2013. július 17., szerda

Miss Makulátlan 2013 - 10. rész

Sziasztok bogyókák! Hamar sikerült elkészülnöm a 10. résszel, nem is tudom, eléggé Miss Makulátlanos 'hangulatban' vagyok. :) Remélem tetszeni fog ez a fejezet is, a hozzászólásaitokat pedig kíváncsian várom. Szép estét nektek, legyetek jók! Ölellek benneteket!
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png

~ 10. rész ~

Másnap Cathy és az egész stáb a parton készített próbafelvételeket. A lányról először a homokos parton fekve csináltak képeket, majd később a gyönyörű tiszta kék vízben kellett sétálnia. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, sose volt oda a nagyon beállított ’meredj a távolba’ stílusú képekért.
- Mi lenne, ha kipróbálnánk valami másik hátteret? – kérdezte a szőke fotósfiú Billtől.
Bill az egész fotózást csendben figyelte. A lány teljesen megbabonázta, de ezt persze nem mutatta. Tekintete határozott volt és komor. Egy csepp érzelmet sem lehetett leolvasni róla.
- Igen, valahogy nem jön át a természetes szépsége – nézett végig a lány vizes testén, mire Cathy alig észrevehetően elpirult – Valami zöldet tudnék elképzelni mögé.
- Egyetértek.
- Mit szólnál, ha egy vízesésnél folytatnák a felvételeket?
Bill javaslatára minden stábtag felvillanyozódott. Már csak azért is, mert ha elmennek a vízeséshez, akkor nem kell a tűző napon állniuk.
Bill a bérelt autójához vezette a stábtagokat és a legfontosabb gépeket, kütyüket bepakolták a csomagtartóba. Nagy nehezen, de sikerült mindenkinek beférni a kocsiba. Bill vezetett, mellette, az anyósülésen, Cathy üldögélt egy laza, púder színű nyári ruhában.
- Igazán jól ismered a környéket – szólt a nap folyamán először Cathy a férfihoz. Akárhányszor beszélni akart vele, Bill mindig talált valami kifogást.
- Sokszor voltam már itt - jegyezte meg röviden Bill, jelezvén, hogy részéről a beszélgetést ezzel le is zárta.
- Értem...
Alig negyed óra kocsikázás, zötykölődés után állt meg Bill egy kis tisztáson.
- Innentől gyalog megyünk – szólt hátra a többieknek.
Nem sokat kellett menniük, viszont annál meredekebben, amin a füllett idő nem sokat segített. Néhány percnyi gyaloglás után a fák sűrű zöldje mögül elő bukkant a vízesés gyönyörű, tiszta, kék vize.
- Ez mesés – ámult el a lány, ugyan úgy, mint a stáb többi tagja.
A fotózás gördülékenyen zajlott. Cathy sokkal jobban érezte magát ebben a környezetben, ami a képeken is meglátszott. Csináltak jó pár képet és videót is először a köveken pózolva, majd Bill javaslatát követve a vízesés alatt is készült pár kép. A lány beállt a vízzuhatag alá úgy, hogy csak haját érje a víz. Fehér bikinije, napbarnított bőre tökéletesen mutatott a kék víz előtt.


Fél öt is elmúlt, mikor mindannyian visszaértek a bungalójukhoz.
- Emberek, egy kis figyelmet kérnék! – hívta fel magára a figyelmet Bill – Mindenkinek köszönöm a kemény munkáját, különösen Miss Makulátlannak – fordult a lány felé halvány mosollyal az arcán.
- Így van, szép volt Cathy! – tapsolta meg minden munkatársa a barna szépséget.
- Gyönyörű voltál, gratulálok – mondta Bill később, mikor már csak ketten álltak a parton.
- Köszönöm, igyekeztem jó formában lenni – mosolyodott el szégyenlős.
Néhány percig csendben álldogáltak egymás mellett a homokos parton, mikor Bill törte meg a csendet.
- Látom van valami kibontakozóban közted és Tom között.
- Tessék? - hökkent meg a lány. Oh ne! Biztosan félreértette a tegnap történteket!
- Cathy, nem vagyok vak.
- Pedig nagyon úgy látszik. Az égvilágon semmi közöm Tomhoz.
- Nincs ebben semmi rossz – ült le a homokba Bill – Csak, akkor engem hagyj ki a játékaidból.
- Hidd el, hogy semmi közöm a testvéredhez, egyáltalán nem az esetem. Amúgy is – térdelt le Bill mellé Cathy – miféle játékról beszélsz? Én nem játszadozom veled Bill.
- Cathy nem kell magyarázkodnod. Semmi közöm hozzá, hogy mit csinálsz.
- Mi? Szerinted nincs közünk egymáshoz?
- Miért, szerinted van?
Cathy nem válaszolt. Szerette volna, hogy legyen közük egymáshoz, nagyon is, de az, hogy Bill a főnöke elbizonytalanította. A munkát és az érzelmeket nem szabad összekeverni, ezt mindig is szem előtt tartotta.
- Mi ez a búskomor aura, he? – Tom szinte a semmiből tűnt elő és vágódott le melléjük a homokba – Mizu skacok?
- Jó téged is látni. Merre jártál egész nap? – fordult testvére felé Bill.
- meglátogattam a kórházba a nagybeteg királykisasszonyt – grimaszolt a rasztás – Nem fogjátok elhinni mit hallottam.
- Csupa fül vagyok – válaszolt Bill nem túl érdeklődően, ellenben Cathyval, aki kíváncsian pislogott Tom felé.
- Ria összejött a kezelő orvosával.
- Mi? – Tessék? – Cathy és Bill döbbenete szinte egyszerre ült ki az arcukra – Ezt honnan veszed?
- Ő mondta, ott büszkélkedett, hogy milyen jóképű és mennyi pénze van a fazonnak.
- Váó... – nyögte Cathy.
- Nem semmi a kiscsaj – csettintett a nyelvével Tom – Még jó, hogy nem Ő lett Miss Makulátlan. Nem illett volna bele, a Bill által elképzelt ’tökéletes lány’ szerepébe.
Cathy kíváncsian hegyezte a fülét. Bill álltal elképzelt tökéletes lány?
- Tom – dörmögte figyelmeztetőül Bill.
- Most mi van? Nem te mondtad, hogy Miss Makulátlan csak egy természetes szépség lehet, hosszú gesztenyebarna hajjal, nagy zöld szemekkel? Nem is értem, hogy választhattad Riát...
Cathy nagyokat pislogott. A Bill által elképzelt Miss Makulátlant olyan lenne, mint ő? Micsoda véletlen...
- Tom – figyelmeztette most már sokkal határozottabban testvérét.
- Úgy látszik Cathy a te tökéletes nőd...
- Elég! – pattant fel a homokból Bill – Elég – ismételte újra és sebes léptekkel indult meg bungalója felé.
- Zavarban van – kuncogott Tom, mire a lány is elmosolyodott.
- Édes.
- Bejössz neki – jelentette ki Tom percekkel később.
- Igen, szerintem is... – válaszolta csendesen Cathy a vizet bámulva.
- És ez baj?
- Ki mondta, hogy baj?
- Látszik rajtad. Mármint látom rajtad, hogy nem közömbös számodra, de van valami...
- A főnököm – vett egy nagy levegőt a lány és felhúzott térdére támasztotta állát - Nem kezdhetek ki a főnökömmel. Meg aztán, szerintem azt hiszi, hogy van köztünk valami.
- Miért? Talán nincs? - kérdezte Tom, majd egy nagyon halvány mosoly jelent meg a szája szélén.
- Tom... – sóhajtott hangosan Cathy.
- Tudom, tudom, nem is erre értem. Haverok vagyunk, nem? - mosolygott a rasztás.
- De – viszonozta mosolyát a lány, mire az kedvesen átkarolta a vállát és közelebb húzta magához.
- Sose volt még olyan lány haverom akit ne akartam volna megdönteni – mondta fél komolyan Tom.
- Jó hallani, hogy engem nem akarsz megdönteni – nevetett fel Cathy.
- Akartalak, de Billt látva, ő nem csak megdönteni akar – váltott komolyabb hangra Tom – Szóval erről a testről – mutatott végig magán – lemaradtál tündérke.
- Hülye – csapott a rasztás hasára játékosan Cathy. Boldog volt Tom utolsó mondatától: „Ő nem csak megdönteni akar.” Lehet, hogy mégis esélyt kéne adnia maguknak és nem foglalkozni azzal, hogy a főnöke?
A parton ülve, Tomnak dőlve, a hülyeségeit hallgatva elmúlt az egész napos fáradtsága. Jó kedve lett, ám arról fogalma sem volt, hogy Bill a bungalójából Őt és testvérét nézte. Már megint félreérthetetlen helyzetben látta őket...

6 megjegyzés:

  1. Hogy en mennyire szeretlek most teged. :D Imadtam ezt a reszt is. :D Holnapra is irhatsz egy reszt ha mar ennyire benne vagy :PP Na de nem siettetlek am... Vagy is a francokat nem. Siess a kovivel. :D:)
    D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, egyelek meg, örülök, hogy ennyire tetszett! :) Amúgy dolgozom már a következő fejezeten, lehet, hogy az holnapra (vagy akár ma éjjel) már fenn is lesz. ;)

      Törlés
  2. húúúúúú:D:D ugye,ugye még ma lesz rész?:333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tegnap nem sikerült feltennem, ma viszont lehet, hogy fenn lesz. ;)

      Törlés
  3. Vááóóó, hát tényleg hamar elkészültél vele! Nagggyon tetszett! Ez a Tom! Na és Bill, milyen kis édes! Azért sajnálom őt:'( Meg persze várom a kövit<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Linda, örülök, hogy tetszett! :) A következő rész mára várható. :))

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.