2013. szeptember 29., vasárnap

A szerelem ára - 32. rész [A szerelem ára] - VÉGE

Drágáim, sziasztok. Eljött ez a pillanat is, felkerül A szerelem ára utolsó része. Nagyon fog hiányozni, elárulhatom, hogy ez volt a kedvenc történetem. Akkor kezdtem el írni, mikor újra elkezdett komolyabban érdekelni a Tokio Hotel. Sarah és a többiek azóta kísérnek utamon, segítve a fejlődésemet. :) 

Nos, egyenlőre ennyi, a többi locsogásomat a rész után olvashatjátok. Íme:

~ 32. rész ~  

Sarah reflexszerűen csapta be maga előtt az ajtót, mikor tudatosult benne, ki is áll vele szemben. Oliver lábát szinte ugyan abban a pillanatban a csukódó ajtó elé rakta, ezzel megállítva, hogy a lány kizárja a házból. Határozott, erős mozdulattal lökött egyet a tömör fa ajtón, mire Sarah kibillent egyensúlyából és a falnak esett.
A férfi egyik kezét a lány szájára tapasztotta, ezzel megakadályozva, hogy bármiféle fölösleges hang elhagyja torkát. Sarah háta a halvány kávészínű falnak préselődött, úgy nézett farkasszemet iszonyatos férjével.
- Kedvesem, hát így illik üdvözölni rég nem látott férjedet? – búgta vészjósló hangon, szabad kezével végigsimítva a lány arcán.
Oliver sötét tekintete kiismerhetetlen volt. Fekete íriszében a szokásos haragos, bosszús csillogás helyett, most az élettelen sötétség sejlett. Sarah másfél év alatt a férfi rengeteg arcát látta s tapasztalta, de ez az érzelemmentes, üveges tekintet új volt számára. Minden eddiginél jobban megijesztette.
- Nem engem vártál, igaz? – tűrte a lány egyik kósza tincsét füle mögé – Igaz? – kérdezte pár oktávval mélyebb hangon, mikor Sarah tarkójánál belemarkolt vörös hajzuhatagába és hátrahúzta fejét.
A lány összeszorított szemekkel várta a folytatást. Lelki szemei előtt akaratlanul is bevillantak a régi, keserű emlékek, azokról a pillanatokról, mikor Oliver keze hangosan csattan arca világos bőrén.
- Nem akarsz válaszolni? – húzta jobban a haját – Őt vártad, igaz? – kiabált a hall magas falai között.
Sarah összerezzent az ingerült hangra. Szemeit lassan kinyitotta, s amennyire férje szorítása engedte bólintott egyet. Igen. Hát persze, hogy őt várta.
Hogy is lehetett ennyire naiv? Miből gondolta, hogy keserves életét megváltoztathatja azzal, ha nem vesz tudomást Oliverről? Rég nem volt már gyerek, hogy is gondolhatta, hogy az igaz szerelem majd mindent megold?
- Drága. Drága csalfa feleségem – búgta érzelemmentes hangon, miközben lassan elengedte a lány vörös hajzuhatagát – Emlékszel mit üzentem neked? – kérdezte és elvette kezét Sarah szájáról.
A lány telt, meggypiros ajkai zsibbadtak a szorítás után. Alig láthatóan megharapdálta őket, majd egy levegővétel után némán bólintott.
- Tőled akarom hallani.
- A szerelmednek ára van – idézte a lány Oliver papír fecnire firkált mondatát.
- És tudod mi az ára? - dörmögte, hüvelykujjával végigsimítva Sarah alsó ajkán.
- Nem.
- A fájdalom – nézett egyenesen a lány szemébe Oliver, egy pillanatra se szakítva meg a kontaktust – Gyötrődni fogsz életed végéig, mert nem foglak elengedni. Soha nem lehetsz vele, felfogtad? Kínlódhatsz, elmenekülhetsz, de meg foglak találni.
- Nem! - Sarah torka teljesen kiszáradt. Nem! Nem marad Oliverrel! Azok után, hogy megtapasztalta milyen a boldog élet, amellett a férfi mellett, akit szeret. Hatalmas gesztenyebarna szemek, pajkos, kisfiús mosoly, a lényéből áradó magabiztosság és határozottság. Elképzelhetetlen az élete Tom nélkül.
- Mi?
- Életem minden egyes pillanatában küzdeni fogok ellened! Minden egyes percben azon leszek, hogy megszökjek tőled!
A lány határozott, számára eddig ismeretlen arca meglepte. Oliver meglepetten ráncolta szemöldökét.
- Ugye tudod, hogy bármilyen eszközzel elérem a célom? – szólalt meg néhány pillanattal később az eddigieknél mélyebb hangon. Szemei baljósan csillantak meg a délutáni napfényben – A célom te vagy, az eszközeim pedig egyértelműek – mosolyodott el gúnyosan, kezével hátratűrve zakója oldalát.
Sarah lenézett a férfi oldalára, de abban a pillanatban ereiben megfagyott a vér. Nagyon jól tudta, hogy Oliver, a céljai eléréséért bármire képes volt. Voltak kapcsolatai, voltak emberei, így a piszkos munka elvégzését mindig másra bízta. Most mégis, egy nehéz fémdarabbal az oldalán, úgy tűnik saját kezébe vette a dolgokat.
Amint elérte tudatát a felismerés - miszerint Olivernél fegyver van és valószínűleg nem csak azért, hogy büszkélkedjen vele – baljós érzések kerítették hatalmába. Bill a telefonban azt mondta, Tom bármelyik percben hazaérhet. Mi lesz, ha itt találja Olivert? A rosszabb, hogy fog reagálni Oliver, ha szembetalálja magát Tommal? A lány szíve kihagyott egy ütemet. A lehető legrosszabb, legborzasztóbb dolgok jutottak eszébe, ha arra gondolt, Oliver mit csinálhat Tommal.
A beálló feszült csendet egy közeledő autó hangja zavarta meg. Sarah riadtan pillantott a résnyire nyitva hagyott ajtón kifelé, mikor megpillantott egy sárga, reptéri taxit. Reflexszerűen pillantott vissza Oliverre, aki ugyan úgy mint ő, a kis nyíláson bámult kifelé.
A taxi ajtaja halkan becsapódott, mire Oliver arcát egy félelmetes grimasz torzította el. Lepillantott a lány ijedten könyörgő tekintetére, majd egy sátáni vigyorral az arcán, az emeletre vezető lépcső mögé rángatta.
- Ha megnyikkansz, tuti szétlövöm a fejét – szorította a lány felkarját, majd a falhoz lökte.
Sarah idegesen pillantott a bejárat felé. Nem látta ki szállt ki az autóból, de Oliver reakciója árulkodó volt. Tom itt van, és bármelyik pillanatba beléphet az ajtón.
- Sarah – jelent meg Tom magas, izmos alakja az ajtóban. Bőr kézipoggyásza és kabátja a kezén pihent, raszta tincseit hanyagul felkötötte – Sarah? – lépett beljebb, kíváncsian a nappali felé kukucskálva.
A következő néhány perc eseménye egy pillanatnak tűnt. Oliver a lépcső mögül kilépve, egyenesen Tom hátának szegezte pisztolyát. Sarah a fegyver hangos lövésével szinte egyszerre ugrott férje mellé és lökött rajta egyet, aki kibillent egyensúlyából és megtántorodott. A lány riadtan bámult Tom felé, aki a földön térdelve, hangosan felkiáltott. Vér. Tom teste körül egy kisebb karmazsin tócsa növekedett, ami combjából patakzott. Eltalálta! Sarah pánikszerűen, mit sem törődve Oliver fenyegető, dühöngő morgásával a márványpadlón térdelő szerelméhez rohant.
- Istenem, eltalált! – rogyott össze a rasztás előtt, torkát a sírás fojtogatta.
- Rohadtul fáj. Basszameg! – vicsorgott Tom sebesült lábát nézve – Ugye te jól vagy? – pillantott a lány könnyes szemébe, mire az alig láthatóan bólintott egyet.
A következő lövésre mindketten összerezzentek. Tom hátától alig pár centire pattant el a forró töltény.
- Tudod, mindig is ki akartam próbálni milyen emberre lőni – indult meg padlón kuporgó kettős felé Oliver – Egy vadat kilőni nem olyan szórakoztató. Viszont a kibaszott szemedből sugárzó ijedtség mámorító – állt meg előttük majd a ravaszon nyugvó ujja újra elsütötte a fegyvert.
- Ne! – sikított Sarah Tommal egyszerre. A rasztás pánikszerűen kapott felkarjához, ahonnan egy újabb véres patakocska csörgedezett.
- Sajnálom, sajnálom – tört fel a lányból a zokogás, ahogy szeme Tom fájdalmas, fátyolos tekintetével találkozott.
Tom szenved. Miatta szenved. Élete megmentője, a boldogságának kulcsa itt kuporog előtte vérző végtagokkal és Ő nem tud rajta segíteni. Ez lenne a szerelem ára? Erre a fájdalomra célzott Oliver? A szeretet és a gyötrelem kéz a kézben jár, de tényleg csak ennyi? Egy aprócska hajszál választja el őket?
Sarah a következő téves lövés hangjára riadt fel gondolataiból. Döntött, elhatározásra jutott. Könnyeit letörölve támaszkodott fel Tom mellől. A rasztás értetlenül bámult fel rá, de Sarah nem nézett le. Akkor biztosan elveszítené minden határozottságát.
- Ha megígérem, hogy nem fogok elszökni, nem hagylak el és veled maradok örökké, ahogy azt akartad is, akkor nem bántod többé? – állt meg a lány Oliver előtt, testével teljesen kitakarva Tomot - Minden újra a régi lesz, ígérem. De kérlek, hagyd őt, ne lőj többé.
Nem akarta Tom szenvedő tekintetét látni soha többé. Ő már egyszer kimentette élete szörnyűségéből, most rajta volt a sor. Még akkor is, ha ezzel saját magát löki vissza földi poklába.
- Mi? Ne! Sarah! – hallatszott a lány háta mögül a rasztás értetlen hangja, de Sarah egy nagy levegővétellel visszanyelte könnyeit, nem figyelve Tomra.
Oliver ajkai elfehéredtek, ahogy összeszorította őket. Sötét szemei bizonytalanul csillogtak, megbabonázva nézett farkas szemet az előtte álló lánnyal.
- Ígérem – suttogta elfúló hangon Sarah, mire Oliver arcán egy bizonytalan félmosoly jelent meg.
- Gyerünk – kapott a lány karja után, és a bejárat irányába kezdte húzni.
- Ez nem, ez nem lehet. Sarah! – kiáltott utánuk kétségbeesetten hangon Tom. Mély sebei nem engedték talpra állni, a vérveszteségtől szédülni kezdett.
- Had hívjak neki egy orvost – próbálta kihúzni kezét férje szorításából Sarah, de az nem engedte.
- Ne feszítsd tovább a húrt, kedvesem – dörmögte érzelemmentes hangon, mikor az ajtót kitárta maguk előtt.
Sarah utoljára pillantott hátra vállai felett. A ház, a benne töltött csodás napok és Tom, akit épp most szabadít meg fájdalmai okozójától; saját magától. Ha azon az estén Sarah nem löki be hotelszobájába Tomot, minden más lett volna. A rasztás élte volna tovább könnyed, felhőtlen életét, valószínűleg sose találkozott volna a szerelem fájdalmas oldalával. Most minden mehet ugyan úgy tovább, nem kell többé gyötrődnie. Mindenki visszatér oda, ahova való, legyen az mennyei szabadság vagy pokoli szenvedés.
A méretes tölgyfaajtó hangosan csapódott be a távolodó páros után. Egy tompa hang, ami végleg elválasztott egymástól két sajgó szívet.
VÉGE
 http://www.kepfeltoltes.hu/121005/sorel1-2-kisebb-vil_gos-barn_s_www.kepfeltoltes.hu_.png

+ Nem is tudom hol kezdjem. A résszel nem vagyok megelégedve, a fejemben sokkal jobban összeálltak a dolgok, de arra jutottam, hogy fölösleges még 3-4 napot rágódnom rajta, úgyse sikerül jobban megírnom.
Biztos vagyok benne, hogy a többségetek Happy End-et várt. Sajnos a sok rossz után nem mindig jön el a 'boldogan éltek, míg meg nem haltak' mesés befejezés. Tudom, hogy a mai rossz világban legalább a fantázia világában lehetne boldogság, de ha így történt volna, nem éreztem volna 'magaménak' a történetet. Szóval igen, önző voltam, és nem vettem figyelembe az olvasóim akaratát, ezért bocsánat.

Másrészt szeretnék nagyon hálás lenni, hogy ennyien olvastátok ezt az írásomat, remélem ezután a befejezés után is még látogatni fogjátok a blogot, nem pártoltok el tőlem. :)
Most búcsúzom, hamarosan jelentkezem! Nagyon-nagyon ölellek benneteket! Ket

Oh, és így a végén csak úgy mellékesen fűzném hozzá, hogy nem kell olyan mélyre temetni Saraht, Tomot és a többieket. Nem most olvastatok róluk utoljára. ;)

28 megjegyzés:

  1. istenem Ket! annyira imádom! még igy is, hogy nem happy end lett. :) ahogy olvastam.. és a kijelentésed után, merem követelni a 2. évadot, vagy mit! :) imádom és tényleg! Bárcsak állandóan olvashatnám az írásaid. Imádom és téged is! :) <3 ügyes vagy!
    Nikola voltam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök Nikola, hogy tetszett, annak ellenére is, hogy a boldog befejezés elmaradt. :)
      Köszönöm, hogy ennyire szereted a történeteimet, hogy mindig jelen vagy és írsz. Igazán hálás vagyok! :)

      Törlés
    2. Ez csak természetes! Ahogy a munkám és a suli engedi! :) Meg hát néha írok a blogomba is, szerintem ma is! :) De mindegy. Én itt vagyok és várom az "Én leszek a tanárod"-at! :) ♥

      Törlés
    3. Köszönöm szépen! :) Hamarosan jönnek képek a szereplőkről és a prológus is. :)

      Törlés
  2. Én sem tudom, hogy hol kezdjem... :)
    Ez volt az első történet, amit olvasni kezdtem tőled. Nagyon-nagyon szerettem, és most picit fáj, hogy vége van, meg az is, ahogyan vége lett, de annak mindenképpen örülök, hogy olvasunk még róluk! :)
    Köszönöm neked ezt a történetet! ♥
    (Ps. végig rázott alatta a hideg, szerintem ez jelent valamit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sophie, én köszönöm, hogy itt vagy! ♥
      Örülök, ha ilyen hidegrázós élményt okozott a rész, nem gondoltam volna, ettől függetlenül nagyon jólesik. :)
      Neked is köszönöm a sok visszajelzést, örülök, hogy szereted/szeretted ezt a történetet. :)

      Törlés
  3. Nos. Először is meg kell mondanom őszintén, hogy NEM értek egyet a befejezéssel. Személy szerint - mikor Tom megérkezett és Oliver előbújt a lépcső mögül - azt képzeltem el, hogy majd dulakodás lesz, egy véletlen lövés és az a mocskos Oliver térdre rogyva szépen a másvilágba távozik! DE! A leírás, a levezetés és úgy ámblok minden TÖKÉLETES volt! Könnyeimmel küszködve olvastam a rész utáni megjegyzésed és azt kell mondjam teljesen egyetértek veled! Sajnos a valóságban nem minden történik úgy ahogy szeretnék, nem lehet mindennek boldog vége, hiszen akkor az már nem is lenne "normális". Folyton a boldog beteljesedésről, minden jó ha a vége jó álomvilágban élni nem egészséges. Az embernek hozzá kell szoknia és meg kell tanulni, hogy az életnek nem csak ez az oldala van. Mert, ha ezt nem teszi meg, félő, hogy az életében bekövetkező csalódások, tragédiák és hasonló rossz élmények teljesen felemésztik és nem tud azonosulni velük. Ezért is jó példák az ilyen történetek, amik úgymond "megtanítják" az embereket arra, bizony ez is megtörténhet, van hogy a dolgok végül rossz véget érnek.
    Ám azonban mikor az utolsó két mondathoz értem, akkora hatalmas mosoly terült el az arcomon, hogy még talán az Alföldnél is nagyobb volt. :D Tudtam én, hogy ez nem maradhat ennyiben! Teljesen Rád van bízva a dolog, hogy hogyan tovább... de ebből már nem húzod ki magad :P
    Szóóval így a végére szeretnék gratulálni, nagyon ügyes, tehetséges és lelkes író vagy! Örülök, hogy anno az oldaladra tévedtem és annak még jobban, hogy az írásaid teljesen magukkal sodorva húztak maguk után az idő múlásával! // milyen kis ironikus lettem :3 // Izgatottan várom a további írásaidat - gondolok itt az új történetedre - bizton állíthatom, hogy nem fogsz csalódást okozni és újabb élményekben lesz részünk!
    Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, hogy vagy Nekünk, imádlak és csak így tovább!!! :) ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az első pár mondatod bevallom egy kicsit megijesztett, de a folytatással teljesen egyetértek. Örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk ezzel kapcsolatban.
      Haha, örülök, hogy Alföld nagyságú mosolyt sikerült az arcodra csalnom. :D Reméltem is, hogy ezzel a kis mondatocskával felkelthetem az érdeklődéseteket.
      A hozzászólásod utolsó bekezdéseit pedig nagyon köszönöm! Annyira jól esik, annyira hihetetlen azt olvasni, hogy ennyire szeretitek amit csinálok. Köszönöm Alicia, hogy szinte a kezdetektől jelen vagy az oldalon!
      Nagyon-nagyon hálás vagyok! ♥

      Törlés
  4. Hát...nem ezt vártam de viszont igy is nagyon jó lett sőt hihetelenűl jó lett igaz nem lett happy a vége de igy is jó és remél a 2.évad is lesz ilyen jó sőt remélem hogy annak már happy end lesz a vége...;)
    Egy biztos hogy nagyon ügyes vagy..:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a dicséretet vikipicci, örülök, hogy tetszett a rész a szomorkás befejezés ellenére is. :)

      Törlés
  5. szia, Ket! :)
    ú, de tudtam, hogy nem lesz "Happy End"... örülök neki, mert szerintem így sokkal jobb, mintha boldog vége lenne. :) azt a mondatot pedig, hogy "A szerelemnek ára van." megjegyeztem, egyetértek vele, s örökre belevésődött a fejembe.
    szomorú vagyok, hogy vége, de valljuk be, nem lett volna értelme tovább húzni, hiszen annyi minden megtörtént már benne.
    nagyon jól megírtad Tom és Sarah történetét, nagy sikere is van/volt. :)
    puszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dalmus! :)
      Örülök, hogy elégedett vagy a befejezéssel, valahogy nekem fura lett volna egy boldog befejezés.
      Köszönöm, nagyon jólesik, hogy úgy gondolod, hogy sikeres lett a történet. :))

      Törlés
  6. Nem haragudj, de be kell vallanom, hogy most nagyon csalódott vagyok.
    Mikor elkezdtem olvasni a befejező rész, elterveztem miket emelek ki.. hogy mennyire jól tudsz játszani az effektekkel, a sötétséget, félhomályt remek érzékkel párosítod az idegtépő, feszült jelentekhez,... hogy csavaros, egyedi ötleteid vannak, amikhez remekül megformált karakterek járulnak hozzá, egyből felismert sajátos személyiségjegyekkel.
    És azt hiszem itt be is fejeztem a dicséreteimet. Nem tudom emlékszel-e, de egyszer említettem, ha egy történet rosszul végzi, bennem lerombolja azt a jót, amit előtte x fejezeten keresztül felépített. Nem tehetek róla, egyszerűen időpocsékolásnak érzem, mert olyan, mintha elbuktam volna.
    Személy szerint azért olvasok blogokat, hogy kikapcsolódjak, mert itt megadatik a boldogság, és mikor az már itt is elbukik, akkor elszomorodok.
    A véleményem tehát 31 részre megfogalmazva: Nagyon tetszett. Sok történetet olvastam, ez a top5-ben benne van.
    Az utolsó rész viszont nem tetszett. Ne haragudj, de az őszinte véleményemet írtam le... remélem olvashatok tőled olyan történetet is, aminek boldog vége lesz. Sokan azt hiszik, a happy end sablonos, ez butaság, a happy end egy beteljesülés. Akkor az olvasó azt érzi, hogy együtt küzdött a szereplőkkel, és együtt nyert velük. - ebben a történetben ez kiemelkedően igaz lett VOLNA.. de mindegy, ez van, te ezt a véget szántad. Azonban egy alternatív befejezést szívesen elolvasnék.

    Nagyon remélem, hogy nem haragudtál meg rám, de tényleg nagyon csalódott vagyok, viszont bánt, hogy a rengeteg jót nem emeltem ki, csak egy részét. De most megteszem. Amire fentebb nem tértem ki, az az érzelmi része. Ilyen komoly, mélyről jövő érzéseket, fájdalmakat nagyon nehéz úgy megfogalmazni, hogy az hiteles és átérezhető legyen, neked ezt a feladatot tökéletesen sikerült teljesíteni. Azokat az írókat tartom jónak, akik legalább egyszer könnyet tudnak csalni a szemembe, te többször is megtetted. Az utolsó bekezdést is végigkönnyeztem, majd lesokkolva kerestem a további sorokat, de ott volt a a vége felirat... Viszont most a dicséretnél tartok :) Szóval, különösen megfogott az, hogy egy érzelmi fejlődésen ment keresztül mind Sarah, mind Tom. Ez volt, vagyis számomra ez a legnagyobb erőssége a történetnek, meg persze a fogalmazásmódod, mert anélkül ugye hiába a jó ötlet :)

    Na akkor befejezem az értékelést, legyen szép napod, és kérlek ne haragudj rám, ha a komment elején kicsit mogorva volta, de tényleg leomlott bennem egy kisebb világ, mint mikor megtudod, hogy a Jézuska nem létezik.. ez számomra olyan volt.
    Várom az új történetet, de még annál is jobban a Szobalány csókja következő részét.
    Jenni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugyan, ne butáskodj, nincs miért haragudnom rád. Inkább nagyon köszönöm, hogy őszintén leírtad és kifejtetted a véleményedet, ez sokat segít a további történeteim alakításában!

      Biztos furán fog hangzani, és valószínűleg én vagyok rosszul összerakva, de olyan filmet nem nézek meg, nem olvasok el olyan könyvet, aminek szomorú a vége. Mégis, valami érthetetlen módon szeretek szomorú, drámai dolgokról írni. Az oldalon található írásaim közül (számításba véve azokat is, amelyek most épp szünetelnek) egyetlen egy kivételével, az összesnek szomorú befejezést terveztem az elején.
      Visszatérve ide, tisztában voltam vele, hogy a többség várja a boldog befejezést (Ami egy korábbi szavazáson teljesen nyilvánvalóvá vált), mégis maradtam az eredeti elhatározásnál és ez lett a vége. A döntésemet nem bántam meg, így kellett lennie, hogy később, majd idővel folytatni tudjam.

      Nagyon köszönöm a sok-sok dicsérő szót! :) Annyira jólesik azt olvasni, hogy nálad ez a történet a TOP 5-ben van (Eltekintve ettől a résztől). Mindig az volt a célom, hogy valamilyen érzelmet előtudjak csalogatni az olvasóimból, és ha ez sikerült, akkor nagyon boldog vagyok. :)

      Még egyszer köszönöm a hozzászólásod minden egyes szavát és az őszinteségedet!
      Remélem majd az új történettel is sikerül érzéseket kiváltanom belőled, és szeretni fogod. :)

      Törlés
  7. Szia :))) Én továbbra is rendszeres olvasód leszek.
    Nagyon Nagyon Jó kis történet volt. :)
    Hát nem tudom írhatom ezt-e de remélem ennek lesz folytatása mondjuk 2 évad. :D :P ??? :) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett az egész történet, és annak is, hogy az olvasóm maradsz. :)
      Ami pedig a második évadot illeti: Tervben van. ;)

      Törlés
  8. Szia!

    Te jó atyaúristen. Majdnem kihagyott a szívem, mikor megláttam, hogy 'VÉGE'. : ' d Ez a történet volt számomra is a kedvenc, a no.1... nagyon-nagyon szimpatikus karakter Sarah, elég közelinek éreztem magamhoz. A történetvezetés is jó volt, a karakterek, helyszínek, érzések ábrázolása, egyszerűen minden.
    Az nagyon meglepett, hogy nem happy end, Sarah igazán megérdemelte volna. És, remélem, hogy Tom nem vérzett el... a comblövés miatt írom. : ' d
    Az pedig, hogy nem utoljára olvastunk róluk, nagyon felcsigázott. Remélem, hogy folytatódik, Tom végül is simán feljelenthetné Olivert. És fel is tudná használni a hírnevét... Oliver gyakorlatilag kibérelt magának egy helyet a börtönbe. : ''''' dddd
    Na, nem csacsogok tovább. Köszönöm szépen ezt a történetet, nagyon imádtam, és csak így tovább. :3

    Üdv,
    Dóri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dóri!

      Nagyon örülök neki, hogy Sarah karakterét közel érezted magadhoz a történet során. Kicsit ez is volt a célom, hogy szerethető, kicsit átlagos legyen, egy olyan szereplő, akinek a helyébe tudja képzelni magát az olvasó.
      A folytatásra még várni kell, de azt megígérhetem, hogy lesznek benne még izgalmas pillanatok. :)
      Köszönöm a kedves szavaidat és azt is, hogy írtál! :)

      Törlés
  9. Szia újra itt vook..:D
    És lenne egy kérdésem..öm a következő folytatás miből lesz?..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh, még nem tudom. Lehet, hogy az új történetem prológusát hozom, de lehet, hogy a Miss Makulátlanból lesz friss. Még nem tudom. :)

      Törlés
  10. Király :) Örülők neki :)
    Huh az új történet még nincs rész de már is tetszik :P :)

    VálaszTörlés
  11. Halo bogyoka!
    Részben azert nem irtam eddig mert teljes sokk, mas reszt pedig beteg voltam. Most pedig huh... Azt sem tudom, mit irhatnek hisz a tobbiek mar szinte mindent leirtak. Igazsag szerint en szamitottam ra hogy nem lesz happy end. De meg is megleptel. Szerintem ez teljesen melto befejezese lett a tortenetnek. Hibaztathatnank itt most Olivert, Teged, de meg Sahrat is,vagy akar Tomot mert keson erkezett, hogy mert is ez lett a vege. De azt hiszem, ha egy kicsit kiszallunk az alomvilagbol ez teljesen realis veg is egyben. Annak pedig feletteb orultem, hogy olvashatunk meg roluk. :)
    Kivancsian varom tovabbra is az irasaid. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Es hoppalaa D. Voltam :))

      Törlés
    2. Köszönöm szépen D., örülök, hogy meg vagy elégedve a befejezéssel. :)
      Remélem majd az új történet is tetszeni fog.
      Oh, és majd elfelejtettem: jobbulást! ;)

      Törlés
  12. Köszönömszépen a befejezést!
    Bár talán jobban örültem volna, ha Olivert lelövik valahogy, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, de így is isteni volt!
    Hálám örökké üldözni fog, és írj még sokat, legalább ilyen jókat!
    H.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm szépen a kedves szavaidat!
      Örülök, hogy tetszett a befejezés, annak ellenére is, hogy nem lett happy end. Remélem máskor is visszatérsz, és olvasol még tőlem néhány történetet. :)

      Törlés
  13. szia, most fejeztem be az egész sztorit. egész jó lett, tetszik, hogy életszerűbbé varázsoltad a történetet azzal, hogy nem happy end a vége, viszont 3 dolog nagyon zavar:
    az egyik, hogy valószínűleg akaratlanul nem kevés helyesírási hiba van benne, amivel semmi baj nincs, ha az ember fb-ra ír kommenteket, de amikor írásra adod a fejed, érdemes többször átnézni a kész szöveget.
    a másik, ahogy Sarah megtalálta az álommelóját minden képzés nélkül ennyi idősen, teljesen abszurd és lehetetlen. ha mondjuk protekciója lett volna, vagy valóban eltöltött volna egy kis időt az interjúztatóval, akkor megérteném, hogy lát benne valamit, érdekesnek találja őt, de így.. ilyen nem létezik.
    a harmadik pedig Sarah apja. olvastam itt kommentekben, hogy jaj milyen cuki, meg aranyos stb.. az az ember NEM aranyos. belekényszerítette a lányát egy házasságba, ami miatt nagyon valószínű, hogy Sarah sose lesz többet boldog vagy képes egy párkapcsolatra. Az is furcsa, hogy nem haragszik rá egyáltalán, semmiféle ellenérzése nincs és a környezetében élő embereknek is teljesen normális a 21. században egy érdekházasság.
    egyébként a történet alapötlete jó, a megvalósításával is csak a fent említettek a problémáim. egyébként élvezetes volt olvasni.:)

    VálaszTörlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.