2014. február 10., hétfő

Miss Makulátlan 2013 - 23. rész

Szép napot bogyókák, sziasztok!
Végre valahára, nagy nehézségek árán (Igazából csak időhiány miatt), kicsit megkésve, de meghoztam a Miss Makulátlan utolsó előtti részét. Sok mindent nem tudok és nem is akarok hozzáfűzni, csak talán a szokásos szövegemet: Jó olvasást hozzá, és várom a véleményeiteket. :)

Legyen szép a hetetek, Ölellek benneteket, Ket



~23. RÉSZ~

- Akkor holnap találkozunk, szervusz! – intett Dr. Berg Cathynek, majd drága bőrdzsekijét a vállára terítve, kilépett a kis rendelőből.
Cathy az íróasztala mögött rendezgetett néhány papírt, majd Ő is szedelődzködni kezdett, több-kevesebb sikerrel.
Ideges volt, rengeteg gondolat és érzés cikázott benne, a holnapi nappal kapcsolatban... Számtalan kérdés kavargott a fejében, mégis mindközül egy volt, amiről – pontosabban - akiről többet szeretett volna megtudni.
- Hey – hallatszott Tom meglepett, vidám hangja, a vonal túloldaláról – Ezt is megértem, hogy Te hívsz fel!
- Bocs, hogy nem hívlak fel minden apróság miatt – válaszolt Cathy, miközben a rendelő öreg ajtaját próbálta bezárni.
- Oké, most mond azt, hogy zaklatlak, mert gyakran felhívlak - mondta Tom tettetett sértődéssel, majd kedvesebben folytatta – Miért hívtál? A holnap miatt idegeskedsz?
Cathy szívverése egy pillanat alatt a duplájára gyorsult. Holnap szerda, azaz Billel fog találkozni...
- Esetleg... tudnánk beszélni?
- Nem tetszik, ahogy ezt kérted. Most komolyan, baj van?
- Nem, nem, különösebben nincs baj, csak lenne néhány kérdésem. Mandyvel kapcsolatban... – tette hozzá Cathy néhány pillanattal később.
Tom nem válaszolt rögtön. A vonal túl végéről hallani lehetett, ahogy lemondóan sóhajt egyet.
- Ezeket a kérdéseidet szerintem Billnek kéne feltenned...
- Kérlek, Tom! – tört ki a lányból az aggodalom - Nagyon bizonytalan vagyok a holnappal, Billel és úgy mindennel kapcsolatban.
- Jó, rendben – sóhajtott beleegyezően Tom – De ezt nem telefonon kéne megtárgyalnunk.
- Épp most végeztem a rendelőben, de még van egy kis elintéznivalóm a bankban. Mit szólnál, ha Ray ovija előtt találkoznánk egy óra múlva?
- Ovi, egy óra múlva. Oké. Nem fogok késni!
- Köszönöm Tom.


- Mikor jön már? – türelmetlenkedett Ray az óvoda előtt ácsorogva.
- Most már bármelyik percen ideérhet – nyugtatta fiát Cathy és őszintén reménykedett benne, hogy Tom tényleg hamarosan odaér.
- Anyuci, szeretnék hintázni.
- Most nem tudunk elmenni, Tom ide fog értünk jönni, és ha nem talál itt minket, akkor szomorú lesz.
- Tényleg? – nézett anyjára Ray hatalmas csokoládébarna szemekkel.
- Bizony.
- Azt nem akarom – rázta buksiját tagadóan Ray – Akkor, ha hazaértünk, hintázhatok?
- Igen, akkor egy picit igen – adott egy puszit gyengéden fia homlokára Cathy.
A következő pillanatban hatalmas csikorgás közepette állt meg előttük egy hatalmas, sötét autó.
- Késtem, bocsi! – kiabált ki Tom a letekert ablakon, mire Cathy mosolyogva csak a szemét forgatta.
A lány Rayt hátraültette, bekötötte a biztonsági övét, Ő pedig Tom mellett, az anyósülésen helyezkedett el.
- Ahhoz képest, hogy ez egy kis város, jó nagy forgalom van – nézett körbe az ex rasztás, mikor kifordult az óvoda parkolójából.
- Kis város? Több mint 200 000 lakosa van!
- Berlinben pedig 3 és fél millióan laknak – pillantott a lányra napszemüvege fölött Tom.
- Igaz, Berlinhez képest tényleg kis város – adta meg magát Cathy.
- Na, és Ray, milyen volt az ovi? Sokat játszottál? – nézett hátra Tom a kisfiúra, egy piros lámpánál várakozva.
- Igen, délután festettünk – újságolta jókedvűen és hátizsákjából egy kissé összegyűrt képet vett elő – Anyuci, nézd meg!
Cathy hátranyúlt és elvette fiától a festményt, majd alaposan tanulmányozni kezdte.
Négy alak szerepelt a képen. Magára és Rayre könnyen ráismert és mellettük Tomot is többé-kevésbé felismerte, viszont a kép sarkában egy aranyhajú, áthúzott alakra lett figyelmes. Tudatalattijában megszólalt egy hang, de elkergette azt a bizonyos gondolatot. Nem lehet, hogy az a kis figura...
- Elmondod, kik vannak rajta? – fordult kissé hátra Cathy és fia elé tartotta a festményt.
- Ez én vagyok, a picike, ez pedig Te anyuci – magyarázott Ray a képen mutogatva – Ez itt Tom. A nagy autóját is lefestettem.
- És Ő? – kérdezte kissé bizonytalanul a lány az áthúzott alakra mutatva.
- Ő ott volt mikor Mattnél voltam. Tudod akkor volt az a nagy tűz, meg sok-sok tűzoltóautó! - Válaszolt kissé szemrehányóan Ray, hogy emlékeztetni kell anyját egy ilyen dologra - A szülinapi bulimra is eljött, de nem hozott ajándékot.
- De miért festetted le?
A kisfiú néhány percig gondolkodott, majd egy vállrándítással magyarázni kezdett:
- Hát, nem tudom miért, csak úgy eszembe jutott. Tetszettek a fura ruhái.
Cathy és Tom egy pillanatra összenéztek. Tisztában voltak vele mindketten, hogy kit ábrázol az a kis szöszi emberke.
- És miért húztad át? Elmondod?
- Mert Te mindig szomorú vagy tőle – ráncolta pici szemöldökét Ray.
A lány meggyötörten sóhajtott egyet, igyekezett visszatartani könnyeit, amit fia kijelentése idézett elő. Megsimogatta Ray puha arcát, majd újra előre fordult és az utat kezdte bámulni.
- Nem jó dolog Cathy, ha Ray így gondol a saját apjára – jegyezte meg Tom halkan, mikor leparkolt Cathy lakása előtt.
- Tudom, nagyon jól tudom – túrt bele csokoládébarna hajába a lány és hátradöntötte fejét.
Szóval Ray úgy gondol Billre, mint egy emberre, aki fájdalmat okoz az anyukájának. Persze, máshogy nem is gondolhatna, hisz amit Ő látott, az csak annyi, hogy Bill megjelenése szomorúvá teszi az anyukáját.
Cathy nagy levegőt vett, majd kifújta. Ennek az állapotnak holnaptól vége. Elmegy Billhez, kibékülnek és boldogan élnek hármasban, míg meg nem hallnak... Keserűen felnevetett. Nem tudta pontosan miről is akar Bill beszélni vele, de Tom szerint megtette az első lépést a békülés felé... és ha ez igaz, Cathy sem fog ezentúl a büszkesége miatt ellent mondani neki. Igazából, ha akarna, se tudna tovább nemet mondani neki, hisz szereti. Évek óta, mióta csak megismerkedtek.
- Anyuci, hintázni akarok! Megígérted! – ütögette meg szemrehányóan Ray anyja vállát.
Ray. Amióta megszületett, Ő a legfontosabb... és neki apa kell! Egy példakép, akire felnézhet, akinek elmondhatja a fiús dolgait, ha nagy lesz. Ki is lehetne tökéletesebb erre a szerepre, ha nem Bill?
- Igen, megígértem – válaszolt fiának a lány, de gondolatai teljesen másfelé jártak.
Milyen lesz majd, ha hármasban, Billel együtt jönnek le hintázni? Egyáltalán... itt maradnak? Vagy visszaköltöznek Berlinbe? Raynek az lenne a legjobb, ha a megszokott helyen maradna a barátaival, legalább addig, amíg nem jár iskolába. Tényleg... milyen nyelveket tanuljon az iskolában? Cathy a franciához ragaszkodik, de vajon Bill is egyetért ezzel, vagy kötözködni fog? Ezt majd mindenképpen meg kell beszélniük. Na és persze ott van még...
- Cathy?!
Tom hangja megzavarta a lány gondolatait és a jövővel kapcsolatos terveit. Kíváncsian fordult az ex rasztás felé.
- Tessék? Mondtál valamit?
- Csak annyit, hogy ne húzzuk tovább az időt – válaszolta, és lökött egyet a hintán, Ray pedig egyre magasabbra repült – Mi aggaszt?
Hát persze. Ő már rég a jövőt tervezgeti, pedig még semmi sem biztos. Jelen helyzetben a legnagyobb akadályt Bill jelenti, aki éppenséggel vőlegény.
- Mesélj nekem Mandyről.
- Mi? – nevetett fel hitetlenül Tom – Még mindig Mandy miatt nyugtalankodsz?
- Már, hogy ne nyugtalankodnék! – Dőlt hátra Cathy a hinta melletti korlátnak – El se tudom képzelni, mit gondolhat, mikor Bill felbontja az eljegyzésüket. Miattam. Borzalmasan érzem magam már a gondolattól is...
- Most, de tényleg most utoljára mondom – rázta meg kissé dühösen a fejét Tom - Nem szeretik egymást! Sohasem voltak szerelmesek egymásba. Próbáld már bevésni abba a szép fejedbe ezt a három szót!
- Te most kioktatsz? – mosolyodott el alig láthatóan a lány.
- Igen, valami olyasmit csinálok – rántotta meg vállait az ex rasztás és Ray unszolására még magasabbra lökte a hintát.
- Legyél egy kicsit önző – szólalt meg újra néhány perc múlva Tom – Ne másra gondolj, csak magadra. Ha ez nem megy, akkor gondolj a fiadra.
Tom ezzel a mondatával betalált Cathy szívébe. Tény, hogy kellemetlenül érezte magát attól, hogy miatta lesz vége Bill és Mandy jegyességnek, de ezek az érzései hamar elszálltak, mikor eszébe jutott Ray és egy teljes, boldog család képe.
Jólesően fellélegzett és határozottan Tomra mosolygott.
- Igazad van. Önző leszek.
- Ez a beszéd!
- Anyuci, nézd! – Ray csilingelő hangja megtörte a kellemetlen téma keltette hangulatot. Mindketten a kisfiú felé pillantottak – Ott egy pók! Meg akarom nézni! – mutatott a hintaállvány sarkában hálóját szövögető pókra.
- Na gyere – mondta Tom és egy pillanattal később már Rayyel a karjában elemezték az aprócska állatkát - Szereted a pókokat? Nem félsz tőlük?
- Nem félek tőlük. Ők nem bántanak.
- Igazán? – kérdezte Tom meglepett hangon – És hol alszanak?
- Jaj, te semmit sem tudsz? – Nevetett fel Ray és tovább kezdett magyarázni a pókokról és alvási szokásaikról, de a lány nem figyelt rá. Figyelmét egy alig pár méterre tőlük álló, szőke, borostás alak vonta el.
Szíve pánikszerűen kalapálni kezdett. Ő nem lehet itt, ma Berlinben kéne lennie, holnap kéne visszaérnie... Cathy ijedten nézett Tomra, aki még mindig Ray csicsergését hallgatta, majd visszafordult az alak felé.
Távol álltak egymástól, a lány mégis pontosan látta Bill minden egyes arcvonását. Sugárzott belőle a megvetés, az értetlenség és a csalódottság. Alig láthatóan megrázta fejét, napszemüvegét feltéve a parkoló irányába sietett.
- Bill, várj! - Cathy pánikszerűen kiáltott utána, amire Tom is felfigyelt.
- Bill? – kérdezte értetlenül, de mikor felismerte a távolodó alakot, teljesen elsápadt – A picsába!
A következő néhány perc szinte egy pillanatnak tűnt. Tom gyorsan átadta Rayt a lánynak, majd testvére után indult.
- Maradj itt, majd hívlak! – kiabált még hátra egyet a válla fölött, mielőtt Ő is eltűnt volna a hatalmas panelház mögött.
- Anyuci, mi a baj? – kérdezte Ray értetlenül, mikor meglátta anyja könnyes arcát.
- Semmi, szívem, minden rendben – hazudott a lány.

15 megjegyzés:

  1. Jaajjj basszus. Itt is ugyanaz történt mint anno még a szigeten. A lehető legrosszabbkor bukkant fel Bill. Mert.. nos lehet, hogy nem így van.. de én úgy gondolom most Bill azért nézett úgy mert megint azt hiszi, hogy Tom és Cathy együtt van... pedig ahahahaha.. nem hiszem el. És baszki egyre jobban félek, hogy végül mégiscsak lesz valami morzsácska egy apró részletecske belecseppentve az utolsó részbe. Pedig azt nem szeretném.. :D Azt szeretném, ha végre happy end lenne a vége. Bill és Cathy na meg persze Ray is megérdemlik a békés csalási életet. Remélem nagyon hamar hozod a következő részt ami már az utolsó.. aaahhaaj nem akarom :((((♥
    Úgy szeretem őket :DD♥♥♥♥
    Tessél sietni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Billnek tehetsége van, hogy a legrosszabb pillanatokban bukkanjon fel. Szegényke... :D
      Olyan sokat nem kell várni az utolsó részre mint erre, igyekszem hamar hozni, hogy mindenki megnyugodjon (Vagy ismét elküldjön melegebb éghajlatra a befejezés miatt.)
      Örülök, hogy megszeretted Őket, ettől függetlenül azért remélem elégedett leszel a befejezéssel. :) ♥

      Törlés
  2. Ajjj mi lesz velem ha ennek a történetnek vége lesz? :( ráadásul van egy olyan érzésem hogy nem lesz happy end, mert egy rész alatt nem hiszem hogy minden tisztázódik, dehát ki tudja :DD mindenesetre remélem azért tervezel még Billes történeteket, mert én személy szerint csak ezért a történetért jártam ide mindennap :D mert ha Tokio Hotel fanfic-ről van szó nagy ritkaság a hetero történet, főleg amiben Bill a főszereplő. de ettől függetlenül azért elolvasom majd a többi történeteidet is mert nagyon jól tudsz írni :) de siess majd ezzel a résszel <3 már nagyon kiváncsi vagyok :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is köszönöm Lilly a dicséretet! :) Másodszor pedig megnyugtatásként írom, hogy van tervbe egy néhány részes történet, amiben Bill lesz a főszereplő. Oh, és természetesen az is hetero lesz. :)
      Ettől függetlenül remélem a nem Billes történeteim is tetszeni fognak, a folytatással pedig igyekszem! :)

      Törlés
  3. alig hiszem el, hogy a következő rész már az utolsó lesz. annyira fog hiányozni a történet! azért remélem, hogy boldog befejezést szánsz neki. (kinek mi a boldog. :D) mondjuk, akkor sem foglak utálni, ha nem épp happy end lesz, mert a szomorú (itt is megint; kinek mi a szomorú) végeket is szeretem. :D csak épp ehhez nem tudom elképzelni. :DD
    de tök jó, mert ott lesz a Boldogság ára! ^^ már most imádom! *______*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja, meg amúgy nem csak azért nem utálnálak, mert szeretem a szomorú véget is... te írod a történetet, te döntöd el, milyen lesz. :))) ezt tiszteletben kell tartani.

      Törlés
    2. A helyzet az, hogy szeretem a szomorú befejezéseket... :D De igyekszem úgy lezárni ezt a történetet, hogy Ti is és én is elégedett legyek.
      Annak pedig, hogy nem utálsz, ha esetleg nem lesz happy end, nagyon örülök és köszönöm. :)

      Törlés
  4. Ahhrrr...így befejezni ezt a részt
    Már kezdem úgy érezni, hogy direkt csinálod..:)
    Na mind1
    amúgy nagyon jó rész lett..:)
    Annyira aranyos benne Ray..
    Teljesen magam elé képzeltem mikor átadta a festmény és magyarázkodott, hogy ki van a képen..
    Nagyon aranyos személyiséget varázsoltàl Raynek..:3
    És igen nekem is nagyon fog hiányozni ez a történet..és ha esetleg nem boldog lesz a vége akkor kitudja lehet hogy ebből is lesz második évad..bár kétlem én biztos vook benne h happy end lesz
    Így tovább és siess a kövivel mert már nagyon várom..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett a rész! :)
      Ray a kedvenc karakterem, ha fogalmazhatok így, róla szeretek a legjobban írni. Bár néha picit nehéz, mert a környezetemben nincs ennyi idős kisgyerek, így nemigazán tudom, hogy miket is mondanak, vagy csinálnak. Ettől függetlenül azért próbálkozom hitelesen átadni a jellemét. :)

      Törlés
  5. nagyon joooo lett kivancsi vagyok mikor lesz a 24. resz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :) A 24. rész nem tudom mikorra lesz kész, igyekszem vele, ahogy időm engedi.

      Törlés
  6. Na, végre eljutottam odáig, hogy elolvassam ! (: Nagyon jó lett, viszont majdnem sírtam..ismét. :( Egyszer Ray miatt (örömömben), mert annyira zabálnivaló, egyszer pedig Bill miatt, mert csalódott és szomorú volt. :'( Nagyon várom a kövit és nem tudom elhinni, hogy az már az utolsó rész lesz ! :') Annyira szeretném, hogy ez végre Happy End legyen !!! <3 Konkrétan "bele fogok halni", ha nem az lesz !!! (Nem tudom, miért, de vannak rossz előérzeteim... Ket ! Gondolj legalább Ray-re !!! <3 Puszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De édes vagy, örülök, ha ilyen érzéseket váltott ki belőled a rész. :)
      Igyekszem a folytatással, de nem tudom megígérni, hogy pár napon belül kész leszek vele. Egy kis türelmet kérek... :))

      Törlés
  7. Válaszok
    1. Atya világ, elgépeltem szegény lány nevét! :D Bocsánat, igen, Nina lett volna Mandy eredeti neve, de inkább a Mandy mellett döntöttem. Egy kicsit belezavarodtam, azonnal javítom!
      Köszönöm, hogy jelezted! :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.