2015. szeptember 19., szombat

A szerelem ára 2015 - 1. rész


Halihó Bogyókák!

      Tururúú, meghoztam A szerelem ára első kibővített részét! Bevallom, örülök, hogy belefogtam, mert tényleg úgy gondolom, hogy ezt a történetet sokkal de sokkal jobban meg lehet írni annál, ahogyan én évekkel ezelőtt megírtam. Most sem tökéletes és valószínűleg soha nem is lesz az, de pár fokkal már jobb, mint az előző. Remélem lesz köztetek olyan, aki szívesen végigköveti újra Sarah, Tom és Oliver kapcsolatát és újra talál egy kis örömöt a történetben. :)
      Oh és még egy kis apró megjegyzés a részhez: Ezelőtt nem ajánlottam egyik részhez vagy történethez sem zenét. Most ezen változtatok. A rész előtt, a bevezető képecske alatt (terveim szerint) mindegyik résznél fogtok találni egy videót/zenét, amit a rész olvasása közben ajánlatos hallgatni. Persze csak szerintem. :) Automatikus zenelejátszást nem állítottam be, mert tudom, hogy vannak akik nem szeretnek zenét hallgatni olvasás közben így nekik se legyen kellemetlen az oldalon tartózkodni és nézelődni.
      Áh, szóljatok rá, már megint csak fecsegek fölösleges! Itt a rész, olvassátok és nagyon várom a visszajelzéseiteket. Legyen szép hétvégétek, csókszi: Ket







1. rész


Sarah türelmetlenül ácsorgott a bejárati ajtó előtt. A taxi, amit néhány perccel korábban kért a hatalmas villa elé, még mindig nem akart megérkezni. Pedig a lánynak sürgősen el kellett tűnnie a házból.
Férje egyik legbefolyásosabb üzletfele nem írta alá az előre leegyeztetett szerződést, és ez probléma volt. Mégpedig a lehető legnagyobb probléma. Sarah tisztában volt vele, hogy ha Oliver hazaér, a munkahelyi feszültséget rajta fogja levezetni. Tudta, ha megvárja, hogy férje hazaérjen, akkor újabb véraláfutásokkal a testén fog este nyugovóra térni. Úgy, ahogy az utóbbi két évben, szinte minden egyes este.
A taxi hangos dudaszóval jelezte érkezését és türelmetlenségét. Sarah a táskáját a vállára véve a kapubejáró felé igyekezett ahol az autó várta.
- A Hotel Palace-be kérem.
Nem ez volt az első alkalom, hogy elmenekült. Az utóbbi hónapokban gyakran tűnt el otthonról, abban reménykedve, hogy Oliver nem fogja keresni, mégis a férje minden alkalommal hamar a nyomára bukkant. Most titkon mégis azt remélte, hogy máshogy lesz. Talán pont azért, mert a szokásos kis motelek helyett, most Berlin egyik legdrágább - ha nem a legdrágább - hoteljába vitette magát.
- Megérkeztünk hölgyem - szólt hátra a sofőr az elgondolkodott lánynak, jelezvén, hogy ideje fizetni és kiszállni végre az autóból. Sarah a férfi kezébe nyomta a fuvar árát és kendőjét a nyaka köré csavarva kiszállt a pudingszínű Mercedesből.
Az ősz október utolsó heteiben járt, a fákról szinte tejesen eltűntek az elsárgult levelek. A hotel előtti járda makulátlan volt, egyetlen elárvult levél sem rontotta az épület tökéletes összképét.
Sarah látta meggyötört tükörképét az üvegajtón keresztül. Lángvörös göndör haját szinte egy gubancba fújta a szél, sápadt bőre kontrasztba állt sötét szemeivel. Nagy levegőt vett, majd lemondóan kifújta. Egy ilyen hotelba minimum estélyiben kéne érkeznie...
- Üdvözlöm az öt csillagos Hotel Palace-ben! Miben segíthetek? - kérdezte a recepción álldogáló fiatal fiú, mikor Sarah a hatalmas pulthoz ért.
- Jó estét, egy Deluxe szobát szeretnék.
A köteg papírt, amit a recepciós a lány kezébe nyomott, eltartott néhány percig, amíg kitöltötte. Itt aztán tényleg adnak, mind a biztonságra, mind a formai dolgokra.
- Hölgyem, a szobafoglalást előre kell fizetni. Kártyával vagy készpénzzel...?
- Bankkártyával fizetek.
A fiú átnyújtotta a mágneskártyát miután átnézte az összes papírt és mindent rendben talált.
- A 407. szoba az öné.



A lift csendben indult a hatodik emelet felé. A kabinban háttérzajként kellemes zongoraszó hallatszott, ami Saraht az apjára emlékeztette. Mikor kislány volt sokat játszottak együtt, bár a lány inkább csak ütlegelte a billentyűket, ellenben apjával, aki gyönyörű melódiákat zongorázott el neki.
Mire elhessegette gondolataiból a kellemes mégis fájó emlékeket, két öltönyös, jól megtermett férfi állt mellette. Oliver se volt alacsony a maga 193 centijével, de ez a két melák még nála is magasabb és nem utolsó sorban izmosabb volt. Zavarodottan pillantott körbe, mert egyáltalán nem érzékelte, hogy megállt a lift és az sem tűnt fel neki, hogy ez a két férfi beszállt mellé.
A felvonó halkan csengetett, majd elhúzódott az ajtaja. Sarah kisurrant a két oszlopnagyságú idegen között, és magabiztosan lépdelt az előkelő folyosón.
A deluxe szoba, amit kért, a legdrágább lakrész volt az egész szállodában. A hatalmas ablakokon kinézve olyan volt, mintha az egész város az ember lába alatt terülne el. Az ízlésesen berendezett lakrész ámulatba ejtette a lányt. Oliverrel mindig jó és biztos anyagi körülmények között éltek, viszont ez a drágaság és pompa ami ebben a szobában fogadta teljesen megbabonázta.
Miután körbejárta átmeneti lakrészét, a lány egyetlen holmiját - a táskáját - a franciaágyra dobta, és célirányosan a fürdő felé vette az irányt. Percekig állt a forró vízsugár alatt, miközben agya megállás nélkül pörgött. Mit tegyen azok után, hogy újra elhagyta Olivert? Hova bújjon, hova rejtőzzön agresszív és kegyetlen férje elől? Mert talán még sosem volt olyan biztos abban, hogy el akar válni. Tény, hogy apja gyára akkor teljesen Oliver tulajdonába fog kerülni, de már ez sem érdekelte. Meg akart szabadulni mindentől és mindenkitől, új életet akart kezdeni teljesen egyedül.
Több mint fél órán át áztatta magát Sarah. Felfrissülve lépett ki a zuhany alól, megtörölközött, majd belebújt a gondosan előkészített puha fürdőköpenybe.
A franciaágy maga volt a mennyország. Hatalmas, puha párnákkal vette körbe magát, egy pezsgő színűt szorosan magához ölelt, úgy nyúlt el az ágyon.
Képtelen volt agyát kikapcsolni, a tökéletes megoldáson gondolkodott hosszú percekig, mikor szinte észrevétlenül elnyomta az álom.



Éjjel telefoncsörgés riasztotta fel. Furcsállta az éles hangot, mivel ez nem a mobilja jól megszokott dallama volt, hanem egy annál sokkal bántóbb és hangosabb zaj.
Néhány pillanattal később realizálódott benne, hogy a hotel vezetékes telefonja csengett. Megköszörülte a torkát, majd felvette a kagylót.
- Igen?
- Nagyon sajnálom hölgyem, hogy ilyen kései órán zavarom, de itt van a férje és arra kéri, hogy jöjjön le. Elég ingerültnek tűnik...-tette hozzá már sokkal halkabban a recepciós.
- A 407-es szoba az övé? Felmegyek érte! - Hallatszott a háttérből Oliver ingerült hangja.
Sarah ereiben megfagyott a vér, hirtelen már nem is érezte magát annyira álmosnak. Egy szempillantás alatt kiugrott az ágyból, és az öltözködésre időt nem pazarolva felvette a ruháit az ágyról és kiviharzott a lakosztályából.
Zavartan nézett körbe a folyosón, majd a leggyorsabb lehetőségnek a lift tűnt. Türelmetlenül álldogált és várta, mikor érkezik az Ő emeletére a kis kabin, de az csak nem akart jönni. A másodpercek óráknak tűntek, és Sarahnak nem voltak órái, sőt percei sem. Sarkon fordult és a lépcsőn lefelé rohanva igyekezett elkerülni félje baljós alakját.
A negyedik emelet környékén járhatott a lány, mikor a lépcsősor tetejéről visszhangzott Oliver érces hangja.
- Állj meg, azonnal állj meg! - Ordibálta torka szakadtából.
Tisztában volt vele Sarah, hogy férje ilyen állapotban mire képes. Más emberek előtt nem fog vele semmit csinálni, de amit hazaérnek és kattan a zár, férje tenyere nyoma az arcán fog ’díszelegni’. És ha szerencséje lesz, ennyivel le is fogják tudni az egészet. Bár sajnos az esetek többségében ennyivel nem áll meg a fegyelmezés...
A lány szinte már hallotta Oliver nehéz lépteit maga mögött, mikor pánikszerűen futott végig a harmadik emelet folyosóján és figyelt fel egy alakra.
A férfi kissé támolyogva lépte át szobája küszöbét, pont akkor mikor Sarah az ajtaja elé ért.
- Engedj be, kérlek! Hahó! Légy szíves nyisd ki! - Ütötte tenyerével a csukott ajtót. Pulzusa az egekben járt, torkát a sírás fojtogatta.
Pár másodperccel később az ajtó kissé kinyílt és egy borostás, sötét hajú fiatal férfi pislogott értetlenül váratlan vendégére.
- Mi van már?
- Csak egy pillanatra... - Makogott a lány és lökött egyet az idegenen majd Ő is belépett a férfi szobájába és magukra zárta az ajtót.
- Te meg mégis, ki a picsa va... - tápászkodott fel a padlóról a férfi, de Sarah csendre intette.
- Egy kicsit maradj csendben! - Takarta el tenyerével az idegen piercinges, telt ajkát.


6 megjegyzés:

  1. Hűűha!
    Hát ezt nem lehet szavak nélkül hagyni! Már csak azért is, mert nem emlékeztem pontosan hogyan volt megírva az eredeti rész, visszaolvastam és woooaaah **-----** Az egy dolog, hogy legalább 3x olyan hosszú lett, de hogy ennyire omg .. nem találok szavakat :D bár eddig is imádtam az írásod és mindig is felnéztem rád, de most talán még az eddigieknél is élethűbben írtál le mindent :D a végén - nézz bolondnak - de esküszöm hogy hallottam ahogy dörömböl az ajtón >.< és ésésés Tom .. ohgád hát inkább hagyjuk is :D hogy lehet ennyire tökéletesen képet passzítani egy jelenethez? :D :D
    Nagggyon-nagyon-nagyon örülök, hogy itt vagy és hogy sokkal hosszabb izgalmas imádnivalóó részeket hozol!!! Már izgatottan várom a folytatást, remélem hamar hozod!! :)))
    Puszi, Alicia! ♥♥♥

    VálaszTörlés
  2. Drága Alicia! ♥
    Nagyon-nagyon köszönöm a dicséretedet! Hihetetlenül jól esik, hogy Te mindig itt vagy és kitartasz mellettem és a történeteim mellett! Tényleg nagyon köszönöm! :)
    A hétvégén vagy következő hétvégén jön a folytatás!

    VálaszTörlés
  3. Teljesen elém tárult a kép amíg elolvastam. Ez egyszerűen hihetetlen. Te vagy as egyik akire felnézek. Köszönöm az segítséged is amikor kérdeztelek. Nagyon várom már a folytatást!!! 😍👽❤💕

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy! Amúgy meg szívesen segítettem, szóval kérdezz máskor is nyugodtan. :)

      Törlés
  4. Jaaaaaaaajj, mindig imádni fogom, azt hiszem. :3 Akárhányszor olvasom el! <3

    VálaszTörlés
  5. Jaj de jó volt átélni. Ott futottam az ilyedt lány mögött a folyosón, vagy épp én zuhantam a földre, ahogy rámtörte az ajtót. Hihetetlen vagy, kedves iró. Ideje megismerkednem írásaiddal.

    VálaszTörlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.