2013. június 23., vasárnap

A szobalány csókja - 17. rész

Szép estét bogyókák! :) Tudom, hogy nem ebből ígértem friss részt, de így alakultak a dolgok, remélem ennek is örültök. :)
Az eddig érkezett rengeteg hozzászólást és kedves szót nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek, kimondhatatlanul hálás vagyok érte! :')
Na, de nem is beszélek többet, jó olvasást kívánok, mindenki élvezze a nyarat, a meleget pedig próbálja elviselni. Ölellek benneteket! 
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png
http://www.kepfeltoltes.hu/121217/szobal_ny_j_www.kepfeltoltes.hu_.png

 ~ 17. rész ~

- May – hallottam a halk hangot, de nem figyeltem rá – May – ismételte újra, mire fejemre húztam a takarót és befordultam a fal felé – Mayola! – harsogott az ágyam mellett ácsorogva szobatársnőm. Éles hangja bántotta a fülem, jobbnak láttam, ha nem várom meg mire újra kibocsájtja magából azt a furcsa rikácsoló hangot. Kikukucskáltam a paplan melege alól és ráhunyorítottam.
- Tessék?
- Anita beszélni akar veled. Most.
- Mi? Ilyenkor? Miért? – kérdeztem egy ásítás keretében.
- Nem tudom – rázta meg barna haját Kitty – Azt mondta sürgősen menj oda hozzá. Nem volt jó kedve... – tette hozzá unott arcomat látva.
- Rendben, rendben, megyek már. Had kapjak valamit gyorsan magamra valamit – bújtam ki a takaró alól.
Rövid hajamba beletúrtam, hisz mégsem állhat úgy, mint egy villanypózna. Egy újabb ásítást követve Kitty mosolyogva magamra hagyott, én pedig egy farmer és egy bő, kényelmes kapucnis pulcsi után nyúltam.
Reggelenként elég undok tudok lenni, főleg, ha korábban ébresztenek fel, mint amúgy. Arról nem is beszélve, hogy édes álmom volt. Mint az utóbbi pár napban mindig, most is Tommal álmodtam. Mikor két nappal ezelőtt beszélt nekem Loláról, végtelenül boldog voltam. Úgy éreztem, hogy sikerült – ha csak egy kicsit is – de közelebb kerülnöm hozzá. Tudod milyen, azaz érzés, mikor valaki feltétlen bízik benned? A tudat, hogy egy olyan személy vagy az életében, akihez bármikor fordulhat. Tudom, tudom, egy kicsit túlspilázom a dolgokat, de mégis. Nem vágyom sokra, főleg Tommal kapcsolatban nem. Nincsenek hiú ábrándjaim, a tündérmesékből pedig már rég kinőttem. Egyszerűen csak azt akarom, hogy meséljen nekem. Magáról, a barátairól, az időjárásról, a lamantinokról, a tücskökről. Bármiről. Csak nyisson felém, nekem annyi elég.
Anita a recepció előtt állt karba tett kézzel, bal lábával a márványpadlón kopogva. Feltűnően nem volt jó kedve...
- Végre! – csapott a combjaira mikor észrevett. Mint valami sárkány indult meg felém, olyan tűzcsóva égett barna szemeiben, hogy akaratlanul is nagyot nyeltem.
- Végre – ismételte és a zsebében kezdett turkálni valami után – Nem tudom, hogy kerültél ilyen közel hozzájuk, de el ne rontsd nekem! Csináld meg amit kérnek!
Nem értettem semmit. Zavarodottan ingázott a szemem főnökasszonyom arca és keze között, amivel egy apró fehér kártyát akasztott a nyakamba.
- Ez... – néztem az apró kártyalapot, amin adataim és egy jó régi igazolványkép volt rólam.
- A forgatás egy óra múlva kezdődik, itt a cím – nyomott a kezembe egy apró fecnit – fogj egy taxit és menj. A stáb tagjai és a fiúk is már a helyszínen vannak.
- Ezt nem teljesen értem – szólaltam meg egyből, mikor láttam, hogy Anita menni készül – Azt hiszem valamiről lemaradtam.
- Klipforgatás - fordult vissza sóhajtva – A rasztahajú gitáros azt mondta már mindent megbeszéltetek és előre ki is fizetett.
- Tessék?
- Mayola ne legyél ennyire buta – forgatta sötét szemeit – Megbeszéltétek nem? Hát akkor csináld, amit kért – Ezzel fogta magát és otthagyott a hatalmas hal közepén.
Semmit nem értettem az egészből. Ott álltam mint egy cserepes virág és bámultam ki a fejemből. Megfogtam a nyakamba akasztott kártyát és jobban szemügyre vettem. Minden adatom helyes volt, egy valami kivéve. A munkám.
- Világosító? – olvastam hangosan. Tényleg teljesen összezavarodtam. Mégis mi a fenébe kevert Tom?
Percekig homlok ráncolva néztem a nyakamba akasztott lapocskát, de aztán be kellett látnom, ettől nem leszek okosabb. Mélyen benyúltam farmerom zsebébe apró után kutatva. Mikor meghallottam az érmék halk csilingelését, a hatalmas bejárat felé indultam. A hotel elé kiérve leintettem egy taxit, s miután beszálltam a sofőr kezébe nyomtam a címet. Lássuk mi is ez az egész...

Már több mint negyed órája zötyögtem a taxi hátsó ülésén, mikor kiértünk a városból. Nem néztem meg a
címet, szóval fogalmam sem volt hova megyünk. A táj gyönyörű volt, ahogy egyre távolabb kerültünk Berlintől. Zöldellő, virágzó fák százai ékesítették a dombokat, a tavasz illata megcsapta az orromat. Még negyed óra autókázás után a vajszínű kis kocsi egy gyönyörű kovácsoltvas kapunk keresztül egy hatalmas erdős részre kanyarodott. nem sokkal később a fák lombjai közül előbukkant egy régi, hatalmas épület. A ház már-már kastély nagyságú volt, vastag, szürke falai óriásként tornyosultak az aprócska járgány fölé.
A bejáratánál sürgő-forgó embereket láttam és a távolban még Gustavot is felismert. Úgy tűnik jó helyen járok...
- Megérkeztünk – szólt hátra a válla fölött a férfi – 32 € lesz.
Mikor láttam a dobost távolodni kapkodva a zsebembe nyúltam és a benne lévő összes aprót a sofőr kezébe ejtettem. Villámgyorsan kipattantam a kocsiból. Utol akartam érni Gustavot, hátha Ő tudja, hogy miért is vagyok itt és mégis mi a fenéért vagyok én világosító?
- Kislány, ez nem elég! – hallottam magam mögött a dühös férfihangot. A taxis felém sietett (Szinte teljesen ugyan úgy, mint nem sokkal korábban Anita) a markát lóbálva – Át akarsz verni?
- Tessék?
- Ez csak 26 €!
- A helyzet az, hogy nincs nálam több pénz – kezdtem magyarázkodni mikor megállt előttem.
- Szóval nem akarsz kifizetni?
- nem, nem erről van szó! Mondom, hogy nincs nálam annyi, de ha vár egy percet akkor – fojtotta belém a szót, mikor szorosan megragadta a csuklómat.
- Ismerem ám a fajtádat! Egy taxit nem tudsz kifizetni, de drogokra persze van pénzed!
- Mi van? – nyögtem döbbenten, mikor feltűnt mellettünk egy szemüveges, szöszi fiú. Gustavnak tehetsége volt ahhoz, hogy a legjobb pillanatban bukkanjon fel.
- Mi történik? – nézett fekete keretes szemüvege fölött a sötét hajú férfira.
- Nincs pénze taxira – vakkantotta a sofőr, miután kiráncigáltam a csuklómat szorító ujjai közül.
- Mennyivel tartozik? – kérdezte Gustav és a zsebéből elővett egy köteg pénzt. Életemben nem láttam még annyi 100 és 200 €-t.
- 6 €-val – mondta kissé zavartan a férfi meglátva a dobos kezében a rengeteg pénzt.
- Sajnálom, nincs kisebb – ejtett 50 €-t a kezébe, majd nyomatékosan rám nézett. Értettem mire gondol. Sarkon fordultunk és otthagytuk a tátott szájú vezetőt.
- Ígérem, hogy visszaadom – mondtam pár méter után. Kellemetlenül éreztem magam, hogy neki kellett kifizetni, mert még nyomorul 32 € sem volt nálam...
- Ugyan – legyintett kedvesen és elmosolyodott.
- De-de, ragaszkodom hozzá!
- Rendben – sóhajtott, majd szemöldök ráncolva rám nézett - Mit csinálsz itt amúgy?
- Hah, ez egy igazán jó kérdés – vontam meg a vállam.
- Tom? – kérdezte nevetve, mikor beléptünk az erődítmény hatalmas tölgyfaajtaján. Benn nagyon hideg volt, éreztem, ahogy vastag pulcsim alatt is kiráz a hideg. Ahogy beléptünk egy hatalmas márvány lépcsőn felfelé vezetett utunk. A plafon magasan volt, amiről egy gyönyörű csillár lógott. Az emberek körülöttünk jókedvűen pakolásztak, szerelték a kamerákat, vezetékeket. A falakból áradt a dohos szag mégis lélegzetelállító volt az egész. Nem tudom Tom miért rángatott ide, de ezért az érzésért és látványért már most hálás voltam neki.
- Látom nagyon tetszik – kuncogott Gustav meglátva csodálkozó arcomat.
- Mert ez tényleg gyönyörű. Egy kis történelem a valóságban.
A lépcsőn felérve egy hosszú folyosóra értünk. Falait régi képek, gyertyatartók és szobrok díszítették. A dohos szaghoz orrom már teljesen hozzászokott, viszont a tájra ismét rácsodálkoztam. A festményekkel szemben gigantikus méretű ablakok sorakoztak, amik a virágzó kertre néztek.
- Eszméletlen – léptem közelebb az üveghez, úgy bámulva ki rajta – Kezdem magam úgy érezni, mint egy gyerek az állatkertben.
- Talán azért mert még tényleg gyerek vagy.
A gondolataim egy szempillantás alatt elhomályosodtak, nem tudtam másra gondolni, csak a hangra, amit két napja nem hallottam. A szemeim előtt kirajzolódott magas, izmos alakja, sötét szemei, cinkos mosolya és pimaszul csillogó ajakpiercingje.
- Vagy, mert olyan, mintha állatokkal lennék körülvéve – mondtam még mindig az ablak felé fordulva, mikor végre a hang irányába pillantottam.
Biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. Tom lélegzetelállítóan nézett. Kezeit sötét farmere
zsebében pihentette, edzett felsőtestét egy fehér hosszú ujjú felsőbe csomagolta. A haja első pillanatra furcsa volt. Percekig bámultam mikor rájöttem, hogy fekete raszta tincsei eltűntek. Haja egyenes volt, vállig érő, ami a tavaszi napfényben barnán csillogott. Külsőre megváltozott, viszont volt valami ami nem. Az a bizonyos Tomos mosoly, amit a Royyal való találkozása óta nem láttam. Eddig a pillanatig. Tom jól van és ennek kimondhatatlanul örültem.

8 megjegyzés:

  1. Wááá :DDD Ne csináld ezt velem! Most kénytelen leszek Tommal álmodni :333 ♥
    Olyan kis helyes és aztamindeniit **-** milyen hosszú rész lett :) Nagyon nagyon jó volt és teljesen magával ragadott a táj leírása :D
    Owááá úgy érzem még sem lesz olyan könnyű összehozni őket.. de sebaj :D ami késik nem múlik.. ugye? :D ♥♥
    Siess a kövivel és a többivel is :D :P
    Jut eszembe ha van kedved jelentkezz TE is a novellaíró versenyre nálam! Biztos vagyok benne hogy nagyon is helytállnál benne és én is örülnék neki ha jelentkeznél :DD ♥♥
    Szval mindent bele ^^.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Tomos álmok jók, nem baj, ha vele álmodsz. ;)
      Igazad van, nem lesz egyszerű összehozni őket (már ha egyáltalán összehozom őket...). :D
      Köszönöm a meghívást a novella versenyre, még gondolkodom rajta - bár úgyis jelentkezni fogok, magamat ismerve... ^^' ♥

      Törlés
  2. Wááááá*.* nem jutok szóhoz...:3333

    VálaszTörlés
  3. Uuuh!!! Hogy lehet így abbahagyni, ne csináld ezt velem:D a végén még beleszeretek Tomba >333, puszi:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, direkt hagytam itt félbe. 0:D
      A következő részből már több minden fog kiderülni. :)

      Törlés
  4. Szia!

    Istenem, ez a rész is hatalmas lett. : d Nem bírok betelni a sztoriaiddal. És elérted, hogy megint 'visszaTH-sodjak'. :' ddd Régen nagy TH fan voltam, de néhány éve eltávolodtam Tőlük, most viszont megint visszatért a régi mánia... köszönöm, hiányoztak. ( :

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bijouu!
      Örülök, hogy tetszett a rész annak pedig különösen, hogy 'visszaTH-sodtál' általam. :) Igazából én is így voltam, tavaly nyáron kezdődött az újabb 'TH-s korszakom', de cseppet sem bánom, hogy újra belekerültek az életembe. :)
      Én köszönöm, hogy itt vagy és olvasod a történeteimet! :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.