2013. április 9., kedd

A szerelem ára - 17. rész [„A szerelmednek ára van”]

Sziasztok! :) Íme a történet legújabb része! Jó olvasgatást kívánok hozzá, remélem tetszeni fog! :) Szép napot/estét nektek!
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png
http://www.kepfeltoltes.hu/130804/angyal3png_www.kepfeltoltes.hu_.png
~17. rész~


- Jó reggelt!
Sarah félálomban lassan nyújtózott, lecsúszott takaróját felhúzta az álláig. Nagy levegőt vett majd kifújta,
kócos sörényét próbálta eltűrni az arca elől több-kevesebb sikerrel.
- Jó reggelt! – hallotta újra a kedves hangot és felé fordulva lassan kinyitotta a szemét. Bill az ágya mellett guggolt, haja összekötve, tündéri mosollyal az arcán – Szia – köszönt újra.
Sarah egy pillanatig nem tudta hol van, de aztán tisztázódott a kép a fejében. Hirtelen felült, takaróját maga előtt szorongatva.
- Szia Bill – mondta bágyadtan és arcát újra megpróbálta kiszabadítani haja fogságából – Hány óra van? – nézett a fiúra.
- Kilenc múlt – pillantott Bill az éjjeliszekrényen halkan ketyegő órára – Csak megnéztem, hogy vagy, aztán láttam, hogy ébredezel, gondoltam közelebb jövök – vonta meg a vállát és felegyenesedett.
- Kilenc? - kapott újra a fejéhez a lány – Elkéstem!
- Sarah, szombat van – mosolygott kedvesen Bill és megpaskolta a lány feje búbját – Most hagylak, pihenj nyugodtan – mondta és egyedül hagyta.
Pihenés, no igen. Az jó lett volna. Éjjel, miután Bill megmutatta a legjobb vendégszobáját a háznak, és elmagyarázta a lány merre találja Tom és az ő szobáját magára hagyta. Igazából nem is bánta, hogy végre kicsit egyedül lehet, végig kellett gondolnia az egész napot. A vacsorát Oliverrel, aztán a hotelban történteket, arról nem is beszélve, hogy nyíltan megkérte Tomot, maradjon vele. Pironkodó arccal ült a hatalmas franciaágy szélére és a konyhában történtekre gondolt. Mielőtt Oliverrel összeházasodott egyetlen kapcsolata volt csak, ami 3 évig tartott. A fiú nem egyszer csalta meg, így mikor ez kiderült egyértelmű volt a szakítás. Ha akkor nem jelenik meg szinte a semmiből Oliver a mocskos ajánlatával, biztos más lett volna az élete.
Sarah hevesen dobogó szívére tette kezét. Tommal minden más volt. Mellette biztonságban érezhette magát, arról nem is beszélve, hogy olyat érzett a fiú iránt, amit ezelőtt soha. Teljesen új, tiszta érzés kötötte hozzá. Ez lenne a szerelem? Igen, teljesen biztos volt benne, hogy amit Tom iránt érez az színtiszta szerelem. Abban viszont már kevésbé volt biztos, hogy a gitáros hogyan is érez iránta...
Hátradőlt és elfeküdt a selyem ágyneműn. Hulla fáradt volt, igazából az sem érdekelte, hogy gyönyörű fekete koktél ruhája gyűrött lesz. Bemászott a takaró alá és a koromfekete plafont kezdte bámulni. Agyában fénysebességgel cikáztak a gondolatok. Percekig csak egy pontot bámult a sötétségben, nemigen tudta mit kezdjen magával. Végül csak lehúzta ruhája cipzárját és a padlóra dobta. Az éjszaka hátralévő részében határozottan kényelmesebben forgolódott...


Miután Bill magára hagyta pár percig csak ült az ágyban. Éjjel nem volt ideje (és igazából nem is érdekelte annyira) körbenézni átmeneti hálószobáján. A szobában az abszolút uralkodó szín a fekete és az arany volt. A bútorok sötétek voltak, amik első ránézésre a húszas éveket jutatta az ember eszébe. Az éjszínű tárgyakat tökéletesen ellensúlyozta a falak és kiegészítők aranyos beütése. Az összhatás nem volt rossz, mégis a lánynak kicsit gejl volt az egész.
Még egy utolsót nyújtózott, majd lassan kimászott az ágyból. Felkapta tegnap este hanyagul a földre dobott ruháját és kedvtelenül belebújt a szűk textilbe. Arcát gyengéden megütögette, haját jobbnak látta nem
piszkálni, amúgy is csak rontott volna a helyzeten.
Óvatosan nyomta le az ajtó kilincsét, majd maga után halkan behúzta és becsukta. Szobáját maga mögött üresen hagyva lesétált a hatalmas lépcsőkön egyenesen a hallba. A ház csendes és nyugodt volt. Kicsit furcsállta is a helyzetet, de amint közelebb ért a konyhához Bill káromkodása hasított keresztül dobhártyáján.
- A picsába, az egész odaégett... – dühöngött az énekes és a kukába dobott egy szénfekete palacsintát.
- Mert bámulsz a vakvilágba, azért! – oktatta ki testvérét Tom és egy újabb kanál tésztát löttyintett a serpenyőbe.
Sarah egy pillanatra megtorpant az ajtóban. A helyzet vicces volt mégis szívmelengető. A konyhában gomolygó füst és az égett palacsinta illata megrészegítette a lányt. Más embernek ez biztosan orrfacsaró szag lenne, neki mégis mást jelentett. Egy új, boldogabb élet illata volt ez.
- Ha teszel egy kis olajat a serpenyőbe nem fog odaégni – lépett Bill mellé a lány és a félig égett palacsintára mutatott.
- Igazán? Olajjal sose próbálkoztunk...
- Soha – bólogatott együttértően Tom.
Bill az egyik szekrényből előkapott egy üveg olajat, és szinte az egészet a serpenyőbe öntötte.
- Ez nem sok egy kicsit? – kérdezte Tom grimaszolva, mire a lány hangosan nevetni kezdett. Már nem is emlékezett mikor nevetett ilyen jót utoljára...
- De, ez nagyon sok – mondta levegő után kapkodva Sarah, majd kivette Bill kezéből az edényt – Hagyd, majd én megcsinálom – kuncogott megállás nélkül.


Alig fél órával később mind a hárman jóllakottan ültek az étkezőben üres tányérokkal körbevéve magukat.
- Finom volt – mondta Tom a vele szemben ülő lány szemébe bámulva.
- Örülök, hogy ízlett – válaszolta pironkodva Sarah, de egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust.
- Kidurranok – nyögött fel Bill harmadikként és letette szalvétáját az asztalra - Azt hiszem, most elnyúlok a TV előtt és beteszek egy DVD-t... – szólt és az asztaltól felállva jólesően nyújtózott, csillagos tetoválását megvillantva mindenkinek. Párszor megütögette hasát, majd jókedvűen átvonult a nappaliba.
- Elpakolok és én is megyek – állt fel az asztaltól Sarah és elkezdett bepakolni a mosogatógépbe.
- Hova mész? – kérdezte rögtön a rasztás.
- Haza. Mégsem maradhatok mindig ebben a ruhában – válaszolta mosolyogva és lehajolt, hogy tablettát tegyen a gépbe.
- Én nem bánnám... – dörmögte Tom a lányt nézve – Elvigyelek? – kérdezte miután feleszmélt Sarah idomai keltette illúzióból.
- Taxit akartam hívni, de igen. Azt megköszönném – mondta a lány és elindított egy gyorsmosás programot.
- Én kész vagyok – állt fel Tom az asztaltól és betolta maga után a széket.
- Én is – mosolygott Sarah mire a rasztás is megvillantotta hófehér fogsorát.
Bill eközben a földön ücsörögve keresgélt a filmek között és valami olyasmit dörmögött, hogy nem találja a Némó nyomában DVD-t és, hogy akkor most mit fog nézni, ha nem találja meg... Mikor Tom és Sarah szólt neki, hogy elmennek, csak lazán intett egyet feléjük és újra beásta magát a hatalmas DVD kupacba.
- Öm, melyikkel megyünk? – állt tanácstalanul Sarah a gigantikus garázs ajtajában. Egy tucat drágábbnál-drágább autó sorakozott előtte, szinte a szivárvány összes árnyalatában pompáztak.
- Most hozzá van kedvem – mutatott Tom egy fehér sportkocsira és végigsimított rajta.


- Felmegyek, segítek lehordani a cuccaidat – mondta Tom és leállította a motort.
- Hagyd csak – legyintett Sarah – Bedobálok pár dolgot és má... – magyarázott, de Tom végig sem hallgatta. Kiszállt az autóból és becsapta maga után az ajtót.
- Azt mondtam, segítek – fordult a lány felé, mikor Ő is kipattant a kocsiból.
- Rendben – mosolygott Sarah és előkotorta táskája mélyéből a kulcsát.
- Miért egy ilyen helyen vettél amúgy lakást? – kérdezte Tom, miközben szaporán szedték az ódon ház lépcsőit.
- Tetszett az elrendezése – válaszolta Sarah a folyosóra érve – a konyháról nem is beszélve! Tágas, fényes és... – áradozott, de a következő pillanatban lefagyott a mosoly az arcáról. A lakása ajtajának kilincse leverve, az ajtó résnyire nyitva volt. A lányt teljesen leverte a víz...
- Mi a franc történt itt? – lökte be Tom a nyitott ajtót.
A benti látvány mindkettejüket elborzasztotta. A bútorok szétverve, a függönyök szétszaggatva. Egy épp felület nem maradt.
- Istenem...
- Ez a tag nem normális! Be kéne zárni a picsába!
- De... ez nem lehetett Oliver – nézett zavarodottan a konyhában Sarah – Este bevitték a rendőrségre. Nem
Ő tette...
- Jaj Sarah, ne legyél már ennyire naiv! – rázta a fejét Tom és átment a nappaliba körülnézni.
Tomnak igaza lehetett. Mégis ki tenne ilyet Oliveren kívül? Értelmetlen rombolás a semmiért...
Sarah körbenézett a konyhában. Nem régóta lakott itt, de imádta az itteni légkört. Békés volt, most meg darabokban az egész. Torkát a sírás fojtogatta, de tartotta magát. Tom már így is számtalan rossz pillanatában látta, nem akarta ezt a sort még eggyel növelni.
Lemondóan indult át a nappaliba Tom után, mikor egy papír fecnire lett figyelmes. Közelebb lépett az asztalhoz és felvette. A szíve hevesen kezdett dobogni mikor felismerte Oliver írását:
„Kedvesem, a szerelmednek ára van, jobb, ha tudod.”
 ~~~~~~
Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!  

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó a sztori, várom az új részt! Fanni:)

    VálaszTörlés
  2. Szegény lány nagyon sajnálom. ;(

    VálaszTörlés
  3. Szia, nagyon tetszenek a történeteid! Remek a fogalmazási stílusod, és jól megformáltak a karaktereid!
    A történet váza magával ragadó, tele van lehetőségekkel, csavarokkal. Végtelenül sajnálom szegény lányt, de mint ahogy tudjuk, a boldogságnak ára van. Remélem nem kell súlyos árat fizetniük érte!
    Nagyon várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen amiket írtál, nagyon-nagyon jólesik, hogy tetszik amit írok. Az ilyen hozzászólások adnak erőt a folytatáshoz, szóval tényleg köszönöm! :)

      Törlés
  4. Szia !
    Te vagy nagyon szereted a 20-as éveket vagy pikkelsz rá, ezt még nem döntöttem el :D
    Azt nem írom hogy várom a folytatást, mert itt van de azért mégis ^^

    VálaszTörlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.