2013. május 19., vasárnap

A szerelem ára - 20. rész [Ébresztés]

Sziasztok Drágáim! :) Jó kedvem van, hisz végre egy olyan részt sikerült összehoznom, amivel többé kevésbé meg vagyok elégedve. Arról pedig inkább nem is akarok beszélni, hogy a történet folytatásával kapcsolatban is eszembe jutott pár dolog. Bevallom, az utóbbi két részt hatalmas kínszenvedések árán sikerült megírnom. Azt hiszem alkotói válságba kerültem... :) Most viszont itt a 20. rész, jó olvasást, ha van időd kérlek írd meg a véleményed. :)
Szép estét, ölellek benneteket!
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png
http://www.kepfeltoltes.hu/130804/angyal3png_www.kepfeltoltes.hu_.png


~20. rész~

- Tudtam, hogy ez a csaj nem egy egyszerű „barát” – jött a hang a konyhaajtóból, ahol Teodora állt a falnak
támaszkodva – Azt viszont tényleg nem gondoltam, hogy pont neked lesz közöd egy ilyen lányhoz.
- Teodora – mondta Tom fenyegetően és védelmezően Sarah elé lépett.
- Teodora? – kérdezte megvetően a lány, majd a faltól elrugaszkodva megindult feléjük - Hát hol marad a Dora, amit olyan érzékien ejtettél ki minden egyes alkalommal?
- A dolgok változnak.
- Nem Tom, a dolgok nem változnak – rázta meg hosszú haját Teodora – Egyszerűen csak más eszközöket kezdtél el használni – bökött Sarah felé a lány.
- Ezt te nem értheted – rázta meg sötét rasztáit Tom.
Teodora nem válaszolt, percekig fürkészte az előtte ácsorgó párost. Tekintete Tomról Sarahra vándorolt majd vissza, ezt ismételve számtalanszor. Arca szinte a pillanat töredéke alatt eltorzult, tekintete elborult, szemöldökét ráncolva szólalt meg újra:
- Hah, ugye nem azt akarod mondani, hogy komolyan gondolod ezzel a bugris lánnyal? – bámult döbbenten a fiú arcába – Ez biztosan valami vicc...
Farkasszemet néztek egymással. Tom nem válaszolt, tűrte Teodora mérges tekintetét, Sarah pedig zavarodottan pislogott a háttérből. Tom nem reagált semmit... nem tagadta le azt a felvetést, hogy komolyan gondolja Sarahval. Meglehet, hogy nem ez volt a tökéletes alkalom, de Sarah arcán egy hatalmas mosoly terült szét. Lehet, hogy egyszer végre rátalál a szerelem és a boldogság? Vagy csak egy röpke illúzió lebeg a szeme előtt? Nem tudta biztosan, reménykedni tudott, hogy az előbbi feltevése fog beigazolódni...
- Papucs lettél Tom – nézett végig a fiún Teodora – Te nem lehetsz szerelmes – rázta meg gesztenyebarna hajkoronáját, majd a konyhából kiviharozva Billbe ütközött.
- Végre elment – húzta a száját az énekes – Mit akart? – lépett a konyhába kíváncsian és egy szelet sütit habzsolt be.
- Nem tudtad volna lefoglalni? – kérdezte szemrehányóan testvérét Tom, majd kicsörtetett a konyhából egyenesen az emeletre.
- He? – nézett a gitáros után Bill – Mi történt? – kérdezte teli szájjal, mire a lány csak megrázta vörös fürtjeit. Sarah reménykedett benne, hogy tudnak beszélni egymásról, hisz - ahogy Tom ígérte - azt akarta, hogy mindent tudjon róla. Ennek ellenére, elég furcsán reagált... „Lehet, hogy zavarban volt?” gondolkodott magában Tom után bámulva.
A furcsaságok itt nem értek véget. Ennél furább már csak a másnap reggel és igazából az egész nap volt. Bill elmondása szerint Tom már kora reggel (ami esetében nagy jó szó) elment. Testvére is csak annyit tudott, amennyit egy SMS-ben küldött neki a bátyja: „Majd jövök”.
Sarah délelőttjét munkával töltötte. Michael külön felhívta a figyelmét, hogy jövő héttől egy új zeneszerzővel fog együtt dolgozni. Addigra fel kell vázolnia legalább 4 új dalszöveget. Délután Bianca hívta meg egy kávéra, amit a lány szíves örömest elfogadott. A szőkeség már az első pillanattól szimpatikus volt neki, a múlt esti grillezés során pedig rájöttek, hogy kimondottan sok közös vonásuk van. A délután hamar elrepült s Sarah reménykedve ment vissza a Kaulitz villához. Beszélni akart Tommal; róla, magukról, Teodoráról. Sajnos ez a terve csak egy halvány vágyálom maradt, hisz mikor ’hazaért’ az üres ház várta. Bill egy kis cetlit hagyott a hűtőn, amire ennyit írt: „Későn jövünk, vacsorázz nélkülünk! B.
- Ezek a tartalmas üzenetek... – sóhajtott a lány, és egy almát felkapva a gyümölcstálról felballagott a jelenlegi szobájába.
Eltervezte, hogy megvárja az ikreket, de éjfél környékén a szemei ólomnehezek lettek; pillanatok alatt elnyomta az álom.


Hétfő reggel az óra fülsüketítő csörgésére ébredt. Ágyából lassan kitámolyogva a szobájához tartozó fürdőbe ment, ahol arc és fogmosás után a földszintre indult reggelizni. A konyhaajtóban egy pillanatra megtorpant. Bill a konyhában dudorászva épp szendvicset kent magának. Ezzel idáig nincs is semmi gond, csakhogy az énekes elmondása szerint tizenegynél előbb nem szoktak Tommal felkelni. Ennek ellenére reggel hatkor már a konyhába sürgött-forgott. Furcsa volt.
- Jó reggelt! – köszönt a lány és megállt Bill mellett a konyhapultnál.
- ’Reggelt! – válaszolt teli szájjal – Jól aludtál?
- Igen, köszi – vett el az énekes elől egy kiflit és ő is megvajazta – Hogy-hogy ilyen korán?
- Áh, le se feküdtem – legyintett.
- Mikor értetek haza? Meg akartalak várni benneteket...
- Hm... – gondolkodott, miközben mutatóujjával az állán dobolt – Kettő körül azt hiszem.
- Na és Tom? – kérdezte félve Sarah. Remélte, hogy ma nem lépett le hajnalok-hajnalán...
- Alszik, áh! – bámult a lány arcába – Ébreszd fel.
- Tessék? – ráncolta szemöldökét nevetve Sarah Bill arcát látva.
- Nyolcra a stúdióba kell lennünk. Idejében el kell kezdeni keltegetni... – forgatta szemeit az énekes.
- De hát az óra majd felébreszti...
- Az óra? Pff... – nevetve legyintett – Az teljesen fölösleges. Meg se hallja. Nekem kell folyton kiráncigálnom az ágyból.
- Akkor én mégis mit tehetnék? – kérdezte kissé zavarba Sarah. Ha belegondolt abba, hogy Tomot fel kell ébresztenie, zavarba jött. Ettől függetlenül majd megölte a kíváncsiság, hogy milyen is Tom mikor alszik.
- Fel fog ébredni – kacsintott a lányra – Na gyerünk – kapta ki Sarah kezéből a félig megrágcsált szendvicset és kitessékelte a konyhából.
Nyugi, csak fel kell ébresztened. Nyugi...” nyugtatta magát gondolatban a lány, miközben Tom szobájához
ment. Pár pillanatra megtorpant, de aztán egy halk kopogás után benyitott.
Tom szobája teljesen más volt, mint amiben Sarah lakott. Modern volt, letisztult és hatalmas nagy. Fekete, szürke és a kék különböző árnyalatai uralták a szobát, aminek a közepén egy hatalmas francia ágy volt. Sarah szíve kihagyott egy ütemet, ahogy felismerte Tom csendesen szuszogó testét a szoba másik végében. Halkan az ágyhoz lépett, pár pillanatig onnan nézte a gitárost. A takaró hanyagul a derekára dobva, szinte semmit nem takart belőle. Pizsamája egy fekete ujjatlanból és egy szürke tréningnadrág volt. Sötét raszta tincsei kibontva terültek szét az egérszürke párnán. Sarah percekig csak bámulta, majd az éjjeliszekrény mellé lépve, óvatosan megbökte a fiú hátát.
- Tom... – suttogta, de reakció nem jött – Hahó... – bökte meg újra, de szintén semmi – Tom! – mondta harmadszorra határozottabban, mire a gitáros végre megmoccant és csukott szemmel felé fordult.
Sarah szívverése felgyorsult, ahogy közelről nézte Tom alvó arcát.
- Milyen békés... – motyogta és leguggolt az ágy mellé, így arcuk már szinte egyvonalban volt. A lány nem szólt többet. Az ágyra könyökölve percekig bámulta némán Tomot. Tekintete végigsiklott az arcán és szabályosan fel-le mozgó felsőtestét. Szinte kényszert érzett, hogy megérintse.
- Meddig akarsz még bámulni? – szólalt meg hunyorítva Tom álmos hangon, mire Sarah elkapta pillantásait a fiú felsőtestéről.
- Bocsi... – motyogta rákvörös arccal a lány az ágy mellől felegyenesedve, mikor Tom a csuklója után kapott.
- Guggolj vissza – adta ki szinte parancsba még mindig hunyorítva.
- Bill küldött, hogy ébresszelek fel – válaszolt a lány és szófogadóan visszaguggolt.
- Gondoltam, hogy nem magadtól jöttél – mosolyodott el alig láthatóan.
- Ami a tegnapot illeti... – kezdett bele bizonytalanul a lány néhány perc szünet után.
- Ne haragudj – vágott a szavába Tom és végre kinyitotta szemeit – Egy kicsit összezavart pár dolog...
- Ugyan – mosolyodott el Sarah – Nincs miért bocsánatot kérned. Csak egy kicsit fur... – kezdte, de abban a pillanatban Tom felkönyökölt és egy apró puszit nyomott a lány rózsaszín ajkaira. Sarah zavarában nagyokat pislogva nézte Tomot, aki visszadőlve ágyába kedvesen mosolygott.

6 megjegyzés:

  1. sya, pffú nem is tudom mit mondjak, szuper lett!!! Tom annyira aranyos, imáádom:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm a dicséretet, örülök, hogy tetszik! :)

      Törlés
  2. ááá!! ez annyira jó lett! :3 várom a következőt! :D

    VálaszTörlés
  3. Írtó jó lett!!!
    Csak ma tévedtem az oldaladra, de már elolvastam egy csomó írásodat, és nagyon tetszik!!
    Kérlek folytasd! Már úgy izgulok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszenek az írásaim, a dicséretet pedig köszönöm! :)
      A következő rész már készülőben van :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.