2013. augusztus 11., vasárnap

A szobalány csókja - 18. rész

Sziasztok bogyókák! :) Meghoztam A szobalány csókjának legújabb fejezetét. Elég régen volt már belőle friss, szóval igyekeztem ezt a mostani részt hosszabbra megírni, remélem tetszeni fog. :) Nem húzom tovább, jó olvasást, ölellek benneteket!

~18. rész~

- Neked nincs valami lányos ruhád? – nézett végig szedet-vetett öltözékemen Tom.
Oké, tényleg nem éppen a legnőiesebb egy kinyúlt pulóver és egy szakadt farmer, de hahó! Csak magamra kaptam őket, nem gondoltam, hogy egy forgatáson fogok kikötni, mint világosító.
- Szerintem a munkaruhád elég nőies – vont vállat Gustav és aranyosan rám mosolygott.
- Köszönöm Gustav, ez kedves – bólintottam felé, majd újra Tomra emeltem a tekintetem. A fenébe, milyen piszkosul jól néz ki! Próbáltam dühösen nézni rá, de nem sikerült valami jól. Boldog voltam, mert látszott rajta, hogy jól van. Tényleg jól.
- Tom, mit keresek én itt? – kérdeztem, miután észhez tértem eszméletlenül dögös látványa keltette illúzióból. Vajon minden nőnemű lényre ilyen hatással van? Ehhez nem is fér kétség...
- A főnököd nem mondott semmit?
- Hogy Anita? Annyit mondott, idézem: ’A rasztahajú gitáros azt mondta már mindent megbeszéltetek és előre ki is fizetett.’ Idézet vége – utánoztam Miss. Sárkányfőnököm hangját, majd csípőre tettem a kezem – Szóval?
- Te?
Mindhárman a hang gazdája felé fordultunk. Bill meglepetten nézett végig rajtam, mögötte szorosan egy barna hajó srác sietett.
- Mit csinálsz te itt? – kérdezte újra, mikor odaértek hozzánk.
- Ez egy nagyon jó kérdés. Tom majd megmagyarázza, igaz? – Mindannyian Tom felé fordultunk, és kíváncsian vártuk válaszát, de Ő csak megrántotta a vállát és annyit mondott:
- Gondoltam felbosszantalak egy kicsit.
- Tessék? – Meglepetten pislogtam rá, nem hittem a fülemnek – Te most komolyan ezért rángattál ide? Tom, én napi bérbe dolgozom, egy nap kimaradás nekem sokat jelent!
Egyszerűen nem akartam felfogni, amit mondott! Azért, hogy bosszantson? Hogy szórakozzon velem? Ez nem normális! Biztos a gyógyszerei mellékhatása, hogy meghülyült.
- Nem tudom, miért pattogsz ennyire. Örülhetnél, hogy látsz élőben egy klipforgatást.
Döbbenten, leesett állal bámultam a képébe. Alig bírtam elhinni, hogy pár nappal ezelőtt még teljesen össze volt törve, begyógyszerezve gubbasztott hatalmas lakosztálya közepén. Lehet, hogy skizofrén?
- Te meg vagy huzatva, komolyan mondom, teljesen hülye vagy.
A többiek – Tommal együtt – halkan kuncogtak körülöttem, minden bizonnyal jól szórakoztak rajtam. A fenébe is!
- Elmegyek! Most!
- Ugyan már Mayola, ez csak poén. Ne legyél olyan, mint egy őskövület.
- Tom, én nem vagyok őskövület – próbáltam nyugodt maradni - Sajnos nekem nem fizetnek azért, hogy egy gitárral a kezemben kamerák előtt rázzam magam.
- Ez azért nem így megy – szólt közbe epésen Bill.
- Nem rázom magam – Tom jókedve kezdett eltűnni. Valószínűleg a legutóbbi beszólásom övön aluli ütés volt.
- Jó, akkor helyesbítek. Nekem nem fizetnek azért, hogy gitárral a kezemben a szempillámat rebegtetve mosolyogjak. Viszont a te mosolyodat órákig el tudnám nézni – tettem hozzá magamban.
Tény, hogy felbosszantott, mert azért egy ilyen helyzetben ki ne lenne dühös? De mégis, sokkal szívesebben nézem a pimasz és arrogáns vigyorát, mint a sötétben gubbasztó, élettelen és hitevesztett Tomot.
- Mayola nyugi. Egy kicsit lebecsülöd azt, hogy mivel is foglalkozunk pontosan – fordult felém jóindulatúan Gustav.
- Igazán?
- Ha már itt vagy maradj és nézz szét – nézett a többiek felé a szöszi dobos, megerősítésre várva.
- Csinálj, amit akarsz, leszarom – Hallelujah! A bunkó és alpári, jól ismert Tom Kaulitz újra megjelent.
- Nézz körül, de lehetőleg ne tégy kárt semmiben, oké? – meredt rám barna szemeivel Bill és bement testvére után az egyik terembe.
- Most, hogy elment ez a két jómadár, engedd meg, hogy bemutatkozzam – nézett rám a barna hajú fiú és kezet nyújtott – Georg vagyok, a banda basszerosa.
- Szia, Mayola – ráztam meg felém nyújtott kezét – Szobalány vagyok abban a hotelban, ahol megszálltatok.
- Igen, ismerős voltál valahonnan – engedte el kezem – Szóval, körbevezethetünk?


A két G irtó kedves volt. Georgot valahol az idegenvezetésem felénél lehagytuk, de mint később kiderült, csak enni ment. Legalábbis mikor egy hatalmas sonkás szendviccsel integetett felénk, erre következtettünk.
Gustav már első találkozásunkkor - mikor Tom ’problémáiról’ mesélt – nagyon szimpatikus volt. Tudtam, hogy vele igazán jól megfogjuk érteni egymást. Nem is csalódtam!
- Izgulsz a forgatás miatt? Végül is ez lesz a visszatérő klipetek.
- Nincs miért izgulnom – rántotta meg a vállát – Nekem nincs szerepem, egyszerűen csak magamat kell adnom. A távolba meredő, visszahúzódó, csendes dobost.
- De hát ez is egy szerep – néztem fel rá kissé bizonytalanul – Emlékszem mit meséltél arról, hogy mindannyiótoknak külön kitalált imidzse van.
- Nekem szerencsém volt. Az igazi Gustav sem vágyik a kamera középpontjába.
Összefacsarodott a szívem, ahogy azt mondta: Az igazi Gustav... és ő még szerencsés helyzetben van. Akaratlanul is Tomra és a rá kiszabott csajozó gép szerepre gondoltam. Ez az egész sztárosdi tette őt ilyenné! Kezelhetetlenné és lelkileg labilissá. Volt egy olyan rossz érzésem, hogy most is csak azért érzi jól magát, mert be van gyógyszerezve. A fenébe is, még a gondolat is elborzaszt! Bárcsak tudnék valahogy segíteni neki. Akárhogy...
- És miről fog szólni a klip? – kérdeztem pár pillanattal később. Legjobb lesz, ha elterelem a gondolataimat Tomról és a maréknyi gyógyszeradagjáról.
- Hát a szerelemről – mosolygott rám kedvesen és megállt egy óriási faajtó előtt. Benyitott és mindketten beléptünk.
Benn férfiak és nők pakolásztak, lámpákat állítgattak, kamerákat szereltek. A tágas szoba közepén egy hatalmas baldachinos franciaágy ácsorgott halványrózsaszín, selyemhuzattal leterítve. A barackszínű falakat fehér polcokon sorakozó könyvek és képek díszítették. Na és a kilátás! Ugyan arra a virágos kertre nézett, amit megérkezésemkor már megcsodálhattam.
- Itt veszik fel Billék jelenetét – mondta Gustav és akkor láttam meg Billt, az oldalán egy hosszú, barnahajú lánnyal. Mindketten egy kalapos, bajuszos férfi magyarázatát hallgatták.
- Az a lány lesz Bill párja a klipben? – böktem feléjük a fejemmel.
- Gondolom. Ezeket nem szoktunk leegyeztetni. Hozzák a statisztákat Bill meg eljátssza velük, amit a rendező kér.
- Értem – bólintottam, pont mikor a kalapos, bajuszos emberke elkiáltotta magát: - Felvétel! Bántóan magas hangja irritálta a fülemet, biztos voltam benne, hogy nem a női oldalon keres magának párt.
Bill és a barna hajú lány az ágy végénél álltak egymással szembe. Arcuk közömbös volt, bambán bámulták egymás arcát.
- Felkészülni, és tessék!
A rendező intett, mire Bill hangja valahol a távolban énekelni kezdett, egy csodás, lassú számot. Az egyik kamera a páros arcára szegeződött, míg egy másik távolabbról filmezte őket.
Bill szinte a szám lassúságával egy ütemben nyúlt a lány keze után, majd összekulcsolta őket és mosolyogva döntötték egymásnak homlokukat.
- Elég, elég, zene leáll! – pattant föl a helyéről hadonászva a kalapos rendező, majd a pároshoz lépett - Mucikám, ne legyél ennyire természetellenes, látni akarom azokat a szende szemeket és az édes szerelmes mosolyod. Bill, drágám, te csodálatos voltál – tette hozzá csak úgy mellékesen, és visszaült a helyére – Felvétel!
Minden bizonnyal ez a férfi – akit amúgy mindenki Mr. Tollas kalapnak hív – a világ legelégedetlenebb embere. Vagy csak maximalista, de nagyon. Ezt az apró, alig fél perces jelenetet, már lassan egy órája próbálták felvenni mikor betelt a pohár.
- Megmondtam, hogy ne legyél mű! Vannak érzéseid, tudsz mosolyogni? Akkor had lássam! Édesem, kitartást – az utolsó mondatot Billnek címezve visszaült a helyére és egy újabb jelt adott a kezdésre.
Szegény lányt, már tényleg sajnáltam. Az első pár felvételen még látszott rajta a ’szerelmes boldogság’, mostanra viszont olyan lett az arca, mintha gumiból lenne. Mosolyog, mert tudja, hogy azt kell csinálni, de érzelem nem jön át rajta.
- Nem, nem, nem! Befejeztem! Ki szedte össze ezt a lányt? – Mr. Tollas kalap toporzékolva állt fel székéből, mappáját földhöz vágva – Én egy művész vagyok, nem vagyok hajlandó ilyen emberekkel dolgozni! Kifelé! – kiabált rá a lányra, mire az szipogva kiszaladt a szobából.
- Hé, hé, hé, mit művelsz? – lépett oda Bill a rendezőhöz – Nem zavarhatod el a főszereplőt.
- Mucikám, ne várd el tőlem, hogy egy ilyen affektahercegnővel dolgozzam – tette kezét az énekes vállára – Mindjárt megoldom, csak hagyj gondolkodni – tette másik kezét a halántékához.
- Van egy olyan rossz érzésem, hogy ez jó sokáig el fog húzódni... – hajolt hozzám közelebb Gustav, hogy jobban halljam suttogását.
- Fura férfi – helyeseltem kuncogva, mikor Mr. Tollas kalap újra felkiáltott: - Te!
Mindketten rápillantottunk, majd ugyan azzal a hévvel a hátunk mögé. A rendező mögöttünk mutatott valakire, de mikor láttuk, hogy bizony senki nem áll ott, összenéztünk. Jaj, ne!
- Édesem, gyere ide – Hangja sürgető volt mégis volt benne valami kíváncsiság. Értetlenül bámultam rá, de ő csak integetett, hogy menjek oda. Nagyot nyeltem, és felálltam Gustav biztonságot sugárzó körzetéből.
- Akarsz a klipben szerepelni? Remek! Martina szívem, adjatok rá valami más ruhát!
- Nem, én nem... – kezdtem mentegetőzni, de minden hiába volt.
Az elkövetkező néhány perc eszeveszett gyorsasággal telt, bár lehet, hogy csak az agyam szűnt meg dolgozni és nem fogta fel a történteket. A Martina nevű lány, egy másik, jóval kisebb helységbe kísért, ami tele volt furábbnál, furább ruhákkal. Az egyik vállfáról levett, egy rövid, mentazöld, lenge nyári ruhát és elém tartotta.
- Sajnos nincs más méretű ruhánk, de ez talán jó lesz.
Majdnem igaza lett. A ruha mellbe szűk volt, így kaptam még egy laza kardigánt is, amivel eltakartuk a gombostűkkel felturbózott cipzárt.
A szokásos, csupán szempillaspirálból álló sminkemen is javítottak és rövid fürtjeimet se hagyták rakoncátlanul.
Alig fél órával később, már ismét ott álltam Bill és Mr. Tollas kalap társaságában.
- Magnifico! – tapsikolt elismerően a futurisztikus rendező, de én Bill arcát bámultam meglepetten. Bill Kaulitz mosolygott! Rám mosolygott!
- Minden elismerésem! – nézett végig rajtam, és szeméből a meglepettség és az ámulat kettősét sikerül kiolvasnom.
- Te leszel a tökéletes erre a szerepre - mondta Mr. Tollas kalap és egy hatalmas, cuppanós puszit nyomott az arcomra, mire zavarodottan nevetgélni kezdtem.
- Ezt a szerelmesen bugyuta tekintet akarom látni forgatás közben is – mondta, majd visszaült a székébe – Felvétel!
Bill hangja ismét felcsendült, mi pedig farkasszemet néztünk egymással. Piszkosul zavarban voltam! Éreztem, ahogy arcomat elönti a pír, mikor Bill a kezem után nyúlt, és összekulcsolta ujjainkat. Annyira fura volt az egész helyzet. Mintha ez a Bill és az a Bill, akit volt ’szerencsém’ megismerni, köszönőviszonyba se lenne egymással. Tekintete kedves volt, mosolya ragadós. Pironkodva és is felé mosolyogtam, mire lehajolt és homlokát az enyémnek döntötte. Oh, hát lehetnék még ennél kellemetlenebb helyzetben!
- Vége! – intett a rendező és kalapját megigazítva hozzánk sietett – Jó volt, nagyon jó volt, már majdnem tökéletes! Bill, édesem, egy kicsit húzzad közelebb magadhoz, hogy még bensőségesebb legyen a légkör, rendicsek?
Bill úgy tett, ahogy Mr. Tollas kalap kérte. Közelebb jött hozzám, teljesen beleférkőzve személyes aurámba.
A második felvétel még kínosabb volt, legalábbis számomra. Bill közelsége, az érintése és a mosolya olyannyira zavarba hozott, hogy az arcom már-már világított.
- Tökéletes! Tökéletes! – tapsikolt elismerően a rendező úr, mire szinte mindenki körülötte fújt egyet. Végre, egy jelenet kipipálva. Ennek a boldog hírnek a tudatában fordultam Mr. Tollas kalap felé, mikor az ereimben megfagyott a vér.
Tom döbbenten, leesett állal bámult rám az ajtóból. Szinte már szuggerált tekintetével, ami egy cseppet sem javított zavaromon. Percekig néztük egymást. Tom egy idő után ráncolni kezdte homlokát, mintha rádöbbent volna valamire, és a padlóval kezdett szemezni. Néhány pillanattal később újra rám nézett, majd fejét megrázva kisietett a szobából.

8 megjegyzés:

  1. Azta mindent. Ez a resz fantasztikus. Egyszeruen ah :-$ Varom a folytatast :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett! :))

      Törlés
  2. Wooow **--** hát ez. Tyűha. Nem találok szavakat. Azt kell mondjam talán ez az egyik legkedvencebb részem a történetből! Nagyon nagyon jó lett és imádtam, csupa-csupa izgalom és wáá fantasztikus! De vajon honnan is tudhattam volna, hogy Mayola lesz Bill szerelme a klippben. Hmmm.. nagyon frappáns megoldás volt. És .. atyaisten annyit röhögtem azon a rendezőn :'DD.. hogy is hívják.. Mr Tollas kalap? Jézusom >.< Nagyon ügyi vagy :))♥♥♥ Már alig várom a következő részt. Tom tuti beszól valamelyiknek valamit. :DD Siess ^^.♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök Alicia, hogy tetszett a rész. :)
      Igen, Tomnak a következő részben - ami nemsokára kész is - nagyobb szerepe lesz és több beszólása. :D ♥
      Sietek! :))

      Törlés
  3. Atyaég! Fantasztikus lett, húúha nagyon titokzatos vagy:)) siess a kövivel (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett Linda, hamarosan jön a folytatás. :))

      Törlés
  4. szia :)
    tetszett a rész, nagggyon kíváncsi vagyok, hogy Tom mit fog majd tenni, mit fog mondani stb.
    siess, puszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dalmus! :)
      Örülök, hogy tetszett a rész, ha minden jól megy, akkor holnap már hozom is a részt, amiben Tomnak sokkal több szerepet szánok. ;)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.