- Hogy van Mr. Csipkerózsika? – kukucskáltam be az eddig üresen álló szoba ajtaján. Mark az ágy végénél állt karba tett kézzel, úgy nézte, ahogy Margaret a fiú vállát kötözi.
- A mi kis Csipkerózsikánk még mindig ki van ütve – mondta a fiú és megrántotta a vállát – Nem vagyok orvos, de szerintem nem komoly a sérülése.
- Valami megvághatta – egyenesedett fel az ágy mellől a szakácsnő és kisimította a ráncokat a kötényén – Dr. Rockbell majd alaposan megvizsgálja. Én most csak bekötni tudtam, de lehet, hogy kellene adni neki fájdalomcsillapítót, ha felébred. May, van munkád estére? Vissza kell mennem, lezárni a konyhát, elindítani a...
- Nem, szerencsére mindennel végeztem. Majd én figyelek rá este, menjen csak nyugodtan.
Margaret bólintott, és mielőtt kiment volna a szobából hozzátette, hogy ha átázna a géz, tegyek rá új kötést. Azonnal helyeseltem, mire elmosolyodott és becsukta maga után az ajtót. Nem sokkal később Mark is elment, mert elmondása szerint hulla fáradt volt és alig bírta nyitva tartani a szemét...
Na persze...
Mark távozása után kényelembe helyeztem magam (már amennyire kényelmes lehet, egy műanyag szék), onnan néztem még egy darabig az alvó férfit. Az eső még mindig zuhogott, a villámok néha megvilágították a szobát, a dörgéstől pedig az ablakok is berezonáltak. Sajnos a kényelmes pozícióm hamar kényelmetlenné vált, úgyhogy inkább felálltam és a szobába kezdtem mászkálni. Akarva, akaratlanul is, fene tudja, de odaléptem az ágyhoz, leguggoltam és úgy vizsgáltam az idegent. Az éjjeli szekrényen álló lámpa megvilágította az arca egyik felét, mire a szájában lévő piercing megcsillant. Kicsit zavarba jöttem, mikor feltűnt, hogy percek óta a száját bámulom, szinte pislogás nélkül. Megráztam a fejem, és elléptem az ágy mellől.
- Hé... – Hallottam a hátam mögül a kába hangot. Visszafordultam, és láttam, hogy ’Csipkerózsika’ a fejét fogja és mormol valamit értetlenül.
- Hogy érzed magad? – léptem újra közelebb az ágyához – Elvesztetted az eszméleted.
A fiú nem mondott semmit csak zavartan felült és a zsebében kezdett matatni.
- Hol a telefonom? – kérdezte ingerülten, miután a zsebeit háromszor átkutatta – Hol van a kibaszott telefonom?
- A telefonod ott van melletted – böktem az éjjeli szekrény felé – a kocsid pedig a személyzeti parkolóban áll.
A srác leszállt az ágyról, arrogánsan végig nézett rajtam és a telefonját a nadrágja zsebébe dugta. Felszisszent, mikor végigsimított a sebesült vállán, nagy levegőt vett és az ajtó felé botorkált. Ahogy elment mellettem akkor tűnt fel igazán, hogy kb. két fejjel magasabb nálam.
- Igazán sajnálom, biztos rengeteg dolgod van, de nem engedhetlek ki a szobából – mondtam epésen és elálltam az útját.
- Na ne szórakozz velem – vakkantott és kikerülve a kilincsért nyúlt.
- Mint mondtam nem engedhetlek ki – kaptam gyorsan a kilincs után és újra elé álltam. - Ha a főnök megtudja, hogy egy idegen... – kezdtem bele, de félrelökött az ajtóból, aminek köszönhetően nekiestem a falnak és bevertem a kezemet. Nem kellett több, a düh teljesen elborította az agyam.
- Na idefigyelj seggfej! – pöcköltem meg a sebes vállát, mire felnyögött és a bekötözött vállához kapott. - Rohadtul nem tudom miért vagy ennyire tahó azzal, aki csak segíteni próbál. Feküdj vissza az ágyba és várd meg az orvost!
- Mégis miféle orvost? – nevetett fel keserűen – Nincs szükségem semmilyen orvosra!
- Oh, igen. Hát persze, hogy nincs. Nem is tudom ki ájult a karjaimba, úgy, mint egy hercegnő – kuncogtam hangosan, a kezemet a szám elé kapva. A következő pillanatban már a hosszú ujjai fonódtak a csuklóm köré, úgy bámult egyenesen a szemeimbe. Látszott rajta, hogy nagyon feszült, bár nem tudtam, hogy ez a fájdalom miatt van, vagy tényleg ennyire fontos dolga van. Ideges volt, de még mennyire!
~ Szívesen olvasnám a véleményedet a történettel kapcsolatban. :)
Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.