A szobalány csókja - 1. rész

- May drágám, kivinnéd a szemetet?

- Persze, hagyja csak rám! - Felkaptam a két szemeteszsákot és a hátsó ajtón keresztül a hatalmas kukákhoz siettem, ügyelve arra, hogy a sáros talajon megcsúszva nehogy a virágágyásba essek. Az egyenruhám már így teljesen el volt ázva, pedig alig tettem meg pár métert. A betonra érve kikerültem az úton fetrengő gilisztákat, és a hatalmas vaskapun kiszaladva végre elértem a zöld, műanyag szemeteseket. Gyorsan felnyitottam a fedelét, és belevágtam a két zsákot, aztán a fejem fölé kaptam a kezem, hátha így sikerül pár esőcseppet megállítanom. Igaz, már teljesen mindegy volt, mert bőrig áztam.

Az ég hatalmasat dörrent, a fák pedig jobbra-balra dülöngéltek a nagy szélben. A következő dörgéssel egy időben, hangos fék csikorgatva egy fekete autó fékezett le a szemetesek mellett. A motor járt, de az autó nem mozdult. Oda rohantam a kocsihoz és bekopogtam a sötétített üvegen.

- Elnézést, de a vendégeknek a fenntartott parkoló... – kiabáltam a tükörképemnek, amikor az ajtó végre kinyílt és egy fura férfi nézett rám. Fonott haj, sötét szemek és piercing?! Nem volt szimpatikus jelenség. Ahogy tovább néztem rajta akkor tűnt csak fel, hogy a fehér felsőjének a jobb vállán egy nem épp odaillőt vörös minta díszeleg.

- A vállam...

Közelebb hajoltam a vállához és akkor tudatosult bennem, hogy ez nem valami absztrakt minta, hanem vér! Vér! Ez a pasas vérzett! Időm sem volt megszólalni, mert a vállához kapott, kicsit felnyögött és elvesztette az eszméletét.

Mi a francot csináljak? Mi a jó fenét csináljak?

Kicibáltam a kocsijából, az ép karját átdobtam a vállamon, így indultunk vissza a hotelba.

- Öregem, rohadt nehéz vagy... – nyögtem a még mindig szakadó esőbe. A testalkata vékony, de izmos volt, arról nem is beszélve, hogy kb 180 cm lehetett én meg voltam 165... szép kis páros. Megörültem amint egyre közelebb botorkáltunk (vagy is inkább csak én) az épülethez és a konyha fényei egyre nagyobbak lettek.

- Istenem May, mi történt? – rohant oda hozzánk Margaret, amikor beestünk kis híján, az ajtón.

- Orvos... azt hiszem, orvos kell neki.

- De mégis mi történt? – nézett egyszer rám, aztán a fonott fiúra. – Mark! Mark gyere ide az istenit! – kiabált ki a konyhából és a kertész egy pillanat később meg is érkezett. Elkerekedett szemekkel nézte a mi kis hármasunkat, de végül azért csak odajött hozzám és átvette tőlem a langaléta srácot.

- Ki ez? – bámult rám Mark és én csak a fejemet ráztam.

- Így találtam.

- Így találtad? Ez nem egy kutya Mayola! Mi van, ha valami bűnöző?

Nos igen, az meglehet.

- Ebből elég! – Nézett mérgesen Margaret. - Az orvos ilyen időben nem fog kijönni. Ha elmúlik a vihar, akkor felhívjuk Dr. Rockbell-t, de addig is minimum le kell fektetnünk ezt a fiút. Te pedig – nézett rám szigorúan – menj és szárítkozz meg.

Nagyon sóhajtva bólintottam és a fájó nyakamat nyomkodva a szobám felé indultam. Ledobáltam magamról a csipkés kötényemet és a fekete ruhából kibújva vállfára tettem őket. A zuhanykádba lépve, megengedtem a forró vizet és hagytam, hogy egy kicsit áztassa a hideg testemet. Mikor már kellően átmelegedtem tusfürdőért nyúltam és beszappanoztam a testem, majd a hajamat is megmostam. A zuhanykabin ajtaját elhúzva hirtelen felvillant előttem a fonott hajú idegen hatalmas barna szemei, ahogy a kocsijából nézett rám.

Határozottan nem szimpatikus.

Itt is az első rész! :)  Tudom, ez még elég lapos, de remélem a folytatás jobb lesz és tetszeni fog. :)

Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!