A szobalány csókja - 4. rész

Bepakoltam a mosógépbe és elindítottam a mosást, bár az agyam teljesen máshol járt. A szőke srác és Tom (mint kiderült) arca lebegett a szemem előtt. Nagyon furcsák voltak, arról nem is beszélve, hogy a neve ismerős volt. Biztos voltam benne, hogy hallottam már valahol. A mosókonyhát magam mögött hagyva elindultam a 34-es szoba felé. Kíváncsi voltam mit mond Dr. Rockbell a sérüléséről. Pár szobával arrébb Mark zökkentett ki a gondolataimból.

- Jó reggelt May! – mosolygott kedvesem, és elindult felém.

- Neked is! – viszonoztam a mosolyát – Hogy-hogy ilyen korán? – Köztudott volt, hogy Mark nem szeretett korán kelni, általában délig aludt és délután látott csak neki a kert rendbe szedésének.

- Dr. Rockbell-t vittem vissza a városba.

- Már el is ment? – lepődtem meg.

- Lekezelte Tom vállát és már ment is – magyarázta, aztán nevetve még hozzátette, hogy Tom milyen egy csúcsfej srác.

- Igen, biztosan az... – fintorogtam alig észrevehetően.

- May... –kezdte bizonytalanul – Beszéltél már Mr. Faust-tal? Tudja, hogy van egy potya vendégünk?

- Nem, még nem – sóhajtottam fáradtan. Nem aludtam valami jól az éjjel. - Mark, ha nem haragszol most megyek, még van egy kis munkám, és hozzá is – böktem Tom szobája felé – benézek.

- Oh, most a testvérével van valami megbeszélni valója. Megkért, ha nem muszáj, ne zavarjuk.

Szóval a testvére...

- Rendben, akkor majd megnézem máskor – mosolyogtam rá, aztán intettünk egymásnak és Mark visszament a szobájába. Unottan kezdtem kutatni a kötényem bal zsebében, a főkulcs után, de nem találtam. Eszembe jutott, hogy az éjjeli szekrényem fiókjában hagytam, úgyhogy elindultam vissza a szobámba.

Tom szobája elé érve kicsit megálltam és a barna faajtót kezdtem bámulni. Furcsa érzésem támadt, mikor eszembe jutott, ahogy tegnap este a csuklómat szorítva néztünk egymás szemébe. Éreztem, ahogy az arcom felforrósodik, és zavartan kezdtem a kezeimmel tapogatni az orcámat.

Elpirultam.

Ahogy zavaromban ott álldogáltam az ajtó előtt hangos sugdolózásra lettem figyelmes. Tom szobájából jött, ez teljesen biztos volt. Közelebb léptem és odahajoltam az ajtóhoz. Hallottam, ahogy Tom ingerülten magyaráz valami cuccról, amit Paulnak kellett volna adnia tegnap, de lebukott. A testvére aggódva kezdte neki magyarázni, hogy mit kellet volna csinálni, és furcsa mód, valami olyasmit is hablatyolt, hogy ha ez kiderül, biztos címlapon lesznek. Nem igazán értettem minden szót, néha halkabban, néha hangosabban beszéltek, viszont Tom egyik mondatát tisztán értettem.

- Roy meghalt a kurva életbe! Most mi a faszt csináljak?

Ekkor az állam már a padlón volt. Teljesen le voltam döbbenve. Milyen ügyei lehetnek még? Már az elején tudtam, hogy nem oké minden ezzel a sráccal. Mi van, ha már embert is ölt? Mi van, ha ezt a bizonyos Royt is ő ölte meg?

- Rendőrség... Szólnom kéne a rendőrségnek? – motyogtam magam elé és még közelebb hajoltam az ajtóhoz. Még hallottam egy rövid suttogást aztán abbahagyták. Izgatottan vártam a folytatást, de csendben maradtak. Hirtelen az ajtó kivágódott és a szőke, papagáj hajú fiú nézett le egyenesen a szemembe.

Oh, banyek.

---------

● Sziasztok! A mostani rész még a szokásosnál is rövidebb és laposabb lett sajnos, de a következő jobb lesz ígérem! :) Szívesen olvasnám a véleményedet, szóval ha van egy kis időd/kedved írj véleményt a történetről. További szép napot! :)
 

Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!