A szobalány csókja - 9. rész

Próbáltam nem Tom szavaira gondolni munka közben, de egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből.

„Ha nem jössz, magam kereslek meg, világos?”

Olyan határozottan, olyan magabiztosan mondta, szinte biztos voltam benne, hogy ha nem megyek el hozzá meg fog keresni. Bonyodalmakra pedig jelenleg egyáltalán nem volt szükségem.

Bőven fél egy után léptem Tom szobájának ajtaja elé. Nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy azt higgye, mint egy megrémült cica rohanok hozzá. Igen, rohanni nem rohanok, csak komótosan sétálok...

Egy mély lélegzetvétel után (igen, Tom közelében hajlamos vagyok a normálisnál szaporábban venni a levegőt), halkan kopogtam. Fél pillanat múlva az ajtó kinyílt és egy csapzott kinézetű barna szépség mosolygott rám.

- Nem is tudtam, hogy szereted a beöltözős szexet – nézett Tomra a válla fölött kacarászva és ujjaival végigszántotta kócos haját.

- Tudod, hogy nem kezdek fiús lányokkal – mondta a hatalmas lakosztály másik végéből.

Oké, tény és való, hogy a hajam rövid... de, hogy fiús lány?! És... és... mi az, hogy beöltözős szex? Ez a csaj most valami kéjes kedvű primadonnának néz? Szépen mutatna a tenyerem nyoma az arcán...

Épp egy frappáns beszóláson agyaltam, mikor a lány félre állt az ajtóból és lassan elandalgott mellettem a lift felé.

- Ott akarsz ácsorogni egész éjjel?

A hatalmas szobába belépve halkan becsuktam az ajtót magam mögött és pár lépéssel közelebb léptem Tom sziluettjéhez.

- Remélem nem zavartam meg semmit – fontam karba kezem a mellkasom előtt.

- Nahát, csak nem féltékeny vagy?

- Egyáltalán nem, csak tahó dolognak tar... – elakadt a lélegzetem. Tom lassan indult meg felém, és ahogy egyre közelebb ért, akkor láttam, hogy csak egy egérszürke farmer van rajta, azon is a gombok hanyagul kigombolva. Őszintén reméltem, hogy az arcomat elborító pirosság nem világít a sötétben.

- Ha így bámulsz, lukat égetsz a bőrömön – húzódott félmosolyra a szája.

- Mond, mit akarsz – fordultam el zavaromban, nem figyelve a közelségére.

- Lenne pár kérdésem.

- Ó, komolyan? Az nekem is lenne.

- Ha a méretemre vagy kíváncsi... – búgta és óvatosan végigsimított az egyenruhám buggyos vállrészén.

- Ne szórakozz Tom – próbáltam fenyegetően mondani ezt a pár szót, de természetesen Tomot ez nem hatotta meg – Fáradt vagyok, szóval mond, amit akarsz – söpörtem le végül a karját a vállamról.

- Nem adod könnyen magad – szólt komolyabban a szemem fürkészve.

- Egyáltalán nem adom magam.

- Még... – súgta halkan és közelebb hajolt.

A lehelete az arcomat csiklandozta, az orrunk kis híján összeért. Eszeveszett ütemben dübörgött a szívem és a szemem akaratlanul is Tom telt és hívogató szájára tévedt. A fekete piercing ugyan úgy csillogott, mint hónapokkal ezelőtt a hegyi kis hotelban, és már megint, ugyan azt a hatást érte el. A fejemben felvillant a piros, veszélyt jelző lámpa, de nem akartam róla tudomást venni...

- Mit akarsz tudni rólam? – lehelte Tom és az egyik fiúsan rövid tincsemen végig simított.

- Ki volt az a Roy?

Éreztem, hogy ezt a kérdést kicsit hírtelen tettem fel, és valószínűleg Tom sem erre számított.

- Annyira... annyira kibaszottúl tudtam, hogy hallottad – suttogta fenyegetően, a szememmel való kontaktus meg nem szakítva megragadta a felkaromat - Mit hallottál még?

- Csak a nevét... semmi mást – hazudtam és reméltem, hogy Tom elhiszi.

- Ne szórakozz velem, bazdmeg! – mondta hangosabban és megragadta a másik karom, mire a cigije kiesett a kezéből – Beszéltél róla bárkinek is?

- Nyugodj meg Tom, mégis kinek beszéltem volna egy ártatlan névről? – próbáltam kiszabadulni a szorító karok közül.

Hevesen vette a levegőt, látszott rajta, hogy össze van zavarodva, nem tudta mit tegyen.

- Mi a francot csinálsz Tom? – a hang gazdája alig pár pillanattal később mellettünk termett és lehámozta rólam Tom kezeit – Minden rendben? – fordult aztán felém és aggódóan nézte a kezem lévő piros mintázatokat.

- Persze – erőltettem mosolyt magamra és végigsimítottam a sajgó foltokon. 

 

●  Sziasztok! Elkészültem az újabb résszel. :) Igazából egyáltalán nem olyan lett, mint amilyenre terveztem, de azért remélem tetszeni fog. Jó olvasgatást, sziasztok! :)
 

Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!