A szerelem ára - 10. rész [Sebhely]

A lány gyengéden megfogta Tom egy fekete tincsét, végigsimított rajta majd egy csendes „Köszönöm”-öt suttogott a sötét szobába.

Tom az a fajta fiú volt, aki nem mutatta ki az érzéseit, legalább is Sarah így gondolta. Ma mégis, teljesen meglepte. Esküdni, mert volna, hogy Tom lesz az utolsó, aki a keresésére indul, erre tessék. Neki köszönheti, hogy Oliver akkor nem verte meg jobban. Halványan elmosolyodva gondolt vissza, mikor Tom gyengéden magához ölelte. Tényleg régen volt, hogy ilyen biztonságot sugárzott volna felé bárki is.

Sarah még egy utolsót szippantott Tom mámorító parfümjének illatából, remélve, hogy sikerül megjegyeznie a megnyugtató aromát. Lassan kifújta a levegőt és az ajtó felé indulva azon töprengett mit fog mondani a többieknek, ha megkérdezik, hol volt ennyi ideig.

- Nem gondolod, hogy bunkó dolog így köszönetet mondani?

Sarah egy pillanatra lefagyott, aztán a hang irányába fordult. Lebukott. Tom a gurulós széke karfájára támasztotta könyökét, úgy nézte a félhomályban a lányt.

- Nem értelek – sóhajtotta és a kezével megtámasztotta az állát – Tényleg nem vágom ezt az egészet. Mi a francért nem válsz el tőle?

Sarah zavartan pislogott, miközben próbálta elkerülni Tom tekintetét.

- Ez nem ilyen egyszerű...

- Már miért ne lenne? – értetlenkedett Tom – Elváltok és mindenki megy a maga útján.

- Ez nem... Ezt nem értheted – mondta keserűen és a szoba egyik sarkát kezdte figyelni.

- Tudod, ezek alatt a szép tincsek alatt – mutatott a fejére – agy van. Képes vagyok megérteni dolgokat.

Sarah pár pillanatig azon gondolkodott, hogy biztos, jó ötlet-e megosztani pont Tommal, az Oliverrel kapcsolatos dolgait. Nem volt benne teljesen biztos, hogy el akarja mondani bárkinek is... mégis, a szavak csak úgy maguktól hagyták el a száját.

- Én próbáltam, nem egyszer tényleg – mondta a lány elfúló hangon.

- Akkor nem próbáltad elé... – kezdett bele Tom, de a lány félbeszakította.

- Látod ezt? – Sarah feltűrte a blúza ujját és az alkarján lévő nagy hegesedésre mutatott – Mikor először megemlítettem neki a válást úgy nekilökött a szekrénynek, hogy a rajta lévő tükör egy darabja beleállt a karomba.

Kis szünet után nagy levegőt vett és folytatta:

- Ez akkor volt, mikor újra megpróbálkoztam a válással – A lány most a csípőjére mutatott, ahol szintén egy heg éktelenkedett – Rossz helyen estem az üvegasztalra – mosolyodott el gúnyosan.

Tom eltorzult arccal nézte, ahogy Sarah a testén lévő sebeket mutogatja. Képtelen volt felfogni, hogy bír valaki egy ilyen lányt bántani...

- Ezt is látod? – gombolta ki jobban a blúzát és a mellén lévő forradáson végighúzta az ujját – Mikor külföldre próbáltam szökni, akkor is megtalált.

A gurulós szék halkan nyikorgott, és hátrébb gurult, mikor Tom felállt. Ő maga sem értette, hogy mi ez az egész, de most azonnal oda akart menni a lányhoz és az összes sebhelyéről tudni kívánt.

Sarah eközben a kisebb-nagyobb hegek nyomait mutogatva, szinte észre se vette, hogy Tom ott áll előtte alig fél centire. Épp a nyakán lévő forradást mutatta, hosszú, vörös loboncát oldalra tűrve, mikor feltűnt neki, hogy a fiú a mellén lévő sebhelyet fürkészi.

Tom egyik kezével óvatosan végigsimított a hegesedésen, ami fel-le mozgott, ahogy a lány levegőt vett.

- Gyönyörű – súgta halkan és egy kósza tincset tűrt a lány füle mögé.

Sarah a gyengéd érintéstől meglepve hátralépett, de a háta az ajtó üvegnek nyomódott. Összefonta védelmezően a mellkasa előtt a kezeit, remélve, hogy ezek után Tomnak nem támad kedve újra megérinteni.

- Válj el tőle – mondta szinte már parancsolóan Tom és végigfutatta a fonatain az ujjait.

- Te tényleg nem értesz... – rázta meg alig láthatóan a fejét Sarah, aztán faképnél hagyta Tomot.  

●Sziasztok! Elég későn, de itt a legújabb rész, ami remélem tetszik. :) Köszönöm a sok pozitív hozzászólást, nagyon nagyon örülök neki, köszönöm szépen, ez lökést ad a folytatáshoz. :) A véleményeiteket várom, szép estét/napot nektek alienek! ;)