2013. július 30., kedd

Miss Makulátlan 2013 - 15. rész

Halihó bogyókák! :) Meg is jöttem a legújabb résszel, a változatosság kedvéért már megint a Miss Makulátlanból. Arra gondoltam, hogy ezt a történetet teljesen befejezem és csak utána hozok a többi történetből frisst. De őszintén szólva nem tudom, hogy ez sikerülni fog-e, mert van egy novella, amit már elég régóta írogatok, lehet, hogy az is felkerül hamarosan, aztán A szerelem ára következő részébe is belekezdtem és a Rendőrszív befejezését is meg akarom írni. Szó ami szó, vannak ötleteim, időm viszont elég kevés... Mindegy, majd csak sikerül utolérnem magam, addig is jó olvasást ehhez a részhez, nagyon várom a hozzászólásaitokat. :)
Ölellek benneteket, sziasztok!

http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png



~ 15. rész ~

Cathy álla hangosan koppant a döbbenettől a szupermarket kövén. Bill itt van, Cathy csendes és nyugodt, kis városában. Ez egy olyan információ, amire nem volt felkészülve. Billt több mint... mennyi ideje is? Négy éve? Öt éve nem látta? Teljesen váratlanul érte a hír... 

- Tom, ugye nem viccelsz velem? Tényleg itt van? – Cathy, ha akarta se tudta volna, leplezni a hangjában felgyülemlett feszültséget.
- Itt van.
- De mit keres itt? Te mit keresel itt? Félre ne érts, örülök neked, csak... csak...
- El kell intéznie néhány dolgot, én meg elkísértem – vonta vállat Tom – Nem titkolt szándékom volt veled is találkozni.
- Tessék?
- Billnek azt mondtam, lakik itt egy régi „barátnőm” – mutatott ujjaival macskakörmöt.
- Meddig maradtok? Hol szálltatok meg? – Cathy fejében csak úgy cikáztak a gondolatok. Bill a városban. Ez a két dolog annyira távol állt egymástól, szinte még mindig képtelen volt felfogni.
- Csak egy hotel van a városban, ott vagyunk.
- Oh igen, igazad van – Cathy megrázta fejét, reménykedve, hogy attól majd kitisztulnak a gondolatai. Nem így lett.
Mentőöv szerűen kapaszkodott fém kocsijába, és a sorok közt végigsietve bedobált minden szükséges dolgot.
- Meddig maradtok? – ismételte meg a kérdést a lány, és hátrapillantott vállai felett Tomra, aki épp egy csomag gumicukrot nézegetett.
- Nem tudom. Lehet, hogy holnapig, de lehet, hogy tov... Áh, bocsi! – Tom telefonja hangos csörgése zavarta meg őket. Benyúlt nadrágja zsebébe és elővette a telefont és a kijelzőre nézett, majd a lányra. Kissé elfordult és a füléhez tartva fölvette, de még így is pont hallótávolságon belül volt.
– Ja, ja, itt vagyok – Most jössz? – Gyere, de nekem még van egy kis dolgom, majd csatlakozom hozzád – Igen, a „barátnő” téma - Nem láttam egész nap, gőzöm sincs, hol lehet – Hívd föl – Ember, nem kell leszedned a fejem – Oké – Oké, csá – búcsúzott el, majd letette és újra Cathy felé fordult.
- Bill idejön.
- Tessék? – Cathyt pánik félelem fogta el. Nincs lelkiekben felkészülve arra, hogy Billel találkozzon... Oh, pedig mennyire szerette volna újra látni!
- Ide jön, a bolt melletti butikba.
- Értem. Tom, örültem, hogy találkoztunk, tényleg – hadart a lány, és gyorsan megölelte a férfit – De nekem most mennem kell. Sürgősen.
- Hazaviszlek!
- Nem haza megyek – őrült gyorsasággal pakolta kosarába Cathy az elmaradt dolgokat, majd az üres pénztárhoz sietett.
- Hát? – ráncolta sötét szemöldökét Tom.
- Oviba – vágta rá tömören a lány, mire Tom, csak egy ’Oh!’-val tudott válaszolni.
- Rayért? – kérdezte pár perc hallgatás után a férfi.
- Igen – mosolyodott el halványan a lány – Ki másért?
- Nem tudom, lehet, hogy azóta született még egy gyereked.
Cathy dühösen, homlok ráncolva nézett Tomra.
- Ez övön aluli volt... – dörmögte és felkapta a bevásárlószatyrait és az üvegajtó felé indult.
- Bocs, ez tényleg bunkóság volt... – Tom néhány lépés után utolérte a lány, és elvette tőle a csomagjait – Had vigyelek el, kíváncsi vagyok rá.
- Nem is tudom...
- Cathy ne csináld. Annyit beszélgettünk már a kis sráccal, ideje szemtől-szemben is találkoznunk.
- Jó, legyen... – adta be végül a derekát a lány.
Tom arcán diadalmas mosoly terült szét. Fogta Cathy szatyrait és hatalmas autója csomagtartójába tette.
- Nem értek az autókhoz, de ez egy igazán szép darab – mondta a lány, mikor kikanyarodtak a szupermarket parkolójából.
- Tudod, megtehetem – mosolygott pimaszul mire a lány arca bíborvörösre váltott. Tom mosolya annyira Billes... akaratlanul is felvillant szemei előtt Bill sötét szemei, telt, piercinges ajkai, borostás arca, szőke haja. Annyira rég volt minden, mégis olyan, mintha két napja találkoztak volna utoljára.
- Minden rendben? – pillantott újra Tom Cathy felé, mikor meglátta annak piros arcát.
- Persze, minden rendben – fújta ki eddig benntartott levegőjét Cathy - Itt fordulj balra.

Tom lelassított, majd leállította óriásjárgánya motorját a kis fehérfalú óvoda előtt.
- Mindjárt jövünk – csukta be maga után az ajtót Cathy, de Tom már ekkor kocsija mellett állt.
- Én is jövök.
A lány nagyokat pislogott, de nem mondott semmit. Örült, hogy Tom ennyi év után újra mellette van, tényleg közel kerültek egymáshoz.
Tom kedvesen előre engedte az ajtóban a lányt, majd, mint valami bátortalan kiskutya követte Cathyt az idegen, pöttöm bútorok között.
- Itt várj meg – mondta Cathy a kis öltözőszekrények előtt.
- Siessetek jó? Itt minden olyan... apró – nézett körben riadtan Tom, mire a lány halkan kuncogni kezdett.
Tom hallotta, ahogy Cathy az óvónőkkel jókedvűen cseverészik, de azt már nem értette miről. Nem sokkal később egy édesen csicsergő hang csatlakozott a beszélgetésbe, minek hallatán, Tom arcán egy alig látható mosoly jelent meg.
Hangos búcsúzkodás, köszönés után Cathy megfogta Ray kezét, és az öltözőhöz vezette, ahol Tom mindez alatt ügyetlenül ácsorgott.
- Ray szívem, ő itt Tom – guggolt le fia mellé a lány – Ugye tudod ki ő? Sokat beszéltetek telefonon.
Ray némán bólintott, csodálattal nézte Tom magas alakját.
- Szia – köszönt aztán édesen, és egy félszeg mosolyra húzódott szája.
Tom megbabonázva nézte a fiút, nem pislogott, még levegőt sem vett. Arcán a döbbenet, az ámulat és még néhány, Cathy számára fel nem ismert érzés tükröződött.
- Tom? – kérdezte néhány perccel később a lány, mikor Tom megkövült alakja kezdett kissé félelmetes lenni.
Cathy hangja sikeresen kizökkentette Tomot a kábulatból, néhányat pislogott, majd idegesen beletúrt sötét hajába.
- Bassza meg Cathy!
A lány döbbenten pislogott és reflexszerűen tette tenyereit Ray apró füleire.
- Tom, pszt! Nem beszélhetsz így egy gyerek előtt!
Tom ideges volt, igazából nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Ray édes, Billre emlékeztető vonásai teljesen kiakasztották. Mikor telefonon beszélgettek, megfordult a fejében jó néhányszor, hogy ha nagyobb lesz, biztos Billre fog hasonlítani, de az, hogy szinte a négy éves testvérével néz farkasszemet hidegzuhanyként érte.
- Tom bácsi most csúnyát mondott igaz? – próbált anyja felé fordulni Ray, de Cathy kezei még mindig védelmezően a fülére tapadtak.
- Igen, Tom bácsi nagyon csúnyát mondott. A jó gyerekek nem beszélnek így, igaz? – A lány szemei szikrákat szórtak Tom felé.
- Nem beszélnek – helyeselt bólogatva a kisfiú.
- Ügyes vagy – engedte el végül Cathy és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott Ray puha arcára.
- Hello – köszönt kissé bizonytalanul Tom, mikor nagy nehezen összeszedte magát.
- Szia – köszönt újra Ray, miközben anyja a benti cipőjét cserélte le.
- Hogy vagy? – Tom tétován nehézkedett egyik lábáról a másikra. Valahogy telefonon keresztül jobban ment a beszélgetés, rá kellett jönnie.
- Jól – vágta rá röviden.
- Tom, elmondod, milyen nagy autód van? – pillantott hátra a férfi felé Cathy.
- Olyan, mint amilyet tegnap láttunk? – Ray szeme gyermekien csillogott.
- Még annál is nagyobb – mosolygott a lány és felhúzta Ray kabátjának cipzárját.
- Milyen színű? – nézett kíváncsian Tom felé a fiú.
- Fekete – mondta Tom, már sokkal nyugodtabban – Anyukád megvette neked azt a lézeres játékot, amiről múltkor meséltél?
- Hjaaj, majd csak szülinapomra kapom meg – csapott lemondóan combjára Ray – Hat nap múlva lesz a szülinapom! – tette hozzá, már sokkal lelkesebben.
- Tényleg? És hány éves leszel?
- Négy! – mutatta apró ujjain a négyest Ray.
- Mit szeretnél vacsorára szívem? – kérdezte Cathy és megfogta fia kezét, úgy sétáltak az óvoda folyosóján.
- Nem vagyok éhes – mondta elgondolkodva, majd a mellette sétáló Tomra nézett – Te is velünk eszel?
- Nem, sajnos el kell mennem – mondta Tom és Cathyra pillantott.
- És holnap?
- Hát, nem is tu... – kezdett magyarázkodni Tom, mikor egy pillanatra elakadt a lélegzete. Ray apró kezének szorítása puha és meleg volt. A bőre olyan selymes volt, mint a legdrágább kelme.
Tom riadtan pillantott le összekulcsolt kezükre, majd föl a lányra és újra le.
- A holnap az jó – mosolyodott el kedvesen és Ő is megszorította Ray kezét.

12 megjegyzés:

  1. Olyan aranyos *_* Nagyon jó lett :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :))

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Rövid és tömör vélemény, de a lényeg benne van. :))

      Törlés
  3. Megint könnyeket csaltál a szemembe.. ez nemér.. Hogy lehet valaki ennyire éédes?? :3 Szinte magam előtt látom a kicsi Ray-t, mint Bill 4 éves hasonmása és már csak ettől is kiráz a hideg!!
    Félve várom a következő részeket, mivel valami halovány emlék dereng az eredeti történetből.. de inkább nem keresem vissza és nem is elevenítem fel őket, kivárom amíg az újított változattal a végére érünk ^^.
    Imádom és ...owwáááhh.. nem mondok semmit :D
    Siess a következő résszel!!! ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ilyen érzéseket váltott ki belőled ez a rész, jó érzés, hogy sikerült jól megírnom. :)
      Nem is baj, hogy nem keresel utána az eredeti változatnak, mert elég sok minden nem úgy lesz a folytatásban, mint ott volt. Legszívesebben az egészet befejezését megváltoztatnám, de akkor az már nem lenne Miss Makulátlan. :))
      Hamarosan jön a folytatás! ♥

      Törlés
  4. Oha... Az elozo reszhez nem komiztam, elnezest a lustasagomert. Na meg a sokk is... :D Szoval enyhen meglepett a kis Ray erkezese. Az pedig nem kifejezes, hogy kivancsian varom a Billel valo talalkozast. :) Tom pedig uber cuki. :) Varom a folytatast. Pusz.
    D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond, köszönöm, hogy most írtál és amúgy mindig írsz!
      Sokk? Nahát, nem is gondoltam, hogy Ray érkezése ilyen nagy meglepetés lesz. Bár lehet, hogy azért mert én tudtam, hogy mi lesz. (Hát még jó, hogy tudtam, hogy mi lesz, fura lett volna ha nem.) Oké, ez így elég furán hangzik, sebaj... :D
      Igyekszem a következő résszel. :)

      Törlés
  5. jaaaj istenem mennyire édes lett ez a rész.Itt olvadoztam végig :))
    nagyon jó lett :))

    VálaszTörlés
  6. Ooohh..OMG milyen aranyos(ak)!!! :) Ket majdnem sírtam! :') Ray annyira aranyos kisfiú (nekem is ilyen lesz hihi (:) Tom zavartsága és meghatódottsága pedig könnyeket csalt a szemembe! :') Nagyon várom a kövit!!! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm Linda, örülök, hogy ilyen érzéseket sikerült kiváltanom belőled! :)
      Ma este vagy holnap jön az új rész. :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.