2013. július 28., vasárnap

Miss Makulátlan 2013 - 14. rész

Sziasztok! Megírtam az új részt, bár sajnos elég rövid lett, ettől függetlenül azért remélem tetszeni fog. :) További szép napot, és ne menjetek ki a kellemesen hűvös házból, piszok meleg van kinn.
Ölellek benneteket! :)


~ 14. rész ~

Cathy nem gondolta meg magát. Steven, különösen Margot Keller engedte el nehezen a fiatal lányt, de az eddig ismeretlen határozottság Cathy tekintetében is aggasztotta őket. Nem tudtak mit tenni, beletörődtek, hogy Cathy nem akar többé modell lenni.
A lány az első pár hónapban utazgatott, majd Berlintől a lehető legmesszebbre költözött. Egy apró kisváros mellett döntött a Bajor Alpok lábánál, ahol jó a levegő, kedvesek az emberek és senki nem emlékezteti Bill Kaulitzra...
A Billel való találkozása teljesen felforgatta az életét. Annyira jól indult minden, de egy értelmetlen félreértés miatt csúnya véget ért el sem kezdődött kapcsolatuk. A régi időkből egyedül Tommal tartotta a kapcsolatot és beszéltek néha. Cathy sohasem kérdezett Billről, Tom pedig nem mondott semmit. Tom nagyon jól tudta, hogy a lánynak testvére óta egy épkézláb kapcsolata sem volt, tudta, hova bújt el a lány és arról is tudott, hogy Cathy és Bill között egy olyan ’kapocs’ alakult ki, amit soha nem tudnak eltörölni... 


- Anya, anyuci! Megkapom azt a teherautót? – Apró kéz kulcsolódott Cathy keze köré, ami kissé megrántotta azt.
- Majd születésnapodra szívem – simított végig kisfia fején gyengéden a lány.
Ray mosolya édes volt és huncut, hatalmas barna szemekkel... Szinte teljesen olyan volt, mint az apja.
- Hat nap múlva lesz a szülinapom ugye? – számolta apró ujjain a hátra lévő napokat.
- Bizony. És azt tudod hány éves leszel?
- Nem, azt sajnos nem tudom – rázta meg pici fejét Ray lemondóan.
- Négy éves leszel – guggolt le kisfiával szembe Cathy – El tudsz addig számolni igaz?
- Igen, igen – lelkendezett Ray és ujjain mutatva számolni kezdett – Egy, kettő, három, négy. Négy éves leszek.
- Ügyes vagy kincsem, nagyon ügyes – mosolygott Cathy és szorosan magához ölelte kisfiát.
- Akkor megkapom azt a teherautót? – kérdezte csillogó szemekkel Ray, mikor anyja elengedte.
- Azt szeretnéd?
- Igen! Meg azt a lézerfényes helikoptert is, amit múltkor láttunk! Hú, azt nagyon szeretném!
- Rendben, megkapod mind a kettőt, ha betartod, amit kértem.
- Tudom, tudom – grimaszolt Ray - Mindig húzzam fel a kabátot, ha az oviba kimegyünk játszani.
- Bizony, mert ha megfázol, nagyon szomorú leszek.
- Nem akarom, hogy szomorú legyél – csimpaszkodott anyja nyakába Ray és szorosan megölelték egymást.
Mikor Cathy, Ray első születésnapja előtt elmondta Tomnak, hogy gyereke született - méghozzá Billtől – a rasztás kis híján sokkot kapott. Másnap reggel már Cathy kis háza ajtaján dörömbölt feldúltan, összezavarodva. Addig a pillanatig nem akarta elhinni, ameddig saját maga nem győződött meg róla, hogy Cathy valóban anya lett.
- Nem hazudtam Tom – mondta, mikor halkan becsukta Ray szobájának ajtaját.
- Cathy, erről Billnek tudnia kell! A picsába is, van egy gyereke, aki amúgy irtó aranyos!
- Nem akarom, hogy tudjon róla, legalábbis még nem. Bízom benned, hogy nem árulsz el.
- Ő a testvérem, nem is hiszed, emennyire nehéz volt azt eltitkolnom előle, hogy néha beszélünk – idegesen mászkált fel-alá a konyhában Tom.
- Kérlek Tom...
- A fenébe Cathy!
- Tudom, hogy nem fogod elmondani neki.
Tom betartotta a szavát, és nem szólt Billnek. Rendszeresen beszéltek telefonon, Tom mindig érdeklődött Ray növekedéséről, hogylétéről, később pedig Ray is megismerhette – igaz, csak telefonon keresztül – Tom bácsit. 
 

Cathy miután otthagyta Rayt az óvodában, a helyi rendelőbe sietett ahol dolgozott. A kis város doktorának volt asszisztense lassan már két éve. Szerette a munkáját, itt emberek közt lehetett, és meg is becsülték, amit csinált.
- Cathy, töltsd ki Susanne néni adatlapját kérlek – szólt a doktornő, nem sokkal Cathy érkezése után.
- Jöjjön velem - karolt az idős hölgy a lány karjába és a kis íróasztalához vezette. Részletesen kikérdezte a nénit, a szedet gyógyszereiről, a mennyiségükről és az azóta megjelenő panaszairól, fájdalmairól. Miután vért vett tőle, és teljesen kitöltötte Susanne néni kórlapját, visszament a doktornő kórtermébe.
- A lábai még mindig nagyon fájnak, az egyszerű reuma gyógyszer, amit szed, már nem segít neki - lapozgatta a papírokat Cathy - Szerintem erősebb gyógyszerek kellenének neki. Viszont a múltkori szürke hályog műtéte jól sikerült, jobb a látása.
- Köszönöm Cathy, hagyd csak itt a papírokat, mindjárt fel is írom a megfelelő gyógyszereket – mondta Dr. Berg és elvette a lánytól a papírokat.
Cathy munkaideje reggel kilenctől, délután háromig tartott. A rendelőből rendszerint bement a városba, bevásárolt, vagy egyszerűen csak sétálgatott, majd négy órára elment Rayért az óvodába.
- Szervusz Cathy, holnap találkozunk – nézett fel számítógépe mögül a doktornő, mikor a lány három óra után pár perccel elköszönt főnökasszonyától – Üdvözlöm a kis Rayt!
- Átadom – intett a lány és kilépett a késő őszi délutánba.
Kabátját szorosabbra fogta maga körül, és magában azon mosolygott, hogy Rayt folyton megszidja, ha nem húzza fel a kabátja cipzárját, miközben Ő egy könnyű kis vékony kabátban mászkál ilyen hűvös időben.
A hideg és az egyre erősödő szél kezdett elviselhetetlen lenni, mikor menekülés gyanánt besietett a legközelebbi szupermarketbe. Kocsiját maga előtt tolva araszolt a sorok között, Ray kedvenc müzlijét keresve, mikor a tekintete egy ismerős szempárral találkozott.
Percek teltek el, mire felfogta, hogy rég nem látott, rasztás barátja – akinek rasztái bizony teljesen eltűntek – áll vele szemben.
Az első pillanatnyi sokk után mosolyra húzódott mindkettejük szája.
- Annyira régen láttalak – szólt a lány, mikor megállt az ex-rasztás előtt.
- Tudom... – húzódott félmosolyra a szája, majd végignézett Cathyn – Sokat változtál.
- Ezt én is mondhatnám. Eltűntek a tincseid.
- Egy kis változás – vont vállat Tom.
- Na, és hogy kerülsz ide? Nem is gondoltad, hogy meglátogatsz? – kérdezte kissé szemrehányóan a lány.
- De, persze, hogy gondoltam rá. Meg akartalak látogatni, csak...
- Csak?
- Itt van Bill is – mondta Tom, miután nagy levegőt vett.
Cathy szemei teljesen elkerekedtek, szíve eszeveszett ütemben kezdett dobogni.
- Bill itt van a városban? – nyögte alig hallhatóan.

6 megjegyzés:

  1. Úristen! Ezt nem teheted velem.. esküszöm mindjárt sírok.. Jézusom.. szóhoz se jutok.. sokkot kaptam O.O Cathy-nek gyereke született Billtől .. Még a hideg is kirázott :DDD♥♥ Ez eszméletlenül hihetetlenül durvaaa!! És ahaaj .. még most sem hiszem el :DD
    Előre félek, hogy mi fog történni, ha találkoznak.. mert ugye találkoznak? :DD
    Jaahaaj! Nem bírom ki! Siess a következő résszel lécci lécci!!!!! ^^. ♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy szóhoz sem jutsz. :D Tényleg jó, hogy ezt váltotta ki belőled a részt. :)) Igen, annyit elárulhatok, hogy találkozni fognak, és Ray is MAJD találkozni fog az apjával... ;)
      Holnap vagy holnapután jön is a következő rész. :) ♥

      Törlés
  2. Szia!
    Nem is tudom hol kezdjem... talán ott,hogy imádom a Miss Makulátlant. Először a táncosat olvastam,de azt amit láttam felakasztottad a szögre,talán még a szobalány csókját is olvasta,vagy azt máshol....? Pff...
    Szóval nagy nehezen rávettem magam,hogy adok egy esélyt a sztoridnak. Nem szöszöltem csak bloglistában rányomtam az első bejegyzésre. Nem tudom melyik volt,szerintem az ahol Riát megszúrta medúza. Talán... Szóval kb. azóta olvasom a Miss Makulátlant és IMÁDOM! Tényleg nehéz engem levenni a lábamról,de tényleg ezt a sztorit ülve lehet csak olvasni. Mindég nagyon várom a folytatást és remélni tudom,hogy jó hosszú lesz (és én meg nem kötöm fel magam az izgalomtól). Egy szónak is száz a vége: CSÓKOM ÉS ÖLELÉSEK♥!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Eszméletlen jól esnek a szavaid; az, hogy ennyire tetszik ez a történet! Köszönöm szépen a kedves szavakat, el se tudom mondani mennyit jelent egy-egy ilyen kedves hozzászólás. Még egyszer köszönöm, és én is remélem, hogy nem kötöd fel magad az izgalomtól. :)
      Ami a hosszúságát illeti, hát, már nincs sok hátra...
      Még egyszer köszönöm! ♥

      Törlés
  3. Keeet! Meddig sokkolsz még!?? Amúgy a kissrác irtó cukiii!!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, bocsi; azt hiszem szeretem sokkolni az embereket. :D

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.