2013. május 9., csütörtök

A szerelem ára - 18. rész [Kerti party I.]

Szép napot nektek, sziasztok! :) Jó rég jelentkeztem friss résszel tudom, de az utóbbi időben eléggé összejöttek a dolgaim. A mostani fejezet sem lett egy mestermű, de azért remélem tetszeni fog. :) Ami pedig a következő részt illeti, rátok bízom a döntést. Döntse el a többség, hogy miből olvasnátok szívesen új részt. :) Nos, nem is húznám tovább a az időt, jó olvasást nektek, legyetek jók, a véleményeiteket pedig várom. :) Sziasztok!
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png
http://www.kepfeltoltes.hu/130804/angyal3png_www.kepfeltoltes.hu_.png
Új képek a szereplőkről >>ITT<<!

~18. rész~

Sarah gyorsan összegyűrte az aprócska papírlapot és zsebre vágta. Jobb, ha Tom erről nem tud. Már így is minden panaszát, baját a nyakába zúdítja... Vett pár mély lélegzetet, hátrasimította vörös fürtjeit és a fiú után ment a nappaliba.
- Tuti abnormális... – motyogta a rasztás miközben felemelt a földről egy törött képet – Ők a szüleid?
- Igen – állt meg Sarah Tom mellett és kivette kezéből a régi fényképet – Születésem előtt készült ez a kép. Itt még mindketten boldogok voltak – kezdett mesélni a lány és a törött üveg mögül kivette a régi fotót.
- Mi lett velük?
- Anya szülés közben halt meg. Komplikációk léptek fel, csoda, hogy én túléltem – sóhajtott Sarah és végigsimított a képen – Apa fél éve halt meg. Beteg volt.
- Nehéz életed van.
- Volt... – mondta csendesen Sarah és felnézett a mellette álló sötét szemeibe. Tom nagyon jól értette mire gondol a lány. Sarahnak megváltozott az élete, mióta találkoztak, ez nyilvánvaló volt. Az új életének pedig már Tom is részese volt... sőt, az egész szinte köré épült.
Szótlanul álltak egymás tekintetében úszva. Körülöttük káosz és zűrzavar, most mégis, abban a pillanatban minden tökéletes volt. Békesség és rend volt körülöttük, a szó minden értelmében. Tom közelebb lépett a képet szuggeráló lányhoz. Szinte hangtalanul karolta át vállát és húzta magához közelebb.
- Boldog leszel – mondta a rasztás és egy gyengéd puszit nyomott a lány homlokára.
- Tudom – válaszolta csendesen Tom hátába kapaszkodva. Szorosan ölelték egymást percekig,
mindkettejüknek jólesett a másik közelsége, érintése. Sarah örült a fiú gyengédsége, de annak még jobban, hogy egy újabb arcát ismerhette meg. A gyengéd, megértő Tomot.
Nem engedték el egymást. A lány a szorító kezek közül felpillantott Tomra. Farkasszemet néztek egymással. Hatalmas, sötét szemeik teljesen egybeolvadtak, megbabonázva nézték a másikat. Arcuk lassan közelített a másikéhoz, Tom tekintete néha-néha áttévedt a lány rózsaszín ajkaira. Saraht izgatottság fogta el, de várta, akarta, hogy megcsókolja. Arcuk pár centire volt már csak egymástól, Tom lélegzetét a bőrén érezte. A lány ajkai kissé szétnyíltak, várva a csókot, de a semmiből felzengő éles hang megölte a pillanatot. Tom komoran elengedte a lányt és zsebébe nyúlva felvette hangosan csörgő mobilját:
- Mi van? – szólt bele erélyesen.
- Összeszedem a ruháimat... – motyogta Sarah és Tomot a nappaliban hagyva a régi hálójába sietett. Itt is mint a ház többi szobájában szét volt dúlva minden, de ez jelenleg egy cseppet sem zavarta. Hátát nekidöntötte a hideg falnak, tenyerét hevesen dobogó szívére tette. Nagy levegőt vett, becsukta szemét majd kifújta. Ez volt a második alkalom, hogy Tom meg akarta csókolni, de valami már megint megzavarta őket. Elmosolyodott. Be kellett vallania magának: legszívesebben földhöz vágta volna Tom telefonját.
A ruhái nagy részét Oliver és emberei használhatatlanná tették. Szerencsére így is maradt pár darab, ami valószínűleg elkerülte a figyelmüket. Előkotort a szekrény tetejéről egy kis bőröndöt és beledobálta ép dolgait.
- Rendben, nem sokára otthon vagyunk – tette le Tom a telefont mikor a lány visszaért a nappaliba.
- Baj van?
- Georg – rázta fejét a rasztás – Bulit akar rendezni. Neked.
- Nekem? – pislogott nagyokat Sarah.
- Nem tudom a részleteket, Bill kérte, hogy mennyünk haza. Ez az összes cuccod? – bökött a lány bőröndje felé.
- Igen, ez minden – válaszolta, mire Tom kivette a kezéből a táskát – El kéne mennünk a rendőrségre – tette hozzá Sarah.
- Erre én is gondoltam. Egyből oda is megyünk, rendben?
- Jó – bólintott a lány és követte Tomot az autóhoz.
A helyi rendőrkapitányságon megtették a szükséges lépéseket a feljelentéshez. A rendőrfőnök biztosította őket, amint találnak valamit, pontosabban valakit (igen, az a valaki Oliver volt) értesítik őket. Sarah vágyott a legjobban arra, hogy végre elkapják a férjét...
Nem sokkal egy óra után értek vissza a Kaulitz villához. Tom leparkolt a hatalmas garázs előtt és kivette a csomagtartóból a lány bőröndjét.
- Menj be, én is mindjárt jövök – szólt a lánynak, mire ő bólintott és elindult felfelé a lépcsőn. Az ajtóhoz érve egy picit megtorpant. Nem akart csak úgy belépni a házba, végül is csak egy vendég volt, de azt se várhatta el, hogy majd jönnek és ajtót nyitnak neki. Végül aztán csak kopogott és óvatosan benyitott. A hal üres volt, a nappali felől jöttek a hangok. Valószínűleg mind ott voltak. Sarah nem tévedett. Bill, Georg, Gustav és egy szőke lány hangosan nevetgélt a kanapén.
- Áh, hát megjöttetek? – vette észre Bill az ajtóban ácsorgó lányt – Gyere, ülj le.
- Sziasztok – köszönt Sarah és helyet foglalt a szőke lány mellet, aki hatalmas mosollyal az arcán felé fordult.
- Szia – mosolygott kedvesen, kezét a lány felé nyújtotta – Bianca vagyok.
- A barátnőm – tette hozzá Gustav.
- Óh, szia – rázott egymással kezet a két lány – Örülök, hogy találkozunk.
Bianca nagyon szimpatikus volt. Szőke haját összefogva hordta, mosolya kedves volt és szelíd. Illett Gustavhoz.
- Hallom, hogy itt laksz – pislogott nagy kék szemeivel – Vigyázz az ikrekre!
- Inkább ők vigyáznak rám – vont vállat Sarah nevetve.
- Tomot hol hagytad? Meg kéne beszélni az estét... – nézett körül Georg, hátha valahol felbukkan barátja.
- Georg – kezdte bizonytalanul Sarah – ami ezt a bulit illeti...
- Nem akar bulit – jelent meg Tom, félbeszakítva a lányt. Lepacsizott barátaival, Biancának pedig intett egyet és leült Bill mellé.
- Sajnálom – nézett Georgra Sarah, de mikor látta a fiú arcára kiülő csalódottságot, egy hirtelen ötlettől vezérelve hozzátette – De egy kerti sütögetéshez mit szólnátok?
- Ez jó ötlet! Tetszik! – tapsikolt Bill.
- Nekem is jobban tetszik – helyeselt Gustav és átkarolta barátnőjét.
- Lenne alkalmunk közelebbről összeismerkedni – nézett a szőkeség Sarahra.
- Jobb mint a semmi – adta meg magát Georg és elmosolyodott.
Tom nem szólt semmit, csendben nézte barátai körében a kedvesen mosolygó lányt. Tudta nagyon jól, hogy szüksége van egy kis kikapcsolódásra, annyi rossz érte az utóbbi időben. Örült, hogy a lány boldogságához neki is köze van.
Jó hangulat volt, mindenki nevetett, Georg pedig kapva az alkalmon rögtön kiosztotta a szerepeket: Gustav és Bianca feladata volt a vásárlás, aminek Bill nem kimondottan örült, szóval ő is elkísérte a párost, mondván: Fáklyákat kell vennie a kertbe! Nehezen viselte, ha a dolgok nem az Ő irányítása alatt zajlottak. Sarah a köret és süteményfelelős volt, aminek igazán örült. Legalább hivatalosan is felavathatta a Kaulitz villa hatalmas konyháját. Tom feladata volt a kerti sütő beizzítása, melegen tartása, amíg Gustavék megérkeznek. Georg pedig... nos, ő elfelejtett magának feladatot adni.


A nap már nyugovóra járt, mikor a medence mellett megterített asztalhoz ültek enni. Bill helye természetesen az asztalfőnél volt, így tudott segített a lányoknak szervírozni az ételt és a következő adagokat sütni.
- Khm... – köszörülte torkát Georg figyelmet kérve és felállt – Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megünnepeljük Sarah vendégeskedését itt, az ikreknél.
- Georg, ez nem esküvő, ne legyél ennyire hivatalos – mondta Gustav és feljebb tolta szemüvegét orra hegyéről.
- Igazad van – nézett le barátjára és megrántotta a vállát – Itt igazán jó helyen vagy – mondta Georg és mindenki jóízűen enni kezdett.
Tom és Sarah egymással szemben ültek. A lány néha-néha a túloldalon ülő gitárosra nézett, s mikor tekintetük találkozott mindketten elmosolyodtak. Talán még kicsit zavarban is voltak a lopott pillantások miatt.
A hangulat remek volt, rengeteg vicces történetet meséltek, volt, ami még Biancanak is újdonság volt (annak ellenére, hogy négy éve alkottak egy párt a dobossal). Bill épp egy gyerekkori balesetéről mesélt, mikor egy nem várt vendég csatlakozott hozzájuk. 

6 megjegyzés:

  1. wáááá!!*-* ez.. uh.. siess a kövivel! :3

    VálaszTörlés
  2. hogy lehetett így abba hagyni?? :DD siess tényleg :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamivel fenn kell tartanom az érdeklődést a továbbiakban is :D Remélem minél hamarabb tudok folytatást hozni :)

      Törlés
  3. Légyszi nagyon-nagyon siess:) imádom!!! Ja és a Megvédelekből is jöhet kövi rész:)!!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik; sietek ennek és a Megvédelek új részével is :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.