2013. március 12., kedd

Miss Makulátlan 2013 - 5. rész

 
Cathy másnap hajnalban, alig pár óra alvás után ébredt. Az előző este történései, különösen az utolsó percek eléggé felzaklatták a lelki világát. Tudta nagyon jól, hogy Billnek nincsenek hátsó szándékai, de mégis, benne összekuszált dolgokat (akár akarattal, akár a nélkül). Egy biztos, kellemetlenül fogja érezni magát ha újra látja.
Hatalmas bőröndjébe már tegnap délután bepakolt, így már csak a legfontosabbak hiányoztak belőle. A tükrös szekrény előtt ácsorogva gondolkodott, a mai, utazáshoz legkényelmesebb szerelésén. Végül egy rövid farmernadrág és egy teljesen egyszerű fekete top mellett döntött.
Fő a kényelem!’ – gondolta magában Cathy, és lesietett a legközelebbi újságárushoz. A kis bódéban vett pár magazint, a repülőn úgyis lesz ideje elolvasni őket. Gyorsan a kasszához sietett, mikor megpillantott egy ismerős arcot. A címlapon Ria mosolygott rá, felette hatalmas betűkkel: "A tökéletes, Miss Makulátlan" Gyorsan felkapta és kifizette az újságok árát.

A taxiban gyorsan átlapozta azt a magazint, amelyben Riáról is írnak. Mint kiderült, a vele készült interjú során Bill is jelen volt, így Ő is válaszolt pár kérdésre. Elmondásuk szerint nagyon várják, hogy együtt dolgozzanak, biztos sikerre viszik az új termékeket közösen. Cathyt furcsa érzés kerítette hatalmába olvasás közben. Nem akart Miss Makulátlan lenni, de most mégis, örült volna, ha vele készül interjú, és együtt mondhatnák Billel, hogy sikeresek lesznek. Ezen a kényelmetlen érzésen az sem segített, hogy a cikk végén egy hatalmas közös kép volt Riáról és Billről, amire annyi volt ráírva: ’Lehet, hogy nem csak munkakapcsolat lesz köztük? Izzott a levegő!’
- Szuper... – motyogta alig hallhatóan.
Cathy mikor kilenc előtt az irodába ért Ria már ott sürgött, forgott.
- Áh, Cathy! – rohant a lány felé a szőkeség és megölelte - Annyira szép ez a nap! Olyan boldog vagyok!
- Igen, veszem észre – mosolygott Cathy Ria hiperaktív viselkedésén - Többiek?
- Nem tudom – vont vállat - Gondolom, nemsokára jönnek, aztán mehetünk is a reptérre. Végre eljött ez a nap! – ismételgette magát megállás nélkül.
Negyed órával később megjelent Bill és még jó pár kellékes. Ria szemmel láthatóan örült az érkezésének, körülötte lebzselt egész idő alatt. Úgy viselkedett, mint egy kislány, karácsonyeste a fa alatt.
- Köszönni luxus? – tette fel Cathy a költői kérdést és bevágta bőröndjét a taxi csomagtartójába.

A repülő téren is változatlan volt a helyzet. Ria úgy tapadt Billre, mintha pillanatragasztóval lenne hozzáragasztva. Az igazság az (amit Cathy is próbált beismerni saját magának): Mint a legtöbb férfi, Bill is élvezte Ria közelségét. Fiatal és gyönyörű lány volt. Nem csoda, hogy emberek tucatja fordult utána az utcán... és ezzel a kislányos stílusával még jobban közelebb tudott férkőzni a férfiakhoz.
- Mi bosszant ennyire?
Cathyt hírtelen Bill hangja zavarta fel szövevényes gondolataiból.
- Neked is szép napot - gúnyolódott a lány.
- Oh, én már köszöntem neked az iroda előtt – legyintett Bill - de te valamibe nagyon el voltál mélyülve. Még a szemöldöködet is ráncoltad – mutatott a lány fejére – Jobbnak gondoltam, ha nem zavarlak.
- Igen, az lehet, de amint látod már visszatértem a földre.
- Vettem észre – válaszolt epésen Bill - Jól aludtál?
- Köszönöm kérdésed, igen, tökéletesen - hazudta a lány. Magának se akarta beismerni, de az a tegnap esti baráti/búcsú (nevezzük, úgy ahogy akarjuk) puszi nagy hatással volt rá.
- Akkor valószínűleg az ébredéssel volt baj.
- Parancsolsz?
- Nem vagy valami pompás formában. Mármint nem külsőleg, külsőleg mindig tökéletes vagy – vont vállat Bill - a modoroddal gondok vannak.
- Köszönöm – vakkantotta durcásan Cathy és otthagyta Billt.


Fél órával később a repülőn ülve várták az utasok a felszállást. Billt és Riát nem látta sehol, na nem mintha érdekelte volna, hogy hol vagy mit csinálnak... Miután felszállt, az első üresen álló székbe zuhant, elővette a reggel vásárolt magazinokat és olvasni kezdett.
A repülő lassan kezdett emelkedni, a házak az emberek egyre kisebbek lettek, míg végül teljesen eltűntek. Cathy kicsatolta övét, és ott folytatta az olvasást, ahol felszállás előtt abbahagyta...
- Leülhetek ide igaz? – jelent meg hírtelen egy fura srác Cathy üresen álldogáló ülése mellet, és válaszra sem várva levágódott a lány mellé.
- He? – nézett értetlenül a férfira Cathy. Haja rasztás, arca borostás. Valószínűleg idősebb volt pár évvel a lánynál, az arca mégis kisfiús volt. Ismerős volt, Cathy biztos volt benne, hogy látta már valahol.
- Eddig ott ültem – bökött a fejével egy kövér, horkoló férfi felé – Ez a hely valahogy szimpatikusabb volt... – mosolyodott el. Cathy tuti biztos volt benne, hogy látta már azelőtt.
- Értem – válaszolt a lány és újra belemerült az újságok színes betűi közé.
- Áh, hogy is lehettem ilyen pofátlan! Tom vagyok, Tom Kaulitz, biztos hallottál már rólam – vigyorgott tovább.
- Értem – bólogatott a lány.
- Látom nincs valami jó kedved...
- Hát ez nem igaz! – csapta az újságot a térdére – Ma mindenkinek az én modorommal van baja?! – förmedt rá a mellette ülőre Cathy.
- Jól van, jól van, nyugi édes. Meg se szólalok többet - adta meg magát Tom.
Egy ideig bírta is tartani a száját, de végül csak megszólította újra a lányt:
- Na, és téged hogy hívnak?
- Mit érdekel...? – kérdezte cinikusan, az olvasást egy perce sem megszakítva.
- Tetszik ez a tüzes temperamentum. Talán latin származású vagy?
- Jaj, fogd már be – nyögte kissé lemondóan a lány.
- Azért csak elmondhatnád, hogy hívnak – mosolygott továbbra is Tom.
- Áh! Pihenni és olvasni szeretnék, ha nem tűnne fel!
- Feltűnt – vigyorgott megállás nélkül a rasztás - Gondolom, te vagy az egyik sminkes.
- Mi van? – nézett végre Tomra Cathy. Kezdte elveszíteni a türelmét. - Nem vagyok sminkes! Úgy nézek ki mint egy sminkes?
- Most, hogy így mondod... – nézett végig a lányon, majd kajánul elvigyorodott.
- Áh, hagyjuk... – adta fel végül Cathy, az újságot összecsapva a kis ablak felé fordult, és a felhőket kezdte bámulni. Néhány pillanattal később, mikor a repülő lejjebb ereszkedett a felhők eloszlattak és előtűnt a gyönyörű kék óceán a sok apró szigetecske. 
http://www.kepfeltoltes.hu/121018/1301839350_90_www.kepfeltoltes.hu_.png 
Halihó, sziasztok! Itt a legújabb rész a Miss Makulátlanból, remélem tetszeni fog. :) Jó olvasgatást és nem utolsó sorban köszönöm a kitöltött kérdőíveket! :) További szép napot, sziasztok! :) 
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png

4 megjegyzés:

  1. ÁÁ!:D ez nagyon jó lett! :D siess a kövivel! ;)

    VálaszTörlés
  2. Hahahahaaa :DD te jó Isten :DD szakadok :'DD úgy imádom az ilyen " egymás vérét szívjuk " részeket :D
    Nagyon jó rész lett mint mindig ♥♥
    És hát .. khmm igen .. valaki féltékeeeny :PPP hahahaaa :DD
    Aztán sietni a következővel mert .. mert :DD ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, köszönöm, örülök, hogy ez is tetszett :D
      Nos igen, a féltékenység jó dolog (bizonyos helyzetekben :D)
      Remélem pár nap és tudom hozni a folytatást :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.