2013. szeptember 10., kedd

Dancing With the Stars - 4. tánc

Szép napot, drágák! A bejegyzés címe bizonyára sokatokat meglep. Nos, a helyzet az, hogy nem tervezem 'feloldani' a szünetet ennél a történetnél, de a minap olyan hangulatba kerültem, hogy muszáj volt írnom hozzá. Arra jutottam, hogy ha máskor is elkap a hév, akkor írni fogok hozzá. Hogy ez mikor és milyen gyakran lesz nem tudom. Remélem van aki még emlékszik rá, de akinek ez esetleg ismeretlen lenne, az itt elolvashatja az eddig elkészült részeket:  Bevezető (0. tánc) // 1. tánc // 2. tánc // 3. tánc.

Szeretném megköszönni a 34 (!) pipát, amit az előző bejegyzéshez kaptam. :) Nagyon-nagyon jólesik, hogy ennyire tetszett a rész, bevallom, nekem is az egyik kedvencem lett. A folytatás, pontosabban a következő friss fejezet a Miss Makulátlanból várható.

Befejeztem, nem is locsogok tovább, jó olvasást kívánok, legyetek jók. Ölellek benneteket: Ket     
~ 4. tánc ~


- Készüljetek, a reklám után jön az eredményhirdetés! – szólt be a lihegőbe az egyik stábtag és már ott sem volt.
A körülöttünk lévő táncosok izgatottan mocorogtak, velük ellentétben én megkövülten ültem.
- Ne izgulj! – szorította meg bátorítóan a kezemet Bill, már sokadszorra az adás alatt – Harmadik helyen állunk a zsűri pontjai szerint.
- De ha a nézők nem szavaznak...
- Szavaznak – szakított félbe és kedvesen elmosolyodott – Legalábbis én szavaznék magunkra – rántotta meg lazán vállait.
- Te olyan jólelkű vagy, hogy mindenkire szavaznál – löktem meg kicsit a vállammal, mire elővillantotta tökéletesen fehér fogsorát.
- Nem, valószínűleg az Anna&Brad párosra nem szavaznék.
- Csak mert ők kaptak egyedül maximális pontszámot? – kuncogtam és egyenesen a szemébe néztem - Irigy vagy!
- 2 perc és adás – jelent meg az ajtóban az egyik szemüveges, hatalmas fülhallgatós stábtag – Álljatok be a helyetekre!
Mindannyian izgatottan siettünk ki a színpadra és ugyan úgy, mint a műsor kezdete előtt, beálltunk a helyünkre. A sorból kicsit kihajolva barátnőm felé pillantottam, aki hatalmas, magabiztos mosollyal az arcán integetett kedvesen felém.
A szünet leteltével a két műsorvezető jókedvűen emlékezett vissza az este szórakoztató és vicces jeleneteire. Hála nekik, a feszültség egy kicsit csillapodott bennem, ám mikor arról kezdtek beszélni, hogy a szavazást lezárják, újra idegeskedni kezdtem. Bíztam magunkban, mert Bill tényleg szuperül táncolt és jól sikerült az egész előadásunk is, de a közönség szavazataitól tartottam... Őszintén reméltem, hogy a TV nézők is érzik a Billből áradó kedvességet.
Az egész terem elsötétült, nyugtalanul helyezkedtem egyik lábamról a másikra, mikor Dora, a női műsorvezető bejelentette, hogy megvannak az eredmények. Bill bátorítóan közelebb húzott magához, és a vállamon pihenő kezével kedvesen megszorított.
Az első továbbjutó Anna és Brad volt. Miközben megtapsoltuk őket, Bill a fülemhez hajolva, suttogva csak annyit mondott: „Nem hiányzott nekik az én szavazatom...”
Miután a harmadik továbbjutó is hatalmas tapsvihar keretében, örömködve elhagyta a színpadot, idegesen szorítottam meg Bill tetovált kézfejét. Az érintésemet viszonozva szorosan összekulcsoltuk kezünket, várva a negyedik továbbjutót.
A nevünket meghallva hatalmas kő zuhant le a szívemről. Idióta kiskamaszként ugrottam Bill nyakába, aki egyik kezével megtartott, míg másikkal diadalmasan a levegőbe csapott. Jókedvűen, hatalmas vigyorral az arcomon hagytuk el a színpadot és csatlakoztunk a többi továbbjutott táncoshoz.

*

- Gratulálok, táncos faragtál az énekesünkből – nyújtotta felém elismerően poharát Georg.
- Nem volt nehéz feladat – koccintottam vele.
Az adás után legszívesebben hazamentem volna és egy hatalmas fürdő keretében pihentem volna, de Bill erősködött, hogy én is jelenlegyek az after partyn. Olyan szépen kért és mivel egész este Ő tartotta bennem lelket, engedtem a kérésének.
- Hazudik. Piszok nehezen bír velem – jelent meg mellettem Bill egy pohár borostyánszínű itallal a kezében.
- Nyugi, néha mi is nehezen viseljük el – mondta a basszeros és ivott egy kortyot.
- Megnyugtató – mosolyogtam bágyadtam. Nem voltam egy nagy ivó, így már a második pohár koktél is kezdett a fejembe szállni.
- Lora! Lora!
Barátnőm a hatalmas zaj és hangos zene ellenére is jól érthetően a tudomásomra hozta, hogy keres. Mikor intettem neki, nagy léptekkel indult meg felém. Szemei összeszűkülve villantak, mikor megállt mellettem. Dühös volt, bár ez inkább a nézőknek szólt, akik utolsó előtti helyen juttatták tovább.
- Bill – biccentett táncpartnerem felé.
- Rebekka – ismételte meg Bill a mozdulatot.
- Negyed órája kereslek. Hol voltál? – nézett végig rajtam, majd hunyorogva hozzátette: - Mennyit ittál?
- Ez a második – emeltem fel üres poharamat.
- Figyelj, én lassan indulok haza, ha gondolod, elviszlek.
- Nem is tudom – pillantottam Billre, aki épp Georggal beszélgetett – Kezdem magam jól érezni.
- Mi történt veled, Te lány? – jelent meg egy félmosoly az arcán – Utálsz bulizni.
- Most jó a társaság – kuncogtam kissé gyerekesen. A koktél határozottan kezdte kifejteni ’jótékony’ hatását...
Az after party - nagy meglepetésemre - tényleg tetszett. Sikerült jobban megismernem a többi táncost, és néhány stábtaggal is összebarátkoztam. A kék színű, édes koktél vízre cseréltem, semmi kedvem nem volt másnap a címlapokon szerepelni, mint: „Bill Kaulitz botrányos táncpartnere”. Mindig is nyugodt életet éltem, a ’botrányos’ szó nem illett rám.
- Úgy érzem élek! – nyújtóztam egyet, mikor megcsapott a kellemes nyári szellő. Az épület elé nem volt kedvem kimenni, a sok dohányos közé, úgyhogy fellógtam a tetőre. Voilà! Egy botrányos tett az életemben.
A város gyönyörű volt. A sok kivilágított épület, a forgalom halk zsongása és az égen ragyogó csillagok megnyugtattak. Fáradtan ültem le törökülésbe, kezeimre támaszkodva pedig kissé hátravetettem a fejem, úgy bámultam az ég felé.
- Alszol?
- Nyitva van a szemem, hogy aludnék? – pillantottam Bill felé, aki fölém magasodva kedvesen mosolygott rám.
- Van, aki nyitott szemmel is képes aludni. Ilyen például Gustav – rántotta meg vállait és a várost kezdte figyelni.
- Kösz, hogy mondtad, hogy jöjjek el – néztem rá néhány perccel később – Jól éreztem magam.
- Igen, azt láttam.
- Hé, nem voltam részeg. Csak cukin be voltam csípve – ütöttem meg vádliját.
- Amúgy gratulálok magunknak. Rohadt jók voltunk – emelte felém poharát, majd ivott belőle egy kortyot – Kérsz? Almalé.
- Tessék? – nevettem fel jóízűen – Az este sztárja almalét iszik?
- Így alakult. Valahogy haza kell jutnom – mondta lemondóan és átadta a poharát. Ittam belőle egy hörpintést és igaza volt. Bill Kaulitz almalét iszik egy buli közepén.
- Hazavigyelek? – kérdezte, miután visszaadtam neki az üres poharat.
- Megtennéd? Azt megköszönném.
- Gyere – nyújtotta felém kezét, és felhúzott a betonról.
A parkolóházban már messziről kiszúrtam az autóját. Nem csak azért, mert szinte teljesen üres volt, hanem azért is mert távolról lerítt a sarokban várakozó böhöm nagy autóról, hogy méregdrága.
- Szép autó – szálltam be óvatosan az anyósülésre, figyelve minden mozdulatomra. Nem szerettem volna egy apró karcolást sem ejteni rajta.
- Nagyon jó vezetni – szorította meg a kormányt, majd óvatosan kitolatott a helyéről.
- Hogy-hogy elvállaltad ezt a felkérést? – Tényleg érdekelt a válasza. Ő lett volna az utolsó, akiből kinézem, hogy elvállal egy ilyen műsort.
- Ne nevess ki, de szeretek táncolni – pillantott felém, majd újra az utat nézte.
- És tudsz is – vágtam rá egyből. Tényleg tehetséges volt, hiába is próbáltam volna tagadni.
- Köszönöm – villantotta elő hófehér fogsorát, mikor leparkolt a lakásom előtt.
- Én pedig a fuvart köszönöm – viszonoztam a mosolyát és óvatosan kiszálltam hatalmas autójából – Pihend ki magad – Néztem rá a letekert ablakon keresztül – Hétfőn pedig nekiállunk a chachachának. Ne merj késni! – mondtam fenyegetően, majd elmosolyodva indultam a lakásom felé.

7 megjegyzés:

  1. heló. :)
    úristenem, amikor facen megláttam, hogy lehet néha-néha unalmadban írsz részeket a DWTS-ból, annyira megörültem. már nagyon vártam! :)
    btw. asszem' ma van 5 hónapja, hogy idetévedtem a blogodra. (csak, hogy tudj róla... :D)
    várom a következőt... tudom ,hogy nem gyakran lesznek részek, de akkor is.
    és természetesen a MM-ből is. :D vajon mit fog szólni Bill, hogy van egy fia?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dalmus! :)
      Édes vagy, nagyon örülök, hogy vártad ennek a történetnek az új részét. :)
      5 hónapja? Komolyan? :D De jó, örülök, hogy ezt így észben tartod. :D
      A Miss Makulátlan következő részét pedig már el is kezdtem írni, hamarosan elkészülök vele. ;)

      Törlés
  2. aztabaszzus... hát nagyon meglepődtem. nem gondoltam volna,hogy valaha látok ebből egy részt. régen (mikor rád találtam) ez volt a kedvencem :3♥ és tényleg nem gondoltam volna,hogy ilyen kibaszott jó részt kapunk tőled *o*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett és annak is, hogy van olyan, akinek ez a kedvence! :))

      Törlés
  3. Hm, ez tényleg nagyon jó lett. :) Szívesen olvasnék még belőle részeket. Remélem hamarosan újra elkap a hév és kapunk új részt belőle. Hihi.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen Betti, örülök, hogy tetszik ez a történet. :)
    ( Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan újra el fog kapni a hév... ;) )

    VálaszTörlés
  5. Szia...:)
    Alig várom, hogy újra elkapjon a ,,hév"
    Mert ez most nagyon tetszik..:3
    Tudom, hogy ez a sztori most szünet alatt van de azért vàrom..:)

    VálaszTörlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.