2013. szeptember 15., vasárnap

A szerelem ára - 30. rész [Emlékek a múltból II.]

Sziasztok drágák! Itt is lenne A szerelem ára 30. fejezete, ami egyben az emlékező részek második és egyben utolsó része is. Olyan dolgokról olvashattok, amik az eddigi részekben kisebb-nagyobb említést kaptak. A végén pedig a Tommal való találkozást elevenítettem fel. :)

A következő új rész nem tudom mikor és miből lesz. A jövő hetem elég mozgalmas lesz, a szobám átalakításától kezdve, festésig, szüretig és még sorolhatnám. Igyekszem fejben összeállítani a részeket, hogy mikor végre géphez kerülök, csak gépelnem keljen. :)

Jó olvasást a részhez, ne felejtsétek, a következő már az utolsó előtti lesz *hüpphüpp*. Várom a véleményeiteket, ölellek benneteket! :) Ket  
 ~ 30. rész ~

- Kedvesem, legyen jobb kedved – nyúlt át az asztalon Oliver és megszorította a lány kezét – Az új házunkat ünnepeljük.
Az apja elvesztése hatalmas trauma volt Sarah számára. Tudta nagyon jól, hogy a betegség előbb-utóbb felemészti, de reménykedett benne, hogy ez inkább utóbb lesz. A nászútjukat szakította félbe a borzalmas hír, mire azonnal hazarepültek Franciaországból.
A temetésre rengeteg barát és gyárban dolgozó munkás ment el. Szerették Mr. Watsont, a folyton mosolygó, kedves, ősz halántékú férfit. Sarah megtörve zokogott apja fekete koporsója felett, akkoriban Oliver nyújtott egyedüli támaszt neki.
Fél évvel a történtek után is ritkán volt olyan pillanat, mikor a lány felhőtlenül tudott mosolyogni. Ez a fényűző vacsora is csak azért van, mert Oliver szerette volna megünnepelni az első közös, németországi házukat.
- Igyál egy korty bort. Jól fog esni – ajánlott Oliver egy palack toscanai vörösbort.
- Tudod, hogy nem iszom.
- De ez ellazítana, segítene kikapcsolni.
- Oliver, kérlek – rázta meg vörös hajkoronáját Sarah, és a város fényeit kezdte figyelni.
A pincér néhány perccel később jelent meg mellettük és tette le eléjük tányérjaikat. Az étel ínycsiklandozóan gőzölgött mindkettejük tányérjában, a kagylós, pesto szószos tészta hívogatóan tekeredett Sarah tányérjában.
A lány a villája köré csavarta az első falatot, mikor Oliver, eddig ismeretlen, ingerült hangon kezdett pörölni a pincérrel.
- Ennek a wellington bélszínnek nem elég ropogós a külseje! Mégis milyen étterem, ahol elsóznak egy bélszint.
- Oliver, sssh! – igyekezett felbőszült férjét csitítani Sarah, nem sok sikerrel. A következő néhány perc történései egy másodpercnek tűntek. Oliver felpattant helyéről, megragadta a pincér csokornyakkendőjét és úgy ordibált a képébe.
A lány döbbenten figyelte az eseményeket. Egyszerűen nem értette az egész helyzetet. Valaki ennyire ingerül lenne, egy nem elég ropogós bélszín miatt? Sarah nagyot nyelt. Abban a pillanatban tudatosul benne, hogy Olivernek nem minden arcát sikerült ez idáig megismernie.

***

- Nyugodj meg – próbálta nyugtatgatni dühös férjét Sarah.
- Fogd be, a kurva életbe! – járkált fel-alá idegesen Oliver.
- Minden rendben lesz.
Oliver vállalata gondokkal küzdött, amin egy sikkasztással kapcsolatos botrány sem segített. Több millió eurót veszített alig néhány óra leforgása alatt.
- Teljesen hülye vagy? Fel tudod fogni mennyi pénzt vesztettem?!
Sarah szája keserű mosolyra húzódott. Sose vágyott fényűző életre, nem érdekelte a pénz vagy az, hogy a legújabb divat szerint öltözzön és éljen. Nagy levegőt vett és felállt a kanapéról. Terhessége negyedik hónapjában járt és a rosszullétek nem akartak csillapodni. Szédelegve lépett férje mögé és kedvesen megsimogatta a hátát.
- Ne foglalkozz, ennyit a pénzel. Ha kell, eladjuk a házat...
- Nem! Soha! – kiabált a férfi és beletúrt sötét hajába – Ez a ház az életem, nem fogom lejjebb adni az igényeimet!
- Akkor esetleg eladhatnánk az egyik autódat... – folytatta bizonytalanul a lány.
- Fogd be, maradj rohadtul csöndben!
- Oliver, valami áldozatot kell hoznod. Ha a baba megszületik, Ő lesz a legfontosabb. Akkor mindegy, hogy hány autód van.
- A kurva életbe!
Oliver keze hangosan csattant a lány arcán. Sarah egyensúlyát elvesztve, hatalmas erővel csapódott a mellettük álló szekrénynek. A következő pillanatban már a törött tükör darabkái hulltak a lány összerogyott testére, amik számtalan apró vágás ejtettek világos bőrén.

***

- Mindig nagyon nehéz egy ilyen dolgot közölni a szülővel...
Sarah bágyadtan pislogott az ágya mellett álló orvosra. Hófehér köpenye bántotta a lány szemét, aki még mindig kába volt az altatástól.
- Miről beszél? – motyogta szinte hangtalanul Sarah és megtörölte az arcát, remélve, hogy így egy kicsit éberebb lesz – Mikor láthatom a kisfiamat?
- Sajnálom Sarah.
- Mi? Mit sajnál? – kérdezte értetlenül a lány.
- A kisfia nem harcolt tovább az életért.
- Tessék? Mit mond? – Sarah szemei megteltek könnyel. Képtelen volt felfogni, amit az orvos mond, tudat alatt mégis tudta, mire céloz.
- A szíve nem volt elég erős. Néhány perccel ezelőtt megállt.
- Ne, nem. Az nem lehet. Nem, nem, nem!
Sarah mint egy őrült kezdett tombolni, mit sem törődve a fájdalmával és a császármetszés utáni sebekkel. Hangos zokogása visszhangzott a kórterem világos falai között, arcán patakokban hullottak a könnyek. Az orvos riadtan lépett hozzá, igyekezett lefogni a lány kezeit, megfékezve vergődését.
– Még meg sem fogtam, nem öleltem meg, erre azt mondja, hogy nincs többé?!
- Sarah, nyugodjon meg, még a végén kárt tesz magában.
A doktor egy pillanatra elengedte a lány zokogó, vonagló testét és megnyomta a nővérhívó gombot.
- Hozzon egy adag haloperidoliumot – Mondta sürgetően a fiatal férfi, mikor az ajtóban megjelent egy fehér ruhás, copfos ápolónő.
A következő néhány óra emlékei teljesen összemosódtak Sarah tudatában. A nyugtató, amit kapott, az agyát is eltompította, csillapította a fájdalmát. A tudatról viszont, hogy fia, akit majdnem nyolc hónapig hordott a szíve alatt nincs többé, egyik gyógyszer sem tudta elterelni gondolatait...

***

- Jó estét, egy Deluxe szobát szeretnék.
Sarah lihegve esett Berlin egyik legdrágább hotelja recepciójára. Elege volt, nem bírta tovább elviselni férje agresszív természetét és a mindennapi rettegést. Nem ez volt az első alakalom, hogy elszökött otthonról. Sose szerette a fényűzést, ezért mindig egy olcsó kis motelban szállt meg, de legutóbb Oliver rálelt búvóhelyére. Most, ebben a drága és színvonalas hotelban remélt menedéket.
Miután kitöltötte a papírokat, a portán ácsorgó lány átadta a 407-es szoba kulcsát. Sarah a lifthez lépett és benyomta a 6-os gombot. A kabin halkan elindult, majd néhány emelettel később megállt és kinyílt az ajtaja. A lánnyal szemben két, nagydarab, öltönyös férfi állt. Meglepetten pislogott rájuk, mikor a liftből kisietve a 407-es szobát kezdte keresni.
Sarah ámuldozva lépte át drága szobája küszöbét. Valamennyire hozzá volt szokva az elit dolgokhoz, de ez a lakosztály minden képzeletét felülmúlta. Táskáját, kabátját a hatalmas franciaágyra dobta, majd a fürdőbe vette az irányt.
A kellemes langyos vizet percekig folyatta magára, bőrét különbféle drága olajokkal kényeztette. Mikor kilépet a frissítő zuhany alól, haját felkötötte és a hotel fürdőköppenjébe bújva elterült a kényelmes ágyon. Nem telt el három perc és az álom már el is nyomta...


Éjjel telefoncsörgésre ébredt. Fülét bántotta a szokatlan éles hang, kábán felülve, hunyorogva nézett körbe a hotelszobájában. Az éjjeli szekrényen vadul villózott a hotel vezetékes telefonja. Sarah szemöldök ráncolva nyúlt érte, majd emelte a füléhez:
- Igen?
- Hölgyem, nagyon sajnálom, hogy ilyenkor zavarom, de itt van a férje és arra kéri, hogy jöjjön le. Elég idegesnek tűnik... – tette hozzá halkabban.
– 407. szoba az övé? Felmegyek érte – hallotta Sarah Oliver hangját a telefonon keresztül.
A lány ijedtében kiejtette a kagylót a kezéből. Egy szempillantás alatt kiugrott az ágyból, táskáját és ruháját felkapva indult a lift felé. Idegesen nyomkodta a hívógombot, de a fülke csak nem akart jönni.
Pánik félelem futott végig rajta, az ereiben szinte megfagyott a vér. Tehetetlenségében körbenézett a folyosón, mikor szeme megakadt a tűzlépcsőn. Nem gondolkodott sokat, feltépte az ajtaját, majd egy szál köntösben rohanni kezdett a lépcsőn.
A lány az ötödik emelet környékén járt, mikor meghallotta Oliver ingerül, dühös hangját. Tisztában volt vele, hogy ilyen állapotban mire képes...
Sarah eszeveszett tempóban rohant, mikor a negyedik szinten, a folyosó végén megpillantott egy sötét hajú, fiatal férfit, aki pont akkor lépett be szobájába.
A lány nem töprengett sokáig. Megindult az ajtó felé, majd hangosan dörömbölni kezdett rajta:
- Engedj be! Engedj be, kérlek – ütötte tenyerével a vastag faajtót Sarah.
- Mi a...? - Jelent meg az ajtóban a fekete, rasztatincses, borostás férfi. Szemöldök ráncolva nézett le a lányra, aki egy hirtelen mozdulattal belökte a szobába, majd bevágta mögöttük az ajtót.
- Ki a picsa va... – takarta el tenyerével Sarah a férfi száját, miközben az próbált a padlóról feltápászkodni.
- Egy kicsit maradj csendben!
 

6 megjegyzés:

  1. Hah szuper lett :)
    Már sok minden történt ez a rész óta de így vissza gondolni rá meg hogy Tom előtt milyen volt Sarah élete Olivér mellett. Köcsög görény Olivér XDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :) Igen, és a 'köcsög görény Oliver' még enyhe kifejezés... :D

      Törlés
  2. hajajj elvagyok havazva a suli miatt. De csak most tudatosult bennem igazán, hogy mennyire a szívemhez nőtt ennek a vörösfürtös lánynak a története. Komolyan, nem is várom a végét.:D A rész pedig nagyon jó lett. :) De kivételesen nem írom, hogy siess a kövivel. :P:D
    D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes vagy, nagyon örülök, ha nem csak én kedveltem meg ennyire ezt a történetet. Nincs is szívem írni, azzal a tudattal, hogy már csak két rész. :D
      Ettől eltekintve remélem hétvégére kész leszek a 31. fejezettel. :)

      Törlés
  3. szia. :)
    jujj, nekem ez tiszta újdonság, hogy Sarah terhes volt... egyáltalán említetted meg te ezt valaha a történetben? csak mert én nem olvastam. vagy lehet nem emlékszem már rá. :D
    btw., olyan jó visszaolvasni, hogy hogyan ismerkedett meg Tommal. <3 *w* kár, hogy már csak egy kicsi van hátra, s mindjárt vége. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dalmus! :)
      Igen, a 22. és a 23. fejezetben volt róla szó. :D
      Én is élveztem egy kicsit feleleveníteni a megismerkedésüket. Emlékszem mikor két éve írtam az első részt. Jaj, de rég volt. :D
      A végét pedig én is sajnálom, szeretem/szerettem ezt a történetemet. : )

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.