2013. december 23., hétfő

*Hógömb

Ho-ho-ho-hó(?), sziasztok! Hamarosan itt a karácsony (pontosabban holnap), ennek alkalmából gondoltam megleplek benneteket egy kis karácsonyi történettel. :) A novella nem hosszú, sőt kifejezetten rövid, néhány perc alatt el lehet olvasni, ettől függetlenül azért remélem tetszeni fog. 

Nem is locsogok tovább, jó olvasást, és kellemes karácsonyi ünnepeket előre is minden drága olvasómnak! 
 Ölellek benneteket, Ket

Hógömb

- Cím: Hógömb
- Alcím: -
- Kategória: Hetero
- Műfaj: Romantikus
- Párosítás: Georg Listing/Saját női karakter
- Figyelmeztetések: -
- Történetíró: Ket


Óvatosan válogattam a díszek között. Egy angyalka, egy masni, egy gömb és a fényfüzér, ami minden évben összegabalyodik. Nagy levegőt vettem, majd kifújtam. Ezt mindig Ő szokta kibogozni.
Apró mozdulatokkal bujtattam át a fehér égőket a keszekusza zsinór között, több-kevesebb sikerrel. Jó néhány perccel később lemondóan dobtam magam mellé a kanapéra. Ha rajtam múlik, idén nem lesz kivilágítva a fa.
Ismét belemélyedtem a hatalmas dobozba. Gyöngysor, kisebb gömb, nagyobb gömb és egy újabb masni. Imádtam a karácsonyt, imádtam fát díszíteni és készülődni, idén viszont az egészhez semmi kedvem. Mégis kinek van kedve egyedül karácsonyozni?
Kedvtelenül dőltem hátra a kanapén, és a plafont kezdtem ámulni. Január elején fog csak hazajönni... Ahh... Mióta együtt vagyunk, sose hagytuk a szokásos karácsonyi rituálénkat. Séta a kivilágított városban, forró csokit iszogatni, miközben az árusok szebbnél szebb apróságait nézegetjük.
Már több mint két hete, hogy elutaztak. Igyekszem hozzászokni a hiányozni, de sosem sikerül. Kezemet a szemem elé emeltem és – a nap folyamán már sokadszorra – egy nagyot sóhajtottam, mikor halk pityegés zavarta meg a csendet. Emailem jött! Pánikszerűen kaptam a telefonom után és rögtön olvasni is kezdtem az üzenetet:

_____________________________________________________________

Feladó: Georg
Tárgy: Égők
Dátum: 2013. december 24. 17:23
Címzett: Nora

Csibém, hogy haladsz a díszítéssel? Az égősort már sikerült ráműtened a fára?
G.

Elmosolyodtam. Ezek a tartalmas üzenetei... Egyből írni kezdtem a választ:
 
_____________________________________________________________
Feladó: Nora
Tárgy: Égők
Dátum: 2013. december 24. 17:27
Címzett: Georg

Jelentem, a fenyő égő nélkül marad. Rám nem hallgatnak, úgy látszik csak te vagy képes kordában tartani őket. Ha itt lennél sokkal könnyebb lenne nekik is és nekem is. Hiányzol.
Csibéd.

Átnyúltam a kanapén és újra a fényfüzérrel kezdtem bajlódni. Néhány perccel később ismét pityegést hallottam:

_____________________________________________________________
Feladó: Georg
Tárgy: Január
Dátum: 2013. december 24. 17:32
Címzett: Nora

Azt hiszem, nekem még sokkal jobban hiányzol. Alig bírok elaludni, mikor nem vagy mellettem. Megszokássá vált a jelenléted.
Kitartást csibém, január 13-án érkezem.
Ui.: Az ajándékod szerintem hamarosan megérkezik.
G.

Ajándék? Homlok ráncolva gondolkodtam, mikor is említette Georg, hogy küld ajándékot. Bármennyire is törtem az agyam nem jutott eszembe semmi.
A vintage stílusú fehér komódra pillantottam. A hógömb. A legelső karácsonyi ajándék, amit tőle kaptam. Felálltam és a szekrényről levéve megráztam. A hópelyhek felkavarodtak az üvegben, szinte teljesen eltakarva előlem egy csinos kis fekete szánt és annak utasait.
Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna, mikor egy árusnál megpillantottam. Egyből beleszerettem. Egy üveggömbbe zárt kis mesevilág az egész. Nem is tudom, hogy ezen a szépségen kívül ragaszkodtam-e valaha is más tárgyhoz.
Szorosan magamhoz öleltem és visszakucorogtam a kanapéra. Szabad kezemmel a telefonom után nyúltam és gyorsan bepötyögtem egy újabb üzenetet Georgnak:

_____________________________________________________________
Feladó: Nora
Tárgy: Hógömb ♥
Dátum: 2013. december 24. 17:41
Címzett: Georg

Január még piszkosul messze van... De már tudom, mivel fogom pótolni a hiányodat.
Milyen ajándék? Nem tudok semmilyen ajándékról.
Csibéd.

Miután elküldtem az üzenetet csöngettek. Szorosabbra húztam magam körül a köntösömet és az ajtóhoz csoszogtam. Kedvtelenül tártam ki magam előtt az ajtót.
- Tudod pótolni a hiányomat? Akkor akár vissza is mehetek.
Georg kipirosodott arccal, mosolyogva, hatalmas bőröndökkel állt közös lakásunk ajtajában.
Valószínűleg jó néhány pillanatig álltam némán vele szemben, mert aggódva kérdezte, hogy minden rendben-e. Még, hogy minden rendben-e... A lehető legnagyobb rendben volt minden!
- Georg! – Boldogan ugrottam a nyakába, úgy csimpaszkodtam belé, mint egy kis majom.
- Hiányoztál – morogta a hajamba, és szorosan magához ölelt.
- Azt hittem egyedül fogok karácsonyozni.
- Sose hagynálak egyedül egy ilyen gyönyörű napon – engedett el és egy kósza tincses a fülem mögé tűrt – Szóval, hogy állsz az égősorral?

VÉGE
 

Az a bizonyos hógömb. :)
 

6 megjegyzés:

  1. szia:)!
    a Georgos novella is olyan ritka, mint a fehér holló! (Sajnos...)
    aranyos lett, annak pedig nagyon örültem, hogy karácsonyi.
    neked is boldog Karácsonyt! :))
    xoxo

    VálaszTörlés
  2. Ez tényleg nagyon jó let..:)
    Minden írásod jó, ezért számítottam rá, hogy ez is jó lesz, de ez most különösen megfogott..:)
    Nagyon aranyos kis történet..:3
    Így tovább:)
    Ès boldog karányt...

    VálaszTörlés
  3. Jaj, nagyon aranyosak vagytok, köszönöm szépen mindannyitoknak! :) ♥

    VálaszTörlés
  4. Te írtad és még Georg is szerepel benne, hát lehetne ennél is tökéletesebb? Köszönöm, hogy megírtad! Bár csak most értem ide, hogy elolvassam... de tényleg nagyon tetszett! c:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.