2015. január 24., szombat

A sziget; part 1.


Sziasztok Bogyókák!

Ma egy új novellával jöttem, ami lehet, hogy nem is novella lesz, hanem egy pár fejezetes kis történet. Ne keressetek mély jelentést a történet mögött, mert nincs neki. Ezt csak egy könnyed, szórakoztató irománynak szánom. :)

A véleményeiteket várom, további szép napot, ölellek benneteket! Ket


~ 1. RÉSZ ~

Kábán néztem a vakító kék égre. A nap magasan járt, hunyorogva fordítottam oldalra a fejemet, egy kis árnyékban reménykedve. Hol vagyok? Laposan pislogtam ki a szemembe kerülő apró homokszemeket, amit a hűvös szél az arcomba fújt. Oh, már emlékszem.
Óvatosan felkönyököltem és körül néztem. A partot az óceán kék vize cirógatta, mellettem néhány felismerhetetlenségig összeroncsolódott tárgy feküdt szanaszét.
- Hát ez csodás! - Lassan feltápászkodtam a földről és leporoltam megtépázott egyenruhámat. Fekete farmerem alja rongyosra szakadt, fehér ingemről hiányzott néhány gomb és a nedvességtől teljesen átlátszott. Még szerencse, hogy a pincéreknek kötelező egy fehér pólót is az ing alá húzni!
Automatikusan nyúltam a farzsebem felé, telefonom után kutatva. Mikor megéreztem a kemény tárgyat az ujjaim között, megkönnyebbültem. Halleluja! Türelmetlenül vettem elő, és bámultam a kis műszert.
- Hát ez tényleg csodás! - Morogtam magamnak, mikor harmadszori próbálkozás után sem reagált semmire. A kijelzője tök sötét volt, benne víz lötyögött. Szinte vártam, mikor úszik el egy hal a fekete képernyő mögött... Nagy levegőt vettem és bosszúsan visszacsúsztattam a zsebembe.
Mikor körbenéztem, rá kellett jönnöm, hogy a sziget teljesen lakatlan. Pontosabban szólva reméltem, hogy lakatlan és valahol mögöttem, a dzsungel mélyén nincsenek emberevő kannibálok. Összerázkódtam és eltűrtem egy kósza tincset a homlokomból.


Az előttem elterülő végtelen óceán gyönyörű látvány volt. Élveztem is volna a kilátást, ha nem azon kellett volna aggódnom, hogy fogok visszajutni Los Angelesbe. Fogalmam sem volt hol a fenében vagyok. Csüggedten fordítottam el a tekintetem a vízről és a partot kezdtem szemlélni. A partra sodort roncsok és maradványok között kezdtem mászkálni. Egy elegáns szék háttámlája, egy félbetört ajtó - ami ha jól emlékszem a konyhát kötötte össze az étteremmel -, üres bőröndök és fa ládikák. Csak pár dolog volt, amit felismertem, mégis ami a legjobban izgatott, azaz volt, hogy vannak-e mások is a szigeten. Vajon van még más is rajtam kívül, akit nem vett fel a mentő csónak? Vagy egy szerencsétlen pincérlányon kívül mindenki megmenekült? Ingerülten rúgtam egyet a homokba, és a kopasz sziklák felé indultam.


*


Hulla fáradt voltam, mikor végre a sziklákhoz értem. Biztos voltam benne, hogy már órák óta gyalogolok, mégsem találkoztam egyetlen emberrel sem. Sőt, még emberekre utaló nyomokra sem bukkantam. Csodamesés! Tényleg ezen a rohadt szigeten fogok elpatkolni?
Felkapaszkodtam a hatalmas kőre és felhúztam magam. Mikor stabilan meg tudtam áll, kiegyenesedtem és körbepillantottam.
Nem tudom, kinek volt már ötöse a lottón, de én abban a percben úgy éreztem, hogy megnyertem a főnyereményt. Alig pár méterre tőlem feküdt egy alak a homokban. És mozgott! Ami kizárja a tényt, hogy egy hulla, akit a víz a partra sodort.
Átmásztam a sziklán, vigyázva a kiálló kövekkel, és mikor már biztonságos magasságban voltam, leugrottam.
Szapora léptekkel indultam meg az idegen felé, miközben a szívem majd kiugrott a helyéről. Van remény! Nem kell ilyen fiatalon és gyönyörűen egy szigeten kiszáradnom és meghalnom!
Az alak a homokban feküdt, kicsit olyan volt, mintha csak napozna. Egyik kezét a feje alá tette, a másikban egy nagy pálmalevelet szorongatott, azzal legyezve magát. Micsoda keleti kényelem!
- Hahó! Hé, hallasz? - kiabáltam, mikor hallótávolságon belülre kerültem.
A férfi kezében egy pillanatra megállt a ’legyező’ és felém pillantott.
- Hé, jól vagy? El se hiszem, hogy van itt még valaki rajtam kívül...
- Muszáj ordibálnod? - kérdezte flegmán és megigazította orra hegyére csúszott ferde, repedt lencséjű napszemüvegét.
Megtorpantam. Biztos csak sokkhatás érte, azért ilyen a modora, bizonygattam magam.
- A nevem Mary. Te vagy az egyetlen, akivel eddig találkoztam. Nem tudod, vannak még mások is rajtunk kívül?
- Már ne is haragudj, de nem látod, hogy épp nagyon elfoglalt vagyok? - A szakállas férfi lassan felkönyökölt és úgy nézett rám, mintha valami halaszthatatlan, fontos dolog közben zavartam volna meg.
- Bocsi, már megyek is és keresek egy másik túlélőt. Oh, hát most jut eszembe, hogy rajtunk kívül valószínűleg nincs más a szigeten. Milyen kár! - Gúnyolódtam.
- Hát még nekem milyen kár!
- Ezt meg, hogy értsem? - fontam össze karomat a mellkasom előtt.
- Na, figyelj cica! - Állt föl, napszemüvegét a feje búbjára tolva nézett le rám fáradt és haragos tekintettel - Ha nem tűnt volna fel, azt várom, hogy valaki jöjjön és megmentsen!
- Nahát, mekkora ötlet! - Tártam szét a kezemet - A parton fekve egy pálmalevéllel a kezedben tényleg elég feltűnő jelenség vagy. Felesleges mondjuk, egy hatalmas tűzet gyújtani, amit kilométerekről kiszúrnak.
- Tom Kaulitz vagyok! Engem keresni fognak... Vagy már keresnek is!
- Bravó, bravó, ennek nagyon örülök, bár sosem hallottam rég rólad.
Sötét szemeiben szikra lobbant, szinte biztos, ha a tekintetével ölni lehetett volna, akkor halottan hevernék már a homokban.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK 

6 megjegyzés:

  1. Nyugodtan lehet ez a történet hosszú! �� Annyira tetszik! �� Lesz kép Mary-ről? ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett az első rész. ♥
      Ha igény van rá, akkor hozok róla képet, persze. :)

      Törlés
    2. Azért gondoltam, hogy lehetne róla kép, mert (oké, ez még csak az első rész volt ☺), de valahogy nincs elképzelésem, hogy milyen lehet Mary. �� Te meg minden szereplőről tök jó képeket hozol. ☺��

      Törlés
    3. Rendben, igyekszem megtalálni a tökéletes képet Maryről, és utána megmutatom. :)

      Törlés
  2. "Tom Kaulitz vagyok, engem keresni fognak!" Az egoista hétszentségit <3 :D Helyeslem Linda ötletét, lehet nyugodtan hosszú! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Túl hosszúra nem terveztem, olyan 4-5 részre gondoltam, de magamat ismerve, ez valószínűleg változni fog... :D

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.