2015. március 22., vasárnap

Más állapotok; novella


Szép napot Bogyókák!

Sajnálom, de nem friss fejezettel - amit szerintem a többségetek vár -, hanem egy új novellával jöttem. Nagyon nem tudok mit hozzáfűzni, egyszerűen csak tegnap este kipattant a fejemből és magamhoz képest gyorsan meg is írtam.
Jó szórakozást kívánok hozzá, remélem tetszeni fog! :)
Ölellek benneteket, Ket


- Cím: Más állapotok
- Alcím: -
- Kategória: Hetero
- Műfaj: ’Élet’
- Párosítás: Bill Kaulitz/Saját női karakter{Képek itt!}
- Figyelmeztetések: Káromkodás
- Korhatár: 12
- Történetíró: Ket


Más állapotok

2015. július 12.

- Mond még egyszer.
- Terhes vagyok.
- Az meg mégis, hogy a francba lehet? - Szólt ingerülten néhány pillanattal később. A vonal túlsó végéről is éreztem, hogy mennyire felzaklatta amit mondtam.
- Komolyan el kell mesélnem, hogyan fogan meg egy kisbaba?
- Azt mondtad gyógyszert szedsz!
- Te meg azt, hogy időben kihúzod!
- A kurva életbe! - Káromkodott Bill zaklatottan. Szinte láttam magam előtt, ahogy idegesen végigsimít borostás állán - És ez már biztos?
- Csináltam két terhességi tesztet…
- Azok nem mindig pontosak!
-… és orvosnál is voltam - fejeztem be végül a mondatot.
- És mit mondott?
- Azt, hogy terhes vagyok, nagy ész! Nagyjából 6 hetes lehet a pici.
Hallottam, ahogy hangosan beszívja, majd kifújja a levegőt. A háttérben autók zaja hallatszott, valószínűleg valamelyik hotel erkélyen állhat, ki tudja melyik nagyvárosban.
- És biztos, hogy én vagyok az apa?
- Hogy mi? Azt hiszed, hazudok? - Sértett már a gondolat is, hogy azt hiszi, egy ilyen dologban hazudnék - Ezer éve ismersz!
- Természetesen nem hiszem azt, hogy hazudsz, de ugye tisztában vagy vele, hogy nincs köztünk semmi?
- Alkalmi szexen és haverságon kívül? Persze, hogy tudom. Ha másként gondolnám, a turné kellős közepéről rángatnálak haza, és követelném, hogy legyél mellettem és vegyél el feleségül még azelőtt, hogy látszódna a hasam. Hisz egy menyasszonynak tökéletesen kell mutatnia a menyasszonyi ruhájában.
- Bravo Eva, bravo. Pont ezt szeretem benned, hogy racionálisan látod a dolgokat - motyogta nyugodtabban, aztán újra élesen beszívta a levegőt - Na és mi a terved?
- Hogy-hogy, mi a tervem?
- Megtartod?
- Természetesen igen. És mielőtt azt hinnéd, hogy csak azért mondtam el, mert elvárom, hogy eltarts, hát nagyon tévedsz! Független, határozott nő vagyok, biztos anyagi háttérrel. Nincs szükségem a segítségedre.
- Tudom - motyogta bágyadtan, alig hallhatóan.
Rossz érzés fogott el. Lehet, hogy túl nyersen közöltem vele a hírt?
- Hogy érzed magad? - Kérdeztem pár perccel később.
- Apa leszek.
- Igen Bill, apa leszel.


2015. december 6.

- Megyek, megyek - csoszogtam ásítva a bejárati ajtó felé, vigyázva, hogy a hasammal nehogy meglökjem az instabil konyhaasztalt.
Nem vettem a fáradtságot, hogy kinézzek a kukucskáló lyukon, gondolkodás nélkül nyitottam ajtót.
Bill hatalmas napszemüvegében visszatükröződött cseppet sem elegáns kinézetem. Az óriási rénszarvasfej feszült a hasamon, szőke tincseimet még reggel két copfba fontam, amit nem ártott volna újragyártani.
- Jól kikerekedtél.
- Komolyan ez az első mondatod hozzám, azok után, hogy fél éve nem találkoztunk? - kérdeztem két ásítás között.
- Már bocs, de elég radikális változáson mész keresztül - mutatott végig rajtam.
- Terhes vagyok, észlény! Persze, hogy változik a testem - simítottam végig a vörös orrú rénszarvas arcán - Na, egész nap ott kinn akarsz ácsorogni?
- Hoztam valamit - nyújtott felém egy díszesen becsomagolt dobozt, miután a nappaliba kísértem.
- Végül is Mikulás nap van, megérdemlem az ajándékot - mondtam, és kényelmesen elhelyezkedve feltéptem a csomagot.
A dobozban két aprócska rugdalózó volt. A rózsaszín kapucniját aranyos nyuszi fülek díszítették, a kékre ugyanoda egérfüleket varrtak.
- Bill, ezek gyönyörűek! Nagyon tetszenek, köszönöm! - Makogtam meghatottan.
- Tudom, hogy azt mondtad, nincs szükséged segítségre, de szerettem volna, ha a pici kap tőlem is valamit.
- Köszönöm, köszönjük - hálálkodtam könnyes arccal és egy gyors csókot nyomtam az énekes szájára.
- Bevallom, mikor telefonáltál és elmondtad, hogy terhes vagy, azt hittem kiugrok az ablakon. De aztán gondolkodtam, és arra jutottam, hogy milyen jó, hogy az első - és lehet, hogy az utolsó - gyerekemnek egy olyan okos, kedves és jó fej anyukája lesz, mint amilyen Te vagy. Köszönöm, hogy megtartottad és remélem, részese lehetek az életeteknek.
Nem bírtam megszólalni. Úgy zokogtam, mint egy kisgyerek, bár ezt a hatást igyekeztem a hormonjaimnak betudni, és nem Bill szívmelengető mondatainak.
- Na, na, nyugi. Nem akarlak sírni látni. Inkább azt mond meg, hogy a kéket vagy a rózsaszínt fogod ráadni, ha megszületik?
- A rózsaszínt - motyogtam és orromat nőiesen a pulcsim ujjába töröltem.
- Szóval lányos apuka leszek.


2016. február 22.

- Jön a baba!! - Kiabáltam a telefonba, mire a taxisofőr ijedten rezdült össze.
- Hogy-hogy jön? Most? De jövő hétre vagy kiírva, nem? - hebegett-habogott értetlenül Bill. Már-már láttam is az arcát magam előtt, amint lesápad, ahogy ráncolja sűrű szemöldökét, és ahogyan kicsit beszívja az alsó ajkát levegővétel közben. Szexi mozdulat, tényleg az, de valahogy két összehúzódás közben nem tudtam rá úgy gondolni.
- Úgy látszik, a kis hölgyet ez nem nagyon érdekli.
- Ó, a rohadt életbe! Hol vagy most?
- Úton a kórházba észlény! Őszintén remélem, hogy eljutunk odáig és nem egy taxi hátsó ülésén kell megszülnöm...
- Ezt nem hiszem el! Ha tudna várni a baba csak két napot, akkor én is ott lehetnék...
- De nem tud várni! - Visszafojtottam egy sikítást, ahogy a sofőr áthajtott egy bukkanón - Emlékszel mit mondtam nyáron? Nem vagyunk együtt, nem várom el tőled, hogy mellettem legyél. Most mégis arra kérlek, hogy gyere ide, amilyen gyorsan csak tudsz. Mert szükségem van rád.
- Eva...
- Kérlek! - Szóltam utoljára a telefonba és bontottam a vonalat.
Nagy levegőt vettem, majd kifújtam. nagy levegőt vettem, aztán kifújtam. Igyekeztem szapora levegővétellel - szabályosan, ahogy az orvos mutatta - enyhíteni a fájdalmat, de a ki-be légzéssel, nem sokat értem el.
- Megérkeztünk, hölgyem!
- Kérem, menjen be és a portáról kérjen egy tolókocsit. Nem tudok bemenni - nyüszögtem a következő összehúzódás éles fájdalmától.
A kerekesszék pár pillanattal később már ott is állt a taxi mellett, két ápolónővel együtt. Besegítettek a székbe, majd miután két sikítás között elmondtam a doktorom nevét, egyből hozzá gurítottak.
A következő néhány óra emléke homályosan dereng csak előttem. Emlékszem, hogy felfektettek a szülőágyra, és a doki megvizsgált. Aggódva mondta, hogy a babát nem tudom természetes úton megszülni, mert nem fordult meg, így kénytelenek lesznek megcsászározni. Kábán rábólintottam, és egyből egy másik ágyra fektettek, majd a műtőbe toltak. Emlékszem, hogy megkaptam az érzéstelenítést, aztán a nagy sürgés-forgás, maszkos emberek látványa után elsötétült minden.


2016. február 23.

- Jó reggelt, anyuka!
Valahonnan a háttérből egy kedves női hangot hallottam, de annyira sajgott a fejem, hogy alig bírtam kinyitni a szemem.
- Mi történt? Annyira homályos minden. És a fejem is rettenetesen fáj - motyogtam végül két óvatos pillantás közben.
- Ez természetes hölgyem, az érzéstelenítő utóhatása - Igazította meg óvatosam a kézfejemből kilógó kanült - A szülés közben fellépett némi komplikáció, de szerencsére semmi komoly. Jól van a baba.
- Biztos? Teljesen egészséges? Megvan mindene? Mikor foghatom meg?
- Nyugodjon meg, minden a legnagyobb rendben. Azért is jöttem, hogy felébresszem, mert itt az etetési idő.
- Igazán? Már alig várom! - mosolyodtam el halványan.
Az ápolónő még igazított az infúzión valamit és a korlapomra is felírt valami adatot, aztán újra magamra hagyott. Fáradtan hunytam be a szemeimet, de egy pillanattal később újra nyílt az ajtó, és vele együtt a szemeim is kipattantak.
Bill egy hatalmas lépéssel az ágyam mellé lépett, és zilált tekintettel nézett le rám.
- Itt vagy...
- Itt vagyok - mosolygott kedvesen és végignézett meggyötört külsőmön - Hogy is hagyhatnálak magadra egy ilyen helyzetben.
- De nem lesz baj, hogy csak úgy otthagyod a koncertet?
- Csak egy pár órára tudtam lelépni. Délután repülök vissza.
- Értem... - néztem másfelé - Köszönöm, hogy eljöttél. Nem kellett volna ezt kérnem tőled, de nagyon kétségbe voltam esve.
- A lányom anyja vagy. Jogodban áll bármit kérned tőlem, azok után, hogy kilenc hónapig cipelted és végül megszülted.
- Bill... - suttogtam.
- Na, de hogy érzed magad? Őszintén szólva nem nézel ki valami fényesen.
- Köszi, pompásan vagyok. Legszívesebben egy mezőn futkosnék és pillangókat hajkurásznék. Pocsékul vagyok!
- Ha van erőd a szarkasztikus megjegyzésekhez, akkor nem lehetsz annyira rosszul - mosolyodott el - Hol van a kislányom? Jól van?
- Most hozzák - sóhajtottam - Biztosan gyönyörű. Olyan lehet, mint egy kis hercegnő.
- Uram, mit keres maga itt? Ide nem jöhet be! - Egyszerre néztünk az ajtóban álló ápolónőre, aki egy kis műanyag falú ágyat tolt maga előtt.
- Ő a lányom? - Bill csillogó szemekkel lépett a nő mellé és pillantott le a kis ágyra - Istenem Eva, gyönyörű!
- Kérem, had csodáljam meg a kis Anámat! - Nyújtóztam a pici felé, mire az ápolónő óvatosan a kezembe adta.
Billnek igaza volt. Gyönyörű kis csöppség volt. Világos rózsaszín bőre, aprócska puha kezei, pufi arcocskája és a kevéske kis hajával olyan volt, mint egy igazi kis angyalka.
- Ana? Így nevezted el? - kérdezte Bill és az ágy mellé lépve óvatosan végigsimított lányunk arcán.
- Anastasia. Hercegnői név kell egy igazi kis hercegnőnek - válaszoltam, miközben megbabonázva csodáltam a picit.
- Anastasia Kaulitz. Tetszik, jól hangzik!
- Apuka, most már tényleg mennie kell. A baba éhes, meg kell szoptatni.
- Értem. Hamarosan újra látjuk egymást picim - simított végig Ana apró fejecskéjén, aztán a szemembe nézve elmosolyodott - Köszönöm neked ezt a kis csodát.
- Igazán kedves férje van - mondta a nő, miután Bill elhagyta a kórtermet.
- Sajnos nem a férjem.
- Oh bocsánat, azt hittem. A barátja nagyon kedves.
- Nem, még annak sem mondanám - mosolyodtam el, ahogy megláttam az ápolónő zavarát - Ő a szerelmem.

VÉGE

6 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó volt. Egyszerűen fantasztikus... Kár hogy ennyi volt, de az szuper.
    Puszi : Eszty :) :) :D :D

    VálaszTörlés
  2. Váó! °O° Annyira nagyon cuki lett!! ♥♡ Köszönöm!! ♥♡

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett! ☺😊
    +1 redszeres olvasó! ☺☺💖

    VálaszTörlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.