Miután felvázolta a legújabb dalszövegének utolsó sorait, összecsukta a jegyzetfüzetét és a hatalmas táskájába dugta.
- Hazafelé mész? – kukucskált be Angelica a kis iroda ajtaján.
- Igen, azt hiszem már elég volt – válaszolt Sarah, és kendőjét a nyaka köré csavarta.
- Hazavigyelek?
- Azt igazán megköszönném – mosolygott bágyadtan Sarah és alig pár perc múlva, már mindketten az autóban ülve beszélgettek.
- Feltűnően sokat dolgozol mostanában... – jegyezte meg Angelica csak úgy mellékesen, és lelassított a piros lámpához érve.
- Szeretem a munkámat, nincs ebben semmi furcsa – vont vállat a lány.
- Meglehet... Viszont van valami, ami szintén szemet szúrt – mondta a barna szépség és gázt adott.
- Kémkedsz utánam? – kuncogott Sarah és a mellette ülőre nézett.
- Nem, nem utánad... – szorította meg Angelica a kormányt és láthatóan elpirult – Nem akarok tolakodó lenni, vagy ilyesmi, de van valami köztetek Tom Kaulitz-cal?
Sarah nagyokat pislogott, mikor rádöbbent, hogy bizony Angelicanak tetszik Tom, és épp az után érdeklődik, hogy együtt vannak-e.
- Nem, nincs semmi. Mi csak... barátok vagyunk? – tette fel hangosan a kérdést, inkább magának, mint kolléganőjének. Nem is értette, Angelica miből gondolta ezt az egészet. Tommal az Oliveres incidens óta nem is beszélt, sikeresen elkerülte minden egyes nap.
- Holnap a stúdióból páran bulizni megyünk a Garden-be... – folytatta – Elhívhatnád őt is.
A Garden a könyék legnevesebb szórakozóhelye; ha nem vagy VIP tag, képtelenség bejutnod. Úgy látszik Angelicanak jó kapcsolatai vannak.
A kocsi lelassított és megállt Sarah lakása előtt.
- Szóval? – pislogott hatalmas kék szemekkel Angelica.
- Meglátom, mit tehetek – megrántotta a vállát és mosolyt erőltetett magára.
- Jaj Sarah, köszönöm!
- Inkább én köszönöm a fuvart – mondta Sarah és kiszállt a kis piros kocsiból – Holnap találkozunk.
- De még mennyire! – ujjongott tovább Angelica – Jó éjt!
- Neked is! – a lány még egyszer az autó után intett, majd a táskájába kezdett a lakás kulcsa után kutatni.
Alighogy Sarah felért az emeletre, egy pillanatra megtorpant. Az ajtaja előtt a lábtörlőn egy hatalmas virágköteg hevert... Ugyan úgy, mint tegnap este. Vörös rózsacsokor, bordó masnival, név nélkül. Felvette a földről és a lakásba beérve a másik csokor mellé állította.
Sarah már reggel nyolc előtt benn volt a stúdióba; egy gyors kávé után a kis asztala mögé ülve, munkának is látott. Alig telt el pár perc, máris erőteljesen kopogtak a kis iroda ajtaján:
- Annyira tudtam, hogy itt vagy – lépett be Georg nevetve, a nyomában Billel.
- Sziasztok – mosolygott rájuk Sarah kedvesen – Mi járatban?
- Dolgozunk, dolgozunk és dolgozunk – magyarázta Bill és leült Sarahval szemben üresen ácsorgó székre.
- Pontosabban dolgoznánk, ha valakinek a hangja reggel használható lenne – mutatott Georg Billre.
- Persze, persze, kend csak rám az egészet... – forgatta barna szemeit Bill.
- A többiek is benn vannak? – kérdezte Sarah jelentéktelenül és a papírjait kezdte erősen szuggerálni.
- Tom a gitárszólamot veszi fel épp Michaellel – bökött a fejével a félig nyitva lévő ajtó felé – Gustav pedig a barátnőjénél éjszakázott, szóval fogalmunk sincs mikor fog beérni.
- Éjszakázott... érted – húzogatta viccesen fel-le a szemöldökét Georg.
- Igen, Georg, értem. Köszönöm – nevetett Sarah a még mindig a szemöldökét húzogató Georgon.
- Hé Sarah – kezdet bele hírtelen Bill baljós hangon – Oliver nem keresett azóta... tudod, az éttermes, sikátoros dolog óta?
- Nem... Igazából nem is tudna hol keresni. Nem tudja, hogy hol lakom – magyarázta Sarah komoran.
- Értem...
- Azért az tudd, ha van, valami ránk számíthatsz – bólintott együtt érzően Georg és lazán az asztal szélére ült.
- Köszönöm srácok. Nagyon sokat jelent, hogy mellettem álltok, pedig alig ismerjük egymást.
- Kölcsönös szimpátia, ilyen egyszerű – mondta Bill vállat vonva.
Mikor Oliverrel összeházasodtak, szinte az összes barátja (legalább is, akikről addig azt hitte, hogy a barátai) elhidegült tőle. Oliver nem engedte, hogy tartsa velük a kapcsolatot, mondván, ’Rossz hatással vannak rá’. Egyetlen egy barátja maradt; Vanessa, akit még általános iskolában ismert meg... és most szerzett új barátokat, akik tudnak róla mindent, segítik, támogatják. Hosszú idő után Sarah végre boldog volt, már csak a gondolattól is.
- Hé, ne beszéljük már ilyen lehangoló dolgokról – dobta hátra hosszú, vörös loboncát Sarah és széles mosolyra húzta a száját – Az egyik munkatársam, Angelica. Tudjátok, Ő Michael jobb keze.
- Igen, igen, az a barna, latin szépség – csettintett Georg miközben maga elé képzelte a lányt.
- Igen, Ő – helyeselt nevetve Sarah – Elhívott a Garden-be, és azt akarja, hogy ti is jöjjetek. Ma este.
- Hát, nem vagyunk nagy Garden pártiak... – kezdte Bill
- Tudod, a rajongók... kijátsszák a biztonságiakat és egy szempillantás alatt benn is vannak – magyarázta a továbbiakat Georg.
- Persze, értem én. Semmi gond, csak megkérdeztem – mentegetőzött Sarah. Semmiképpen nem akarta azt, hogy Bill és Georg kellemetlenül érezzék magukat, amiért visszautasították a meghívást.
- Nincs harag ugye? – kacsintott Bill és lassan feltápászkodott a székből.
- Persze, hogy nincs! Igazából nekem sincs sok kedvem elmenni – töprengett hangosan Sarah – Azt hiszem ma inkább korábban hazamegyek és rendelek egy nagy pizzát...
- Egy szelet pizza sokszor jobb, mint egy zajos disco, hidd el nekem – bólogatott drámain Georg, tenyerét a mellkasára téve.
*
Sarah miután lemondta az esti programot Angelicával és a többiekkel, rögtön hazasietett. Táskáját és a csizmáját az előszobában hagyva, egyből a fürdőbe indult és a kádba forró vizet engedett. Már az idejét se tudta, mikor fürdött utoljára. Munka után csak gyorsan lezuhanyozik, és szó szerint beájul az ágyba. Most végre kiáztathatja magából a feszültséget... Legalábbis remélte, hogy ez majd segít kicsit ellazulni.Az illatos fürdővíz már épp kezdett kihűlni mikor a csengő éles hangja zavarta fel a lányt a kábulatból. Gyorsan maga köré csavart egy fehér frottír törülközőt és az ajtóhoz sietett. Mikor kitárta maga előtt a bejáratot hirtelen köpni, nyelni nem tudott. A szeme, mint egy pingpong labda cikázott Tom arca és a kezében lévő hatalmas rózsacsokor között.
Teee aljaas!!
VálaszTörlésHogy merted itt ... pont ITT !!! Abbahagyni?? O.o .. kitépem az összes hajam mire megtudom mi lesz a folytatásban >.< .. hááát .. ilyet már :D :PP
Amúgy meg .. huuh :D nagyon jó lett és .. igen a sejtésem beigazolódott .. tudtam hogy Tom küldte a csokrokat ... vagy nem ? O.o ... remélem hogy Ő volt és nem az a degenerált kretén ( ^^ )
Szóóval várom a következő részt .. mit ne mondjak idegtépve :DD .. siess vele nagyoon !! <33
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett; már neki is láttam a következő rész írásának ^^
Törlés