2013. április 1., hétfő

Megvédelek (...) - 2. rész

Szép napot, sziasztok! Elkészültem a Megvédelek (...) következő részével, amiben Tom már határozottan  többet szerepel. :) Jó olvasgatást nektek, remélem tetszeni fog; a véleményeiteket pedig kíváncsian várom! :) Legyetek jók, lányoknak pedig kevés locsolót! :D
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png
http://www.kepfeltoltes.hu/130330/hhhhhhGGGG_www.kepfeltoltes.hu_.png 
MEGVÉDELEK
- avagy légy kedves különben meghalsz

~2. rész~

- Főnök! – kezdtem bele zavarodottan – Biztos, hogy nincs más választás? Ez az egyetlen lehetőség van csak?
- Te teljesen hülye vagy – mondta egyenesen a képembe – Elfelejtetted, hogy mit csináltál? Az eset óta három nap telt el, de még mindig erre a videóra keresnek rá a legtöbben. Tom Kaulitz megalázása, judos lány, női ellenfél – kezdett számolni az ujjain - Ezek a leggyakrabban keresett kifejezések.
- De ez akkor is túl sok!
- Sss! – emelte fel mutató ujját – Elég, fejezd be! És most menjünk, a sajtótájékoztató mindjárt kezdődik.
- Ez akkora szívás...
- Tessék? Mondtál valamit? – nézett hátra a Főnök.
- Nem, semmit – fújtam ki a levegőt.
- Én is így gondolom – mondta, majd szépen megigazította a zakóját és a 26. számú konferencia terem felé vettük az irányt.
A harmadik szinten halkan megállt a lift és mi komótosan kiléptünk az ajtaján. Annyira nem fülled a fogam ehhez az egészhez! Igazságtalanság az egész! Mégis mi a fenéért kell egy sajtótájékoztató keretében bejelenteni azt, hogy Tom Kaulitznak (annak a szemétnek) saját személyi testőre van? Nem lett volna elég ezt egy újságcikkben közölni? Mi a francért kellenek ide TV-sek és egy tucat újságíró? – zsörtölődtem magamban, mikor a folyosó végén feltűnt Mark White mögötte pedig az gazember. Farkasszemet néztünk egymással.
- Örülök, hogy eljöttek – nyújtotta a kezét Mark a főnök felé.
- Ez természetes – válaszolta hivatalos hangnemben Albert és tovább indultunk. Előttem a főnök és Mark, mellettem pedig... uh! Az a gaz galád! Legszívesebben leteperném a földre és a bordái közé térdelnék. Úgy sírna, mint egy gyerek. Ahogy ezek a dolgok megjelentek a szemem előtt akaratlanul is gúnyos mosolyra húzódott a szám.
A hosszú folyosón csendben ballagtunk, csak a cipőnk kopogását lehetett hallani, mikor teljesen váratlanul (és természetesen halál lazán) Tom megszólalt. Mi az, hogy megszólalt? Egyenesen hozzám beszélt!
- Tehát testőr vagy. Az egész családod olyan, mintha gengszterekből állna.
- Miért nem nézel inkább magadra? – válaszoltam unottan.
- Az apa bajban volt, ezért a lánya beállt verekedni. Érdekes.
- Teljesen nyilvánvaló, hogy te lökted meg az apámat, te szemét.
- Teljesen nyilvánvaló, hogy az apád kötött belém először – válaszolt Tom is ugyanolyan gúnyos hangnemben.
- Teljesen egyértelmű, hogy miattatok lett csak második a Secret Window...
- Hah, mi a fenéről beszélsz te tyúk? – nevetett gúnyosan és most először nézett rám. Kicsit frusztrált, hogy egy fejjel magasabb nálam.
- Kit nevezel tyúknak, te mocsok? – egy pillanat alatt elmúlt a frusztráló érzésem...
- Néz már magadra – mutatott végig rajtam és elnevette magát.
- Te gitárosok szégyene! – mondtam hangosabban, mire megtorpant egy pillanatra és megint rám nézett.
- Hé, kérj bocsánatot – mondta komolyan.
- Na ne nevettess, mégis miért kérnék? – most én nevettem fel gúnyosan.
- Kezdjük, mondjuk attól a pillanattól, mikor átvetettél a válladon.
- Lehetetlen – ráztam a fejem még mindig mosolyogva – Ez nem fog megtörténni – tettem hozzá már jóval hangosabban.
- Jó, akkor ne kérj! – kiabálta és egymás tekintetét fürkésztük. Büszkeséggel töltött el, hogy fel tudtam bosszantani, de mikor a főnök felé pillantottam, és láttam, hogy Mark már a konferenciaterem nyitott ajtajában áll, rájöttem, hogy nem volt épp szerencsés dolog felhúzni. A menedzser visszalépett és becsukta maga előtt az ajtót.
- Hé, hé, hé, gyere – sietett hozzám Albert és elráncigált Tom elől.
- Ha megöl, akkor sem fogok bocsánatot kérni! – kiabáltam hátra – Ha kést szorítasz a torkomhoz akkor sem!
- Oké, rendben, nem érdekel! Leszarom! – kiabált utánam, de válaszolni nem volt alkalmam (pedig lett volna mit mondanom), mert a Főnök belökött az egyik üresen álló terembe.
- Fuuh, ezt nem hiszem el! – járkáltam örült tempóban fel s alá, miközben meglazítottam a nyakkendőmet – Látta maga is! Azaz őrült kezdte az egészet! – hadartam, de nem reagált semmit, csak egy nagy levegőt vett és zsebre dugta a kezeit.
- Elég. Menjük – mondta bánatosan és elnézett egy másik irányba – Sajnálom, hogy kényszerítettelek egy ilyen munkára.
- Mi? – néztem rá értetlenül – Most akkor fel kell mondjak?
- Hagyd, a cég úgyis a csőd szélén áll, minek bajlódni felmondólevéllel?
- De Főnök... – szóltam utána, de Ő csak lassan ballagott tovább. Nagyon jól tudtam, hogy mi az álma. Egy felújított, légkondis irodára vágyott valamelyik toronyház tetején, viszont ha most nem segítek neki, akkor Mark tuti beperel minket...
- Áh, a fene azt a nagy szívemet... – nyögtem és utána siettem.


- Figyelj a jelre – adta ki boldogan az utasít a Főnök, mikor pár perccel később arra vártunk, hogy a megfelelő pillanatban bemenjünk a sajtótájékoztatóra.
- Mégis milyen jelre? – kérdeztem suttogva, nem sok életkedvvel.
- Hát... azt majd úgyis észrevesszük.
Szóval ott álltunk az ajtó előtt és hallgatóztunk. A kiszűrődő hangokból ítélve sokan lehettek benn, ami nem sok biztonságot adott. Arról nem is beszélve, hogy jó pofiznom is kell... uh.
- Hé, itt volt a jel! – egyenesedett fel a kulcslyuk elől a Főnök és egy pillanat múlva benyitott a hatalmas terembe.
Azt gondoltam, hogy sokan lesznek? Mi az, hogy sokan? Piszkosul sokan voltak! Minden második embernél kamera, fényképező gép, az asztaloknál ülő laptoposokról nem is beszélve. Albert megigazította a zakóját és büszkén lépett fel a pódiumra, ahol két üresen álló szék várt minket Mark és Tom mellett. Az a szemét egy pillanatra sem fordult felénk, és miután Albert a legszélső székre ült, kénytelen voltam a maradék, Tom mellett üresen ácsorgó székre ülni.
- Elismered, hogy egy nővel verekedtél? – hallatszott hátulról egy kérdés.
- Nem – vakkantott Tom.
- Akkor mégis mi volt az a helyzet? – kérdezett újra.
- A kérdéses videón a testőr épp bemutatót tartott Tom Kaulitz-nak. Ennek ellenére lefilmezték, és valaki, aki félreértette feltette az internetre – adott diplomatikus választ Mark.
- Hé! Nem az a lány volt a videón?! – állt fel egy szemüveges sajtkukac a laptopja mögül és egyenesen rám mutatott. A teremben mindenki susmorogni és fényképezni kezdett. Pompás...
- A videón a testőr más ruhát hord – szólalt most fel egy nő.
- Hagytuk, hogy mindennapi ruhában gyakoroljon – szólalt meg újra Mark.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire nincs ízlése. Nem semmi az a ruha – mondta Tom, mire néhányan felnevettek.
Az agyamat kezdte elönteni a düh. Mégis mi a probléma a ruhámmal!? Nem divatos ez tény, de kényelmes és az a lényeg!
- A videón úgy tűnik, hogy erősen a földhöz vágtak. Nem veszélyes ez? – kérdezte egy idősebb férfi, de senki nem válaszolt. A Főnök óvatosan oldalba bökött, jelezvén, hogy válaszoljak.
- Khm... – köszörültem meg a torkom és közelebb hajoltam az apró mikrofonhoz – Én sem számítottam rá, hogy ilyen erővel vágódik a földhöz.
- Miért kell egyáltalán testőrt alkalmazni? – kérdezett az első sorból egy szőke fiú.
- Az egész együttes, de különösen Tom hetente több fenyegető üzenetet kap. Az asztalukon található borítékban látnak róluk felvételeket – magyarázta Mark.
A riporterek felnyitották a borítékokat, és egy köteg nyomtatott papírt húztak ki belőle. A lapokon fényképek voltak, amik a fenyegető üzenetekről, képekről készültek. Jó pár olyan volt, ahol fényképeken Tom arca össze van firkálva, a szemei ki vannak lukasztva és ocsmányságok vannak köré írva. Elég bizarr felvételek voltak.
Miközben a firkászok a papírokat nézték hüledezve, Tom a székében hátradőlve halkan felém fordult és megszólalt.
- Te is küldtél nekem ilyet? – kérdezte egy gúnyos mosollyal az arcán.
Erőltetett nevetésbe (Vagy inkább röfögésbe?) törtem ki; de nem fordultam el, úgy röhögtem a képébe. Néhányan felfigyeltek a hangos kacarászásomra, de nem tulajdonítottak neki nagy ügyet, tovább olvasgatták a papírokat.
Hirtelen abba hagytam a röhögést, helyette egy aranyos mosoly terült szét az arcomon, úgy válaszoltam a kérdésére:
- Naponta tizet.

 http://www.kepfeltoltes.hu/121018/1301839350_90_www.kepfeltoltes.hu_.png
Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!  

6 megjegyzés:

  1. Hjajjj.. hát ez nagyon jónak ígérkezik, Azt hiszem fogunk még nevetni.. :D Siess a kövivel, nagyon jó lett :) *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszik, remélem a többi rész is tetszeni fog! :) A folytatással pedig próbálok sietni ^^

      Törlés
  2. Hahaaa :DD ez nagyon jó és szerintem ezen a történeten fogok a legtöbbet mulatni :D úgy bírom ahogy oltják egymás fejét :PP ezért is vagyok annyira nagyon de nagyon kíváncsi arra h hogy a fenébe fognak ezek egymásba szeretni? Wááh már most kiráz a hideg pusztán a gondolatától is :D
    Siess a kövivel ^^. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! ^^ A nagy szerelmes jelenet már összeállt a fejembe, remélem sikerül majd jól megírnom :)
      Sietek! ♥

      Törlés
  3. Hmm... fincsi. Várom a következő adagot! :D persze a többiből ficiből is! ;)
    [ Fú, ha Choi Siwon is csak ilyen kaliberű ,,ajándékokat" kapott volna, mellőzve a mérgezett tortát és a töltényeket... :/ ]

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :)
      ( Tom is fog még durvább dolgokat kapni és lesz itt még érdekes dolog, de azt majd később ;) )

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.