A szerelem ára - 13. rész [Neked nincs egy kis déjà vu érzésed?]

Sarah visszafojtott lélegzettel várta a következményeket. Nagyon jól tudta, hogy Oliver akkor a legveszélyesebb mikor tetteti a nyugodtságot.
- Mitől félsz ennyire kedvesem? – folytatta a férfi, miközben a lány haját hátrasöpörte a nyakából.
- Én nem... – nyögte alig halhatóan Sarah.
- Nem. Hát persze, hogy nem – engedte el a férfi a lány derekát – Tetszik az asztal? A kilátás csodaszép nem igaz? – mondta könnyedén miközben Sarah mellé lépve a csuklóját kezdte szorítani. A lány alig észrevehetően bólintott egyet és óvatosan felpillantott a mellette állóra.
Oliveren elegáns sötét öltöny, fekete ing és hozzá illő nyakkendő volt. Ha Sarah nem ismerte volna az igazi valóját, még azt is gondolhatta volna, hogy jól néz ki. Igaz, ami igaz, Oliver vonzó férfi volt, ezért is nem értette Sarah, hogy miért nem keres magának egy nála szebbet. Annyi nő megfordul Oliver körül, tényleg szebbnél szebbek, akkor miért az ő répafejéért van megszállottan odáig? Ezt sosem értette...
- Min gondolkodsz szívecském? – kezdte mézes mázos hangon a férfi – Ha azt reméled, hogy az a suhanc, raszta hajú punk és társai segíteni fognak rajtad, akkor nagyon tévedsz. Hidd el, most ők sem unatkoznak – húzódott gonosz mosoly az arcára – és most ülj le!
Sarah leült a hozzá közelebbi székre, szembe vele pedig Oliver. A férfi intett egyet és a korábbi idős férfi jelent meg egy gurulós tálaló kocsival. Az asztal mellé érve egy üveg vörösbort mutatott be hivatalosan mire Oliver elismerően csettintett a nyelvével.
- Ez a legfinomabb bor a környéken – magyarázta – különösen vadhúshoz ajánlják. Ugye kérsz egy pohárral?
- Tudod, hogy nem szeretem az alkoholt – mondta Sarah miközben az üres tányérját nézte.
- Nagyon jól tudom, hogy mit szeretsz és mit nem. Mint mondtam, ezt különösen vadhúshoz ajánlják. Igyál egy pohárral! – kiabálta Oliver az utolsó mondatot, mire a lány reflexszerűen nyújtotta a poharát az idős férfinak. A csillogó kristálypohár hamar megtelt a gyönyörű vörös lével és Sarah Oliver sürgető tekintetét látva beleszagolt majd beleivott a borba.
- Hans, hozhatod a szarvast! – adta ki parancsba Oliver, mire az öreg eltűnt és alig két perc múlva egy hatalmas ezüst tálcával a kezén jelent meg újra.
- A kedvencem az áfonyás szarvas pörkölt. Ezt Berlin legjobb szakácsa készítette csak nekünk. Hát nem romantikus szívecském? – emelte fel Oliver a porcelán tálalóedény fedelét és beleszagolt az ételbe.
- De – válaszolt Sarah bágyadtan.
- Ne légy ilyen búskomor, hát nem olyan, mintha ez lenne az első randevúnk?
- De – mondta a lány ugyan úgy, mint korábban.
Hans mindkettejüknek merített egy kanál pörköltet és zsemlegombóc köretet. Oliver jókedvűen kezdte enni a saját adagját, miközben Sarah a villájával rajzolt különböző absztrakt mintákat a tányérja szélére.
- Egyél! – nézett fel a lány a hírtelen hangra. Oliver az üres tányérja felett nézte, ahogy az étellel játszik – Nem ízlik? – kérdezte fenyegetően.
- De, persze. Csak tudod, épp diétázom – hazudta a lány.
- Diétázol? – nevetett erőltetetten a férfi – Mindig tökéletes alakod volt, felesleges diétáznod.
- Tudod, egy nő sosincs megelégedve magával... – erőltetett egy mosolyt az arcára a lány.
- Én mindenhogyan szeretlek – mondta váratlanul Oliver és az asztal fölött átnyúlva megsimogatta Sarah arcát. A lány meglepetten húzta össze magát, biztos volt benne, hogy Oliver megüti, amiért nem evett a díjnyertes szarvas pörköltből.
- Hans, hozd a hölgy táskáját – adta ki az utasítást Oliver a kezét még mindig Sarah arcán tartva – Most jön a kedvenc részem – tette hozzá sötét tekintettel és elvette a kezét a lányról.
Sarahnak ötlete sem volt, hogy Oliver mire gondol, de úgy volt vele, ameddig azt teszi amit kér nagy baj nem lehet.
Az étterem előtt egy hatalmas fekete limuzin állt, attól eltekintve egy árva lélek sem volt a környéken. Oliver készségesen kitárta az ajtaját és sokatmondóan a lányra nézett.
- Szállj be – Sarahnak nem kellett kétszer mondani, gyorsan beült a hatalmas autóba és a kocsi másik végébe kúszott. A férfi is beült Saraht követve, becsapta az ajtót és már indultak is.
- Hova megyünk?
- Első randi után hova szokott menni egy pár? – faggatózott Oliver miközben egy méregdrága pezsgőt próbált kinyitni.
- A fiú hazaviszi a lányt? – kérdezett vissza bizonytalanul Sarah, mire Oliver elnevette magát.
- Nem a dedóban vagyunk kedvesem – durrant egyet a pezsgő, mikor a férfi kihúzta a dugót.
Sarah értetlenül figyelte a férfit, és az utolsó mondata csengett a fülében:

„Nem a dedóban vagyunk kedvesem”

Nagyon rossz érzése támadt, és próbált abban reménykedni, hogy Oliver nem arra gondol, ami most az ő eszébe jutott.
Pár perccel később a kocsi megállt Berlin egyik legforgalmasabb utcáján. Sarah kíváncsian nézett ki a sötétített üvegen, de mikor meglátta a hatalmas Berlin Mark Hotel feliratot leverte a víz. Ebbe a hotelba menekült legutóbb, itt találkozott először Tommal.
- Ismerős igaz? – kérdezte komoly képpel Oliver. A limuzin ajtaját kitárva kiszállt a hatalmas kocsiból és az utcáról nézett vissza az autóban kuporgó lányra – Szállj ki!
Sarah nagy levegőt vett és a limuzinból kilépve a férfi erősen átkarolta a derekát.
- Ha egy kukkot is mersz szólni, nagyon meg fogod bánni te is és a barátod is – súgta fenyegetően a lány fülébe Oliver. Sarah bólintott egyet és követte a férfit be a hotelba.
- Egy Deluxe szobát kérek – mondta sürgető hangon Oliver a lány csípőjét egy pillanatra sem engedve el. Miután megkapták a 404-es szoba kulcsát beszálltak egy idős házaspár mellé a liftbe.
- Ma van a házassági évfordulónk – mondta Oliver hatalmas mosollyal mikor feltűnt neki az idős asszony furcsa tekintete – Kicsit zavarban van, sose volt még ilyen helyen, igaz kedvesem? – szorította magához jobban a lányt.
A hatalmas lakosztályba érve Oliver végre elengedte a lány derekát. Sarah azonnal eltávolodott tőle, de mikor visszanézett és látta, hogy Oliver épp a márkás, fekete ingjét hámozza le magáról lefagyott. Ettől félt, ettől tartott, de úgy látszik mégis egyre gondoltak Oliverrel.
- Vetkőzz – adta ki az utasítást a férfi, mikor a méregdrága ing végre a földön landolt – Ne akard, hogy én szedjem le rólad.
Sarah torkát a sírás fojtogatta, de nem akart elgyengülni. Az első adandó alkalommal ellöki magától Olivert és eltűnik egyszer s mindenkorra.
Lassan lehúzta ruháján a cipzárt, ami pár pillanattal később már a földön hevert.
- Gyere ide.
Sarah szó nélkül Oliverhez lépett és pár centivel előtte állt meg. A férfi végigsimított a lány vállán és ugyan úgy, mint nemrég Tom, Oliver is megérintette Sarah mellén lévő sebhelyet.
- Mássz fel az ágyra – adta ki a következő parancsot.
A lány szó nélkül lefeküdt a hatalmas ágyra, onnan nézte, ahogy Oliver végig bámul rajta, majd lassan fölé mászik. A férfi óvatosan kezdte csókolni a nyakát, mellkasát, miközben érthetetlen szavakat mormolt. Sarah szemei megteltek könnyel, fogalma sem volt, hogy ebből a helyzetből, hogy talál kiutat. Oliver a lány hasánál időzött, miközben a fekete szövetnadrágot próbálta lehúzni magáról. Sarah kétségbeesetten fordította oldalra a fejét, próbált nem tudomást venni az eseményekről, ami persze lehetetlen volt. Az éjjeliszekrényen ácsorgó órát nézte és a mögötte ácsorgó antik lámpácskát. Villámcsapáskén csapott a fejébe a megoldás.
Beletúrt Oliver hajába, halkan nyögdécselni kezdett, mintha élvezné Oliver kényeztetését. Mocorogni kezdett, mire a férfi kéjesen felnyögött és elkezdte taperolni a lányt ahol éri. Sarah az éjjeliszekrényen álldogáló lámpa után próbált nyúlni, de nem érte el. Még jobban mocorgott és mikor végre elkapta a lámpatestet hirtelen felkapta és Oliver fejéhez vágta a drága lámpaburát.
Sarah lehempergette magáról a magatehetetlen testet, villámgyorsan belebújt a ruhájába, felkapta a cipőjét valamint a táskáját és már ott sem volt.
A lift előtt türelmetlenül ácsorogva várt, de az csak nem akart jönni. Fogta magát, a lépcső felé indult és ugyan úgy, mint hetekkel korábban, most is a lépcsőn menekült Oliver előtt. Bízott benne, hogy akkorát ütött a fejére, hogy egy darabig, legalábbis addig, amíg biztos távolságba nem kerül a hoteltól nem ébred fel.
Sarah épp azt tervezte, hogy tud legegyszerűbben eltűnni, mikor valaki hirtelen a lépcsőn, karon ragadta és a folyosón pár szobával arrébb be nem lökte maga előtt egy szobába.
A lány zavarodottan nézett körbe a sötét szobában, mikor az ajtónak támaszkodva, karba tett kézzel állva meglátott egy sötét sziluettet.
- Neked nincs egy kis déjà vu érzésed? – kérdezte az ismerős hang.

-----------

● Halihó, sziasztok! :) Itt a legújabb fejezet, remélem örültök neki! :) Jó olvasgatást, legyetek jók sziasztok~