2012. október 28., vasárnap

A szerelem ára - 9. rész [Köszönöm]


- Állj fel – mondta Tom határozottan a földön kuporgó lánynak, és eldobta a kezében lévő rozsdás fém rudat. Sarah összerezzent a hirtelen hangtól és Oliverre pillantott. A férfi magatehetetlenül feküdt mellette és vörös patakocska folydogált le a tarkójáról a betonra.

- Hé...

- Jól vagyok – szakította félbe a lány Tomot és óvatosan feltápászkodott a kemény aszfaltról – J-jól vagyok... – mondta elfúló hangon és a szemeiből jó pár hatalmas könnycsepp gördült végig feldagadt arcán. Nem ez volt az első alkalom, hogy Oliver megütötte, szinte mindennaposakká váltak az ilyen dolgok, de akkor nem látta senki. Rendszerint jeges pakolással próbálta eltüntetni a duzzanatot, amit 1-2 napon belül sikerült is. De most itt állt csapzottan, ziláltan és nem tudott mit csinálni. Borzasztóan érezte magát.

- Ez semmi – fújta ki a levegőt Sarah és újabb adag könnypatak gurult le az arcán.

Alig egy pillanattal később Tom átkarolta egyik kezével a lány nyakát és magához szorította. Sarah zavartan pislogott Tom mellkasához préselődve, mégis, amint megérezte a belőle áradó melegséget nem bírta tovább tartani magát. Átkarolta a férfi derekát és még közelebb bújva hozzá zokogni kezdett. Annyira jó érzés volt Tom közelébe lenni, a mindennapos rettegés érzése egy szempillantás alatt elmúlt. Biztonságban volt.

Tom a lány kócos haját simogatta, szabad kezével pedig a zsebébe nyúlt telefonjáért. Bepötyögött rajta egy számot, a füléhez tartotta aztán csak annyit mondott: „Megvan, a furgonnál találkozunk.

~•~

- Baszki! – rohant Bill Tomék párosa felé, mikor az utca végén felbukkantak – Mi a franc történt az arcoddal?

- Elesett – vágta rá Tom, még mielőtt Sarah bármit is válaszolhatott volna.

Bill kérdőn nézett a lányra mire ő csak bólintott és próbált egy mosolyt erőltetni az arcára, nem sok sikerrel. Gustav és Georg pár perccel később értek a furgonhoz, és mikor meglátták Saraht heves kérdezősködésbe kezdtek. Bill leintette őket és sokat sejtetően csak annyit mondott „Elesett.”

A kocsival rögtön a stúdióhoz hajtottak, ott pedig egyből a pihenő szobába mentek. Bill mint valami nővérke, az elsősegélyládával hadonászott össze-vissza, és azt mondogatta, hogy „Majd én lekezelem, majd én!”. Vicces és elég szürreális jelenet volt.

Bill felcsapta a doboz tetejét, kivett belőle egy hatalmas vattapamacsot majd a lány felé indult vele.

- Bill, azt hiszem ez nem fog segíteni – nevetett halkan Sarah és kezét az arca elé rakta – Egy kis jég viszont jól jönne.

- Jég, értettem! – tisztelgett Georg és már el is tűnt. Mindannyian nagyon murisak voltak, látszott rajtuk, hogy csak a lányt akarják kicsit jobb kedvre deríteni, ami nagyon jól is esett Sarahnak... viszont volt valami, pontosabban valaki, aki nem hagyta nyugodni. Tom azóta a bizonyos incidens óta egyáltalán nem szólt hozzá.

Miután Georg visszaérkezett egy nagy tál jégkockával és egy konyharuhával, lekezelték a lány arcát. Bill, Gustav és Georg közben megállás nélkül mesélt viccesebbnél-viccesebb és cikisebb történeteket. Sarahnak határozottan jobb kedve lett és ez ennek a három jómadárnak volt köszönhető. Igazán hálás volt nekik...

- Kimegyek a mosdóba – állt fel a lány a bőrkanapéról és az ajtóhoz lépett.

- Aztán igyekezz! Ha visszajöttél elmeséljük, amikor Georgnak tangában kellett koncerteznie – nevetett Bill és Gustav együtt. Sarah visszamosolygott rájuk, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Nagy léptekkel haladt a mosdó felé, be kellett ismernie, érdekelte ez a tangás, Georgos történet. Jó pár iroda előtt elsétált, mikor az egyik sötétített ablakos ajtó előtt megtorpant. Az üveg sötétebb volt, mint a többi, de még így is könnyedén fel lehetett ismerni a szobában lévő alakot. A helységben sötét volt, csak a monitor fénye világított. Tom háttal ült az ajtónak, a fején pedig egy hatalmas fejhallgató volt, feltehetően az miatt nem hallotta, ahogy Sarah benyit a kis szobába. A lány egy kicsit megtorpant a küszöbön, majd belépett és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót.

Alig kellett megtennie pár lépést és Tom háta mögött állt. Valami zenei alapot szerkeszthetett, legalábbis Sarah erre gondolt miközben a monitort nézte. Ahogy pár órával ezelőtt, most is megcsapta Tom kellemes, fűszeres parfümjének az illata. Szédítő volt.

A lány gyengéden megfogta Tom egy fekete tincsét, végigsimított rajta majd egy csendes „Köszönöm”-öt suttogott a sötét szobába.
http://www.kepfeltoltes.hu/121018/1301839350_90_www.kepfeltoltes.hu_.png 
●  Sziasztok! Itt a beígért rész, remélem meg lesztek vele elégedve. :) A véleményeiteket pedig most is várom. :)
http://www.kepfeltoltes.hu/121007/ket_www.kepfeltoltes.hu_.png

2 megjegyzés:

  1. Jéézusom :DD
    Akárhányszor ránézek erre a képre .. kikészülök :DD hogy a fenébe tudtad ilyen pontosan összepárosítani? ... :DD nagyon profi vagy..
    És az is lehet h majd a segítségedet kérem mert één is ehhez hasonló képet szeretnék majd csinálni :)) persze ha nem gond ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagyok én profi, sőt még az a bizonyos menő képszerkesztő programom sincs. :D Ez csak a szerencse és közel 3 órás képkeresés eredménye. :)
      Persze, ha kell valami csak szólj, megpróbálok segíteni. :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.