2013. június 8., szombat

A szobalány csókja - 16. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt, ami remélem tetszeni fog. :) Most kivételesen nem írok kisregényt; jó olvasást hozzá a hozzászólásaitokat a véleményeiteket várom! :)
További szép hétvégét, ölellek benneteket!
UI.: Már csak egy hét és nyári szünet (na nem mintha érintene...)! :))
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png
http://www.kepfeltoltes.hu/121217/szobal_ny_j_www.kepfeltoltes.hu_.png


~16. rész~

Percekig, de lehet, hogy órákig álltunk a hatalmas lakosztály közepén. Nem akartam elengedni, nem engedhettem el. Ahogy öleltem, orromat megcsapta édeskés illata, amit az alkohol mámorító szaga egészített ki. Valami megváltozott bennem. Elértem arra a szintre, hogy nem bírok az érzéseimnek parancsolni. Legszívesebben fejbe vágtam volna magam amiatt, hogy egyáltalán látni akartam, de a fenébe is! Szerettem őt. Annyira mint senkit még azelőtt...
Mellkasa egyre lassabban emelkedett, egyre lassabban vette a levegőt. Kezdett lenyugodni. Éreztem, hogy el kéne engednem, de nem ment. Nem akartam a tekintetével találkozni, túl zavaros gondolatok keringtek a fejembe, biztosan teljesen zakkantnak nézett volna. Végül ő mozdult meg először. Hosszú ujjai lassan hozzáértek szorító kezemhez és lefejtette magáról azokat. Végtelenül zavarban voltam, már-már könyörögtem az égieknek, had legyek láthatatlan... de nem lettem.
Tom a fejéhez emelte kezét és nyomkodni kezdte a fájó testrészét. Lassan leereszkedett és a márványkőre ülve nyomkodni kezdte egyre erősebben a halántékát. Nem moccantam mögüle. Végigfutott a fejembe a menekülés gondolata, csak, hogy elkerüljem a kínos beszélgetést. Nem szoktam zavarba lenni, tényleg nem, de most olyan forróság terjedt szét az arcomon, hogy attól féltem bevilágítja a szobát.
Szótlanul, pironkodva álltam a háta mögött, reménykedve, hogy végre mond valamit. Nem kellett sokáig várnom, hogy megtörje a kínos csendet.
- Kellenek a gyógyszereim – mondta halkan, még mindig a fejét masszírozva.
- Gyógyszerek? – köszörültem meg kissé a torkom.
- Ott vannak az asztalon – bökött az üvegasztal felé ami lakosztálya nappalija közepén ácsorgott. Szó nélkül közelebb léptem a bútorhoz, de egy pillanatra megakadtam a folyamatban. Mint mikor beléptem a szobába most is végignéztem az asztalon. Üres Jack Daniels üveg, hamutartó és rengeteg gyógyszer.
- Melyik színűt?
- A kéket – válaszolta gondolkodás után.
Felkaptam az üvegről egy félig megkezdett levelet, majd Tom mellett megállva kinyújtott tenyerébe ejtettem két pirulát.
- Hozok vizet – mondtam, de abban a pillanatban már be is kapta a tablettákat és lenyelte őket.
- Nem kell.
- O-oké... - Gondolatban egy hatalmas pofont adtam magamnak. Oké? Komolyan ennyit tudtam csak kinyögni?
Kínos csend állt be köztünk. Mint egy szerencsétlen ácsorogtam Tom mellett miközben ő a félhomályba bámult üveges tekintettel. Nem tudtam mit mondani. Vagyis tudtam volna, leginkább kérdezni akartam, de mégsem tettem. Nem akartam újra felzaklatni. Ha úgy érzi akkor majd elmondja. Legalábbis reméltem, hogy elmondja.
- Lola – zökkentett ki gondolataimból mély hangja – Lola volt az első szerelmem.
Meglepetten pislogtam rá, nem akartam hinni a füleimnek. Tom most tényleg Loláról mesél? Nekem? Lassan melléguggoltam és kíváncsian vártam a folytatást.
- Általános iskolában találkoztunk először – mosolyogva bámult a szoba egyik távoli sarkába – Emlékszem, két copfba volt fonva a haja és rózsaszín szemüvege volt. Sokan bántották, mert nem olyan volt mint a többi gyerek.
- Segítettél neki?
- Nem – rázta meg alig láthatóan a fejét, de a mosolya egy percre sem tűnt el az arcáról – Én is ugyan úgy piszkáltam. Idegesített, mert fura érzésem volt vele kapcsolatban – pár pillanat szünetet tartott majd folytatta – Később egy középiskolába kerültünk mind a négyen.
- Négyen?
- Lola, Bill, én és – hangosan kifújta a levegőt – Roy. Nagyon jó barátok voltunk mi így négyen – állát felhúzott térdére támasztotta, úgy gondolt vissza a régi időkre – Akkor már nem piszkáltam.
Némán bólintottam s nem sokkal később folytatta.
- Aztán felfedeztek minket és minden megváltozott – az arca eltorzult. Eltűnt az a kedves, szégyenlős mosoly róla, helyébe keserűség költözött.
- Minden? – kérdeztem kissé félve, nem akartam, hogy azt higgye, siettetem.
- Roy elmondta, hogy szereti. Akkor már én is szerettem. Nagyon régóta – hadarta és újra a halántékát kezdte nyomkodni – Mikor Lolát megkérdeztem miért utasította vissza, azt mondta azért, mert engem szeret - kapott másik kezével is a fejéhez - Mi a faszért nem használ a kurva gyógyszer? – Láttam, hogy megint kezd elborulni az agya. Ez a Tom nem tetszett. Nem akartam ilyennek látni.
- Hé, nincs gond – bátortalanul a hátára tettem a kezem és simogatni kezdtem – A gyógyszer hat.
- Nem, az a szar semmire se jó – válaszolt ingerülten, mire erősebben kezdtem simogatni a hátát.
- Tom, az a gyógyszer jó. Sokkal jobban vagy, mint percekkel ezelőtt – próbáltam nyugtatni és elhitetni vele, hogy igenis jobban van. Ameddig bemagyarázza magának, hogy rosszul van, addig tényleg úgy fogja érezni magát...
- Mi vagy te orvos? – nevetett fel keserűen és végre először rám nézett. Egy pillanatra ledermedtem, ahogy a
sötét szemeibe néztem, de aztán tovább folytattam a háta cirógatását.
- Nem, nem vagyok orvos, de látom, hogy jobban vagy. Higgy nekem... – fejeztem be a mondatot halkabban. Farkasszemet néztünk egymással. Szinte éreztem a leheletét az arcomon, olyan közel voltunk egymáshoz. Ahogy néztük egymást tekintetem akaratlanul is ezüstösen csillogó piercingjére és gyönyörű, telt ajkára siklott. Önkéntelenül arra kezdtem gondolni, milyen is lehet Tom csókja. Éreztem, ahogy arcom (Mint az este folyamán már oly’ sokszor) felmelegszik, miközben elpirultam. Biztos voltam benne, hogy Tom látta a félhomályban a pírt, mert végre eleresztett egy Tomos félmosolyt. Legszívesebben órákig csodáltam volna azt az édes mosolyt a szája szélén, de a hangos dörömbölés, ami a lakosztály ajtaja felöl jött megzavart.
- Tom! Tom engedj be a francba is – mihelyst felismertem Bill aggodalmaskodó hangját elkaptam a kezem Tom hátáról és az ajtó felé pillantottam.
- Engedd be – mondta a rasztás egykedvűen és felegyenesedett a hideg márványról.
Mikor az ajtóhoz léptem és kinyitottam testvére előtt, az reflexszerűen lökött rajtam egyet. Valószínűleg nem arra számított, hogy én nyitok neki ajtót...
- Te? – pislogott rám nagyokat, mikor rájött, hogy nekem bizony nincs fekete raszta hajam, nincs ajakpiercingem és nem vagyok a testvére – Hogy kerülsz ide? Hol van Tom?
- Benn – álltam félre, mire ő beviharzott mellettem egyenesen Tomhoz.
Bill hatalmas gesztusok között ecsetelte, hogy mennyire aggódott testvéréért, és (Persze jogosan) fel volt háborodva, hogy miért nem nyitott eddig neki ajtót. Tényleg látszott rajta, hogy izgult Tom miatt.
Kezdtem feleslegesnek érezni magam, így hát jobbnak láttam, ha magukra hagyom őket. Kiléptem Tom szobájából és halkan behúztam magam mögött az ajtót. Halványan elmosolyodtam. Ez az egész - egy pillanatra megnézem, hogy van, aztán megyek is - tervem nem teljesen úgy alakult, mint gondoltam. Ez annál sokkal jobb volt. Tom mesélt nekem Loláról... Kezdtem azt hinni, hogy, még ha nem is nagyon, de kezdett megnyílni előttem. Hatalmas mosoly terült szét az arcomon. Boldog voltam, de még mennyire! Ugrándozva indultam a lifthez, kétségtelen volt, hogy este szép álmaim lesznek.

6 megjegyzés:

  1. ÚÚÚúúú! *--* Ez nagyon jó lett!! Olyan kis aranyos a vége és ..és olyan cuki Bill amikor puffog :3 Imádom őket :DD
    De azért remélem minél hamarabb egymásra találnak Tommal és akkor mindenki boldog lesz ^^.
    Siess a kövivel :333 ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett! ^^ ♥
      Hát, az egymásra találásra még várni kell, de remélem majd az is tetszeni fog. :)
      Igyekszem a folytatással. :)

      Törlés
  2. Ez a rész most tökéletesen passzol a hangulatomhoz :)
    Tom olyan édes mikor Lolàrol eszélt :)
    Imàdtam ezt a részt :)
    Puszi :) a kövi miböl lesz?? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál, nagyon örülök, hogy tetszett a rész! :)
      A következő A szerelem árából lesz. Legalábbis azt hiszem. :)

      Törlés
  3. Úúúú, megint majdnem sírtam mikor Tom Loláról mesélt:( nagyon tetszett, romantikus<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Linda, nagyon örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy írtál! :))

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.