Sziasztok monyókák! :) Először is szeretném felhívni a figyelmet az új designra, ami remélem mindenki számára jól áttekinthető, a fejlécnél láthatóak a menüpontok és a betűk színei sem túl világosak. :) Imádom Tomnak ezt az angyali képét, régóta tervben volt, hogy kezdek vele valamit. Hát ez lett belőle. :)
Most viszont más, a bejegyzés valódi lényege: Meghoztam az I'll be your teacher prológusát. Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy rövid és elég borús hangulatú kis részecske lett (Ugyan úgy, ahogy a tartalma is, amit ITT vagy az I'll be your teacher menüpont alatt olvashattok el). DE! A történet egy könnyed, romantikus kis sztori lesz, szórakoztató jelenetekkel és szereplőkkel. Persze tervezek bele néhány drámai momentumot is, de alapjáraton ez egy vígjáték lesz, szóval ne tessék megijedni. :)
Nos, akkor jó olvasást a prológushoz, hamarosan érkezik az első rész.
Nos, akkor jó olvasást a prológushoz, hamarosan érkezik az első rész.
További szép estét nektek, ölellek benneteket!
*Prológus*
A késő őszi este fagyos borzongással üdvözölte az első fehér hópelyheket. Az idő sötét és ködös mivoltán keresztül alig lehetett észrevenni a környék házainak tompa fényét.
Az autó egyenletes, gyors tempóban száguldozott végig a keskeny mellékútón a főváros felé. Az ablaktörlő megállás nélkül tette a dolgát, szabad kilátást biztosítva a kocsi fiatal sofőrjének.
Az eső monoton hangját a kocsiban ülők hangos veszekedése harsogta túl. Már Ők maguk sem tudták, min kaptak össze; mégis, most minden gondjukat, aggodalmukat és bosszúságukat egymás nyakába zúdították.
Egyedül egy aprócska, néma lélek nem szólt közbe. Kezeit szorosan fülére tapasztotta, magában némán imádkozva, a vihar csendesülését várta.
A borostás sofőr idegesen nyalta meg ajkában csillogó piercingjét, nyugalmat remélve a hideg fémdarab érintésétől. Lábával hevesen taposta a gázt, néha jobbján ülő édesapja felé fordulva reagált annak ingerült, elégedetlen kijelentéseire.
Felelőtlen, lusta, naplopó! – Az apa szavaival egyszerre csúszott meg az autó eleje. A fiatal férfi riadtan igyekezett a kocsit visszavezetni az útra, de már késő volt. Elvesztette uralmát az autó felett.
Átfordulva, bukfencezve csapódtak az árokban álldogáló öreg fa törzsének. A kocsi összetörve várt a felszabadító csodára, ami csak nem akart jönni...
Egy eszméletét vesztett testvérpár lélegzett lassan a romok közt, miközben szüleik már egy szürke felhő mögül néztek le rájuk.
Az autó egyenletes, gyors tempóban száguldozott végig a keskeny mellékútón a főváros felé. Az ablaktörlő megállás nélkül tette a dolgát, szabad kilátást biztosítva a kocsi fiatal sofőrjének.
Az eső monoton hangját a kocsiban ülők hangos veszekedése harsogta túl. Már Ők maguk sem tudták, min kaptak össze; mégis, most minden gondjukat, aggodalmukat és bosszúságukat egymás nyakába zúdították.
Egyedül egy aprócska, néma lélek nem szólt közbe. Kezeit szorosan fülére tapasztotta, magában némán imádkozva, a vihar csendesülését várta.
A borostás sofőr idegesen nyalta meg ajkában csillogó piercingjét, nyugalmat remélve a hideg fémdarab érintésétől. Lábával hevesen taposta a gázt, néha jobbján ülő édesapja felé fordulva reagált annak ingerült, elégedetlen kijelentéseire.
Felelőtlen, lusta, naplopó! – Az apa szavaival egyszerre csúszott meg az autó eleje. A fiatal férfi riadtan igyekezett a kocsit visszavezetni az útra, de már késő volt. Elvesztette uralmát az autó felett.
Átfordulva, bukfencezve csapódtak az árokban álldogáló öreg fa törzsének. A kocsi összetörve várt a felszabadító csodára, ami csak nem akart jönni...
Egy eszméletét vesztett testvérpár lélegzett lassan a romok közt, miközben szüleik már egy szürke felhő mögül néztek le rájuk.
Úristen, úristen!!!
VálaszTörlésNagyon Nagyon izgi :))
Szuper :) <3
Gyorsan hozd az első részt. .)
Örülök, hogy tetszett ez a rövidke bevezető, valamikor a hét elején hozom is az első részét. :)
Törlés