A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2. rész. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2. rész. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 14., hétfő

A szerelem ára 2015 - 2. rész

Drágám, üdv nektek!

Eltűntem de most itt vagyok egy újradolgozott - és sajnos elég rövid - A szerelem ára résszel. A korábbi verzióhoz képest változtattam pár dolgon, így ez lett a végeredmény. Fogadjátok és olvassátok szeretettel.


Köszönöm, hogy kitartotok az oldal mellett, csókszi: Ket


2014. május 24., szombat

A boldogság ára - 2. rész

Drága Bogyókáim, sziasztok!

Már három hete nem jelentkeztem, aminek az volt az oka, hogy új munkahelyen kezdtem dolgozni. Szerencsére nincs okom panaszra, mert minden kolléga nagyon kedves, viszont munka van bőven. Mire hazaérek hulla fáradt vagyok, ezért hét közben nincs időm írni. Hétvégén igyekszem pótolni a lemaradásomat, de elég lassan megy sajnos. Ettől függetlenül a történeteket be fogom fejezni, felesleges emiatt nyugtalankodni. :)

...és ha már a történeteknél tartottunk, meghoztam A boldogság ára 2. részét. Nem lett egy hosszú rész, ettől függetlenül türelmetlenül várom a hozzászólásaitokat. :) Nem is locsogok tovább, jó olvasást a részhez!

Ölellek benneteket, Ket

2014. január 20., hétfő

I'll be your teacher - 2. rész

Drágáim, sziasztok!
Végre, újra itt vagyok és végre nem csak a számat jártatom! :) Meghoztam az I'll be your teacher 2. részét, amiből eddig még nem olvashattatok sokat ( Mivel még csak egy rész készült belőle ), ettől eltekintve azért remélem van, aki elolvassa és örül neki. Emlékeztetőül ITT elolvashatjátok az eddigi részeket.

http://ask.fm/immaculatestoryIndítottam egy úgynevezett Ask.fm akciót. Hogy ez mit is jelent? Most egy napig bármilyen kérdésre válaszolok, legyen az a történetek befejezésével vagy a szereplőkkel, bloggal, kedvencekkel, szerkesztéssel, újításokkal, bármivel kapcsolatban, ami érdekel. :) A bekezdés mellett lévő kis logóra kattintva érhetitek el a blog ask.fm profilját, ahol ugyebár névvel vagy név nélkül is fel tudjátok tenni a kérdéseiteket, vagy a meglátásotokat. Várom a kérdéseiteket. :) 

Nos, nem is fecsegek tovább, jó olvasást, várom a visszajelzéseket! Kattintsatok tovább a rész olvasásához.

Ölellek benneteket, Ket

2013. április 1., hétfő

Megvédelek (...) - 2. rész

Szép napot, sziasztok! Elkészültem a Megvédelek (...) következő részével, amiben Tom már határozottan  többet szerepel. :) Jó olvasgatást nektek, remélem tetszeni fog; a véleményeiteket pedig kíváncsian várom! :) Legyetek jók, lányoknak pedig kevés locsolót! :D
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png
http://www.kepfeltoltes.hu/130330/hhhhhhGGGG_www.kepfeltoltes.hu_.png 
MEGVÉDELEK
- avagy légy kedves különben meghalsz

2013. február 3., vasárnap

Miss Makulátlan 2013 - 2. rész

 
- Erre nem vennék mérget kisasszony - szólalt meg Cathy mellett a sötét idegen.
- Higgye el nekem, lemerném fogadni, hogy most is az életben elért dolgaival kérkedik - forgatta a lány a pezsgőspoharat a kezében - Nem is akartam eljönni, hogy őszinte legyek.
- De mégis itt van.
- Csak a főnököm miatt – rántotta meg csupasz vállait Cathy - Steven szerint ha, megkapom Miss Makulátlan szerepét, az nagyot lendítene a pályámon. Az már más dolog, hogy soha nem voltak nagy álmaim a modellkedéssel kapcsolatban...
- Hm... – bólogatott a sötét alak.
Pár perccel később, mikor a kora nyári este már kezdett hűvössé válni, Cathy az utolsó korty pezsgőjét gyorsan felhörpintette, majd a csendesen nézelődő férfi felé fordult.
- Mindig ilyen titokzatos? - kérdezte a lány összeszorított szemekkel, remélve, hogy úgy jobban ki tudja venni a férfi arcának körvonalait.
- Nem vagyok titokzatos - hallatszott egy halk nevetés a másik féltől, majd az erkély korlátjáról felegyenesedve visszaindult a hatalmas bálterembe - Kezd hűvös lenni – fordult hátra és Cathy végre tisztán láthatta a férfit. Fekete öltönyt viselt, amit pár extra kiegészítővel egészített ki. Haja szőkésbarna, oldalt rövidre nyírt, arca borostás. Hatalmas barna szemei kisfiússá tették arcát, de ez mit sem rontott az egész lényén, a kisugárzásán. Mindent összevetve, igazán vonzó jelenség volt.
- Igen, elég hűvös van – hadarta Cathy zavartan, mikor rájött, hogy tátott szájjal nézte a férfit – Köszönöm, hogy izé, meghallgatott – mondta és villámgyorsan berobogott a férfi mellett a terembe.
Az italpulthoz érve felkapott egy újabb pohár pezsgőt és a tömegben tekintetével Stevent kereste. Kellemetlenül érezte magát, és Miss Makulátlan szerepe sem érdekelte különösebben. Híretlen a terem másik végében megpillantotta főnökét, majd mikor tekintetük összeakadt, egyből megindultak egymás felé.
- Fogok egy taxit és hazamegyek – mondta Cathy és lerakta üres poharát az arra sétáló pincér tálcájára.
- Rendben, rendben, pihend ki magad holnapra! – bólogatott nagyokat Steven – Reggel érted megyek, kilencre legyél készen – adta ki parancsba és már faképnél is hagyta a lányt.

Másnap reggel Cathy álmosan, fájó fejjel ült sminkasztala előtt.
- Nem ártott volna egy uborkapakolás – húzogatta enyhén karikás szemeit – Steven meg fog ölni – sóhajtott és homlokát az asztalra döntötte – Nem akarok menni... – dörmögte szinte érthetetlenül, mikor megcsörrent a telefonja.
- Igen? – szólt bele még mindig kedvtelenül.
- Itt Steven. Egy óra múlva ott vagyok érted, legyél kész, nem akarok várni!
- Szuper...
- Ennyire ne legyél lelkes. Meg fogod nyerni Miss Makulátlan szerepét! - mondta magabiztosan Steven.
- Szuper.
- Nem sokára ott vagyok, gyere le, ne nekem keljen fölmennem érted.
- Értem, értem, szia - tette le a lány a telefont.
Az apró székről felállva nyújtózott egyet és hatalmas szekrénye előtt állt meg. Biztosra vette, hogy Steven egy sokat sejtető ruhát választana neki, de mivel nem volt itt, így nyugodtan bújt bele kedvenc farmerébe és fekete ujjatlan felsőjébe.
- Este elmaradt az uborkapakolás? – nézte rosszallóan Steven a karikákat a lány szeme alatt, mikor beszállt az autóba.
- Elfelejtettem – csukta be maga mögött Cathy a fekete Ford ajtaját.
- Nem akarom elhinni, hogy nem volt egy csinosabb ruhád – rázta mérgelődve kopaszodó fejét.
- Steven, inkább menjünk... – forgatta zöld szemeit a lány.
- Ez így akkor sem jó – dörmögött tovább a férfi.
Kilenc előtt pár perccel érkeztek Bill Kaulitz hatalmas irodaháza elé. A kocsiból kiszállva Cathy elgyötört arccal nézte az ég felé nyújtózó épületet.
- Hányadikra megyünk? - nézett a főnökére.
- Nyugodj meg kedvesem van lift. Nem fog tökre menni a formás lábad - gúnyolódott Steven.
A márványozott előtérben a portához mentek, ahol a portán üldögélő hölgy fölvezényelte őket a 27. emeletre.
Alig telt el fél óra és Cathyt máris behívták az első próbafelvételek elkészítéséhez. Rutinosan mozgott és mosolygott tökéletesen a közeli képek készítésénél. Steven a háttérből mutogatott neki (mint ahogy az összes fotózásán) a tőle megszokott furcsa módon. A képek elkészültével behívták a következő lányt, Steven és Cathy pedig a pár emelettel feljebb lévő kávézóban vártak az eredményhirdetésre. Dél körül szóltak nekik és többi kószáló modellnek, hogy Bill Kaulitz nemsokára elmondja az eredményeket, ezért fáradjanak át az Üvegterembe.
A földtől a plafonig érő ablakoknak hála az egész terem nyári napfényben úszott. Szebbnél szebb lányok álldogáltak menedzserükkel és várták türelmetlenül a végső eredményeket. Percekig még szöszmötölés és beszélgetés zaja visszhangzott a teremben, aztán kinyílt a hatalmas tölgyfaajtó és mindenki elhallgatott. Cathy kíváncsian kukucskált lábujjhegyen a tömegből mikor hírtelen megpillantotta azt a férfit, aki tegnap csak úgy az erkélyen mellé szegődött. A lány tágra nyílt szemekkel figyelte az eseményeket; ahogy a férfi bevonul, majd a terem közepén, az emelvényre fellép és a mikrofon előtt körbenéz a tömegen. Bill megköszörülte a torkát majd belekezdett az ilyenkor szokásos mondókájába. Örülök, hogy eljöttek, sokat kellet várni, nehéz volt a döntés és a többi ehhez hasonló közhelyes mondat után végre a lényegre tért. Cathy még mindig értetlenül nézte a porondon álldogáló bőrdzsekis férfit, mikor az kimondta az eredményt. A tömegből hírtelen egy hangos sikítás hangzott föl, majd rögtön utána sírás követte. Valószínűleg a nyertes lány volt, aki a tömegen átvágva Bill mellé állt a színpadon. Cathynak pár pillanattal később tűnt csak fel, hogy a kiválasztott lány nem más, mint Ria Morgan.
- Azonban... – fordult ismét a mikrofon felé Bill - ...a fotózásra magunkkal kell vinni még egy hölgyet, ha netán Miss Morgannal valami történne, legyen egy beugró modellünk. E téren a választásom Cathy Blackre esett – mondta, és a tömegben álldogáló lányra nézett - Kérem, Miss Black fáradjon Ön is ki – mondta szenvtelen mosollyal az arcán.
A lány alig hitt a fülének. Ki hallott már olyat, hogy egy fotózásra tartalék modell kell?!
Steven rögtön elkezdte a tömegből kifelé lökdösni a lányt, aki az emelvényen a csendesen szipogó Ria mellé állva Billre pillantott és ugyan olyan szenvtelen mosollyal nyugtázva a férfi döntését. 
 http://www.kepfeltoltes.hu/121018/1301839350_90_www.kepfeltoltes.hu_.png
Sziasztok! Most a Miss Makulátlanból hoztam nektek egy új részt; csak, hogy felkeltsem az érdeklődéseteket ezzel a történettel kapcsolatban is. :) A következő friss fejezet A szobalány csókjából lesz, remélem minél hamarabb tudom hozni. Legyetek jók, sziasztok! :)
http://www.kepfeltoltes.hu/121007/ket_www.kepfeltoltes.hu_.png

2012. október 4., csütörtök

A szobalány csókja - 2. rész


http://www.kepfeltoltes.hu/121217/szobal_ny_j_www.kepfeltoltes.hu_.png
- Hogy van Mr. Csipkerózsika? – kukucskáltam be az eddig üresen álló szoba ajtaján. Mark az ágy végénél állt karba tett kézzel, úgy nézte, ahogy Margaret a fiú vállát kötözi.

- A mi kis Csipkerózsikánk még mindig ki van ütve – mondta a fiú és megrántotta a vállát – Nem vagyok orvos, de szerintem nem komoly a sérülése.

- Valami megvághatta – egyenesedett fel az ágy mellől a szakácsnő és kisimította a ráncokat a kötényén – Dr. Rockbell majd alaposan megvizsgálja. Én most csak bekötni tudtam, de lehet, hogy kellene adni neki fájdalomcsillapítót, ha felébred. May, van munkád estére? Vissza kell mennem, lezárni a konyhát, elindítani a...

- Nem, szerencsére mindennel végeztem. Majd én figyelek rá este, menjen csak nyugodtan.

Margaret bólintott, és mielőtt kiment volna a szobából hozzátette, hogy ha átázna a géz, tegyek rá új kötést. Azonnal helyeseltem, mire elmosolyodott és becsukta maga után az ajtót. Nem sokkal később Mark is elment, mert elmondása szerint hulla fáradt volt és alig bírta nyitva tartani a szemét...

Na persze...

Mark távozása után kényelembe helyeztem magam (már amennyire kényelmes lehet, egy műanyag szék), onnan néztem még egy darabig az alvó férfit. Az eső még mindig zuhogott, a villámok néha megvilágították a szobát, a dörgéstől pedig az ablakok is berezonáltak. Sajnos a kényelmes pozícióm hamar kényelmetlenné vált, úgyhogy inkább felálltam és a szobába kezdtem mászkálni. Akarva, akaratlanul is, fene tudja, de odaléptem az ágyhoz, leguggoltam és úgy vizsgáltam az idegent. Az éjjeli szekrényen álló lámpa megvilágította az arca egyik felét, mire a szájában lévő piercing megcsillant. Kicsit zavarba jöttem, mikor feltűnt, hogy percek óta a száját bámulom, szinte pislogás nélkül. Megráztam a fejem, és elléptem az ágy mellől.

- Hé... – Hallottam a hátam mögül a kába hangot. Visszafordultam, és láttam, hogy ’Csipkerózsika’ a fejét fogja és mormol valamit értetlenül.

- Hogy érzed magad? – léptem újra közelebb az ágyához – Elvesztetted az eszméleted.

A fiú nem mondott semmit csak zavartan felült és a zsebében kezdett matatni.

- Hol a telefonom? – kérdezte ingerülten, miután a zsebeit háromszor átkutatta – Hol van a kibaszott telefonom?

- A telefonod ott van melletted – böktem az éjjeli szekrény felé – a kocsid pedig a személyzeti parkolóban áll.

A srác leszállt az ágyról, arrogánsan végig nézett rajtam és a telefonját a nadrágja zsebébe dugta. Felszisszent, mikor végigsimított a sebesült vállán, nagy levegőt vett és az ajtó felé botorkált. Ahogy elment mellettem akkor tűnt fel igazán, hogy kb. két fejjel magasabb nálam.

- Igazán sajnálom, biztos rengeteg dolgod van, de nem engedhetlek ki a szobából – mondtam epésen és elálltam az útját.

- Na ne szórakozz velem – vakkantott és kikerülve a kilincsért nyúlt.

- Mint mondtam nem engedhetlek ki – kaptam gyorsan a kilincs után és újra elé álltam. - Ha a főnök megtudja, hogy egy idegen... – kezdtem bele, de félrelökött az ajtóból, aminek köszönhetően nekiestem a falnak és bevertem a kezemet. Nem kellett több, a düh teljesen elborította az agyam.

- Na idefigyelj seggfej! – pöcköltem meg a sebes vállát, mire felnyögött és a bekötözött vállához kapott. - Rohadtul nem tudom miért vagy ennyire tahó azzal, aki csak segíteni próbál. Feküdj vissza az ágyba és várd meg az orvost!

- Mégis miféle orvost? – nevetett fel keserűen – Nincs szükségem semmilyen orvosra!

- Oh, igen. Hát persze, hogy nincs. Nem is tudom ki ájult a karjaimba, úgy, mint egy hercegnő – kuncogtam hangosan, a kezemet a szám elé kapva. A következő pillanatban már a hosszú ujjai fonódtak a csuklóm köré, úgy bámult egyenesen a szemeimbe. Látszott rajta, hogy nagyon feszült, bár nem tudtam, hogy ez a fájdalom miatt van, vagy tényleg ennyire fontos dolga van. Ideges volt, de még mennyire!


~ Szívesen olvasnám a véleményedet a történettel kapcsolatban. :)

Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!