A szobalány csókja - 13. rész

Köpni-nyelni nem tudtam. Nem értettem az egész helyzetet. Peter lenne Roy? Nem, az nem lehet, teljességgel kizárt. Roy meghalt, a saját fülemmel hallottam, mikor Tomék erről beszéltek. De akkor mégis mi ez az egész? Összezavarodtam, de nálam egy valaki volt jobban összezavarodva és az Tom volt.

- Elég Tom, hagyd abba! – próbáltam lefejteni a rasztás szorító ujjait a férfi ingjéről miután észhez tértem – Nem ez a megfel...

- Eressz! – kiabálta Tom miközben a szemkontaktust egy percre sem szakította meg Peterrel.

- Micsoda váratlan találkozás – felelte a másik és egy határozott mozdulattal lerázta magáról Tom kezét – Bár, ha belegondolok, nem is olyan váratlan... – terült szét egy gonosz mosoly Peter arcán.

- Mi a fasz van? – rázta értetlenül a fejét Tom – Akkor, Münchenbe... Nem értem. Te meghaltál! – kiabálta kétségbe esetten, mire mindenki a mi kis hármasunkat figyelte.

- Szóval elhitted. Akkor tökéletesen alakítottam.

- Miről beszélsz? – ordította el magát újból Tom, mire a portánál álldogáló Tony megindult felénk.

- Elég! – álltam közéjük – Ezt ne itt beszéljétek meg – adtam ki szinte parancsba és Tomot elkezdtem a szobám felé cibálni. Mikor láttam, hogy Peter követ minket kissé megnyugodtam. Nem voltam tisztában egy-két dologgal (vagyis pontosabban semmivel), de azt tudtam, ha ezek ketten a rajongók szemeláttára egymásnak esnek, abból botrány lesz. Sajnos még így is biztos voltam benne, hogy a holnapi napilapok címlapján ez fog állni: ’Tom (TH) botránya! Összeverekedett egy ismeretlen férfival!’. Oké, oké, egy kicsit tuti túlozni fognak, de az egész történet nem lesz messze az igazságtól úgy érzem.

Tomot csaknem belöktem a szobámba, és mikor Peter is belépett bevágtam mögötte az ajtót.

- Peter? Mi ez az egész? – kérdeztem, miután láttam, hogy Tom nincs teljesen magánál. Csak bámult előre összezavarodott, üveges tekintettel. Már-már félelmetes volt.

- Sajnálom, te is a tervem része voltál – mondta egyenesen a szemembe.

- Parancsolsz? Terved része? Én? De miért? – Én naivan azt hittem, hogy ennek az egész történetnek véletlen áldozata vagyok, de mint kiderült, nem. Kezdett felmenni bennem a pumpa.

- Azt hitted véletlenül találkoztunk a minap? Jaj, Mayola kérlek, ne legyél ennyir...- kezdett bele lekezelő hangon, de Tom jól irányzott ütése beléfojtotta a szót.

- Mondj el mindent! Mi a faszért kellett hazudni? A kurva életbe! – tört elő belőle újra az állat és még kettőt behúzott a már földön fekvő Peternek.

- Hagyd abba Tom! Ha agyonvered, attól nem lesz jobb! – próbáltam leráncigálni a másik férfiról, hiába.

- Miért? Miért kellett? Barátok voltunk! Miért? – suhintotta újra az öklét Tom, de Peter megállította.

- Szóval te így bánsz a barátaiddal? – kérdezte Peter is dühösen és feltápászkodott a földről.

- Mi van?

- Szerinted mégis kinek köszönheted, hogy idáig eljutottál, he? – üvöltötte válaszra sem várva – Ki miatt kezdtél el gitározni? Ki miatt alapítottál együttest? Na és Lola! Az ő élete a te lelkeden szárad!

Végképp összezavarodtam. Túl sok információ nagyon rövid idő alatt. Nem bírtam feldolgozni. Lola? Ki volt ő? Meghalt volna? Mikor végre kezdtem azt hinni, hogy közelebb kerülök Tomhoz, hogy megismertem az életét, a problémáit kiderül, még mindig semmit sem tudok róla. Semmit.

- Lolát ne keverd bele! – ugrott újra Tom Peternek.

- Ezt inkább nekem kellene mondanom – szorította Peter a rasztás kötött felsőjének nyakát – Szerettem!

- Én is! - kiabálták szinte egyszerre.

Néma csendben álltak és néztek farkasszemet egymással. Szaporán vették mindketten a levegőt, egyikük sem kiabált többet. Nem tudtam ki volt az a bizonyos Lola, de egy valamiben teljesen biztos voltam: Tom szerette és a mai napig szereti.

- Én nem... nem tehetek róla... – nyögte alig hallhatóan Tom és elengedte Petert – Véletlen volt...

- Saját magadnak is hazudsz.

- Nem! – kapott a fejéhez Tom és meghátrált.

- Miattad halt meg! – ordította Peter.

- Nem, nem! – hadarta Tom és másik kezével is a fejéhez kapott. A padlót fürkészte össze-vissza, miközben fejét megállás nélkül csóválta. Látszott rajta, hogy nincs jól...

- Szeretett téged, és te mégis me... – kezdett bele könyörtelenül a férfi, de nem engedtem, hogy folytassa. Ha még egy mondatott mondott volna, Tom teljesen összeroppan. Nem bírtam nézni, ahogy emészti magát...

- Fogd be! Elég! – ordítottam most már én is – Menj el Peter! Tünés!

A férfi ökölbe szorított kézzel bámult rám. Ő is feszült volt, látszott rajta, hogy nagyon sok erejébe telik türtőztetni magát.

- Annyira szánalmasok vagytok mindketten... – grimaszolt és hátat fordítva az ajtóhoz lépett – Tom, ezzel még nem végeztünk!

Utoljára még hátranézett a válla fölött, majd bevágta maga után az ajtót mikor távozott. A szobában néma csend volt, csak Tom hangos levegővételeit lehetett hallani. Percekig álltunk csendben, nem akartam felzaklatni a bugyuta kérdéseimmel. Ha valamit el akar mondani, akkor azt el fogja mondani, ha kérdezem, ha nem...

- Én tényleg nem akartam, hogy baja legyen... – kezdte bizonytalan hangon Tom – Szerettem őt... – suttogta elfúló hangon és a falnak támasztotta hátát – Véletlen volt... – mondta és a földre lecsúszva összekuporodott a padlón.

Borzasztó látvány volt. Tom, aki mindig életerős és pimasz (legtöbbször bunkó), most itt gubbaszt előttem a földön és keserűen bámul a vakvilágba. Szinte hallani lehetett, ahogy jár az agya és végiggondolja a történteket, már amit sikerült felfognia belőle. A gyerekkori barátja, akiről azt hitte meghalt, életben van. Peter, pontosabban Roy, bosszúból játszotta el a saját halálát, csak, hogy Tomnak szenvednie kelljen...? Nem voltam teljesen biztos az egész történetben, de én így szűrtem le a lényeget.

- Sajnálom Lola...

Tom motyogása kizökkentett a gondolataimból. Ahogy a földön ücsörögve nézett ki a fejéből reményt vesztve... annyira nagyon sajnáltam. A testem szinte magától mozdult. Óvatosan indultam meg felé és álltam meg előtte. Leguggoltam hozzá és jó szorosan magamhoz öleltem. Ha másban nem is tudok neki segíteni, legalább érezze, hogy nincs egyedül. Én mellette vagyok... 

   

● Halihó, sziasztok! Tudom, jó sokat kellett rá várni, és még hosszú sem lett, de azért remélem tetszeni fog... :) (Megj.: Ismét egy új karakterről került fel kép a szereplők közé, ha érdekel, ITT megnézheted. :)
További szép napot nektek, sziasztok~
 

Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!