2012. december 5., szerda

A szerelem ára - 12. rész [Virágcsokor II.]


- Tom? – nézett értetlenül Sarah és szorosabbra fogta maga körül a törölközőt.

- Bemehetnék? – kérdezte flegmán és válasz nélkül belépett a lakásba.

- Mit csinálsz itt? Egyáltalán honnan tudod hol lakom?

- Ezt a lábtörlőn találtam – emelte fel a kezében lévő csokrot – Valaki nagyon odáig van érted – mondta Tom és hanyagul az asztalra hajította a virágot a többi mellé.

Sarah pironkodva döbbent rá, hogy a névtelen virágok bizony nem Tomtól származnak... Nem mintha azt akarta volna, csak hát mégis. A beálló kínos csendet a csengő éles hangja szakította félbe. A lány a kilincs után kapva, reflexszerűen nyitott ajtót.

- Szia! – villantotta elő Bill hófehér fogsorát – Ugye nem zavarunk? – nézett végig Sarah törölközőbe bugyolált testén.

- Nem, már épp végeztem – mondta, és szélesebbre nyitotta az ajtót. Bill a lakásba érve a konyhaasztalhoz lépett és rátette a pizzát.

- Elmegyek, felkapok valamit, addig helyezd kényelembe magad... mondjuk Tom mellett - bökött Sarah a fejével a nappali felé, ahol Tom épp a kanapén nyújtózott.

A hálószobában gyorsan megtörölközött és magára kapott egy kockás pizsama nadrágot egy hozzá illő spagetti pántos felsővel.

- Mi ez a sok virág? – kiabált be a szobába Bill.

- Ajándék? Igazából nem tudom... – mondta Sarah és a konyhába érve kivett három tányért a szekrényből – Se név, se üzenet, nem tudom, ki küldözgeti őket – a lány alig észrevehetően a nappaliban ücsörgő Tomra pillantott.

- De hát itt egy kártya... – emelte fel Bill a kis papírt, amit a legújabb csokorból húzott elő.

- Tessék? – lépett Sarah meglepetten a fiú mellé.

- Mondom – vont vállat Bill és odaadta a csinos kis papirkát a lánynak.

- ’Találkozzunk pénteken, 21:00-kor a Diamond Restaurant külön termében. Várlak: F.’ – olvasta hangosan a díszes betűket.

- F?

- Nem ismerek ilyen nevű férfit...

- Elmész? – kérdezte pár pillanat múlva Bill kíváncsian.

- Már miért menne? Mi van, ha az a degenerált férje áll az egész mögött? – jelent meg Tom a konyhában és a lány kezéből kikapva a papírt Ő is átolvasta a rövidke szöveget.

- Oliver nem tudja hol lakom... – töprengett Sarah.

- Ne legyél paranoiás Tom. Odamegy és megnézi ki a fazon. Ha Oliver, akkor lelép, ha nem, akkor pedig ki tudja... Még a végén jól sül el az egész. – Bill bátorítóan átkarolta Sarah vállát és kicsit megszorította.

- Lehet, hogy igazad van – jelent meg egy halvány mosoly a lány arcán – Oliver nem is tudja, hogy van egy lakásom. Sose mondtam neki... arról nem is beszélve, hogy nem az a ’rózsacsokros fajta’.

- Inkább tébolyodott fajta... – mondta Tom és az asztalra dobta a kiskártyát.

- Ne is foglalkozz vele – suttogta Bill – Pár napja összeveszett Teodoraval, azóta ilyen.

- Teodora? – Sarah érdeklődve pillantott fel Billre.

- Se veled, se nélküled kapcsolatba vannak már egy ideje. Képtelenség kiigazodni rajtuk... – sóhajtott fel drámaian Bill.

- Igazán? – Sarah le nem vette a szemét Tomról, még pislogni is elfelejtett, úgy szuggerálta Tomot.

- Tudod mit Bill? – szólalt meg egy kis idő után újra a lány – Kíváncsi vagyok. Ez csak egy vacsora, nem fogok belehalni.

- Ez a beszéd! –kacsintott Bill sokat mondóan.

*

A lépcsőházból kilépve fagyos levegő csapta meg a lány arcát. Vörös haja táncolt a szélben, hiába próbálta összefogni, teljesen hiába való volt. Sötét szövetkabátját szorosan fogta maga körül és az épület előtt várakozó taxihoz lépett.

- A Diamond Restaurant-ba kérem – mondta a sofőrnek, aki egyből gázt adott.

A forgalom még így estefelé is elég nagy volt, Sarah magában hálát adott, hogy negyed órával korábbra kérte a taxit. Pár perccel kilenc után lassított az autó a hatalmas étterem előtt. A lány a fuvar árát a taxis kezébe nyomta, majd nagyot sóhajtva kiszállt. Pár pillanatig csak állt és a magas épületet bámulta.

- Miss. Watson? – szinte a semmiből lépett a lány mellé az idős férfi. Teljesen úgy nézett ki, mintha egy húszas években játszódó fekete-fehér filmből lépett volna elő.

- Igen?

- Az uram már nagyon várja. Kérem, jöjjön utánam.

Sarah szó nélkül követte az öregurat, aki a teljesen üres éttermen keresztülsétálva a lifthez kísérte.

- Uram a negyedik emeleten várja – mondta, és a lift előtt állva, megvárta, míg a lány belép, és megnyomja a négyes gombocskát.

A felvonó halkan elindult és Sarah nagyokat lélegezve próbálta nyugtatni magát. Kíváncsiság, öröm és egy kis aggodalom is kavargott benne. A negyedik emelet felé közelítve akaratlanul is Tom szavai vízhangoztak a fejében:

„Mi van, ha az a degenerált férje áll az egész mögött?”

A lift megállt és az ajtaja óvatosan elhúzódott. A lány elé táruló látvány gyönyörű volt. Berlin esti fényei könnyedén beszűrődtek a hatalmas, földig érő ablakokon keresztül; megvilágítva a gyertyákkal díszített kis asztalt. Sarah hatalmas szemekkel nézett körül és a liftből kilépve az asztalhoz sétált. Elegáns, vajszínű terítővel volt letakarva, halvány aranyozott mintával. Drága porcelán tányérok néztek farkasszemet egymással, keresztbe rajtuk gyönyörű aranyozott mintájú vászonszalvétával. A tányérok fölött kristálypoharak álldogáltak kecsesen, amik a gyengén pislákoló gyertya fényében néha-néha felcsillant.

Távolról Sarah lépéseket hallott, de nem volt ideje megfordulni. Az idegen hátulról átkarolta és a derekánál fogva magához húzta.

- Enye, enye, buta, naiv kis Sarah – súgta a mély férfihang a lány fülébe – Csak nem a szőke hercegre vártál?
---------
Halihó, sziasztok! Sikerült gyorsan megírnom a legújabb részt (gyorsabban mint képzeltem), remélem örültök neki. :) A véleményeiteket köszönöm, nagyon jól esnek a pozitív hozzászólások; lökést adnak, hogy minél előbb megírjam a részeket. :) Bízom benne, hogy ez a rész is tetszeni fog. :) Legyetek jók, szép napot/estét, sziasztok~
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png

10 megjegyzés:

  1. Sejtem ki az:-o ~GG

    VálaszTörlés
  2. Wáá :D ez gyors volt :DD
    Bárcsak minden részt ilyen hamar hoznál :)) ..báár az se lenne jó, mert akkor túl hamar vége lenne .. még egy kicsit élvezni akarom a várakozás okozta izgalmat >.<
    Azt hiszem tévedtem :D .. váltig állítottam, hogy Tomtól vannak a csokrok .. de nem ..akkor viszont csak az a "degenerált férje" küldözgetheti :DD
    Sejtem mi lesz a következő részben éééés máár nagyoon váároooom!!! ^^.
    Siess <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is meglepődtem saját magamon, hogy 2 óra alatt sikerült elkészülnöm vele. Tényleg ritkán van ilyen... :D
      A következő résszel, pedig próbálok igyekezni! ^^

      Törlés
  3. Ajj annyira tudtam, hogy megint rossz dolog fog történni... viszont van ötletem, hogy ezután mi jön és remélem úgy is lesz. :)
    Siess a következő résszel! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, remélem valamennyire egyezik a gondolatunk és tetszeni fog a folytatás. ;)
      Sietek megírni A szobalány csókjának legújabb részét mert utána megint ez a történet jön. :)

      Törlés
    2. Jajj nővérkém, mi az amit te nem tudsz? :P Én is várom a folytatást, mert nagyon tetszik, siess vele :) A szobalány csókja is nagyon jó, eleinte csak azt olvastam, de... Csak kikötöttem itt is. ^.^

      Törlés
    3. Köszönöm Yami, örülök, hogy ezt a történetet is elkezdted olvasni. :) Igyekszem a következő résszel. ^^

      Törlés
  4. ÁÁÁÁÁ!!!!! Imádom!!!!! :D hihetetlenül jól írsz :D most neki kezdek a másiknak is! :) ha csak fele olyan jó lesz mint ez akkor azt már szeretni fogom!!!:)nagyon nagyon várom a következőt!!!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Kitti, nagyon örülök, hogy ennyire tetszik a történetem és az írásmódom is. :) Nemsokára hozom az új részt! ;)

      Törlés
  5. Mért? Ó mond miért??? Tudtam, hogy nem lesz jó vége.... :) eddig tetszik a történet! Nagyon tetszik!

    VálaszTörlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.