2007. 04. 10. - à la Ket

...vagyis ahogy én éltem meg a koncertet

Délelőtt 10 óra körül értünk fel a családdal Budapestre. Eredetileg úgy volt, hogy Adryval, Szatival, Dodival és a többiekkel a SYMA csarnok előtt találkozunk, de közbejött pár dolog. Pontosabban két VIP belépő. VIP belépőket lehetett nyerni a koncertre, amit Adry és következő nap Dodi meg is nyert. :) Nekik délután a Vivában volt jelenésük, átvenni a jegyeket beszélni egy kicsit a műsorban.
Azon a héten az Interaktív című műsorban (az megy még amúgy?)

Szerencsére azért így sem maradtam egyedül. Ancsival a bejárat előtt találkoztunk (megjegyzem, amint odaért hozzám leejtette a telefonját és darabokra esett :D). Már akkor rengetegen voltak, tényleg piszok hosszú sor állt. Nagy beszélgetés közepette sétáltunk a kordon mellett a sor végére, mikor valaki elkezdte kiabálni a nevemet. Teljesen ledöbbentem, úgy éreztem magam, mint egy sztár (na jó, azért nem úgy :D). Átmásztunk mindketten a kordonon, Bettyvel és Grétivel is személyesen összeismerkedtünk. :) Attól kezdve pedig csak vártunk és vártunk, párszor felhívott Adry és elújságolta, hogy mi történik körülöttük és mondta, hogy a koncertkezdés előtt tudunk találkozni. Ha jól emlékszem, akkor 18:30 körül volt kapunyitás, hát mondanom sem kell, amint beértünk Bettyék elkezdtek a lépcső felé rohanni. Ancsival nagy hevesen kezdtünk nekik kiabálni, hogy: Ne arra, erre! Vicces volt. Elég jó helyet sikerült kifognunk (már ha az jónak számít, hogy a gyomorszájadba a kordon csövét készülnek bepasszírozni). A lényeg a lényeg, a színpad előtt álltunk, és ott is voltunk kb. Lola (Jézusom tényleg, Ő volt az ’elő zenekar’) fellépése közepéig. Akkor szólt Adry, hogy beértek a csarnokba, menjünk hátra hozzájuk, mert Ők tuti nem tudnak előremászni hozzánk. Nagy nehezen átvágtuk magunkat a tömegen, sikerült pár szintén netes ismerőssel összefutni, úgyhogy Ők is jöttek utánunk.

Hát, mondanom sem kell, milyen kiabálások keretében ugrottunk egymás nyakába mikor odaértünk hozzájuk. Iszonyat jó érzés volt emlékszem. Évekig beszélgetsz emberekkel MSN-en, telefonon és mindemellett még leveleztetek is (bizony, rendes papír alapú levélre gondolok :D), és most pedig végre élőben találkozhattok! Piszkosul jó érzés. Percekig lógtunk egymás nyakába és próbáltunk közös képeket csinálni, amik valljuk be, botrányosak lettek, mégis kincsként őrzöm őket.

Lola énekelt még pár számot, amire egyáltalán nem figyeltünk, de ez érthető is gondolom. Aztán jöttek a srácok és filmszakadás részemről. Olyan hangulat volt, olyan volt a légkör, hogy nem lehetett másra figyelni ❤ Mindenki tombolt, az egész csarnok dübörgött. halványan rémlik valami arról, hogy jó párszor ordítottam azt Gustavnak címezve: Mézes bödön. Igen-igen, tényleg fura, de akkoriban, mint törzsgyökeres Gu rajongó adtam pár becenevet szegénykének... :D Évekig hívtuk mindannyian így a drágát. Ez egy sajátos szóhasználat volt, legalábbis részemről. :)

A koncert vége felé a srácok jó szokásukhoz híven, törölközőt, félig üres vizes palackokat kezdtek dobálni a tömegbe. Mindenki nyújtózott, mindenki meg akart szerezni valami kis ereklyét. Szerencsénk volt. Szati apuja elkapta Georg flakonját! Mint valami indián törzs, úgy jártunk esőtáncot a flakon körül. Ja és nem, itt szeretném leszögezni, hogy nem, nem nyaltuk körbe az üveg száját... :D

A koncert sajnos véget ért. Adrynak és Dodinak sietnie kellett, ugye a találkozó miatt. Könnyes búcsút vettünk egymástól és elváltak útjaink (persze nem örökre ;). Kifelé a csarnokból vettem egy plakátot (a bejegyzés elején láthatjátok, melyik kép van rajta :), és Bettytől is kaptam három Gustavos posztert. ❤ A többiekkel még maradtunk egy darabig a csarnok előtt, de aztán nekem is mennem kellett. Mégis csak egy 2 órás út állt előttünk a családdal...

Rengeteg emlékem fűződik a 2007. április 10-ei dátumhoz. Bátran ki merem jelenteni, még 6 évvel később is, hogy eddigi életem egyik legjobb napja volt. :) Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg és sokakkal végre személyesen is találkozhattam. Az a nap úgy volt tökéletes, ahogy volt, még ha 2013-ra kicsit be is porosodtak az emlékeim.

Köszönöm srácok a rengeteg szép emléket! Bearanyoztátok a kamaszkoromat!