Dancing With the Stars - 4. tánc

Szép napot, drágák! A bejegyzés címe bizonyára sokatokat meglep. Nos, a helyzet az, hogy nem tervezem 'feloldani' a szünetet ennél a történetnél, de a minap olyan hangulatba kerültem, hogy muszáj volt írnom hozzá. Arra jutottam, hogy ha máskor is elkap a hév, akkor írni fogok hozzá. Hogy ez mikor és milyen gyakran lesz nem tudom. Remélem van aki még emlékszik rá, de akinek ez esetleg ismeretlen lenne, az itt elolvashatja az eddig elkészült részeket:  Bevezető (0. tánc) // 1. tánc // 2. tánc // 3. tánc.

Szeretném megköszönni a 34 (!) pipát, amit az előző bejegyzéshez kaptam. :) Nagyon-nagyon jólesik, hogy ennyire tetszett a rész, bevallom, nekem is az egyik kedvencem lett. A folytatás, pontosabban a következő friss fejezet a Miss Makulátlanból várható.

Befejeztem, nem is locsogok tovább, jó olvasást kívánok, legyetek jók. Ölellek benneteket: Ket ♥    

~ 4. tánc ~

Dancing With the Stars - 3. tánc

 

A kameraman kihajolva a szerkezete mögül intett, mire Rebekka vezetésével megindult a sor. A szívem a torkomba dobogott, nem tudom mikor volt utoljára, hogy ennyire izgultam. A színpadra érve hatalmas mosoly terült szét az arcomon, őszintén reménykedtem, hogy nem tűnik nagyon műnek.

Mindannyian a korábban elpróbált helyünkre álltunk be, elől a lányok, mögöttük szorosan a fiúk. A két műsorvezető a szokásos bevezető szöveg után a zsűri bemutatásával folytatta. Olyan ismert és elismert emberek ültek a kritikusok székében, mint Tiffany Adler, aki több mint 20 évig versenyszerűen táncolt és szerzett Németországnak számtalan érmet. Mellette Bob Gebauer ült. Ő évek óta egy táncszínház vezetője és koreográfusa. A harmadig tag pedig Peter Unger volt, aki színházi jelmeztervező a mai napig. Miután mind a hárman elmondták a véleményüket a műsorról, és sok sikert kívántak a versenyzőknek; utána következtünk mi. Mármint a táncosok és partnereik megismertetése.

A párosok a nevük hallatán előre léptek pár lépést és hatalmas mosollyal, intenzív integetés kíséretében bámultak a kamerába.

- A kilencedik párosunk Bill Kaulitz és csodálatos partner nője, Lora Jäger! – A sorból kilépve, mosolyogva integettem a TV nézőknek, Bill pedig egyik kezével hátulról átkarolva, szorosan közelebb húzott magához és szabad, tetovált kezével integetett.

Miután mind a tíz párt bemutatták, a színpadról levonulva a ’lihegőbe’ ültünk le. Az első pár Rebekka és Ben volt, akik a kisfilmjük vetítése alatt fel is vették a kezdő pozíciót a színpadon és a kezdésre vártak. Mi a színfalak mögött egy kis monitorból figyelhettük a táncokat, aminek őszintén nagyon örültem, mert így legalább egy kis bátorságot meríthetek a többiekből.

A kisfilm befejeződött, a közönség elhallgatott és a zenekar elkezdte a jól ismert dallamot játszani. Rebekka és Ben egyszerre lendültek bele a bécsi keringő szárnyaló, temperamentumos táncába.

- Bennek pocsék a tartása – súgta közelebb hajolva Bill.

- Rebekka gyönyörűen táncol. Lehet, hogy nekünk is keringővel kellett volna kezdenünk... – szuggeráltam a kis monitort.

- Tudod, hogy erről nem mi döntünk – emlékeztetett Bill – Meg amúgy is. Szuperek vagyunk! – veregetett hátba kedvesen.

- Igazad van – fordultam felé mosolyogva.

Rebekkáék a tánc után a zsűri elé álltak, akik (ahogy Billnek is feltűnt) Ben tartására panaszkodtak. A maximális 30 pontból 23 pontra értékelték a kűrt.

- Gyönyörű voltál – öleltem magamhoz szorosan barátnőmet, mikor a lihegőbe értek.

- Köszönöm – viszonozta az ölelésem – eszméletlen érzés ott táncolni – tette hozzá még mindig lihegve.

- Biztasd egy kicsit, rettentően izgul – bólogatott Bill karba tett kézzel.

Rebekka hírtelen elengedve Billre pillantott.

- Bill? – nézett rá gyanakvóan- Mond csak, van barátnőd? Esetleg barátod? – tette hozzá halkabban, mire egy jól célzott rúgással találtam el barátnőm bokáját.

Bill egy pillanatig értetlenül nézte a kis színjátékunkat, aztán egy buja mosollyal hozzátett:

- Nincs. Se ez, se az – emelgette a szemöldökét és visszaindult a lihegőbe.

- Rebekka, ezt miért kellett? – sóhajtottam egy nagyot.

- Nem tudom. Csak kijött – vont vállat a szőkeség.

A lihegőbe visszaérve leültem Bill mellé és egy halk „Bocsi, nem úgy értette” mondatot motyogtam neki.

- Nem gond – rázta a fejét – Az évek alatt már hozzászoktam, hogy melegnek titulálnak az emberek. Ők sajnos sose fogják megtudni milyen szerető is vagyok igazából – kacsintott rám kihívóan, mire fülig pirultam.

A műsor (akármennyire nem akartam) gyors tempóban haladt és mikor a nyolcadik pár lépett színpadra, Billel már a színpad mellett kellet várnunk.

- Ideges vagy? – kérdezte nevetve az ujjtördeléseimet nézve.

- Dehogy, miből gondolod? – kérdeztem flegmán, mikor Bill hírtelen a két tenyere közé fogta az arcomat és egyenesen a szemembe bámult.

- Csodásan fogsz táncolni – mondta olyan határozottsággal, hogy simán elhittem neki. Egyikőnk sem pislogott, úgy néztünk egymás arcába.

- Ti jöttök – jött oda hozzánk egy fiatal lány, hatalmas fülhallgatóval a fején – Álljatok be a helyetekre.

A hangra Bill hírtelen elkapta az arcomról a kezét és a válla fölött bólintott a lánynak. Karon ragadott és a színpad felé húzott.

Miután a kisfilmünknek (amit a táncpróbánk második napján vették föl) vége lett, a színpadon kigyúltak a fények, és felcsendült a pörgős dallam. A fogaim között halkan motyogtam egy ’ Öt, hat, hét és!’-t, mire Billel egyszerre belekezdtünk a táncunkba.

A próbák alatt is nagyon jól táncolt, de most elképesztő volt. Az összes lépést és az emelést szinte hibátlanul kivitelezte, egyszer kellett csak felhívnom a figyelmét a tartásra. Határozott volt és céltudatos. Egy pillanatra úgy éreztem, ha mindig így fog táncolni, tuti a dobogós hely.

A záró mozdulatunk után hatalmas tapsviharba kezdett az egész nézőtér. Éljeneztek és megállás nélkül tapsoltak. Bill a földről fölhúzva szorosan magához ölelt és a közönség felé fordulva meghajoltunk.

A zsűri előtt állva izgatottan vártuk a véleményüket.

- Remek tánc volt, szinte a filmben éreztem magam! – kezdte Tiffany – Bill, figyelj kicsit jobban a tartásodra és a sarkadra. Ha ezeken tudsz javítani, következő alkalommal még jobb lesz!

- Egyetértek Tiffanyval – bólogatott Bob – Ahhoz képest, hogy kezdő táncos vagy, ez egy nagyon szép produkció volt! Lora, a koreográfia tetszett, kicsit filmbeli volt, kicsit saját. Sikerült Bill tudásához formálni. Tetszett.

- Én a tánchoz keveset értek – szólalt meg végül Peter – de ha az emberből olyan érzést vált ki egy táncos produkció, hogy legszívesebben Ő is táncra perdülne, az nem lehet olyan rossz, nem igaz?

A kritikákat hallgatva meg voltam elégedve magunkkal, és ahogy néha-néha Billre néztem Ő is így volt vele. A pontokra várva, még a műsorvezető hölgy kérdezett tőlünk pár dolgot az edzéssel kapcsolatban, aztán újra a zsűri asztala felé fordultunk. Tiffany 9, Bob 8 és Peter is 9 pontot adott.

A 26 pontunkkal boldogan öleltük meg egymást újra a színfalak mögött.

- Látod, mondtam, hogy sikerünk lesz – borzolta össze a hajam, miközben kedvesen a fejemet simogatta.

● Sziasztok! Amint látjátok elkészültem a legújabb résszel. :) Nem valami hosszú, de azért remélem tetszeni fog. A következő friss még nem tudom melyik történetből lesz, de A szerelem ára a nagy esélyes. :) További szép napot nektek, sziasztok!

Dancing With the Stars - Szereplők

Sziasztok! Nagyon örülök, hogy voltak akik válaszoltak az előző bejegyzésben feltett kérdésemre, nagyon köszönöm! :) Nekik hoztam mutatóba először a Dancing With the Stars szereplőit. Akik szeretik saját maguk elképzelni a karaktereket, azok ne olvassák tovább a bejegyzést! ;)

Dancing With the Stars - 2. tánc

- Lora, én ezt nem bírom! – robogott be mellettem barátnőm a lakásba és az asztalra vágta a táskáját.

- Neked is szép napot Rebekka – mondtam csak úgy mellékesen.

- Ez a Ben Kaufmann egy két ballábas, kényes seggfej!

- Ben Kaufmann? Ugyan arról a személyről beszélünk? Oda és vissza vagy érte... – kihúztam egy széket és leültem vele szembe. Éreztem, hogy ez egy hosszú beszélgetés lesz.

- Voltam! – helyesbített – Csak voltam oda és vissza – nagy levegőt vett és az asztalra hajtotta a fejét.

- Elmeséled mi történt? – tettem fel a felesleges kérdést, hisz tudtam, mindjárt folytatja is a mondanivalóját.

- Jaj, Lora, olyan boldog voltam, hogy vele táncolhatok, hisz ismersz. Tudod, hogy minden filmjét láttam, sőt még a pénztárcámban is van kép róla. Holnap biztos, hogy ki fogunk esni – hadarta már-már kétségbeesetten. 

- Rebekka egy kicsit érthetőbben, ha kérhetem – nem tudtam elképzelni, hogy mi gond lehet Bennel.

- Mit tud Ő a táncról? Mi jogon mer kioktatni engem úgy, hogy a tánchoz egyáltalán nincs semmi köze... Elhiszem, hogy híres, de... de... áh, felidegesít! – nagy levegőt vett és újra visszadöntötte a fejét az asztalra.

- Hé, te nagyszerű táncos vagy – simogattam meg a karját – mióta az eszedet tudod, táncolsz. Egy ilyen férfi nem fog kifogni rajtad, ebben biztos vagyok.

- Komolyan? – nézett rám csillogó szemekkel.

- Komolyan – mosolyogtam rá biztatóan.

Pár pillanatig csak nézett maga elé, de aztán hatalmas mosolyra húzódott a szája:

- Igazad van. Tehetséges vagyok és gyönyörű – mondta nevetve és hátradobta hosszú szőke haját – Tuti, hogy tovább jutunk a következő élő show-ra, na és miért?

- Mert tehetséges vagy – mondtam már én is nevetve.

- Pontosan! – csapott egy hatalmasat a levegőbe, aztán elégedetten sóhajtott. Végre visszatért az igazi Rebekka. – Na, de most te jössz!

- Én jövök? – néztem rá értetlenül.

- Tudod... milyen egy meleg sráccal táncolni? Nem fura? – könyökölt az asztalra, állát a tenyerébe helyezve.

- Mi? Meleg? – pislogtam még mindig értetlenül, mikor végre nagy nehezen leesett mire gondol – Mármint, hogy Bill?

- Persze, ki más?!

- Te jó ég, nem! Bill nem meleg! Nagyon nem – ráztam hevesen a fejem, miközben a táncpróbáinkra gondoltam. Fel se merült bennem, hogy Bill esetleg ’más’. Szenvedélyes és olyan kisugárzása van, amitől az utca másik végén állók is felfigyelnek rá. Lenyűgöző jelenség. Teljesen biztos voltam benne, hogy Bill a nőket szereti... De még, milyen szenvedéllyel.

- Tényleg? Szinte biztos voltam benne, hogy olyan meleg, mint a nap – gondolkodott hangosan barátnőm a plafont bámulva – Komolyan nem az? – nézett vissza rám bizonytalanul.

- Hidd el Rebekka, nem az.

- Hát jó. Ha az lenne sem az én gondom lenne, nem igaz? Na de most mesélj egy kicsit, milyenek a próbák? Jól táncol? – lelkesedett fel Rebekka és kíváncsian fürkészte a tekintetem.

- Döntsd el te magad holnap az adásban – mosolyogtam sokat mondóan, mire Rebekka huncutul párszor megemelte a szemöldökét.

*

Alig volt fél óránk az élő show kezdéséig, Bill mégis olyan nyugodt volt, mintha csak arra várna, mikor kell a sarki közértbe lemennie. Értem én, hogy hozzá van szokva a közönséghez, de mégis, legalább egy kicsit izgulhatna (azzal megnyugtatna).
Kb. két órával ezelőttig nekem sem volt semmi bajom, de mikor Bill felhívott, hogy a helyszínes főpróbán nem tud ott lenni, levert a víz. A Tokio Hotel hosszú idő óta újra együtt, teljes pompájába mutatkozott a székház előtt várakozó riporterek, fotósok előtt. Természetesen nem kerülhették el a kérdéseket, a ’rövid’ interjúkat sem. Bill az összes próbán nagyon jól táncolt, semmi gikszer nem volt soha, de most az elő show-ról beszélünk, ahol a jó szereplés, a tovább jutás a cél. Tegnap még én vigasztaltam Rebekkat, hogy minden rendben lesz, de azt hiszem, most nekem lenne szükségem, egy jó nagy adag bátorításra.
- Nem találok szavakat – zökkentett ki a gondolataimból egy hangos nevetés – olyan pedig ritkán van.
- Tom, most mond azt, hogy nem vagyok olyan mint Danny Zuko – igazította meg világos kardigánját Bill és az újonnan érkező bandatagok felé fordult.
Teljesen egyértelmű volt, hogy ha valaki a You're the one that I want számra táncol, akkor milyen lesz a fellépő ruhája. Billen egy fekete farmer volt, szintén fekete rövid ujjú felsővel és egy vajszínű kardigánnal, aminek az oldalán egy nagy bordó 'B' betű volt felvarrva. A haja hátra volt fésülve és a borostájától is megszabadult. Tetszett a Bill Kaulitz féle Danny Zuko.
- Lora, ők a barátaim és a testvérem – mutatott végig a három srácon, akik mosolyogva nyújtották felém a kezüket és bemutatkoztak.
- A táncparkett mellett ülünk, szóval szeretnék egy pajkos kacsintást a műsor közben – mondta Georg és jól láthatóan, már-már színpadiasan rám kacsintott.
- Rendben, meglátom, mit tehetek – mondtam és ugyan úgy, mint ő, visszakacsintottam.
- Mielőtt elfajulnának a dolgok, ideje lenne leülnünk a helyünk – bökött a fejével Gustav az üresen ácsorgó asztal felé.
- A műsor utáni VIP bulin majd találkozunk – mondta Bill és a három srác egy intés keretében megindultak a székeik felé.
- 10 perc és kezdünk. Sorakozzatok fel a színpad mellett oldalt – szólt hozzánk az egyik szervező lány és már el is tűnt a nagy sietségben.
- Oké Bill – fordultam hirtelen felé – mond, hogy te is izgulsz, kérlek. Sose táncoltam még ennyi ember előtt, arról nem is beszélve, hogy a TV-n keresztül milliók fognak nézni. Ha valamit elrontok tuti YouTube sztár leszek.
- Nyugodj meg, minden rendben lesz, jó páros vagyunk – karolta át a vállam és bátorítóan közelebb húzott magához.
- Legyen igazad...
A táncosok és partnerük szépen sorba beálltak egymás mögé, várva a jelre, amikor kivonulhatnak a táncparkettre. Rebekka a sor elején állt, gyönyörű kék színű nagyestélyi ruhájában, onnan integetett magabiztosan felém. Bárcsak én is ilyen összeszedett lennék...
- 1 perc és felvétel!

 

● Sziasztok! Végre itt egy friss rész, tudom, illet volna valami jó részt írnom, ha már ilyen rég nem volt friss, de most ennyi telt tőlem, sajnálom. Remélem azért tetszett, a következő friss A szerelem árából várható. :) További szép napot nektek, sziasztok! :)

Dancing With the Stars - 1. tánc

A sajtótájékoztató után volt egy kis összejövetel, ahol mindenki összeismerkedhetett a partnerével és a munkatársakkal. Természetesen hallottam már Billről és az együtteséről, de az alapokon kívül nem sok mindent tudtam róluk. Voilà! Itt a remek alkalom, hogy bepótoljam a lemaradásomat. Levettem egy pezsgőspoharat a legközelebbi pincér tálcájáról és a partneremet vettem célba.
Fekete ing volt rajta, ami szinte a köldökéig ki volt gombolva. Hatalmas színes tetoválása virított a mellkasán, amit láncokkal próbált takargatni. A fülében és a szájában karikák sorakoztak, amik ezüstösen csillogtak mikor nevetett. Szőke haja kissé már le volt nőve, de még így is tökéletesen mutatott.
- Ne haragudj – kopogtattam meg a vállát, mire hátranézett. Nem voltam egy égimeszelő, de Bill mellett, még apróbbak éreztem magam. Minimum két fejjel magasabb volt nálam.
- Á, szia! – Mosolyodott el, elővillantva tökéletes, fehér fogsorát.
- Beszélhetnénk?
- Persze – visszafordult a férfihez, akivel az előbb beszélt és elköszönt tőle. Pár lépéssel arrébb megálltunk és Bill is elvett egy tele pohár pezsgőt a pincértől.
- Meg kellene beszélnünk pár dolgot az órákkal kapcsolatban – kezdtem bele.
- Csupa fül vagyok – mondta és belekortyolt az italába.
- Az edzések délután háromtól, hétig tartanának. A Fenster stúdióban fogunk táncolni, ugye tudod, hol van?
- Meg fogom találni – bólogatott nagyokat pislogva. Jó pár pohár pezsgőt megihatott már.
- Rendben, ennek örülök – mosolyodtam el halványan. Nem voltam benne biztos, hogy megtalálja, sőt. Holnap reggel valószínűleg arra sem fog emlékezni, hogy milyen stúdiót kell keresnie. – Holnap délután háromkor találkozunk. Ne merj késni!
A Billel való gyors beszélgetésem után hamar el is jöttem. Nem voltam hozzászokva az ilyen felhajtásokhoz, bár be kellett látnom, a műsor után valószínűleg sok ehhez hasonló rendezvényre meg fognak hívni.
Hazaérve egy forró zuhany után bekapcsoltam a laptopomat és az ágyra dőlve keresgéltem videók után. Megnéztem pár Tokio Hotel koncert részletet, puszta kíváncsiságból. Boldogan vettem észre, hogy Billnek nagyon jó mozgása van, és a ritmusérzékével sincs baj. Lehet, hogy nem is lesz ez az egész olyan nehéz...

*

- Áú áúúcs! – a kiabálásra hirtelen megálltam és rá néztem. Bill görnyedve a jobb szemét tapogatta. – A hajad. A copfod azt hiszem kicsapta a szememet.
Értetlenkedve pillantottam rá, de mikor rájöttem, hogy forgás közben csaphattam meg véletlenül, elnevettem magam.
- Jaj, ne haragudj, véletlen volt – sajnálkoztam kuncogva és egy csinos kis kontyot csináltam a fejem tetejére.
- Örülök, hogy ilyen nagyon jól mulatsz.
- Bocsánat – nevettem már hangosabban, mire Bill is halványan elmosolyodott.
- Ugye nem folyt ki? – hajolt le hozzám nagyokat pislogva könnyes szemmel.
- Nyugi, a helyén van.
- Akkor jó – felegyenesedett és párszor megtörölte a szemét – Mikor fogunk zenére táncolni?
- Ha már az alapokat megtanultad. Az élő show-ra a táncot már zenére fogjuk gyakorolni.
- És melyik számra gondoltál? – kérdezte könnyedén és a padlóra ülve kényelembe helyezte magát.
- Hé, hé, nincs pihenő! Állj fel, még csak egy órája csináljuk.
- Épp az előbb nyomorítottál meg – mutatott a szemére – Pihennem kell.
Elmosolyodtam. Teljesen máshogy viselkedett, mint előző nap a kamerák előtt. Haja kócos volt, arca borostás. Sötét nadrágban és fehér mintás pólóban volt. A nyakláncrengetegét még érkezésekor levetettem vele, kész életveszély olyan bizsukészlettel táncolni.
- Kíváncsi vagy, milyen zenét választottam? – hagytam kicsit pihenni.
- Gondolom nem Tokio Hotelt, ha-ha-ha – nevetett színpadiasan, a, ha-ha-ha minden szótagját egyre hangosabban mondva.
- Nahát, és tényleg nem – csaptam a térdemre – Miből jöttél rá?
- Tudod, sok mindenhez értek – mosolyodott el kihívóan, aztán normális hangnemben hozzátette – Szóval?
A magnóhoz érve elindítottam a You're the one that I want című számot mire Bill elismerően csettintett.
- Jó választás. Pörgős szám és sok ember szereti.
- Igen, én is így gondolom – dőltem háttal szekrénynek, amin a magnó volt – Erőteljes és dallamos. Tökéletes szám rockyhoz.
- Próbájuk meg zenére – adta ki szinte parancsba és a szekrénytől elhúzva maga elé állított – Számolj!
Pár pillanatig vártam a zenét hallgatva, majd elkezdtem számolni:
- Öt, hat, hét és! – Bill a kezét a csípőmre tette és erőteljesen megforgatott, majd visszarántott.

● Sziasztok! Itt az első rész, tudom, itt még nincs semmi érdekes, de remélem azért tetszeni fog. :)

Dancing With the Stars - Bevezető

*Ring-ring*

Álmosan nyúltam az éjjeliszekrényemen hangosan rezgő telefon után. Lassan a fülemhez emeltem és bágyadtan beleszóltam:

- Igen?

- Szia Lora! – hadarta gyorsan Rebekka levegő után kapkodva - Nem fogod elhinni, amit mondani, fogok! Vá, annyira izgatott vagyok, hú!

Ez a viselkedés annyira jellemző volt rá. Kislány korunk óta barátok vagyunk, már-már testvérien ragaszkodunk egymáshoz.

- Nyugodj meg, így nem értek semmit – ültem fel az ágyamban miközben sikeresen elnyomtam egy ásítást.

- Oké oké, lenyugszom – hallottam, ahogy a telefon másik végén kifújja a levegőt – Szóval, most hívott Andrea. Hallott egy pletykát, ami már-már nem is pletyka, hanem igaz. – mondta színlelt nyugodtsággal a drámai hatás kedvéért.

- És mi azaz eszméletlen pletyka?

- Nem fogsz hinni a fülednek!

- Rebekka, a lényeget légyszi.

Pár pillanatnyi szünet után Rebekka nagy levegőt vett és végre kimondta:

- Szerepelni fogunk a Dancing With the Stars új évadában!

A hír hallatán nagyokat pislogva bámultam körbe a szobában. Egyből nem éreztem már magam álmosnak.

A Dancing With the Satrs Németország egyik kedvenc TV műsora, jó pár évadot megélt már. A show lényege, hogy profi táncosok híres, neves emberekkel táncolnak minden hétvégén hétről-hétre. Rebekkaval nagyon szerettük a műsort, sokszor beszéltünk róla, milyen lenne azon a színpadon táncolni.

- Mi? Andrea ezt honnan tudja? Ha csak pletyka, akkor fölösleges beleélni magunkat - próbáltam racionálisan felfogni a dolgokat.

- Nem, nem, nem! Andrea már a biztos táncosok között van, felkérték rá érted!? – lemertem volna fogadni, hogy miközben ezeket mondja, hatalmas mozdulatokkal gesztikulál hozzá. Tipikus Rebekka.

- De mi, hogy kerülünk a képbe?

- Jaj már! Andrea megkérdezte, kik azok a táncosok, akik még szerepelni fognak a műsorban. Na és akkor mondott minket is a fazon! Rebekka Spiegelt és Lora Jägert. Úristen! Alig bírom elhinni!

Oké, most már kezdtem én is reménykedni, hogy a hír mégis csak igaz.

*

Pár nappal később bizony minket is megkeresett Hans és hivatalosan is felkért a műsorra. Tanítsuk meg táncolni híres partnerünket. Rebekka és én is nagyon szívesen (és az még enyhe kifejezés) elfogadtuk az ajánlatot, alig vártuk, hogy elkezdjük a tanítást. Ami viszont a táncnál is jobban izgatott jelenleg az az, hogy kivel kell hónapokon át együtt dolgoznom. Mikor erről kérdeztem Hanst, mosolyogva csak annyit mondott: „Majd a hivatalos sajtótájékoztatón kiderül.”

Rebekkaval, a kis színpad előtt ülve vártuk, hogy elkezdődjön a sajtótájékoztató. Az agyam megállás nélkül kattogott, annyi gondolat cikázott a fejemben. Mi van, ha nem leszünk egymásnak szimpatikusak, ha nem bírunk együtt dolgozni? Mi van, ha egy igazi két ballábas sztárt kell, mondjuk szambázni, megtanítanom?

- Nyugi Lora – tette Rebekka a kezét a combomra. Hihetetlen volt, hogy a barátnőm ilyen helyzetben mennyire más. Ha valakinek elmondanám, hogy hogy viselkedik, miket szokott csinálni mikor ketten vagyunk, azt hiszem az illető a képembe röhögne. Itt ült mellettem teljesen nyugodtan, és elegánsan, hosszú szőke haját szoros copfba fogva. Meg nem mondaná róla az ember, hogy alapból egy nagyszájú, hiperaktív, cserfes lány.

- Nyugodt vagyok, teljesen.

- Azt látom – mosolygott vissza rám.

A színpadon ekkor megjelent a műsor házigazdája, mire a mögöttünk sorakozó újságírók gépei vakuzni kezdtek. Elmondta a szokásos dolgokat, hogy mennyire örül, hogy a show ilyen népszerű és, hogy reméli még legalább ennyi évada lesz a műsornak. A kezemet ropogtatva vártam, hogy, végre kimondják a partnerem nevét. Szerencsére nem sokáig kellett már várakoznom, a műsorvezető felkonferálta a táncosokat a színpadra.

- Most következzék az est legizgalmasabb pillanata, jöjjenek Németország új táncos csillagai!

A műsorvezető először a táncos nevét mondta, majd egy kis szünet után a híres párjáról is lerántotta a leplet. Az illető a háttérből előlépve, az újságíróknak integetve lépett a táncpartnere mögé vagy elé.

A szívem egyre gyorsabb tempóban kezdett ütni, mikor a mellettem ácsorgó Rebekka mögé beállt az egyik kedvenc színésze. Hatalmas mosollyal az arcán adta mindenki tudtára: Neki van a legklasszabb partnere.

Attól féltem mindenki meghallja, olyan hangosan kalimpált a szívem, mikor a konferanszié az én nevemet mondta ki:

- Lora Jäger táncpartnere az a fiú lesz, aki csak a műsor kedvéért tért haza Los Angelesből!

Los Angelesből? – gondoltam magamban izgatottan, és próbáltam felidézni olyan valakit, akiről tudtam, hogy kinn él.

- A Tokio Hotel frontembere, Bill Kaulitz hölgyeim és uraim!

A fényképezőgépek eszeveszett módon kezdtek kattogni, ahogy Bill integetve elsétált előttük. A kis emelvényre fellépve, nem törődve a három kis lépcsőfokkal, egy pillanat alatt előttem termett, aztán egy halk „Helló” kíséretében beállt mögém.

Oké, szóval Bill Kaulitz. Végül is... lehetne rosszabb – töprengtem.

● Sziasztok! Hú, be kell valljam, már nagyon régóta gondolkodtam ezen a sztorin. :) Nem voltam benne biztos, hogy jó lenne még egy történetbe belekezdeni, de na. Ameddig van ötletem, addig nincs nagy gond. :D Nem lesz hosszú, 10 maximum 15 részt tervezek belőle (persze ez változhat). Remélem ez a történetem is tetszeni fog és majd olvassátok. :) További szép napot, sziasztok!