2013. június 26., szerda

A szerelem ára - 22. rész [Baba]

Szép napot kedveskéim! :) Igen, itt vagyok, végre elkészültem az új résszel. Nem teljesen olyan lett, mint terveztem, de azért remélem tetszeni fog. :) A véleményeiteket, hozzászólásaitokat várom, további szép napot és kellemes nyarat nektek!
Ölellek benneteket!
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png



~ 22. rész ~
Baba

Sarah először kicsit furcsállta Tom viselkedését, de aztán ráhagyta. Örült, hogy meghívta Victort is ebédelni.
Így legalább Tom egy olyan embert is megismerhet, akinek köze van hozzá – Oliveren kívül... Miután Billtől és régi barátjától is elbúcsúzott, a kis irodájába sietett, hogy elvégezze az új dalszövegeken az utolsó simításokat. Elégedett volt magával, mert ezek az új irományai lettek az eddigi legjobbak – legalábbis szerinte. A saját életéből merített ihletet a megírásukhoz. A szenvedéseiről és az utóbbi idők boldog pillanatairól is írt. Már csak abban reménykedett, hogy az új dalok hangszerelésével még áthatóbbak lesznek.
Michael nem sokkal kilenc előtt értbe, s egyből a lány irodájához sietett. Az idősödő férfi jókedvűen újságolta, hogy megérkezett az új zeneszerző, aki szuper tehetséges, mert évekig külföldön tanult. Sarah szentül meg volt győződve róla, hogy mindent nem lehet megtanulni. Így volt ez a zenével is. Ha valakinek nincs hallása, vagy egyszerűen csak nem érez rá a zenére, bármeddig tanulhat, csak másodrangú szerző lehet. Őszintén remélte, hogy ez az új illető érzi a zenét, nem csak hallja... Nos, sokáig nem kellett reménykednie, ugyanis beérve Michael irodájába a fekete bőrkanapén Victor ücsörgött idegesen, ujjait ropogtatva. Az elmúlt egy óra leforgása alatt másodszorra örültek meg egymásak. Sarah kimondhatatlanul boldog volt, hisz a jövőben gyerekkori barátjával fog együtt dolgozni. A lány nem csak azért örült meg a lehetőségnek, mert tudta: Victor tökéletesen meg fogja érteni a szövegeit - amit a zenével csak még áthatóbbá fog tenni - hanem azért is, mert a férfival gondtalannak és felszabadultnak érezte magát. A zavartalan, derűs gyerekkort jutatta eszébe, mikor még az volt a legnagyobb problémája, hogy milyen színű ruhát adjon kedvenc szöszi babájára.
Később, mikor Sarah elmesélte Michaelnek, hogy Victorral régi jó barátok, a férfi arca egy szempillantás alatt kivirult. Már-már előre látta Victor és Sarah kettősének sikerét, mondván: „Összeszokott csapat tökéleteset alkot!”. A lány kicsit zavarba is jött a megelőlegezett sikertől, de jól esett neki főnöke bizalma.
A délelőtt fennmaradó részét hármasban töltötték. Victort először is körbevezették a hatalmas épületben, Michael minden egyes zegzugos helyet megmutatott neki. Természetesen az egyes termekhez, liftekhez tartozó pikáns pletykákat is belefűzve ’idegenvezetésébe’. Victor néha jóízűen felnevetett, mitől az egész folyó vízhangzott. A férfi nevetésére Sarah is elmosolyodott. Milyen rég is hallotta már ezt a jóízű kacagást, szinte már nem is emlékezett rá.
Dél előtt pár perccel értek vissza – most már – közös irodájuk elé. Victornak nem volt sok csomagja, gitárján és szintetizátorán kívül más nem is kellett neki. A férfinak berendeztek egy kis dolgozósarkot Sarah asztalával szemben, majd végre belekezdtek egy kiadós beszélgetésbe, hisz volt jó pár évük amit be kellett pótolniuk.
- Cheryvel még együtt vagytok? – kérdezte Sarah, miközben utolsó mappáját íróasztala fiókjába süllyesztette.
- Áh nem – legyintett lemondóan Victor – Miután Londoban mentem elhagyott. Azt mondta a kapcsolatunk nem bírja ki a távolságot.
- Oh...
- De már jól vagyok. Akkoriban nagyon megviselt, hisz középiskolás korunk óta együtt voltunk. De most már tényleg rendben vagyok – ismételte kissé magát is győzködve.
- Na és a többiekről tudsz valamit? Klaus, Isabell, Madison, Cole? Teljesen megszakad velük a kapcsolatom...
- Nem sokat. Mióta visszajöttem csak Isabellel találkoztam párszor. Ő mesélte, hogy megházasodtál és... – vakarta zavartan a tarkóját Victor.
- És? – kérdezte Sarah szemöldök ráncolva.
- És beszélt a babáról is – nézte fekete sportcipője orrát a férfi – Sajnálom, tudom, hogy mennyire szereted a gyerekeket.
Sarah nyelt egy nagyot. Nem sokkal, Oliverrel kötött házassága után esett teherbe. Akkor még minden más
volt – különösen Oliver. Nem bántotta, de még a hangját sem emelte fel vele szemben. A hírnek pedig, hogy apa lesz leírhatatlanul örült. Mindenféle babakelengyét vásárolt neki, ruhákat, játékokat, kiságyat. De aztán jöttek a problémák. Oliver vállalata gondokkal küzdött, amin egy sikkasztással kapcsolatos botrány sem segített. Rengeteg pénzt vesztett alig pár óra alatt. Ekkor tájt fordult ki magából teljesen. A kedves és figyelmes férjből pár nap leforgása alatt egy elmebeteg vadállat lett... Na és hol vezette le a munkája közben felgyülemlett feszültséget? Természetesen otthon. Sarah négy hónapos terhes volt mikor Oliver először megütötte. Olyan erővel vágta pofon a lányt, hogy az nekiesett a szekrénynek, ahol a törött tükör darabjai számtalan apró sebhelyet hagytak halvány bőrén.
A baba koraszülött volt. Akkora volt, mint egy tenyér mikor megszületett, az orvos kezei között szinte teljesen eltűnt. Sarah csak egy pillanatra foghatta meg, az orvosok azonnal elvették tőle és inkubátorba rakták. Pici testéből számtalan cső lógott ki, még Sarahnak sem engedték, hogy megfogja. A baba csak pár órát élt, apró szervezete nem bírt életben maradni. Mikor Oliver megtudta, hogy kisfia meghalt végtelen haragra gerjedt. Saraht alig, hogy hazaengedték, Oliver úgy összeverte vékony testét, hogy napokig nem bírt felkelni az ágyból. Ezután próbálkozott a válással, később a szökéssel, de mind hiába volt. Aztán találkozott Tommal...
Sarah nagy levegőt vett és kinyitotta szemeit. Érezte, ahogy a forró könnyek szinte égetik fekete szemeit, de uralkodott magán.
- Igen, én is sajnálom – válaszolta végül. Victor látta a lányon, hogy egy olyan témát hozott, fel, amit nem kellett volna, ezért próbálta másfelé terelni a témát.
- És öm... amúgy mióta dolgozol itt?
- Nem régóta – próbált lenyugodni Sarah – De nagyon örülök, hogy itt lehetek. Szeretem csinálni.
- Igen, az íráshoz mindig is tehetséged volt. Emlékszel, mikor általános iskola felső tagozatában folyton te nyerted a versíró meg novellaíró versenyeket? Ha te indultál, más nem is akart, mert folyton elhappoltad előlük az első helyet.
- Persze, hogy emlékszem – nevetett fel halkan a lány – Hogy is felejthetném el azokat az éveket?
- Ugye? Én is nagyon szívesen gondolok vissza azokra az időkre.
- De azért te sem panaszkodhatsz. Te folyton énekeltél. A tanárnő kedvence voltál.
- Pff, ne is mond – nevetett fel Victor – Nagyon gáz voltam.
- Szerintem aranyos – kuncogott Sarah, mikor hirtelen Georg, Gustav és Bill jelentek meg az ajtóban.
- Kopp-kopp – hajolt be Georg – Jöttök enni?
- Persze, mehetünk – válaszolt Sarah, majd Victorral csatlakoztak a fiúkhoz.
- Tom nem szólt nektek? – kérdezte Bill a lánytól, amíg Victor a két G-vel beszélgetett - Azt mondta szól nektek, hogy indulunk.
- Tom? Nem, reggel óta nem láttam – rázta meg fejét, vörös tincsei táncoltak az arca körül – Fel kéne hívni, hogy a furgonnál várjuk.
- Már hívom is... Ja nem. Most látom, hogy írt egy sms-t. Haza ment - nézett furcsán telefonja képernyőjére Bill - Mi?
Bill az sms után felhívta Tomot, aki a telefonban sem volt éppen bőbeszédű. Azt mondta nincs jól, hazament és ma már nem is megy vissza a stúdióba. Bill az egész ebéd alatt nagyon feszült volt, ahogy Sarah is. Reggel, mikor elindultak Tomnak még nem volt semmi baja, nem mondta, hogy rosszul lenne. Persze Georg próbálta feldobni a hangulatot, de az énekes és Sarah is aggódott. Furcsa volt, Tom hirtelen rosszulléte.
Ebéd után Bill kivételével mindannyian visszaindultak a stúdióba. Tényleg nagyon nyugtalan volt testvére miatt és ezt barátai is megértették. Évek óta zenéltek együtt, tudták, hogy az ikrek egymás nélkül szinte használhatatlanok. Bill megígérte, hogy visszajön és a maradék dalokat is felénekli, amint leellenőrizte bátyját.
Mikor visszaértek Sarah és Victor is nekiláttak a munkának. A lány egyik régebbi dalszövegével kezdtek, amire a férfi alig egy óra alatt, már írt is egy egyszerű, de igen fülbemászó dallamot. Tényleg jó páros voltak, ez már most kiderült. Michael néha-néha benézett hozzájuk, és mindenféle buzdító, szavakat, mondatokat kiabált be nekik. Elég szürreális látvány volt...
Saraháék késő délután, öt óra felé végeztek. Ősz lévén elég korán sötétedett, Victor felajánlotta Sarahnak, hogy szívesen hazaviszi.
- Nem kell, köszi – utasította vissza a lány Victor ajánlatát. Még csak az kéne, hogy rájöjjön, hogy a Kaulitz ikrekkel lakik egy házban – A férjem jön értem.
- Igazán? Meg akarom ismerni!
- Az a helyzet, hogy nagyon sietünk – kezdett magyarázkodni Sarah – Majd egyik hétvégén főzök egy finom ebédet, akkor lesz alkalmatok beszélgetni – erőltetett mosolyt magára. Borzasztóan érezte magát, azért mert hazudnia kellet a barátjának.
- Szavadon foglak – kacsintott viccesen Victor és beszállt fehér kis autójába – Holnap találkozunk! – intett még egyet utoljára és elhajtott.
A lány kifújta a levegőt. Sose volt egy jó hazudozó, de most szerencséje volt. Ha Victor csak pár perccel később indul, akkor látta volna a taxit, amit Sarah kért a stúdió elé.
Gyorsan beszállt és a sofőrnek már mondta is az úti célt. Nem volt nagy forgalom, de még így sem ment olyan gyorsan az autó, mint ahogy azt a lány szerette volna. Billel délután már nem találkozott, így nem tudta megkérdezni, hogy van Tom. Nyugtalan és feszült volt, de azzal próbálta magát csitítgatni, hogy biztos, csak elrontotta a gyomrát vagy valami hasonló.
A taxi leparkolt a ház hatalmas kapuja előtt, mire Sarah egy szempillantás alatt kipattant és kifizette a vezetőt. A garázs előtt csak Tom autója állt, Billé nem volt mellette. A hatalmas épület teljesen sötét volt, még a szokásos kis sarki lámpa sem világított. Sarah halkan fordította el kulcsát a zárban, próbált minél kevesebb zajt csapni, hátha Tom alszik.
- Sarah?
A lány ugrott egyet és reflexszerűen a szívéhez kapott, mikor a nappali felől meghallotta Tom karcos hangját.
- Istenem Tom, a szívrohamot hoztad rám – nevetett megkönnyebbülten a lány – Hogy vagy? Miért nem fekszel? Bill mondta, hogy nem vagy jól.
- Beszélnünk kell – mondta érzelemmentes hangom, mikor a sötét nappaliból kilépve a lány előtt megállt.  

12 megjegyzés:

  1. imádom :) alig várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy szereted, a folytatást pedig már el is kezdtem! :)

      Törlés
  2. huhhaaaaaaaaaa:OOOOO imádommmm:D:D:D:D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, örülök, hogy tetszett. :D

      Törlés
  3. De nemáááár!! Most agyon fogom izgulni magam, hogy mi a fene történhetett Tommal. Ez nemér ... :DDD A másik meg .. úúristen. Soha nem gondoltam volna hogy Sarah terhes volt és hogy meg is született a baba és hogy azért halt meg szegényke mert az a görény Oliver megverte Sarah-t... Remélem Tom alaposan helyben hagyja majd azt a férget és nagyon remélem azt is hogy megfogja tudni mi történt a babával! Muszáj megtudnia!
    Jaa és már nagyon várom a csókocskájukat! :)) :D ♥
    Léccilécci siess a kövivel! Nagyonnagyon! :)) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A következő részt már elkezdtem írni, úgyhogy hétvégén már lehet, hogy fenn is lesz. :)
      Ami a folytatást illeti: tegnap este megvilágosodtam. :D Végre kirajzolódott a fejemben a tökéletes befejezés, és azt is sikerült eldöntenem, hogy a befejezése happy end lesz-e vagy sem. :)
      Nem szeretném elsietni és a befejezés előtt még azért lesznek 'dolgok', de kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz/mit szóltok majd a végéhez.
      Amúgy köszönöm Alicia, hogy mindig írsz és ilyen lelkesedéssel írod a hozzászólásokat. :) ♥

      Törlés
  4. Waóóóh! Hát meglepett ez a babás dolog:( szegénykém:'( amugy szerintem tökéletes lett, én nagggyon imádtam:)) azért remélem még nem lesz olyan hamar vége(?), mert ez az egyik kedvenc történetem tőled<3 nagyon-nagyon várom a kövit, légy jó!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm; ha nektek tetszik, akkor nekem is jó. :) Nem, azért még nem most lesz vége, de jó, ha már a vége megvan, akkor a további részek megírása is jobban fog menni. :)
      Nemsokára jön az új rész, sietek vele. :)

      Törlés
  5. Esküszöm, megőrjítesz. : DDDD Nagyon remélem, hogy happy end lesz a vége, a baba dolog pedig ledöbbentett, erre nem számítottam. És a befejező bekezdés, Te Úristen. >..<
    Egyébként naponta 1-2x minimum fel szoktam nézni ide, van-e új rész. ^////^ Sok sikert a melóhoz!

    Nekem is kedvem lett egy TH-s sztorit írni, de szerintem az még várat magára, mert jelenleg egy regényen dolgozom, amire felhasználom az összes erőmet... >.<

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Bijouu, nem állt szándékomban megőrjíteni. :D A végéről nem akarok elárulni többet, remélem majd tetszeni fog. :)
      Nagyon örülök, hogy naponta többször is fellátogatsz az oldalra, bár olyan gyakran tudnám hozni a részeket, mint amilyen gyakorisággal fellátogatsz. :/
      Ha egyszer belekezdesz egy TH-s történetbe szólj, biztos, hogy olvasni fogom. ;)

      Törlés
  6. Szia! Még csak most találtam meg a blogod de máris imádom! Alig várom a folytatáást :) :) :)

    Noémi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszik az oldal, na és persze annak is, hogy itt vagy. :) A folytatással próbálok sietni. :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.