2013. augusztus 25., vasárnap

Miss Makulátlan 2013 - 17. rész

Üdv drágáim! :) Meghoztam az új Miss Makulátlan részt, viszont mielőtt elolvasnátok egy kicsit locsognék nektek.
Ahogy ezt a részt írtam, azon gondolkodtam, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ugyan úgy akarom befejezni ezt a történetet, mint ahogy befejeztem évekkel ezelőtt (Nem akarom ide leírni, hogy annak, hogy lett vége, mert lehet végül mégis amellett döntök). Úgyhogy most ezen gondolkodom elég erősen... Szerintetek?
Ha valaki olvasta régen, vagy akár mostanában egy másik oldalon, akkor annak szívesen várom a megjegyzését ezzel kapcsolatban akár hozzászólás formájában, a csetben, facebookon, galambpostán, valahogy. :) Oké, akkor most jöjjön is a rész. Jó olvasást hozzá, ölellek benneteket!
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png



~ 17. rész ~
 
- Szívem, mindened megvan? – szólt be a nappaliba Cathy, miközben haját copfba kötötte.
- Minden! - Ray piros, kék vonatos hátizsákjába pakolta kedvenc játékait, amit anyja megjelenésekor elégedetten cipzárazott össze és vett hátára.
Cathy végigsimított zöld ruháján, majd kedvenc farmerdzsekijét a vállára terítve megszorította fia kezét.
- Indulhatunk?
- Igen! – válaszolt lelkesen Ray és a Tomtól kapott kisautót zsebre vágta.
Ray egész reggel izgatott volt. Alig várta, hogy az oviban mindenkinek eldicsekedhessem legújabb játékával. A jókedve minden bizonnyal ragadós volt. Cathy a szokásos reggeli sürgés-forgás ellenére is jókedvűen dudorászott, miközben Ray reggelijét készítette. 

Cathy az ajtó melletti kis tálkából felkapta kulcsait, de a szeme megakadt egy gyűrött papír fecnin. Bill telefonszáma... Minden megváltozna, minden más lenne, ha beszélnének. Vagy, lehet, hogy mégsem? Mégis miben lenne más? Mégis miben hisz? Azt reméli, ha Bill megtudja, hogy van egy fia, hátat fordít addigi életének, és velük lesz? Nem. Mikor elváltak, Bill pontosan a tudtára adta, hogy soha többé nem akar róla hallani.
A fájó emlékektől összeszorult a lány szíve. Élete legborzasztóbb pillanata volt, mikor Bill gyűlölettel és megvetéssel nézett rá. Nem bírná elviselni újra...
- Anyuci, nem megyünk? – rángatta meg gyengéden anyja kezét Ray, amivel Cathyt sikeresen felrázta gondolataiból.
Igen, Bill megalázta és megszégyenítette, de van egy valami, ami miatt örökre hálás lesz neki...
- Szeretlek – guggolt le fiához és szorosan magához szorította.
- Én is szeretlek anyuci – válaszolt Ray és apró kezeivel megsimogatta anyja hátát.
Nem, Bill nem tudhat róla, se Rayről. Mi van, ha elveszi tőle? Mi van, ha nem akar lemondani eddigi életéről, de a fiáról sem? Nem! Rayel boldogok így kettesben, nem hiányzik senki az életükből.
Cathy felegyenesedett és felvette a fehér fecnit. Néhány percig csak bámulta a csúnyán írt számokat, majd egy határozott mozdulattal összegyűrte. Raynek apa kell, de azaz ember nem Bill lesz... Túl fájdalmas lenne.


Cathy nem sokkal kilenc előtt ért be a rendelőbe. Felvette fehér köpenyét és előkészítette a szükséges papírokat Dr. Berg érkezése előtt. A doktornő - szokásához híven - fél tízkor ért be a rendelőbe. A váró addigra tele lett betegekkel, receptre várakozó idősekkel.
- Szólj először Mr. Abendnek.
Cathy engedelmeskedett és behívta az első bácsit, aki a napi injekciójáért jött. Több mint hat éve derült ki nála, hogy cukorbeteg, azóta jár be minden reggel. Cathy és Dr. Berg nem egyszer mutatta meg neki, hogy s miként kell magának beadni az inzulint, de a férfi erre mindig csak annyit mondott: ’Jobb a biztos kéz.’
A betegek szépen sorban váltották egymást a vizsgálóban, a váró lassan, de biztosan örült ki.
- Jól fog esni a déli kávém – dőlt hátra gurulós bőrszékében Dr. Berg.
- Egy átlagos péntekhez képest sokan voltak – rendezgette Cathy a kitöltésre váró papírokat.
- És lassan itt az influenza szezon is... Tényleg, beoltattad már Rayt?
- Az ovival múlt hónapban megkapták – válaszolt a lány és felkapta táskáját – Elmegyek az ebédemért. Tíz perc és itt vagyok.
- Menj csak, addig elszívok egy cigit – intett a doktornő és lassan feltápászkodott a kényelmes székből.
Cathy a szomszéd pékhez járt az ebédjéért. Igazából ez nem is volt kimondott ebéd, csak pár pogácsát vagy valamilyen péksüteményt evett rendszerint.
A rendelőből kilépve egyből a legközelebbi zebrához sietett. A piros világító figura hamar zöldre váltott A lány nagy léptekkel indult át a másik oldalra, mikor megtorpant. Lába a forgalmas út kellős közepén földbegyökerezett, nem bírta mozdítani. Évek óta nem látott olyan tökéletes profilt, mint amilyen a járdán sétáló, telefonja kijelzőjét bámuló férfié volt. Haja más, öltözéke kissé megváltozott és minden bizonnyal magasabb is lett, de ez a karakteres arc nem lehetett másé.
A zebra melletti lámpa hamar pirosra váltott, a sorban várakozó kocsik pedig hangos dudaszóval jelezték, hogy indulnának. Cathy zavarodottan nézett az autókra majd újra előre. Szíve kihagyott egy ütemet, mikor tekintete összeolvadt Bill gesztenyebarna szemeivel. Bill homlokráncolva, tátott szájjal bámult a lány arcába, aki sarkon fordulva, villámgyorsan visszasietett a rendelőbe.
Nem törődve a várakozó betegekkel, végigtrappolt a fehér köves várón, és berontott a rendelőbe. Dr. Berg a napi cigi adagját szívhatta még mindig, mert a helység teljesen üres volt. Cathy félájultan zuhant a gurulós székébe, kezét hevesen dobogó szívére szorította.
Nem, határozottan nem volt készen erre a találkozásra. Esetleg, ha nem lett volna ilyen váratlan máshogy reagált volna, de így. Na, és Bill? A kisugárzása, a megjelenése, a kisfiúsan csillogó hatalmas szemek semmit sem változtak. A pillanat, mikor találkozott a tekintetük, újra felelevenítette a lányba az első találkozásukat, az első csókjukat és az első együttlétüket, ami sajnos nem úgy alakult, mint kellett volna...
- Cathy, minden rendben? – jelent meg a lány mögött Dr. Berg, aki aggódva a vállára tette a kezét – Olyan az arcod, mint aki szellemet látott...
- Majdnem...
- Tessék, idd meg ezt – nyújtott a lánynak egy nagy pohár vizet, amiben valami tabletta oldódott – Ez majd megnyugtat picit.
Cathy bólintott és egy húzásra megitta az édes illatú vizet.
- Köszi, sokkal jobb.
- Na, ugye. Elmondod, mi zaklatott fel ennyire? – kérdezte és leült a lánnyal szembe.
- Találkoztam valakivel, akivel nem akartam.
- Az arcodat látva tényleg nem akarhattál – tette fel szemüvegét Dr. Berg és a monitorra pillantott – Ha tényleg jobban vagy, szólhatsz a következő betegnek.
A munka jó terápia volt, teljesen elterelte a figyelmét. Nem akart újra Billre gondolni, vagy bármi hozzá kapcsolódó dologra. Tény, hogy ez a város nem nagy, de, hogy pont Ők ketten találkozzanak össze, azért arra kicsi volt az esély. Vajon a sors akarhatta így? Cathy inkább ilyenekbe bele sem gondolt. Amúgy sem hitt a sorsban...
- Hétfőn találkozunk, pihend ki magad a hétvégén – intett a szőke doktornő három óra körül.
- Úgy lesz. Szia.
A délután szinte ugyan olyan hamar eltelt, mint a délelőtt, hála a sok betegnek. Cathynak egy levegővételnyi szünete sem volt, nem volt ideje Billen gondolkodni. Azt viszont eldöntötte, hogy fel fogja hívni Tomot és megkérdezi, meddig maradnak a városban. Jobb lesz, ha addig körültekintőbben fog a városban mászkálni.
A váró ajtaja, most is mint mindig kifogott rajta. A régi faajtót nehezen lehetett zárni, legtöbbször egy jól irányzott rúgással a helyére lehetett rakni és be lehetett zárni.
Az ajtóüveget védő biztonsági rácsok megrázkódtak, ahogy Cathy belerúgott az ajtóba. A zár elégedetten elfordult és a lány könnyedén ejtette táskája belső zsebébe a kulcsot.
- Ártott neked azaz ajtó?
Cathyt leverte a víz, a torka kiszáradt, szíve eszeveszett tempóban kezdett dörömbölni. Lassan a hang irányába fordult, de bár ne tette volna... Bill igéző, csokoládébarna szemei egyből összeolvadtak az övével, ha akarta volna se tudta volna elfordítani fejét. Teljesen magához vonzotta a lány tekintetét.
- Rég találkoztunk – jelent meg egy halvány félmosoly borostás arcán.
- Ühüm... – dörmögte a lány kábán, farkasszemet nézve Billel.
- Úgy elrohantál délelőtt, pedig jó lett volna beszélnünk.
- Honnan tudtad...?
- ...hogy itt dolgozol? – fejezte be a lány mondatát Bill – Ide rohantál be. Megnéztem és láttam, hogy háromig van rendelés. Megvártalak – vont vállat lazán és zsebre vágta kezét – Orvos lettél?
- Asszisztens.
- Elég messze keveredtél a modellkedéstől.
- Igen – bólogatott még mindig zavarodottan és kábán Cathy. Valószínűleg lesokkolta a tudat, hogy Billel beszél...
- Nincs kedved valamelyik nap velem vacsorázni?
Cathy szemei elkerekedtek. Bill Kaulitz, a gyermeke apja, akit négy éve nem látott vele akar vacsorázni? Ez biztosan egy (rém)álom...
- Persze? – válaszolt a lány, bár inkább kérdésnek hangzott.
- Mondjuk holnap este? – kérdezte visszautasítást nem tűrő hangon – Nyolckor?
- Gondolom jó.
- Tessék, itt a névjegykártyám – nyújtott át egy díszes papírkártyát Bill – Ha valami közbejönne, a számom rajta van. Felhívhatsz – folytatta, mire a lány bólintott és elvette a névjegykártyát – Akkor holnap, nyolckor a Panorama Restaurantban.
Cathy megkövülten bámult Bill után. Túl gyorsan, túl váratlanul történtek a dolgok, erre nagyon nem volt felkészülve...

18 megjegyzés:

  1. Először is én őszintén szeretném ha más lenne a vége :DD Legyen valami happy end meg ilyesmi. Nem akarok semmilyen tragédiát :D csak hogy boldogok legyenek! Nem sok mindenre emlékszem az eredeti történetből, csak valami rossz dereng.. már ha jól dereng O.o.. de nem fogom visszaolvasni, mert ez az új rész teljesen a hatalmába kerített és owwáá :DD szeretném ha ez nagyonnagyon szépen végződne :DD :) De persze ez nem tőlem függ, hanem a többségtől és a Te döntésedtől ^^. Mindenesetre reménykedem :DD
    Aztán jéézusom :DD Úgy tudtam, hogy ott fogja várni! Már csak abban reménykedek h Bill jól pofára esik majd amikor megtudja az igazat és megbűnhődik a tette miatt! Kis gonosz... :DD Siess a folytatással mert már tűkön ülök :DD♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a véleményed a befejezéssel kapcsolatban. :) Igen, jól emlékeztél, a vége nem éppen happy end, de bevallom, örülök, hogy nem 'ragaszkodsz' az eredeti befejezéshez. Én mondjuk nagyon szeretek drámai, szomorú befejezéseket írni, legszívesebben az összes történetemnek szomorú vége lenne. :D De az meg olyan lehangoló. Ha már a való világ kiábrándító, legalább a képzelt világban legyen boldogság. :)
      Na jó, még gondolkodom a végén, de örülök, hogy tetszett a rész! :)
      Hamarosan jön a folytatás is. :)

      Törlés
  2. szia. :)
    én nem tudom, hogy hogy végződött a pár évvel ezelőtti Miss Makulátlan, de ha happy end-ként, akkor legyen megint az. :D igaz, bírom, ha egy történetnek a vége szomorú, sírós, de ez most más... :D
    fú, annyira, de annyira várom már a következő részt, hogy mi fog történni a vacsorán, hogy miket fog Bill mondani stb. és ahj, azt hittem, hogy Bill tök gorombán fog viselkedni, ehelyett kedves volt meg minden. :D
    AHH, EGYEM MEG ŐKET, ÚGY ÖSSZEILLENÉNEK. <3
    amíg nem hozod a következőt, itt fogok idegeskedni, hogy vajon mi lesz? :D
    pusziii.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dalmus!
      A következő rész - egy kis kiegészítéssel - már teljesen összeállt a fejemben, lehet, hogy már este nekiállok írni, akkor nem kell sokat várni a folytatásra. :)
      Örülök, hogy a happy end-et támogatod és azt is, hogy a szomorú befejezéseket is szereted. Ezeket jó tudni... :P
      Amúgy hamarosan Bill találkozni fog Rayel, lehet, hogy már a 19. részben.
      Sietek a következő résszel. :)

      Törlés
  3. Szia :) Annyira örülök ennek az új résznek! Végre újra bekapcsolódik Bill!
    Szeretnék én is az előttem szólókhoz csatlakozni, én sem szeretném, ha olyan tragikus lenne a vége, mint a régi verziónak. Nem szeretem a szomorú befejezéseket, de ha jól van megírva, akkor még az is lehet szép. Mindenesetre ebben az esetben most inkább a happy end-nek örülnék jobban. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Betti!
      Örülök, hogy tetszik az új rész, én is már vártam, hogy végre írhassak Billről. :)
      A befejezéssel kapcsolatban a Te véleményedet is köszönöm, úgy látszik a többség a boldog befejezést támogatja (Aminek örülök :).
      Sietek a folytatással - amiben Billnek már több szerepe lesz. :)

      Törlés
  4. Óóó te jóó ég. :D Alig várom mi lesz a vacsorán, ha lesz egyáltalán vacsi. :D Bill kezdhetné egy hatalmas bocsánatkéréssel. Úgy érzem ennyivel tartozik. :) Sőőt még térdelhetne is hozzáá.. :DDD Na jó, csak vicceltem. :)
    Amúgy egy csomag zsepi társaságában megvagyok a tragikus végekkel, de itt kifejezetten szeretnék egy happyendet látni/olvasni. :$ :)
    D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, most elképzeltem, ahogy Bill térdelve bocsánatot kér. :D Szürreális látvány. :D
      A végével kapcsolatban pedig köszönöm a véleményed, én is elég happy endes hangulatomban vagyok, szóval... :)

      Törlés
  5. Szia!!! Hát Bill most fog majd pofára esni!! :P
    Szupi rész lett!! :) <3 Sajnos én amit régebben írtál nem olvastam!!! Kérlek Happy End legyen a vége :) Legyenek örökre boldogok!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, Bill tartogat még meglepetéseket a következő részre. ;) Nagyon örülök, hogy tetszett a rész és annak is, hogy te is boldog végkifejletet támogatod! :))

      Törlés
  6. Szia:) Én még sosem írtam megjegyzést... bevallom azért mert nem bánok jól a leírt szavakkal :/ De most eljött az ideje a megjegyzés írásnak is. Szóval először is szeretném ha tudnád, hogy szeretem az írásaid. Jól össze vannak rakva, jók a megfogalmazások. Mindegyiket elolvastam és mindegyiknek várom a folytatását :) Másodszora pedig én ismerem az eredeti történetett és jó lenne egy happy end :)) Szeretem a szomorú befejezést de ez most olyan jó lenne egy boldog véggel... Szegény Cathy szenbedett már eleget. Na jó most befejezem xD így is tul sokat írtam:) ui: Csak így rovább

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vanda, szia! :)
      Először is szeretném megköszönni, hogy annak ellenére is, hogy - elmondásod szerint - nem bánsz jól a szavakkal írtál hozzászólást. Tartsd meg jó szokásodat! :)
      Másodszor pedig, nagyon örülök, hogy tetszenek a történeteim, jól esnek a kedves szavaid! A befejezéssel kapcsolatban, pedig a te véleményedet is köszönöm! :)

      Törlés
  7. Imàdom ezt a sztorit:)Bill megérdemelne pàr bal horgot,de ennek ellenére nekem happy end-el lenne teljes a történet:)Esetleg valahol meglehetne lesni a régebbi vâltozatot?:)Tovàbbi sok sikert és olvasòt!!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedven névtelen, örülök, hogy szereted ezt a történetet! :) Jam, és természetesen a befejezésével kapcsolatos véleményedet is köszönöm!
      Az eredeti történetet ezen a linken eléred: http://niky16.gportal.hu/gindex.php?pg=27186507&nid=4830176
      Most nagyjából a 31. rész környékén járunk, de ebben a régebbi verzióban sok minden nincs leírva, arról nem is beszélve, hogy akkoriban, hogy írtam, jaaj... :D
      A jókívánságot pedig köszönöm! :))

      Törlés
  8. Szia! :)

    Bocsi, hogy ritkán írok, de van mikor csak telórol tudok felugrani pár percre, és akkor nincs rá időm.

    Nos, először is... IMÁDOM! :D Egyik kedvenc történetem. :D
    Másodszor pedig... Legyen Happy End. *szépenpislog* ;)

    Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nita!
      Nem baj, hogy ritkán írsz, a lényeg, hogy itt vagy és olvasod a történeteimet. :) Nagyon örülök, hogy szereted a Miss Makulátlant és a véleményedet is köszönöm a befejezéssel kapcsolatban. Ma vagy holnap hozom a következő részt. :)

      Törlés
  9. Miii!??? Hogy Bill csak így!??? Mintha..mi sem történt volna!??? Wááóóhh, hát én imádom őt, te is tudod, de az biztos, hogy van bőr a képén! :OOO Ahhjj!! De még így is..hogy odavagyok érte <3 <3 Amúgy szipi-szupi lett!!! :))
    Viszont had kérjem, hogy Happy End <3 legyen a vége! :) Csak mert, szval én úgy vagyok ( és nem tudom, hogy ez baj-e?) hogy nagyon áttudom érezni a történeteid, és simán elbőgöm magam, ha vmi szomorú. :'( és hogy őszinte legyek: Bill miatt nem akarok sírni! :') Hát asszem most ennyi :)) huh, megint jó sokat locsogtam itt neked :) pussz <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Linda, örülök, hogy tetszett a rész - és Bill megjelenése is. ;) ♥
      Nagyon-nagyon örülök, hogy ennyire át tudod érezni a részeket, ez annyira jólesik! :) A véleményedet köszönöm - mármint a happy endel kapcsolatban - még nem sikerült döntenem. Igyekszem jól választani. :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.