2013. december 1., vasárnap

Miss Makulátlan 2013 - 22. rész

Szép estét bogyókák! Mint ahogy azt az előző bejegyzésemben említettem, most egy ideig csak a Miss Makulátlanból fogok hozni friss fejezeteket. El is készültem a 22. résszel, ami nem lett valami jó, és elég rövid is lett, de a következő fejezet már jobb lesz. :) Nem is locsogok tovább, jó olvasást a részhez!
Ölellek benneteket, Ket

~22. rész~

- Hogy kerülsz ide? – kérdezte Cathy döbbenten. Bárki másnak jobban örült volna, mint Billnek. A lehető legrosszabbkor jelent meg. Ha meglátja Tomot Ray szülinapi bulija kellős közepén, akkor biztos, hogy kitör a harmadik világháború. Minél rövidebbre kell zárni ezt a beszélgetést...
- Honnan tudod hol lakom? – szólalt meg újra a lány néhány percnyi feszült csönd után.
- A rendelőben mondták meg a címed.
- A rendelőben? – kérdezett vissza reflexszerűen Cathy. Dr. Berg csak úgy kiadja minden ismeretlennek a lakcímét? Mégis hova gondolt?! A lány már rég elküldte melegebb éghajlatra főnökasszonyát, mire Bill újra megszólalt:
- Beszélnem kell veled – hangzott a határozott, magabiztos hang.
Cathy nagy levegőt vett, majd rózsaszín papucsa orrát kezdte bámulni:
- Egyszer már megkértelek rá, most újra megteszem. Hagyj minket békén, kérlek – mondta visszafojtott hangon.
- Ezt ugye te sem gondolod komolyan?
A lány zavarodottan pillantott fel Bill arcára. A hangja annyira más volt, olyan ismeretlen... Sötét szemeiből csak úgy sugárzott a keserűség. Cathy torkát a sírás fojtogatta. Bár ne lennének ennyire büszkék és makacsok! Bárcsak sikerülne belátniuk, hogy mindketten hibáztak, mindketten vétkesek abban, hogy az elmúlt négy évet külön töltötték...
- Anyuci... – Ray csilingelő, vékony hangja villámként hasított keresztül a folyosó feszült légkörén – Anyuci – ismételte, miközben gyengéden húzogatta anyja felsőjének ujját.
- Mondjad, szívem – fordult fia felé a lány úgy, hogy hátával teljesen kitakarta Bill elől Rayt.
- Mikor jön a torta? – kérdezte izgatott, várakozó tekintettel.
- Egy perc és jövök, addig menj vissza játszani.
- Jó – válaszolt szófogadóan Ray, mikor megpillantotta Cathy háta mögött várakozó Billt.
A légkör mintha megfagyott volna, úgy nézett farkasszemet egymással apa és fia. Ray elgondolkodva nézett Bill sötéten csillogó szemeibe, miközben azon törte a kis fejét, hol is láthatta már korábban ezt a bácsit.
- Szia...
Bill rekedtes, halk hangja, tőrként fúródott Cathy szívébe. Egy rövid kis szó, egy egyszerű köszönés, mégis mennyi érzelem! A lány torkát a sírás fojtogatta, mikor felegyenesedett és Billre pillantott. Ámulattal és csodálattal bámult Ray felé; a fia, a fiuk felé.
- Képzeld, ma vagyok négy éves! – Tört fel egy hangos kuncogás Rayből és vigyorogva visszasietett a lakásba.
- Menj el – mondta a lány néhány percnyi feszült csend után. Cathy idegesen pillantott Billre, nem tudhatta, mit váltott ki belőle ez a röpke, mégis szívbemarkoló találkozás. Bill megbabonázva nézett még mindig a lány mellé, oda, ahol pár pillanattal korábban még Ray állt.
- Bill...
Cathy hangjára Bill egy pillanatra felnézett, majd a folyosó kövét kezdte bámulni. Szeme jojóként járt a szürke járólapon, úgy tűnt mintha gondolkodna valamin... Hirtelen a farmerja hátsó zsebéből elő vett egy barna zsebnoteszt, kitépett belőle egy lapot és gyorsan írni kezdett.
- Ez a hotel ahol megszálltam, gondolom, tudod hol van. Ráírtam a szobaszámomat is – nyújtotta az értetlenül pislogó lány felé a fehér papírt – Vissza kell mennem Berlinbe néhány napra, de szerdán visszajövök. Gyere el a hotelba szerda este. Kérlek...
Cathy gyanakvóan nézte a macskakaparás szerű írást a kis lapon.
- Kérlek, gyere el – suttogta alig hallhatóan és közelebb nyújtotta kezét a lány felé.
Cathy megadóan sóhajtott fel. Kinyújtotta kezét, hogy átvegye Billtől a papírt, mikor egy pillanatra megakadt. A gyűrű! Bill ujjáról eltűnt a karikagyűrű! Szemöldök ráncolva pillantott fel Bill arcára, majd újra vissza a kezére. Mi a fenét akarhat...?
Elvette tőle a lapocskát, és szinte a mozzanattal egy időben fordított Bill hátat neki, és indult a lift felé. Pár perccel később a felvonó halk csilingeléssel jelzett, és Bill eltűnt.
Cathy becsukta háta mögött az ajtót. Ray barátai hangosan nevetgéltek, néhány szülő jóízűen beszélgetett a nappali kanapéján.
- Mind rendben? – lépett a lány mellé szinte a semmiből Tom – Ki volt az?
- Nem tudom, mit csináljak... – dőlt az ajtónak Cathy tanácstalanul. Vajon miről akart Bill beszélni? Alig láthatóan megrázta a fejét. Nagyon is jól tudta, mit akart Bill megvitatni vele. Nem... Alig, hogy négy év után újra találkoztak, alig egy hete, hogy megtudta van egy fia, most azt várja el a lánytól, hogy elmenjen hozzá, és azt beszéljék meg, mi legyen Rayyel? Cathy egyből a legrosszabb dolgokat feltételezte. Mi van, ha Bill elveszi tőle Rayt? Mi van, ha Mandyvel közösen akarja nevelni? Nem! Nem! Ha kell felfogadja a legjobb ügyvédet, de Rayt, az egyetlen szeme fényét nem adja se Billnek se másnak!
- Cathy, minden rendben? Nagyon sápadt vagy – rázta meg gyengéden a lány vállát, mire az végre ránézett – Mi történt?
- Bill.
- Mi? Mi az, hogy Bill? – ráncolta szemöldökét értetlenül az ex rasztás.
- Beszélni akar velem. Azt akarja, hogy menjek el a hotelba, ahol megszálltatok – nyújtotta Tom felé a cetlit.
- Eljött? Bill idejött? – kerekedtek el Tom szemei döbbenetében – Ezt nem hiszem el... Ez... ez óriási!
- Tessék? – nézett értetlenül Cathy. Mi lehet ebben olyan óriási?
- Gyere!
Tom sietve behúzta a lányt a fürdőszobába, majd becsukta az ajtót, a gyerekzsivaj nagy részét kizárva a kis helységből.
- Figyelj rám – ültette le Cathyt a fürdőkád szélére, majd egy nagy levegőt vett és belekezdett a monológjába – Bill egy borzasztóan büszke és konok ember. Ha valaki csak egy kicsit is megsérti az önérzetét, addig nem nyugszik, amíg elégtételt nem vesz a másikon, ezzel rendbe rakva saját büszkeségét.
Cathy keserűen elmosolyodott. Ugyan ez történt vele négy éve. Bill azt hitte, Tom és közte van valami... Oh, Bill!
- Az, hogy most eljött, és azt akarja, hogy beszéljetek, tudod mit jelent?
Cathy némán megrázta fejét.
- Azt jelenti, hogy életében először felhagyott a büszkeségével és a makacsságával. Megtette az első lépést. Eljött, hogy kezdeményezzen, és rendbe hozzátok a dolgaitokat.
- Gondolod? – szipogta a lány, és egy kövér könnycsepp gurult végig kipirosodott arcán.
- Biztos vagyok benne – szorított meg bátorítóan Tom Cathy vállát.
- Mi lesz Mandyvel? – suttogta szinte alig hallhatóan, mikor eszébe villant Bill keze. Nem volt rajta az eljegyzési gyűrűje. Ez vajon mit jelenthet? Lehet, hogy...?
- Vele ne foglalkozz. Bill és Mandy már a kapcsolatuk elején is olyanok voltak, mint két jégcsap – fintorgott az ex rasztás - Csak együtt vannak, mert ez mindkettejüknek kényelmes. Nem szereti, ez holtbiztos.
Cathy elmosolyodott. Annyi rossz dolog megfordult a fejében az évek alatt, hogy mi lesz ha Billel találkoznak, ha megtudja, hogy van egy fia. Egész végig feleslegesen aggódott...? Már saját magán kellett nevetnie.

- És ugye tudod mi a legfontosabb? – Kérdezte Tom mosolyogva – A fiadnak apa kell – válaszolta, néhány pillanattal később.
- Igen – válaszolt a lány elfúló hangon, és megtörölte könnyes arcát.
- Akkor elmész?
- Hmm – bólintott beleegyezően Cathy.
- Ez a beszéd – szorította meg bátorítóan a lány kezét Tom, majd a fürdőszoba ajtóból még hátrapillantott - Szóval, mikor is vágjuk fel a tortát?

11 megjegyzés:

  1. Ooo halo!
    Eddig szenvedtem, hogy nem tudok aludni. Most aldom az istent, hogy kinomba mar facezni kezdtem, es uzifalon felfedeztem, hogy uj resz van. Egyszeruen el sem tudom mondani mekkora orom ez most szamomra. :) A resz meses. Es meg mindig egy happy endben remenykedem. :P Legalabb a meseknek legyen boldog vege! :D Tomrol az a kep kulonosen megmosolyogtatott. Csak olvastam es vigyorogtam aztan meg lattam a kepet es ketszer ugy vigyorogtam tovabb. Imadom. Imadlak. Es orulok hogy nem tartott tovabb a szunet. A decemberi meglepit pedig izgatottan varom, ahogy a folytatast is. :)
    D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, nagyon köszönöm! Olyan jó olvasni, hogy ennyien vártátok a 'visszatértemet' és az új fejezeteket. Köszönöm, hogy itt vagy még mindig! :)
      Jam, és örülök, ha tetszett a rész, Tomról azt a képet én is imádom. ♥
      Igyekszem az új résszel. :)

      Törlés
  2. Hmm...:/
    Mi az hogy nem lett jó?!
    Szerintem nagyon is jó lett..:)
    Ez az egyik kedvencem(persze mindegyiket szeretem) de ennek most különösen vártam a folytatását
    Sz'al várom az újabb folytatást na meg a meglepit*-*
    Így tovább<3
    Pusszy:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm vikipicci, nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a rész! Remélem majd a folytatás is tetszeni fog. :)

      Törlés
  3. Ááá. az első találkozásos résznél meghaltam :D komolyan. nagyon szívbemarkoló volt.
    Nagyon jó rész lett, megérte várni :D Nagyon jó író vagy :) csak így tovább.
    És nagyonnagyon várom a következő részt :) Remélem Billnek tényleg jó szándékai vannak. meg kiváncsi vagyok milyen lesz mikor először beszélget a fiával :) hiába ilyen fiatal én tisztára el tudnám képzelni őt apaként :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a rész, és köszönöm szépen a kedves szavaidat! :) Bill szándékát illetően: nemsokára kiderül, hogy miért is akart találkozni a lánnyal.
      Amúgy igen, én is eltudom képzelni őt apaként. :))

      Törlés
  4. szia.
    annyira örülök, hogy visszatértél!
    alig várom már azt a bizonyos Szerda estét, amikor ismét találkozni fognak, kíváncsi vagyok, mi fog történni... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dalmus!
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett a rész és a visszatértemnek is örülsz. :)

      Törlés
  5. Szia Ket! :) Végre én is eljutottam odáig, hogy elolvassam a legújabb részt! :) Nagyon-nagyon tetszett és szerintem nem is lett olyan rövid. :)) <3 (Amúgy..halkan megjegyzem, hogy megint sikerült húznod az agyam. :) Most nem fogok tudni aludni az új részig. <3 ) Imádtam!!! <3 Meg hát..Tom-ról az a kép! Annyira kis aranyos! <3 Ja és Tom milyen kis falánk! :))) "Szóval, mikor is vágjuk fel a tortát?" :))) <3 Várom a kövit..nagyon!!! :))) <3

    VálaszTörlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.