A szobalány csókja - 6. rész

A történtek óta nem beszéltem Tommal, még a szobáját is elkerültem nagy ívben. Néha-néha Margaret elejtett róla egy-két mondatot, de nem érdekelt. Egyáltalán nem érdekelt! Éljen boldogan (már ha boldogan tud élni azzal a tudattal, hogy embert ölt) a saját kis gyémánt világában. Még így, 3 nappal később is rosszul esett, azaz egy nyomorult mondata, amit akkor lazán a képembe vágott. Reménykedtem benne, hogy minél hamarabb lelép a testvérével együtt és soha a büdös életbe nem látom őket többször.

- Bill és Tom este visszautaznak Berlinbe – mesélte szomorúan Margaret, miközben paprikát szeletelt a vendégek vacsorájához.

Nahát, ilyen hamar teljesülne a kívánságom?

- Nem érdekel különösebben - vakkantottam, talán kicsit eltúlozva a közömbös hangnemet.

- Mayola drágám, valami baj van? – hagyta abba az aprítást egy pillanatra és egyenesen a szemembe nézett.

- Nem, dehogy. Minden a legnagyobb rendben – erőltettem mosolyt az arcomra, aztán betoltam magam után a széket – Vissza kell mennem, dolgozni...

Nem néztem rá, becsuktam magam mögött a konyha ajtaját és egy nagy levegőt vettem. Pár pillanatig csak ott álldogáltam, majd fújtam egyet és elindultam a mosókonyha irányába, a tiszta ágyneműkért. A szobában felkaptam a fehér huzatokat és nagy nehezen visszazártam az ajtót. A magas toronnyal lavírozva indultam a felső emeletre.

- Jéghegynek álcázod magad? – Megtorpantam a hangját hallva és az ágynemű tornyot kezdtem bámulni, ami teljesen eltakarta előlem a hang gazdáját.

- Mit akarsz? – kérdeztem a huzatokat bámulva.

- Akarni? Semmit nem akarok jobban, csak egy kényelmes ágyban aludni végre.

Pár pillanatig így álltunk egymással szembe, majd Tom törte meg a csendet.

- Figyelj, nem tudom, mit hallottál akkor, de kösz, hogy nem szóltál róla senkinek – mondta a megszokottnál gyengédebb hangon.

- Igen...

- Most komolyan egy csomag vászonhoz kell beszélnem? – tűnt el a gyengédség a hangjából.

- Miről akarsz beszélni? Az imént mondtad, hogy csak egy kényelmes ágyra vágysz – mondtam a huzatok mögé bújva. Hallottam, ahogy zsebre vágja a kezét aztán megfordul és elindul az ellenkező irányba.

- Annyira rohadtul idegesítő vagy – szólt hozzám a válla fölött és bevágta maga mögött a 34-es szoba ajtaját.

Felhúztam a tiszta ágyneműt és a törölközőket is kicseréltem a fürdőben. Az ablakokat bukóra kinyitottam, hogy szellőzzön kicsit a szoba. Még egyszer utoljára végignéztem a helységen és elégedetten bólintottam. Lekapcsoltam a villanyt és a kilincsért nyúltam, mikor az ablak alól beszélgetés zaja szűrődött be a szobába. Felismertem Mark hangját, ugyan úgy, ahogy Tomét is. Odaléptem az ablakhoz és óvatosan, nehogy észrevegyenek, kinéztem rajta. A személyzeti parkolóban Bill állt egy fekete táskával a kezében és Tomot sürgette. Mark csak nevetett rajtuk és a szőke kezébe dobott valami fényes tárgyat. Mikor Tom odaért hozzájuk pacsizott egyet Markkal és beszállt a nagy fekete autójába, mire testvére is követte a példáját. Pár másodperccel később felbőgtek a motorok, a parkolót megvilágította a kocsik fényszórója. Egymás után kitolattak a helyükről és gázt adtak. Mark még intett nekik egyet aztán a két testvér ráfordult a főútra és kicsivel később teljesen eltűntek a sötétben.

- Tom elment. Végre. Ezt vártam már napok óta. Igen. Tényleg elment... – mondtam halkan még mindig az ablak előtt. Percekig csak álltam ott és azt a helyet bámultam, ahol Tom autójának a lámpáját utoljára láttam. Egy jó nagy levegőt vettem, ahogy aznap már sokadjára és kifújtam.

Mégis ki a jó fenét akarok becsapni? Töröltem meg a nedves szemeimet, hátat fordítottam az ablaknak és kimentem a sötét szobából. 

● Itt az újabb rész, hosszabb nem lett sajnos, de a tartalma már jobbra sikeredett szerintem. :) Oh, és a végére a szokásos szöveg: várom a kommenteket! :)
 

Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!