A boldogság ára - 2. rész

Drága Bogyókáim, sziasztok!

Már három hete nem jelentkeztem, aminek az volt az oka, hogy új munkahelyen kezdtem dolgozni. Szerencsére nincs okom panaszra, mert minden kolléga nagyon kedves, viszont munka van bőven. Mire hazaérek hulla fáradt vagyok, ezért hét közben nincs időm írni. Hétvégén igyekszem pótolni a lemaradásomat, de elég lassan megy sajnos. Ettől függetlenül a történeteket be fogom fejezni, felesleges emiatt nyugtalankodni. :)

...és ha már a történeteknél tartottunk, meghoztam A boldogság ára 2. részét. Nem lett egy hosszú rész, ettől függetlenül türelmetlenül várom a hozzászólásaitokat. :) Nem is locsogok tovább, jó olvasást a részhez!

Ölellek benneteket, Ket ♥

2. RÉSZ - FÉL ÉV TÁVOLSÁG II.

- Hát, ez lenne – mondta Bill és a mikrofon állványra támaszkodva várta Michael véleményét.
- Jól van srácok, nem rossz ez, de… - kezdett bele a férfi, de az énekes türelmetlenül félbeszakította.
- De?
- De egy az egyben Monsoon hangzása van. Olyan, mintha ugyan azt a dalt adnátok elő érettebb kiadásban, más szöveggel.
Tom felvont szemöldökkel nézett végig társain. Ugyan az a hangzás? Ez a legnagyobb sértés, amit egy zenész kaphat. Éjt nappallá téve dolgoztak az új számon, ami majd bónuszként fog megjelenni az következő kislemezen, erre azt kapják, hogy olyan, mint egy feldolgozás? A Tokio Hotel egyedi és utánozhatatlan, nem lehet másolt daluk (még akkor sem, ha egy korábbi számukról van szó).
- Figyeljetek – köszörülte a torkát Michael, megszakítva a döbbent, kínos csendet – Minden elismerésem a tiétek, tényleg. Tudom, miről beszélek, évek óta mellettetek vagyok. Elképesztő, amit csináltok, hihetetlen, hogy mennyi mindent értetek el ez idő alatt – Nagy levegőt vett, majd őszinte sajnálattal folytatta – Viszont be kell látnotok, hogy kezdetek fáradni.
- Fáradni? Ezt, hogy értsük? – Ráncolta Bill a homlokát ugyan úgy, mint testvére és a banda másik két tagja is.
- Segítségre van szükségetek. Felveszek mellétek egy új zeneszerzőt és dalszövegírót.

*

- Sarah szia, nem zavarlak? – hallatszott Victor barátságos hangja a telefon másik végéről.
- Ugyan, örülök, hogy hallom a hangod. Épp ruhát nézek szombatra.
- Tessék? – Szólalt meg újra, néhány pillanatnyi csönd után a fiú.
- Igen… - Sóhajtott a lány, majd visszatett a helyére egy barna koktélruhát.
- De hát… Na várj, ezt nem értem. Jössz a partyra? Na, és a férjed? Tud róla? Elengedett!?
- Oliver tud róla, sőt Ő is jön. Viszlát! – Köszönt Sarah az üzlet pénztárosának és a butik előtti padra telepedett – Rossz előérzetem van Victor.
- Nem is hiszem el, hogy ezt mondom, de ne gyere!
- Erősködtem, hogy nem akarok menni, de hajthatatlan. Nem tudok rajta kiigazodni és ez rémít meg a legjobban. Az ilyen összejövetelek sosem érdekelték.
- Te szegény… - Sóhajtott együtt érzően a fiú – Ha megérkeztetek keress meg, én is ott leszek.
- Mindenféleképpen. Nagy szükségem van a társaságodra.
- De gondolom, más társaságának jobban örülnél…
- Victor, ne kezd, kérlek. Az életemnek azt a bizonyos részét már lezártam és magam mögött hagytam.
- Kénytelen leszel előkeresni a kulcsot és újra kinyitni azt a bizonyos zárat, mert szombaton Ő, akit nem nevezünk nevén, szintén ott lesz.

*

- Srácok, srácok, egy kis figyelmet kérek! – Robogott be a próbaterembe Michael, pirospozsgás arca a szokásosnál is pirosabb volt. Lihegve igazította meg nyakkendőjét, majd kihúzva magát újra a tagok felé pillantott. – Emlékeztek mit mondtam két hete az új kislemez próbáján?
- Hogy a dalunk egy koppintás? – Kérdezte epésen Tom, miközben hibátlan körömágyát tanulmányozta.
- Tom, az a szám jó, de nem elég jó – rázta meg türelmetlenül a fejét a férfi, mikor Bill a szavába vágott.
- Épp ezért dolgozunk egy új dalon. Nem akarok dicsekedni, és igazából még nincs is kész teljesen, de szerintem bombasiker lesz – újságolta büszkén az énekes.
- Rendben, ha elkészültök vele meghallgatom, most viszont egy nagy bejelentésem van számotokra!
- Bejelentés? Nem tetszik ez nekem… - Jegyezte meg halkan Gustav és megigazította orra hegyére csúszott szemüvegét.
- Múltkor azt mondtam, hogy felveszek mellétek egy új zeneszerzőt…
- Azt hittem az csak vicc volt – pislogott meglepetten Bill.
- Már miért lett volna vicc? – Ráncolta rosszallóan a szemöldökét Michael - Ilyen komoly dolgokkal nem humorizálok.
- Nézd Michael, tényleg nincs szükségünk semmiféle segítségre – mondta Tom és most először nézett a férfi felé.
- Sajnálom Tom, de én döntök. …és ami az illeti már döntöttem is a zeneszerzővel kapcsolatban. Srácok, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek az új társatokat – ragyogott fel Michael tekintete, és az ajtót kitárva behívta az idegent.
Kecses, vékony alak lépett be a stúdióba, tavaszi illatfelhőt húzva maga után. Világos bőre szinte fénylett a délutáni napfényben, sötét szeme magabiztosan nézett körbe a meglepett tagokon. Hullámos, vörös hajkoronáját a vállán átdobva határozott mosolyra húzódott csillogó ajka.
- Banda, Ő itt Lana Turner, az új zeneszerzőtök!
- Ez most valami vicc?! – Tom hangja törte meg a csendet, ahogy végig nézett a nőn. A szeme, a bőre, a haja… annyira emlékeztette rá… - Michael komolyan szórakozol velem? Ezzel a nővel én biztos, hogy nem fogok együtt dolgozni!
- Ugyan már Tom. Tudom, hogy Lana hasonlít Sarahra, de… - A férfi nem folytatta. A gitáros szeme egy pillanat alatt lángra lobbant, kezét ökölbe szorította. Michael érzékeny pontra tapintott.
- Ki ne ejtsd előttem még egyszer azt a nevet – morogta Tom és elviharzott meglepett főnöke és új kolléganője mellett.
 

*

Sarah az utolsó simításokat végezte szolid, mégis mutatós sminkjén. Sötét szemhéjtussal keretezte ébenfekete szemeit, amit csábító hosszú szempillákkal emelt még jobban ki. Haját egy berlini fodrász gyakorlott kezeire bízta, aki a szokásos torzonborz, kócos sörényét gyönyörű, egyenletes loknikká szárította.
Oliverrel előző nap érkeztek meg a fővárosba freiburgi otthonukból. A hotelba érkezésükkor egy díszes doboz várt a lányra a hatalmas francia ágy közepén. A dobozban egy méregdrága fekete ruha pihent, amit Oliver hozatott neki Franciaországból. Férje azt kérte, hogy a partyra ebben menjen, ám mikor Sarah kifogásolta a fekete mini hosszát, Oliver elutasítóan rámordult.
A lány az egész alakos tükör előtt állva nézett végig magán. El kellett ismernie, hogy eszméletlenül nézett ki. A szűk, félpántos ruha kiemelte formás idomait, a rövid szoknya megmutatta hosszú lábait, ezzel szemben mégsem volt kihívó.
- Az én feleségem a leggyönyörűbb nő a világon.
Sarah hirtelen fordult a mély hang irányába. Oliver az ajtófélfának támaszkodva nézte őt, kezében egy bíborvörös ládikával.
- Te is jól nézel ki. – A lánynak be kellett látnia, hogy a fehér ing, a fekete bőrdzseki, és a sötét farmer vonzó megjelenés kölcsönzött férjének. De ez persze csak a látszat, ami mögötte van, az már fele annyira sem vonzó.
- Ezt neked hoztam – nyújtotta Sarah felé a vörös dobozt.
- Mi ez?
- Nyisd ki és megtudod.
A lány elvette és felnyitotta a ládikót. A vörös selymen egy pár, egymásba fonódó esőcsepp alakú ezüst fülbevaló csillogott, számtalan apró kővel díszítve.
- Ezt igazán nem kellett volna. A ruha is bőven elég volt.
- Talán baj, ha meglepem a feleségemet egy kis aprósággal? – Lépett közelebb Oliver és egy apró puszit nyomott Sarah meztelen vállára – Az utolsó meglepetésemet későbbre tartogatom – mondta, mire a lányon egyre jobban eluralkodott a napok óta tartó rossz érzése.
 

*

- Bill gyere már! – Sürgette testvérét Tom, hófehér Range Rovere volánja mögül.
- Itt vagyok, ne ordíts már folyton – pattant be az énekes az anyós ülésre – Rohadt türelmetlen vagy.
- Te meg rohadt lassú – vágott vissza a gitáros, mikor kikanyarodott hatalmas villájuk feljárójáról – Még Lanaért is el kell mennünk. Michael tuti kinyír, ha elkésünk.
- Egyre nehezebben igazodok ki rajtad Tom. Nem értem, mi változott meg pár nap alatt, mióta vagytok puszipajtások Lanaval.
- Lana szexi, jó fej és megértjük egymást. Nem mellesleg nagyon nyitott; már ha érted mire gondolok – mosolyodott el kajánul a gitáros és lelassított a piros lámpánál.
- És hasonlít Sarahra… - dörmögte az orra alatt Bill, de nem elég halkan.
Tom rászorított a kormányra. Tény, hogy Lana külsőleg hasonlít rá, de semmi több. A két nő tűz és víz. Lana tökéletes szerető, odaadó, az egyik legnagyobb partyarc akit Tom valaha is ismert. Ezzel szemben Sarah visszahúzódó, gátlásos és bizonytalan. Olyan, mint egy védtelen madárfióka, akinek az egyetlen biztonságot az írás adja az életében. Sebezhető, mégis kedves, tündéri mosollyal, szívet melengető nevetéssel.
A gitáros nagy levegőt vett majd kifújta. Sarah feladta a szerelmüket, mert az volt a könnyebb út. Nem volt bátorsága szembenézni a férjével, inkább visszatért a régi életébe. Elhagyta, abba bele sem gondolva, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoz neki.
- A Föld Tomnak. Zöld a lámpa… - Böködte testvére vállát Bill, mire az felocsúdva gondolataiból gázt adott és elhajtott Berlin központja felé.