2013. szeptember 12., csütörtök

Miss Makulátlan 2013 - 20. rész

Drága olvasóim! Elkészültem a legújabb Miss Makulátlan résszel, ami szám szerint a 20. Lassacskán ennek a történetnek is a végéhez érünk, bár addig azért még van 6-7 fejezet vissza. Vegyes érzéseim vannak a résszel kapcsolatban, remélem tetszeni fog és meglesztek vele elégedve. :)

A következő friss valószínűleg A szerelem árából lesz, ami szintén visszaemlékezés lesz, de ígérem, az utolsó két részben (különösen az utolsóban) felgyorsulnak az események. :)

Nem is locsogok tovább, jó olvasást a részhez, a hozzászólásaitokat pedig mint mindig, most is izgatottan várom. Legyetek jók, ölellek benneteket drágák; Ket
~ 20. rész ~
Cathy kiszáradt torokkal pillantott fel Billre, aki döbbent és zavarodott arccal bámulta fiát, a fiúkat. Nem így akarta, hogy megtudja az igazságot. A lány titkon bízott benne, hogy Billnek nem tűnik fel a kiskori énje és Ray közötti hasonlóság. Hiába is reménykedett, tudat alatt pontosan tudta, hogy Bill sem hülye. Cathy teljesen biztos volt benne, hogy egy hatalmas vihar van készülőben...
- Bill, köszönöm, hogy elhoztál – vett erőt magán Cathy és felvette Rayt – Nekünk most be kell mennünk a kórházba kivizsgálásra. A vacsorát is köszönöm.
Hadarta gyorsan, majd a következő pillanatban már a mentőautó hátsó részében ültek egy fiatal ápolóval. A lány még hallotta, ahogy Bill ingerülten a nevét mondja, de nem figyelt rá. A sofőr lassan tolatott kit a tűzoltó autók és a kíváncsiskodó tömeg jelentette akadálytól és egyenesen a kórház felé indultak.
- Ki volt az a bácsi? – nézett hatalmas szemekkel Ray az anyja felé, miközben a mentőautó lassan halad a kihalt, éjszakai úton.
Cathy halványan elmosolyodott, és hüvelykujját végig húzta fia piszkos arcán.
- Tudod, ő egy nagyon fontos ember volt anyuci életében.
- Most már nem fontos?
- De, még mindig az... – tette hozzá tétován a lány és szorosan magához ölelte kisfiát.
Korházba menet a hátul utazó ápoló elmondott minden fontos dolgot, ami a rutin vizsgálatot illeti. Cathy örömmel vette tudomásul, hogy semmi megerőltető vizsgálat nem lesz és reggel, mihelyst az orvos megírta a papírokat már ki is engedik Rayt.


A gyerekklinika folyosói szinte teljesen üresek voltak. Az éjszakai ügyeletes nővér szemüvege fölött nézett végig a Cathyn és kedvesen elmosolyodott. Hamar kitöltötte Ray űrlapját és egy kétágyas kórterembe kísérte őket.
- A doktorúr hamarosan itt lesz – mondta, majd magukra hagyta őket.
A kis szoba - annak ellenére, hogy egy kórházi kórterem - nagyon kedves és hangulatos volt. A falakat vidám, mosolygós mesefigurák díszítették, a függönyök és az ágyneműhuzatok puding sárgák voltak.
Ray az ablak alatt álló üres ágyat választotta. Fáradtan rúgta le magáról koszos cipőjét és helyezkedett el a puha ágyon.
- Még egy kicsit bírd ki szívem – ült le mellé Cathy és a haját kezdte simogatni – A doktor bácsi mindjárt jön és megvizsgál. Utána aludhatsz.
- Itt leszel te is? – pislogott álmosan anyjára Ray.
- A vizsgálat alatt ott kinn fogok várni – mutatott Cathy a folyosó felé – Után itt leszek veled egészen reggelig.
Ray bágyadtan nézett körbe a szobába, majd néhány perccel később újra anyja felé fordult.
- Anyuci?
- Hm?
- Ha hazamentünk, akkor Tom megint átjöhet hozzánk? Jót lehet vele játszani.
Cathy szíve összeszorult fia kérésére. Ennyire megszerette Tomot? Lehet, hogy Tom egy apakép Ray számára? Már megint ide lyukadt ki... Raynek apa kell. Kell egy férfi az életébe, akire felnézhet, aki példát mutat neki. Lehet, hogy hamarosan lesz is neki...?
- Persze, hogy áthívjuk – mosolygott kedvesen a lány és egy cuppanós puszit nyomott fia homlokára.
- Ray Black?
Az orvos a kórterem ajtajában várakozott, Ray kartonjával a kezében. Arca kedves volt, mégis a szeme alatti karikákból Cathy arra következtetett, hogy jó rég nem aludt rendesen.
- Anyuka, megtenné, hogy kinn várakozik a folyosón, amíg elvégzem a vizsgálatokat? – lépett közelebb az ágyhoz a fehér köpenyes férfi.
- Természetesen – állt fel az ágy mellől, majd visszahajolva egy újabb puszit adott fia arcára – Ügyes leszel.
- A folyosó végén talál egy kávé automatát – mosolyodott el együtt érzően az orvos, mikor végignézett Cathy csapzott megjelenésén.
- Köszönöm.
Cathy fáradtan dőlt Ray kórtermével szemközti falnak. Nagyon rég volt ennyire kimerült... A Billlel közös vacsora aztán a tűzeset. Máskor egy hét alatt nem történik vele semmi említésre méltó, erre tessék. Egy este leforgása alatt annyi hangulatváltozáson ment keresztül, mint talán még soha.
Elgyötörten rugaszkodott el a faltól és indult a felüdülést jelentő kávéautomata felé. Egy jó erős kávé, most életmentően fog hatni.
A folyosó teljesen kihalt volt, ami nem is volt igazán meglepő, hisz éjjel fél egy körül járt az idő. Cathy halkan bólintott az ügyeletes nővérnek, aki némán viszonozta köszönését és újra a papírjaiba temetkezett.
A lány cipője hangosan kopogott, hosszú ruhája a földet súrolta. A gyönyörű bézs színű anyag alja teljesen bekoszolódott, de nem foglalkozott vele. Ez érdekelte most legkevésbé.
Az automata előtt ácsorogva igyekezett minél kisebb zajjal aprót elővarázsolni pénztárcájából. Mikor megtalálta a megfelelő fémkorongokat bedobta a gépbe, majd megnyomta a ’Hosszú kávé cukorral’ gombocskát. Az automata szinte teljesen zajtalanul készítette el az élénkítő nedűt.
Cathy csaknem az egészet megitta egy húzásra, nem foglalkozott vele, hogy égeti a torkát. Nagy levegőt vett majd kifújta. Máris érezte a kávé jótékony hatását.
Visszafordult Ray kórterme felé, mikor tekintete egy sötét és feszült szempárba ütközött.
- Édes istenem – kapott a szívéhez reflexszerűen a lány – A szívrohamot hoztad rám. Hogy kerülsz ide?
- Ez az egy gyerekklinika van a városban. Ugye nem hitted, hogy csak úgy lerázhatsz? – mosolyodott el gúnyosan Bill – Itt a kocsi kulcsod.
Cathy legszívesebben fejbe verte volna magát, amiért nem kérte vissza már előbb a kulcsokat. Kocsi nélkül biztos, nem jött volna el idáig...
- Köszönöm – kapta ki kezéből autója kulcsát, majd sietve visszaindult fia szobája felé, mikor Bill a keze után kapott és megszorította.
- Még nem végeztünk.
Cathy torka teljesen kiszáradt. Nem! A mai nap után nem volt lelki ereje ahhoz, hogy beszéljen. Főleg nem arról a témáról, amiről Bill akart...
- Bill, hulla fáradt vagyok.
- Miért nem mondtad, hogy van egy fiad? – nézett zaklatottan a lány szemébe – Férjnél vagy?
- Látsz karikagyűrűt az ujjamon? – kérdezett vissza Cathy és kiráncigálta kezét Bill szorító ujjai közül.
- Miért nem mondtad?
- Miért kellett volna mondanom bármit is? – rázta meg fejét alig láthatóan a lány – Semmi közöd hozzá.
- Valóban? – szűkült szinte egy csíkká Bill fekete szeme – Hány éves a fiad?
- Négy lesz. Miért? – kérdezte gyanakodva Cathy. Nem tetszett neki Bill arckifejezése.
- Mikor találkoztunk utoljára?
A lány nagyot nyelt. Kezdett szorulni a képzeletbeli hurok a nyaka körül...
- Miért fontos ez? Régen volt.
- Hány éve? – morogta Bill ingerülten.
- Nagyjából négy éve... – suttogta a lány és egy vigyorgó mackót kezdett figyelni a díszesre festett falon.
Cathy hallotta, ahogy Bill nagy levegőt vesz, majd lassan kifújja. Percekig csöndben álltak, egyedül a pár méterre tőlük ülő nővér monoton pakolászása csapott zajt.
- Ki az apja a fiadnak? - törte meg Bill a csendet.
Cathy számára megszűnt a világ, az ájulás kerülgette. Nem így akarta elmondani neki, nem így akarta, hogy megtudja...
Egy finom ebédre hívná meg magukhoz, mondjuk egy kora májusi napon. Az idő szép lenne, az étel, amit készítene jól sikerülne. Na és persze Billnek nem lenne menyasszonya. Hm... igen. Így akarta elmondani neki. Ezzel szemben most itt áll előtte dühös, feszült pillantásokat sugározva felé. Határozottan nem ez a megfelelő idő arra, hogy megtudja.
- Bill kérlek...
- Ki az?!
Bill hangja visszhangzott a folyosó színes falai között. Mögöttük a nővér szemöldök ráncolva pillantott fel, majd fejét csóválva újra a papírjait kezdte figyelni.
Cathy ijedten rezzent össze az ingerült hang hallatán. Agya megállás nélkül dolgozott. Eszébe jutott számtalan kitérő válasz, hazugság, de végül elhessegette mindent. Nem akart tovább hazudozni, elege volt belőle. Erőt vett magán és egyenesen Bill ébenfekete szemeibe bámult:
- Te.
A következő percek egy pillanatnak tűntek. Cathy hitetlenkedve nézte a Bill arcán átsuhanó különböző érzéseket. Először a döbbenet, majd miután tudatosult benne, hogy van egy fia, egy pillanatra elmosolyodott. Aztán tekintete teljesen elborult, ideges, dühös tekintete, szinte teljesen felégette a lányt.
- Miért nem szóltál?! – tört fel torkából a számon kérő, csalódott hang.
- Mégis mikor kellett volna? – Cathy hangja is egyre hangosabban szólt – Azelőtt, hogy elmondta, hogy van egy menyasszonyod vagy azután?
- Ne keverd ide az eljegyzésemet! Ez a kettőnk ügye!
- Nincs olyan, hogy kettőnk ügye, Bill! – kiabált már a lány is – Azok az idők már elmúltak... – tette hozzá szinte suttogva és lemondóan megrántotta vállait.
- Ezt rohadtúl nem gondolhatod komolyan. Van egy fiam, akiről fogalmam sem volt!
Cathy látta Bill háta mögött, ahogy az orvos kilép Ray kórterméből, majd becsukja maga után az ajtót. Vett egy nagy levegőt, és újra Bill szemeibe nézett:
- Hagyj minket békén, had éljük tovább az életünket – mondta, és a döbbent Billt kikerülve elindult fia szobája felé.

10 megjegyzés:

  1. Azta :O Ez a rész aztán nem semmi.
    Szuper :) Most jönnek majd csak az izgalmak ugye?? :D Szuper lett :) Hozd hamar a folytatást. ;) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett! :))
      Bizony-bizony, jönnek még izgalmas jelenetek. ;)

      Törlés
  2. szia. :)
    oké, arra azért nem számítottam, hogy Cathy azt mondta Billnek, hogy hagyja békén őket... na, na, na! Bill nem olyan hülye, hogy ezt megtegye. legalábbis remélem. ._.
    annak meg nagyon örültem, hogy nem azért lett dühös, mert van egy gyereke, hanem azért, mert Cathy nem mondta el neki a dolgokat...
    amúgy remélem, hogy tényleg áthívják majd Tomot, kíváncsi leszek, hogy miket fog mondani. :)
    ez a rész is -úgy mint a többi, hihetetlenül jóra sikeredett.
    puszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen a dicséretet, örülök, hogy tetszett! Tomnak még fontos szerepe lesz a jövőben, már csak azért is mert Ray ártatlanul fecsegni fog és kiderülnek dolgok... ;)
      Igyekszem a folytatás megírásával.

      Törlés
  3. Szia ma kb egész nap az oldalt frissítettem, hogy vajon mikor teszed fel a kövi részt :DD és úgy érzem, hogy megérte várni mert hihetetlenül jó lett. Imádom az írásaidat nem is tudom mi lenne velem ha abbahagynád...:)) puszi:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Jaj, de édes vagy, nagyon köszönöm a kedves szavakat, irtó jólesnek! :))

      Törlés
  4. Húúú! Na, EZ aztán a bonyodalom! Nagyon tetszett!!! :) Ray annyira cukii, ezért nem jó, hogy Bill és Cathy veszekednek :// remélem, rendeződnek a dolgaik. Bill csak nem hagyja annyiban, hogy van egy fia!!! :'| Nagyon-nagyon várom a kövit, siess bitte! :)) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett! :)) Lesz még feszültség Cathy-Bill(-Tom) között, ennyit elárulhatok.
      Most pár napig nemigen lesz időm írni, de igyekszem fejben összeállítani az egészet, hogy utána csak gépelnem kelljen. :)

      Törlés
  5. Szia az elén azt irtad hogy ez az egyik sztori amit befejzél ugye nem ez a vége..?
    Am nagyon tettszet
    én àtlagban elolvasom a sztorit aztán irok kommentet
    ez nagyon jó sztori am nagyon ügyes vagy hogy ilyenekt ki tudsz talàlni és egyszere többet biztos nagyon nehéz lehet ugy hogy nem sietettem a folytatást mert azért nem könnyű azt kitalàni na de mind1 az a lényeg hoy nagyon jó sztorik

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nem, nem ez a vége. Ha a végéhez érek, akkor a végére kifogom írni, hogy 'Vége'. :)
      Köszönöm a dicséretet, örülök, hogy tetszett! Igen, nem egyszerű ennyi történetet fejben tartani, de azért megbirkózom vele.
      Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.