2013. április 18., csütörtök

Novella

Szép napot, sziasztok! :) Mint ahogy azt már pár bejegyzéssel ezelőtt említettem, megpróbálkozom a novella írással. Hát elkészült életem első novellája. :) A helyzet az, hogy egyáltalán nem olyan lett mint terveztem, sőt ez, ami felkerül az oldalra szám szerint a hetedik újrakezdett történet. Valahogy sehogy sem álltak össze, se a korábbi történetek sem ez. Végül arra jutottam, hogy gyakorlásnak megteszi. :) Félve osztom meg veletek és reménykedem, hogy nem lett annyira pocsék. :)
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png

*Angyali találkozás

Criminal life


- Cím: *Angyali találkozás
- Alcím: Criminal life
- Kategória: Hetero
- Műfaj: Fantasy
- Párosítás: Bill Kaulitz/Saját női karakter
- Figyelmeztetések: -
- Történetíró: Ket

Élettelen voltam, egy illattalan pasztell virág. Te keltettél életre, te tettél olyanná, amilyen most vagyok. Megváltoztattál. Mond, hogy emlékszel, minden pillanatunkra! Kérlek...

Letértem a helyes útról. A bűnözők sötét és nyomorúságos életélt éltem évekig. Egy nehéz fémdarab volt a társam nap, mint nap. Emberek tucatjai életét oltottam ki vele... Fájt és kínzott, de nem törődtem vele. Ez volt az életem.
Egy nyári éjjelen találkoztam veled először. Szemeid ében feketék voltak, hajad aranyosan csillogott a hold fényében. Mosolyod kedves volt és reményt adó. Tökéletes voltál. Tudtam, hogy nem lehetsz-e világi. Egy ember nem lehet tökéletes, Te mégis az voltál. Mozgásod kecses volt és könnyed. Közelebb léptél hozzám és megsimogattad az arcomat. A hangod melegséggel töltött el. „Ez nem valódi ragyogás” búgtad szinte hangtalanul. A tekinteted fogva tartott. Elvesztem. Egy pillanat alatt kiismertél. Megrémített, hogy belém látsz. „Ki vagy te?” kérdeztem zavarodottan, de Te csak elmosolyodtál. „Ragyogni fogsz általam” suttogtad és egy apró, édes csókot nyomtál ajkaimra. Mámorító volt, mintha az életet szívtad volna ki belőlem. Elgyengültem és megtántorodtam. Tudni akartam ki vagy, de mire észhez tértem köddé váltál. Semmivé lettél egy pillanat alatt. Olyan hirtelen tűntél el, ahogy megjelentél. Angyali jelenés volt. Mond csak, emlékszel miként találkoztunk újra? Az égen sötét felhők sorakoztak. Az eső hangosan kopogott a gyárépület romos tetején. Néhol be is ázott, de nem zavart. Az egyetlen, ami a szemem előtt lebegett, hogy lőnöm kell. Egy embert kell átküldenem a túl világra. Vajon a pokolra jut? Vagy a mennybe? Jó ember volt, felesége volt és gyerekei. Nem bizonytalanodhattam el újra és újra. Meg kellett ölnöm, ez volt a feladatom. A férfi a lábaimnál feküdt, egyenesen a fejére céloztam. Ujjamat a fegyver hideg ravaszára tettem, de még nem lőttem. „Ne csináld! Kérlek!” rimánkodott, de nem figyeltem rá. Nem akartam hallani, nem akartam látni. Mégis mikor lettem ennyire emocionális? Elfordultam. Ujjam a ravaszon remegett, mikor egy hideg érintésére kiesett a kezemből a pisztoly. Mint legutóbb, most is a semmiből tűntél elő. Mellettem álltál, hideg érintésedtől libabőrös lettem. „Nem akarod” mondta határozottan és összekulcsoltuk kezeinket. Lefagytam. Nem bírtam mást kérdezni, csak azt, amire múltkor nem kaptam választ. „Ki vagy te?” néztem rád, mire elmosolyodtál. Nyugalmat és biztonságot sugároztál. Tiszta voltál és hibátlan. „Már mondtam, ragyogni fogsz általam” válaszoltad halkan. Akkor még nem értettem ezeket a szavakat, mégis megnyugodtam. Az alvilág királynője voltam, úgy tündököltem, mint egy drágakővel kirakott arany tiara. Ragyogtam. Te voltál az egyetlen, aki megkeseredett lelkem mélyéig látott. Te voltál az egyetlen, aki tudta: Sötét voltam és fénytelen. Utáltam az életem. „Segíts nekem!” kérleltelek, de te csak annyit mondtál „Még nincs itt az ideje a segítségemnek”. Gyengéden megsimogattál. Az érintésed jeges volt, mégis égett a bőröm, ahol hozzám értél. Bódító volt. Vártam a múltkori csókod ismétlését, de nem kaptam. Szükségem lett volna rá... Ujjaddal végigsimítottál ajkamon és közelebb hajolva azt súgtad: „Nemsokára újra találkozunk”. Pillanatok alatt eltűntél. Szertefoszlott az egész lényed. Azt mondta újra találkozunk. Vártam a pillanatot.
Mond csak, emlékszel, hogyan segítettél rajtam? Emlékszel miképpen mentettél meg? Életben hagytam a férfit, akit meg kellett volna ölnöm. Nem végeztem el a munkámat. Tudtam, hogy ebből bajom származhat, de nem érdekelt. A lelkem abban a pillanatban megnyugodott. Egy halvány fény jelent meg lelkem sötétjében. Ezt Neked köszönhettem. És tudod mit? Akartam ezt az érzést. Azt akartam, hogy a lelkem olyan tiszta legyen, mint egy festővászon. Ragyogni akartam, csak neked...
Otthagytam. Soha többé nem akartam pisztolyt ragadni. Soha többé nem akartam érezni, milyen mikor a fegyver visszaránt, ha meghúzom a ravaszt. Nyugalmat akartam. Harmóniát, békét és tisztaságot. Veled akartam lenni. Mindig.
Emlékszel? Fülledt, nyár éjszaka volt. Nyitott ablaknál aludtam. Nem ébredtem fel a zajokra, nem hallottam, hogy bejönnek hozzám. Ketten voltak. Rám szegezték fegyvereiket, egyenesen alvó testem közepére céloztak. Egy csepp könyörület nem volt bennük. Tudták, ha nem csinálják, őket is megölik. Cselekedniük kellett. Lőttek. Nem egyszer s nem kétszer. Felriadtam. Nem a fájdalomra, a hangokra. Észrevettem őket. A padlón görnyedtek, körülöttük halvány vörös tócsa növekedett. Megrémültem. Az ágy sarkába húzódtam, ott találkozott újra tekintetünk. Sötét szemeid határozottan csillantak a hold fényében. Emlékszem, egy pillanatra megriadtam. Pisztolyod eldobtad és közelebb léptél hozzám. Átkaroltalak, te pedig fél kézzel leemeltél az ágyról. Szorosan öleltük egymást. „Honnan tudtad...?” kérdeztem, de arcodon a szokásos mosoly jelent meg. Tényleg te voltál! „Most ne kérdezz. Siessünk!” mondtad és kezemet megragadva húzni kezdtél. Nem tudtam, hová sietünk, hová futunk ilyen tempóban. Követtelek, egy pillanatra sem engedtem el kezedet. Percekkel később, lihegve megálltál. Körülnéztem. A városi kikötő egyik sötét helyén álltunk. A sós levegő táncot járt hosszú hálóingem alsó részével. „Szállj fel” mutattál a távolban várakozó hajóra. Mélyen magamban tudtam, hogy el kell mennem. Nem öltek meg. Tudok a társaság ügyeiről. Meg kellett volna hallom. Üldözni fognak. El kellett menekülnöm. „Gyere velem” kérleltelek, de te elengedted a kezem. Jólesett hideg érintésed. „Idővel újra találkozni fogunk” játszottál hullámos tincsemmel. „Mikor?” kérdeztem türelmetlenül, de te csak megráztad a fejed: „Újra fogunk találkozni s akkor együtt leszünk. Örökkön-örökké”. Szemeim könnyesek lettek. Közelebb hajoltam hozzád és egy gyenge csókot nyomtam hideg ajkaidra: „Bízom benned” suttogtam, majd elléptem előled. Mennem kellett. Hátat fordítottam neked és otthagytalak. Hiányoztál, de tudtam, ha újra találkozunk, az lesz az utolsó találkozásunk. Azután soha többé nem válunk el...
Emlékszel? Azt mondtad újra találkozni fogunk. Hát most itt vagyok. 22 évesnek nézek ki, mégis 53 évet éltem a földön, a mai napig. Boldog életem volt. Gyerekeim születtek, akik most a kórházi ágyamnál siratnak. Pedig ha tudnák, hogy most vagyok csak igazán boldog... Ugyan olyan tökéletes vagy, mint régen voltál. Semmit nem változtál, egy valamit leszámítva. Szárnyaid vannak. Mond Bill, velem akarsz lenni örökkön-örökké?
- Örökkön-örökké és még azután is – mosolygott kedvesen és megölelt. Teste meleg volt, nem fagyos mint régen. Mindketten ragyogtunk. Ilyen lenne két angyal ölelése?
VÉGE

6 megjegyzés:

  1. Szija : )
    Végre gépközelébe jutottam így most bepótolom minden lemaradásom ^^
    Fuuha .. ez nagyon szép volt! Annyira jó volt, hogy miközben olvastam végig ilyen emberfeletti érzés járt át :D tudod mikor csak a fehér köd lebeg a szemed előtt és csak arra az egy dologra tudsz koncentrálni. Imádtam!
    És nagyon remélem, hogy még sok ilyen novellában lesz részünk ^^ ♥
    Már alig várom őket :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, üdv újra köztünk! ^^
      Köszönöm a dicséretet, nagyon örülök, hogy tetszett! :) Remélem, hogy majd az új rövid kis történeteim is tetszeni fognak :) ♥
      (Annyit mondhatok, hogy amin most agyalok, az Tomos lesz ;P)

      Törlés
  2. ÍÍÍÍÍÍÍÍÍ *.* nem jutok szóhoz..:OO az pedig nagy szóXD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, örülök, hogy ilyen hatással van rád. :D

      Törlés
  3. Jesszusom ez nagyon szép volt még mindig remeg a szívem..:)
    Huha ez nagyon gyönyörű.. És te??
    Nagyon tehetséges vagy..:D

    VálaszTörlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.