2015. március 7., szombat

A boldogság ára - 5. rész /Első nap/

Drága Bogyókáim!

   Rég jelentkeztem, de most végre itt vagyok, remélem sokatok örömére. :) Ahogy a bejegyzés címe is mutatja, A boldogság ára következő részét hoztam, ami remélem tetszeni fog mindenkinek. A véleményeiteket várom, kíváncsi vagyok, hogy tetszett a rész. Jó olvasgatást hozzá, feleslegesen nem is húzom az időtöket. :)
Ölellek benneteket, Ket ♥
5. RÉSZ - ELSŐ NAP

- De jó újra itt lenni, nem igaz Kedvesem?
- De.
Oliver és a lány bőröndökkel megpakolva lépték át berlini házuk küszöbét. Sarah azóta nem volt itt, hogy a Tommal történt ,,incidens” után Freiburgba költöztek. Most, hogy újra a fővárosban fog dolgozni - Oliverrel együtt -, egyértelmű volt, hogy visszaköltöznek régi házukba.
- Azt hiszem egy alapos takarítás nem ártana – húzta végig az egyik komódon ujját a férfi, miután a hall közepén ledobta a csomagokat.
- Megyek, kipakolom a bőröndöket – motyogta Sarah és a lépcsősor felé indult, férjét magam mögött hagyva.
A ház hatalmas és gyönyörű volt, a lány mégis gyűlölte. A közös otthon, amin Oliverrel osztozott,
maga volt a földi pokol.
Az esküvőt követően hamar kiderült, milyen is a férje valójában. Ezekre a borzalmas pillanatokra emlékeztette ez a ház és a benne álló minden egyes bútordarab. Az első veszekedés, az első pofon, a gondosan berendezett, üresen álló babaszoba, mind élete legborzasztóbb időszakát juttatták eszébe... és most újra itt van. Sarah rettegett attól, hogy a régi környezet miatt visszatér a régi Oliver is, aki nem csak szóval, de tettekkel is bántotta.
Az emeletre felérve a hálószoba felé indult, kézipoggyászát mentőövként szorítva. A folyosó kongott cipősarka hangjától, ahogy végigsietett a fehér kövön és megállt egy zárt ajtó előtt. Határozottan nyúlt az aranyozott kilincs után és nyomta le azt, majd lépett be a szobába.
Gyomra kellemetlenül összeugrott. Nem volt benne biztos, hogy ez egy rossz előérzet-e, vagy egyszerűen a hatalmas franciaágy látványa váltotta ki belőle, de kellemetlenül nyelt egy nagyot.
Ha ez a szoba mesélni tudna... - Gondolta keserűen Sarah és az ágyhoz lépve rádobta a táskáját. A pezsgő színű ágyneműről halvány porfelhő szállt fel, de a lány figyelmét a háta mögül érkező nesz kötötte le.
- Le kéne porolnunk ezt az ágyat, nem gondolod?
Oliver lélegzete a lány tarkóját csiklandozta, erős parfümjének illata egy pillanat alatt beterítette az egész szobát.
- Egy mosás hasznosabb lenne.
- Szexelni fogunk, ez nem kérdés volt - mondta határozottan és Sarah göndör fürtjeit elsöpörve a válláról, apró csókokkal borította el a lány fehér bőrét. 
- Rendben - suttogta válaszul, és összeszorított szemekkel igyekezte kizárni a külvilágot.

*

- De jó újra itt látni téged! - Ölelte szorosan Michael Saraht hétfő reggel - Az irodád, amin Victorral osztoztál újra a tied, vedd csak uralmad alá!
- Köszönöm Michael - viszonozta főnöke ölelését a lány és kedvesen végigsimított a férfi hátán.
Ez a nap is eljött. Újra itt, újra velük, újra Vele. Ismét a közelében lehet nap, mint nap, mégsem volt boldog. A tudat, hogy Oliver egy emelettel fölötte fog dolgozni, hogy minden reggel együtt fognak munkába járni és minden ebédszünetet közösen kell majd eltölteni, megrémisztette a lányt. Amíg Freiburgban laktak, Oliver reggel elment, és késő délután, volt, mikor csak este ért haza. Most viszont minden más lesz és Sarah ennek nagyon nem örült.
- Victor beért már? - Kérdezte a lány, miután kibontakozott főnöke öleléséből.
- Victor később jön, kivett egy fél nap szabit - magyarázott Michael kedvtelenül, látszott rajta, hogy nem érdekli a téma, vagy Victor holléte - Oliver, drága barátom! Megengeded, hogy körbe vezesselek az épületben?
- Örülnék neki és a társaságodnak is - mosolygott a férfi, elővillantva hófehér fogsorát.
- Sarah, Te mázlista lány! - Tátogott Michael a lány felé, miután karon ragadta Olivert és a lépcső felé húzta.
- Még, hogy én mázlista...
- Sarah Watson?
Sarah a nevét hallva, a hang irányába fordult. Egy magas, karcsú nő közeledett felé, szűk, ceruzaszoknyája kiemelte formás csípőjét.
- Az vagyok.
- Hello, a nevem Lana Turner - nyújtotta a lány felé tökéletese manikűrözött kezét a nő, mikor odaért hozzá - Sokat hallottam már rólad, Sarah Watson.
A nő kígyózöld szeme rosszindulatúan villant egyet, hamiskás mosolya ellenszenvessé tette az amúgy tökéletes arcát.
- Én viszont még nem hallottam rólad - szorította meg a feléje nyújtott kezet Sarah.
Lana Turner
- Ne ostorozd magad, ez nem a Te hibád. A festett vörös tincseid alá alighanem kevés információ jut el.
- Tessék?!
Sarah köpni-nyelni nem tudott a döbbenettől. Ez a nő, akit alig egy perce ’ismer’, most komolyan arra célozgat, hogy gyengeelméjű?
- Jól hallottad - Lana keresztbe fonta mellkasa előtt a kezét, fehér inge dekoltázsa nem sokat bízott az ember képzeletére - Ha voltál annyira hülye, hogy egy olyan pasinak, mint Tom, kiadtad az útját, akkor biztos nem vagy százas. De ne aggódj, én gondoskodom róla. Imádom, mikor az összetört szívű férfiak velem osztják meg a bánatukat. Aztán az ágyukat is.
- Nem tudod miről beszélsz...
- A körítés nem is érdekel. A lényeg, hogy Tom egy isteni szerető és az én ágyamban hajtja álomra a fejét - kacsintott Lana, majd sarkon fordult, ám még utoljára hátraszólt a lánynak - Ha megpróbálod elvenni tőlem, azt biz’ Isten megbánod.
A lány még percekig bámulta az ajtót, amin Lana távozott. Ez most valóban megtörtént? És amúgy is, ki volt ez a nő? Mert azon kívül, hogy a nevét megtudta és azt, hogy Tom szeretője, mást nem árult el magáról.
- Tom szeretője...
Sarah szíve keserűen dobbant egyet. Nem várhatta el tőle, hogy a végtelenségig ’gyászolja’ a kapcsolatukat, főleg azok után, hogy Ő hagyta el, mégis rossz volt azzal a nővel találkozni, akit ölel, akit csókol minden nap.
Sarah nagy levegőt vett, majd megnyugvást remélve, ujjaival végigszántott göndör fürtjei között. Épp egy csomót igyekezett kibogozni, mikor hideg szellő simította végig a gerince vonalát. Valaki kinyitotta mögötte a folyosó ajtaját, de becsukni már nem csukta be azt. A lány hátrapillantott a vállai felett, mikor tekintete egy csokoládébarna szempárral olvadt össze.
A sötét szemöldök egy pillanatig rosszallóan, összeráncolva keretezte Tom arcát, majd egy szempillantással később már a jól ismert nemtörődöm tekintetét vette elő.
- Az a bizonyos vörös bozont...
- Szia.
Tom és Sarah percekig álltak és néztek farkasszemet egymással. A két sötét szempár egymásba kulcsolódva tartotta fogva a másikat, szinte egymás veséjébe láttak mindketten.
- Visszaköltöztem Berlinbe - törte meg a kínos csendet a lány.
- Hallottam róla - válaszolta Tom, és az orrára biggyesztette napszemüvegét - Urad, parancsolód? Azaz idegbeteg barom is itt van?
- Michael vezeti körbe az épületben.
- Fasza - motyogta az exrasztás, és pár lépéssel közelebb lépett a lányhoz - Beszélnem kell veled.
- Most is beszélünk.
- Menjünk el vacsorázni.
Sarah hatalmas szemekkel meredt az előtte álló Tomra. Döbbenetében még a száját is eltátotta.
- Tessék?
- Nem is, inkább gyere el hozzánk. Ott nyugisabb.
- Ne... nem mehetek. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - makogott a lány.
- Leszarom, hogy jó ötlet-e vagy sem. Beszélnünk kell! - válaszolt határozottan Tom, majd magára hagyta a folyosó közepén álldogáló döbbent lányt.

6 megjegyzés:

  1. Wáááá *-* Olyan izgi résznél hagytad abba >.< :D

    VálaszTörlés
  2. Hmmm.. mikor megláttam a FB oldalon a képet az új szereplő lányról már akkor sem volt szimpatikus.. de most.. egyenesen utálom :D Gondoltam, hogy nem Sarah legjobb barátnője lesz majd. :D
    Olyan furcsa ezeket a részeket olvasni. Olyan mintha meg se történt volna köztük az a sok boldog pillanat amikor még együtt voltak és szerethették egymást. Utálatos ember ez az Oliver.. viszont nagyon tetszik Tomnak ez a kemény és mogorva stílusa **-----** Remélem a történet végére meghagyod neki azt az élvezetet, hogy laposra verje Olivert. Na meg aztán már nagyon-nagyon várom azokat a részeket, amikor Sarah és Tom titokban együtt vannak és egy két csókot elcsennek :D :D
    Siees a folytatással lécci!!! ♥♥♥

    VálaszTörlés
  3. Szia Ket!:) Hát erre megérte várni :) nagyon szupcsi lett,várom a folytatást!:) Lana nem kispályás csaj az már egyszer biztos,és hogy Tom szeretõje? Kicsit hihetetlen,de azért oké. Tökre neglepõdtem,hogy Tom elhívta Sharat vacsorázni,azért remélem elfogadja a meghívást. Nagyon nagyon tetszik. Igyekezz a folytatással ;) Puszii
    :*

    VálaszTörlés
  4. uristen..puszit a hasadra<3 :D

    VálaszTörlés
  5. Jajnaa!2 napja bukkantam ra az oldadra es elolvastam az osszes reszt.nem birtam abba hagyni.mikor jon a folytatas?<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! A következő rész fele már meg van, csak azaz igazság, hogy egy picit elakadtam... Igyekszem folytatni, hogy minél hamarabb tudjam hozni a folytatást. :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.