0CWEC1Gvl-SqzJ_S4IaIcasXt-7qebzJDK4_T_Lu6l17557h_fwMLYD1m_AZ_Z2aA0wq4OsWBtzuB8wri2K_pnWrZFVYkGUMVjK_b55SBqZtwohyCKkkWEv4/s1600/kep.png" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>~ 1. RÉSZ ~</i><b> </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kábán néztem a vakító kék égre. A nap magasan járt, hunyorogva fordítottam oldalra a fejemet, egy kis árnyékban reménykedve. <i>Hol vagyok?</i> Laposan pislogtam ki a szemembe kerülő apró homokszemeket, amit a hűvös szél az arcomba fújt. <i>Oh, már emlékszem. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan felkönyököltem és körül néztem. A partot az óceán kék vize cirógatta, mellettem néhány felismerhetetlenségig összeroncsolódott tárgy feküdt szanaszét. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ez csodás! - Lassan feltápászkodtam a földről és leporoltam megtépázott egyenruhámat. Fekete farmerem alja rongyosra szakadt, fehér ingemről hiányzott néhány gomb és a nedvességtől teljesen átlátszott. Még szerencse, hogy a pincéreknek kötelező egy fehér pólót is az ing alá húzni! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Automatikusan nyúltam a farzsebem felé, telefonom után kutatva. Mikor megéreztem a kemény tárgyat az ujjaim között, megkönnyebbültem. <i>Halleluja!</i> Türelmetlenül vettem elő, és bámultam a kis műszert. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ez tényleg csodás! - Morogtam magamnak, mikor harmadszori próbálkozás után sem reagált semmire. A kijelzője tök sötét volt, benne víz lötyögött. Szinte vártam, mikor úszik el egy hal a fekete képernyő mögött... Nagy levegőt vettem és bosszúsan visszacsúsztattam a zsebembe. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor körbenéztem, rá kellett jönnöm, hogy a sziget teljesen lakatlan. Pontosabban szólva reméltem, hogy lakatlan és valahol mögöttem, a dzsungel mélyén nincsenek emberevő kannibálok. Összerázkódtam és eltűrtem egy kósza tincset a homlokomból. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az előttem elterülő végtelen óceán gyönyörű látvány volt. Élveztem is volna a kilátást, ha nem azon kellett volna aggódnom, hogy fogok visszajutni Los Angelesbe. Fogalmam sem volt hol a fenében vagyok. Csüggedten fordítottam el a tekintetem a vízről és a partot kezdtem szemlélni. A partra sodort roncsok és maradványok között kezdtem mászkálni. Egy elegáns szék háttámlája, egy félbetört ajtó - ami ha jól emlékszem a konyhát kötötte össze az étteremmel -, üres bőröndök és fa ládikák. Csak pár dolog volt, amit felismertem, mégis ami a legjobban izgatott, azaz volt, hogy vannak-e mások is a szigeten. Vajon van még más is rajtam kívül, akit nem vett fel a mentő csónak? Vagy egy szerencsétlen pincérlányon kívül mindenki megmenekült? Ingerülten rúgtam egyet a homokba, és a kopasz sziklák felé indultam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>* </b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hulla fáradt voltam, mikor végre a sziklákhoz értem. Biztos voltam benne, hogy már órák óta gyalogolok, mégsem találkoztam egyetlen emberrel sem. Sőt, még emberekre utaló nyomokra sem bukkantam. <i>Csodamesés!</i> Tényleg ezen a rohadt szigeten fogok elpatkolni? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Felkapaszkodtam a hatalmas kőre és felhúztam magam. Mikor stabilan meg tudtam áll, kiegyenesedtem és körbepillantottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, kinek volt már ötöse a lottón, de én abban a percben úgy éreztem, hogy megnyertem a főnyereményt. Alig pár méterre tőlem feküdt egy alak a homokban. És mozgott! Ami kizárja a tényt, hogy egy hulla, akit a víz a partra sodort. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Átmásztam a sziklán, vigyázva a kiálló kövekkel, és mikor már biztonságos magasságban voltam, leugrottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Szapora léptekkel indultam meg az idegen felé, miközben a szívem majd kiugrott a helyéről. <i>Van remény!</i> Nem kell ilyen fiatalon és gyönyörűen egy szigeten kiszáradnom és meghalnom! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az alak a homokban feküdt, kicsit olyan volt, mintha csak napozna. Egyik kezét a feje alá tette, a másikban egy nagy pálmalevelet szorongatott, azzal legyezve magát. <i>Micsoda keleti kényelem! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hahó! Hé, hallasz? - kiabáltam, mikor hallótávolságon belülre kerültem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi kezében egy pillanatra megállt a ’legyező’ és felém pillantott. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, jól vagy? El se hiszem, hogy van itt még valaki rajtam kívül... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Muszáj ordibálnod? - kérdezte flegmán és megigazította orra hegyére csúszott ferde, repedt lencséjű napszemüvegét. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Megtorpantam. Biztos csak sokkhatás érte, azért ilyen a modora, bizonygattam magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A nevem Mary. Te vagy az egyetlen, akivel eddig találkoztam. Nem tudod, vannak még mások is rajtunk kívül? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már ne is haragudj, de nem látod, hogy épp nagyon elfoglalt vagyok? - A szakállas férfi lassan felkönyökölt és úgy nézett rám, mintha valami halaszthatatlan, fontos dolog közben zavartam volna meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsi, már megyek is és keresek egy másik túlélőt. Oh, hát most jut eszembe, hogy rajtunk kívül valószínűleg nincs más a szigeten. Milyen kár! - Gúnyolódtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát még nekem milyen kár! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt meg, hogy értsem? - fontam össze karomat a mellkasom előtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, figyelj cica! - Állt föl, napszemüvegét a feje búbjára tolva nézett le rám fáradt és haragos tekintettel - Ha nem tűnt volna fel, azt várom, hogy valaki jöjjön és megmentsen! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nahát, mekkora ötlet! - Tártam szét a kezemet - A parton fekve egy pálmalevéllel a kezedben tényleg elég feltűnő jelenség vagy. Felesleges mondjuk, egy hatalmas tűzet gyújtani, amit kilométerekről kiszúrnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom Kaulitz vagyok! Engem keresni fognak... Vagy már keresnek is! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bravó, bravó, ennek nagyon örülök, bár sosem hallottam rég rólad. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sötét szemeiben szikra lobbant, szinte biztos, ha a tekintetével ölni lehetett volna, akkor halottan hevernék már a homokban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK
</div>
<br />matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-47842362219337541292015-01-18T20:54:00.001+01:002015-01-18T20:54:23.263+01:00A sziget; kedvcsináló<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMvg4zd5Ak5rh8HKayrAg4BLcPMJ-gF8FXiTzIaZxOx65n5LFfjyZpi3y37uCQeZFJNMrrCP40HiCJpz18LxDgs8eK0yBTc8gvrI1Pg_A77TuU-HPjcIgwYCF5SjifQIzA0RsJ8JM9GWo/s1600/island.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMvg4zd5Ak5rh8HKayrAg4BLcPMJ-gF8FXiTzIaZxOx65n5LFfjyZpi3y37uCQeZFJNMrrCP40HiCJpz18LxDgs8eK0yBTc8gvrI1Pg_A77TuU-HPjcIgwYCF5SjifQIzA0RsJ8JM9GWo/s1600/island.jpg" height="200" width="200" /></a></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: justify;">
Hogy milyen érzés hajótöröttként egy lakatlan szigeten ébredni, nos, inkább ne gondoljon bele senki! A tudat, hogy tehetetlen vagy – azon kívül, hogy egy hatalmas HELP feliratot írsz a homokba – aggasztó és nyugtalanító. Bár őszintén szólva most perpillanat van, ami jobban idegesít. A gondolat, hogy gyilkosként fogok kikerülni a szigetről, nem épp felemelő érzés. Márpedig, ha két napnál tovább maradok összezárva <b><i>vele</i></b> a szigeten, tuti, hogy egy kókusszal fogom agyonverni!</div>
</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet, hogy készül valami...? :) </div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-91735544235977349662015-01-02T15:15:00.001+01:002015-01-02T15:19:59.487+01:00Levelek a fiókban; novella part II.<div style="text-align: justify;">
<b>S</b>zép napot Drágáim!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>E</b>lőször is engedjétek meg, hogy mindenkinek <u>nagyon-nagyon boldog új évet</u> kívánjak! :) Másodjára pedig, mint korábban említettem, a legutóbbi novellámnak terveztem egy rövidke kis folytatást, amivel el is készültem. A <i><b>Levelek a fiókban</b></i> c. történetem első felét <a href="http://immaculate-story.blogspot.hu/2014/12/levelek-fiokban-novella.html">ITT</a> tudjátok elolvasni, a második -egyben utolsó- részéhez pedig jó szórakozást kívánok! Remélem tetszeni fog és nem fogtok se bennem, se a történetben csalódni. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b> A</b> véleményeiteket várom, további szép napot, ölellek benneteket! Ket </i>♥</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoxf6aY0YLHla1JWw17nYpfvK85_2HnlKhoWjD2xupdE9oN6-PAmog4FM920PLyTLKkfy5YPRDo1uRBBMY9dVIaJXiq5UKHqHFnq38VlAAlSy7dXAMAAfG1c_YYPoGe9wmU4tHmk7cXhs/s1600/levelek.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoxf6aY0YLHla1JWw17nYpfvK85_2HnlKhoWjD2xupdE9oN6-PAmog4FM920PLyTLKkfy5YPRDo1uRBBMY9dVIaJXiq5UKHqHFnq38VlAAlSy7dXAMAAfG1c_YYPoGe9wmU4tHmk7cXhs/s1600/levelek.png" /></a></div>
<br />
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Levelek a fiókban</span></h2>
<br />
<div style="text-align: left;">
2014. december 23. // Kedd // 18:16 </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Édes<i> Lilly</i>! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ma leesett az első hó. Mikor reggel felébredtem, és kinéztem az ablakon, az elém táruló tiszta, érintetlen fehérség téged juttatott az eszembe. Nem csak a makulátlan arcod, szőke hajad ragyogása, hanem a szemedből áradó tisztaság pont ugyan úgy csillogott, mint a kerten elterülő hótakaró.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy imádod a havat. Emlékszel, mikor azt terveztük, hogy az első adandó alkalommal elmegyünk szánkózni? Úgy viselkedtünk volna, mint két kisgyerek. Megkergettük volna egymást, én elkaptalak volna, és megfürdettelek volna a hóban. Utána vettünk volna egy közös, forró fürdőt, és másnap reggelig csak egymást kényeztettük volna...</div>
<div style="text-align: justify;">
Lilly, hiányzom én neked? Karácsony este vajon eszedbe fogok jutni? Az biztos, hogy én csak rád fogok gondolni! Elképzelem, ahogy kibontod az ajándékodat, amit tőlem kapsz, és boldogan a nyakamba ugorva mondasz érte köszönetet. Elképzelem, ahogy vacsora után... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bill egy halk kopogásra lett figyelmes. Bátortalan, szinte alig hallható zaj volt, ami a szobaajtaja felől jött. Kissé furcsállta a helyzetet, hisz Tom sosem szokott kopogni, egyszerűen csak beront a szobájába szó nélkül. Kérdőn felvont szemöldökkel tette le tollát a papírra és indult meg határozottan a hang forrása felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor az ajtóhoz ért, gondolkodás nélkül szorított rá a kilincsre, és tárta ki maga előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen tavaszi virágillat csapta meg az orrát. A gyönyörűen csillogó smaragd szempár, a hosszú, szög egyenes szőke haj és a hidegtől kipirosodott szeplős orca ismerős melegséggel töltötte el Bill szívét. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lilly...</div>
<div style="text-align: justify;">
Az énekes hangja bizonytalanul visszhangzott a szoba falai között. Megbabonázva nézett farkasszemet a lánnyal, aki némán állt vele szemben és határozottan állta a tekintetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy...? – Makogott Bill, de Lilly leintette. Kabátja zsebéből egy köteg papírt vett elő, és az énekes orra alá dugta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mik ezek?</div>
<div style="text-align: justify;">
Bill pár pillanatig értetlenül meredt az elé tartott lapokra, mikor végre rájött mit is tart a lány a kezében. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogyan kerültek ezek hozzád? – Nyúlt a levelek után Bill, de Lilly elkapta előle. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A hogyan nem lényeges – csóválta fejét a szőkeség - Bill, mik ezek? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezek... ezek csak az érzéseim. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Képtelen vagyok megérteni. Ha ezt a sok szép dolgot, amit leírtál, valójában is érzed, akkor miért csaltál meg? Ha annyira szeretsz, hogy élni sem tudsz nélkülem, akkor miért csináltad? Miért nem tudtad soha elmondani, hogyan is érzel? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogyan is mondhattam volna el, ha a történtek után meg sem akartál hallgatni? – Nézett újra a lányra Bill. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért is kellett volna meghallgatnom, mond el! Fel tudod fogni, hogyan éreztem magam, mikor azt látom az újságok címlapján, hogy egy modellel csókolózol? Fordított esetben neked, hogy esett volna? – Kérdezte vádlón Lilly, és megtörölte könnyes arcát. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beleőrültem volna – suttogta az énekes. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erről beszélek. Én is beleőrültem a féltékenységbe, beleőrültem a csalódottságba és a magányba. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom. Nagyon sajnálom Lilly... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó néhány perc telt el úgy, hogy egyikük sem szólalt meg. A csend és a feszült hangulat pattanásig feszítette az idegeiket. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Bill egy nagy levegőt vett, úgy nézte megbabonázva szerelmét. Lilly ugyan olyan szép volt, mint mikor utoljára találkoztak. Szőke haját egy bordó sapka védte a hópelyhektől, néhány kósza tincs begöndörödve a hidegtől, keretezte az arcát. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az énekes észre sem vette, keze szinte magától mozgott. Játékosan az ujjai köré csavart egy loknit, gyengéden végigsimított a lány hideg arcán, aztán a szája vonalán. A haja selymes érintése, a puha bőrének tapintása újra emlékeztette, mit is veszített. Egy röpke, érzelmek nélküli kaland miatt elvesztette azt, akit eddig élete során talán a legjobban szeretett. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Lilly az énekes keze után nyúlt, elhúzva azt az arcától. Bizonytalanul nézte Bill tetovált kézfejét, majd összekulcsolta ujjaikat, és megszorította. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek, szerelmes vagyok beléd – motyogta pár pillanattal később a lány – Én, adok neked még egy esélyt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Bill lemeredve, döbbenten állt a szobaajtóban. Ez most valóban megtörténik? Az Ő Lilly-je tényleg megbocsájt neki? Tényleg újra együtt lehetnek? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az énekes arcán egy hatalmas mosoly terült szét. A lány dereka után kapott, és szorosan magához ölelte. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy feltételem azért lenne... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bármi is az, megteszem – engedett szorításán Bill. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt akarom, hogy ezentúl az érzéseidet, ne egy fiókban rejtegesd. Mond el, hogy szeretsz, tudni akarom, hogy nem hoztam rossz döntést azzal, hogy adtam egy második lehetőséget. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Édes Lilly – fogta Bill a tenyere közé a lány arcát – Szeretlek, úgy, mint ezelőtt még senkit. Napjában százszor el fogom mondani, hogy tudd, nincs nálad tökéletesebb nő. Örökre az enyém vagy, én pedig a tiéd vagyok, mindörökké – mondta és egy forró csókkal felolvasztotta a lány hideg, meggypiros ajkait. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-weight: normal;">VÉGE</span></h2>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-65540521816521853992014-12-23T22:39:00.000+01:002015-01-02T15:15:46.542+01:00Levelek a fiókban; novella<div style="text-align: justify;">
Sziasztok <u>Bogyókák</u>!<br />
<br />
Egy új novellával készültem számotokra karácsony alkalmából. :) Az eredeti ötlet szerint egy alkalomhoz illő, fadíszítős, vicces, veszekedős, végül katasztrófával végződő TH-s novellát terveztem, de ez lett belőle. Remélem azért ez is tetszeni fog, bár tény, hogy nincs benne semmi izgalmas. Oh, és ezzel a kis történettel <i>terveim vannak</i>, szóval úgy tessék olvasni. Lehet, hogy a közeljövőben egy újabb rész készül hozzá. ;) <br />
Nos, nem is locsogok tovább, csak még így a végén szeretnék <b>nagyon-nagyon kellemes ünnepeket kívánni minden kedves olvasómnak</b>! :)</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>- Cím:</b> *Levelek a fiókban <br />
<b>- Alcím:</b> - <br />
<b>- Kategória:</b> Hetero <br />
<b>- Műfaj:</b> Romantikus <br />
<b>- Szereplők:</b> Bill Kaulitz <br />
<b>- Figyelmeztetések:</b> - <br />
<b>- Korhatár:</b> - <br />
<b>- Történetíró:</b> Ket</div>
<div style="text-align: justify;">
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoxf6aY0YLHla1JWw17nYpfvK85_2HnlKhoWjD2xupdE9oN6-PAmog4FM920PLyTLKkfy5YPRDo1uRBBMY9dVIaJXiq5UKHqHFnq38VlAAlSy7dXAMAAfG1c_YYPoGe9wmU4tHmk7cXhs/s1600/levelek.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoxf6aY0YLHla1JWw17nYpfvK85_2HnlKhoWjD2xupdE9oN6-PAmog4FM920PLyTLKkfy5YPRDo1uRBBMY9dVIaJXiq5UKHqHFnq38VlAAlSy7dXAMAAfG1c_YYPoGe9wmU4tHmk7cXhs/s1600/levelek.png" /></a></div>
<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Levelek a fiókban</span></h2>
</div>
<div style="text-align: justify;">
2014. október 13. // Hétfő // 23:04 <br />
<br />
Édes <i>Lilly</i>! <br />
<br />
Több mint négy hónapja nem hallottam rólad. Vajon hol lehetsz most? Mit csinálhatsz? Hiába kereslek Facebookon és Twitteren, nem talállak. Előlem menekülsz? Az emlékeink elől?<br />
Nap, mint nap hívlak telefonon, de csak az üzenetrögzítőd válaszol. ,,Most nem tudok beszélni, kérlek, hagyj üzenetet!’’ Ez a pár szó, ez a néhány másodperc és a gyönyörű csilingelő hangod tart életben, ad erőt, hogy mosolyogjak a kameráknak.<br />
Tudod Lilly, Tom szerint kezd beteges lenni a viselkedésem. A vicces az egészben, hogy igaza van. Van még egy olyan idióta rajtam kívül, aki a mai világban kézzel ír levelet? Nem hiszem. Ez is egy olyan dolog, amiről Te jutsz eszembe.<br />
Azelőtt senkinek sem tűnt fel az, ahogyan írok. Te ilyen apróságokra is figyeltél. Megdicsérted a kézírásom, és azt mondtad: ,,Megnyugtat, ahogy írás közben a kezedet nézem’’. Mikor megkérdeztem, hogy miért, csak megrántottad a vállad. Emlékszem, ott könyököltél velem szemben és a kezemet figyelted, ahogy a betűket formálom. A tekinteted ábrándozva csillogott, smaragd szemeidben fény csillogott.<br />
Édes Lilly, bár itt lennél velem! Ez a hatalmas ház üres nélküled. Az életem is üres, úgy érzem elvesztem. A mondás igaz, rám pedig különösképpen. Az ember csak akkor tudja értékelni azt, amije van, miután már elveszítette. Te voltál a tökéletes társ, a tökéletes barát és szerető. Bárcsak visszatekerhetném az időt, bár kijavíthatnám a hibámat!<br />
...és már megint itt tartok. Ugyan úgy, ahogy az előző negyvenhét levelemben, most is arról írok mennyire megbántam, amit tettem. Szenvedek, de tudom, hogy Neked sokkal jobban fájtak a történtek. Egy barom voltam!<br />
Vajon gondolsz még rám? Esetleg már mással vagy? Mást csókolsz, mást simogatsz éjjelente, mást hívsz csábos mosollyal az ágyadba? Már ezektől a gondolatoktól is felforr bennem a düh, pedig semmi jogom nincs hozzá, mégis... Ha arra gondolok, hogy egy másik férfi cirógatja a hajad, csókolja a tökéletes, puha bőrödet, legszívesebben állat módjára támadnék rá.<br />
Egy olyan állat lennék, ami megvédi azt, ami az övé. Mert Te az enyém voltál. Csak az enyém, senki másé.<br />
Édes Lilly. Ahogy itt ülök, és bámulok ki az ablakon, a <b>mi</b> fánk sárguló lombját figyelem. Még pontosan emlékszem, amikor virágozni kezdett tavasszal. Akkor tájt találkoztunk először...<br />
Ez a fa volt a tanúja az első csókunknak, és az első együttlétünknek is. Vajon most ő is szenved? Ahogy a levelei lassan megbarnulnak és elszáradnak, olyan, mintha a saját szívemet látnám. Élettelen vagyok, nélküled nem vagyok több mint egy lehullott, sárga levél a fa alatt.<br />
Lilly, hamarosan indulnom kell. Egy újságnak adunk interjút Tommal, bár semmi kedvem hozzá. Te tudod a legjobban, hogy mennyire elegem van már ebből az életből. Nyugalmat szeretnék, Veled közösen. Amíg ez be nem teljesül, írni fogom a leveleimet. Lehet, hogy csak az éjjeliszekrényem felső fiókja tud ezekről az irományokról, de hiszek benne, hogy egyszer neked is elmondhatom azt, hogy mit jelentesz a számomra. Az örökkévalóságot és a mindenséget.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Szeretlek, B.</i></div>
<br /></div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-46576425184367400152014-12-05T22:10:00.002+01:002014-12-07T15:24:09.720+01:00Miss Makulátlan 2006<div style="text-align: right;">
... azaz az eredeti verzió, az eredeti történet. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Lili, és előtte már páran is érdeklődtetek, hogy a Miss Makulátlan régi verzióját hol tudjátok elolvasni. Korábban nem igazán szerettem volna feltenni az oldalra, mert - lássuk be - egy 14 éves kiskamasz firkálmánya, aki nem szimpatizált a nagy kezdőbetűkkel, a helyesírással, a mondat végi írásjelekkel meg egyebekkel. Borzalom olvasni. :D Gondolkodtam rajta, hogy felteszem javított formában, de mégsem. Annak idején ezt ilyen formában írtam meg, hát így is marad. Tökéletes példa arra, hogy honnan indultam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, akkor itt a történet, szívesen írnám, hogy jó olvasást hozzá, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt lehet jól olvasni... ^^'</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]--><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjDLdqX6IIN4kJ6Ouk9Xj9AvD2EeGEqRC5tfXZZb4sYTwB7imwm0gsbMS6vvLkP7skvt2d5bjK4k27RXAJ0QYTfw4nja7bGHS-xOMzbWwuTcYcE7tqCNPve_Tr8U6c2MP4wWt9pcnqWIg/s1600/mm.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjDLdqX6IIN4kJ6Ouk9Xj9AvD2EeGEqRC5tfXZZb4sYTwB7imwm0gsbMS6vvLkP7skvt2d5bjK4k27RXAJ0QYTfw4nja7bGHS-xOMzbWwuTcYcE7tqCNPve_Tr8U6c2MP4wWt9pcnqWIg/s1600/mm.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves>false</w:TrackMoves>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; mso-outline-level: 2; text-indent: -18.0pt;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<br />
<br />
<b>1. rész</b><br />
<b><br /></b>
<div style="text-align: justify;">
De én nem akarok elmenni arra az estre. biztos tele lesz olyan lánnyokkal akik azt se tudják mi jön a nyár után. - akadékoskodott Cathy <br />
<br />
- De ez nagy erőleugrást jelentene a modell pályádon-bizonygatta Cathy ügynöke Steven.Steven egy 50 évinek elején járó kissé testes deh nagyon jószándékú ember volt. Feleségével, Margottal azon igyekeztek, h Cathy minnél előrébb jusson a pájályán. Bármi áron. <br />
<br />
Cathy a nyag baldahinos ágyán ült köntösbe, barna hosszú haja kibontva omlott a vállára és takarta el formás mellét. <br />
<br />
- de én meg vagyok elégedve ezekkel a fotózásokkal. nem akarok Miss Makulátlan lenni-magyarázkodott Cathy deh látszott főnöke tekintetén, h nem sokat jelentenek számára ezek a szavak.<br />
- ha elmész az estre és te leszel a kiválasztott, össz-vissz 1 évig kell Miss Makulátlan szerepét játszanod. utánna visszatérhetsz ugyan úgy az egszerű fotózásokhoz. <br />
- igen és akkor már rám is ragasztják majd Miss Makulátlan szerepét. nagyon kecsegtető mit ne mondjak - huzta el szép íves száját Cathy. <br />
<br />
- Steven szívem hadjad! ha nem akar elmenni had ne keljen elmennie-állt Cathy pártjára Margott.<br />
- nem érdekeltek!!! Cathy elmegy és késsz!! a főnöke vagyok és azt csinálod amit mondok! egész világos voltam??-kelt ki magából Steven<br />
-igen.-dörmögte maga elé Cathy.Kimászott hatalmas ágyából majd beált a szekrénye elé. Tele volt szebbnél szebb,drágábbnál drágább ruhákkal mégsem bírt választani közűlük.Tulajdonképpen azt sem tudta hova kell elmennie.Annyit tudott az egészről, h London legnemesebb környékén lessz egy bizonyos estély ahol valami Bill Kaulitz nevű neves üzletember választ új arcot a legujabb termékéhez.El tudom képzelni mien emberek lesznek ott-gondolta Cathy rosszalóan.Még néhány percig nézegette a ruhákat majd előkapott 1 testhez simuló,térdig érő,pánt nélküli borostyán színű estélyit, mely szépen kiemelte barna haját,zöld szemét és nem utolsó sorban tökéletes alakját.<br />
A sminkasztalnál ülve kifésülte hosszú haját és egy kis sminket kent magára.MIkor végzett a nagy fali tükör elé állt h végigmérje magát.Nagyon jól állt rajta ez a ruha.Elegáns deh kissé kihívó is volt.Pont amennyire kellet. <br />
<b><br /> 2. rész </b><br />
<br />
<br />
A sminkasztalnál ülve kifésülte hosszú haját és egy kis sminket kent magára.MIkor végzett a nagy fali tükör elé állt h végigmérje magát.Nagyon jól állt rajta ez a ruha.Elegáns deh kissé kihívó is volt.Pont amennyire kellet.<br />
<br />
A limuzin amit Steven bérelt maguknak lassacskán begorult a rendezvény helyszínére. A tömegben szebbnél szebb lányok áldaogáltak,röhögcséltek és a legujjab divatról felytették ki a véleményüket.Steven és Margott régi ismerősökkel találkozott így magukra hagyták Cathyt a terem és a tömeg közepén. Körbenézett a terembe. Öltönyös üzletemberek és csinos, fiatal kis kisérőik. Cathy a maga 24 évével már öregnek számította a társaságba.Nem kellet volna eljönnöm-boszzankodott magában majd az arra elsuhanó pincér tálcájáról lekapott 1 pohár pezsgőt és mélyen belekortyolt.Néhány percig még nézelődött mikor megkezdték a műsort. <br />
-az ünnepséget egy divatbemutatóval fogjuk megnyitn.Lássuk a ruhákat-mondta be a mikrofonba az estély eggyik szervezője és máris megjelentek a jobbnál jobban öltözött lányok. Pár pillanat múlva valahogy Cathy mellé keveredett 1 fiatal model lány majd heves társalgásba bonyolódtak.<br />
-Ria. Te mit tudsz eről az egész estéről?<br />
Ria furcsáló pillantásokat vette Cathyre majd lelkesen belekezdetta mondanivalójába.<br />
-ez 1 új szépségápolási termék amihez egy különleges arcot keresnek vagyis keres Bill kaulitz ennek az egésznek a kitalálója-mesélte Ria csillogó szemekkel<br />
-és mit lehet tudni erről a híres, neves Bill Kaulitzról??-gúnyolódott a lány<br />
-hát én anniyt tudok róla személy szerint, hogy ez a férfi régen rock sztár volt. aztán az együttese bizonyos pletykák következménye miatt föloszlott így néhány éve kezdett kozmetikumokat létrehozni.26 évs korára már saját vállalata volt. aztán néhány évre ugymond pihenőre ment és most visszatért!!-magyarázta Ria-ja.és állítólag iszonyat jóképű pasas-kacsintott cinkosan a lány Cathyra<br />
Néhány percig még beszélgettek majd Cathy fejfájást szinlelve kivonult a nagy márványozott erkélyre. A hold és a csillagok már rég följöttek az égre.Szerencsére az erkélyen egyedül lehet, nyugodtan, nem kell bent a mindenre elszánt modelt mutatnia.<br />
-minek is vagyok itt? Steven észre se venné ha lelépnék-gondolkodott Cathy mikor valaki mellékönyökölt az erkélyen.<br />
<br />
<br />
<b>3. rész </b><br />
<br />
- minek is vagyok itt? Steven észre se venné ha lelépnék-gondolkodott Cathy mikor valaki mellékönyökölt az erkélyen.<br />
- erre nem vennék mérget kisasszony-szólalt meg Cathy mellett a sötét idegen.<br />
- higye el nekem. biztos most is a feleségét csalja meg éppen valami fiatal kis modelpalántával. nem is akartam eljönni erre az estre, hogy őszinte legyek-forgatta a lány a pezsgöspoharát a kezébe<br />
- akkor mért jött el??-fagadta Cathyt az idegen<br />
- mert a főnököm szerint ha kiválasztanah ez a nagyságos Bill Kaulitz akkor a pályámon nagyot dobna Miss Makulátlan szerepe. De tulajdonképpen minek is mondom el magának? Nem is ismerem. Sőt, hál a sötétségnek még nem is látom-akadékoskodott Cathy<br />
- ezen könnyen segíthetünk-mondta a az idegen majd közelebb húzódott a lányhoz, így már világosan láthatta a férfi arcát. Cathy végignézett rajta. Haja sötét,testalkat sportos és kissé széles a válla.Arca férfias de emelett különleges kisugárzása van az arcának. Van egy kis kisfiússág is benne. Így összevetve igazán vonzó jelenséget képzett az idegen.<br />
- hamár alaposan végignézett, mennyen vissza terembe. kezd hűvös lenni, és amint látom-végignézett a lány szűk ruháján - biztosan fázhat. - kuncogott és megvillantotta hófehér fogait.<br />
- oh... noshátt...köszönöm h aggódik értem - jött zavarba a lány mivel a férfi még mindig a testét nézte eléggé feltünően - igaza van. vissza megyek<br />
Cathy vett egy 180° furdulatott és visszasietett a terembe. - Mégis mit képzel magáról az a férfi? ennél feltűnőbben nem nézhetett volna végig-dühöngött magába Cathy miközbeh letette az üres pezsgőspoharát és levett ismét a tálcáról egy új,tele poharat. Néhány perc múlva megjelent ismét a színpadon a férfi aki az előbb felkonferálta a divatbemutatót. Elmagyarázta, hogy holnap be kell menni Bill Kaulitz irodájába ott csinálnak néhány próbafelvételt a lányokról, majd kiválasztja a tökéletes arcot.<br />
Az est hátralevő részében Cathy sorra itta a pezsgőket. Mikor már úgy volt, h nem szabad többet innia, mert különben baj lesz megkereste Stevent és szólt neki h fog egy taxit és hazamegy. Arra hivatkozott, hogy holnapnapra ki kell pihennie magát ha meg akarja nyerni Miss Makulátlan szerepét. <br />
<br />
<br />
<b>4. rész </b><br />
<br />
<br />
Mikor már úgy volt, h nem szabad többet innia, mert különben baj lessz megkereste Stevent és szólt neki h fog egy taxit és hazamegy.Arra hivatkozott, hogy holnapnapra ki kell pihennie magát ha meg akarja nyerni Miss Makulátlan szerepét.<br />
<br />
Álmosan,fájó fejjel ült a sminkasztala előtt.<br />
-Mi lenne ha nem is mennék el....Steven nem is tudna róla.-gondolkozott hangosan miközbe a haját fésülte.<br />
MIután megvolt elégedve a hajával a ruhás szekrényéhez ment és szokásához híven perceket töltött el elötte.Néhány percel késöbb megcsörrent a telefon.<br />
-Hallo??-szólt bele a telefonba<br />
-Hello Cathy, Steven vagyok. Csak szólni akartam h egy óra múlva érted megyek és együtt megyünk Billhez.<br />
-Éljen.Már alig várom.-mondta Cathy nm sok kedvel.<br />
-Azért ennyire ne örüljél.Érted megyek és megnyered Miss Makulátlan szerepét.-mondta magabiztosan Steven.<br />
-Még jó, hogy előre látod a jövőmet.<br />
-Na ne izéljál. Gyere le, ne nekem keljen fölmennem érted.<br />
-Rendben.Késsz leszek.Szia-tette le a lány a telefont.<br />
-Csz.....in egy nagyképű embert....régen minden más volt.-merült el a gondolataiba a lány.<br />
19 éves volt amikor fölfigyelt rá Steven és felesége.Szárnyukalá vették és alig telt el 1 év, Cathy már ünnepelt modell volt hazájában.Ám ez Stevennek vajmi kevés volt.Amint megkezdőttek a munkálatok ,hogy világhíres moddel legyen Cathyból, Stevent mintha kicserélték volna.Azelőtt kedves és megértő volt,de mostanra már csak parancsolgat és valami bábunak nézi Cathyt.<br />
-Jólvan.Elég az önsajnálatból!-tért vissza a földre Cathy-Készen kell lennem.Nem vesztegethetek 1 percet sem.<br />
Kivett a szekrényéből 1 hosszú farmernadrágot, hozzá egy teshez simuló egyszerű kék újatlan fölsőt. Haja lágyan omlott a vállára, szemére tett egy kis kék szemhély púdert és készen is volt.Volt még 10 perce addig, amég Steven érte jön. Elővette a legújabb újságját és átlapozta.<br />
<br />
Lassan begördült Bill Kaulitz irodája elé. Cathy kiszált és elcsodálta a hatalmas építmény ami az ég felé nyújtózott.<br />
-hányadikra megyünk?-nézett a főnökére elgyötört arcal a lány<br />
-nyugodj meg kedvesem van lift. nem megy tönkre a szép kis formás lábad.-gúnyolódott Steven<br />
Bevonultak az épületbe, a portán elmagyarázták,hogy miért jöttek majd a portán lévő hölgy fölvezényelték őket a 27. emeletre.<br />
<br />
<br />
<b>5. rész </b><br />
<br />
Negyed óra múlva behívták őket és elkészítették az első próbafelvételeket, amiből majd Bill kiválasztja a tökéletes képet így a tökéletes arcot is. Végül összehívták az összes lányt egy terembe, h ki tudja Bill hírdetni h kit választott Miss Makulátlan szerepére. Most, hogy így együtt volt az összes lány, tűnt föl Cathynek h mennyi lány jelentkezett és mindegyik izgatottan várja a végeredményt. Persze én.. örülnék, ha nem kellene itt lennem. - bosszankodott magába a lány. Néhány percig még szöszmötölés volt a teremben mikor kinyílott a nagy tölgyfaajtó és belépett a terembe az a férfi aki csak úgy tegnap Cathy mellé szegődött. A lány tágra nyílt szemekkel figyelte az eseményeket, ahogy a férfi bevonul a terem közepébe. Na ne, hogy már az a tuskó legyen a híres Bill Kaulitz!! Ez lehetetlen! - gondolta a lány. A férfi megköszörülte a torkát majd belekezdett a mondókájába. Negyed órán keresztül ecsetelte, hogy mennyire nehéz a választása de muszáj választania.<br />
- És a nyertes......... - majd Bill a kivetítőre pillantott és felvillant a győztes lány arca. - Ria Morgan! Gratulálok! Megkaptad Miss. Makulátlan szerepét!<br />
Ria majd ki ugrotta bőréből. Könnyekig hatódva ment állt Bill mellé és köszönte meg neki, hogy Ő kapta meg a szerepet. De ekkor...<br />
- Azonban... - köszörülte meg ismét a torkát Bill - ... magunkkal kell vinni még egy hölgyet ha netán Miss. Morgan nem tud eljönni velünk a forgatás helyszínére be tudjon ugrani helyette. E téren a választásom Cathy Black-re esett. Kérem, Miss Cathy fáradjon Ön is ki közénk!<br />
A lány alig hitte el amit hallott... sőőt... ilyet még életében nem hallott, hogy kell tartalék modell. Mind1...amúgy is különös fickó ez a Kaulitz - gondolta Cathy mikor kiért a terem közepére és beállt a mellette szipogó Ria mellé<br />
<br />
<br />
<b>6. rész </b><br />
<br />
<br />
Fél óra múlva mind 2 lány Bill irodájában ült.<br />
- Nos hölgyeim akkor az utazásról mindent tudnak? - kérdezte udvariasan a férfi<br />
- Igen igen! Lejegyeztem mindent.. nagyon szép helyeken fogunk forgatni! Istenem! El se hiszem - lelkendezett Ria<br />
- És maga Miss Black??<br />
- igen, én is mindent leírtam - bólógatott Cathy<br />
Bill áthatóan figyelte Cathy zöld szemeit. Fürkésző pillantás lassan végigcsúszott a lány felsőtestén. Elégedetten elmosolyodott Bill, majd az asztalra csapott és fölállt az asztala mögül.<br />
- Akkor hölgyeim holnap délután 3kor itt az iroda előtt találkozunk és indulunk is a tengerhez!<br />
Bill kikísérte a lányokat. Először Ria távozott az iroda elöl. Cathy türelmesen álldogált tovább Stevent várva. 10 perccel Ria távozása után megjelent a háta mögött Bill.<br />
- nocsak-nocsak! maga még mindig itt álldogáll? - lépett a lány mellé Bill<br />
- áh igen Steven-t várom - legyintett a lány.<br />
- oh igen. értem....<br />
Következett az a nyomasztó csönd közöttük. Igaz, a város forgalmának a zajai végett nem volt csönd, de a köztük lévő kis idegeskedés érezhetővé vált. Néhány perc elteltével...<br />
- van kedve ma este velem vacsorázni?...ne értse félre! az üzlet miatt! - hadakozott Bill<br />
- és Ria? Nem tudom a számát, így nem tudom értesíteni - magyarázkodott zavartan Cathy<br />
- ez csak kétszemélyes vacsora lenne. Szeretném megismerni jobban magát... Riát még van időm megismerni a forgatások kapcsán<br />
- ooh értem. Hát nem is tudom.... azt hiszem... - kezdett bele de ekkor megjelent Steven kocsija<br />
- Cathy!! gyere!! Elkések!! - kiabált ki a kocsiból ingerülten a férfi<br />
- megyek, megyek... - sietett a kocsi felé Cathy<br />
Bill utána nyúlt és megragadta a lány kezét<br />
-8-ra legyen készen - szólította fel Bill a lányt.<br />
Cathy némán bólintott majd beszállt Steven mellé és elhajtottak. <br />
<br />
<br />
<b>7. rész </b><br />
<br />
<br />
8 előtt néhány percel Cathy már készen állt és várta Billt. Barack színű, testhez símuló ruhát vett föl, hozzá illő, csatos, magas sarkú cipővel.<br />
-8 múlt 2 percel...-nézett a telefonjára a lány- és még azt gondolta, hogy majd én fogok késni...áh...<br />
Ekkor fordult be a sarkon egy elegáns fekete kocsi és megállt a lány háza előtt.Leált a motor és kiszált belőle Bill. Elegánsan volt megint föl öltözve. Megindult a kapu fel, de a lány már lent is állt az ajtóba.<br />
-Jóestét! Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat! Nagyon csinos ma este is!-Bill<br />
-Üdv....hát ami azt illeti, maga kényszerített, hogy fogadjam el a vacsorát, amúgy meg köszönöm a bókot. Indulhatunk?<br />
-Természetesen! A kocsim elő áll!-Bill belekarolt a lányba és már indultak is a kocsihoz.<br />
-Egy pillanat!-rohant vissza a házához Cathy<br />
-Mi történt?-értetlenkedett Bill<br />
-A táskám...a házban maradt-Cathy majd berohant a házbah<br />
-oh...<br />
Fél perc alatt vissza is ért a lány Billhez és végre indulhattak az étterembe.<br />
-A francba!-szólalt meg hírtelen Billa kocsi mellet<br />
-MI történt??<br />
-Bezártam a kulcsot a kocsiba!<br />
-Nincs pótkulcsod?-kezte Cathy a tegezést<br />
-Nincs...ó...h az a...-háborgott a férfi<br />
-van egy ötletem!- szólalt meg Cathy és ismét eltünt a házban. <br />
<br />
Néhány perc múlva egy válfával a kezében jelent meg Bill drága kocsija mellett.<br />
-mit csinélsz???-nézte gyanusan Cathyt<br />
-szerinted? feltöröma zárat-mosolygott a lány<br />
-micsoda???tudod mennyibe kerül eza kocsi??-Bill<br />
-jaj, ne izélj már! Annyi ilyen kocsit tudnál venni....csak épp, hogy megpiszkálom a zárat!<br />
-hát rendben...de tényeg ne nagyonbütyköld meg ha kérhetem!-Bill<br />
-nyugi! De most segíts kiegyenesíteni a válfa fém részét-Cathy, majd Bill kezébe nyomta a válfát. Néhány erőteljes mozdulat után nagyjából egyenes lett a horog így a lány nekikezdhetetta munkához.Kotonolt a zárba egy darabig majd sikeres kattanás és máris újra nyitva volt akocsi ajtó.<br />
-Gratulálok!! Nem néztem volna ki belőled!-mosolygott Bill<br />
-Nem is ismrsz....persze, hogy nem tudod hogymire vagyok képes.<br />
Mikor Bill erőteljesen végígnézett rajta és sunyin elmosolyodott, akkor jött rá, hogy nem épp a megfelelő szavakat használta. Pirulva visszament a házba, és visszavitte a "nyomorék" válfát.A házban még gyorsan beállt a tükör elé és elenőrizte a külsejét."Minek is foglalkozok tulajdonképpen azzal, hogy hogy nézek ki?!Ez a nagyképű kis "ágymanó" az idegeimre megy..."-gondolta magában a lány.Legyintett eggyet a levegőbe majd kiment ,bezárta az ajtaját és besált Bill mellé a kocsiba. <br />
<br />
<br />
<b>8. rész </b><br />
<br />
<br />
-Nem is ismrsz....persze, hogy nem tudod hogymire vagyok képes.<br />
Mikor Bill erőteljesen végígnézett rajta és sunyin elmosolyodott, akkor jött rá, hogy nem épp a megfelelő szavakat használta. Pirulva visszament a házba, és visszavitte a "nyomorék" válfát.A házban még gyorsan beállt a tükör elé és elenőrizte a külsejét."Minek is foglalkozok tulajdonképpen azzal, hogy hogy nézek ki?!Ez a nagyképű kis "ágymanó" az idegeimre megy..."-gondolta magában a lány.Legyintett eggyet a levegőbe majd kiment ,bezárta az ajtaját és besált Bill mellé a kocsiba. <br />
<br />
Néhány perc múlva már bent is ültek a város, egyik legszínvonalasabb éttermében.Az étlap tele volt drágábbnál, drágább ételekkel. Bill néhány perc alatt ki is választotta az ételt, majd a lányhoz fordult...<br />
-Most nem kell vigyáznod az alakodra! A vacsorát, amúgy is én állom-villantotta meg szédítő mosolyát a lány felé<br />
-Nem is szándékoztam nyúlkaját rendelni-viszonozta a mosolyt a lány<br />
-Remek! Akkor haljuka rendelés<br />
A lány kiválasztotta, a számára legszinpatíkusabb ételt és leadta a rendelés a pincérnek.Ezt követően beállt az a jólismert, kínos csend.<br />
-Öm...előre is nagyon köszönöm a meghívást-törte meg végüla lány a csendet<br />
-Oh, igazán nincs mit! Ha majd együtt dolgozunk, úgysem lessz időnk öszeismerkedni.<br />
-De akkor mi lesz Riával?<br />
-MI lenne? Vele többet fogok dolgozni, ezért őt meg tudom ismernia forgatás alatt.<br />
-Oh igen...persze...-mosolyodott el kényszeredetten a lány<br />
-Hm...és mióta vagy a modell pályán?-érdeklődött Bill<br />
-Hát...had gondolkodjam...-mosolygott-azthiszem 2 hónap múlva lesz 6 éve...<br />
-Akkor ezek szerint már 18 évesen a kifutón voltál...<br />
-Igen...valahogy úgy...<br />
Ezt követően Bill még számos kérdéseket tett föla lánynak, a lány meg csak mesélt-mesélt szakadatlan. Az este végére, Bill már jóformán mindent tudott a lányról a családjáról a gyerekkoráról...<br />
-Most mesélj te magadról! Te már mindent tudsz rólam...én viszont semmit rólad-Cathy<br />
-Hát az én életem elég különös...15 évesen a mandámmal berobbantunk Németországba és nagyon híresek voltunk...aztán mindne jónak vége szakad ugyebár...-mosolygott kényszeredetten-alig töltötük be Tommal a 20. életévünket mikor...<br />
-Tom??Ő kicsoda??-vágott Bill szavába Cathy<br />
-Tom az ikertestvérem-oh...értem...folytasd!<br />
-Igen...szóval alighogy betöltöttük a 20. életévünket a banda bedopta a törölközőt...utánna még 1-2 évig próbálkoztam aztán feladtam a zenélést...így kötöttem ki a kozmetikai termékeknél-fejezte be a férfi a mondanivalóját.<br />
-És a bandatagokkal mi lett? Vagy hányan voltatok a bandába? Mi volt a nevetek??-kérdezősködött a lány<br />
-Amikor még nem ismertek minket Devilish néven futottunk...asztán mikor fölfedezet minket egy egész managment csapat, úgy gondolák, hogy valami olyasmi név kell amit mindenki megért és még jl hangzik ish. Így ltt Devilishből, Tokio Hotel...<br />
-Tokio Hotel...-ismételte a lány- Tényleg jól hangzik.<br />
-Nos igen....jah és hogy a többi kérdésedre is válaszoljak 4en voltunk a bandába. Georg, ő volt a basszusgitárosunk és a leg idősebb is. Neki már 4 éve van felesége... Angela a neve, és van 3 gyerekük.Gustav, Ő volt a dobosunk neki egy magyar származású felesége van 2 éve...Kathryn és ikreik vannak. És a jó öreg ikertesókám Tom aki hozzám hasonlóan szingli.Nos azthiszem ennyi...-várta le a mondatot Bill<br />
-Nagyon érdekes...és a többiekkel tartod a kapcsolatot?<br />
-Persze! A legjobb barátaim mind és mind a 2 srác...vagyis már férfi felesége nagyon rendes.Sokszor járunk össze nyaralni meg egyéb helyekre.<br />
-És Tom?? Ő hol lakik?<br />
-2 utcával melettem. Nem bírjuk ki egymás nélkül még így 28 éves fejjel sem-mosolygott Bill-Noh,desszertet kérsz? <br />
<br />
<b>9. rész </b><br />
<br />
-Hm....aszthiszem egy Tiramisut ezsek...ige. azt kéek-döntött végül a lány<br />
-Jó választás<br />
-És te mit kérsz?<br />
-Nem is tudom...süteményt most nm kívánok...inkább eszek fagyit-mosolygott Bill<br />
Leadták ismét a rendelésüket, majd folytatták tovább a beszélgetést.<br />
-És mien zenét játszottatok??-faggatozótt Cathy<br />
-Hát rock és pop keverékét...bár sokan állították rólunk h EMO banda vagyunk, de ez nem volt igaz. Meg tudod az volt a baj, hogy nagyon sokat pletykáltak rólunk meg inek.<br />
-Pletykák? Mien pletykák?<br />
-Nagyon sokszor volt olyan, hogy föloszlik a banda...sajnos nagyon sokan állították rólam, hogy a saját nememhez vonzódom...-Bill rövid szünetett tartott, látván, hogy a lány szeme nagyra kerekedett-de megnyuktatlak ebből semmi nem volt igaz-mosolyodott el végül<br />
-Ahogy most rádnézek, elég nehez tudom elképzelni, hogy nem kíváncs egy szép nőt-pirult el ere Cathy, amin Bill egy jókorát nevetett<br />
-Oh, igazán köszönöm. Ezt bóknak veszem-kacsintott a lányra<br />
Pár percig elmélyedtek egymás tekintetében majd ezt a szép pillanatot a pincér zavarta meg aki kihozta a desszertet.<br />
<br />
A kocsi megállt a lány háza előtt. Bill udvariasan kisegítette Cathyt a kocsiból és az ajtóig kísérte.<br />
-Nagyon örülök, hogy közelebről is megismerhettlek-mosolygott Bill<br />
-Igen. Köszönöm a meghívást, nagyon szép este volt-viszonozta a mosolyt Cathy<br />
-Nos...akor holnap találkozunk a cég elött! Mindent hozzon magával ami egy gyönyörű tengerparti üdüléshez szükséges.<br />
-Tengerpart?Üdülés?-nyilt nagyra a lány szeme<br />
-Igen...mivel a tengerparton lesz a forgatás nagy része...a másik, meg, hogyha éppn nem kellesz akkor azt csinálsz amit akarsz.<br />
-Jól hangzik...bár eleinte még a bálra se akartam elmenni...de végülis jóra fordult minden úgymond-mosolygott Cathy<br />
-Csodaszép időket fogunk együtt tölteni...mármint a forgatócsoporttal, Riával meg a többikkel-magyarázkodott Bill<br />
-Oh igen...most...igen, azthiszem elmegyek, lefürdök és alszok.Ki kell pihennem magam holnapra.<br />
-Oh igen...nosthát mégegyszer köszönöm a szép estét. Jóéjt! A holnapi viszont látásra-Bill majd közelebb lépet és 1 forró csókot nyomott a lány arcára majd el is tuünt mintha soha nem állt volna a lánnyal szemben és soha nem is ét volna a szája a lány puha bőréhez.Cathy pár pillanatig mozdulatlanul állt egyhelyben."Mi van velem? Ez csak egy baráti puszi volt...de mégis...olyan...Úristen! Nem vagyok normális! Teljesen megbuggyantam...áhhhh"-korholta le magát a lány.<br />
Sarkonfordul, bement a házba és ahogy eltervezte, vett egy forró fürdöt, megágyazot és befeküdt az ágyba. Órákig forgolódott...vagy lehet, hogy csak percekig...mikor az étteremből elindultak, majd le ragadt a szeme...de most....már egyálltalán nem akarnak lecsukódni a szemei...."Erről is csak azaz átkozott puszi tehet..." mérgelödőtt majd néhány perc múlva mély álomba merült. <br />
<br />
<br />
<b>10. rész </b><br />
<br />
<br />
Órákig forgolódott...vagy lehet, hogy csak percekig...mikor az étteremből elindultak, majd le ragadt a szeme...de most....már egyálltalán nem akarnak lecsukódni a szemei...."Erről is csak azaz átkozott puszi tehet..." mérgelödőtt majd néhány perc múlva mély álomba merült.<br />
<br />
Másnap reggel már 7 órakkor ébren volt. Hosszasan állt a szekrénye előtt és nm tudta eldönteni, hogy mit huzzon föl.Végül egy spaggetipántos fekete fölső mellet és 1 rövid farmernadrág, és egy fekete saru mellet döntött. Leült a sminkasztala elé, kifésülte hosszú barna hullámos haját és két szopfba fogta ami még így is eltakarta mellét. Kihúztaa szemét és egy kis fekete szemhélypúdert is kent a szemhélyára.Mikor mindennel végzett, a még kint lévő szípitkező szereket beledobálta a táskája kis zsebébe és máris menetre késszen állt."9 óra van még csak....és 10-kor találkozik a csoport...."-gondolkodott a lány, majd fogta magát és lement a legközelebbi újságoshoz és vett pár újságot. Az egyik újságot látva furcsa érzés fogta el. A címlapon Ria mosolygott rá és ez volt alá írva: "A tökéletes, Miss Makulátlan." A cím alatt pedig egy Billel készült közös képük volt."Azért jó lett volna Miss.Makulátlan szerepét megkapni....na mind1"-miközben ezen gondolkodott visszament a lakásába és ott bele is olvasott, Miss Makulátlanról szóló cikkbe. MIre kellő képpen át tanulmányozta az újságot már háromnegyed 10 volt.<br />
-Ideje indulnom....-mondta magának félhangosan<br />
Össze szedte a böröndjeit és a ház elött várakozó taxiba szállt amit néhány perce rendelt a lakása elé.<br />
<br />
Mire a cég elé ért Ria már ott sürgött, forgott.<br />
-Áh Cathy!!-öllete meg Ria kedvesen a lányt-Annyira szép ez a nap! Olyan boldog vagyok<br />
-Igen, igen észrevettem. Többiek?<br />
-Nemtudom. Gondolom nemsokára jönnek és akkor együtt megyünk a repülőtérre.Atya ég! El se hiszem, hogy eljött ez a nap is!-áradozta Ria majd tovább csicsergett.<br />
10 perc múlva megjelent Bill is és még jópár kellékes. Ria szemmel láthatóan örült Billnek, mivel egész végig körülötte sürgölődött."Nekem meg ide se köszön...pofátlan alak..."-fortyogott magában Cathy.A repülő téren se hanyagolta Ria, Bill társaságát.MInt a legtöbb férfi, ő is élvezte Ria közelségét. Fiatal és gyönyörű lány volt. Nemcsoda, hogy férfiak tucatja fordult utánna az utcán...és ezzel a kislányos stílusával még jobban közlebb tudott férfközni a férfiakhoz.<br />
-Mi bosszant ennyire??<br />
Cathy-t hírtelen Bill hangja zavarta meg..."Uf....na nézzenek oda...észrevett"<br />
-Neked is szépnapot!-gúnyolódott Cathy<br />
-Oh én már köszöntem neked a cég elődt, de te valamibe nagyon el voltál mélyülve...-mosolygott kedvesen Bill<br />
-Igen...az lehet...de már visszatértem a földre.<br />
-Vettem észre...és, jól aludtál?<br />
-Igen.Köszönöm kérdésed, tökéletesen aludtam.-hazudta a lány.Magának se akarta beismerni, de az a tegnap esti baráti,búcsú puszi nagy hatással volt rá...igaz Ő maga sem tudta megmagyarázni, hogy mi okból.<br />
-Akkor valószínüleg az ébredéssel volt baj.<br />
-Ezt meg hogy, érted?<br />
-Nem vagy valami pompás formában...mármint nem külsőleg, külsöleg mindig tökéletes vagy...hanem a modorod.<br />
Cathy akaratlanul elpirult az elöző szavak hallatán...<br />
-No, de sebaj! A tengernél majd lesz elég időd pihenni-Bill, majd eltünt a hatalmas repülőgépben... <br />
<br />
<b>11. rész </b><br />
<br />
<br />
Cathy akaratlanul elpirult az elöző szavak hallatán...<br />
-No, de sebaj! A tengernél majd lesz elég időd pihenni-Bill, majd eltünt a hatalmas repülőgépben... <br />
<br />
Cathy csomagjait is bepakolták a gépbe, majd néhány perc múlva fölszállt Bill után. Fönt, egy üresen álló székbe zuhant, elővette az IPod-ját, bedugta a fülébeh és elmerült a zenébe.Már jó fél órája repültek mikor valaki megkocoktatta Cathy vállát.Mire a lány föleszmélt egy eléggé különös külsejű férfi ült mellete.<br />
-Háth maga meg....?<br />
-Oh elnézést hölgyem, de márcsak itt volt hely....vagyish...volt még Michael mellet hely...-hátranézett a horkoló,kövér emberre-de azt inkább kihagytam....<br />
-Értem...-majd Cathy újra bedugta a fülébe a lejátszója fülesét.<br />
-Áh, hogy is lehettem ilyen pofátlan tuskó...Tom vagyok, Tom Kaulitz-nyujtotta a kezét a lány felé<br />
-Értem.<br />
-Látom nincs valami jó kedve hölgyem....-mondta Tom<br />
-Hát ez nemigaz! Mindenkinek az én modorommal van baja!-förmedta mellete ülőre Cathy<br />
-Jólvan jólvan, nyugi cicus....meg se szólalok többet.-adta meg magát a férfi<br />
Már jó egy órája repültek mikor ismét megszólalt Tom<br />
-És amúgy mellesleg magát, hogy hívják?<br />
-Mi érdekli az magát?<br />
-Tetszik, eza tűzes temeramentumossága...talán latin származású?<br />
-Fogja már be!<br />
Erre Tom kajánúl elvigyorodott, majd újra megszólalt..<br />
-Azért elmondhatná hogy hívják....-mosolygott Tom<br />
-Áh!!!! Pihheni és zenét szeretnék hallgatni, ha nem tünne föl! Am meg Cathy Black a nevem, csakhogy kielégítsem vágyait...-sziszegte a lány a fogsora között<br />
-Gondolom, te vagy a sminkes....ó ugye nem zavar, ha tegezlek...?<br />
-Mivan?? Nem vagyok sminkes!!! Úgy nézek ki mint egy sminkes???-kezte elveszteni Cathy a türelmét<br />
-MOst, hogy így mondja...-végignézett a lányon, majd kajánul elvigyorodott<br />
-ÁÁÁh...hagyuk....-majd max hangerőre állította a lejátszóját és becsukta a szemét.<br />
"Hát ez komolyan nem igaz....megvagyok áldva ezekkel a perverz Kaulitz-okkal...ezzekel kell eltöltenem 2 hónapot....tényleg ez a Tom vagy kicsoda, hogy kerül ide??"-gondolkodott Cathy.<br />
2 óra repülőút után végre leszáltam egy gyönyörű homokos tengerpart mellett... <br />
<br />
<br />
<b>12. rész </b><br />
<br />
"Hát ez komolyan nem igaz....megvagyok áldva ezekkel a perverz Kaulitz-okkal...ezzekel kell eltöltenem 2 hónapot....tényleg ez a Tom vagy kicsoda, hogy kerül ide??"-gondolkodott Cathy.<br />
2 óra repülőút után végre leszáltam egy gyönyörű homokos tengerpart mellett...<br />
<br />
-Csodálatosan meseszép!!-újongott Ria<br />
-Hogy van erőd ugrándozni meg tapsikolni? Én személy szerint mindjárt össze esek.-nyöszörgött kelletlenül Cathy<br />
-Lányok,lányok fel a fejjel!! Inkább foglaljuk el a szállásunkat-mondta Bill<br />
-Oh igen?! és hol fogunk lakni?-Ria <br />
-Ott!-mutatott Bill 5 szalmafedeles bungalló felé<br />
-Micsodaa?????-kelt ki magából Ria<br />
Mindenki nagy szemmel nézet Riára, aki szószerint tomolni kezdett.<br />
-Én 1 olyan mocskos, kis lukba be nem teszem a lábam! Fúúj,fúúj,fúúj!! Sohaaa-vágta be a durci a lány és török ülésbe letelepedett a homokba<br />
-Ria..ezek mind tiszták! Voltál már bennt valameikbe?-gugolt le mellé Cathy<br />
-Nem és nem is fogoksemeikbe bemenni! Amúgy is...egyedül félek egy ien összetákolt micsodába!<br />
-Dehát nem egyedül leszel! Cathyval leszel egy bungallóban.-szólt közbe Bill<br />
-Sokra megyek vele, ha megtámadnaka benszülöttek!-visítozta mostmár Ria<br />
-Itt nincsenek benszülöttek!-Bill<br />
-De én akkor is félek ha csak Cathy van velem...<br />
-Bill, mért nem cserélsz helyet Cathyval?-szólt közbe Tom<br />
Ria szeme 1 szempillantás alatt felragyogott, amjd hirtelen felpattant a homokból.<br />
-Csodás ötlet! Ha Billel lennék egy szobában, biztos nem félnék!!-bújt Billhez Ria mint valami macska<br />
"Úristen...nem is gondoltam volna h Ria ilyen számító..."-gondlta Cathy<br />
-És akkor én mégis hol aludnék?-kérdezte Cathy<br />
-Velem-mosolyodott el Tom<br />
-Hékás! Áljon meg a menet! Én nem mondtam, hogy belemegyek ebbe az egészbe!-szólalt meg ismét Bill<br />
-Dehát nézz rá..-intett Tom Ria felé, aki még mindig Billhez simulva állt-sokkal jobb társaság lenne mint én<br />
-Na jó-mosolygott Bill észveszejtően Riára<br />
-Gyerünk! Pakoljuk be a bungallóba, vagy mibe!-Ria és repülőrő már lepakolt csomag<br />
-Hamar kiidegeli ez a csaj Billt....-sugta Cathy fülébe Tom majd elkezdett kuncogni-nah deh gyere...mi is pakoljunk be!<br />
-Én aztán nem alszok veled 1 bungaalóban az biztos!<br />
-Most mi a probléma ebbe?-mosolygott továbbra is Tom-Nefélj nem ugrok rád! Azoknak az időknek vége....vagy talán mégsem-kacsintott Tom és bevitte a bőröndjeit a bungalóba. <br />
<br />
<br />
<b>13. rész </b><br />
<br />
<br />
-Hamar kiidegeli ez a csaj Billt....-sugta Cathy fülébe Tom majd elkezdett kuncogni-nah deh gyere...mi is pakoljunk be!<br />
-Én aztán nem alszok veled 1 bungaalóban az biztos!<br />
-Most mi a probléma ebbe?-mosolygott továbbra is Tom-Nefélj nem ugrok rád! Azoknak az időknek vége....vagy talán mégsem-kacsintott Tom és bevitte a bőrőndjeit a bungallóba.<br />
<br />
Fél óra alatt ki is pakolt minden "bungalló lakó" a szobályában, majd Bill és Ria bungallójába hívtak mindenkit megbeszélésre.<br />
-Köszönöm, hogy mindenki ittvan. Meg kell beszélnénünk, hogy mit, hol, mikor csinálunk.-kezdte Bill-Nos, a mai nap további részét pihennéssel tölthetik. Délután 2-kor lehet menni a jobb oldali, fő bungallóba ebédelni...vagy is inkább uzsonnázni. Holnap elkezdjük az előkészleteket. Megtervezzük, hogy milyen fajta képeket csinálunk és kéne egy 2 perces reklámfilmet is csinálni...<br />
-Pompáás-lelkendezett Ria, aki el nem szakadt Bill mellől<br />
-És én ezalatt az idő allat mit csináljak?-kérdezte Cathy<br />
-Süttesd a napon a lapos hasadat...-szólalt meg Ria<br />
-Nyugi. Majd mi el leszünk-mondta Tom<br />
-Oh. hát én azt hittem, hogy neked is van valami konkrét dolgod...-húzta föl íves szemöldökét Cathy<br />
-Igen. jöttem a lapos hasamat süttettni-mosolygott Tom és erre mindenki kuncogni kezdett<br />
A következő fél órában Bill elmesélt mindent részletesen. Mikor végzet mindenki rohantak átöltözni, hogy minnél hamarabb csobbani tudjanak a szép homokos tengerben. A partra Ria ért le előszőr, olyan falatnyi bikinijébe, hogy összesen egy sapkára való anyag nem volt rajta. Élvezettel futott bele a szép tengerbe, majd utánna a stáv többi tagja. Az utolsók között ért le a partra Cathy. Leterítette a törölközőjét, majd kényelmesen elnyújtózott a parton.<br />
1 óra múlva hangos sikítás riasztotta föl békés szundításából. Ria apartól nem messze állt a vízbe és síkítozott, közben a kezével csapkodott. 3 operatőr berohant a vízbeh, majd párperc múlva a kezükbe hozták ki a lányt akinek könyes volt az arca.<br />
-Mi történt??-kérdezte az eggyik nő<br />
-Valószínüleg megcsípte egy medúza! Rögtön! Korházba kell vinni!!<br />
Páran beszaladtak száraz ruhá vettek föl, hogy bevigyék Riát a legelső kórházba. Bill rögtön kiszaladt a bungallóból és a lányhoz lépett és betakarta egy törlöközővel<br />
-Ne aggódj Ria! Pár perc és máris jobban leszel!-bíztatta Bill<br />
-Jópárnapig biztos bent kell majd tartani megfigyelésen!-szólt közbe Tom<br />
-De nem késhetünk napokat, heteket! El kell kezdenünk a forgatást!-nyöszörgött Ria<br />
-Ne hülyéskedj! Itt van Cathy beugrik helyetted. Azért van! Te pihenj nyugodtan.-Bill<br />
Jött az a 3 operatőr aki kihozta a vízből a lányt, fölsegítették és elkisérték a kocsihoz, segítettek beszálni neki majd gázt adtak és már ott se voltak.<br />
-Remélem nem lesz komolyabb baja!-mondta Cathy még mindig a kocsi után bámulva<br />
-Nyugi nagylány. Nem lesz semmi gond. A kórházban jó helyen lesz- karolta át a lány vállát Tom<br />
Pár pillanat múlva Bill lekezelő hangja zavarta meg a csendet.<br />
-Most, hogy Ria elment, Tom visszajöhetsz a közös bungallónkba.<br />
-Dehát nem hagyhatom magára Cathyt. Biztos félne éjszaka.<br />
-Most mondtad, hogy nagylány. Nem lesz semmi baja.<br />
-Igaza van Bill, Tom. Nagylány vagyok és nem félek! Menny nyugodtan Billhez.-mosolygott Cathy, majd kibontakozott Tom karjai közül és belegázolt a tengerbe. <br />
<br />
<br />
<b>14. rész </b><br />
<br />
<br />
-Dehát nem hagyhatom magára Cathyt. Biztos félne éjszaka.<br />
-Most mondtad, hogy nagylány. Nem lesz semmi baja.<br />
-Igaza van Bill, Tom. Nagylány vagyok és nem félek! Menny nyugodtan Billhez.-mosolygott Cathy, majd kibontakozott Tom karjai közül és belegázolt a tengerbe.<br />
<br />
1 óra múlva ismét a napon sütette a szép kis hasát, mikor valaki beárnyékolta. Bill állt mellete.<br />
-Héé.ne árnyékolj be-mosolygott Cathy<br />
-Oh bocsi-ült le Bill a lány mellé a homokba<br />
Pár percig néma csöndben ültek, majd Bill törte meg a csendet.<br />
-Tom nagyon rád van mozdulva...<br />
-Most mondjam azt, hogy nem tünt föl?-mosolygott még mindig Cathy<br />
-Fiatal korában is már ilyen volt.<br />
-Oh, pedig nekem a gépen aztmondta már megváltozott...<br />
Bill fölkacagott.<br />
-Tom?? Nemnem. Soha.<br />
-Valahogy sejtettem. A szeméből ki lehet olvasni azt a gyermeki hamisságot-Cathy<br />
-Pedig már nem gyerek. Nagyon nem.-piszkálta a homokot Bill<br />
-Szeretnél még mindig zenélni?<br />
Bill sóhajtott majd végül megszólalt.<br />
-Nagyon. Életem legszebb időszaka volt az amikor együt zenéltünk a srácokkal.<br />
-Mért nem áltok össze újra? Legalább csak 1 koncer ereéig?<br />
-A baj, hogymár nem kellünk senkinek. 10 évvel ezelött a 14 éves kislányok imádtak minket. Mostmár nagyrészt 24 évesek és jópárnak már családja van. Az ilyenek nemfognak koncertekre járni.<br />
-Hékás.Én is 24 éves vagyok és még nincs se férjem se gyerekem. Sőt még pasim sincs.<br />
Bill gyengéden rámosolygott majd megszólalt újra.<br />
-Nah és én? 28 éves vagyok és a nők nagyrész a pénzem miatt van velem. Pedig, én is szeretnék gyereket, nem is egyet.<br />
-Hidd el, lesz feleséged és rengeteg gyereked.-bíztatta Cathy, a lehangolt férfit.<br />
-De mikor? Én se vagyok halhatatlan.<br />
Cathy , maga se tudta mi vezérelte, de megsimogatta Bill kezét. A férfi nagy szemekkel nézett rá majd rámosolygott. A lány ugyanúgy viszonozta, a mosolyát.<br />
Mosolyogtak egymásra percekig, talán órákig is. A tenger felöl langyos szél fújt, ami belekapott a lány hosszú hajába.Cathy hírtelen észbe kapott és elrántotta a keté, Bill kezéről.Ebben a pillanatban jelent meg Toma hátuk mögött. <br />
<br />
<br />
<b>15. rész </b><br />
<br />
<br />
Cathy , maga se tudta mi vezérelte, de megsimogatta Bill kezét. A férfi nagy szemekkel nézett rá majd rámosolygott. A lány ugyanúgy viszonozta, a mosolyát.<br />
Mosolyogtak egymásra percekig, talán órákig is. A tenger felöl langyos szél fújt, ami belekapott a lány hosszú hajába.Cathy hírtelen észbe kapott és elrántotta a keté, Bill kezéről.Ebben a pillanatban jelent meg Toma hátuk mögött.<br />
<br />
-Bill...!?<br />
-Ó...Tom...ő mit szeretnél??<br />
-Csak szólok, hogy holnap visszautazok....<br />
-MI? Miért?<br />
-Hívtak a cégtől.Gubanc van...<br />
-Dehát azt Chad is el tudja intézni...<br />
-Nem.. Ez most komolyabb.Ne haragudj, de vissza kell mennem.<br />
-Nem harakszok, csak neked is jót tett volna egy kis pihenő.<br />
-Hé! Ne félts már! Nagy fiú vagyok. Otthon is tudok pihenni-megpaskolta Bill vállát-nade most nem is zavarok, majd még beszélünk<br />
Tom eg yhatározott mozdulatal sarkon fordult, majd bement a bungallójába, amit Cathyvel közösen osztott meg.<br />
-Nem igaz. A végén mindneki elmegy, vagy mindnekinek valami baja lesz.ááh-nyöszörgött Bill<br />
-Hé, nyugi. Nem lesz semmi baj.Tudod mit? Gyere és ússzunk egyet. Atttól jobb kedved lesz!-állt föl Cathy és megindult avíz felé<br />
-Gondolod?-kiabálta utánna Bill<br />
-Tudooom!-majd Cathy egy íves mozdulattal fjest ugrodt a tenger kék vizébe.<br />
-Huh...-nyögteh ki Bill magánkívül<br />
-na!! jösz mááár?-kiabált Billnek Cathy, mikor följött a víz felszinére<br />
-persze!-Bill lekaptah magáról a pólóját, majd a lány példáját követve fejest ugrodt a vízbe.Mikor fölért a víz felszinére, nemlátta Cathyt sehol. Körbenézet de semmi. Ekkor valaki megfogta a derekát és lehúzta a víz alá. MIkor észbeh kapott, hogy mi is történt vele, kinyította a szemét és meglátta maga előtt Cathy vigyorgó arcát. Bill kinyujtotta a karját , megfogta a lány vállát, és főlhúzta a vízfelszínre.<br />
-ez a cselekedete hölgyem bosszút kíván-mosolygott a lányra Bill, majd most ő húzta le a víz alá. Pár pillanat múlva újra följöttek levegőért.<br />
-nah? elégedett vagy?-lihegte Cathy mosolyogva<br />
-nem.nem egészen-ismét megmarkolta Bill a lány kézfejét és lehúzta a víz alá, majd a part felé úszva, húzta maga után Cathyt. <br />
A parton Cathy kiráncigáltah a kezét Bill szorításából és elkezett a törölközője felé futni. Féluton Bill beérte, ismét karon ragadta és lehúzta a lányt maga mellé a homokba.<br />
-Hé!-elenkezett Cathy nevetve<br />
-még nem fejeztem be a büntető hadjáratomat-mondta Bill és elkezte csikizni Cathyt.Pár perc múlva, Bill már a lány hasa tájékán ült és úgy csikizte tovább a lányt.<br />
-Bill....-nyöszörögteh Cathy 2 nevetés között- hagy abba...nembírom...fáááj mindenem<br />
Bill nagynehezen abbahagyta a csiklandozást.Ekkor hírtelen lehajolt és egy gyengéd, de egyben nagyon izgató csókot lehet a lány szájára... <br />
<br />
<b>16. rész </b><br />
<br />
<br />
A parton Cathy kiráncigáltah a kezét Bill szorításából és elkezett a törölközője felé futni. Féluton Bill beérte, ismét karon ragadta és lehúzta a lányt maga mellé a homokba.<br />
-Hé!-elenkezett Cathy nevetve<br />
-még nem fejeztem be a büntető hadjáratomat-mondta Bill és elkezte csikizni Cathyt.Pár perc múlva, Bill már a lány hasa tájékán ült és úgy csikizte tovább a lányt.<br />
-Bill....-nyöszörögteh Cathy 2 nevetés között- hagy abba...nembírom...fáááj mindenem<br />
Bill nagynehezen abbahagyta a csiklandozást.Ekkor hírtelen lehajolt és egy gyengéd, de egyben nagyon izgató csokot lehet a lány szájára.<br />
<br />
"Úristen.megcsókolt.te jó ég. mien finoma csókja...de...nem. ezt nem szabad!!!"-kapott észbeh Cathy, és lelökte magáról Billt<br />
-Bill...ez...nem...izé...ezt nem kellet volna-nyöszöögte a lány a tengert bámulva<br />
-De miért. viszonoztad a csókomat, és nem tagadhatod, hogy vonzódunk egymáshoz.-magyarázkodott Bill<br />
-Nem erről van szó! Bill én neked dolgozom! A munka és a magnáéllet két különböző dolog. Nemjó őket összekeverni!-Cathy felált és határozott léptekkel megindult a bungallója felé.<br />
"Úristen...megcsókolt....tényleg megcsókolt.Istenem.Nem...nem szabad,hogy bármit is érezzek iránta!Nem szabad!!-ezek közt a gondolatok között lépet be a bungallójába, amit Tommal osztott meg.<br />
Tom az ágyon ült és gitározott.<br />
-Mi a helyzet?-nézett végig Tom Cathy vizes testén és kipirult arcán-Bill megfuttatott?<br />
-Haha.Elmegyek lefürdök...lemosom magamról ezt a sós vizet.<br />
-Menycsak. Amint látod nincs elfoglalva a fürdő.Addig én elmegyek és bedobok valamit.<br />
Tom letette a gitárját, majd szépen lassan kivánszorgott a bungallóból.Mikor kiért, Cathy fogta a cuccait és bevonult a fürdőbe.Lepakolta a cuccait és körbenézett a fürdőbe.<br />
"Ahoz képest, hogy ez egy bungallóban van, nem is rosz!"-vélkedett Cathy<br />
Gyorsan ledobálta magáról a vizes fürdőruhát, és beállt a kellemes hőmérsékletű víz alá. Percekig csak állt és gondolkodott. "Az a csók...nemigaz....egy csók nem válthat ki ilyen érzelmeket egy emberből. Ez nemigaz. Oh istenem!...MIért ne....-akadt meg Cathy a gondolataiban. Kintről valami mocorgás halattszott-áh...biztos megjött Tom."<br />
Még folyatta amgára a vizet egy kis ideig, aztán be szappanozta a testét s végül leöblítette és kiszált a víz sugár alól. Megtörölte magát és nekikezdett öltözködni. <br />
-Oh, hogy az a....hova tettem a meltartómat??-gondolkodott hangosan a lány .<br />
MIkor látta, hogy nicns a fürdőbe a fehérneműje, magaköé csavarta a törölközőjét és visszament a szobába.<br />
-Hova a fenébe tehettem...??-gondolkodott Cathy mikor valaki megállt mögötte<br />
-Ezt keresed?-szólalt meg mögűle, az a jólismert, rekettes férfi hang. <br />
<br />
<b>17. rész </b><br />
<br />
<br />
-Oh, hogy az a....hova tettem a meltartómat??-gondolkodott hangosan a lány .<br />
MIkor látta, hogy nicns a fürdőbe a fehérneműje, magaköé csavarta a törölközőjét és visszament a szobába.<br />
-Hova a fenébe tehettem...??-gondolkodott Cathy mikor valaki megállt mögötte<br />
-Ezt keresed?-szólalt meg megölűle, az a jólismert, rekettes férfi hang. <br />
<br />
Cathy tett egy 180°-os furdulatot és meglátta maga előtt Billt, amint az úján lengeti a fehérneműjét.<br />
-Add vissza! Amúgy is, ki engedte meg hogy begyere a bungallómba?-förmedt rá Cathy<br />
-Tomot kerestem. Tuttom ő is ebben a bungallóban lakik.<br />
-Holnap már nem itt fog.-válaszolta Cathy<br />
-Jó mind1. De ha már itt vagy, úgyis beszélni akartam veled.<br />
-Oké.Majd ha fölöltöztem beszélünk. De most kérem ide a melltartómat!-Cathy majd elkezdett nyújtóznih a fehérneműje után amit Bill a magasba tartott.<br />
-Áh.nem igaz-zsörtölődött félhangosan a lány mikor hírtelen megállt a lélegzete.<br />
Bill a törölközője csomóját kezdte fogodosni.<br />
"Úristen. Ha most ezt meghúzza leesik rólam atörölköző.Atya ég."-ahogy ez tudatosult benne rögtön elpirult.<br />
-Vedd el a kezedet a törölközőmről!-halattszott Cathy vészlyosló hangja.<br />
-Azon gondolkodom, ahogy te itt nyújtózkodsz, egy sima rántással le tudnám rántani rólad ezt a törölközőt....<br />
-Ha ezt megteszed 1 égtelen tenyérnyom fog az arcodon vírítani.<br />
-Jólvan nyugi.Nemcsinálok semmit. Jókisfiú vagyok.Tessék-adta oda a lánynak a ruhadarabját.-éshamár itt tartunk elnézést szeretnék kérni. nemtudom mi ütött beléma parton. egyszrűen nemtudtam neked ellenálni.<br />
-Ohhh. Milyen megható!-hangzott a gúnyos kacaj az ajtóból.<br />
-Tom te mióta állsz ott??!-förmed rá ikertestvérére Bill<br />
-Háát, nem olyan rég, de nem is olyan korán-aztán emgindult az ágy felé. Miközbe elhaladt Bill mellet hakan odasúgta neki "Énazért lerántottam volna róla azt a törölközőt" majd a lányra kacsintott és levágódott az ágyra.<br />
Cathy feje vörös volt a méregtől és a szégyentől. Kikapta Bill kezébőla melltartóját és visszasiettet a fürdőszobába.<br />
"Óóó, hogy az a...hogy lehetnek ilyen. Áh...te jó ég! ha Bill tényleg lerántotta volna rólam azt a hülye törölközőt...a legborzasztóbb az egészbe, hogy élveztem mikor hozzáértem a melkasához. Jaj nekem! Nem szabad! Tilos bármiféle érzelmett táplálnom iránta!!" Ezek közt a gondolatok között fölhúzta a fehérneműlyét és egy lenge fehér miniszoknyát, hozzá piros újatlan fölsőt.<br />
Mikor kiért a fürdőböl semeik Kaulitz-ot nem látta a helységben. Halkan sohalytott eggyet, majd a vizes fürdőruháit kiterítette a teraszon lévő hosszú zsinorra. <br />
<br />
<b>18. rész </b><br />
<br />
<br />
"Óóó, hogy az a...hogy lehetnek ilyen. Áh...te jó ég! ha Bill tényleg lerántotta volna rólam azt a hülye törölközőt...a legborzasztóbb az egészbe, hogy élveztem mikor hozzáértem a melkasához. Jaj nekem! Nem szabad! Tilos bármiféle érzelmett táplálnom iránta!!" Ezek közt a gondolatok között fölhúzta a fehérneműlyét és egy lenge fehér miniszoknyát, hozzá piros újatlan fölsőt.<br />
Mikor kiért a fürdőböl semeik Kaulitz-ot nem látta a helységben. Halkan sohalytott eggyet, majd a vizes fürdőruháit kiterítette a teraszon lévő hosszú zsinorra.<br />
<br />
A nap hátralévő részében a lány a parton sétált, a bungallójában olvasgatott és egyéb, úgymond hasztalan dolgokat csinált. Az ikreket azóta a kínos eset óta nem látta. Nem is bánta. Örült, hogy egy kicsit egyedül lehet,és végigondolhatja az egész napját...elég sokmindne történt ma vele. Megérkeztek egy csodálatosan szép helyre és pár óra múlva Riát korházba szállították, mert megcsípte egy medúza...azt hozzá kell tenni, hogy nagyon úgy néz ki, hogy Ria és a kezelő orvos között kezd kibontakozni valami.<br />
"Milyen emberek vannak...egyből betudják hálózni a másik embert...szánalmas."-töprengett a lány, miközben a bungallója teraszán nézte a naplementét.<br />
"Hm...holnap elkezdődnek a munkálatok....és ha jól megy minden egy hónapot sem kell ittmaradnunk...".<br />
Hírtelen két éles hang szakította félbe a gondolatait.<br />
"Áhhh...a Kaulitzok...."-zsörtölődött magában. Fölállt és kecsesen elkezdett belépegetni a bungallóba.<br />
Pár perc múlva a fiúk már abungallóban folytaták hangos beszélgetésüket.<br />
-Hé Tom-szólt kineki Cathy a fürdőből, miközbe két coffba fonta a haját<br />
-Mondjad drágaságom!-szólt behízelgően Tom<br />
-Nos...nem vagyok a drágaságod. Amúgy meg csak azt akartam kérdezni, hogyha holnap elutazól, nemkéne készülődnöd?<br />
-Áhhhh nem. Maradok még pár napig. Kiváncsi vagyok, hogy foksz holnap pózólni a gép előtt.<br />
-Am Cathy tudtad, hogy Ria összeszűrte a levet a kezelő dokiával??-szólt közbe Bill<br />
-Ohhh igen. Halottam róla.<br />
-Nem semmi kis buksza....fél nap alatt behálóz egy csávót.Komolyan!! 18 éves korombasem csinálhattam volna jobban!<br />
-Oké Tom. Ezt haggyuk. Nem vagyunk kiváncsiak az ágyjeleneteidre.-szólt Bill<br />
-Srácok. Hosszú napunk volt...én személy szerint pihenni szeretnék. Szóval most mennyetek ki! Köszönöm!-erre Cathy fogta magát és a lenge, nyári hálóingébe kivonult és bemászott a saját ágyába. <br />
-Wáó!-füttyentett elégedetten Tom-Nagyon csini a hálórucid drágaságom!<br />
-Tom! Befogod magadtól, vagy én fogjam be neked?<br />
-Imádom a harcias nőket!!!-újongott Tom....de eközben nem figyelte a háta mögött álldogáló testvérét. Bill arcáról sugárzott a féltékenység.....<br />
"Elegemvan ebből a nyagképű macsóból!!!"-gondolta magában Cathy, majd megfordult az ágyában, Tom felé és kecsesen fölült az ágyában, majd lassan kimászott belőle és elindult, ringatozó csípővel Tom felé.<br />
-Bill!! Kifelé! Ez nem neked való!-nézte Tom megbabonázva a lány vállát, amiről lecsúszott a hálóruhája pántja.<br />
Bill belecsapott a levegőbe majd fújtatva elhagyta a bungallót.<br />
-Nah mivan drágaságom...rákattantál Tombácsira???-húzogatta szemöldökét pimaszul Tom<br />
Cathy megállt a férfi előt és kihívóan átkarolta Tom nyakát. Tom egy hírtelen mozdulattal elkapta a derekát és magához rántotta a lányt.<br />
-Most vagy soha édesem!-Tom majd közelhajolt alányhoz , hogy szájon csókolja de Cathy elrántotta fejét, elökte magától Tomot és egy csattannal jutalmazta meg Tomot.<br />
-Elegem van az olyan nagyképű macsókból amilyen te is vagy Tom Kaulitz! Az összes ilyen férfiból. És most ezennel megkérlek ünneélyesen, hogy hagyjál békén, és ne hívj "drágaságom"-nak és ne dícsérd a testájaimat! Köszönöm.-majd sarkonfordult és visszamászott az ágyába. Tom csak állt majd az arcához nyúlt ahol még alány piros tenyere égett. Majd dörmögött valamit, megvonta a vállát és kiment a bungallóból. <br />
<br />
<b>19. rész </b><br />
<br />
<br />
-Elegem van az olyan nagyképű macsókból amilyen te is vagy Tom Kaulitz! Az összes ilyen férfiból. És most ezennel megkérlek ünneélyesen, hogy hagyjál békén, és ne hívj "drágaságom"-nak és ne dícsérd a testájaimat! Köszönöm.-majd sarkonfordult és visszamászott az ágyába. Tom csak állt majd az arcához nyúlt ahol még alány piros tenyere égett. Majd dörmögött valamit, megvonta a vállát és kiment a bungallóból. <br />
<br />
A lány köztudott, hogy nagyon rossz alvó, ezért is ébredt föl hajnal kettőkor valami mocorgásra. Lassan kinyitotta a szemét, de semmit nem látott. Várt pár percet, de a mocorgás nem maradt abba. A takaró széllét átdobta magát majd kidugta lábát, hogy körülnézzen a bungallóban. Benézett a fürdőbe. Semmi. <br />
"Nemigaz. Megesküdtem volna, hogy innen jön a szöszmötölés."<br />
Ekkor megfordult, mert maga mögött halotta a mocorgást. Megfagyott benne a vér. Semmit nem látott, de a mocorgást hallota.<br />
"Úristen...úristen...atya ég..."-nyögdécselte, majd valami hírtelen hozzáért a lábához, ekkor kitört belőle egy hatalmas sikítás. Ott állt a fürdő ajtajában, remegő lábakkal, könnyes arcal.Ekkor jelent meg Tom.<br />
-Mitörtént? <br />
-Valami...-hüppögte a lány-valmi szőrös izé hozzáért a lábamhoz.<br />
-Nah drágaságom. MIndjárt utánna járunk enneka szőrös izének.<br />
Megfogta a lány karját majd elindult befelé a fürdőbe.<br />
-Egyébként, miért nem kapcsoltál villanyt??-kérdezte Tom és fölkapcsolta a villanyt.<br />
-Hát....nemtudtam holvan a villanykapcsoló. Amég világos volt, nem kellet villany.<br />
-Igaz.-mosolygott rá kedvesen Tom.<br />
Cathy ekkor vette észre, hogy Tomon egy szűk fehér boxeren kívül nem volt semmi más. A haja kiengedve, és ami azt illeti eléggé vonzó volt.<br />
-Oh. Bocsi a ritka öltözetemért...csak tudod most keltem-vette észre Tom, Cathy fürkésző tekintetét.<br />
-Jaj bocs. Nem akartalak fölkelteni...csak...áh mnd1...keressük meg azt a szőrös izét-pirult el a lány<br />
Körbejárták a fürdőt, benéztek minden kis lukba de semit nem láttak.<br />
-Pedig tuti, hogy volt valami szőrös izémizé itt.-kjött zavarba a lány.<br />
-Nyugi drágaságom elhiszem. Reggel majd átnézzük a másik szobát.<br />
A lány némán bólintott majd pár perc néma csönd után megszólalt.<br />
-Bocsi a pofonért...csak kijött. Sajnos sok ien...úgymond "laza csávó" nyomul rám és már nagyon idegesít...és most kijött. Tényleg bocsi-sütötte le a lány a szemét.<br />
-No problémó drágaságom-kacsintott Tom-és most ha nem bánod szeretnék aludni.<br />
-Ohh igen. Én is-mosolygott rá Cathy<br />
Visszamentek a szobába majd Cathy megállt az ágy szélén.<br />
-MI a gond? Félsz talán?-mosolygott Tom<br />
-Tudom, hogy gyerekes vagyok, de írtózok és félek az ilyen szőrős élőlényektől.-piszkálta a lány a hálóruháját<br />
-Hát akkor nincs más választásunk, melletem kell aludnod-mondta büszkén Tom<br />
-Igazából én arra gondo...-kezdte Cathy de a férfi közbevágott<br />
-Nincs kifogás. Gyere. Nem eszlek meg.-majd kis idő multán hozzátette- Csak egy kicsit megrákcsállak.<br />
-Haha. A kezedet, és más testrészeidet tartsad kordában....Amúgy meg köszi.<br />
Tom befeküdt az ágyába, majd a lány is bemászott mellé, kellő távolságba persze. Pár pillanat múlva Tom átkarolta és magához húzta.<br />
-Tom...a tenyerem....-szólította föl Cathy Tomot.<br />
-Csak a biztonságod érdekében drágaságom.-majd Tom egy gyengéd csókot nyomott Cathy arcára és pár perc múlva mély álomba merült. <br />
<br />
<br />
<b>20. rész</b> <br />
<br />
<br />
-Haha. A kezedet, és más testrészeidet tartsad kordában....Amúgy meg köszi.<br />
Tom befeküdt az ágyába, majd a lány is bemászott mellé, kellő távolságba persze. Pár pillanat múlva Tom átkarolta és magához húzta.<br />
-Tom...a tenyerem....-szólította föl Cathy Tomot.<br />
-Csak a biztonságod érdekében drágaságom.-majd Tom egy gyengéd csókot nyomott Cathy arcára és pár perc múlva mély álomba merült. <br />
<br />
Másnap egész délelőtt a parton csináltak próba felvételeket, majd kipróbáltak más helyszínelet is a változatosság kedvéért, és azért, hogy megnézzék melyik az a háttér és környezet, ami kihozza Cathy természeti adotságait. Végül megtalálták, a tökéletes környezetet. A bungallók mögöt beindultak a dzsungelba, és pár kilóméter után találtak egy közepes vízesést, tiszta, kék vízzel. Cathyt beállították a közepére, úgy hogy a haját is érje a vízesés. Fehér bikiníje szépen mutatott a kék vízesés előtt.<br />
Fél 3 körül végeztek is.<br />
-Cathy pompás voltál. Gyönyőrű vagy. Igazi amazon.-mosolygott a lányra Bill, miközbeh törölközőt nyújtott <br />
-Köszi. Igyekeztem jó formában lenni-mosolygott szégyenlősen a lány, és átvett a törölközőjét Billtől.<br />
-Emberek!-fordult a fényképészhez, simnkeshez és a többi emberhez-Végeztünk mára. Mindenki pompás volt. De alegjobb mégis a mi Miss. Makulátlanunk volt.<br />
Mindenki megtapsolta a lányt, és saját magát is. Összeszedtéka kllékeket és visszaindultak a partra a bungallóhoz. Mindenki elpakolta a cuccaikat, elmentek bekapni valamit, aztán mindenki visszaindult a partra vagy a bungallójába sziesztázni.<br />
-Látom, valami kibontakozóban van valami, közted és a testvérem között.-szólalt meg hírtelen Bill miközben a parton feküdtek.<br />
-Mi??-hökkent meg a lány<br />
-Cathy, nem vagyok vak!<br />
-Pedig úgylátszik az vagy. Mert nincs semmi közünk egymáshoz Tommal.<br />
-Figyel Cathy, nincs ebben semmi. Nyugodtan bevalhatod!<br />
-Bill!! Hidd már el, hogy semmi közöm a testvéredhez! Nem az esetem ez a macsó stílus, és ezt az Ő tudomására is hoztam már.<br />
-Ooh...az a pofon is hozzá tartozott??<br />
-Honnan tudsz róla??-ámúlkodott Cathy<br />
-Tom az ikertestvérem. Mindent megbeszélünk.<br />
-Bill...Tommal nincs közöttünk semmi. Hidd el.<br />
-Elhiszem.-szólt halkan Bill<br />
Cathy pár percig nézte Billt, majd megszólalt.<br />
-Féltékeny vagy?<br />
-Mi??? Én??? Féltékeny??? Na ne hülyéskedj!-pattant föl Bill a helyéről, majd behúzott a bungallójába.<br />
-Édes...-mosolygott Cathy majd tovább élvezte a napot éltető melegét. <br />
<br />
<br />
<b>21. rész </b><br />
<br />
<br />
-Bill!! Hidd már el, hogy semmi közöm a testvéredhez! Nem az esetem ez a macsó stílus, és ezt az Ő tudomására is hoztam már.<br />
-Ooh...az a pofon is hozzá tartozott??<br />
-Honnan tudsz róla??-ámúlkodott Cathy<br />
-Tom az ikertestvérem. Mindent megbeszélünk.<br />
-Bill...Tommal nincs közöttünk semmi. Hidd el.<br />
-Elhiszem.-szólt halkan Bill<br />
Cathy pár percig nézte Billt, majd megszólalt.<br />
-Féltékeny vagy?<br />
-Mi??? Én??? Féltékeny??? Na ne hülyéskedj!-pattant föl Bill a helyéről, majd behúzott a bungallójába.<br />
-Édes...-mosolygott Cathy majd tovább élvezte a napot éltető melegét.<br />
<br />
Ezutána jelenet után megjelent Tom és levágódott Cathy mellé.<br />
-Halihó drágaságom. mi a helyzet?-kérdezte Tom<br />
-Egész nap forgattunk. te hol voltál egész álló nap??<br />
-Itt is ott is.-válaszolta hanyagul Tom<br />
-Bővebben?<br />
-Mivan? Csak nem fél, hogy becsajoztam?-mosolyodott el Tom<br />
-Jaaj istenem. Nekezd már te is!-jajdult föl Cathy <br />
-Nocsak-nocsak. Mitörtént amég nem voltam itt??<br />
-Áh semmi csak Bill rákérdezett, hogy ven-e köztünk valami erre szépen kifejtettem, hogy nincs közöttünk semmi és nem is lesz mert nemvagy az esetem. Aztán rákérdeztem, hogy nem-e féltékeny aztán vissza viharzott a bungallójába.-vázolta a helyzetet a lány<br />
-Bejössz neki.-jelentette ki Tom<br />
-Igen. Nekem is ez a véleményem.-válaszolta csendesen Cathy<br />
-És ez miért baj??-kérdezte Tm<br />
-Ki mondta, hogy baj??<br />
-Látszik rajtad...nem közömbös számodra, de van valami...<br />
-A főnököm. Nem kezdhetek ki a főnökömmel. Ez nálam alap szabály.-sóhalytott mélyen a lány-Megaztán, szerintem még mindig azt hiszi, hogy van köztünk valami.<br />
-Miért? Talán nincs?-kérdezte Tom, majd egy nagyon halvány mosoly jelent meg a szája széllém<br />
-Tom nem vagy az esetem. Azt hittem eztmár kellő tudomásodra hoztam.<br />
-Tudom, és nem is erre értem. Barátok vagyunk, vagy nem??-mosolygott felhőtlenül Tom<br />
-Barátok??-ámult alány-Én...én egész végig azt hittem, hogy föl akarsz szedni.<br />
-Eleinte így is volt. Tudod, én imádom a nőket, és mások állítása szerint ez sugárzik belőlem. Már mint az, hogy nem tudok szerelmes lenni. Pedg ez nemigaz! nekem is ugyan úgy vannak érzéseim, és szerelmes is tudok lenni mégha ezt sokan nem is gondolnák rólam.-mondta Tom, majd keserű tekintettel a távolba meredt.<br />
-Jaj Tom. Neharagudj...én...én ezt nem tudtam.-pirult el Cathy, és megsimogatta Tom hátát.<br />
-Tudod, hogy Te vagy a 2. ember a világon akink ezt elmeséltem?-mosolyogtt ismét barátságosabban Tom<br />
-Ohhh igen? Megtiszteltetés!-mosolygott visza a lány<br />
-Amúgy meg, ha tényleg tetszik Bill és úgy érzed, hogy ebből komolyabban lehetne valami, akkor ha Bill kezdeményezz ne hátrálj meg és ne mond azt, hogy azért nem akarsz vele bármit is mert a főnököd.<br />
-Dehát én ezt komolyan gondoltam...mármint ez nálam eddig mindig így volt. Főnök tabu! pedig nem egyszer volt olyan, hogy helyesebnél, helyesebb férfiak sedeztek a kegyeimért. De Ők nem váltottak ki belőlem semmit...ellenben Billel. Nemtudom mi van velem.-sütötte le a szemét Cathy<br />
-Jaj drágaságom!-ölelte meg kedvesen Toma lány, a lány pedig szívesen bújt jó meleg bőréhez és viszonozta az ölelést.<br />
Ebben a pillanatban jelent meg Bill a hátuk mögött szikrázó szemekkel. <br />
<br />
<br />
<b>22. rész </b><br />
<br />
<br />
-Dehát én ezt komolyan gondoltam...mármint ez nálam eddig mindig így volt. Főnök tabu! pedig nem egyszer volt olyan, hogy helyesebnél, helyesebb férfiak sedeztek a kegyeimért. De Ők nem váltottak ki belőlem semmit...ellenben Billel. Nemtudom mi van velem.-sütötte le a szemét Cathy<br />
-Jaj drágaságom!-ölelte meg kedvesen Toma lány, a lány pedig szívesen bújt jó meleg bőréhez és viszonozta az ölelést.<br />
Ebben a pillanatban jelent meg Bill a hátuk mögött szikrázó szemekkel.<br />
<br />
-Azt hiszem nem kérek elézést, azért mert ide tolakodtam. Inkább örül neki. Maradjatok nyugodtan, csak szólni akartam, hogy ma korábban lesz vacsi.-szólt Bill közömbös hangon majd sarkonfordult és vissza indult a bungallók felé.<br />
-Bill!!! Álj meg!!-ordított utánna Tom, de Bill nem reagált rá.<br />
-Istenem. Mostmár biztosan azt hiszi, hogy van köztünk valami...-szólt fátyolos hangon Cathy<br />
"Atya ég. Mit hoz ki belőlem ez a férfi. Soha nem viselkedtem így. Mi történt velem??"<br />
-Nyugi Cathy. Megnyukszik, és akkor elmeséljük neki az egész történetet.-szólt bátorító hangon Tom<br />
-Ha ad rá lehetőséget, hogy egyálltalán hozzá tudjunk szólni.-mondta vészjoslóan a lány.<br />
....és igaza lett....Az elkövetkező 3 napban Bill csak akkor szólt hozzá ha muszáj volt. Amint a lány beszélgetést akart kezdeményezni vele, Ő rögtön talált valami kifogást.Tom ezalatt a 3 nap alatt eldöntötte, hogy mégsem utazik vissza.<br />
<br />
Cathy épp a vizes haját törölgette a bungallójában, mikor jött Michael, és szólt neki, hogy Bill megbeszélésre hívta össze az embereket. Gyorsan belenézetta tükörbe, hogy minden rendbe van- rajta, a vízes haját lszámítva, és elindult Michael után.<br />
MIkor beért gyorsan leült az egyik sminkes lány mellé és várták, hogy Bill belekezdjen.<br />
-Noshát kedves munkatársak-kezdett bele Bill- van1 jó és egy rossz hírem. A jó, hogy hihetetlen, de nagyon jók vagyunk, voltunk és végeztünk az összes felvétellel, így már nincs más dolgunk mint visszautazni Berlinbe, és előhívni a képeket és a reklám videókat leadni a TV-knél.<br />
-És ebbn mi a rossz hír?-kérdezte az eggyik operatőr.<br />
-Az, hogy holnap utazunk vissza Berlinbe, nem pedig 1 hét múlva.<br />
-Ria? Riával mi lesz?-kérdezte Tom<br />
-Nem mitha téged ez annyira érintene -szólt Bill- de összejött a kezelődoktorával, és most nála van. Valoszínüleg nála is marad egy darabig.<br />
Mindenki elhagyta a termet és vissza indult a saját bungallójába pakolászni.<br />
-Tom....-ragadta meg Cathy Tom kezét kifelé menet<br />
-Mondjad drágaságom.-szólt kedvsen a férfi<br />
-Neharagudj. Miattam vesztetek össze Billel. Neharagudj. Kérlek-mondta a lány bocsánatkérően.<br />
-Jaj, nincsen semmmi baj. Bill majd belátja, hogy tényleg csak barátok vagyunk. Hidd el!<br />
-Legyen igazad.-mosolygottrá Cathy és visszaindultak a bungalójukba csomagolni.<br />
<br />
Be esteledett már mikor Cathy észrevette a tengerparton, egyedül álldogáló Billt.<br />
"Most vagy soha...most vagy soha..." Cathy vett egy nagy levegőt, odament Bill mellé és megmarkolta a kezét.<br />
-Beszélnünk kell és most nem tudsz kibúvót mondani-szólt a lány magabiztosan, pedig belül remegett az izgalomtól. <br />
<br />
<br />
<b>23. rész </b><br />
<br />
<br />
Be esteledett már mikor Cathy észrevette a tengerparton, egyedül álldogáló Billt.<br />
"Most vagy soha...most vagy soha..." Cathy vett egy nagy levegőt, odament Bill mellé és megmarkolta a kezét.<br />
-Beszélnünk kell és most nem tudsz kibúvót mondani-szólt a lány magabiztosan, pedig belül remegett az izgalomtól.<br />
<br />
-Jó. Essünk túl rajta.-mondta Bill<br />
-Tommal csak barátok vagyunk...-Cathy<br />
-Igen, és ez engem hol érdekel??-szólt epésen Bill<br />
-Bill a vak is látja, hogy nem vagyok közömbös számodra...és....és te sem vagy számomra közömbös!!!-fakad ki a lányból<br />
-Mondtam, hogy nem érdekel....<br />
Cathy-nak ezzel betelt a pohár. Átvette az irányítás. A kezét a férfi nyaka köré csavarta és szorosan magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta. És igen...igaza volt a lánynak. Naná, hogy igaza volt. Ha Billnek közömbös lenne, akkor nem viszonozná ennyire szenvedélyesena csókját.<br />
"Mostmár le sem tagadhatja, hogy érez irántam valamit! Ezaz!!!...de....nem most nincs semmi de....nyugi!"- gondolta a lány.<br />
Bill ekkor szorosan a dereka köré fonta a karját és jó szorosan magához ölelte.<br />
-Öm...azt hiszem igazam volt...-mosolygott kedvesen a lány Billre.<br />
-Ne reménykedj....-lökte alrébb a lányt Bill maga mellöl<br />
-Mi??-kérdezte halkan a lány<br />
-Kikezdesz a testvéremmel, és mostmeg itt osztod nekem, hogy nem vagyok közömbös számodra...-csapott Bill a levegőbe és faképnél hagyta a lányt.<br />
<br />
-Seteven!! Azt mondták kiküldik az első címlapfotót!-magyarázta Cathy az ügynöének.<br />
-Ezt ígérik már 3 napja.<br />
-Nem tehetek róla, hogy nem tartják be a határidőket-szólt Cathy<br />
Már másfél hét telt el azóta, hogy eljöttek a tenger mellől. Tommal azóta is rendszresen beszélnek telefonon, és sokszor beülnek kávézókba beszélgetni.<br />
Tom elmondása szerint, Bill nem harakszik a lányra. Egyáltalán nem. Másfél hete nem látta Billt, és akarva, akaratlanul be kellet vallania magának, hogy igen, hiányzik neki a férfi, és hogy kezd valami érzés kibontakozni benne, amit Bill iránt érez.<br />
"És Bill?? Megvet. Azt hiszi, hogy viszonyom volt Tommal és amellet kikezdtem vele...valahogy meg kell győznöm, hogy ez nem igaz!"<br />
-Cathy!! Figyelsz rám egyáltalán?-integettett Steven Cathy arca előtt<br />
-MI? Oh igen. Figyelek-mondta Cathy, és már azt tervezte, hogyan fogja megmutatni Billnek az igazi érzelmeit. <br />
<br />
<br />
<b>24. rész </b><br />
<br />
<br />
-Seteven!! Azt mondták kiküldik az első címlapfotót!-magyarázta Cathy az ügynöének.<br />
-Ezt ígérik már 3 napja.<br />
-Nem tehetek róla, hogy nem tartják be a határidőket-szólt Cathy<br />
Már másfél hét telt el azóta, hogy eljöttek a tenger mellől. Tommal azóta is rendszresen beszélnek telefonon, és sokszor beülnek kávézókba beszélgetni.<br />
Tom elmondása szerint, Bill nem harakszik a lányra. Egyáltalán nem. Másfél hete nem látta Billt, és akarva, akaratlanul be kellet vallania magának, hogy igen, hiányzik neki a férfi, és hogy kezd valami érzés kibontakozni benne, amit Bill iránt érez.<br />
"És Bill?? Megvet. Azt hiszi, hogy viszonyom volt Tommal és amellet kikezdtem vele...valahogy meg kell győznöm, hogy ez nem igaz!"<br />
-Cathy!! Figyelsz rám egyáltalán?-integettett Steven Cathy arca előtt<br />
-MI? Oh igen. Figyelek-mondta Cathy, és már azt tervezte, hogyan fogja megmutatni Billnek az igazi érzelmeit.<br />
<br />
Másnap délelőtt már bele is kezdett a terve megvalósításához. Természetesen Tomot is beavatt a a terveibe.<br />
-Ez igen! Bill kényteln lesz végighallgatni-vélekedett Tom<br />
-Remélem is, hogy nem lesz nála 2 dugó és nem fogja vlük bedugaszolni a fülét.-Cathy<br />
-Ha mégis, akkor meg kitéped a füléből-röhögött Tom<br />
-Na igen. Na de most legyünk egy kicsit komolyabbak. El tudod intézni a a karbantartóval?-mondta a lány<br />
-Simán! Bízd csak rám! Nevelő apám ismerőse az öreg, úgyhogy nemlesz semmi gond.<br />
-Remélem.<br />
-És pontosan mennyi időre kéne megállítani a liftet?-Tom<br />
-Nah igen...az a baj, hogy ezt nem tudom. Ha felhívlak vagy megcsörgetlek akkor indíthatjátok a liftet.<br />
-Okés. Nekem megfelel.-Tom<br />
-jó...-szólt a lány kicsit félős hangon<br />
-Cathy...-szólt gyengéden Tom<br />
-Hm?<br />
-Nem lesz semmi baj. Hidd el. Amióta eljöttünk a forgatás helyszinéről, nm ismerek rá Bill-re....pedig egy jó ideje ismerem.-mosolygott kedvesen a férfi<br />
Cathy viszonozta a mosolyát.<br />
-Naszóval, csak azt akarom kinyögni, hogy legyél bátor! Bill fél a csalódástól 28 éves fejjel...de ezt szerintem meg is lehet érteni. Te szép vagy, fiatal....<br />
-24 évesen az ember már nem mondhatja magáról, hogy fiatal...-vágott közbe a lány<br />
-oké. akkor nem vagy fiatal....de még ilyen "öreg" fejjel is bomlanak utánnad a pasik...és Bill fél attól, hogyha összejönne nektek, akkor pár hét múlva lecserélnéd 1 fiatalabbra.<br />
-De ez hülyeség!-fakadt ki Cathy<br />
-Én tudom...de Bill nem... ezt kéne meg magyaráznod neki!-Tom<br />
-De bármit mondok neki....úgyse fogja elhinni.<br />
-Hé! Ne hisztizzél! A te ötleted volt. Meg is fogod csinálni...nem vagyok hajlandó Bill búskomor arcát nézni életem végéig.-mondta Tom, majd gyengéden hozzátette- Bizz magadban, és akkor biztos sikerülni fog!<br />
Tom kifizette a két kávé árát, majd mind a ketten megindultak Tom és Bill lakása felé.<br />
-Bill...?...nincs itthon?-kérdezte Cathy<br />
-Ha itthon lenne nem hívtalak volna el.<br />
-Nem vagyok olyan biztos, hogy ez az egész össze fog jönni....-Cathy<br />
-Cathy!!!!-szólt erélyesen Tom<br />
-jójó...meg se szólalok....<br />
-Amikor elmesélted, hogy mi a terved, sokkal magabiztosabbnak tüntél...mi történt?<br />
-Aszthiszem.....kezdek félni....mivan ha Billnek azóta barátnőj van? Akkor csak leégetem magam előtte....-mondta a lány<br />
-Nincs neki. Erre mérget vehetsz!-bátorította Tom<br />
Mikor odaértek a lakáshoz, Tom kedvesen üdvözölte a portást. Elmondta az öregnek, hogy mit terveltek ki, azmeg egyből belement.<br />
-Látod! Mondam, hogy nem lesz semmi baj. Jófej az öreg!...és most menjél, és szedd össze magad estére! <br />
<br />
<br />
<b>25. rész </b><br />
<br />
<br />
Tom kifizette a két kávé árát, majd mind a ketten megindultak Tom és Bill lakása felé.<br />
-Bill...?...nincs itthon?-kérdezte Cathy<br />
-Ha itthon lenne nem hívtalak volna el.<br />
-Nem vagyok olyan biztos, hogy ez az egész össze fog jönni....-Cathy<br />
-Cathy!!!!-szólt erélyesen Tom<br />
-jójó...meg se szólalok....<br />
-Amikor elmesélted, hogy mi a terved, sokkal magabiztosabbnak tüntél...mi történt?<br />
-Aszthiszem.....kezdek félni....mivan ha Billnek azóta barátnőj van? Akkor csak leégetem magam előtte....-mondta a lány<br />
-Nincs neki. Erre mérget vehetsz!-bátorította Tom<br />
Mikor odaértek a lakáshoz, Tom kedvesen üdvözölte a portást. Elmondta az öregnek, hogy mit terveltek ki, azmeg egyből belement.<br />
-Látod! Mondam, hogy nem lesz semmi baj. Jófej az öreg!...és most menjél, és szedd össze magad estére!<br />
........ <br />
<br />
Cathy lassal elkezdett készülni az esti kis akciójukra.<br />
"Nem vagyok normális..."-töprengett magában a lány.<br />
Lassal telt az idő. Cathy már másfél órával előtte tiszta ideg volt. Bánta, hogy ezt az egészet kitalálta, de mindenképpen véghez fogja vinni mert Billnek meg kell tudnia az igazságot!<br />
Este 8-kor Cathy a szállod mellet lévő parkból figyelte mikor jelenik meg Tom és mikor ad jelet. 8 után 1-2 percel megjelent és rágyújtott a cigiére. Ezzel jelezte a lánynak, hogy pár perc múlva meg fog jelenni Bill és akkor indul az "akció".<br />
A lány végig gondolta, hogy mit fog mondani Billnek mikor Bill kocsija állt meg a lakásuk előtt.<br />
"Most vagy soha....."<br />
Majd fogta magát Cathy és bement a fiúk után az épületbe. Tom,ahogy megbeszélték, a karbantartó bácsinak magyarázott valamit, amíg Billt előre külte, hogy had menjen mindjárt megy Ő is. Mikor Bill beszált a liftbe, Cathy berontott az épületbe, mint valami elmebajos és bevágódott Bill mellé a liftbe.<br />
-És most meghallgatsz!-mondta Cathy lihegve<br />
-Mi a fenét csinálsz hééé?!!-lepődött meg Bill<br />
-Itt a remek alkalom, hogy elmondjak mindent!!!<br />
-Ja...vagy úgy....hát akkor le kell h lombozzalak, de egyálltalán nem érdekel, hogy hogy csináltátok Tommal....-szólt Bill közönyösen majd karba tett kézzela lift falához dölt.<br />
-Fogd már be a francokat!!!-ordibált Cathy- Soha nem feküdtem le Tommal és soha nem is fogok!!<br />
-persze, persze-Bill<br />
-Ne....-kezte Cathy mikor megálllt a lift<br />
-Mi a franc?? Hát ez nem igaz!-Bill<br />
-Na végre....na szóval ott tartottam...<br />
-Nehogy azt mond, hogy a lift is miattad állt meg!!-morgott Bill<br />
-Máskép soha nem lett volna időd meghallgatni.-mondta a lány<br />
-Rendben...mondjad gyorsan, utánna meg csinálj valamit ezzel a liftel, had mennyen tovább. Fáradt vagyok, aludni szeretnék-Bill<br />
-Nem tudom miért hiszed azt, hogy bármi is történt valami köztem Tommal...nem történt semmi! Esküszöm!-szólt könyörgő hangon Cahy<br />
-Ezt már párszor mondtad....-jegyezte meg undokul Bill<br />
-Hidd már el!! Nem szeretem Tomot!! Mármint úgy mint pasit nem szeretem...csak nagyon jó barátom.<br />
-Nincs fiú lány barátság-Bill<br />
-Ez nem igaz! Nagyon is létezik fiú lány barátság.<br />
-Jó oké....van még valami amit el akarsz mondani? Mintmár mondtam fáradt vagyok.-szinlelt ásítást Bill<br />
-Bill...mit érzel, vagy mit éreztél irántam?-kérdezte halkan a lány<br />
-Azthiszem tetszettél...vagyish nem...ez több volt annál. Amikor azon az estén az erkélyen összefutottunk valami különös érzést inditottál el bennem.-mondta Bill, immár engedékenyebb hangon.<br />
Ekkor hírtelen kialudta világítás a liftbe és korom sötétbe borult minden.<br />
-Mi a fene?? Ezt nem terveztem bele...azthiszem fölhí...-matatott a telefonja után cathy, mikor Bill magához vonta és szenvedélyesen megcsókolta. <br />
<br />
<br />
<b>26. rész </b><br />
<br />
<br />
-Bill...mit érzel, vagy mit éreztél irántam?-kérdezte halkan a lány<br />
-Azthiszem tetszettél...vagyish nem...ez több volt annál. Amikor azon az estén az erkélyen összefutottunk valami különös érzést inditottál el bennem.-mondta Bill, immár engedékenyebb hangon.<br />
Ekkor hírtelen kialudta világítás a liftbe és korom sötétbe borult minden.<br />
-Mi a fene?? Ezt nem terveztem bele...azthiszem fölhí...-matatott a telefonja után Cathy, mikor Bill magához vonta és szenvedélyesen megcsókolta.<br />
<br />
Percek teltek el de Bill ugyanolyan szorosan húzta magához a lányt. Cathy kezei kigyóként csavarodtak Bill nyaka köré. <br />
"Végre....végre hisz nekem"-gondolta magában Cathy és forrón viszonozta a férfi csókját mikor megcsörrent a telefonja.<br />
-A fenébe....-dörmögte maga elé amikor a kézitáskájában keresgélte a telefonját. <br />
-Minden rendben?? Mert kiment a biztosíték és mi is zseblámpával kotoncolunk itt lennt.-szólt bele Tom a telefonba<br />
-Nos igen...itt sincs világítás-mondta a lány<br />
-Öm...remélem nem zavartam meg semmit-mondta Tom<br />
-Nem dehogy.-vágta rá Cathy<br />
-Akkor megnyugostam. Nemsokára visszaállítjuk a világítást.<br />
-Akkor már a liftet is elindíthatjátok....<br />
-Oh....rendben-mondta barátságosan Tom majd letette<br />
-Nos? Mi történt?-kérdzte Bill közömbös hangnemben<br />
-Kiment a biztosíték....<br />
-Meggid leszünk még sötétben?<br />
-Nemtudom. Nemsokára.<br />
-Értem.-mondta Bill majd ismét a lány mellé furakodott megragatt a karját és magához húzta majd ismét csókolni kezdte. A kezei lassan araszoltak le a lány derekára.<br />
-Vedd le a kabátod...-búgta Bill a lány fülébe.<br />
Cathy hírtelen lerántotta magáról a kabátját és leejtette a sötétség homályába.<br />
Bill keze ismét a lány karcsú derekára csúszott de itt már nem állt meg. Lassú mozdulattal nyúlt be a lány fölsője alá.<br />
Lassú csókokkal kezte becézgetni a lány arcát, orrát, homlokát, fülét, nyakát. Cathy bőrét szószerint égedték ezek a csókok.<br />
Bill lassan lehámozta a lányról a fölsőjét, majd a melltartóját. Kezeit most előre vonta, és a lány domborulatait kezte kényeztetni.<br />
Ekkor hírtelen visszajött a világítás,és a sötétséggel együtt minden szenvedélyük szertefoszlott.<br />
Cathy lassan elhúzódott Bill melől és maga elé kapta a fölsőjét.<br />
-Bill....szerin-kezt halkan a lány de Bill erélyesen közbevágott.<br />
-Mivan? Félsz, hogy Tom így talál minket és kidobja a szűrödet??-mondta Bill lekicsinylően majd a telóját kezte babrálni.<br />
Cathy meg se bírt szólalni a meglepődötségtől....percekkel ezelőtt még kényesztette ez a férfi mostmeg úgy állítja be, mintha neki mindedj lenne hol és kivel csinálja... <br />
<br />
<br />
<b>27. rész </b><br />
<br />
<br />
Ekkor hírtelen visszajött a világítás,és a sötétséggel együtt minden szenvedélyük szertefoszlott.<br />
Cathy lassan elhúzódott Bill melől és maga elé kapta a fölsőjét.<br />
-Bill....szerin-kezt halkan a lány de Bill erélyesen közbevágott.<br />
-Mivan? Félsz, hogy Tom így talál minket és kidobja a szűrödet??-mondta Bill lekicsinylően majd a telóját kezte babrálni.<br />
Cathy meg se bírt szólalni a meglepődötségtől....percekkel ezelőtt még kényesztette ez a férfi mostmeg úgy állítja be, mintha neki mindedj lenne hol és kivel csinálja...<br />
<br />
Pár percel késöbb újra működött a lift. Fölmentek arra az emeletre ahol Billnek volt a lakása. Bill kiszált, Cathy viszont még mindig moccani se volt képes.<br />
-namivan? nem jösz? nem ezt akartad?-Bill<br />
-Annyira más vagy....-szólt Cathy halkan<br />
-ÉN??? ÉN vagyok más??-mondta Bill egyre hangosabban-Nemtudom, ki volt az aki először nekem adja a szépet, aztán meg az öcsém du.gó társa leszel<br />
Cathy-t ekkor elfogta a düh...<br />
-Bill Kaulitz, te beképzelt seg.gfej!! Elegem van belőled!!! Itt próbálkozok, hogy végre jobb belátásra bírjalak, te meg észre se veszed, hogy szeretlek!!!-tört ki Cathyból, majd pillanatokkal késöbb már patakokba folytak a könnyei...Bill meg csak állt. Nem tudta fölfogni, hogy ez a lány, aki itt szivatja, azt mondta hogy szereti.<br />
-Ne mond azt, hogy szeretsz....azt se tudod mit jelent az a szó, hogy szerelem.....-mormogta Bill, majd otthagyta a lányt, és bevonult a lakásába.<br />
Cathy 10 perc múlva úgyahogy összeszedte magát és leliftezett Tomhoz. Amint leért Tom nyakába vetette magát és a kapu előtt elkezdett zokogni barátja nyakába.<br />
-Cathy...cssssss...mi történt? Mit mondott a bunkó bátyám?-Tom és kedvesen magához ölelte Cathyt<br />
Cathy hüppögve elmesélte neki az egész története, egyetlen egy jelenetet sem hagyott ki.Tom próbálta vigasztalgatni, majd fölajánlotta neki, hogy hazaviszi. Cathy kézségsen elfogatta barátja segítségét, és hazavitette magát.<br />
Otthon engedett egy kád forró füdőt és belemerül. Fejében cikáztak a gondolatok.Bevalotta Billnek, hogy szereti, de Billt ezt egy kicsit se hatotta meg. Úgy beszélt vele mint, egy 12 éves kislánnyal, aki minden nap más osztálytársába "szerelmes".<br />
Mikor már kellő képpen kihült a fürdővíz, kimászott a kádból, megtörölközött, hálóinget húzot és bemászott az ágyába. Percekig forgolódott míg végre el bírt aludni.<br />
<br />
Reggel 9-re be kellet mennie a stúdióba fotózásra és forgatásra. Egy gyerek reklámhoz kellet a videóanyag és pár kép az újságokba. Hosszú haját két copffba kötötték egy rózsaszin masnikkal, ráadtak egy rózsaszín tűlszoknyát,világoskék dorkót és ugyanilyen színű toppot. Az összhatás igazán megnyerő volt. A fotós bálította mindenfél pózokba, játékokat adtak a kezébe, és a háttérbe is elszórtak párat. 4 órán kerszetűl tartott a forgatás és a fényképezkedés. Mikor délután 3-kor végzett, az első dolga volt valahol ebédelnije. A legközelebbi kínaiba beugrott és vett jópár sushit és hazarobogott. Ledobta a cuccait, bekapcsolta a TV-t és leült enni és lazítani.<br />
Este 7 felé valaki hívta.....Bill volt az.... <br />
<br />
<br />
<b>28. rész </b><br />
<br />
<br />
Reggel 9-re be kellet mennie a stúdióba fotózásra és forgatásra. Egy gyerek reklámhoz kellet a videóanyag és pár kép az újságokba. Hosszú haját két copffba kötötték egy rózsaszin masnikkal, ráadtak egy rózsaszín tűlszoknyát,világoskék dorkót és ugyanilyen színű toppot. Az összhatás igazán megnyerő volt. A fotós bálította mindenfél pózokba, játékokat adtak a kezébe, és a háttérbe is elszórtak párat. 4 órán kerszetűl tartott a forgatás és a fényképezkedés. Mikor délután 3-kor végzett, az első dolga volt valahol ebédelnije. A legközelebbi kínaiba beugrott és vett jópár sushit és hazarobogott. Ledobta a cuccait, bekapcsolta a TV-t és leült enni és lazítani.<br />
Este 7 felé valaki hívta.....Bill volt az....<br />
<br />
-Szia-köszönt bele Cathy<br />
-Szia-köszönt Bill is<br />
Néma csönd mind két fél végéről, majd Cathy megszólalt.<br />
-És, hogy telt a napod...?<br />
-köszi jól. neked?-Bill<br />
-igen nekem ish.-Cathy<br />
Majd ismét csend...most Bill kezdett bele.<br />
-Térjünk a lényegre, azért hívtalak mert megszeretnélek hívni vacsorázni.<br />
-Vacsorázni?-értetlenkedett a lány<br />
-Igen...beszélni szeretnék veled.<br />
-Értem...és hol vagy mikor?-Cathy<br />
-Ha neked megfelel, akkor ma nálam, kilenckor.<br />
-Igen.Megfelel. Ott leszek.-Cathy<br />
-Köszönöm. Várlak. Szia-köszönt el Bill és letette<br />
Cathy még pár percel később se bírta felfogni, hogy Bill fölhívta. Furcsálta is a dolgot, hogy tegnap úgy lerohanta Bill, mostmeg vacsorázni hívja.<br />
Cathy szorgosan elkezdett készülődni. Engedett magának egy nagy kád forró vizet, öntött bele különbféle illóolajokat, majd belefeküdt.<br />
Mikor a víz már teljesen kihűlt, megszárítkozott és bekente a testét különbféle testápolókkal. Megszárította a haját és föltűzte indulásig, majd elkezdett válogatnia ruhái között.<br />
Végül egy nagykbakötős, vörös, térdig érő, szoknyás ruhát választott. Mikor felöltözött, leült a smink asztalkája elé, és ki sminkelte magát. MIkor végzett lengedte a haját és kivasalta egyenesre.<br />
Mikor mindennel elkészült hívott egy taxit. Nemsokkal késöbb a taxi begurult alány lakása elé. Cathy lerohant és beszált a taxiba, majd kiadta az utasítást. Nemsokára meg is érkezett a ház elé ahol Bill lakott. Kifizette a taxit és fölment arra az emeletre ahol Bill lakott, majd megállt az ajtó előtt. Vett egy mély levegőt és bekopogott. Pár pillanat múlva Bill nyitott ajtót.<br />
-Szia-köszönt Cathy<br />
-Szia, gyere be-invitálta be Bill a vendéget.<br />
Cathy belépett az idegen szobába. Gyönyörű volt a lakás. Plazma TV, Hifitornyok, DVD, minden megvolt, ami egy agglegény férfinek kell.<br />
-Nagyon szép a lakásod...-jegyezte meg a lány<br />
-Köszönöm. Gyere, körbevezetlek.-ajánlotta fel Bill az idegenvezetést :)<br />
Bill minden egyes kis szögletett megmutatot, kivéve egy ajtó, ami résnyire nyitva állt.<br />
-Ott mivan?-mutatott Cathy az ajtó felé<br />
-A hálószobám-mosolyodott el Bill<br />
-Oh...értem...-pirult e la lány<br />
-De most gyere enni, mert kihül!-Bill<br />
Leültek az asztalhoz, szemtől szembe és nekiláttak enni. Vacsora közben, egyre oldódott a feszültség köztük, és egyre jobb hangulatuk lett.Végre ugyanúgy beszélgettek, mint pár héttel ezelőtt a tengrparton. Gyorsan telt az idő, és amire a vacsorával végeztek fél 11 is elmúlt.<br />
-Mostmár mennem kell. Köszönöm a vacsorát írtó finom volt-mondta mosolyogva Cathy<br />
-Szívesen. Gyere mskor is-mondta Bill majd kikisérte a lányt az ajtóhoz.<br />
-Mégegyszer nagyon köszönök mindent-köszönte mg Cathy ismét a finom vacsorát.<br />
-Szívesen<br />
Pár pillanatig álltak egymással szembe majd Bill magához rántotta a lány és szenvedélyesen megcsókolta. Cathy átkarolta Bill nyakát, hogy még közelebb legyen a férfihoz. Bill megfogta a lány derekát, könnyedén megmlt és elindult vele a "csukott" ajtó felé... <br />
<br />
<br />
<b>29. rész </b><br />
<br />
<br />
Leültek az asztalhoz, szemtől szembe és nekiláttak enni. Vacsora közben, egyre oldódott a feszültség köztük, és egyre jobb hangulatuk lett.Végre ugyanúgy beszélgettek, mint pár héttel ezelőtt a tengrparton. Gyorsan telt az idő, és amire a vacsorával végeztek fél 11 is elmúlt.<br />
-Mostmár mennem kell. Köszönöm a vacsorát írtó finom volt-mondta mosolyogva Cathy<br />
-Szívesen. Gyere mskor is-mondta Bill majd kikisérte a lányt az ajtóhoz.<br />
-Mégegyszer nagyon köszönök mindent-köszönte mg Cathy ismét a finom vacsorát.<br />
-Szívesen<br />
Pár pillanatig álltak egymással szembe majd Bill magához rántotta a lány és szenvedélyesen megcsókolta. Cathy átkarolta Bill nyakát, hogy még közelebb legyen a férfihoz. Bill megfogta a lány derekát, könnyedén megmlt és elindult vele a "csukott" ajtó felé...<br />
<br />
A szobában, Bill letette a lányt a hatalamas franciaágyára.<br />
-Most azonnal akarlak...!-mondta Bill majd a lány nyakát kezte csókolgatni.<br />
Cathy Bill hátát kezte simogatni, majd benyult apolója alá és ott folytatta a simogatást.<br />
Bill lekapta magáról a pólóját, majd elkezte a lány ruháját is bontogatni. A ruha pántját eloldozta, így könnyedén le tutta húzni a lány melle alá a ruhát. Lassan kezte egyre lejebb csókolgatni a lány puha bőrét.Mikor a lány melléhez ért Cathy kéjesen felnyögött és Bill nyakába csimpazkodott.<br />
-Gyönyörű...vagy...-lihgte Bill miközben még mindig a lányt kényesztette.<br />
A férfi lehúzta a ruha cipzárját, így egy könnyed mozdulattal megszabadította Cathyt a vörös ruhától. A lány testét egyre lejebb kezte csókolni. Minden egyes négyzetmillimétert végigcsókolt. Mikor a lány legrejtettebb testrészéhez ért , lemászott az ágyról és a lány karcsú lábát kezt egyre feljebb csókolgatni. Mikor feljebb ért, a lány belső combját kezt csókolgatni egyre följebb. Cathy minden eggyes mozdulatát egy halk nyögéssel nyugtázta. Pár pillanattal késöbb Bill már nem bírt magával és lerántotta magáról is, és a lányról is a fehérneműt.<br />
-Bill...Bill nem kéne...védekezni?-nyögte Cathy, de Bill mintha meg se hallota volna ráfeküdt a lányra és beléhatolt.<br />
Először lassan, majd fokozatosan gyorsított a tempóján. Pár perc múlva Cathy is átvette a tempót, így már egyszerre mozogtak. Percekkel késöbb egyszerre értek a csúcsra, majd fáradtan zuhantak Bill hatalmas ágya mélyébe....nemsokkal késöbb elnyomta mind két félt az álom.<br />
Hajnalodott már mikor Cathy fölébredt. Bill már ébren volt, és a plafont bámulta.<br />
-Jóreggelt drágám-szólt kedvesen Cathy és Billhez közeldett, mire Bill csak alrébcsusszant az ágyban.<br />
-Van valami....baj??-Cathy<br />
-Baj?? Miért lenne? Remélem boldogvagy....-szólt Bill közönyös hangon.<br />
-Valami gond van...én voltam?<br />
Bill ránéztt a lányra, majd elhúzta a száját.<br />
-Remélem....jobb voltam mint az öcsém-mondta Bill, majd kimászott az ágyból, magára kapta az alsógatyáját és megindult az ajtó felé.<br />
Cathy köpni nyelni nem tudot csak nézte Bill ahogy kinyitja az ajtót.<br />
A férfi visszanézet és egy elutasító arckifejezéssel kisétált az ajtón. <br />
<br />
<br />
<b>30. rész </b><br />
<br />
<br />
Hajnalodott már mikor Cathy fölébredt. Bill már ébren volt, és a plafont bámulta.<br />
-Jóreggelt drágám-szólt kedvesen Cathy és Billhez közeldett, mire Bill csak alrébcsusszant az ágyban.<br />
-Van valami....baj??-Cathy<br />
-Baj?? Miért lenne? Remélem boldogvagy....-szólt Bill közönyös hangon.<br />
-Valami gond van...én voltam?<br />
Bill ránéztt a lányra, majd elhúzta a száját.<br />
-Remélem....jobb voltam mint az öcsém-mondta Bill, majd kimászott az ágyból, magára kapta az alsógatyáját és megindult az ajtó felé.<br />
Cathy köpni nyelni nem tudot csak nézte Bill ahogy kinyitja az ajtót.<br />
A férfi visszanézet és egy elutasító arckifejezéssel kisétált az ajtón.<br />
<br />
Cathy teljsen össze volt zavarodva. Nem tudta mire vélni, Bill viselkedését. Lefekszik vele, teljesen át adja magát a lánynak, ere meg csak úgy otthagya.<br />
"Lehet....hogy csak meg akart leckéztetni? De...de miért?"<br />
A lány arcáról potyogtak a könnyek. A férfi, akit elég rövid idő alatt meg tudott szeretni, megalázta. Lefektette és utánna meg egy elutasító arckifejezéssel otthagyta. Csak úgy.<br />
Cathy megpróbálta öszeszedni magát, de nem sikerült. <br />
"Az esti vacsora....minden olyan szép volt."<br />
A lány letörölte az arcáról a könnyeket, majd összeszedte a szobában elhullajtott ruháit és felöltözött. Mikor a tűzpiros alkalmi ruhályát húzta magára, akkor vette észre, hogy a szoknya alja felszakad, így jobb oldalon a lába teljesen kilátszott.<br />
Percekkel késöbb, mikor már teljesen összeszedte magát, felszegett állal lépett ki a szobából, a maradék méltóágát megmutatva.<br />
Bill a hatalmas ülögarnitúrán ült, és újságot olvasott. A bőre, és a haja még nedves volt, ebből a lány arra következtetett, hogy nemrég zuhanyozhatott. <br />
A fekete boxer teljesen rásimult Billre, így minden porcikáját kiemelte. Mikor a lánynak feltünt ez a jelenség, a szíve egyre hevesebben vert.<br />
"Pár órával ezelött még egymás karjaiba bújva kényesztettük egymást....mostmeg....mostmeg próbáloma maradék méltóságomat megtartani. Bill megalázott...és...és még mindig szeretem."- mikor a lányba ez megvilágosult, hangosan felsóhajtott, mire Bill észrevette.<br />
-Látom elszakadt a szoknyád. Az öcsém majd biztos kifizeti.-Bill<br />
Cathy elengedte ezt a megjegyzést a füle mögött.<br />
-Köszönöm mégegyszer a vacsorát.-mondta Cathy, majd megindult az ajtó felé.<br />
-Remélm kielégítettem minden kívánságodat.<br />
Cathy nembírta tovább, kiment az ajtón és ismét zokogni kezdett. Mikor leért a hotel elé, előkapta a mobilját és főlhívta Tomot.<br />
-Tom...Tom kérlek gyere el értem. Muszáj valakivel beszélnem.-zokogta Cathy a telefontba.<br />
-Úristan Cathy! Holvagy? Mi történt?-Tom<br />
-Billnél...ittvagyok lent a ház előtt.<br />
-Megyekmár!-Tom és letette a telefont.<br />
5 perceb se telt bele, Tom már ott is volt Bill háza előtt. Cathy beszált és máris indultak Tomhoz.<br />
Mikor Tomhoz fölértek a lányból kitört ismét a sírás. Tom kedvesen magához ölelte, és megértően simogatta a fejét, majd a hátát. Mikor megnyugodott a lány végre, Tom leültette egy kényelmes fotelba, hozott neki egy pohár vizet és kifaggatta a lányt. Cathy az elejétől kezdve, mindent elmondott Tomnak. Pár hét alatt Tommal olyan mély barátság szövődött köztük, hogy semmit nem titkoltak egymás előtt.<br />
-Aztán fogtam magam és eljöttem.-fejezte be Cathy a beszámolót<br />
-Nem hiszem el egyzsrűen. Ismerem Billt, tudom h szokott ilyen dolgokat csinálni amikor féltékeny, vagy megbántják, de azért ezt nem gondoltam volna énsem.<br />
Cathy csak bámult a poharába, mikor ismét megszólalt.<br />
-Elköltözöm. Jó messzire innen.<br />
-Micsoda? De...de a modelkariered? A barátaid?-Tom<br />
-A modellkedés már régóta nem vidít fel...a barátaim...őszinténszólva nem is tudom, hogy vannak-e igaz barátaim. A modelkedés miatt sokan mondják azt, hogy a barátaim, közben meg a hátam mögött mindennek elmondanak. Őszintén szólva....jelen pillanatba te vagy az akivel bármit, bármikor megtudok beszélni.<br />
-Istenem te nő. 28 éves vagyok de még senki nem mondott ilyet nekem. Nagyon sokat jelentesz nkem.- mondta Tom és magához ölelte Cathyt.<br />
-De Tom...kérlek értsd meg. El kell költöznöm. Elhatároztam. Még te sem tarthatsz vissza.<br />
-Cathy...ha te így akarod, hát legyen. Csak azt mond még meg,hogy Bill miatt mész el??-Tom<br />
Cathy kinézett az ablakon és halkan bolíntott. <br />
<br />
<br />
<b>31. rész </b><br />
<br />
<br />
Teltek múltak a napok, hetek, hónapok évek.<br />
Cathy betartotta a szavát és elköltözött. Jó messzire Bill Kaulitz-tól. Nem akarat, és nem is bírt volna belenézni a férfi szemébe. Akkor este, mikor lefeküdtek egymással Bill megalázta a lányt. Egy olcsó kis szajhának álította be, aki vele is, meg az öccsével is lefekszik. De ez nem volt igaz. Cathy nem feküdt le egyszersem Tommal. Igaz, hogy a kapcsolatuk elején Tom megkörnyékezte a lányt, de ebből késöbb egy szoros barátság fűződött közöttük. Tom mindenről tudott akkor is és most is mindent tud a lányról. Tudja hova bújt el Bill megalázó tekintete elől, tudja nagyon jól, h Cathynak Bill óta egy ébkézlláb kapcsolata volt csak, és tudja, h van 1 bizonyos "kapocs" Cathy és Bill között amit soha nem lehet eltörölni...egy gyerek. <br />
Cathy azon a "bizonyos" estén teherbe esett Billtől. Napokig gondolkodott a lány, h megtartsa-e a gyereket, de végül amellet döntött, h megtarta a kicsit.<br />
"Nem fogom elvetetni az első gyermekemet egy bal lépés miatt. Föl fogom nevelni bármiáron!"-hangzottak el ezek a szavak anno Cathy szájából, mikor közölte Tommal a hírt.<br />
5 év telt el. A kicsi megszületett és a Ryan nevet kapta. Nagy barna szemek, vékony testalkat, huncut mosoly és az a bizonyos pont a szája alatt. Pont mint Billnek.<br />
<br />
-anya! anya! megkapom azt a teherautót?-nyaggata Ryan Cathyt egy játékbolt előtt.<br />
-Majd születésnapodra megkapod.<br />
Majd Cathy megfogta Ryan kezét, aki nemsokára 5 éves lesz, és elindultak az óvoda felé.<br />
Cathy a szülés után nem ment vissza modelkedni. Egy belvárosi irodában volt titkár. Ma kivételsen szabadságon volt, így el tudott egy kicsit menni körülnézni a városba. Amióta a kis Ryan megszületett alig maradt ideje magára. 29 éves volt, de ugyan olyan szép, mint 24 évesen. A városba így is utánna fordultak a férfiak, és legeltették a szemüket Cathyn.<br />
-hello!-üdvözölte Cathy kedvenc könyvesboltjának pénztárosát.<br />
-szia cathy. mit kersel?-kérdezte kedvesen Adrienne<br />
-hát nem is tudom. most csak nézelődök :)<br />
-csak nyugodtan. :) <br />
Fél órával késöbb Cathy talált egy egészen érdekesnek kínálkozó könyvet. Levette a polcról és elindult a kassza felé h vizessen mikor...<br />
-Úristen.-nyöget halkan maga elé <br />
<br />
<br />
<b>32. rész </b><br />
<br />
-hello!-üdvözölte Cathy kedvenc könyvesboltjának pénztárosát.<br />
-szia cathy. mit kersel?-kérdezte kedvesen Adrienne<br />
-hát nem is tudom. most csak nézelődök :)<br />
-csak nyugodtan. :) <br />
Fél órával késöbb Cathy talált egy egészen érdekesnek kínálkozó könyvet. Levette a polcról és elindult a kassza felé h fizessen mikor...<br />
-Úristen. - nyöget halkan maga elé<br />
<br />
...és igen. Ott állt Ő. 5 éve, hogy nem látták egymást...és most ismét szemtől szemben állnak egymással.<br />
- Cathy! tejóég! Micsoda meglepetés! - mosolygott Bill ugyan úgy ahogy évekkel ezelőtt.<br />
"semmit sem változott..."- gondolta Cathy<br />
-oh Bill. Nocsak. Mit keresel errefelé? - mosolygott vissza a lány Billre, de közben bellül szörnyű érzés fogta el.<br />
Úgy üdvözölték egymást, mint az igazi régi jó barátok. Pedig nem voltak azok. Évekkel ezelőtt Cathy szó nélkül tűnt el, Miss. Makulátlan szerepét is hátra hagyva. Mikor Bill meghallotta a történteket nagyon mérges lett, h csak úgy eltűnik mint a kámfor. hívogatta napokig a lányt, de Ő nem vette föl. Pedig olyankor majd meg szakadt a szíve, hogy nem hallhatja a hangját. Tudta, h biztos nagyon mérges és elhordaná mindennek, de akkor is hallani akarta a hangját....de mégsem vette föl egyszer sem a telefont. Nem bírt volna mit válaszolni neki. El akart tűnni az életéből, el akarta felejteni, ami ekkora már lehetetlen volt hiszen már tudta, hogy terhes, és nem lehet más a gyermeke csak Bill.<br />
Cathyt a gondolkodásból Bill sorozatos kérdései "ébresztették fel".<br />
- Kénytelen voltam leutazni Mandyvel. Álítólag itt lehet a legszebb mennyasszonyi ruhákat kapni. - magyarázta Bill<br />
- Mandy?<br />
- Igen, a menyasszonyom. - mosolygott kissé erőltetetten Bill<br />
"a menyasszonya...a menyasszonya" - ez a szó ismétlődött Cathy fejében. Teljesen kiborult. Igaz, hogy 5 éve nem találkoztak, de a szerelme a férfi iránt cseppet sem változott. Ugyan úgy szereti mint a távozásakor...és most elveszítette.<br />
- Jaj, hát akkor enged meg h gratuláljak - próbált mosolyt erőltetni magára Cathy, több-kevesebb sikerrel. <br />
- Nagyon köszönjük. És te? Hogy vagy? Mi történt veled az elmúlt években? - Bill<br />
- Óóóó hát semmi érdekes. Éltem az életemet. - Cathy<br />
- bővebben? Ház, kutya, macska, férj, gyerekek?<br />
- Bill, ezt szerintem nem itt kéne megbeszélnünk - mosolygott kényszeredetten a lány.<br />
- Igazad van!<br />
- Tessék?<br />
- Elmegyünk vacsorázni ma este, és akkor mindent elmesél mi történt veled az elmúlt ...ö....hány évben is? - Bill<br />
- 5<br />
- Igen... nos akkor elfogadod a vacsorameghívásomat? - mosolygot Bill<br />
- Miért is ne - mosolygott visza a lány.<br />
- Rendben. 8ra érted megyek az úgy jó lesz?<br />
- Igen. Tökéletes.<br />
Bill gyorsan bepötyögte a telójába Cathy pontos címét, majd gyorsan elköszönt és már el is tűnt. Olyan gyorsan, amilyen gyorsan jött. <br />
<br />
<br />
<b>33. rész </b><br />
<br />
<br />
Cathy gyorsan kifizette a könyvet és máris rohant az első olyan üzletbe ahol, szép, előkelő ruhákat árulnak. Az évek folyamán nem volt szüksége ilyen ruhára, így minden régi ruháját oda adta a barátnőjének. Bement az üzletbe és egy kedves, régi barátnője volt az eladólány. Elmagyarázta neki, milyen fontos vacsorára kell mennie este. A lány kedvesen elkezdett neki szebbnél szebb ruhákat mutatni. Végül a próbafülkébe bevitt egy királykék és egy citromsárga ruhával.<br />
- Nos? Szerinted melyik a jobb? Nekem a kék jobban tetszik. - mondta Cathy mikor kijött a 2 ruhával a kezén<br />
- Igen. Az jobban ál...h is mondjam...az valahogy kiemeli...a formás melleidet. - mosolygott az eladólány Cathyra.<br />
- Gondolod?<br />
- Igen..úgyhogy, ha este akciózni szeretnél mindenképpen ezt vedd meg. - kacsintott a lány Cathyra<br />
- Hát őszintén szólva nem tervezek semmilyen "akciót". - mosolygott vissza<br />
- Hm...te tudod.<br />
- De akkor is ezt veszem meg. Ez jobban tetszik. A srága....nemtudom...öregít.<br />
- Rendicsek.<br />
Cathy ki is fizette a ruhát és rohant is haza, vagyis a szomszédjába. Ott lakott egy kedves néni, aki ha kellet vigyázott Ryan-ra.<br />
- Üdvözlöm Miss Margaret. - köszönt kedvesen Cathy az idős hölgynek.<br />
- Szervusz kedveském. Gyere beljebb. - köszönt a lánynak a néni.<br />
Miss. Margaret bevezette a lakásba Cathyt, és leültette a nappalijába.<br />
- Mondjad kedveském, mit szeretnél.<br />
- Szeretném, ha ma este tudna vigyázni Ryanra. Fontos vacsorám lesz, egy régi barátommal.<br />
- Persze husom. Vigyázok rá ameddig csak kell. Mikor hozod át? - Miss. Margaret<br />
- Este 7 körül, ha megfelel magának .- Cathy<br />
- Hozzad csak nyugodtan. Elleszünk.<br />
- Nagyon szépen köszönöm.<br />
-A vacsora meddig fog tartani?<br />
- Nem tudom....sajnos nem tudom.<br />
- Semmi baj kedveském. Nekem az is tökéletesen megfelel ha holnap reggel eljössz érte.<br />
- Nagyon köszönöm. Nagyon sokat segített.<br />
- Nagyon szívesen teszem te is tudod. Ryan olyan mintha a kisunokám lenne.<br />
- Köszönöm még egyszer. - mondta Cathy és elköszönt kedves szomszédjától.<br />
A nap hátralévő részében a városban volt elintéznivaló dolga azokat rendezte el. Négy órakor elment Ryanért az óvodába és így ketten mentek haza. Mikor hazaért elmondta Ryannak, h este Miss. Margaretnél fog aludni. A kisfiú örömmel vette a hírt. Szeretett ott lenni. Gyorsan telt a nap hátralévő része. Hamar eljött a 7 óra. Cathy átvitte a kisfiát a szomszédba, és utána el is kezdett készülődni a vacsorára. Gyorsan letusolt, fölhúzta azt a kék, szűk ruhát amit délelőtt vásárolt, a haját, ugyanúgy mint régen kiengedve hagyta, és fölkent magára egy ízléses sminket.<br />
- Nem sokkár 8 óra és itt lesz. - nézett az órára a lány.<br />
Az utolsó percek rettentő lassúsággal teltek. Cathy 8 előtt kiált a háza elé. Épp az ajtót próbálta becsukni, de egyszerűen nem sikerült.<br />
- Mi a fen van már ezzel a hülye zárral...? - kérdezte félhangosan<br />
- Segíthetek? - kérdezte az a jól ismert hang, amit 5 éve nem sikerült kivernie a fejéből. <br />
<br />
<b>34. rész </b><br />
<br />
<br />
Cathy hírtelen megfordult a hangot hallva. Újra az a régi melegség töltötte el a szívét. Újra azok a régi emlékek, amikor először vacsoráztak együtt. Jó volt újra átérezni, de részben borzasztó is. Tudta Cathy, hogy Billnek azóta már mennyasszonya van, így már tényleg semmi esélye annak, hogy újra együtt legyenek.<br />
- ohtehjóég. a szívrohamot hoztad rá...(: - mosolygott Cathy<br />
- nem állt szándékomban. nos, segítsek? - Bill<br />
- nem kell köszönöm. megoldom. - mondta Cathy, majd 1x-2x belerúgott az ajtóba és már be is lehetett zárni.<br />
- hatásos mód. - nevetett Bill<br />
- az bizony...ki kell cseréltetnem ezt a hü.lye ajtót. - Cathy<br />
- háth igen. nem ártana, d remélem nem most akarsz neki fogni. - bill<br />
- nem. dehogy...menyünk inkább. kezdek éhes lenni. - mosolyogott bájosan a lány<br />
- reméltem is. - mondta Bill, Cathy belekarolt és úgy mentek a ház előtt álló kocsihoz. Bill udvariasan besegítette a lányt a kocsiba, majd a város legelegánsabb és legdrágább étterméhez hajtottak. Csodálatos volt kívülről is és belülről is. Bill előre foglaltatott asztalt, és az egyik pincér odavezette Őket.<br />
Pár perc múlva már ettek is és kezdtek beszélgetni.<br />
- és mond, hogy kerültél ilyen messze Németországtól?? - Bill<br />
- Nem is tudom... muszáj volt egy kis környezetváltozás. - lány<br />
- Eléggé bosszantott, hogy akkor, csak úgy se puszi, se pá nélkül leléptél...-Bill<br />
- Tudom Bill..de..muszáj volt.... - Cathy<br />
- Miattam?? Amiatt az este miatt?? - kérdezett rá Bill<br />
A lány nem tudta, hogy bevallja-e Billnek, hogy konkrétan csak miatta ment el....<br />
- Részben... .- válaszolt végül a lány<br />
- Gondoltam... - Bill<br />
- Bill, nem beszélhetnénk másról?? - kérte a lány<br />
- Ahogy akarod.... bár lenne még egy kérdésem... szeretném ha erre őszintén válaszolnál... - Bill<br />
- Pe... persze. Mondjad csak. - hebeget a Cathy<br />
- Lefeküdtél valaha is Tommal?? - szegezte Bill a kérdést egyenesen a lány arcába<br />
Cathy először meglepődött a kérdésen, majd egy határozott válasszal válaszolt...<br />
- Nem. Soha. Ilyen dolog meg sem fordult a fejemben soha.... - Cathy<br />
- Értem... és köszönöm a válaszod.... - Bill<br />
Párperc néma csönd, mikor végre Bill megszólalt.<br />
- No, és kérsz valami desszertet?? - kérdezte már vidámabb hangon<br />
Épp az étlapból válogattak mikor megcsörrent Cathy mobilja.<br />
- Ne haragudj, fel kell vennem... - mondta a lány Billnek.<br />
- Igen? - Cathy<br />
-............... <br />
-MICSODAA????? - kérdezte hangosan Cathy<br />
-..............<br />
- Úristen. Most azonnal indulok.... - mondta a lány, majd remegő kézzel kinyomta a telefont.<br />
- Bill... ne haragudj....sürgősen el kell mennem... - mondta Cathy, miközben egy könnycsepp gördült le az arcán<br />
- Te jóég Cathy. mi történt?? - Bill<br />
-Bill kérlek vigyél haza. Gyorsan. Kérlek. - mondta cathy akkor már sírva, remegő kezekkel.<br />
- Persze. Rögtön.<br />
- Bill hipergyors tempóba kifizette a számlát, majd Cathy kérésére hazafelé indultak. Még pár utcányira voltak Cathy házától, de már látni lehetett a gomolygó füstöt. Mikor beértek az utcába, már mindent tisztán láttak. Miss. Margarett háza kigyulladt. Már kint volt a tűzoltóság, rendőrség és a mentősök is. Bill megállt a lány háza előtt, mire Cathy kipattanta kocsiból, és odarohant Miss.Margarett házához. Mikor meglátta Miss. Margaretet, amint egy hordágyon fekszik odarohant.<br />
- Hol van??? Mondja meg, hogy hol van?? Kihozták már?? Mi baja lett?? Ugye már a kórházba van?? - ordítozott Cathy hisztérikusan<br />
- Cathy nyugodj meg - jelent meg Bill a háta mögött, majd hátulról átkarolta és elvitte a súlyos égési sérüléseket szenvedő Miss. Margarett mellől.<br />
Ekkor ugrott ki Ryan a tűzoltó kocsi vezető fülkéjéből. Cathy mikor meglátta, kiszabadult Bill karjai közül és odarohant a fiához.<br />
- Ryan. Istenem Ryan. Mond, hogy nincs semmi bajod?? - guggolt le a fiához, majd sírva, szorosan magához ölelte.<br />
- Jaj anya képzeld, mekkora tűz volt. Egy tűzoltó bácsi hozott ki a házból. - mesélte vidáman Ryan<br />
- Anya?? - kérdezte Bill döbbenten<br />
Mikor Cathy, már nem szorította olyan szorosan Ryant, Bill meglátta a kisfiút. Döbbenten nézett végig rajta. Ugyan azok a szemek, ugyan azok az arcvonások, ugyan az a huncut mosoly mint neki....mintha a maga kicsinyített mását látná. <br />
<br />
<b>35. rész </b><br />
<br />
<br />
Bill még percekig döbbenten nézte a gyereket. Egyszerűen nem bírta levenni róla a szemét. Annyira hasonlított rá... ez nem lehet véletlen...<br />
- Anya! anya! ki az a bácsi?? - kérdezte édesen Ryan. (:<br />
- Oh Bill....Ő itt Ryan... Ryan, Ő Bill. - magyarázta Cathy<br />
- Sziia öcsi. jól vagy?? - kérdezte Bill mi közbe magára erőltetett egy mosolyt.<br />
- Öcsi?? - nézett rá Ryan kérdőn.<br />
- Eztcsak kedvességből mondta… - magyarázta Cathy mire Ryan bólintott egyet.<br />
- Bill...vigyázz egy picikét Ryanra a még megnézem Miss. Margarettet.. - Cathy<br />
- Ömm persze... oké - mondta Bill majd megfogta a kis Ryan kezét. ^^<br />
- Köszi - mondta Cathy, majd beült a mentőautóba, ahol épp Miss. Margaret sebeit kezelték.<br />
Ez alatt Bill kettesben marad Ryannal.<br />
- És mond Ryan... hány éves vagy? - kérdezte már nyugodtabban Bill <br />
- 5... azt hiszem... - Ryan<br />
-És apukád?? Apukád hol van?? - Bill<br />
- Nekem nincs apukám. Nekem csak anyukám van. - Ryan<br />
- De hát minden kisfiúnak van apukája...<br />
- De nekem anya azt mondta, hogy nincs. - mondta Ryan, majd ásított 1 nagyot.<br />
- Látom álmos vagy... na gyere - mondta Bill majd fölvette Ryant. Pár perc múlva, Ryan már aludt is Bill mellkasán. Billnek eközben megállás nélkül járt az agya...<br />
"Mi van ha az én fiam?? Hasonlít a kiskori énemre...és még a korából ítélve is lehet az enyém..." - forogtak Bill agytekervényei mikor ismét megjelent Cathy.<br />
- Elaludt?? (: - Ctahy<br />
- Igen. Fáradt volt. - Bill<br />
- Azt el is hiszem - Cathy<br />
- Miss. Margaret hogy van? - Bill<br />
- Szerencsére jól, de azért pár napra beviszik a kórházba megfigyelésre.<br />
Mikor már a tűzoltok is végeztek a munkájuk fő részével elmentek, majd Cathy, Bill és Ryan is bementek a házba. Bill fölvitte Ryant a szobájába, Cathy levette róla a koszos ruhákat és befektette az ágyba. Cathy adott egy puszit a fia homlokára majd Bille levonultak a nappaliba.<br />
- Azt hiszem beszélnünk kell.... - nyögte ki Cathy<br />
- Igen..én is úgy gondolom.... - Bill<br />
- Kérsz valamit?? - Cathy<br />
- Igen..egy őszinte választ! Ryan az én fiam igaz? - kérdezte közömbösen Bill a lánytól.<br />
- Igen. A te fiad... - mondta Cathy, majd a padlót kezdte nézni<br />
- És mégis mit gondoltál?? Mikor mondod meg, hogy van egy fiam?? Ryan nem is tudja, hogy van apja! Azt mondtad neki, hogy nincs apja pedig van!...és pontosan tudta, hogy kicsoda!! - ordibált Bill<br />
- Bill ne ordibálj légyszíves!<br />
- Már miért ne ordibáljak!!?? Van egy fiam...akiről eddig nem is tudtam!! - Bill<br />
- Ryan nem a fiad. Ryan csak az én fiam. Nem szeretném, hogy bármi közöd legyen hozzá...főleg, hogy mennyasszonyod van! - modta már Cathy is hangosabban<br />
- Ha tetszik, ha nem, de igenis közöm lesz Ryan-hez!! az én fiam a fenéket is!! -mondta Bill majd a szobába kezdett fel-alá járkálni.<br />
- Bill kérlek...hagyd, hogy had éljük tovább az életünket. Eddig is jól megvolt apa nélkül...ezután is meglesz...neked még rengeteg gyereked lehet Mandy-től. - Cathy.<br />
- Mandy nem akar gyereketeket.... - mondta halkan Bill <br />
- Most még nem akar...de majd pár év múlva.... - kezte Cathy, de Bill közbeszól<br />
- Nem érted Cathy! én már nem leszek fiatalabb! Szeretném azt megérni, ahogy unokáim lesz neke, de ha így haladok még azt sem érem meg, amikor leéretségizik... meg a másik, hogy Mandy nem szereti a gyerekeket.... - mondta Bill cinikusan, egyben fájó hangon.<br />
- Olyan nincs, hogy valaki ne szeretné a gyerekeket....<br />
- Pedig van. Mandy pontosan ilyen.... ha belegondolok, Mandy egy elkényesztett kislány.<br />
- Bill! Mandy a mennyasszonyod!- döbbent meg Cathy<br />
- Nem ismered a történetet... én nem akartam elvenni... de Ő rám akaszkodott és hozzám akart jönni... és tudod, teljesen elborította az agyamat az, hogy magányosan fogok meghalni, így eljegyeztem... - mesélte Bill<br />
- De hát Bill, nézz magadra! Még ennyi idősen is nagyon jól nézel ki... nem tudom miért gondoltad azt, hogy magányosan fogsz meghalni...<br />
- Szerettem egy lányt.... sőt azt hiszem még mindig szeretem...de akkor, régen eléggé csúnyán elbántam vele...azóta is bánom a bűnömet...elkergettem magamtól, pedig azt hiszem, Ő lett volna az a valaki, akivel letudtam volna élni az egész életemet... <br />
<br />
<b>36. rész </b><br />
<br />
<br />
Cathynak eszébe jutott ismét az a bizonyos este..."Vajon már akkor is szerelmes volt abba a nőbe??" - kérdezte magától.<br />
- Akkor azt hiszem erről igazán te tehetsz.... - mondta Cathy<br />
- Igen...tudom, és...ha törik ha szakad, de bebizonyítom neki h szeretem...még mindig! - határozta el Bill<br />
- Bill... ismét emlékeztetlek h menyasszonyod van. ha Mandy iránt nem érzel semmit hagyd ott. Neki is és neked is jobb lesz.<br />
- Szeretnéd?? - kérdezte Bill sejtelmesen<br />
- Tessék? - nézett rá Cathy nagy szemekkel.<br />
- Szeretnéd, h fel modjam az eljegyzésemet Mandyvel?<br />
"Hát perszehogyakarom." - gondolta Cathy. Szerette Billt, és végül is ő a gyermeke apja is....<br />
- Már miért akarnám? - kérdezett vissza Cathy<br />
- Tudod... hírtelen az jutott az eszembe... - kezdett bele Bill, majd közelebb lépett a lányhoz és megfogta a kezét- ...hogy talán... te meg én... megpróbálhatnánk együtt. Végtére is van 1 gyerekünk.<br />
- Úristen Bill... - rántotta ki Cathy a kezét Bill kezei közül - Hogy lehetsz ilyen... ilyen.... az előbb mondtad h szerelmes vagy 1 nőbe.... erre most 2 percre rá, megkérsz rá hogy éljek veled??!! Te tuti beteg vagy agyilag.<br />
- Cathy félreérted.... - kezte Bill a mondokáját, de Cathy félbeszakította<br />
- Nem érdekelsz... semmi nem érdekel ami veled kapcsolatos!! Hagyj engem és Ryant békén. Senkinek nem hiányoztál..."csak nekem...minden egyes percben" - tette hozzá gondolatban Cathy<br />
- Ezt valahogy nem tudom elhinni.... - mondta epésen Bill<br />
- Hát pedig kénytelen leszel... elgem van belőled. Egy életre!! - mondta Cathy egyre nagyobb hangon. <br />
Bill csak nézett, majd 1 hírtelen mozdulattal megragadta a csípőjénél fogva és magához rántotta. Centik választották el az arcukat egymástól.<br />
- Semmit sem változtál ezalatt a pár év alatt.... ugyan olyan gyönyörű a szemed, a szád, a hajad mint akkor... - suttogta Bill<br />
- Hagyd ezt abba... engedj el.... kérlek... - kérlelte Cathy egyre halkabbul<br />
- Nem tudod letagadni, hogy szeretsz...akkor is szerettél.....most is szeretsz. - mondta Bill gyengéden, de egyben határozottan.<br />
- Nem.... - mondta Cathy elfuló hangon és elnézett másfelé.<br />
- Ne tagad! A tested és a szemeid mindent elárulnak....<br />
- Nem árulnak el semmit....<br />
- Úgy gondolod?? - kérdezte fölényesen Bill, és lassan a kezét Cathy mellére csúsztatta és ruhán keresztül simogatni kezte. Cathy szenvedélyesen felnyögött. <br />
Kész...ezzel elvérzett....annyira kívánta Billt , h még 1 kézfogástól is lázbajött...nem hogy egy ilyen érintéstől....<br />
Bill, h még jobban "kínozza" a lányt lassan a nyakát kezdte csókolgatni. Lassú, apró, forró csókok voltak....Élvezték. Mind ketten élvezték....<br />
- Hagyd abba.... - suttogta Cathy<br />
-Miért ellenkezel? Látom, hogy majd meg őrülsz a szenvedélytől....-mondta Bill, majd tovább csókolgatta a lány nyakát.<br />
- Bill....-suttogta még 1x a lány Bill nevét, majd teljesen kikapcsolt az agya....ezaz élvezet teljesen elborította az agyát.<br />
Szenvedélyes csókba forrtak össze. Szorosan egymázhoz simúlt atestük...mindketten nagyon kívánták a másikat.... <br />
<br />
<b>37. rész </b><br />
<br />
+18-as rész! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
-Hagyd abba....-suttogta Cathy<br />
-Miért ellenkezel? Látom, hogy majd meg őrülsz a szenvedélytől....-mondta Bill, majd tovább csókolgatta a lány nyakát.<br />
-Bill....-suttogta még 1x a lány Bill nevét, majd teljesen kikapcsolt az agya....ezaz élvezet teljesen elborította az agyát.<br />
Szenvedélyes csókba forrtak össze. Szorosan egymázhoz simúlt atestük...mindketten nagyon kívánták a másikat....<br />
<br />
Lassan hátráltak a kanapé felé.cathy lába beleütközött a kanapéba, és ráestek mindketten a kanapéra. Bill maga alá gyűrte a Cathy gyenge testét. Lassan ebnyúlt a lány pólója alá, és mg melltartón keresztűl kezte simogatni. Cathy hangos nyögésbe tört ki.... <br />
Bill levette a lány felsőjét majd a mellkasától kezdve végigcsókolta az egész felsőtestét, majd a melltartó kapcsához nyúlt és kikapcsolta azt. Megcsodálta Cathy testét...<br />
-Még 1 szülés után is tökéletes a tested...-suttogta kábultan Bill<br />
Cathy szenvedélyesen beletúrt Bill sötét hajába majd lehúzta a fejét és szenvedélyesen megcsókolta. Ezalatt Bill keze nem pihentek. Újra végigjárták a lány egész felsőtestét, majd ismét elkezdte az arcát a nyakát csókolgatni...majd ment egyre lejjebb. Cathy melleinél sem állt meg. Apró csókokkal borította el a lány melleit, majd vadúl kezte harapdálni a lány bimbóit. Cathy teljesen elveszett...az emlékeiben az a régi szeretkezés nemvol ennyire szenvedélyes és vágykeltő.<br />
Bill lassan haladt a lány hasán lefelé, mikor elért a nadrágjához és lehúzta a lányról. A fehérnemüjén keresztűl kezte simogatni a lány legtitokzatosabb testrészét, majd a bugyit lehúzva róla bedugta az egyik ujját a lányba. Majd mégegyett...és mivel Cathy már szült 1x így még 1 ujját is betudta dugni. Lassan kezte mozgatni az ujjait majkd egyre vadabb tempóra váltott. <br />
Természetesen Cathy sem maradt adósa Billnek. Legugolt a férfi elé majd a szájával kezte kényesztetni Bill ekkorra már kemény péniszét. Billből hangos nyögések jöttek, ezzel tudatta, h mennyire jó amit a lány csinál vele. Mikor Bill már nem bírt magával felkapta a lányt, felfektette a kanapéra és semmi védekezés nélkül beléhatolt.<br />
Lassú folyamat vette kezdetét. Bill lassaú, körkörös mozdulatokkal izgitta fel még jobban alányt és természetesen magát. Percekkel később már nem bírt magával, így erős, vadabb tempóra váltott. Az éjszaka folyamán rengeteg dolgot próbáltak ki közösen, és rengeteg új dolgot fedeztek fel a másik testét.<br />
Percekkel később Bill elélvezett. Cathy még nem így Bill legugolt a lányhoz és most a nyelvével kezte becézni a lány intim testrészét. 2 perc sem kellet és Cathy is sikeresen a csúcsra jutott.<br />
.....csak feküdtek 1más mellett a kis kanapén és nem szóltak egymáshoz.<br />
-Bill...-kezdett bele hallkan Cathy mikor Bill közbeszólt.<br />
-Szeretlek...-mondta Bill 33évesfejjel, de mégis bátortalanul.<br />
-Bill...ne mond ezt kérlek..most csak a szenvedély beszél belőled....-mondta Cathy bágyadtan..pedig...mit meg nem adott volna érte h Bill ezt neki ne ilyne körülmények között mondja.<br />
-Nem Cathy...félreértesz...te vagy számomra aza nő akibe 5 éve beleszerettem. te vagy aza nő akivel le tudnám élni az életemet. Te vagy számomra a tökéletesség. Te vagy az én Miss Makulátlanom :)- mosolygott Bill őszintén Cathyra.<br />
-Bill...-suttogta Cathy könynes szemekkel.-szeretlek....<br />
Bill szorosan amgához ölelte a lányt majd megszólalt...<br />
-Cathy. Tudom, h ez nem a leg alkalmasabb pillanat, de hozzámjönnél feleségül? Lennél a feleségem??-nézet Bill egyenesen alány szemébe. <br />
<br />
<br />
<b>38. rész </b><br />
<br />
<br />
Cathy köpni nyelni nemtudott hirtelen....itt feküdt melette az a férfi, akibe évek óta szerelmes, itt feküdt Ő, a gyermeke apja...a lány agyába végigfutottak azoka közös pillanatok amiket együtt tölthetnének el. Együtt öregednének meg, együtt nevelnék fel Ryant, és ami a legfontosabb a fiának, a közös gyermeküknek teljes családi légkört biztosíthatnának...de ott van még pár dolog ami a házasság ellen szól. Billnek menyasszonya van. Lehet, hogy Bill nem szereti de mégiscsak a menyasszonya...és a másik bökkenő a pillanat. Lehet h Bill csak a pillanat hevében kérte meg Cathy kezét. A lány agya járt mint 1 motolla. <br />
-Ha nemakarsz hozzámjönni akkor mond emg, de ne hallgas...-mondta Bill majd felült az ágyban.<br />
-Bill, kérlek ez nem ilyen egyszerű...<br />
-Mi olyan nehéz ebben?? Igen vagy nem. Ennyi-mondta Bill keserűen...Cathy belegázolt Bill önérzetébe. Ő bevallota neki, h szereti, még feleségül is kérte, erre a lány még válaszra sem méltatta...fájtneki.<br />
-Bill..én..én szeretlek. Nagyon...és...igen. Hozzádmegyek.-hozta meg végre a döntését a lány. Könnyes szemekkel nézett Billre<br />
-Komolyan?-kérdezett vissza boldog hangon Bill<br />
-Nekérdezz. Inkább gyere ide-mondta Cathy majd magához húzta Billt. Bill szenvedélyes csókokkal borította el ismét alány testét...és így folytatta az éjszaka folyamán még jópárszor.<br />
Hajnal 4-kor már mindeketten hulla fáradtak voltak...fárasztó éjszakájuk volt ;)<br />
Cathy Bill melett feküdt szorosan, és a férfi mellkasát simogadta....<br />
-Tudod, h ma éjszaka bebiztosítottunk Ryannak egy kistesvért?-mosolygott bájosan Cathy<br />
-Remélem is,hogy sikerült...kitettem magamért-mosolyodott el Bill is.<br />
-Bill, tudom h ez nem tartozik ide, Mandyvel milesz?-Cathy<br />
-Elintézem nyugodj meg...van szeretője. Boldog lesz, ha megszabadul tőlem...csak pénzt fog kérni.-mondta epésen Bill<br />
-Rendben..csaktudod ez olyan fura érzés. Most elméletileg a menyasszonyod avgyok, gyakorlatilag meg Mandy.<br />
-Kicsim. Elintézem. Holnap már elméletben és gyakorlatilag is az énkis menyasszonyom leszel-Bill<br />
-Holnap...várom már (:-moslygott Cathy<br />
-Am mennyi is az idő...?-kérdezett rá csakúgy mellékesen Bill<br />
Cathy előbányászta a telefonját...<br />
-4 múlott 7 perce...-válaszolt Cathy<br />
-Már ennyi az idő?:| Mennem kell egyettlnem...holnap forgalmas napom lesz.<br />
-De Mandyre elsz időd....?-kérdezte kicsit félénken a lány<br />
-Ő lesz az első dolgom...nyugodjmeg életem-simogatta végig Bill a lány hosszú haját, majd kimászott az ágyból és elkezdett öltözni. A lány végignézte a kedvese testét...megváltozott az évek során, de Ő még ígyis imádta.<br />
Bill felöltözve még adott 1 csókoit a kedvesének majd leindult a lépcsőn, ki a kocsijához...<br />
A lány mit sem sejtve, a jövőjét tervezgetve feküdt tovább az ágyban, mikor hangos autócsikorgásra eszmélt föl.<br />
"Ez..ez nem lehetett Bill..."-futott végig az agyán a gondolat, majd belenyilalt 1 bajlós megérzés. Magasemtudta miért, de volt 1 olyan érzése, hogy ki kell néznie az ablakon...jóltette.<br />
Bill ott feküdt a ház előtt....véresen. <br />
<br />
<b>39. rész </b><br />
<br />
<br />
Cathy pánikolni kezdett. Gyorsan feltárcsázta a mentőket, kiadta a kordínátákat, majd lerohant Billhez.<br />
-Bill...Bill kérlek térj magadhoz...szerelmem...kérlek...-zokogta Cathy, miközben Bill fejét az ölébe hajtotta, és gyengéden simogatta....akár egy kisgyereket...de Bill nem reagált...semmire....<br />
Cathy térde már tiszta vér volt. Bill tarkójából ömlött a vér....<br />
-Hol vannak már a mentősök....?-zokogott Cathy szakadatlanúl. Ekkor jutott eszébe, hogy ha kijönnek a mentősök, és beviszik Billt, Ő is megy vele. De akkor ki vigyáz az éjszaka közepén Ryan-re? Nem viheti magávala kórházba. Gyorsan ki kellett találnia valamit, mert a mentőautó szirénája már az utca elején vízhangzott. <br />
-Mindjárt visszajövök egyettlenem....neaggódj....-mondta sírva a lány, majd gyengéd csókot lehet Bill szájára, majd gyorsan vissza.rohant a házba és felhívta barátnőjét, Adrienne-t. Szerencséje volt, mert a lány nemvolt jó alvó, ezért korán felkelt, így rögtön indulni tudott Cathy házához.<br />
Cathy pont akkor tette le a telefont, mikor a mentőautó a házhoz ért. Már hajnalodott....a nap aranysárga sugarai visszacsillantak Bill vértócsáiról....<br />
A mentősök, nem kérdeztek semmit, csak gyorsan felpakolták Billt a hordágyra, és betoltáka mentőautóba. Cathy is beszállt.<br />
-Kérem mondjanak valamit...hogyvan...kérem...ugye semmi komoly baja nincs?? Mondjon már valamit!!!-ordibált Cathy, magából kikelve<br />
-Hölgyem nyugodjon meg! Udo!-szólt a kollégájához a mentős-Adj a hölgynek egy enyhe nyugtatót...<br />
-Nme kell nekem nyugtató. Azt kérdeztem, hogy mi vana völegényemmel??-zokogott fel ismét Cathy mikor eszébe jutott, hogy Bill már a völegénye...és most...minden jólett volna erre tessék....valami mindig közbejön....<br />
Pár pillanat alatt beértek a kórházba. A mentősök azonnal a műtőbe tolták Billt.<br />
Cathy a váróba mászkált fel s alá....járt az agya....mindne megfordult afejében, de próbált pozitívan gondolkodni.... <br />
<br />
<b>40. rész </b><br />
<br />
Cathy már több mint fél órája a kórházban mászkált. Senki nem mondott neki semmit....félt. Félt, hogy elveszti azt a férfit, aki a legközelebb áll a szívéhez. Félt, hogy elveszíti azt az embert aki a gyermeke apja. Félt, hogy soha nem lesz boldog...mert tudta...ha Billel történne valami, és nem tudnák megmenti az életét abba Ő maga is belerokkanna. A múlton kezdett gondolkodni...felidézte magában azokat a perceket amikor együtt voltak...testileg, lelkileg. <br />
Eltelet 1 óra...semmi hír...egy orvos sem jött ki a műtőből ahová Billt betolták. Cathy mégjobban félni kezdett. Nem bírta tovább. Felállt, és elindult megkeresni egy ápolónőt...<br />
-Elnézést.-szólította le az elsőt, aki szembe jött vele a folyosón.<br />
-Mondja hölgyem, miben segíthetek?-kérdezte az ápolónő<br />
-Már több mint másfél órája betolták a völegényemet a műtőbe, de még azóta senki nem jött ki...-kezte Cathy, de az ápolónő közbeszólt.<br />
-Ha nemjött még ki senki, valószínüleg nagyon fontos műtétet végezhetnek el a völegényén, és minden emberre szükség van.<br />
Cathy fal fehér lett...kezte elveszíteni a reményt. <br />
"Nagyon fontos műtétet végezhetnek el...."-járt Cathy fejében ez a kis mondat töredék. Lassan visszavánszoregott a műtő elé és visszazuhant a székbe...nembírta tovább. Ismét kitört belőle a féktelen sírás...tudta, hogyha Billnek bármi baja esik összeroppan és kikészül idegileg...<br />
Percekig zokogott szakadatlan, mikor kijött egy...majd még egy...majd mégegy ápolónő a műtőből...sorba vonultak ki az orvosok a műtőből, mikor az egyik megszólította a lányt.... <br />
<br />
<b>41. rész </b><br />
<br />
<br />
"Nagyon fontos műtétet végezhetnek el...." - járt Cathy fejében ez a kis mondat töredék. Lassan vissza vánszorgott a műtő elé és visszazuhant a székbe...nem bírta tovább. Ismét kitört belőle a féktelen sírás... tudta, hogyha Billnek bármi baja esik összeroppan és kikészül idegileg...<br />
Percekig zokogott szakadatlan, mikor kijött egy...majd még egy...majd még egy ápolónő a műtőből...sorba vonultak ki az orvosok a műtőből, mikor az egyik megszólította a lányt....<br />
<br />
- Ön Bill Kaulitz hozzátartozója? - kérdezte a főorvos a könnyes arcú lánytól<br />
- Igen! - menyasszonya vagyok! - dadogta Cathy<br />
- Kérem, hölgyem üljön le - kérte csendben az orvos Cathyt<br />
- Nem! Nem akarok leülni! Hogy van a vőlegényem! Mondja már meg. Kérem - könyörgött<br />
Az orvos pár pillanatig habozott, majd belekezdett.<br />
- Az ütés, ami Kaulitz urat érte, nagyon súlyos volt. A koponyája hátsó része szilánkosra törött, amik az agyban súlyos károkat okozott. Egy nagyon fontos agyi eret is elvágott egy ilyen kis szilánk - mondta egyre halkabban az orvos.<br />
Cathy döbbenten hallgatta az orvos szavait. Nem bírt szóhoz jutni. Lefagyott mindene ...a teste és a lelke is.<br />
-A vőlegényét átvittük az intenzív osztályra. A műtétet jól viselte, de… <br />
- De?? - vágott a szavába Cathy<br />
- Még nem biztos, h életben marad.. ha nem lép fel komplikáció akkor is nagyon nagy a veszélye, hogy elveszítjük.<br />
- Ne… - suttogta Cathy, és döbbenten zuhant a mögötte álló székbe.<br />
- Kérem nyugodjon meg hölgyem! - kérte az orvos<br />
- Látnom kell.. - suttogta Cathy - Hol van?? Látnom kell! Most azonnal! Vigyen oda doktor úr!<br />
- Sajnálom, de a beteg nincs olyan állapotban, hogy bárki bemehessen hozzá.<br />
- De én a menyasszonya vagyok! Kérem-zokogott fel ismét Cathy.<br />
Az öreg megvakarta kopasz feje búbját, majd bólintott.<br />
Elindultak abba a szobába, ahol Bill feküdt. Mielőtt beléptek volna, mindketten köpenyt és szájmaszkot húztak.<br />
-5 perc. Nem több! - figyelmeztette a lányt az orvos, majd ellenőrzött valamit és kiment.<br />
Cathy egy ideig döbbenten állt szerelme ágya mellet, majd ismét megrohamozták szemét a könnyek.<br />
- Bill… szerelmem…életem… - suttogta alig hallhatóan, majd Bill mellé ült, és óvatosan megfogta a kézfejét.<br />
Halkan, de mégis jól hallhatóan beszélni kezdett eszméletlen kedveséhez.<br />
- Szeretlek… ha tudnád mennyire szeretlek. Évek óta.. azóta, hogy azon az estélyen mellém könyököltél a teraszon…már akkor megragadt bennem a hangod és mindened…soha életemben nem éreztem így. Alig pár nap alatt beléd szerettem. Őszintén…és még….azóta is ugyan úgy szeretlek. Nem hagyhatsz itt. Szedd össze magad, és mutasd meg mindenkinek, hogy milyen erős vagy, és fel tudsz épülni! Az én kedvemért…vagy ha nem is az enyémért…de Ryan-ért. Kell neki egy apa, kell neki egy olyan apa mint Te! Kérlek Bill…sóhajtott egy nagyot Cathy, mikor elkezdtek sípolni a gépek…Ahogy ránézett 1 gépre, ami mindezidáig 1 szabályos szívverést mutatott, most egy egyenes csíkká változott. Cathy bepánikolt.<br />
- Bill!! Bill te úristen!! Segítség! Valaki!! Bill! Szerelmem! Ne…ne hagy itt!! Kérlek!! Jöjjön már valaki!! - ordítozott Cathy Bill kezét szorongatva, mikor bejött egy ápolónő, és mikor meglátta Bill szívverésének képét, rögtön kirohant és hogy hívjon egy orvost.<br />
- Bill! Ne tedd ezt velem! Szeretlek! Mindennél jobban szeretlek!!- zokogott Cathy és Bill hasára borult miközben még mindig Bill kezét szorította..mikor bejöttek az orvosok, elakarták vonszolni Bill mellől a lányt, de Ő nem engedte. Még mindig erősen szorította a gyenge kézfejet, mikor egy nagyon gyenge szorítást érzett a lány…mintha megszorították volna a kezét. A következő pillanatban az orvos közbeszólt:<br />
- A halál időpontja reggel 5óra 49 perc - mondta <br />
- Ne hagy itt! Ne! Bill kérlek!! - kérlelte a lány, de Bill ekkor már úton volt egy szebb, nyugodtabb világ felé…<br />
<br />
<b>THE END</b> <br />
<br />
Miss Makulátlan II. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>42. rész </b><br />
<br />
Bill elment…Cathy beletörődött. Mi mást is tehetett volna?? Élte az életét Ryannal, magányosa, férj nélkül. <br />
<br />
Bill halála óta teljesen magába zárkózott. Még a boltba is alig akart átmenni. Egész nap csak dolgozott. Próbálta elfelejteni Bill arcát…nem ment. <br />
<br />
Egyik nap, mikor korábban eljött a munkahelyéről, elment a virágboltba, és vett egy szál vörös rózsát, majd megindult a temető felé. <br />
<br />
Lassan haladt a sírok között, majd megállt 1 előtt. Könnyek szöktek a szemébe, majd a múltra gondol…eszébe jutott egy mondás, amit a barátnője sokszor mondogatott neki… ’’Ne sírj mert vége van, örülj, hogy megtörtént” <br />
<br />
…de ez nem vigasztalta a lányt. A gyereke apja, a férfi akit szeretett, ott feküdt előtte, egy nyomorult sírba zárva. Nem tudott mit tenni. A rózsát rátette Bill sírjára, majd leült a sír mellé. Sírt…zokogott. Hagyta, hogy a könnyek elborítsák az arcát. <br />
<br />
Pár perc múlva, kicsit össze szedte magát, majd felállt és megigazította a ruháját. <br />
<br />
-Örülök, hogy találkoztunk… -jelent meg a hátad mögött Tom, és egy keserű mosolyra húzódott a szája. A temetés óta nem találkoztatok. <br />
<br />
-Szia…-nézett rá Cathy könnyes arccal. Ugyan azok a szemek, a szája, az arca…pont mint Billnek. <br />
<br />
Cathy szó nélkül odarohant Tomhoz, és a nyakába ugorva sírt tovább… <br />
<br />
<br />
<b>43. rész </b><br />
Tom kedvesen magához ölelte a zokogó lányt, és a hátát simogatta barátságosan. <br />
<br />
-Tudom, hogy fáj, de…tovább kell lépned. –mondta közben Tom <br />
<br />
-Igen…-szipogta a lány <br />
<br />
-Figyelj…Bill már fél éve elment…ideje kezdened valamit magaddal. Fiatal vagy, szép vagy…előtted az egész élet.-mondta Tom, miközben leültek a sír mellé egy padra. <br />
<br />
-Nem tudok túl lenni rajta. Egész álló nap, csak rá gondolok…és ott van Ryan is. Akár hányszor ránézek Bill jut eszembe. Borzasztó…-suttogta Cathy <br />
<br />
-Ryant se láttam már fél éve. Hogy van akis csibész? Sokat nőtt gondolom J-mosolygott Tom. Észrevette, hogy a lány arca is picit felderül, a téma hallatán. <br />
<br />
-Igen igen. Nagyon sokat nőtt. Igazi kis rosszcsont. Gyere át estefelé ha gondolod. Örülne neked-mosolyodott el Cathy <br />
<br />
-Persze. Nagyon szívesen. Egy ilyen öreg kujon mint én, már úgysem járhat discoba. <br />
<br />
-Miről beszélsz? Nagyon jól tartod magad! Sőt, nekem ez az új, komolyabb, üzletemberes öltözéked is jobban tetszik – mosolyodott el végre teljesen a lány. <br />
<br />
-Azt mondod? –húzta ki magát Tom mosolyogva -Akkor ezentúl így fogok öltözködni. <br />
<br />
-Helyes.- viszonozta Tom mosolyát. <br />
<br />
Cathy az órájára nézett, majd felállt Tom mellől. <br />
<br />
-Indulnom kell. Még elkell mennem Ryanért az oviba. <br />
<br />
-Elviszlek. Úgyis arra megyek-ajánlotta fel Tom <br />
<br />
-Igazán? <br />
<br />
-Igazán. J Na gyere, induljunk. mondta Tom majd elindult. Cathy még visszament a sírhoz, és megsimogatta. <br />
<br />
-Szeretlek.- suttogta, majd Tom után ment. <br />
<br />
<b>44. rész </b><br />
<br />
Tom a temető kapujába várta a lányt. Lemaradt, gondolkodott … megint.<br />
- Olyan vagy mint egy járkáló hulla. Rázódjál kicsit fel. :) - mosolygott kedvesen Tom, majd hozzá tette- Bill se örülne ha így látna. Azt akarná, hogy boldog legyél.. <br />
- Tom.. neked nem hiányzik Bill? - nézett Cathy Tomra könnyes szemekkel.<br />
- Persze, hogy hiányzik. Az ikertestvérem volt. A legjobb barátom. Őt szerettem a világon a legjobban. - miközben Tom ezt mondta, Cathy észrevett egy aprócska könnycseppet a férfi szemébe. - De tudom, hogy azt akarja, hogy boldog legyek. Én is azt akarnám, hogy boldog legyen, ha én haltam volna meg előbb. <br />
- Nem bírok .. boldog lenni. Pedig nekem ott van Ryan is, akit fel kell nevelnem. Össze kell szednem magam, hogy legyen anyja, aki felneveli..<br />
Tom halványan elmosolyodott.<br />
- Ez a beszéd kislány. :) Nem azt kérem, hogy felejts el Billt, mert tudom, hogy úgysem menne, csak egy kicsit, nagy ritkán, száműzd a gondolataidból. <br />
- Megpróbálom… - mosolyodott el halványan a lány<br />
- Na de most már tényleg indulni kéne. Még a végén Ryant bezárják az oviba. <br />
- Menyünk. Mondta Cathy, majd Tom kocsijához sétáltak.<br />
- Be menyek én is?- kérdezte Tom, már az óvoda előtt.<br />
- Ahogy gondolod. - mondta Cathy, majd gyorsan ellenőrizte a sminkjét, hogy nincs-e elkenődve a sírástól. Nem akarta, hogy Ryan észrevegye, hogy megint sírt. <br />
- Akkor bemegyek. :) - mondta Tom, majd kiszálltak a hatalmas autóból, és besétáltak az oviba. <br />
Mikor Ryan meglátta Tomot az ajtóba, boldogan rohant hozzá.<br />
- Tom bácsíí!! - kiabált Ryan<br />
- Szervusz prücsök. Mi a helyzet? - kérdezte Tom, és felkapta a gyereket.<br />
- Képzeld el, milyen szépet rajzoltam! Ekkora nagy papírra rajzoltam! - mesélte Ryan, miközben a kezével a papír hosszát mutatta. <br />
- Nem mondod? - tetette a meglepődőtséget Tom.<br />
- De, de! Komolyan! Nézd meg! - mondta majd kiugrott Tom kezéből, és visszaszaladt a termébe, és kihozta a rajzát.<br />
- Ez itt egy autó, meg egy busz, az meg ott 1 kiscica a fán. A tűzoltók mindjárt jönnek, hogy lehozzák a fáról. - mutatott Ryan, most egy tűzoltó autóra.<br />
- És ők kicsodák? - mutatott Tom 3 alakra.<br />
- Hát nem látod? Az anya, az ott én vagyok, az meg te vagy Tom bácsi :) - mutogatott a rajzra. - Jaj Tom bácsi, én nagyon szeretlek téged! - mondta Ryan és az előtte guggoló Tom nyakába ugrott.<br />
- Én is téged Prücsök. - ölelte szorosan magához Tom a gyereket. <br />
<b><br />45. rész </b><br />
<br />
- Üdvözlöm! Ön biztosan a híres Tom bácsi. (: - mosolygott kedvesen az ajtóban álló óvónő, aki Tom felé nyújtotta az egyik kezét. <br />
- Áh igen, én lennék (: -mosolygott vissza Tom kicsit megilletődve, és kezet rázott az óvónővel. <br />
-Sokat hallunk ám magáról. Ryan rengeteget emlegeti. Nagyon szereti. - mondta a nő.<br />
-Ryan! Gyere. Megyünk. - szólt be Ryan után Cathy, aki megint vissza.rohant az óvódás barátaihoz.<br />
-Megyek anya, csak hozom a kukás autómat! - mondta Ryan, majd felkapta a kukásautóját, odarohant az anyjához és megfogta a kezét. <br />
-Csókolom! -köszönt el illemtudóan a gyerek, majd Cathy és Tom is elköszönt az óvónőtől és kisétáltak az oviból. Hárman, mint egy kis család.<br />
-Tom bácsi ugye eljössz hozzánk! Légyszii! - kérte a gyerek cukin Tomot. (:<br />
-Sajnos most nem tudok felmenni, de este átmegyek ígérem.<br />
-Jójó. Majd megmutatom a többi rajzomat is. - mosolygott Ryan<br />
-Már alig várom. (: -viszonozta a mosolyát Tom <br />
Cathy ezalatt csendben ült Tom mellett és gondolkodott. Ryan boldog Tommal. Nagyon szereti, és Tom is szereti Ryant. <br />
„Meg kéne kérnem Tomot, hogy töltsön több időt Ryannal.”<br />
-Baj van Cathy? - nézett Tom Cathyra<br />
-Áh dehogy. Semmi gond. :) - mosolygott a lány.<br />
Mikor megálltak a ház előtt ahol Cathy és Ryan lakott, a kisfiú gyorsan kipattant a kocsiból, és a kapuhoz rohant.<br />
-Gyere már anya! Pisilnem kell! - ordítozott (:<br />
-Menyek már szívem. - mondta Cathy majd Tomhoz fordult.- Este várunk. <br />
-Itt leszek. - mondta Tom majd 2 puszit nyomot Cathy arcára, intett egyet Ryannak, beszállt a kocsijába és elment. <br />
<b><br />46. rész </b><br />
<br />
Mivel Cathy nem mondott pontos időt, hogy Tom mikor menjen, ezért Tom este 7-kor ment át hozzájuk. <br />
*kopp-kopp*<br />
- Megyek már! - hallotta Tom Cathy hangját.<br />
- Ki az anya ilyenkor?? - hallatszott most Ryan hangja.<br />
Cathy odament az ajtóhoz, és kikukucskált a kukucskálón. <br />
- Örülni fogsz.. :) - mondta <br />
- Tom bácsíí!!!! - ujjongott Ryan, mire Cathy kinyitotta az ajtót. Ryan boldogan rohant Tomhoz, és átkarolta a lábát.<br />
- Szijja Tom bácsíí!! Úgy örülök neked!<br />
- Én is prücsök, én is. :)-Tom<br />
- Ryan, enged be Tomot. Ne az ajtóba keljen állni! - szólította fel a fiát Cathy<br />
- Oké! - mondta a kisfiú, elengedte Tom lábát, megragadta a kezét, és behúzta a lakásba. <br />
- Virgonc egy gyerek. - mondta Tom<br />
- Volt kitől örökölnie.. - mosolyodott el szomorúan Cathy<br />
- Nos, mi lesz a vacsora? - terelte a témát Tom<br />
- Sajtos husíí!! A kedvencem! - csicsergett Ryan<br />
- Sajtos hús? <br />
- Bizony. Nagyon fincsíí!! - Ryan<br />
- Ha Te mondod, biztosan úgy van. - Tom<br />
-Na, akkor eszünk? - mosolygott Cathy<br />
- Naná!! - hangzott a fiúk egybehangzó válasza<br />
Mind a hárman leültek az asztalhoz, és nekiláttak a vacsorához. <br />
<br />
<b>47. rész </b><br />
<br />
- Na?? Ugye milyen finom??- faggatta Ryan Tomot.<br />
- Igen. Tényleg nagyon jó. El fogom kérni a receptjét ;) - Tom<br />
-Nahát. Azt ne mond, hogy tudsz főzni. - ámult el Cathy.<br />
- Ha az ember évek óta egyedül él, azért pár dolgot megtanul.<br />
- De hát, én mindig azt hittem, hogy Te csak gyorskajákon élsz. - gondolkodott el Cathy<br />
- Akkor már akkora lennék, mint egy ház. :D - Tom<br />
- Mint egy ház? :O - ámult el cukin Ryan<br />
- Ezt csak képletesen értette. - simogatta meg a fia buksiját kedvesen Cathy.<br />
- Lesz desszert is? - kérdezte Ryan<br />
- Hát, az majd kiderül ;)- Cathy<br />
Tovább ették a főfogást, majd mikor már a desszertel is végeztek, Cathy lefektette Ryant aludni.<br />
- Köszönöm az estét. Igazán jól laktam - mosolygott Tom<br />
- Örülök neki. Gyere többször. Ryan nagyon örül neked. (: <br />
- Eljövök többször ígérem. (:<br />
- És nem tűnsz el hónapokra igaz?<br />
- Nem fogok nyugi. ;) Holnap este ráértek? Eljöhetnétek hozzám. - kérdezte Tom<br />
-A holnap este nem jó. Ryan az egyik barátjánál alszik. <br />
- Akkor gyere egyedül. Majd máskor jön Ryan is. (:- Tom<br />
- Hát.. jól van. (: <br />
- Este 8? - Tom<br />
- Rendben.<br />
- Eljövök érted.<br />
- Oké. (:<br />
Majd elbúcsúztak egymástól, majd Tom elment. <br />
<br />
<b>48.rész </b><br />
<br />
Cathy az nap, maga sem értette miért, de izgatott volt. ’’Miért viselkedem így? Ez nem egy randi; sőt, Tom Bill ikertestvére. Akár hányszor ránézek Ő jut eszembe róla ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a lány fejében.<br />
Este 6-ra kellet Ryant Davidékhez vinnie. Útközben Cathy párszor még elmondta Ryannak a kocsiban, hogy hogy kell viselkedni, mindent meg kell köszönni, egyszerűen szólva, jó kisfiúnak kell lennie. (:<br />
Mikor odaértek, David anyja még behívta Cathyt egy kávéra, amit a lány szíves örömest el is fogadott. Gyorsan felkortyolta a meleg italt, és máris indulnia kellet. - Nem leszek kész - gondolta, miközben az autót beindította.<br />
Tévedett. Már 8-ra készen volt. Lefürdött, felvett egy kényelmes, de mégis nőies ruhát, ki sminkelte magát és a haját is megcsinálta. <br />
Tom 8 után pár perccel csöngetett Cathyhoz.<br />
A lány egyből lerohant a ház elé.<br />
- Szép jóestét! - köszönt kedvesen és picit viccesen Tom<br />
- Magának is-válaszolt Cathy<br />
- Indulhatunk?(:- tért vissza Tom a régi önmagához.<br />
- Már alig várom.- mondta Cathy, majd Tom előtt beszállt a nagy terepjárójába. <br />
- és hova megyünk?? - kérdezte Cathy<br />
- Majd meglátod. - mosolygott kedvesen Tom<br />
10 perc alatt átvonultak a városon, és Tom egy elegáns étterem előtt állt meg.<br />
Cathyt hírtelen régi, fájó emlékek rohamozták meg.<br />
- Tom -kezdte a lány.<br />
- Cathy mi a baj?? Lesápadtál. –mondta<br />
- Régen Billel, mikor ebédelni vagy vacsorázni mentünk, mindig idejöttünk& -mondta Cathy lehajtott fejjel.<br />
-Ááh értem. Semmi baj. :) keresünk egy másik helyet.<br />
- Ne haragudj, csak tudod - kezdett magyarázkodni Cathy.<br />
- Ne magyarázkodj. Nem kell. Elmegyünk máshová és kész. (: - Tom<br />
- Tudod mit? Menjünk fel hozzánk. Összedobok neked valamit. Végül is nem a helyszín a fontos, hanem a társaság. - mosolygott kedvesen a lány<br />
- Nekem úgy is jó (: - mosolygott vissza Tom, majd beindította a kocsi motorját és indultak vissza Cathyhoz. <br />
<br />
<i><br />A következő rész előtt csak annyit fűznék hozzá, hogy 2010-ben volt egy rövidke fellángolásom azzal kapcsolatban, hogy folytatni fogom ezt a történet. A kedvem össz-vissz 2 fejezet megírására terjed ki, utána nem írtam többet. Igazság szerint Bill halálát követően be kellet volna fejeznem, ezaz utóbbi pár rész már felesleges volt. </i><br />
<br />
------------------ <br />
<br />
Miss Makulátlan újratöltve <br />
<br />
<b>49. rész </b><br />
<br />
Cathy a kocsiban előkereste a lakáskulcsot, így mikor a ház elé értek, egyből nyitotta az ajtót. <br />
<br />
-Imádom, hogy nálad ténylég mindig rendvan, még egy kis srác mellett is. - Nézett körbe Tom a nappaliban. <br />
<br />
-Áh, egyszerűen csak szeretem a rendet. Mit szólnál egy kis borhoz? <br />
<br />
-Remek ötlet! Vörös? <br />
<br />
-Már hozom is - mosolygott Cathy és a nappali üvegszekrényéből elővett egy elegáns üveget, meg egy dugóhúzót és belenyomta Tom kezébe. <br />
<br />
-Férfimunka? <br />
<br />
-Valami olyasmi - mosolyodott el ismét Cathy. - Na és a lényeg! Mi legyen a vacsora? Kívánsz valamit? <br />
<br />
-Rád bízom a döntés, én egy egyszerű zacskós levesnek is örülnék jelen helyzetben. <br />
<br />
-Helyzet? Miféle helyzet? - nézett kérdőn Cathy a fiúra <br />
<br />
-Tudod, ha bor van vagy bármi féle alkohol, akkor nekem a többi nem igazán számít. <br />
<br />
-Javíthatatlan vagy! - nevetett a lány <br />
<br />
-De a nők így imádnak - kacsintott egyet cinkosan Tom. <br />
<br />
-Az egyszer biztos. <br />
<br />
-Talán te is beletartozol a hölgykoszorúmba? - mosolygott kajánul Tom <br />
<br />
-Milyen levest szeretnél? Van paradicsom, gulyás és húsleves? -kiabált ki a konyhából Cathy. <br />
<br />
-Szépen kikerülted a választ... húslevest kérek! - kiabált vissza Tom. -Amúgy Ryan pajtás merre van? <br />
<br />
-Az egyik barátjához vittem át estére. Nagyon rendes emberek, nyugodt szívvel bízom rájuk. <br />
<br />
-Ő a mindened. <br />
<br />
-Az életem értelme. Kész lennék meghalni érte, akárcsak az apjáért... <br />
<br />
Mind ketten elcsendesedtek. Tom érezte, hogy kellemetlen és fájó terepre lépet akaratlanul is. Bill az ikertestvére volt, nem egy egyszerű testvér, hanem az ikertestvére. Olyan kapcsolat volt közöttük a születésük óta, amilyen kevés testvérpár között van. <br />
<br />
-Cathy... - Lépett Tom a konyhába ahol a lány a már félkész levest kavargatta. <br />
<br />
-Ő volt a mindenem. A mindenem! Soha, senkit nem szerettem ennyire és... és nap mint nap Ryanra nézek és Ő jut eszembe. Annyira, de annyira hiányzik! <br />
<br />
-Tudom Cathy, tudom. Nekem is hiányzik. - Ölelte át hátulról a szipogó lányt, és szorosan magához ölelte. <br />
<br />
-Tom, én ezt tényleg nem bírom már! - zokogott fel a lány. <br />
<br />
-Nyugi, hallod. Nyugodj meg szépen és próbálj másra gondolni. Nekem is nehéz. - Tom maga felé fordította a lányt, és a nedves arcára tapadt pár tincset a füle mögé tűrte. Cathy a kedves mozdulatra felemelte a fejét és Tom arcába bámult. Ugyan az az arc, ugyan azok a szemek, ugyan az a száj. Miért, miért hasonlítanak ennyire, és mégis...miért különböznek ennyire? <br />
<b><br />50. rész </b><br />
<br />
Tom a lány arcát kedvesen simogatta, miközben Cathy még mindig csak bámulta a fiút. Eszébe jutott az a rövid, de nagyon boldog idő amit Billel töltött, de Bill nincs többé. Végleg elment, és ebbe ha akar ha nem de bele kell nyugodnia... <br />
<br />
-Tom... - tért észhez a lány. <br />
<br />
-Ó bocsi, ez neked biztos nagyon kínos - mondta, majd elengedte a lányt, zsebre vágta a kezét, és hátrébb lépett. <br />
<br />
-Köszönöm <br />
<br />
-Na de mégis micsodát? - mosolygott kedvesen Tom <br />
<br />
-Néha jól esik, ha Ryan-an kívül más férfi is megölel - mosolygott vissza Cathy. A leves már rég felforrt, de senki nem zárta le alatta a gázt. Most csak csendben álltak egymással szemben. Mindketten gondolatban olyan helyen jártak, egy olyan emberrel, akit már nem lehet visszahozni. A szomorú gondolatokat Tom telefonjának csörgése zavarta meg. <br />
<br />
-Bocsi... - mondta, majd kiment a nappaliba, és felvette a telefont. Cathy ezalatt, elzárta a gázt, és kimert két tányér levest hűlni. Miközben terített, hallotta, hogy Tom egyre hangosabban beszél a vonal túloldalán lévő személlyel. Pár perccel később Cathy a megterített asztalnál ült, mikor Tom is visszabattyogott a konyhába. <br />
<br />
-Bocsi... - mondta ismét, majd leült Cathy-vel szembe - Amber... <br />
<br />
-Új barátnő? <br />
<br />
-Áh, dehogy, ő csak egy estére volt a társaságom, de persze többet akar, és a féltékenységi rohamaitól már agyrázkódásom van. Semmi közünk egymáshoz, azaz este is már hetekkel ezelőtt történt. Nem értem a mosatni nőket. <br />
<br />
-Húú, vannak ám problémáid - nevette el végre magát a lány. <br />
<br />
-Örülök, hogy te ezen nevetsz, engem rohadtul idegesít. <br />
<br />
-Látod, ezért nincsenek egy éjszakás kalandjaim - nevetett tovább a Cathy. <br />
<br />
-Mióta nem feküdtél le senkivel? - kérdezte csak úgy lazán Tom, mire Cathy arcáról lefagyott a mosoly. <br />
<br />
-Több mint fél éve... <br />
<br />
-Fél éve? - nyelte félre Tom a levest - Igazán jól bírod! <br />
<br />
-Bill volt az utolsó. <br />
<br />
-Oh... <br />
<br />
-Oké, ezzel a téma lezárva! - nevetett Cathy, hogy a kellemetlen hangulatot megtörje. <br />
<br />
-Én lefekszem veled, ha te is akarod. <br />
<br />
-Tessék!? - bámult a lány a fiú arcába. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<i>Nos, itt a vége. A története ha jól emlékszem <b>2010</b>-ben fejeztem be végleg, és utána kezdtem bele egy teljesen új történetbe, történetesen A szerelem árába. </i>:)</div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-83387117182783901192014-12-01T19:00:00.002+01:002014-12-05T17:46:36.203+01:00Önreklám<div style="text-align: justify;">
Nem is fűznék hozzá nagyon mást, a bejegyzés címe rövid, tömör és lényegre törő. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
<a href="http://ethelyn-shy.blogspot.hu/"><span style="font-weight: normal;"><span style="font-size: x-large;">♦ Ethelyn Shy </span></span>♦</a> </h2>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://desire.gportal.hu/portal/desire/image/gallery/1405762655_85.png"><img alt="http://desire.gportal.hu/portal/desire/image/gallery/1405762655_85.png" class="decoded" src="http://desire.gportal.hu/portal/desire/image/gallery/1405762655_85.png" /></a><a href="http://ethelyn-shy.blogspot.hu/"></a></div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-19766989257522080662014-11-01T18:51:00.000+01:002014-11-01T18:51:54.484+01:00A boldogság ára - 4. rész /Meglepetés II./<div style="text-align: center;">
<b><img alt="http://kepfeltoltes.hu/141101/3635289053_www.kepfeltoltes.hu_.png" class="decoded" src="http://kepfeltoltes.hu/141101/3635289053_www.kepfeltoltes.hu_.png" /> </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ü</b>dv Bogyókák! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>E</b>lkészültem A boldogság ára 4. részével, ami nem lett hosszú, és igazság szerint nem is vagyok megelégedve vele, ettől függetlenül azért remélem tetszeni fog. :) Jó olvasást kívánok a részhez, a hozzászólásaitokat pedig nagyon várom!</div>
<br />
<div style="text-align: right;">
<i><b>Ö</b>lellek benneteket, Ke</i>t ♥</div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>4. RÉSZ - MEGLEPETÉS II.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Forgott a világ Sarah körül. Mit mondott? Kivel fog dolgozni? Lehetetlen… </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Fél éve azon igyekszik, hogy száműzze a gondolataiból a Tokio Hotel, különösen Tom létezésének emlékét, most meg azt vágják az arcába, hogy együtt fognak dolgozni? Minden nap találkoznak, beszélnek, minden egyes nap egymás közelében lesznek? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Oliver tényleg megváltozott. Fizikailag az elmúlt hónapokban egyszer sem bántotta, ez az intézkedése viszont ezer pofonnal is felért. Tudta, hogy a lánynak hol fáj a legjobban és oda szúrt. Könyörtelenül megcsavarta a szívében a tört, és elégedett mosollyal az arcán kihúzta azt. Ez Oliver Montag igazi célja, érzelmileg és lelkileg teljesen szétroncsolni Saraht. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is mondasz semmit? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Michael kíváncsian fürkészte a lány arcát, de az nem tudott megszólalni. Mégis mit mondhatna? Ezer és ezer dolog kavarog a fejében, amiket legszívesebben férje arcába ordítana, de képtelen hangot kipréselni a torkán. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt mégis mikor döntötted el Michael? – Gustav aggódva pillantott a férfi felé - Nekünk miért nem szóltál? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meglepetésnek szántam. Tudom, hogy jól kijöttetek. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és Te? – kérdezte Victor és utálattal nézett végig Oliveren. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen a feleségemmel tartok, és mind a ketten visszaköltözünk Berlinbe. Ugyan úgy, mint most, együtt fogunk élni, és együtt fogunk munkába is járni. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz ezzel mondani? – nyöszörögte Sarah, mikor végre sikerült hangot kipréselnie a torkán. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kedvesem, Michael barátom a marketing osztályon talált nekem helyet. Részben ezért sem akartunk addig szólni, mert nem volt biztos, hogy a hely meg fog üresedi, de az előbb mondta, hogy a munka az enyém. Részidőben fogok csak ott dolgozni, mert eközben a saját üzletemmel és a gyárral is foglalkoznom kell, de a lényeg, hogy, <i>nem leszel egyedül</i>. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány torkán akadt a lélegzete. Falfehér, döbbent arccal nézte férje elégedett, gonosz mosolyát. Együtt lesznek? Tom, Oliver és Ő egy munkahelyen, minden egyes nap? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Szédült, a világ kezdett elsötétedni a szemei előtt, a talaj kicsúszott a lába alól, és mint egy rongybaba, ájultan esett össze. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
,,Elájult?” </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
,,Sarah? Sarah!?” </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
,,Hozzon valaki egy pohár vizet!” </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
,,Mennyit ivott? Látta valaki?” </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah a távolból hallotta a körülötte lévők hangját. Szemei mázsás súlyúak voltak, bármennyire is igyekezett nem bírta kinyitni őket. Feje bágyadtan dőlt valami meleg és sima anyagnak, orrát megcsapta az erős, fűszeres férfiparfüm illata. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Percekkel később tért csak magához. Szemeit bágyadtan emelte férje felé, akinek a mellkasához volt dőlve, mellette Michael egy arany színű vászonzsebkendővel legyezte. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy? – kérdezte Victor, aki Gustav mögött állt és még mindig két poharat szorongatott a kezében. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, hogy ez az ájulás azt jelenti...? – hallatszott Michael izgatott hangja, aki még mindig eszeveszett ütembe legyezte a lány arcát. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagyok – egyenesedett fel Sarah, arrébb lépve férje mellől - Csak sokat ittam – mondta, mosolyt erőltetve az arcára, mikor észrevette, hogy a díszes celebtársaság mind köré gyűlt és őt nézte. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs semmi bajom – ismételte és végignézett a kíváncsi tömegen, amikor tekintetet összetalálkozott a sötét, csokoládébarna, igéző szempárral. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Szíve kihagyott egy ütemet, ajkai kiszáradtak, torkát a keserűség és a feltörő sírás fojtogatta. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Tom néhány sorral hátrébb állt, átható, sötét tekintete a lány csontjáig hatolt. Arcáról nem lehetett semmilyen érzelmet leolvasni, rezzenéstelen és közömbös volt, fagyos pillantása szinte teljesen kifacsarta Sarah szívét. Sose látta még ezt az arcát ezelőtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kedvesem, azt hiszem ideje mennünk – karolta át a férfi felesége vállát. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy külső szemlélő biztos azt látja, hogy a férj mennyire aggódik egyetlen, drága kis felesége állapota miatt, de Sarah tisztában volt vele, hogy ez a gesztus csak a nagyközönségnek (és Tomnak) szól. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Oliver befejezte a tervét, sikeresen a tudomására hozta, hogy újra Tom mellett lehet, együtt dolgozhatnak, de Ő minden egyes mozdulatukat árgus szemmel fogja kísérni. Ezt a lány tudomására adta, ezennel ezt az estét le is zárta. Felesleges, hogy ezek után még tovább maradjanak a partyn. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hamarosan találkozunk – mosolygott biztatóan Gustav, és mindannyian a tömegen átvágva a bejárathoz kísérték Olivert és Saraht. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, hamarosan. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A héten majd elintézzük a szokásos papírmunkát, és akkor kapjátok majd meg a belépő kártyáitokat is – mondta Michael és kezet fogott Oliverrel – További szép estét nektek! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönjük! Gyere, Kedvesem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah még egy gyors puszit nyomott Victor arcára, majd intett egyet feléjük és Oliver kinyújtott karjába karolva a hatalmas lépcsősor felé indultak. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A hideg levegő kellemesen csapta meg a lány arcát, és hívta táncba néhány rakoncátlan hajtincsét. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmegyek a kocsiért – mondta Oliver és a lépcsőn lesietve a parkoló felé igyekezett. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután a férfi látótávolságon kívülre esett, Sarah a tenyerébe temette az arcát. Oliver már megint elérte, hogy szenvedjen. Nem bántotta, legalábbis fizikailag nem, de bár inkább azt tette volna! Az olyan sebek pár nap alatt összeforrnak és eltűnnek, de egy ilyen mély heg, ami a szívén volt, sokkal lassabban gyógyul. Már ha egyáltalán sikerül begyógyulnia. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah egy mély levegőt vett, fejét hátravetve a csillagos eget bámulta. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwtDRNPGHEafy9svg1bqyDtDSg6TYIr_BR0RT1iCamPU44wIzTa7ddplzI7KuhIm9MlKPHTokCzv-NiYwNj1S4-tVanQk0lc00_9h2gs5LvsDm0Niwk0V8osmWiqzGdKvciybWdagS0ks/s1600/123.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwtDRNPGHEafy9svg1bqyDtDSg6TYIr_BR0RT1iCamPU44wIzTa7ddplzI7KuhIm9MlKPHTokCzv-NiYwNj1S4-tVanQk0lc00_9h2gs5LvsDm0Niwk0V8osmWiqzGdKvciybWdagS0ks/s1600/123.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Gratulálhatok? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány összeszorította a szemét, mikor megérezte a mellette álló alak dohány, mentol és parfüm illatát. Ez az illat örökre bevésődött az emlékeibe. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs mihez – válaszolt alig halhatóan és táskája cipzárjával babráló ujjait kezdte figyelni. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig már azt hittem, hogy nekiálltatok a családalapításnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem Oliverrel akarok családot alapítani – mondta még halkabban Sarah és egy pillanatra a mellette álló férfira pillantott. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Tom gyűlölködő tekintettel nézett végig a lányon. Megvetés, csalódottság és zavarodottság látszott az arcán. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, ezt mielőtt elhagytál tudnod kellett volna – mondta és a földre dobta félig elszívott cigijét. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért hagytalak el, hogy megóvjalak. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már, ne nevettess a rohadt életbe! – Nevetett fel ingerülten a férfi - Könnyebb volt engem elhagyni, mint szembenézni az állat férjeddel! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudod mire képes! – Nézett farkasszemet Tommal a lány. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, de nem is érdekelt volna addig, amíg tudom, hogy te mellettem vagy! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Tom hangja visszhangzott a hatalmas épület előterében, miközben Sarah megbabonázva bámult az arcába. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyira nagyon hiányzott már neki. A hangja, az arca, az illata, maga a tökéletes lénye. Olyan őrült módon szerette, annyira nagyon, hogy legszívesebben a nyakába ugrott volna, és kérte volna, hogy vigye el valahová, ahol csak ők lehetnek. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
De nem kérte, nem ugrott a nyakába. Ha ezt tette volna, Oliver addig üldözte volna Őket, amíg rájuk nem bukkan és akkor nem hagyta volna meg Tom életét. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A feszült csendet egy hangos dudaszó szakította félbe. Oliver a lépcsősor alján áll, autója motorja hangosan zúgott. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány megindult a kocsi felé, de a lépcsőn még utoljára hátrafordult: </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vigyázz magadra. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt inkább nekem kéne mondanom – válaszolt Tom ingerülten, mire a lány halványan elmosolyodott. <b><b> </b></b></div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-13177526236335536662014-10-04T19:10:00.001+02:002014-10-04T19:11:32.705+02:00Girl Got a Gun; novella<div style="text-align: justify;">
Sziasztok Drágáim! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most nem friss részt hoztam (Biztosan annak jobban örültetek volna), hanem új novellával leplek meg benneteket. :) A történet nem hosszú, és az első ötletem sem teljesen ilyen volt, de végül ez lett belőle. Remélem azért tetszeni fog, várom a visszajelzéseteket! :)<br />
<div style="text-align: right;">
<i><span class="fsl"><span class="text_exposed_show">Ölellek benneteket, legyetek jó! Ket</span></span></i> </div>
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD0U948Jo9wsCb6VNxV0P394GMYs0QfFjzMWrjR48Kgwo7ww1ABNAhzlLHRAktguXADtAoDVM0fbFytpNRmj9OSG3oam9X9gxSbXK67oZZvOk_q4ZYqUdB-uMZ7gmyENkRY2qnwoPgS0I/s1600/girl+got+a+gun.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD0U948Jo9wsCb6VNxV0P394GMYs0QfFjzMWrjR48Kgwo7ww1ABNAhzlLHRAktguXADtAoDVM0fbFytpNRmj9OSG3oam9X9gxSbXK67oZZvOk_q4ZYqUdB-uMZ7gmyENkRY2qnwoPgS0I/s1600/girl+got+a+gun.png" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"> </span></h2>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">GIRL GOT A GUN</span></h2>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;">Dream or Reality?</span></span></span></span></span></span></span></h2>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml><b> </b></xml></span></span></span></span></span></span></span><span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>A hold már magasan az égen ragyogott, karöltve milliónyi apró csillaggal, mikor Tom visszaért a Terrace Brook motelba. Fekete kendőjét az álla alá tűrte, motorjával egy női alakot formázó, világító fényreklám alatt állt meg, ugyan úgy, mint az elmúlt hetekben mindig. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>Több mint egy hónapja volt otthona a lepukkant, egy szobás kis helyiség. A folytonos éjszakázás lefárasztotta, arra a pár órácskára, amit alvással töltött, tökéletesen alkalmas volt a kopott szoba kínálta lehetőség. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml><span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span></span></span></span></span></span>A motor elcsendesedett, bakancsát gyengéden a járgánya oldalához ütögette, nem erősen, csak pont annyira, hogy a nevadai vörös homok egy része lejöjjön róla. Mélyen nadrágja farzsebébe nyúlt a cigije után kutatva, mikor ujjai beleütköztek egy kis darab papírba. Szája félmosolyra húzódott, ahogy a díszes számokat nézte a fecnin, eszébe juttatva a néhány órával ezelőtti kis kalandját. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>Az öngyújtó halkan kattant, pár pillanattal később már a parázsló végű cigaretta hanyagul lógott ki a szájából. Mélyet szívott belőle, és az ég felé kifújta a keserű füstöt, elködösítve a telihold tiszta fényét. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml><span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span></span></span></span></span></span>A kopott körfolyosós motel mindössze két emelet magas volt, Tom szobája a legfelső szinten volt. A lépcsőfokokat duplán szedve pár perc alatt felért, cigijét a fémkorláton elnyomta, majd a sivatag felé pöckölte a csikket. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml><span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span></span></span></span></span></span>Szobája kilincsét lenyomva a tömör faajtó nyikorogva nyílott ki előtte. Ahogy átlépte a küszöböt, orrát egyből megcsapta az a bizonyos illat, amit lassan két hónapja, minden éjszaka érzett. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- Tommy~ </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml><span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span></span></span></span></span></span>A szoba teljesen sötét volt, mégis tudta merre kell néznie. Tom a búgó női hang, a mámorító parfümillat gazdája felé fordult. Partnernője fekete csipkés fehérneműben feküdt a kopott franciaágyon, a szoba félhomályát az ablakon beszűrődő hold fénye biztosította. Tom az ajkait észrevétlenül nedvesítette meg, majd az ágyhoz közelebb lépve berúgta maga mögött az ajtót. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- Ne gyere közelebb Tommy. Azt akarom, hogy nézz. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>Tom és Sascha egy éjszakai lebujban találkoztak először jó pár héttel ezelőtt. Egy szenvedélyes éjszaka után egyből rájöttek: Őket egymásnak teremtette az ég. Nem csak azért, mert mindketten imádták a testiséget és egyikőjük sem akart elköteleződni, hanem azért is, mert a pénzért bármire képesek voltak mind a ketten. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>A nő a hét öt napján éjszakai bárokban táncolt Las Vegas legfelkapottabb helyein, ám a maradék idejét Tommal és közös ’üzletük’ felvirágoztatásával töltötte. Mire jó egy sztriptíztáncosnő, ha nem arra, hogy egy kis plusz pénzért elvonuljon néhány üzletemberrel, majd távozásuk előtt kirabolja őket? </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml><span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span></span></span></span></span></span>Tom tisztában volt vele, hogy most mi fog jönni. Sascha rendszerint tartott neki privát műsort, aminek az volt az egyetlen feltétele, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Persze csak egy darabig, amíg mindketten türtőztetni bírják magukat. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml><span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span></span></span></span></span></span>A nő végigsimított a combján, fel az oldalán, egyenesen a melléig. Hátát kissé megemelve kikapcsolta csipkés melltartóját és az ágy mellé dobta. Kaján kacaj hagyta el a száját, ahogy megpillantotta Tom sóvárgó tekintetét, miközben az végignézett a nő félmeztelen testén. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>Sascha simogatta, kényeztette magát, a szoba falai visszaverték a kéjes nyögéseket. Tom imádattal, vággyal és csodálattal nézte a gyönyörű női testet, a vágytól vonagló idomokat, amit a hold tompa fénye még kívánatosabbá tett. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>A következő pillanatban valami csillogó tárgy villant meg Sascha kezében. Tom először nem tudta mi az, de ahogy a félhomályba meglátta a nehéz fémdarabot tudatosult benne mit választott a nő legújabb játékszerének. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>A pisztoly csövét fel-le húzogatta mellei közt, ajkát megnyalva kacsintott kanos partnere felé. Tom értette a célzást. Pólójából egy fél pillanat alatt kibújt, és egy jól irányzott mozdulattal egy rozoga székre dobta a szoba sarkába. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>Tom lassan a nő fölé mászott, aki könyökére támaszkodva, csípőjét megemelve várt. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- Tommy, édes, ugye tudod mit szeretek a legjobban? </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- A szexet. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- És még? </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- A pénzt. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- A sok pénzt – lihegte alig hallhatóan Sascha - Sokkal több pénzünk is lehetne. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- Hogyan? – kérdezte Tom és szájával a nő lapos és feszes hasfalát kezdte kényeztetni. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- Ha nem kéne osztoznom veled. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>Tom felpillantott Sascha arcába, de a kék szempár helyett a pisztoly fénylő csövével találta szembe magát. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- Ez nem vicces. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- Nem is viccnek szántam – mondta a nő, és a fegyver hideg csövét Tom homlokához préselte – Önző kislány vagyok Tommy. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- A kurva életbe, ne csinálj semmi őrültséget! </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml>- A pokolban találkozunk – mosolyodott el Sascha és meghúzta a ravaszt. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" style="font-size: large;" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><xml>BANG!! </xml></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml><span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span></span></span></span></span></span>Tom lihegve ült fel az ágyában. Homlokához kósza hajszálak tapadtak, halántékán izzadságcseppek gyöngyöződtek. Zihálva nézett körbe az ismerős szobában. A nap első sugarai beszűrődtek a redőny apró résein keresztül, fehér plédje összegyűrődve az ágy végében volt egy kupacban, az előző éjszaka vad szeretkezésének bizonyítékaként. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml><i>Sascha!</i> Rémlett fel a rossz álom az emlékezetében és partnernője felé pillantott. Sascha egyenletesen, csendesen szuszogott mellette, haja kócosan terült szét a párnáján. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml><span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span></span></span></span></span></span>Tom kifújta a benntartott levegőt és fáradtan hanyatlott vissza az ágyába. Hátat fordított az ablaknak és a rajta keresztül beáramló bántó fénynek. Magára húzta vékony takaróját és egy nyugodtabb álomban reménykedve visszaaludt. </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml></xml></span></span></span></span></span></span></span><br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><xml></xml></span></span></span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><xml>* </xml></span></span></span></span></span></b><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><xml>VÉGE</xml></span></span></span></span></span><b><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><xml> *</xml></span></span></span></span></span></b></span><span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml> </xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
<span style="font-size: x-large;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span style="font-size: small;"><xml></xml></span></span></span></span></span></span></span></div>
</div>
</div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-46901188682194294252014-10-03T22:15:00.000+02:002014-11-01T17:47:50.247+01:00Girl Got a Gun [novella] {Hamarosan!!}<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik8J4rzm2cp7Ljc_zpc073uxGwyTXnWa3qBeRdKZJPbXwx7mqgGDLeuS8qGgJkMheIOsKu07Zbgu1HcAWnzg0Y3CCTWUg_T_jcUHEhFKE32oA8Tj23B78z34FQe1WB_7VexfG0ktgM1zo/s1600/girl+got+a+gun.png" /><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> </span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><b>- Cím:</b> Girl Got a Gun<br /> <b>- Alcím:</b> Dream or Reality?<br /> <b>- Kategória: </b>Hetero<br /> <b>- Műfaj:</b> Akció, erotika<span class="text_exposed_show"><br /> <b>- Párosítás:</b> Tom Kaulitz/Saját női karakter<br /> <b>- Figyelmeztetések:</b> Káromkodás<br /> <b>- Korhatár:</b> 16<br /> <b>- Történetíró:</b> Ket</span></span></span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"*G","type":45}" id="fbPhotoPageCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"></span></span></span></span></span></span></div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-11713916705097270782014-09-27T00:17:00.003+02:002014-10-23T14:49:08.468+02:002 éves az oldal! ♥<div style="text-align: justify;">
Drága <i>Olvasóim</i>!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
E bejegyzés azért íródott, hogy közöljem veletek: <b>2 éves lett az oldal!</b> :) Örülök, hogy ilyen hosszú ideje veletek lehetek (Még akkor is, ha mostanában ritkábban vannak részek), ezért egy kis játékra invitálnálak meg benneteket. Mint ahogy azt már egy korábbi bejegyzésemben is említettem (<a href="http://immaculate-story.blogspot.hu/2014/08/2014-szeptember-28.html">ITT</a> olvashatod), egy játékot tervezek nektek. A szabályokat egy picit megváltoztattam, íme az új felállás: Délelőtt, a blog <a href="https://www.facebook.com/events/703143869740834/">Facebook</a> oldalán felteszek <i>5 darab kérdést</i> (Az oldallal, a történetekkel kapcsolatban), amelyekre este <b>21:00</b>-ig lehet válaszolni! Azok, akik mind az 5 kérdésre helyesen válaszolnak, egy <u>sorsoláson vesznek részt</u>, ahol a győztes, egy <i>személyre szabott</i> novellát kap tőlem. :) </div>
<div style="text-align: right;">
(Az egész sorsolás csak akkor fog indulni, ha minimum 10 játékos kedvű alien akad, és válaszol a kérdésekre! Ha ez a létszám nem jön össze, akkor sajnos lefújom a játékot!)</div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem csatlakoztok majd hozzám, számítok rátok!</div>
<div style="text-align: center;">
<i><span class="fsl"><span class="text_exposed_show">Ölellek benneteket, legyetek jó! Ket</span></span></i> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.facebook.com/events/703143869740834/"><img alt="http://kepfeltoltes.hu/140810/sz_let_snap2pici_www.kepfeltoltes.hu_.png" class="decoded" src="http://kepfeltoltes.hu/140810/sz_let_snap2pici_www.kepfeltoltes.hu_.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-73436395407666556842014-09-08T18:02:00.003+02:002014-09-08T18:02:48.354+02:00Boldog szülinapot Drága!<div style="text-align: justify;">
Szeptember 8-a, a világ legédesebb, legtehetségesebb, legimádnivalóbb dobosának születésnapja!</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Boldog születésnapot kis Mézesbödönöm!</i> :)</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHxnAHPV4OmYaLnho-9POFmxg8YHnCqw2vjalbLTRjcU0HKdfSAXQIJTmvIFnTeHALvlC-zsVHsHZTWwJ-012cTsQYSfFEArt_ljDevJWmS8kTIKNaMxdJbrDD_ZgvHKGuLGKz7Q0XVbM/s1600/gusz%C3%BCl.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHxnAHPV4OmYaLnho-9POFmxg8YHnCqw2vjalbLTRjcU0HKdfSAXQIJTmvIFnTeHALvlC-zsVHsHZTWwJ-012cTsQYSfFEArt_ljDevJWmS8kTIKNaMxdJbrDD_ZgvHKGuLGKz7Q0XVbM/s1600/gusz%C3%BCl.png" height="400" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-2737985390915882112014-09-01T00:27:00.000+02:002014-09-01T00:27:41.628+02:00Boldog szülinapot fiúk!<div style="text-align: justify;">
Szeptember 1-je, sokaknak az iskola kezdetét jelenti, de nekünk alieneknek ez a nap teljesen másról szól. :)</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Boldog szülinapot Kaulitz ikrek!</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.immaculate-story.blogspot.hu/"><img alt="www.immaculate-story.blogspot.hu" border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmevbkVMCebVaxUvHNBQsh7ge8oPx8kkNTxoHRDo1-BS3BYpaHZUknPBB0zDT0keSlRqwE8owJvQEvOgmteCfqrIuA68fT86-Dge5mETL59j-12GMTSdRWWyX2JtwC1SmruY1ZMvbaWcI/s1600/fe.png" /></a></div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2974038463331766965.post-58680437604349112262014-08-31T18:10:00.000+02:002014-08-31T18:10:09.013+02:00A szobalány csókja - 22. rész<div style="text-align: justify;">
<b>Bogyókák</b>, sziasztok!</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Megint sokat kellett várni egy olyan bejegyzésre, ahol nem hablatyolok össze mindenfélét, hanem lényeges dologról írok benne. Ez a <i>lényeges</i> dolog most A szobalány csókja 22. része. Tudom, hogy ígértem benne első csókot és egy picit többet is, de <u>változtattam</u> az eredeti elképzelésemen. :) Jelen állás szerint 1 vagy 2 fejezetet kell várnotok a picit többre. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Feltűnt, hogy az utóbbi időben eléggé megcsappant az oldal látogatóinak száma. Tisztában vagyok vele, hogy <i>ezt csak magamnak köszönhetem</i>. Én sajnálom a legjobban, hogy nem tudok naponta, hetente új részt hozni. Remélem a megmaradt olvasóim a továbbiakban is kitartanak az oldal, a történeteim <b>és mellettem is</b>. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az új részhez jó olvasást kívánok, ha van véleményed kérlek írd meg hozzászólásban, sokat jelentene!</div>
<div style="text-align: right;">
<i><span class="fsl"><span class="text_exposed_show">Ölellek benneteket, az iskolához pedig kitartást! Ket </span></span></i>♥</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
<i>22. RÉSZ </i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az ablakok előtt az összes függöny össze volt húzva, alig észrevehető fényt engedve csak át. Legszívesebben odaléptem volna és elrántottam volna a sötétítőt, hogy beengedjem a város esti fényeit. Feszengve álldogáltam a lakosztály közepén, mikor Tom bevágta mögöttünk az ajtót. A hangos csapódásra összerezzentem, kezeimet ökölbe szorítottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Teljes csend telepedett kettőnkre, Tom szuszogását hallottam csak. Szinte biztos voltam benne, hogy amíg Ő szaporán veszi a levegőt, addig én még lélegezni is elfelejtettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem féltem Tomtól, tényleg nem, sokkal inkább a helyzettől tartottam. Mégis mit fogok mondani neki? Hogy fogom elmondani azt, amit Roytól hallottam anélkül, hogy feleslegesen bosszantanám? Mert nincs semmi szükség arra, hogy felidegesítsem, hisz tudom, hogy Tom sose bántotta Lolát. Az más, hogy Roy féltékenységében mi mindent talált ki… </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó néhány perc telt el, mire végre összeszedtem kissé magam. A sötétség és a hátam mögött álló Tom kettőse nem épp nyugalomhoz vezetett. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A többiek? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Rekedtes volt a hangom, mikor végre megszólaltam. Egy teljesen semleges témára akartam terelni az el nem kezdett beszélgetést. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Buliznak. Én is azt tettem volna, de neked hála, az én bulim lelépett – mondta, majd megállt mellettem. Mellkasa a vállamat súrolta, amitől teljesen kirázott a hideg – És most beszélj. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A hangja nem volt fenyegető, sokkal inkább hűvös és parancsoló. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokáig gondolkodtam azon, hogy miért lettem kíváncsi és kotnyeles az utóbbi időben, mikor régen ezek a tulajdonságaim nem léteztek. Elvoltam a saját kis világomban, a beteljesülő, boldog szerelem után áhítozva, nem különösebben foglalkozva más emberek problémáival. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán egy viharos éjszakán megjelent az életemben Ő, és teljesen kifordultam magamból. És, hogy miért vagyok ilyen kíváncsi mindenre, ami vele kapcsolatos? Mert többet akarok tudni róla! Mert meg akarom ismerni, közelebb akarok kerülni a lelkéhez, a valódi lényéhez. Azt akarom, hogy rossz napjain rám támaszkodjon, hogy bízzon bennem, és szeressen. Mert én szerelmes vagyok a lelki sérült, bunkó, de piszok jóképű Tom Kaulitzba. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy levegőt vettem, majd lassan kifújtam és arrébb léptem. Amíg egy porcikája is hozzám ér, addig nem tudok normálisan beszélni, se gondolkodni, se semmit csinálni. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Roy hülyeségeket mondott. Hazugságokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallani akarom azokat a hazugságokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hogy is gondolhattam, hogy ennyivel lerendezhetem? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy levegő vételt megismételve kezdtem bele az értelmetlen motyogásba: </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt... azt mondta, hogy Te... hogy Ő... – kerestem a szavakat, de nem jöttek a számra. Úgy dadogtam, mint egy kislány, akit az egész osztály előtt leszid a tanárnő – Inkább felejtsd el, amit mondtam. Felesleges, hogy egy ilyen ember miatt érezd magad rosszul. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mayola, te hallod magad? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mióta beléptünk a lakosztálya félhomályába, most néztem fel először a szemeibe. Arcán szörnyülködést láttam, undort és szomorúságot. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Royyal együtt nőttem fel! Az egyik legjobb barátom volt, aki azt állítja rólam, hogy akarattal öltem meg Lolat. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Megakadt a figyelmem egy szavacskán. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akarattal? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Tom sápadt arca szinte világított a sötétben. Hát megérkeztünk. Talán most megtudhatom az igazságot Lola elvesztéséről. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy Te nem tehetsz semmiről. Tudom – érintettem meg néhány perc múlva Tom karját. Igyekeztem bátorítani és éreztetni vele, hogy megbízhat bennem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mellkasa szaporán emelkedett fel-le, ahogy vette a levegőt. Nem voltam benne biztos, hogy ez azért van, mert nehezen beszél a történtekről, vagy azért mert hozzáértem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután lerázta magáról a kezemet és arrébb lépett a hatalmas fekete bőr kanapé felé, én is követtem. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Összevesztünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Tom hangja olyan halk volt, hogy szinte alig hallottam. Közelebb léptem hozzá, a mellkasom néhány centire volt a hátától. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Véletlen baleset történt – suttogta, kezeit ökölbe szorítva. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem – válaszoltam ugyan olyan halkan. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egyik fellépésünk után történt. Ő és Roy a koncert után hátrajöttek az öltözőnkhöz. Lolával összevesztünk valamin – Keserűen felnevetett, majd néhány pillanattal később folytatta – Már nem is emlékszem, hogy min, de nem volt nagy dolog. Felhúzta magát és faképnél hagyott, ahogy mindig is csinálta. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRqE3UawnJ4v2cfXVZGgei0Y_g45FraJvT9zW849GL0-_97Sb1ac0gYpn6dRF0b0i6valhKxOA60V4n0ethiRLVITYPV1E-q7ibZjP0sG9aTI2wl7Ym-MPuut2KsN1iXVriGNChdpnsXo/s1600/N%C3%A9vtelen+1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRqE3UawnJ4v2cfXVZGgei0Y_g45FraJvT9zW849GL0-_97Sb1ac0gYpn6dRF0b0i6valhKxOA60V4n0ethiRLVITYPV1E-q7ibZjP0sG9aTI2wl7Ym-MPuut2KsN1iXVriGNChdpnsXo/s1600/N%C3%A9vtelen+1.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Megállt a mesélésben és néhány levegővétellel próbálta nyugtatni magát. Meglepetésemre nem vett be gyógyszert, pedig ilyen helyzetben korábban 2-3 bogyóval csillapította magát. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- A lépcsőnél megcsúszott és beverte a fejét – szűrte a fogai közt. Hallottam a fájdalmat, a kínlódást és a szomorúságot a hangjában. Tenyeremmel széles hátát kezdtem simogatni. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyílt koponyatörést szenvedett. A kórházban kiderült, hogy a sebbe került baktériumok miatt agyhártyagyulladást kapott. Egy hét múlva meghalt. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom – mormoltam halkan. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én vagyok a hibás azért, ami történt. Az én kibaszott hibám! – Kiabált és lerogyott a kanapéra. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ajkaim teljesen kiszáradtak, hiába próbáltam megnedvesíteni őket. Szívem sajgott, ahogy az összetört Tomot néztem. Leguggoltam elé, tökéletes arcát a tenyereim közé fogtam, úgy emeltem fel a fejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baleset történt. Erről nem te tehetsz. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyönyörű csokoládé szemei könnyektől csillogtak, de nem sírt. Bátorítóan rámosolyogtam, reménykedve, hogy kiveri a fejéből azt a lehetetlen feltételezést, hogy Lola az Ő hibájából halt meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte nem is pislogtunk úgy néztük egymás arcát percekig. Tom légzése lassult, már nem kapkodta a levegőt, mikor újra megszólalt: </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értem mit köszönsz – meglepetten kaptam el kezeimet az arcáról. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rohadt idegesítő vagy úgy alapjáraton, mégis nyugodtság árad belőled. Nem tudom, hogy csinálod, hogy egyszerre idegesítesz és nyugtatsz is. Jó érzés volt neked elmondanom ezt. Jobban érzem magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Szemeim elkerekedtek, a szívem őrült ütemben kezdett dobogni. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez kedves tőled – nevetgéltem, mint egy félbolond - Mármint nem az, hogy szerinted idegesítő vagyok, hanem a másik. Örülök, ha jobban érzed magad – tettem hozzá csendesebben. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Tom alig láthatóan elmosolyodott. Nem is emlékszem, hogy volt-e már ilyen közel az arcunk egymáshoz... </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye tudod, hogy miattad szalasztottam el a <i>bulimat</i>? – Szólt reszelős hangon. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Homlok ráncolva bámultam a képébe, mikor néhány perccel később végre leesett, hogy mire is céloz pontosan. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye tudod, hogy két kedves szó után nem fogok az ágyadba ugrani? – Egyenesedtem fel, hátralépve a dohányzóasztalig. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ismerem a nőket. Ha nem most, akkor máskor, de mint egy szófogadó kiskutya fogsz jönni és pitizni, hogy kezdjek veled valamit. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Értetlenül pislogtam rá, mikor Ő is felállt. Tom most komolyan arra célozgat <b>NEKEM</b>, az irritáló, fiús és idegesítő Mayolának, hogy le fogunk feküdni? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hah, ezt az arckifejezést! – Tom harsány nevetése rázott fel a gondolataimból – Ugye nem gondoltad komolyan, amit az előbb mondtam? Ha fizetnének, se kezdenék veled. Senki sem akar egy olyan lánnyal lefeküdni, aki úgy néz ki, mint a szomszéd kisfiú, aki a homokozóban játszik. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az agyamat elöntötte a méreg. Sarkon fordultam és otthagytam a lakosztály közepén nevetgélő Tomot. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Piszkosul, leírhatatlanul felidegesített. Rohadt dühös voltam rá, de magamra sokkal jobban. Hogy lehettem akkora hülye, hogy egy ilyen feltételezés, hogy Tom akar tőlem valamit, megfordult a fejemben? </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Idegesen trappoltam le a lépcsőn, a hallon keresztül, egyenesen a szobám felé. Mikor az apró kis helyiségbe beléptem (Ami Tom lakosztálya után még kisebbnek tűnt), bevágtam az ajtót magam mögött és az ágyamra dőltem.</div>
matsukethttp://www.blogger.com/profile/14510376572289549564noreply@blogger.com5