2013. április 30., kedd

Második novella

Sziasztok, szép napot nektek! :) Sajnos elég rég jelentkeztem, ez az előző bejegyzésemben leírtak miatt van. Most viszont itt vagyok, az új novellám első részével (két részre tagolva hozom nektek). Igazából nincs sok közöm (Sőt semennyi) a rendőrséghez, nem tudom, hogy náluk bizonyos helyzetek hogy alakulnak, ezért ha találtok pár furcsaságot, azt nézzétek el nekem. :) A történetről még annyit, hogy két nézőpontból íródik, remélem nem fog nagyon összezavarni benneteket. ^^'
~ Egy kicsit más: Dóri tegnap írt nekem egy e-mailt, amiben megkért, ha valamikor lesz időm írjak egy Tomost, tengerpartos, felnőtt tartalmú novellát. Először is nagyon-nagyon örülök, hogy engem kértél meg rá! :) Másodszorra pedig: meg fogom próbálni megírni, de nem ígérek ezzel kapcsolatban semmit. Nem tudom mikor lesz rá időm, magamat ismerve pedig a +18-as tartalmú dolgok nehezen mennek, de megpróbálkozom vele. ;)
Oké, azt hiszem, most nem akartam mást. Jó olvasgatást, az építő jellegű kritikákat pedig szívesen olvasom! :) További szép napot nektek, holnap szünet van, élvezzétek ki a szép időt! Pápá~
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png
*Rendőrszív (1/2)
- Cím: *Rendőrszív
- Alcím: -
- Kategória: Hetero
- Műfaj: Romantikus dráma
- Párosítás: Tom Kaulitz/Saját női karakter
- Mellékszereplők: Bill Kaulitz, Georg Listing
- Figyelmeztetések: Csúnya beszéd, erőszak
- Történetíró: Ket 

2015. április 10-e volt. A madarak csicseregtek, a fák virágoztak, a felkelő nap halványan fénylett. Lassan kimásztam hatalmas franciaágyamból, hanyagul földre dobott köntösömet felkapva a hátamra terítettem. Jólesően nyújtóztam egyet és hátrapillantottam. Végre volt pár lopott órácskánk... Arca borostás volt, sötét haja kibontva omlott izmos vállaira, amit most semmi nem takart. Tökéletes volt és meztelen. Elmosolyodtam. Halkan kitártam az erkély üvegajtaját és kiléptem rajta. A nap első sugarai gyengéden melengették arcomat, mikor egy kéz fonódott derekam köré.
- Jó reggelt – suttogta a nyakamba egy puszival édesítve üdvözlését.
- Itt ne – megfordultam és egy csók keretében visszatoltam a háló biztos falai közé.
- Tudom, a fotósok – mosolygott és egy kósza tincset tűrt a fülem mögé.
- Már nem kell sokáig titkolóznunk – válaszoltam és szorosan magamhoz öleltem.
- Indulnom kell – mondta percekkel később, de egy pillanatra sem engedett a szorításából – Este találkozunk?
- Fellépésem lesz.
Csalódottan kifújta a levegőt és elengedve beletúrt kissé kócos hajába.
- Hívj, ha hazaértél – adta ki szinte parancsba és egy gyengéd csókot nyomott homlokomra. Mindig ezt csinálta. Úgy aggódott, mint anya a gyermekéért.
- Hívni foglak.
Sötét egyenruhája darabjait lassan magára vette, tökéletes testét elrejtve égető tekintetem elől. Nagyon jól tudta, hogy a gyengém, ha az egyenruhájában lep meg. Múlt éjjel sem tudtam ellenállni neki... Gondosan ügyelve a részletekre, betűrte világos ingjét, pisztolyát az éjjeliszekrényről az övébe csúsztatta. Rám mosolygott. Tudtam, hogy indulnia kell, mielőtt a környéken ébredezni kezdenének.
- Adelina – suttogta - Nemsokára újra találkozunk – simított végig hosszú hajamon és gyengéden megcsókolt. A csókja minden egyes alkalommal megrészegített. Mámorító volt.
- Igen – mosolyodtam el, és elengedett. Alakja lassan távolodott, nem bírtam ki, hogy ne kövessem. A hatalmas bejárat elé érve, még egyszer utána szóltam:
– Tom! – figyelt fel hangomra és felnézett a lépcső tetején álldogáló alakomra - Vigyázz magadra! – mondtam most én parancsolóan, mire elővillantotta tökéletesen bódító mosolyát. Egy szempillantás alatt el tudta feledtetni velem minden aggodalmamat. Mert bizony aggódtam érte. Tom a rendőrség elit osztályának tagja volt. Számtalan veszélyes rajtaütésen, túszmentő akcióban vett részt az elmúlt évek alatt. Oh, Istenem! Ha tudtam volna, hogy egy ilyen bevetés alkalmával találkozunk aznap újra...
*
- Mint mindig, ma is korán hazaértél.
- Te tudod legjobban miért – válaszolt lekezelően Tom és dzsekijét a fogasra akasztotta.
- A menedzsere azt mondta, a turné után mutatkozhattok néha-néha együtt.
- Néha-néha... Tudod jól, hogy nekem nem elég a néha. Nekem mindig kell!
Bill kedvesen elmosolyodott. Örült, hogy testvére a kicsapongó évek után megnyugodott Adelina mellett. A fiatal énekesnőt négy éve fedezték fel, Bill szinte a kezdetektől a stylistja volt. Hatalmas rajongótáborra tett szert az évek alatt, és ezzel együtt sok rosszakarót is szerzett. Ám a rosszmájú újságírók és irigyeknél bizony volt rosszabb. Ezek pedig a fanatikus, megszállott rajongók voltak...
- Megmondtad neki, hogy szereted? – szólt testvére után Bill.
- Tudja anélkül is, hogy mit érzek.
- Biztos vagy benne?
- Bill, fáradt vagyok, és délután órám lesz. Lefekszem – válaszolt Tom és hangosan bevágta maga mögött szobája ajtaját.
Az éles hang bántotta fülét, de egy fáradt sóhajtással elűzte a fejében zsongó zajt. Közelebb lépett ágyához és háttal ledőlt a puha textilek közé. A plafont bámulta. Percekig gondolkodott a múlt éjszakán, amit végre újra kedvesével tölthetett. Elmosolyodott. Kezdte magát úgy érezni, mint egy szerelmes bakfis. Adelina megváltoztatta, amit egyáltalán nem bánt. Felelősségteljesebb lett az életben. Oldalra fordult. Az éjjeliszekrényén álldogáló mosolygós képet nézte. Rengeteg profi fotós készített a lányról szakszerű képeket, Tomnak mégis ez volt a kedvence. Ő csinálta. Egy átlagos reggelen, mikor nem számított se smink, se haj. Természetes volt és gyönyörű. Tom megint elmosolyodott. Percekig nézte a lány fényképét, mikor a fotó mögött álló naptárra tévedt a tekintete. Tekintete elborult, a mosoly egy szempillantás alatt eltűnt arcáról. 2013. április 10. Ez a dátum beleégett Tom emlékezetébe...
- Ma két éve... – motyogta és szemét összeszorítva hátat fordított a szomorú időpontnak.
Két évvel ezelőtt, Tom egy rosszul sikerült túszmentő akció után teljesen kifordult magából. Depressziós volt, magát hibáztatta a bevetés során meghalt kisfiú miatt. A barátai, sőt még testvére sem tudta vele megértetni, hogy nincs köze a borzalmas eseményekhez. Ő mégis hajthatatlan volt. Fel akarta adni rendőri hivatását, nem érezte magát alkalmasnak arra, hogy embereket védelmezzen, ha még egy ártatlan kisfiút se volt képes megmenteni. Bill ezekben az időkben mutatta be Adelinának. A lánynak, még ha nem is tudott róla, de sikerült megmentenie Tomot. Visszazökkentette az életbe, megértette vele, hogy jó, amit csinál.

Tom a vekker fülsüketítő hangjára ébredt. Délután három óra volt. Kinyújtotta elgémberedett porcikáit egy jóleső ásítás keretében. Asztaláról felmarkolta jegyzeteit, bakancsát és dzsekijét felkapva az autójához sietett. Fél éve volt óraadó tanár a helyi rendőrtiszti főiskolán. Először kényelmetlenül érezte magát a tanári szerepben, de az elmúlt hónapok alatt megszerette.
Az óra közepénél járva, épp egy kriminológiai példát magyarázott, mikor telefonja hangosan csörögni kezdett. Kellemetlenül kapott a lármás darab után, minél hamarabb el akarta csendesíteni. Egy pillanatra rátekintett a kijelzőre ahol Georg neve villódzott. Furcsa érzés fogta el. Georg a barátja és munkatársa volt, nagyon jól tudta, hogy szerda délutánonként előadást tart. Bocsánatot kérve a hallgatóktól gyorsan kisietett a terem elé, és füléhez tartva halkan motyogni kezdett a telefonba:
- Georg, tudod, hogy órán vagyok.
- Tudom haver, tudom, de az altábornagy szólt, hogy minden ezredest, alezredest és őrnagyot be kell rendelni a kapitányságra.
- Mi történt? – Tom nagyon jól tudta, ha az altábornagy hívja be őket, akkor komoly dologról volt szó. Emberéletek voltak veszélyben.
- Túszmentés, ennyit tudok – hadarta barátja a telefon másik végéről – Gyere azonnal!
- Tíz perc és ott vagyok – válaszolta, és a terembe visszasietve felkapta dzsekijét, a diákoknak pedig ’Az órának vége’ mondat töredéket benyögve a kocsijához sietett. Pillanatok alatt gázt adott. Sebesen száguldott végig a város forgalmas utcáin, tudta, ha nem siet, ugyan az megtörténhet, mint két évvel korábban.
Hangos fékcsikorgatás közepette megállt a rendőrkapitányság hatalmas épülete előtt. Pillanatok alatt felért a betonlépcsőkön és a tárgyaló terem ajtaját feltépve csatlakozott társaihoz.
- A legjobbkor – mondta Georg és megveregette barátja vállát, aki épp leült mellé.
- Mit tudunk?
- Az altábornagy még nem mondott semmit. Megvárja, amíg minden elit ideér – válaszolt, de abban a percben az idős férfi csendet kért.
- Köszönöm, hogy mindannyian ilyen rövid idő alatt ideértek – köszörülte torkát - Fél órával ezelőtt kaptuk a hírt, hogy Adelina Horan énekesnőt, saját otthonában túszul ejtették.
- Micsoda? – kiabált Tom döbbenten a székéből felállva.
- Megkérhetném, hogy maradjon csöndben ezredes? – nézett rosszallóan a tábornagy - A túsztárgyaló már a helyszínen van, de ha nem jár sikerrel, maguk jönnek.
VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK

6 megjegyzés:

  1. Te kis ravasz c: tudtam ám hogy valami csavart fogsz a végére hagyni :DD
    ****--**** jesszusatyaúúristen!! Tom mint zsaru ***--*** jézusoom tisztára kirázott a hideg :))♥♥
    Nagyonnagyon jó lett és sztem semmi sem látszik meg abból h nem vagy jártas rendőri dolgok terén :)) Teljesen jó lett! ^^. És igen.. már iszonyatosannagyonnagyon várom a folytatást :)))
    Léccci siess ^^. ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :) ♥
      Amúgy Tomot elképzeltem egyenruhában... hát huh. :D Kicsit jól állna neki. ;)
      Igyekszem a folytatással, de előtte még hozom A szerelem ára új fejezetét. :)

      Törlés
  2. mikor írsz folytatást?nagyon tetsztett!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett! :) A folytatás nem tudom mikorra lesz készen, igyekszem vele. :)

      Törlés
  3. Szia nagyon jó lett a rész! Mikor hozod a második felét???

    VálaszTörlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.