2012. október 1., hétfő

A szerelem ára - 4. rész [Hetes stúdió]


- Szia... – jött zavarba a lány a fürkésző pillantástól.
- Mi a neved, honnan jöttél te szépség? – állt meg Georg Sarah előtt.
- Ö, izé... Sarah vagyok – nyújtotta a kezét a srác felé.
- Georg vagyok, bár ezt szerintem tudod – nevetett jóízűen a saját poénján majd kezet rázott a lánnyal.
- Hol van Michael? Megkeresem – szakította félbe Tom az ismerkedést.
- Áh igen, a hetes stúdióban van. Menjünk.
Mind ketten elindultak abba az irányba, ahonnan Georg pár perce felbukkant. Sarah még nézte őket egy ideig, aztán elindult a titkárság felé. Az ajtó előtt kicsit megigazította a ruháját, beletúrt a hajába majd kopogott.
- Tessék! – hallatszott bentről egy fiatal hang.
- Jó reggelt! – köszönt magabiztosan a lány – Victoria Swant keresem.
- Megbeszélték a találkozót? – kérdezte a lány, aki Sarahval egyidős lehetett.
- Nem.
- Akkor egy pillanat türelmet kérnék – mondta, majd felvette a telefont, bepötyögött két számot és várt – Asszonyom, egy hölgy van itt, magával szeretne beszélni. ---- A neve? Hogy is hívják? – takarta le a telefon egyik felét a titkárnő és Sarahra nézett.
- Sarah Watson.
- Sarah Watson. ---- Igen, értem – majd letette a telefont – Bemehet.
- Köszönöm – búcsúzott a lány, és bekopogott majd bement Victoria Swan irodájába. Victoria a negyvenes évei közepén járhatott, de simán letagadhatott 10 évet.
- Üdvözlöm, miben segíthetek? – kérdezte a papírjai böngészése közben.
- Munkát szeretnék. Dalszöveg író vagyok.
- Hm... Dalszöveg író? Kiknek írt eddig?
- Még senkinek... igazából író vagyok, csak... szeretnék új életet kezdeni és dalszövegeket írni fiatal tehetségeknek – magyarázta Sarah.
- Valami miatt szimpatikus vagy nekem. Tegyünk egy próbát. Keresd fel Michaelt, a kilences stúdióban van, ha a zenei alapjára tudsz rögtönözni egy szöveget, akkor próbaidőre felveszlek.
Sarah nagyokat pislogott és csak egy köszönömöt tudott kipréselni magából. Nem akarta elhinni, hogy ilyen könnyen összejöhet. Bár, a neheze még csak most jön, bizonyítania kell. Még pár évvel ezelőtt jelent meg 3-4 novellás kötete, de aztán feltűnt Oliver és nem tudta folytatni az írást.
Gyorsan lépkedett a folyosón, kicsit el is tévedt a hatalmas épületben, de sikerült megtalálni a kilences stúdiót. Kopogott és benyitott. Egy idős néni takarította épp az asztal.
- Öm... elnézést, Michaelt keresem, azt mondták, hogy a kilences stúdióban van.
- A hetes stúdióban nézd meg kedveském, oda mentek át – mosolygott a néni.
- Köszönöm – viszonozta a mosolyt a lány, majd becsukta az ajtót. A hetes stúdió a folyosó másik részén volt, de azt már sokkal egyszerűbb volt megtalálni. Az ajtó előtt megállt és ugyan úgy, mint az előbb kopogott és benyitott. A stúdió dohányzóasztalán egy csomó pizzás doboz és sörösüveg hevert, akárcsak egy házibuli hajnalán a nappaliban.
- Te követsz vagy mi a rák? – jelent meg Sarah mellett az ajtóban Tom.
- Ezt én is kérdezhetném... de, mint már mondtam, munkáért jöttem, amit meg is kaptam – füllentett, majd Tomot az ajtóban hagyva besétált a stúdióba és a felszerelést kezdte figyelni.
- Milyen munkát? – lépett be Tom is a szobába és levágódott a kanapéra.
- Dalszövegeket fogok írni.
- Dalszövegeket? Ne már! – nevetett pökhendin Tom, majd a gitárját az ölébe vette, és pengetni kezdte.
- Csak nem tesztelni akarsz? – fordult Tom felé Sarah
- Akár... – jelent meg egy félmosoly Tom arcán és mélyen a lány fekete szemeibe nézett.
- Ez nem probléma. Játssz valamit! – adta ki az utasítást Sarah, leült Tommal szembe és az egyik pizzás dobozra kezdett írogatni. Tom egy lassú, Sarah számára ismeretlen dallamot játszott. Tom mindig újra meg újra játszotta a dallamot, és alig tíz perc alatt sikerült egy strófát megírnia. Sarah kiegyenesedett a székben, és a pizzás dobozra nézett majd elmosolyodott.
- Tessék, olvasd el és véleményezd! – nyújtotta oda Tomnak büszkén.
- Messze fogok menni, többé nem találkozunk, Neked adom a szerelmemet, Még most is képtelen vagyok, hogy elfelejtsem az emlékét
Most neked, épp neked, Bezárom a szemeimet és imádkozom, Ezt a dalt küldöm neked, bye bye bye – olvasta fel hangosan Tom.
- Na? Tíz perc alatt nem is rossz mi? – nevetett jókedvűen a lány.
- Ez egy szar... – vakkantott Tom és elhajította a dobozt, majd újra gitározni kezdett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.