2014. április 22., kedd

Miss Makulátlan 2013 - 24. rész [VÉGE]

Drága, türelmes bogyókáim, szép estét nektek!

Olyan régóta ígérem már nektek a Miss Makulátlan utolsó részét, csoda, hogy sikerült kivárnotok. Köszönöm a türelmeteket, de most végre itt van.  Jó olvasást kívánok hozzá, ha valami zagyvaságot olvastok kérlek jelezzétek, mert eléggé szétszórt vagyok írás közben. Különösen az utóbbi időkben. Oh, és itt egy kis emlékeztető: Miss Makulátlan - 23. rész
No, de a locsogásom további részét majd a rész végén olvashatjátok, most  be is fejeztem. :)

~24. RÉSZ~

- Cathy, minden rendben? Egész nap olyan feszült vagy, arról nem is beszélve, hogy folyton a telefonodat babrálod. Talán Rayyel történt valami?
- Tessék? - A lány értetlenül pislogott Dr. Berg felé, aki az íróasztala előtt állt.
- Látom tényleg nem vagy jól. Mi történt?
- Oh, hogy én? Nem, minden rendben, csak keveset aludtam az éjjel. Biztos a front… - hazudott Cathy és egy mosolyt erőltetett az arcára.
- Igyál egy csésze erős teát, az majd segít – mondta a nő, majd a kabátját a vállára terítve kiment cigizni.
Cathy fáradtan dőlt hátra kényelmes forgószékében. Lassan beletúrt kiengedett hajába és szemeit becsukva igyekezett pihentetni azokat.
Egész éjszaka ébren volt, egy percet sem tudott aludni. Tom tegnap, mikor Bill után sietett azt mondta majd hívni fogja, de mégsem tette. Cathy az éjjel folyamán felváltva csörgette Billt, aztán Tomot, de egyikük sem válaszolt a hívásaira. A legrosszabb dolgok fordultak meg a fejében. Alig 24 óra leforgása alatt elvesztette a legjobb barátját és azt a férfit, akit eddigi élete során a legjobban szeretett.
A lány nagy levegőt vett, majd kifújta. Mégis mire gondol? Nem veszthette el Billt, hisz sohasem volt az övé. Testileg lehet, de lelkileg nem voltak egymáséi soha. Egyszer sem vallották be az egymás iránt érzett szerelmet, épp ellenkezőleg. Cathy titkolózott előtte. Eltitkolta, hogy van egy közös gyerekük, hogy Tom mindenről tudott, és elrejtette az érzéseit, amit ha az elején őszintén bevall a férfinak az életük másként alakulhatott volna.
Elrontott, mindent elrontott azért, mert nem volt őszinte. Tönkretette a sajátja és Bill életét is, mégis legjobban Ray miatt gyötörte a lelkiismerete. A fia, aki semmiről nem tehet, mégis apa nélkül kell felnőnie. Nem lesz előtte egy olyan férfi, akire felnézhet, akiről példát vehetne? Nem valószínű. Cathy biztos volt benne, hogy az életében nincs más férfinak hely, csak Billnek. Ha Ő nem bocsájt meg neki…
A lány határozottan az íróasztalára csapott. Mi a fenét csinál? Itt sopánkodik, ahelyett, hogy a kezébe venné az életét. Bill már megtette az első lépést (Lehet, hogy a szerelem felé?), mikor Ray szülinapján meglátogatta, és a találkozót megbeszélték. Itt az idő, hogy Cathy is tegyen valamit ezért a kapcsolatért.
A szék támlájáról lekapta a táskáját és alaposan kutakodni kezdett benne. Néhány pillanattal később diadalmasan előhúzott belőle egy kis papírlapot és farmerja zsebébe csúsztatta. Ballonkabátját a fogasról lekapva gyorsan magára kapta és az ajtó felé sietett. Mikor kitárta maga előtt a rendelő üvegezett, régi faajtaját kis híján beleütközött Dr. Bergbe.
- Cathy?
- Kiveszem a délután hátralevő részét! Holnap mindent megmagyarázok! – Kiabált hátra a vállai felett és a parkolóba sietett.


A hotel mélygarázsa szinte teljesen üres volt, így a lány rögtön talált magának parkolóhelyet. A felvonóhoz rohanva benyomta a négyes gombocskát és remélte, hogy Bill szobája ezen az emeleten lesz.
Mikor a lift halkan csilingelt, szinte kirobbant a kis fülkéből. Zsebéből előhalászva a papírlapocskát a férfi kusza kézírását figyelte. 78-as szoba. A legközelebbi ajtóra pillantott, amin a 65-ös szám virított. Visszaugrott a liftbe, és türelmetlenül rávágott az ötös gombra. A felvonó alig fél perccel később megérkezett a megfelelő emeletre.
Cathy szívverése egyre csak gyorsult, ahogy lassan haladt a folyosón, a szobaszámokat figyelve.
- 74… 75… 76… 77… 78 – motyogta halkan a lány.
Bill ajtaja előtt állva az ájulás kerülgette. Kezdeti határozottsága mostanra már teljesen eltűnt, helyébe sokkal inkább a pánik férkőzött. Mi van, ha rácsapja az ajtót? Mi van, ha meg sem hallgatja? Mi lesz, ha visszautasítja, és hallani sem akar a bocsánatkérésről?
Cathy pánikszerűen vette a levegőt. Ha nem bocsájt meg neki, akkor a lelke egy része biztosan meghal…
A lány megrázta a fejét. Minden felesleges gondolatot igyekezett kikergetni a fejéből, majd határozottan kopogott a sötét ajtón.
Türelmetlenül álldogált néhány pillanatig, de Bill nem nyitott ajtót. Újra megismételte a kopogást, de ismét semmi. Jó pár próbálkozás után, már tenyérrel, szinte dörömböl a 78-as szoba ajtaján, mikor váratlanul kitárult előtte.
Bill vékony arca nyúzott és borostás volt, fénytelen szemei alatt sötét karikák húzódtak. Megvetően nézett végig a lányon, és lekicsinylő mosolyra húzódott a szája.
- Mi a francért jöttél ide?
- Nem emlékszel? Pár napja te kértél, hogy jöjjek el…
Bill hangos nevetésben tört ki. A lány értetlenül pislogott az arcába, de színpadias röhögő görcsön kívül mást nem tudott leolvasni róla.
- Oh igen, hát persze. Én hívtalak. Csak tudod ez még az előtt volt, hogy megtudtam, hogy Tom évek óta hazudozik nekem. Miattad! A saját ikertestvérének! – mondta szemrehányóan, majd sokkal halkabban, mégis annál lenézőbben hozzátette: - Menj el.
- Bill kérlek! – Támaszkodott az ajtónak Cathy, megakadályozva, hogy a férfi bevágja előtte azt – Hallgasd meg amit mondani akarok. Utána ígérem, elmegyek.
Bill pár percig habozott, majd –A lányt legjobban meglepve- ellépett előle és beengedte.
- Nos, most milyen hazugsággal állsz elő? Kíváncsian várom – mondta, miután becsukta maguk mögött az ajtót.
Cathynak volt néhány másodperce körbe nézni a szobában. A rendetlenség és néhány üres üveg uralta a helységet.
A lelkiismerete kínzó, vádló érzése újra hatalmába kerítette. Bill miatta ilyen. A tökéletes férfi, akit négy éve megismert; a kisfiús, szenvtelen mosolyának már nyoma sincs.
- Hívtalak, de nem vetted fel – fordult a lány Billel szembe.
- Nem, tényleg nem vettem fel. Kitűnő meglátás.
- Ne legyél ilyen lekezelő Bill. Ez nem te vagy – sóhajtott csüggedten Cathy.
- Mégis honnan a fenéből tudnád, hogy milyen vagyok? Egyszer sem ültünk le beszélgetni, egyszer sem kérdeztél rólam és egyszer sem kérted ki a véleményem. Egy kiadós dugáson kívül nem kerültünk soha közel egymáshoz.
- Nem tudom, milyen emlékeid vannak rólam, de én pontosan emlékszem minden egyes beszélgetésünkre. A megismerkedésünk estéjén folytatott rövid kis csevegésre, az első közös vacsoránkra, vagy arra az estére, mikor elmondtad, hogy sohasem szerettél még úgy senkit, mint engem.
Bill sietősen megkerült a lányt, és az ablakhoz lépve ingerülten beletúrt kócos hajába.
- Akkor lehet, hogy úgy éreztem, de ez megváltozott azóta– mondta néhány pillanattal később.
- Hazudsz.
- Mi?
- Tudom, hogy hazudsz.
- Komolyan azt képzeled, hogy ennyire ismersz? Tényleg azt hiszed, hogy tudod, mikor mondok igazat? – pillantott hátra vállai felett a férfi.
- Lehet, hogy nem ismerlek annyira, amennyire szeretnélek, de az arcod ugyan olyan mint az enyém.
- Tessék? – fordult a lány felé szemöldök ráncolva Bill.
- A szemed alatt ugyan olyan sötét karikák húzódnak, mint nekem, – lépett közelebb Cathy az ablaknál álló alakhoz – A tekintetedből sugárzik a fájdalom és a bánat. Az édes kis gödröcske, ami nevetésnél ott virított az arcodon teljesen eltűnt. A bőröd fénytelen, a szemed melletti szarkalábak sokkal jobban látszanak, mint amúgy – nyújtotta ki egyik kezét a lány, és gyengéden megérintette Bill arcát – Ugyan olyan az arcunk, mert ugyan azokat a kínokat éljük meg. A tested akaratodon kívül is elárul.
- Ne legyél ennyire csöpögős és giccses – rázta le magáról Cathy érintését a férfi.
- Mond azt Bill, hogy nincs igazam. Mond azt a szemembe nézve, hogy te nem szenvedsz amiatt, ami velünk történik!
- Te hallod magad? Hallod, hogy miről beszélsz? Igen, szeretlek, ugyan olyan őrült módon, mint évekkel ezelőtt, de ez már nem erről szól. Becsaptál, hazudtál nekem és ez sokkal jobban fáj, mint bármi más.
- Az Istenre, próbálj egy kicsit engem is megérteni! – sóhajtott kérlelően a lány – Terhes lettem és fogalmam sem volt mihez kezdjek. Azok után, amit mondtál, nem állhattam eléd azzal, hogy terhes vagyok. Leírhatatlanul féltem az élettől és az előttem álló hónapoktól. Arról nem is beszélve, hogy gyötrődtem amiatt, hogy egy félreértés miatt elvesztettelek.
- Mikor újra találkoztunk el kellett volna mondanod, hogy van egy fiam! Ez eszedbe sem jutott?
- Mikor kellett volna elmondanom? Az után, hogy kiderült van egy menyasszonyod, akit épp készülsz elvenni? Ez nem egy olyan dolog, amit az utcán beszélgetve el lehet mondani!
- A picsába, csak őszintének kellett volna lenned! – Mondta már szinte kiabálva a férfi.
- Őszinte? Azt akarod, hogy őszinte legyek? – Nézett határozottan Bill arcába a lány - Rendben, legyen. De hegyezd a füled önfejű Bill Kaulitz, mert ezt tőlem többé nem fogod hallani.
A férfi várakozásteljesen állta Cathy borostyán tekintetét, mikor a lány újra megszólalt.
- Szeretlek – mosolyodott el halványan és arca egy szempillantás alatt megváltozott. A kemény, és magabiztos nő helyére egy félénk, érzéseit a világ elé táró lány lépett. Úgy érezte magát, mint egy gyönge őz, aki a vadásszal néz farkasszemet. – Annyira szeretlek, mint még soha senkit eddigi életem során. Nélküled az életem egy mókuskerék, amiből képtelen vagyok kilépni. Nem akarok és nem is tudok nélküled élni – szipogott Cathy – Szükségem van rád és Raynek is. Mindkettőnknek szüksége van rád! Kérlek…
A lány utolsó szavai visszhangzottak a szoba falai közt. Bill olyan hírtelen rántotta magához és ölelte Cathy pityergőt, vékony alakját, hogy szinte levegőt sem kapott.
- Minden nap. Azt akarom, hogy minden nap elmond azt, hogy szeretsz, mert én ezt fogom tenni. Minden reggel, délben és este el fogom mondani, hogy szeretlek. Mert szeretlek Cathy Black és képtelen vagyok nélküled élni. Te vagy az életem értelme.
A lány torkából felszakadó hangos zokogás teljesen betöltötte a hatalmas szobát. Igaz lenne? Bill azt mondta, hogy szereti és képtelen nélküle élni?
- Sajnálok mindent – motyogta arcát a férfi mellkasába fúrva – Soha többé nem fogok eltitkolni előled semmit.
- Felejtsük el a múltat és a sok felesleges fájdalmat. Mától új életet akarok veled és a fiammal kezdeni. Annyi mindenről maradtam le a hosszú évek alatt, hogy szépen sorba mindent pótolni akarok. Kezdésnek pont itt vagy te. Minden egyes porcikádat újra meg akarom ismerni – dörmögte Bill, és hevesen megcsókolta kuncogó szerelmét.

VÉGE
http://www.kepfeltoltes.hu/121005/sorel1-2-kisebb-vil_gos-barn_s_www.kepfeltoltes.hu_.png 
+ Nos, ennyi. :) Remélem megvagytok elégedve a befejezéssel, mert olvasói nyomás hatására megváltoztattam a végét. Az eredeti történet végén Bill meghal, de úgy gondoltam, hogy ha ennek a sztorinak is szomorú befejezést írok, akkor biztos, hogy megköveztek.

Nem bántam meg, hogy újra előástam és átfogalmazva újra megírtam, mert mégiscsak ez volt életem első komolyabb irománya. Igaz, hogy az utolsó két-három rész elég nyögvenyelősen ment, de ettől eltekintve remélem szerettétek. :) 

Ölellek benneteket, és köszönöm, hogy ezt a történetemet is olvastátok! Ket

6 megjegyzés:

  1. Jaj, a vége annyira aranyos volt, hogy az örömtől megkönnyeztem. :) Szerintem nagyon jól sikerült az egész történet. Szívesen olvastam volna az eredeti verziót is, csak annak a végén biztos bőgtem volna, mivel írtad, hogy Bill abban meghal. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a befejezés! :) Ha nagyon kíváncsi vagy rá és van időd, akkor az eredeti változatot itt elolvashatod: http://niky16.gportal.hu/gindex.php?pg=27186507&nid=4830176
      ( Hozzá kell tennem, hogy ezt nagyon rég írtam, a fogalmazásom és az írás módom borzasztó... ^^' )

      Törlés
  2. Ez......valami fantasztikus lett:DD
    Nagyon jó lett:D És szerintem a régi is elég érdekes..igaz csak az 50. részt olvastam el:$ 50 rész lett belőle..o.O
    Tényleg nagyon más..mint ha nem is te írtad volna..ott még a kicsi Ket ügyeskedett <3 Szóval..nagyon jóóó lett :D
    Egy újabb remek sztori befejezve:33
    Így tovább:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett a rész! :)

      Azért volt 50 részes, mert most kb. 1 rész volt olyan hosszúságú, mint régen 3. :D

      Törlés
  3. Jajj, tényleg. Valahol egyszer már elolvastam ezt a történetet, és emlékszem, hogy Bill meghalt. Meg asszem volt még egy gyerekük? Hát azt hittem, megőrülök. :''' DDD Sokkal jobb így, hogy pozitív a vége, de azért sajnálom, hogy befejeződött. Nagyon megszerettem. ^.^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy picit nekem is hiányozni fog, bár bevallom -most, hogy már befejeztem-, ezt a történetet nem annyira szerettem írni, de remélem ezt ti, az olvasók nem érzékeltétek. :)
      Remélem azért a többi történetet is követni fogod! ^^

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.