2013. március 19., kedd

A szobalány csókja - 14. rész

http://www.kepfeltoltes.hu/121217/szobal_ny_j_www.kepfeltoltes.hu_.png
Sajnos a gyanúm, amitől féltem, másnapra beigazolódott. A tegnap esti események reggelre már a bulvár napilapok címlapján díszelgett. ’Hihetetlen! Tom Kaulitz megtámadott egy ártatlan férfit!’ virított a szalagcím. Az egész cikk túlzás volt, hisz, ahogy a képen is látszik, Tom csak az ’ártatlan férfi’ (igen, jelen esetben az ártatlan férfi szerepét Roy töltötte be) gallérját szorongatta. Az igazat megvallva sose akartam híresség lenni, sose csábított az a világ, amiben az ismert emberek élnek. Most viszont akaratlanul is megismerhettem az ismertség árny oldalát. A képen, ami a lap elején szerepelt sokszoros nagyításban, teljesen és hajszál pontosan kivehető az arcom, ahogy próbálom Tom kezeit lefejteni a háttal álló idegen ingéről. Azt hiszem nem is kell mondanom, hogy reggel, mikor a koszos szobák kulcsát akartam Tonytól felvenni, az újságírók kis híján a földbe tapostak. Butábbnál, butább kérdésekkel bombáztak, olyan emberek neveit ordibálták, akikről még soha életemben nem hallottam. Elég nyomasztó helyzet volt, de most az egyszer örültem annak, hogy a semmiből Anita felbukkanva a kellemetlen piócákat levakarta rólam.
- Az eszem megáll komolyan! Nem hagyják dolgozni a szobalányaimat! – csapkodott, miután a riportereket kellő távolságba zavarta. Anita első ránézésre egy törékeny nő látszatát kelti, de amint kinyitja a száját, az egész kép összeomlik...
- Hé... – bökött oldalba Tony – Itt vannak a kulcsok. Menjél, majd én lenyugtatom.
- Ezer hálám! – válaszoltam a fiúnak, és amilyen halkan csak tudtam, elsomfordáltam Anita mögött.
A mosókonyhában felpakoltam a takarító kocsit, és a Tonytól kapott kulcsokkal a zsebemben dolgozni indultam az ötödik emeletre... pontosabban indultam volna, de amint kiléptem a szobából hosszú ujjak fonódtak a felkarom köré és visszarántottak.
- Mi a... – nyögtem zavarodottan, de a következő pillanatban szembetalálkoztam egy barna szempárral.
- Mi a fene ez? – nyomta Bill a képembe az újságot, amit a mai nap folyamán már oly’ sokszor volt szerencsém megcsodálni.
- Én sem érte... Te jó ég! – döbbentem le teljesen – Mi történt a hajaddal? – Bill albínó papagáj frizurája helyén most hatalmas szőke sörény virított. Séróbáró a srác az biztos...
- Most egyáltalán nem fontos ez! – mondta szigorúan, az újságot pedig még mindig az arcomba tartva – Ki ez a férfi? Hogy a franca születhetett ez a címlap!?
- Bill, azt hiszem, ezt nem tőlem kellene kérdezned.
- Kérdeztem én Tomot, nem is egyszer, de nem hajlandó beszélni róla. Érted Te ezt? Még velem sem akarja megbeszélni!
Billt láthatóan idegesítette a helyzet. Nem csak az, hogy van valami, amiről nem tud, hanem az is, hogy testvére nem hajlandó vele megosztani a problémáját.
- Szóval? Várom a magyarázatot! Mi közöd neked Tom problémájához? – folytatta.
- Mondjuk azt, hogy rosszkor voltam rossz helyen – vontam meg a vállam. Nem voltam benne biztos, hogy ezt az egész ’Roy feltámadt hamvaiból’ című történetet nekem kellene megosztanom Billel.
- Pontosabban?
- Nézd, az egész történet úgy zavaros, ahogy van – tettem csípőre a kezem – Sokkal jobb lenne, ha Tom mondaná el neked a történteket.
- Felfogtad, amit két perce mondtam? Nem hajlandó beszélni róla! – tagolta a mondatot úgy, mintha valami külföldinek magyarázná merre van a legközelebbi bolt.
Őszintén szólva egy picit megsajnáltam. Láttam rajta az elszántságot; tudtam, ebből a szobából addig ki nem megyünk, ameddig el nem mondom mi történt tegnap.
- Na jó – adtam meg végül magam – Elmondom amit én tudok.
- Figyelek – jelent meg egy félmosoly az arcán. Elérte a célját.
- Az a férfi Roy – mutattam az újságra – Aki eljátszotta a saját halálát, csak azért, hogy Tomnak fájdalmat okozzon. Aztán szóba került egy Lola nevezetű lány is...
Bill az utolsó névre már kréta fehér lett. Igen, szinte ugyan az a reakciója, mint Tomnak.
- Mi? – nézett zavarodottan – Mi a francról beszélsz? Roy nem lehet...
- Elhiszem, hogy hihetetlenül hangzik, de ez az igazság.
Bill pár percig némán állt, az újságban lévő képet szuggerálva. Szinte hallani lehetett, ahogy jár az agya.
- Beszélnem kell Tommal... – mondta, és két pillanat múlva már ott sem volt.
Alig pár pillanat alatt, mindkettejüket olyan megrázkódtatás érhette, amit nem kívánok senkinek. Voltaképpen érthető is a reakciójuk, fogalmam sincs, én hogyan reagálnék egy ilyen hírre. Most az lesz a legjobb (különösen Tomnak), ha Billel megbeszélheti a történteket... ha már velem tegnap nem akart erről beszélni. Nem mondom azt, hogy nem izgat, és nem vagyok kíváncsi a Lolával történtekre, de tartom magam annyira jó emberismerőnek, hogy tudjam: az idő nem alkalmas kérdezősködésre. Alapvetően fura volt az egész történet, tegnap teljesen úgy tűnt, mintha Tom és Roy is másként emlékeznének Lola halálával kapcsolatban.
Végül arra jutottam; jobb, ha nem agyalok tovább az eseményeken, okosabb úgysem leszek, kombinálni pedig felesleges.
A mosókonyhát bezártam magam mögött és a takarító kocsi társaságában a lifthez indultam. Megnyomtam a díszes gombocskát és vártam, hogy a felvonó leérjen a földszintre. Mikor megérkezett, lassan szétnyílt és egy idős házaspár lépett ki rajta. Kedvesen rájuk mosolyogtam, mire ők is viszonozták a mosolyom. Betoltam a kocsit a díszes fülkébe és benyomtam a négyes számot. A lift ajtaja már majdnem becsukódott mikor egy kézfej megállította és gazdája belépett mellém.
Sokak szerint hirtelen haragú vagyok, bár ezen az állításon világ életemben csak nevettem, sosem értettem velük egyet... eddig a pillanatig. Ahogy Roy ott állt mellettem akaratlanul is (Vagy akarattal? Nem lényeg.) végiggondoltam, milyen jól esne kék-zöld-lilára verni a bárgyú képét. Leírhatatlanul felidegesített, amin igazság szerint az sem segített, hogy Tom padlón kuporgó, meggyötört arca eszembe jutott.
- Beszélnünk kell – szólt, amivel egy időben szinte magától lendült az öklöm és teljes erőmből orrba vágtam. 
   -----
Sziasztok! :) Tudom, hétvégére ígértem az új részt, de nem úgy alakultak a dolgaim, nem volt időm megírni. Most viszont kész vagyok, igaz nem lett hosszú és történetileg sem kimondottan érdekes, de majd a következő... ;) A véleményeiteket most is mint mindig várom, szép napot, legyetek jók, sziasztok! :)
 http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png

Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom! 


4 megjegyzés:

  1. Hahaaa :DD ezaaaz végre beverte az orrát annak a gyökérnek :DD
    Wáá naggyon jó lett :)) mint mindig .. bár igaz kicsit hiányoltam Tomot .. nem bírok élni nélküle >.< ♥♥ de azért még így is nagyon imádom a történetet .. sőőt mindet *--*
    Remélem minél hamarabb olvashatom a következőt és persze a többiből is ^^ Siess ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett! :) Igen, Tomot direkt hagytam ki ebből a részből, de a következőkben majd bepótolja a hiányát. ^^
      Próbálok új fejezetet írni, amint időm engedi. :)

      Törlés
  2. Huhuuuuu!!!!!XDDDD hát ezen most jót nevettem! Kijárt már elég rendesen! De legalább megadta Tom helyett is amit érdemelt :D várom a következőt!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :D A következő résszel próbálok sietni; a hozzászólásod pedig köszönöm! :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.