2014. július 5., szombat

A boldogság ára - 3. rész /Meglepetés I./

Drága, türelmes olvasóim!

Tisztában vagyok vele, hogy rég jelentkeztem, de munka mellett nincs igazán időm írni. Sőt, hogy őszinte legyek, semmi másra sincs időm. Csak hétvégente van alkalmam írni, de akkor sem mindig. Nem akarok folyton magyarázkodni, mert az, hogy valaki dolgozik/tanul/esetleg mindkettőt egyszerre csinálja, az sajnos ezzel jár. Mármint, hogy kevés ideje marad a hobbijára. Tisztában vagyok vele, hogy amiatt, hogy ritkán van rész, sokan elpártoltak az oldaltól, de azért remélem a kemény mag még megmaradt és van, aki várja a részeket. :) Nos, ezeknek az emberkéknek szolgálhatok most jó hírrel, hiszen meghoztam A boldogság ára következő részét! Tény, hogy nem hosszú, és nem is különösebben izgalmas, de azért remélem örültök neki. :)

Várom nagyon a véleményeteket, a visszajelzést azoktól, akik még látogatják az oldalt. Oh, és gondoltam megosztom veletek, hogy a következő friss rész majd A szobalány csókjából lesz - legalábbis, most úgy gondolom, hogy abból fogok legközelebb írni. :) No, de nem is locsogok tovább, jó olvasgatást Bogyókák!

Ölellek benneteket, Ket
3. RÉSZ - MEGLEPETÉS I.
 
- Köszönöm – fogadta el Sarah a feléje nyújtott kezet, és Oliverben megkapaszkodva kiszállt az autóból. Szűk ruhája combközépig felcsúszott, amit igyekezett minél hamarabb elrejteni a kíváncsi tekintetek elől. 

A partyra megérkezve már számtalan híresség beszélgetett, dohányzott a régi épület előtt feltűnőbbnél feltűnőbb ruhákban és kiegészítőkben. A lány végig nézett magán, és kénytelen volt belátni, hogy a maga klasszikus és letisztult megjelenésével nem fog nagy feltűnést kelteni. Vagy épp ellenkezőleg, pont az egyszerűsége (és vörös hajkoronája) miatt fogják megbámulni… 
- Kedvesem, minden rendben? Feszültnek tűnsz – karolta át feleségét Oliver és a bejárat felé terelte néhány perccel később. 
- Persze, minden rendben – hazudott Sarah és férjével az oldalán belépett a hatalmas előcsarnokba.
Mégis, hogy lehetne minden rendben? Most először mutatkozik nyilvánosan Oliverrel, boldog és fülig szerelmes házasok látszatát keltve. Előre rettegett a sok kíváncsi embertől, és a számtalan kellemetlen kérdéstől. Hogy ismerkedtetek meg? Mióta vagytok házasok? Miért nem szóltál róla? Úton van-e már a baba?
Sarah megnedvesítette kiszáradt ajkait és nagy levegőt vett. Tény, hogy semmi kedve nem volt ezekről a dolgokról egy szinte teljesen ismeretlen embernek beszélni, mégis ami – pontosabban aki - sokkal jobban aggasztotta az más volt.
Több mint fél év telt el azóta, hogy Tommal találkoztak. Sarah minden erejével azon volt, hogy kitörölje a gondolataiból az együtt töltött napokat, perceket, de rá kellett jönnie, hogy feleslegesen próbálkozik. A szerelme Tom iránt olyan szinte beleégett a szívébe, az elméjébe, a lelkébe, hogy lehetetlenség volt kitörölni onnan. Ha meghallja az egyik dalukat a rádióban minden egyes alkalommal megjelenik előtte a férfi hatalmas csokoládébarna szeme, sötét szemöldöke, telt ajkában csillogó piercingje. A szerelem nem múlik el egy bűvös varázsszó kimondása után, az emberi érzelmek ennél sokkal összetettebbek. A szeretet, az imádat egy másik fél iránt olyan végtelen és feneketlen verem, amibe ha egyszer beleesel, sosem mászol ki onnan.


A partyn elképesztően nagy volt az egy négyzetméterre jutó énekesek, bandák, menedzserek száma. A hírességek színes koktélokkal sétálgattak, beszélgettek, nevetgéltek a hatalmas előtérben, miközben Sarah feszültsége csak fokozódott, ahogy férjével az oldalán egyre közelebb került a ’celebméhkas’ közepéhez.
- Meg kell keresnem valakit – hajolt a lány füléhez hirtelen Oliver – Légy jó kislány, amíg vissza nem érek – lehelt egy csókot a lány füle alá és elvegyülve a tömegben néhány pillanattal később eltűnt Sarah szemei elől.
A lány töprengve bámult férje után, azon gondolkodva, hogy mégis kit kell megkeresnie egy ilyen rendezvényen, ahol senkit sem ismer. Váll rándítva hessegette el a gondolatokat és a mellette elhaladó pincér tálcájáról lekapott egy aranyosan csillogó italt. Gyors húzással felhörpintette a pohár egész tartalmát, reménykedve, hogy az alkohol majd kellőképpen ellazítja.
- Mit csinálsz te lány? – Jött a hang Sarah háta mögül, mikor a harmadik pohár pezsgőt kortyolta.
- Lazulok – válaszolt mosolyogva és lelkesen fordult barátja hangja felé.
Victor egy tőle kissé szokatlan, extravagáns sötét zakóban volt. A szegecsekkel kirakott váll rész és nyakkendő ennek ellenére mégis jól mutatott a lila selyeminggel és a fekete farmerral.
- Minden elismerésem Sarah, nagyon szép vagy! – Nézett végig a lányon elismerően a férfi, majd újra Sarah arcát fürkészte – Viszont az arcod nem tetszik. Nem mosolyogsz.
- Miről beszélsz, Victor? Mosolygok! – Villantotta elő hófehér fogsorát a lány.
- Tudod, hogy miről beszélek. A tekinteted szomorú, még akkor is, ha mosolyogsz.
- Pedig jól vagyok, most, hogy újra láthatlak, pedig kimondottan jól vagyok.
- Talán az a három pohár pezsgőnek is köszönhető – vette ki Sarah kezéből az üres poharat Victor – Sose szoktál inni, mert nem bírod az alkoholt.
- Most jólesik – rántotta meg a vállát a lány, kivette barátja kezéből a koktélos poharat és a tartalmát egy szempillantás alatt kiitta.
- Elhiszem, hogy feszült vagy, de legyen ennyi elég mára, rendben...? Sarah? – Nézett homlok ráncolva barátjára Victor, aki valahova a távolba bámult.
- Gustav – nyögte ki lassan a szöszi nevét Sarah, és megrökönyödve nézett a feléje igyekvő, mosolygós dobos felé – Ha Ő itt van, akkor minden bizonnyal…
- Sarah! – Gustav lelkesen üdvözölte a lányt, aki néhány pillanattal később mosolyogva üdvözölte viszont a férfit.
- Gustav, örülök, hogy látlak. Hogy vagy?
- Köszönöm nagyon jól, sőt még annál is jobban! – Sugárzó mosolya Saraht is kezdte kicsit jobb kedvre deríteni.
- Mitől vagy ennyire boldog, hm? Biancaval minden rendben?
- Minden a lehető legnagyobb rendben. Nem egész két hónap múlva tartjuk az esküvőt.
- Komolyan? Gratulálok, nagyon örülök nektek! – Ölelte meg a dobost Sarah, ám mikor az engedett a szorításán a lány egy pillanatra kibillent az egyensúlyából. Victor még épp időben támasztotta meg hátulról.
- Kezd hatni az alkohol. Mondtam, hogy ne igyál ennyit – dorgálta le a lányt barátja.
- Jól vagyok Victor, ne aggódj már – rázta le magáról a férfi kezét, és újra a szöszi dobos felé fordult - Mesélj, hol lesz az esküvő? Bianca biztosan nagyon izgatott már.
- Nassautól* nem messze fekvő kis szigeten fogjuk tartani az esküvőt. Bianca biztosan örülne, ha Te is ott lennél…
- Ezt esetleg vehetem meghívásnak?
- Veheted – mosolygott kedvesen Gustav, mire Sarah is viszonozta azt. Csak néhány pillanattal később jött rá, ha Gustav is ott lesz - márpedig ott lesz a saját esküvőjén - akkor bizony Tom is a meghívottak között szerepel.
- Sarah Watson, a kedvenc dalszövegíróm!
Michael szinte a semmiből tűnt fel, ölelésre tárt kezekkel. Gustavot szinte arrébb lökve szorosan átkarolta a meglepett lányt.
– Ezer meg egy millió éve nem láttalak! Persze, megértem, ha minden idődet a férjeddel akarod tölteni – húzogatta játékosan szemöldökét a férfi.
Oliver Michael mögött várakozott egy félig üres pohárral a kezében, halvány mosollyal a szája sarkában.
- Összeteheted a két kezed Sarah, hogy ilyen tökéletes férjet sikerült kifognod – kacsintott a kopaszodó férfi és Oliver felé fordult – Te mondod el neki vagy én?
- Mond csak el nyugodtan – mosolygott a férfi és ivott egy kortyot a poharából. Mindeközben Sarah értetlenül pislogott egyszer Michael, másszor pedig a férje felé.
- Miről van szó? – Szólalt meg végül, mikor látta, hogy Victor és Gustav is ugyan olyan értetlenül nézik Olivert mint ő.
- A te drága férjed a minap felhívott és elmesélte, hogy milyen szomorú vagy azóta, mióta elköltöztetek – kezdte mesélni Michael a történteket. Sarah gyanakvóan pillantott fel férje arcába, aki elégedetten mosolygott – Ő is és én is tudjuk, hogy mennyire szereted a munkádat, és tudom, hogy a mostani szövegeid is nagyon jók, mindig rendszeresen el is küldöd őket még a határidő lejárta előtt, de az nem ugyan az.

- Mire akarsz kilukadni Michael? – Kérdezte Sarah szemöldök ráncolva. Szédült, a rossz érzés a
gyomrában pedig egyre erősödött.
- Oliver megkért, hogy alkalmazzalak a Tokio Hotel segédírójaként és én pedig szíves örömest beleegyeztem. A következő hónaptól a srácokkal fogsz együtt dolgozni!
- Meglepetés – Emelte poharát magasba Oliver és gonosz mosolya az egész arcát beterítette.


*Nassau: Bahama-szigetek fővárosa.

2 megjegyzés:

  1. Woooaah! Még hogy semmi izgalmas, és hogy nem elég hosszú?! Ha neked az nem elég izgalmas, hogy Oliver most jelentette be Sarahnak, hogy ezentúl a Tokio Hotelnek fog dolgozni akkor már el se tudom képzelni mi fog történni annál a résznél, amire azt mondod hogy izgalmas! :D Imádtam ahogy az eddigi részeket is!♥ Nagyon félek hogy Tom mit fog szólni mindehhez. Lehet, hogy még nálad is jobban izgulok miatta - bár ezt nem tudom, hogy hogy lehetséges - de várom is meg nem is. Mindenesetre izgulok és alig várom, hogy végre olvashassam Tom reakcióját. Nem tudom, hogy sikerült ezt elérned nálam de az összes Tokio Hotel FF Tom Kaulitz karakterei közül a Te Tomod a kedvencem, ő fogott meg a legjobban! :)♥ Imádom imádom imádoom!♥♥
    Szóval tessék sietni a folytatással, mert nem tudom mihez kezdek addig magammal! :)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na jó, talán a végén volt egy kis izgalom, de az igazán izgalmas részek még előttünk vannak. :)
      Az én Tomom a kedvenced? Tényleg? Nagyon örülök neki, hogy sikerül olyanná formálnom, hogy ennyire megszeretted. ♥
      Hiába írom, hogy sietek vele, sajnos a következő részre megint várni kell. :/ Talán a kelleténél picit többet is...

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.