2013. augusztus 15., csütörtök

A szobalány csókja - 19. rész

Halihó bogyókák! :) Itt az új rész; nem teljesen olyan lett mint terveztem, de azért remélem nem lett annyira rémes. :) Jó olvasgatást kívánok hozzá, ölellek benneteket!
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png
http://kepfeltoltes.hu/121217/szobal_ny_j_www.kepfeltoltes.hu_.png



~19. rész~


A forgatás egyszerűen remek volt! Eddigi rövid kis életem minden bizonnyal, egyik legnagyobb élménye volt. Az elején tényleg kiborultam, mikor Tom annyit vágott a fejemhez, hogy csak azért rángatott el, mert bosszantani akart. Így - két nappal később - visszagondolva hálás vagyok érte, hogy elhívott(?). Szívem szerint meg is köszönném neki, csakhogy azóta levegőnek néz, mióta vége lett a forgatásnak és visszaértünk a hotelba. Habár, ha jobban belegondolok, az egész napos felvétel alatt kétszer szólt hozzám, akkor is olyan tahóságokat, hogy azt hittem leszakad a fejem. Tényleg kezdem elveszíteni a fonalat Tommal kapcsolatban...
Régebben, jobb napjain – amikor nem vágott semmit földhöz, nem dühöngött, nem kellett begyógyszerezni – is bunkó volt ez tény, de olyankor tényleg teljes szívemből pipa is voltam rá. Viszont a mostani beszólásai hátterében más lehet. Zavarodottság? Igen, azt hiszem, bár még nem találtam rá semmi ésszerű magyarázatott, hogy miért változott meg.
Oh, és ha már változásnál tartunk, a Billel való kapcsolatom (Bár nem vagyok benne biztos, hogy ezt lehet ’kapcsolatnak’ nevezni) javult. A kezdeti ne-menj-a-testvérem-közelébe-te-számító-dög nézése elmúlt. Most már inkább olyan megtűrlek-mert-muszáj pillantásokkal néz rám. Ez azért jó. Sőt, reggel, mikor épp az emeletre tartottam takarítani, még intett is. Váó.


- May! – intett felém a portáról Tony. Már besötétedett, és szerencsére nem volt egy forgalmas nap, nekem sem kellett kapkodva rohanni egyik szobából a másikba, pár kiöntött narancslé, vagy ágynemű csere miatt.
- Milyen volt a napod? – villantotta elő hófehér fogsorát, mikor a recepcióhoz értem.
- Elviselhető. Úgy tűnik, ma kegyesek voltak az égiek.
- Anitanak is jó kedve volt egész nap. Azt pletykálják, tegnap randija volt – hajolt hozzám közelebb, hogy jobban halljam suttogását – Biztosan jól végződött, ha érted mire gondolok.
- Igen Tony, értem. Nem kell részletezni, köszönöm – Próbáltam minél gyorsabban kiűzni a fejemből Anita kéjes tekintetét.
- Anita nem rossz nő, de inkább én sem akarok belegondolni – nevetgélt szórakozottan, majd egy nagy levegő vétel után lenyugodott és egyenesen a szemembe nézett – Mit csinálsz holnap este?
Meglepett a lényegre törő kérdése, de egy vállrándítás keretében válaszoltam:
- Dolgozom.
- És holnap után?
- Nem tudom, valószínűleg semmit. Miért? – kérdeztem gyanakodva.
- Gondoltam megihatnánk valamit, ott szemben, a kávézóban.
- Te most randira hívsz? – Meglepődtem, de tudat alatt tudtam, hogy egyszer eljön ez a perc. Mióta itt dolgozom, Kitty azóta rágja a fülem, hogy Tony mennyire oda meg vissza van tőlem. Kedvelem őt, igazán, kedves fiú meg minden, csakhogy én már teljesen elvesztem, azon a viharos éjszakán, mikor Tom ájultan a kezembe zuhant.
- Nevezd, aminek akarod, én csak inni akarok veled valamit – rántotta meg kissé zavartan a vállát.
- Nézd, Tony... – kezdtem bele a kellemetlen magyarázkodásba, mikor megcsörrent a portai telefon. Tony reflexszerűen vette fel a kagylót és beszélt, de egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.
- Az egyik VIP vendég lakosztályába sürgősen fel kell takarítani valamit. Azt kérte téged küldjelek – mondta szemöldök ráncolva, miután letette a telefont.
A szívem őrült tempóban kezdett dobogni. Jelenleg négy VIP vendég van a hotelban, viszont közülük, csak egy szokott külön engem kérni. Nyeltem egy nagyot, mikor Tony a kezembe ejtette a 645-ös szoba kulcsát. Ez bizony Tom lakosztálya lesz...
- Ezek a Tokio Hoteles srácok nagyon rád vannak kattanva – rázott fel gondolataimból Tony.
- Nincs más játékuk – vontam vállat mosolyogva, majd intettem neki és a mosókonyha felé indultam.
Felpakoltam a takarító kocsimat, és a liftbe beszállva megnyomtam a tízes gombocskát. Útközben beszállt mellém egy idős házaspár, de csak a nyolcadik emeletig utaztunk együtt. Sokszor látom őket, gyakran szállnak meg a hotelban. Azt hiszem a beteg lányukat szokták ilyenkor meglátogatni...
A lift ajtó halkan szétnyílt, én meg a takarító felszereléseimmel ’karöltve’ megindultam a 645-ös szoba felé.
Nagy levegőt vettem mikor megálltam az ajtó előtt. A szépen formált, aranyozott számokat szuggeráltam egy darabig, majd kopogtam.
Tom néhány perccel később nyitott ajtót. A szám teljesen kiszáradt, a szívem őrült gyorsasággal vert. Annyira jól nézett ki! Haja hanyagul összegumizva, az egérszürke ujjatlan fölött egy fehér ing volt rajta hanyagul, kigombolva. Összeszedtem minden erőmet, és magabiztosan beléptem mellette a hatalmas lakosztályba.
- Ott – bökött a fejével a kanapé mögött szétszórt chips felé. Értelmetlenül bámultam a zacskóból kiborult néhány karikát, majd Tomra néztem.
- Ezért kellett feljönnöm? – Ha nem lennék teljesen biztos abban, hogy Tom ilyet nem csinálna, akkor megmernék rá esküdni, hogy az a chip direkt van a drága laminált padlón szétszórva.
- Ez a dolgod nem? – rántott vállat és a kanapén elhelyezkedve, hosszú lábat keresztbetéve végigfeküdt – Takarítsd fel.
Egy pillanatig még értetlenül bámultam a sajtos chipset, de aztán jobbnak láttam, ha nekiállok. Lehet, hogy csak egy zacskó chips miatt rángatott fel, de így legalább válthattam vele pár ’értelmes’ mondatot.
A porszívót hamar összeraktam, majd az ON gombot lenyomva a gép hangosan elkezdte felszedegetni a karikákat és a morzsákat.
Valahogy nem akart összeállni a kép a fejemben Tommal kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy mikor ajtót nyitott olyan furcsa volt. Megint láttam rajta a zavarodottságot és az értetlenséget. Ha ez a továbbiakban is így lesz, én is teljesen meg fogok zavarodni. Épp akkor, mikor már kezdtem közelebb kerülni hozzá, és megismerni...
Gondolataimból egy fehér, selyem huzatú párna ébresztett fel, ami előttem szelte ketté a levegőt és a lakosztály másik végében ért földet. Szemöldök ráncolva kapcsolat le a porszívót és fordultam Tom felé, aki a kanapé háttámlája mögül nézett rám.
- Rohadt hangos az a szar.
- Tom ez egy porszívó. Persze, hogy hangos.
- Felidegesít, hagyd abba – mondta parancsolóan és felállt, majd a hűtőhöz lépve kivett valami üdítős üveget és ivott belőle – Te is felidegesítesz.
- Tessék? – értetlenül pislogtam felé. Idegesítem?
Tom már megint úgy nézett rám, mint a klipforgatás első felvételénél. Szemei zavarodottan néztek végig rajtam, majd értetlenül megrázta fejét, mintha valami nemkívánatos dolog furakodott volna tudatába.
- Csak rád kell néznem és rohadt feszült leszek – állt meg előttem nagyjából fél méterre. Mint, aki nem hisz a szemének, úgy nézett rajtam végig már sokadjára. – Idegesít a bárgyú mosolyod, a fiúsan rövid, fénytelen hajad, a hangod, az igénytelen ruhatárad, az anyajegy a szemed alatt. Minden irritál benned!
A döbbenettől az állam a földet súrolta. Köpni-nyelni nem tudtam a hallottak után. Igen, amiket mondott, azokkal mind teljesen tisztában voltam. Az öltözékem nem éppen lányos, mindent-kirakunk-a-kirakatba típusú, a hajam rövid és a hangom is lehet idegesítő. Ezt mind-mind tudtam magamról, viszont ezeket tőle hallani, nem épp kellemes élmény volt...
Meghökkenve bámultam az arcába. Próbáltam valamit kiolvasni belőle, mire is gondolhat, mit kéne ilyen helyzetben csinálnom, de nem ment. A lábam földbe gyökerezett, a hangom elment. Úgy álltam vele szemben, mint egy viaszbábú.
- Nem tudom, mit csinálsz velem... – rázta meg alig láthatóan a fejét pár perc némaság után. Arcán megint zavarodottságot láttam – Bosszantasz, mégis az idegesség mellett olyan nyugodt vagyok. Nem érzem azt, hogy gyógyszerre lenne szükségem ahhoz, hogy lenyugodjak, ha a közelemben vagy.
Nagy levegőt vett és beletúrt a hajába. Fel-alá kezdett járkálni a hatalmas lakosztályban és néha rám pillantott. Én még mindig csak álltam, és szememmel figyeltem minden mozdulatát.
- Az a ruha a forgatáson... – nézett rám értetlenül a szemöldökét ráncolva, majd nevetve a halántékát kezdte masszírozni – Basszameg Mayola, neked vannak melleid!
Ezt a mondatát nem tudtam hova tenni, ostobán bámultam a képébe. Olyan zavaros ez az egész helyzet, olyan zavaros minden! Különösen Tom...
- 22 éves vagyok és nő. Akkor lenne baj, ha nem lennének melleim... – Ujjongtam magamban, hogy sikerült összeraknom egy értelmes mondatot.
- Nagyszájú vagy. Ez is idegesít – válaszolt epésen és egy halvány félmosoly jelent meg az arcán.
Itt betelt a pohár. Mi a franc van veled Tom Kaulitz?
Úgy döntöttem legjobb lesz, ha lelépek. Igazából azt se tudtam mit csinálok, egyszerűen csak otthagytam. Otthagytam mindent, Őt és a takarító kocsimat is és egyenesen a lifthez siettem.
- Mi a franc!? – tört ki belőlem, mikor a lift kabinja az ötödik emelet környékén járt. Tommal valami nem volt rendben. Vagyis, azt eddig is tudtam, hogy nem százas, de ez a kirohanása...
A felvonó halkan jelzett, mikor leértem a földszintre. Tudtam, hogy a munkaidőm még nem járt le, de most szükségem volt egy kis nyugalomra. Csak pár percre.
- Mayola...
Oh, ne! Mi van már?
Kellemetlenül a hang irányába fordultam. Roy kék szemei csak úgy világítottak a tompa fénynél. Na, ő rá volt most legkevésbé szükségem...

15 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Hát, arra még várni kell, mert a következő friss A szerelem árából lesz. :)

      Törlés
  2. Fuuhaa :D én végig azt hittem, hogy majd megcsókolja. Tudod ahogy ott sorolta, hogy ez idegesít benned az idegesít benned stb-stb. És azt hittem, hogy a végén azt mondja majd, hogy " idegesítesz mégis kellesz nekem " vagy valami ilyesmit és aztán megcsókolja ... :D de hát ez csak egy ötlet volt és bevallom talán jobb is, hogy nem így végződött a rész. :D Bár afelől még kétségeim vannak, hogy folytatódik a következő rész.. de biztos vagyok benne hogy nagyonnagyon jó lesz az is, mint általában az összes :DDD ♥♥♥ Szóval csak arra kérlek siess a résszel ahogy tudsz ^^. Imádom :))♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tom és Mayola csókjára még várni kell, de annyit elárulhatok, hogy egy elég feszült pillanatban fog elcsattanni. ;)
      Örülök, hogy tetszett a rész, a folytatással pedig igyekszem. :) ♥

      Törlés
    2. Jaaj ne csináld máár.. most bogarat ültettél a fülembe :DD máris beindultak a fantázia tekervényeim :D siess ♥

      Törlés
    3. Áh, azok a fantázia kerekek. :D Ismerős érzés. :D

      Törlés
  3. Juhuhujj! Imádtam! <3 Tom..pfúú, a kis hisztis :)) siess a kövivel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, a folytatás még kicsit várat magára. ;)

      Törlés
  4. Szia!
    Ugye nem hagyod abba ezt a történetet? A szerelem ára befejezése után remélem, ebből is kapunk új részt, mert én nagyon várom!
    :)) Szép napot Neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Jenni!
      Nem nem hagyom abba, A szerelem ára befejezése után, ebből valószínűleg gyakrabban lesz rész. Most egy picit háttérbe szorult, de lesz belőle új rész. :)
      Neked is további szép napot/estét! :)

      Törlés
  5. Szia ellolvastm mind 19 részt amit jó lenne ha fojtatnàd lécci a 19. részt lasacskàn màr egy honapja irtad ugy h lécci folytasd mert nagyon tetszik nagyon jo léccike nagyon érdekel előre is kösszi..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Lesz belőle folytatás, remélem minél hamarabb. A szerelem ára befejezése után és az új történet prológusa után ebből jön a következő. :)
      Örülök, hogy ennyire tetszik! :)

      Törlés
  6. Nincsmit nekem nagyjából minden tetszik ami TH..:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor remélem majd az új történetem is tetszeni fog. :))

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.