- Uh, már fél 7 van... – nézett az órájára – legjobb lesz, ha a kártyámról a maradék pénzt is leveszem, mielőtt Oliver letiltja.
Mikor
a földszinten megállt a lift, lassan kilépett és újra körbenézett. A helyzet
változatlan, Oliver sehol. Kifújta a levegőt és a recepciót vette célba. A
sapkát jól a fejébe húzta és a kilógó tincseket próbálta visszatuszkolni alá. A
következő pillanatban a korábban látott két, szekrény nagyságú férfi jelent meg
előtte, karon ragadták és a kijárat felé vonszolták. Sarah értetlenül pislogott
fel a két melákra, de mire megszólalni tudott volna, már kint állt a hotel
előtt. Nem tudta mire vélni ezt az egészet, de mikor az üvegajtón keresztül
meglátta Bill Kaulitzot ahogy a testőreivel beszáll a liftbe kitisztul a kép.
-
Azt hiszem az éjjel folyamán most néztek másodjára rajongónak... – megrázta a
fejét, majd ugyan úgy mint délután egy automatát keresett, ahonnan pénzt tudott
felvenni. A kabátját nyakig begombolta, ősz lévén elég hidegek voltak a
hajnalok. Fél órányi gyaloglás után sikeresen talált egy automatát. Bedugta a
kártyát, bepötyögte a kódokat és várt, mikor a gép pityegett egyet.
-
Banyek, ilyen nincs! – szólalt meg keseredetten, mikor a gép nem engedett pénzt
felvenni. – Annyira tudtam, hogy ez lesz... Oliver, mi a fenéhez kezdjek most?
Azt hiszed, hogy visszamegyek hozzád mi? Na azt lesheted te gyökér! Én
Sarah Watson végre élhetem a saját életemet! Azt fogom csinálni amit szeretek! Igen!
Írni fogok regényeket, novellákat és még akár dalszövegeket is! Ez az!
Dalszövegeket fogok írni!
Sarah
kis monológja után pár járókelő mosolyogva kerülte ki, amit a lány csak egy kis
kuncogással nyugtázott. Másfél éve most először érzi magát igazán szabadnak.
Jókedvtől vezérelve el is indult Berlin egyik stúdiója felé. Tény és való, hogy
kicsit szedett-vetett volt a külseje, de ez most egy cseppet sem érdekelte. A
hatalmas épület elé érve egy pillanatra megáll és egy mély lélegzetet vett.
Lenyomta a hatalmas faajtó kilincsét és belépett. A folyosón végig híres
együttesek, énekesek képei voltak egy-két helyen még cikk is be volt keretezve.
Épp az egyik újságrészletet olvasta, mikor egy ismerős hang szólalt meg mögötte.
- Tévedtem. Ezt a vörös bozontot még a sapkám se bírja takarni.
- Tévedtem. Ezt a vörös bozontot még a sapkám se bírja takarni.
Sarah
hírtelen fordult a hang irányába. Tomon egy szürke csíkos pulóver volt, ami a
megszokott hatalmas ruháihoz képest majdnem feszült rajta.
-Á,
a sapka... – kapta le a fejéről, mire hosszú haja végre ’kiszabadult
börtönéből’ – Köszönöm, jó hasznát vettem – mosolyodott el kedvesen.
-
Nem kell, megtarthatod. Alá is írom neked, utána jó pénzért eladhatod. Eléggé
le lehetsz égve... –nézett végig a lányon majd zsebre vágta a kezét.
-
Épp munkáért jöttem – tűnt el a mosoly Sarah arcáról.
-
Munka? Takarítónőt keresnek?
- Tom! – bukkant elő szinte a semmiből Georg, a banda basszerosa. – Michael téged
keres má... Nahát! Helloka...– köszönt kihívóan
Georg aztán végigbámult a lányon.KÖVETKEZŐ TÖRTÉNET: A szobalány csókja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.